Ajax-loader

Pereházy Károly könyvei a rukkolán


Pereházy Károly - A ​régi belváros
"... ​Minden a régi helyén, csak persze ici-pici korrekcióval. Mürschberger úr egykori, szűk fűszerkereskedése elterebelyésedett az idők folyamán, és úgy hívják: Közért. Megvan a Déryné trafikja is, csak éppen dohányárudára keresztelték. Áll, szépen tatarozva, az angolkisasszonyok temploma és zárdája. A templom csinosabb lett, és most már Szent-Mihály-templomnak hívják, a zárda lakályos otthona a Vámos Ilona ápolónő- és szülésznőképző iskola kurtaszoknyás növendékeinek. A templomkapun egy-egy litánia után most is tömjénszag szökik az utcára, s akárcsak egykori műhelyünkben a liszt képzeletbeli illata, a zárda öblös kapualjára is ragad még a hajdani tömjénből valami és a kegyes angolkisasszonyok nyilván pirulva menekülnének, ha látnák kapuzárás előtt a zokogva, telhetetlen csókban összeforrva búcsúzkodó ifjú bábákat és szerelmüket valahonnan egy messzi faluról, a szabadságos honvédeket... Nincs gond semmire nálunk az Erzsébet-híd és a Nagycsarnok között, legfeljebb virágért kell a fővárosba menni - vagyis a Váci utca előkelő, bár foghíjas felére - mert megszűnt Reichard Alice, férjezett Spampinatóné üzlete, s helyét a Gelka foglalta el, mint hirdeti: »A közönség szolgálatában«. És persze a Sörház utcában már egy százada nem csapolnak hazai sört, de hogy nevét el ne veszítse: sörbár nyílt a sarkán, Wernesgrüner sört mérve. A Só utcában nem árulnak már sót, a Pintér közben hiába keresnénk pintéreket, a Molnár utcában bőven találhatunk, ha szükségünk van rá, kárpitosokat, molnárt azonban egyetlenegyet sem... Az Újvárosháza mellett, vadregényes, fákkal-bokrokkal benőtt kertecskében a parányi szerb templom, vasrács körülötte, falához, kőkerítéséhez dőlve régi sírkövet, sírkeresztek őriznek ismeretlen rác halottakat. Akad-e még hívője? Nemigen, hisz kevés környékünkön a szerb, bár valaha a mi háztömbünket szerbek lakták, már IV. Béla korában itt volt a rác város, a mi házunk alaprajza most is ugyanaz, mint akkor, hány évszázaddal ezelőtt is?!..."

Pereházy Károly - Koltai Sándor - Mesterség, ​művészet, ipar
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pereházy Károly - Magyarországi ​kovácsoltvas-művesség
Történelmi ​városnegyedekben járva, műemlékeket látogatva a kovácsoltvas-művesség szép, olykor művészi rangú emlékeivel lépten-nyomon találkozunk. Közülük néhány - mint az egri volt megyeháza Fazola Henrik készítette kapui vagy a fertődi volt Esterházy-kastély kapuzata - közismert látnivaló, nem csak a szakemberek ismerik; de többségük szinte beleolvad az építészet összképbe, anélkül hogy külön figyelemre méltatnánk. Az ősi lakatosmesterség alkotásai túlnyomó többségükben az építészethez kapcsolódtak mint épület- vagy berendezési elemek: kapuk, rácsok, veretek, zárak, lakatok, csillárok, lárák, kandeláberek vagy kis gyertyatartók - hogy csak néhányat említsünk közülük. Jelen voltak a középkortól kezdve a templomokban éppúgy, mint a kastélyokban, palotákban vagy lakóházakban. Pereházy Károly a hazai kovácsoltvas-művesség történetének egyik kitűnő ismerője, aki az elmúlt években több szakdolgozatában és könyvében vállalkozott egy-egy részterület vagy alkotó bemutatására. Ebben a kötetében a középkortól kezdve századunk közepéig mutatja be a lakatos-műlakatos alkotások jelentős emlékeit, melyek többsége ma is eredeti helyén látható, nem egy azonban már múzeumaink gyűjteményeiben szerepel. A tárgyak bemutatásán kívül foglalkozik a szerző a szakma, a technológia történetével is, sőt a hazai irodalomban elsőként állított össze egy teljességre törekvő mesterjegyzéket, közölve a lakatosmesterek-művészek legfontosabb életrajzi adatait. Így a kötet nemcsak egy iparművészeti részterülettel foglalkozik, hanem általánosabb művelődéstörténeti szempontból is érdekes.

Pereházy Károly - Bieber ​Károly
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pereházy Károly - Stílus ​és technika a kovácsoltvas-művességben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pereházy Károly - Az ​európai kovácsoltvas-művesség története
Kötetünk ​szerzője, PEREHÁZY Károly 1954-től egészen haláláig építészettörténettel, 1979-től pedig ezen belül is főként a kovácsoltvas-művesség történetével foglalkozott. Több mint 250 írása jelent meg. Enciklopédikus igénnyel megírt, összefoglaló munkája, Az európai kovácsoltvas-művesség története 1984-ben jelent meg először: Ezt követően tovább gyűjtötte és pontosította a művesség emlékeire vonatkozó adatokat, a számára hozzáférhető hazai és nemzetközi szakirodalmat egyaránt felhasználva. E kötet végül halála után jelenhetett meg összefoglaló műveként. Alapvető műnek tekinthető munkája még hosszú évtizedeken át megkerülhetetlen forrásmunka lesz, ugyanis hasonlóan átfogó, rengeteg információt tartalmazó és a témához méltóan gazdag illusztrációs anyaggal kiegészült szakkönyv azóta sem jelent meg.

Pereházy Károly - A ​régi Óbuda
Eget ​ostromló házak nőnek a régi viskók helyén Óbudán, a ferde tetős, mállott házak töredékes sorozata napjainkban tűnik el végleg a szurtos kávémérésekkel, kertes kis udvarokkal együtt. Ha ecsettel lehet egy városrész kortörténetét megírni, úgy Kássa Gábor óbudai képei arra szolgálnak. Itt élt és tanított, minden részét ismerte Óbudának, alkotásainak alapanyagát, modelljét környezetében kapta és érzékletes piktúrájával mindezeket meg is festette. "Gyermekkorunk Óbudája - mondja a kötet szövegének szerzője, Pereházy Károly - eltűnt, de az ott átélt élmények még mindig bennünk élnek, és a múló idővel, a távolsággal az élmények kiszínesednek, megszépülnek. Emlékezünk még a vándorcirkuszosokra, kiket gyermeki fejjel oly fennkölteknek láttunk, mint az Olimposz isteneit, a vándor panorámásra, ki soha nem látott csodákat, csacska történeteket, híres rablóvezéreket, kéjgyilkosságokat vetített a kisemberekből összeverődött ámuló közönségnek. Ez az írás - miként a korábban megjelent Tabán című is - egy már elmerül artisztikus világ képeihez íródott, és ugyanazt az emocionális hangulatot kívántam közvetíteni, melyet Kássa Gábor képei láttán az olvasó kap. A lapok forgatásakor csodálkoznak majd rá unokáink a régi település egykori formájára, napjaink emberének pedig, akinek élete része volt ez a település, s némi nosztalgiával tekint a jól ismert utcákra, terekre - messzire futott fiatalságára."

Pereházy Károly - A ​Várnegyed
A ​háború előtt a főleg barokk városképet hordozó budavári lakónegyed napjainkra megújult, és a tudományos kutatással párosult helyreállító munka nyomán - a napfényre került középkori részletek bemutatásával - változatosabb utcakép teremtődött. E helyreállítást Élesdy István palettájával követte nyomon, és a korábbi még sok romos részletet hordozó képeit a megújult vári házak üde akvarelljei váltották fel, ezekből válogattuk az e kötetet illusztráló képeket is. A kötet szerzője, Pereházy Károly írásairól így vall: "A véletlen adománya, hogy mintegy negyedszázaddal ezelőtt a műemlékvédelem területére irányítottak, és így kezdetétől részt vehettem a budavári lakónegyed városrész méretű restaurálásban; de ennyi ideje ismerem Élesdy Istvánt és termékeny munkásságát igazoló vári akvarelljeit is. Ez az írásom a korábban Tabán, A régi Óbuda és A városliget kötetekhez sorolódik, e területében kicsiny - de évszázadokon át igen jelentős - városrész történelméből, és a hozzákapcsolódó irodalomból csupán szemelvényeket ad, de miként az említett írásaimban, itt is azt a hangulatot kívántak közvetíteni, melyet Élesdy István képein át az olvasó kap." A kötetben angol, francia, német és cseh nyelvű összefoglalás és képjegyzék is található.

Pereházy Károly - A ​városliget
Városerdő...Vurstli.. ​aligha jelent valamit a mai fiatalok számára, pedig másfél évszázadon át így nevezték a Városligetet, ide járt a régi Pest-Buda, majd az egyesítés után a metropolissá növekedett Budapest apraja-nagyja. Az évek változásával területe, formája többször változott de olykor még szerepe is. A Városliget régtől ismert, már-már eltűnt világát ábrázolják Diósy Antal akvarelljei. E vidékre egykor jellemző, de már nagyrészt tovatűnt látványt rögzítette ecsetjével a művész, friss előadásmóddal készült akvarelljein az élmények erejével közvetíti számunkra e helyet és évtizedeken át itt festett képeivel annak hiteles krónikásává lett. "Ifjuságunk Vurstlija - mondja a kötet szerzője, Pereházy Károly - eltűnt, de Krúdy hőseinek a képzelet és a valóság határán mozgó cselekményei felvillantják e hely egykori varázsát. Mára már őszbecsavarodott öregasszonyokká meszesedtek - ha egyáltalán élnek - azok a könnyűcipőcskéjű fodrosszoknyás, remegőajkú, levendulaillatú kisasszonykák, "majdnem hercegnők" akik kényeskerekű csukott hintókkal érkeztek ide, hogy Rezeda Kázmért szerelmükkel ajándékozzák meg. Ez a könyv - miként a korábban megjelent Tabán és A régi Óbuda című is, egy napjainkra már megváltozott világról festett képekhez íródott. Írásommal úgy akartam a ma fiatalja számára e helyet bemutatni, hogy azt Diósy Antal pasztózus színekkel komponál derűs, vagy borongós, de mindenképpen érzékletes akvarelljeivel tette.

Kollekciók