Ajax-loader

Borsos Balázs könyvei a rukkolán


Borsos Balázs - Vadészakról ​vadnyugatra
A ​szerző tizenkét hét alatt járta végig az Egyesült Államokat Alaszkától egészen a klasszikus vadnyugatig. Útinaplója segítségével az olvasó végigkísérheti kalandozásain, képet alkothat magánka a természet- és emberközelből erről a mindössze két hatalmas ország, Kanada és az Egyesült Államok alkotta kontinensről.

Borsos Balázs - Elefánt ​a hídon
Az ​ökológiai antropológia a természet- és társadalomtudományok határmezsgyéjén található diszciplína, amely a kultúra és a természeti környezet kölcsönhatásrendszerével foglalkozik. Ez a tudományág a határhelyzetéből fakadó problémákat a két nagy tudományterület összekötésével, a köztük ívelő hídon való átkeléssel igyekszik megoldani. S miért elefánt képében? Gyakran felmerül, hogy az ökológiai antropológia fejlődése valójában inkább csak a különböző megközelítések kidolgozásában, és azok vehemens védelmezésében testesül meg. Ezért e tudományszak helyzetét egyes művelői a vak emberek és az elefánt meséjével jellemzik. Mindegyik az elefánt más-más részét tapogatja, s emiatt más elképzeléseik vannak arról, mi is az elefánt valójában. Az elefánt egészét azonban senki sem érzékeli. Ebben a könyvben a szerző arra tesz kísérletet, hogy a saját tapogatózásai eredményét megossza az olvasóval. Néhány korábbi tanulmány átszerkesztése, újraírása és kiegészítése révén készült a könyv első felét alkotó, öt fejezetre tagolt esszé, amely az ökológiai antrolpológia elnevezéséről, tárgyáról, bizonyos megközelítési lehetőségeiről, illetve e diszciplína 21. századi állapotáról szól. A második részt a Liget folyóiratban megjelent, az ökológia társadalomtudományi alkalmazásának lehetőségeiről folytatott vita dokumentumai alkotják. A szerző vitaindító tanulmányát három kolléga (Lányi András, Borsos Béla és Kiss Lajos András) referátuma követi, majd ezt a részt a szerző viszontválasza zárja. A kötet, amely az első nagyobb lélegzetű kiadvány Magyarországon az ökológiai antrolpológia tárgykörében, remélhetőleg segít minden érdeklődőnek, hogy megalkossa a maga képét erről a tudományágról.

Borsos Balázs - A ​magyar népi kultúra régiói 1.
_Borsos ​Balázs és Magyar Zoltán néprajzkutatók az érdeklődő nagyközönség számára mutatják be a népi kultúra regionális tagolódását a teljes magyar nyelvterületen: a Felső-Őrségtől Moldváig és a Szepességtől az al-dunai székelyekig. Leírásuk alapvetően a kultúrának a 19-20. század fordulóján meglévő állapotát idézi meg, kitekintenek azonban a történeti előzményekre és a 20. századi folyamatokra is._ A kultúra eredetét, történetét és jelenségeinek összefüggéseit nem lehet értelmezni anélkül, hogy figyelembe ne vennénk: a kultúra a földrajzi térben létezik. Az emberi létet jellemző kulturális jegyek alapján minden nép, minden etnikum esetében térben elkülönülő csoportokat lehet meghatározni. A magyar néprajztudomány az utóbbi két évszázadban kettős feladatot igyekezett megoldani: egyrészt a közgondolkodásban megjelenő, változatos (történeti, földrajzi, nyelvjárási, népművészeti, stb.) szempontok által elkülönített csoportokat igyekezett jellemezni, másrészt olyan kulturális jellemvonásokat próbált föltárni, amelyek vizsgálata segítségével a területi elkülönülés megállapítható. A 20. század második felére elfogadottá vált az a nézet,hogy a kulturális régiókat nem egyes jellemzők léte vagy hiánya, hanem teljes jelenségcsoportok összehasonlítása alapján lehet meghatározni. Kósa László vizsgálatai nyomán az is nyilvánvalóvá vált, hogy a térbeli tagolódás szorosan összefügg a paraszti polgárosulás folyamatával: annak kibontakozása elősegítette a kultúra területi változatosságát, előrehaladtával azonban a nép kultúra egységesebbé vált. A legnagyobb területi változatosság a 19-20. század fordulója körüli néhány évtizedet jellemezte. Bár a magyar nyelvterületen a táji különbségek valószínűleg még sokáig nem tűnnek el, ezek ma sokkal kisebb jelentőségűek, inkább csak kulturális árnyalatokban mutatkoznak meg, és elsősorban tudati tartalmakhoz kötődnek.

Borsos Balázs - Matatuháton ​Afrikában
A ​matatu bármilyen négy vagy több kerékkel ellátott géperejű jármű lehet, amely emberek szállítására alkalmas: furgon, mikrobusz, kisteherautó. Ez az igazi afrikai tömegközlekedési eszköz. S ebben az esetben a tömeget szó szerint kell érteni. A matatu szó ugyanis azt jelenti: még három. Üzemeltetői a \\\\\\nincsen olyan rakott szekér, amire még nem fér\\\\\\ elv alapján zsúfolásig tömik járműveiket, s csak akkor indulnak útnak, amikor már az ütközőkön is lógnak az utasok. Túlnyomórészt ilyen matatukon (illetve néha vasúton, csónakon, hajón és gyalog) utaztuk be egyetemista korunkban Kelet-Afrika hat országát (Tanzánia, Kenya, Uganda, Ruanda, Burundi és Zaire) a nyolcvanas évek közepén. Az utunk során szerzett élmények, tapasztalatok és benyomások összegzése ez a kötet. Arra törekedtünk azonban, hogy könyvünk ne csak egyszerű útinapló legyen, hanem annál több: olyan mű, amely kalandos útleírás, de egyben ismeretterjesztő olvasmány is, amely szórakoztatva tanít, s amelyben a tárgyszerű ismertetéseket az átélt élmények hitelesítik. Végzős földrajz, illetve geológia-néprajz szakos egyetemistaként hat hónapos, saját erőből szervezett tanulmányútra mentünk Afrikába. Egyik fő célunk az volt, hogy a Kelet-afrikai-árokrendszer vulkanizmusát vizsgáljuk, míg a másik az, hogy mi is végigjárjuk azt az útvonalat, amelyet a legsikeresebb magyar földrajzi felfedező, gróf Teleki Samu járt be expedíciójával a múlt század végén. 16 ezer kilométert tettünk meg Afrika földjén, tizenhárom aktív, szunnyadó vagy kialudt tűzhányót másztunk meg, sok száz millió éves ősi kőzeteket, illetve napjainkban keletkezett korallmészköveket kopogtatunk végig, huszonhat kiló kőzetmintát gyűjtöttünk, szállítottunk haza és elemeztünk, megismerkedtünk Afrika állat- és növényvilágával és az afrikai emberekkel. Könyvünk leírja kalandjainkat a burundi börtön mélyétől Afrika legmagasabb hegye, a csaknem 6 ezer méteres Kilimandzsáró tetejéig, az Indiai-óceánban fekvő Zanzibár szigetére egy hánykolódó lélekvesztőn végigszenvedett úttól a Kongó-medence esőerdejében meghúzódó pigmeus táborban tett látogatásunkig. Az olvasó megismerkedhet Kelet-Afrika geológiájával, legközebbi rokonaink, a csimpánzok és az erdei gorillák életével a külön az ő számukra fenntartott nemzeti parkokban; megtudhatja, milyen történeti és ökológiai háttere van a napjainkban is zajló ruandai-burundi konfliktusnak, figyelemmel kísérheti a Teleki-expedíció történetét, átélheti velünk együtt, milyen napokon keresztül vizesgödörtől vizesgödörig vándorolni a kősivatagban, ismét megbizonyosodhat annak igazságáról, hogy a mi népünk a legelterjedtebb, mert magyarokkal a világon bárhol össze lehet találkozni; kitanulhatja, hogyan lehet Afrikában a legsikeresebben alkudozni, s végül, de nem utolsósorban az is elmeséljük neki, hogy milyen érzés utazni matatuháton Afrikában.

Kollekciók