Ajax-loader

Csohány Gabriella könyvei a rukkolán


Csohány Gabriella - Kórház ​mécsvilágnál
Azokban ​a hetekben pincébe bújt az egész város, a trafikosok, a méltóságák, a varrónők, a foxikutyák, a szökött katonák, és volt, aki fel sem jött onnan többet. Borbála is elbújt, mert soha nem állhatta a sebeket, a védőnőképzőben egy operációról ki is zavarták, nem akar kórházvonaton szolgálni, ő csecsemők gondozására szegődött, nem pedig felnőtt férfiak ápolására akik vizet kérnek, ágytálat kérnek, lecsonkolt kezükön átvérzik a pólya, és sírnak az anyjuk meg a szeretőjük után... Szerette volna lelkiismeretfurdalás nélkül megúszni az egészet, bebizonyítani legalább önmaga előtt, hogy alkalmatlan a feladatra, és Sarolta néni, mit kezdene nélküle szegényke a háborús város kellős közepén? Borbálát és a többieket egy tojásgránát úzi el a lakályos szenespincéből, s mire észbekapna, már egy sötét, huzatos iskola folyosóján szaladgál, és a mécses világánál ápolja a sebesülteket, akik vizet kérnek, és kezükön, lábukon átvérzik a kötés, de nincs se gyógyszer, se pólya több, de még ennivaló sincs. Botcsinálta hős ez a Borbála, oklevele alig féléves, ő maga is kislány volt még néhány héttel ezelőtt, s a felszabadulás pillanatában kisgyerekként kucorog egy ablakmélyedésben - pedig akkor már felnőtt ember.

Csohány Gabriella - Családfa ​helyett
Az ​Alkotás utcát valaha gesztenyefák szegélyezték. S ahol ma a MOM irodaháza emelkedik, a harmincas évek elején hatalmas kert volt. A kőfalak mögött olyan gyermekek és felnőttek éltek, akik csak ott érezték jól magukat, mert ott senki nem nevezte őket hülyéknek. Juliska néni, a regény egyik főalakja huszonöt szellemileg fogyatékos gyermeket gondozott, nevelt - miközben saját, értelmes és szép gyermekei a világban hányódtak. Leánya, Flóra 1938-ban tanítónő lett a bécsi döntés által visszacsatolt Felvidéken. Annak az országrésznek az életét nálunk kevesen ismerik. A felvidéki magyarság zászlókkal, örömujjongással fogadta a bevonuló magyar csapatokat, és csak később vette észre, hogy a diadalkapuk alatt bevonult a csendőrség, bevonult a fasiszta államgépezet, a nyers erőszak, s az egész áporodott, félfeudális világ is. S néhány hónap múlva, mire ocsúdni kezdett - 1939. márciusában -, hadszíntérré változott egész Kárpátalja. A regény második felének ez a háttere. Az előtérben Flóra áll, ez a különös fiatal lány, aki nem tartozik a pecsétgyűrűs, családfás úri emberek közé, aki a szépen berendezett otthon védelmét nem ismerte soha. A parasztokhoz sem tartozik, eleinte nem is érti őket, megretten tudatlanságuktól, nyomoruktól. Persze, őt sem veti fel a pénz, és ő sem tud valami sokat. Egyelőre azt sem, hová tartozik. Szegény Flóra! A háború jeges viharában még szerelmes is volt, és nagyokat nevetett a világ csalafintaságain. Az a világ azóta eltűnt, s valóban olyan, mint egy álombeli táj, groteszk és szánnivaló figurákkal. Ez a könyv talán gyógyszer a feledés ellen.

Csohány Gabriella - Savanyú ​tej mézzel
Meghökkentő, ​számunkra szokatlan és furcsa ízt jelöl Csohány Gabriella most megjelenő riportkönyvének a címe. S ez a szokatlanság az egész könyv szimbóluma is lehetne: a Bulgáriáról szóló, 20 fejezetből álló beszámoló-sorozat ismeretlen, ellentétes elemekből felépített, dinamikus képekben ismerteti meg az olvasóval e baráti ország mai életét. A szerző háromszor járt Bulgáriában. Ellentétes színekből rajzolt képei - azokat az érdekes folyamatokat tükrözik, amelyek át- meg átszövik az egész mai bolgár életet: megcsontosodott hagyományok és az új élet izmos, fiatal erői ölelkeznek, fonódnak össze s nem egyszer harcolnak ott. Egyéni zamata van minden élménybeszámolójának - mindenütt érezni, hogy ezt a könyvet jó humorú író s költő írta. Ez azonban nem homályosítja el magukat az ábrázolt eseményeket és tényeket, s így a könyvből rendkívül sok olyasmit tudunk meg a mai Bulgáriáról, amit másutt eddig nem olvashattunk. (Pl. Szófia mai élete és fejlődése, a tengerparti városok épülő és szépülő világa, a hagyományok és ősi népszokások a falvakban, az ifjúság szerepe a nagy építkezéseken, Kossuth és emigráns-társainak emlékezete a bolgár nép szívében, emberi sorsok alakulása, a cári-fasiszta időkben és ma - többnyire egyéni portrék tükrében stb.) Csohány Gabriella írása nemcsak szórakoztat, de arra is rádöbbent, hogy mennyi szépség és tanulnivaló van mindnyájunk számára a "Savanyú tej és méz" országában.

Kollekciók