Ajax-loader

Fodor András könyvei a rukkolán


Fodor András - Reményfutam
A ​háromszoros József Attila-díjas költő 1929-ben született a Somogy megyei Kaposmérőn, ahol rinyahosszúfalusi zsellérként vasúthoz szegődött édesapja anyjával megismerkedett. Középiskoláit Kaposváron végezte, Takáts Gyula volt az osztályfőnöke, s költőtörekvéseinek egyik első támogatója. 1947-ben az Eötvös-kollégium diákjaként Budapestre került. Verseit már gimnazista korában közölte a pécsi Sorsunk, egyetemista éveiben a Válasz. Első verseskönyve, a Hazafelé azonban, a kényszerű hallgatás évei miatt csak 1955-ben látott napvilágot. Tanulmányainak befejezése után népművelési iskolákban tanított, később 1953 és 1956 között - a Csillag versrovatánál dolgozott. 1959-től máig az Országos Széchényi Könyvtár mellett működő Módszertani Központ tudományos munkatársa. 1981 decembere óta a Magyar Írók Szövetségének alelnöke. - Tíz önálló verseskönyve jelent meg ez idáig, továbbá válogatott versei A csend szólítása (1969) és Kélt újra jel (1979) címmel. Monográfiát írt József Attiláról és Igor Stravinskyról, tanulmánykötetet Bartók Béláról, s további három önálló tanulmánykötetet jelentetett meg; műfordítóként a világirodalom számos klasszikus és kortárs költőjének a munkáit tolmácsolta. Válogatott versfordításait a Napraforgó (1967) és a Mezsgyék (1980) című kötetek tartalmazzák.

Fodor András - Kulcsolt ​vállak tengelye
Fodor ​András (Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.) Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró. Költői-emberi érzékenysége, rendszeres és rendszerezett műveltsége, több művészeti ágra kiterjedő tájékozottsága, folyamatos naplóírással edzett és ellenőrzött emlékezete Fodor Andrást nemzedéke jelentős esszéírójává avatja. Az életművét meghatározó ethosz a megőrzés kötelességében gyökerezik, ezt csak a minőség követelményéhez, a mesterségbeli jártassághoz való ragaszkodása előzi meg. Erkölcsi vezérelvei a hűség, a szeretet és a barátság. A hiteltelen értékrendet bíráló szókimondása miatt késleltetések és törések nehezítik pályáját, de igazságérzete nem egyezkedik a hivatalos pártossággal, előírt doktrínák szolgai átvételével.

Fodor András - A ​bábu vére
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor András - Szólj ​költemény
József ​Attila megrendítő sorsát idézi föl Fodor Andrásnak, a költő születésének hetvenedik évfordulójára immár második kiadásban megjelenő írása. Élet és művészet egymásra valló, szoros kapcsolata jellemzi a tragikus-gyorsan véget ért pályát; minden képben, metaforában - valóságélmény sűrűsödik. A könyv írója - maga is költő - részletesen szól a költő életének szinte minden fontos eseményéről, érzékelteti, miként váltak az élet epizódjai egy páratlan jelentőségű líra alkotórészeivé. Ily módon egyszerre ígér ez a könyv bensőséges találkozást, meghitt ismeretséget József Attilával, s kínálkozik eligazító kalauzul verseinek tág horizontú világában.

Fodor András - Megfejtett párhuzamok
Költői-emberi érzékenysége, rendszeres és rendszerezett műveltsége, több művészeti ágra kiterjedő tájékozottsága, folyamatos naplóírással edzett és ellenőrzött emlékezete Fodor Andrást nemzedéke jelentős esszéírójává avatja. Az életművét meghatározó ethosz a megőrzés kötelességében gyökerezik, ezt csak a minőség követelményéhez, a mesterségbeli jártassághoz való ragaszkodása előzi meg. Erkölcsi vezérelvei a hűség, a szeretet és a barátság. A hiteltelen értékrendet bíráló szókimondása miatt késleltetések és törések nehezítik pályáját, de igazságérzete nem egyezkedik a hivatalos pártossággal, előírt doktrínák szolgai átvételével. Higgadt és békülékeny alaptermészete ellenére fellázad a tartós erőfölényével visszaélő diktatúra cenzurális és publicisztikai egyeduralma ellen. Egyszersmind szembe helyezkedik a mindenáron újító, divatos modern és posztmodern ideológiákkal, a fedezet nélküli formalista mutatványokkal is. A szándékosan félremagyarázottak, a méltatlanul mellőzöttek, a jobb sorsra érdemes tehetségek útegyengetése lett esszéírásban is megtestesülő magatartásának egyik mozgatórugója. A másikat pályakezdésétől haláláig az információk elrejtése vagy ravaszul célzatos adagolása tette szükségessé. Fodor senkit sem zár ki a szellem birodalmából, sőt időt és fáradságot nem kímélve maga hoz létre és működtet fórumokat, közösségeket, baráti csoportokat a közös irgalom, eszméletünk minden csodája terjedésének és általános tekintélyének közegéül. Csűrös Miklós

Fodor András - Fodor ​András és Tüskés Tibor levelezése II.
"A ​könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, Fodor András és Tüskés Tibor levelezésének második kötete. Az első kötet a levelezés 1959-től 1966-ig terjedő anyagát tartalmazta, a jelen gyűjteményben az 1967 és 1976 közötti tíz évben keletkezett leveleket találjuk, szám szerint 335-öt." (Tüskés Tibor)

Fodor András - A ​révkalauz lámpái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor András - A ​nemzedék hangján
Fodor ​András költői indulása a felszabadulást követő évekre esik, arra a korszakra, amikor a folyóiratokban egymásután jelentkeznek a friss, népi tehetségek. Életművének különleges jelentőséget pályájának töretlen íve ad; lírájának egymásra következő korszakaiban, alkotó tevékenységének valamennyi területén kitapinthatók a költői egyéniség és szemlélet kezdettől meglévő, változatlan jegyei. Mindvégig hű marad ifjúságának plebejus-demokratikus eszményeihez, őrzi hitét a közösség, a szerelem megtartó erejében, ragaszkodását a jelképpé emelt dunántúli tájhoz, mindig folyékonyan asszimilálja a kultúra értékeit, és igényesen érzékeny művészet, tisztesség és stílus dolgaiban. 1929-ben született, a Somogy megyei Kaposmérőn. 1947 óta él Budapesten, az Eötvös kollégium diákja volt. Első verseit a pécsi Sorsunk, majd a pesti Válasz közölte. Első kötetének (Hazafelé, 1955) megjelenése után József Attila-díjjal tüntették ki. Költői indulásával egy időben kezdte meg műfordítói tevékenységét. Válogatott műfordításainak terjedelmes gyűjteményét Napraforgó címmel 1967-ben adta közre. A csend szólítása -- válogatott verseinek kötete -- 1969-ben látott napvilágot. Azóta megjelent kötetei: Másik végtelen, 1970; Kettős rekviem, 1973.

Fodor András - Hazafelé
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor András - Kolozsvári ​képeskönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor András - Ezer ​este Fülep Lajossal I-II.
A ​kitűnő költő évtizedeken át naplót vezetett, s ebben természetes módon került középpontba atyai barátja: Fülep Lajos, ez a kiemelkedő formátumú férfiú, nagy tudós és még nagyobb tanító. Beszélgetéseik mások - így pl. Weöres Sándor, Szervánszky Endre, Colin Mason és Fodor fiatal írókból álló baráti köre: Hernádi Gyula, Kormos István, Lator László meg a többiek - részvételével párját ritkító szümpozionokká, eszmecserékké nőttek föl. Fülep nemcsak okítja, neveli híveit (főként persze etikai magatartás és esztétikai látás tekintetében), hanem maga is érdeklődik a hétköznapok élete és a világ sorsa iránt. Kérdéseire válaszolva az ifjabb társak beszámolnak a személyi és közéleti hírekről, vicceket mondanak, és kommentálják a "nagypolitika" eseményeit. A napló mindennek korabeli följegyzése révén fontos történelmi, irodalomtörténeti és személyes dokumentum, évtizedek krónikája, impresszionisztikus benyomásoktól, kis személyes ügyektől hallomásszintű értesüléseken át a hatvanas évek végére létrejött konszolidáció és az irodalmi-művészeti értékrend korántsem könnyen alakuló egyensúlyáig. Nagy teret kapnak a modern zene alkotói és befogadói kérdései. Közben Illyés Gyula s Németh László minden eddiginél hitelesebb portréját kapjuk, és felvonul Fodor saját nemzedékének minden kulcsfigurája. Anekdota is, pletyka is, a mű egésze mégis alapvető dokumentum: íme, így születik meg a felszabadulás utáni fiatal irodalom, művészet, sőt a legjava új értelmiség...

Fodor András - Fodor ​András és Tüskés Tibor levelezése I.
"A ​könyv, amelyet az olvasó kezében tart, annak a levelezésnek az első része, amelyet Fodor András és Tüskés Tibor harminckilenc éven át folytatott egymással. 1959 őszén találkoztak először személyesen, és a levelezés Fodor András 1997-ben bekövetkezett halálával ért véget. A harminckilenc évben mintegy ötszáz-ötszáz -összesen ezer- levelet írtak egymásnak. A levelek nagy számának az oka nemcsak a barátság időtartama és mélysége, hanem az a körülmény is, hogy Fodor András 1947-től Budapesten, Tüskés Tibor pedig 1953-tól Pécsett élt, és a személyes találkozásokat leszámítva a kapcsolatot -bár mindkettőjüknek volt telefonja- levelezés útján tartották." (Tüskés Anna)

Fodor András - Fodor ​András és Tüskés Tibor levelezése III.
"Minden ​barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már tlálkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek lettünkvolna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt." (Hamvas Béla)

Fodor András - Igor ​Sztravinszkij
"A ​zeneszerzők kombinálják a hangjegyeket. Ez minden. Arról, hogy a világ eseményei miként és milyen formában érintik zenéjüket, arról nem az ő dolguk beszélni" - vallotta Sztravinszkij. A feladatot, amit a művész elhárított, vállalja a Szemtől szemben sorozat első zenei kötete, amely századunk zenetörténetének egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjét, a Tűzmadár, az Oedipusz király, a Zsoltárszimfónia alkotójának életét és műveit mutatja be.

Fodor András - A ​Kollégium
Sajátságos ​külön világ, beltenyészet volt az Eötvös-kollégium: a francia és angol elitiskolák rendjét s szellemét honosította meg. Az intenzív és sokoldalú képzést a bentlakás és az egyéniséghez alkalmazott tanári vezetés biztosította, a társas együttlét formáit, a fegyelmet pedig a növendékek önszerveződése, szigorúan tekintélyalapon. A háború után, a '45 és '48 közötti demokratikus közjáték alatt megőrizte önállóságát, s ápolta hagyományait a kollégium. De már akkor világos volt, hogy elitjellege szálka a kommunisták szemében, polgári-nyugati szelleme és szokásrendje, mely szöges ellentéte a népi kollégiumokénak, puszta létével a "reakciót" erősíti, ezért a hatalomátvétel után első dolguk lesz ennek az idegen gócnak a felszámolása.

Fodor András - Fodor ​András összegyűjtött versei
Míg ​naplóíróként Fodor máig sokat idézett szerző, az irodalmi köztudat eleven szereplője, költészetéről kevesebb szó esik az ezredforduló óta. Fodor András fél évszázadot átfogó költői életműve tizennégy kötetben jelent meg, a kötetek jó része ma már nehezen hozzáférhető. A közel ezer költemény gyűjteményes kiadása hiánypótló, mert a Kossuth-díjas művész jelentős verstermésével ismerkedők joggal keresnek átfogó, gyűjteményes, vagy válogatott kötetet, melyben végigkövethető az életmű. Fodor András azok közé az alkotók közé tartozik, akik személyiségükkel, vonzódásaikkal és kötődéseikkel példát mutathattak az elmúlt fél évszázad értelmiségi közönségének. Fodor András összegyűjtött versei. Első kötet: Hazafelé (1955), Józan reggel (1958), Tengerek, dombok (1961), Fordul az ég (1964), Arcom útjai (1967), Másik végtelen (1970), Az idő foglya (1974), A bábu vére (1978).

Fodor András - Különös ​szép hajsza
Míg ​naplóíróként Fodor máig sokat idézett szerző, az irodalmi köztudat eleven szereplője, költészetéről kevesebb szó esik az ezredforduló óta. Fodor András fél évszázadot átfogó költői életműve tizennégy kötetben jelent meg, a kötetek jó része ma már nehezen hozzáférhető. A közel ezer költemény gyűjteményes kiadása hiánypótló, mert a Kossuth-díjas művész jelentős verstermésével ismerkedők joggal keresnek átfogó, gyűjteményes, vagy válogatott kötetet, melyben végigkövethető az életmű. Fodor András azok közé az alkotók közé tartozik, akik személyiségükkel, vonzódásaikkal és kötődéseikkel példát mutathattak az elmúlt fél évszázad értelmiségi közönségének. Fodor András összegyűjtött versei. Első kötet: Hazafelé (1955), Józan reggel (1958), Tengerek, dombok (1961), Fordul az ég (1964), Arcom útjai (1967), Másik végtelen (1970), Az idő foglya (1974), A bábu vére (1978).

Fodor András - Meggyfa
"Mióta ​eszemet tudom, izgat, hogy kéne épen tartani a perceket, miket megélünk. Nem a szempillák öntudatlan szárnya közül kihulló, névtelen pillanatokat, de amiket a bennünk sarjadó idő az emléksejtek eleven, áttetsző zárványába foglalt: a színről-színre testesült valót."

Fodor András - Így ​élt József Attila
József ​Attila műve fókuszként gyűjti össze mindazokat a problémákat, melyek korunk emberét mindmáig meghatározzák. A költőutód Fodor András párhuzamosan halad az élet és mű fonalán, az események rajzában lírai motívumok eredetére mutat rá, műelemezései viszont az egyetemes emberi megoldás válaszaiként is értelmezik a páratlan költői teljesítményt. Vallomás erővel bizonyítják: hőse korszakos nagyságának magyarázata a szociális küldetés vállalásán túl a belső meggyőződéshez való töretlen hűség. A részint új dokumentumokkal kísért életrajz drámai hitelességgel eleveníti meg a küzdelmet, melyben az "ucca és a föld fia", a tragikus sorsú ember és művész "a Törvény meghallójává", mai és jövendő nemzedékek kikezdhetetlen példaképévé növekedett.

Fodor András - A ​hetvenes évek
- ​Mondd, mióta ismered te személyesen Fodor Andrást? - kérdezte egyszer tőlem valaki. - Őszintén szólva nem is tudom, de ha érdekel, nézd meg a naplójában. - S csakugyan: első személyes találkozásunkról, amelyre egyébkén 1948. augusztus 1-jén került sor a Ménesi úti Eötvös Kollégium legendás falai közt, a jelzett napon a következő olvasható: "Szobánkban találkoztam Lator sokat emlegetett barátjával, a Makón előtte végzett, most Szegedről ide másodévre fölvett Domokos Mátyással. Csontos vékony, szimpatikus fiú.) (A Kollégium. Napló, 1947-1950). Az ő kamaszkora óta napról napra vezetett följegyzéseiben, a megélt élet tényeihez és eseményeihez rendíthetetlen hűséggel és megvesztegethetetlen tárgyilagossággal rögzített krónikájában ugyanis "minden" benne van. S jómagam, aki ezek szerint idestova ötven esztendeje vagyok többé-kevésbé folyamatos szereplője ennek a naplónak, olvasása közben igen gyakran ámulattal értesülök leírásaiból, hogy ki voltam, milyen voltam, mit tettem és mit gondoltam az elmúlt évtizedek (így például a "hetvenes évek") során, mintha nem is én volnék az, aki a megidézett múlt filmkockáin itt fel-felbukkan. Az emberre ugyanis nemcsak a prousti "mélyemlékezet", de a sokkal prózaibb "mélyemlékezet", is egyaránt jellemző, ezért feltételezem, hogy ennek a naplónak valamennyi (több száz? több ezer?) szereplője is úgy szembesül hajdani önmagával, mintha egy ismeretlen regényt olvasott volna. De ez a naplóíró-költő, ahogy a klasszikus angol esküminta előírja, "az igazat, csakis az igazat" rögzíti napról napra (köztük kínos tényigazságokat is, ezért nevezte, gondolom, egyik korábban megjelent kötetét egyik ingerült kritikusa a "múltba helyezett lehallgatókészüléknek"); de hát éppen a múló percek felülmúlhatatlanul gazdag megidézése révén terebélyesedik ez a krónika a jelenkori magyar történelem páratlan, kútfő értékű dokumentumává, amelynek sajátos költészete: a számtalan emberi sors alakulásáról rögzített pillanatfelvételek retusálatlan pontosságában rejlik.

Fodor András - A ​párbeszéd oltalma
Alkata, ​sorsa úgy akarta, hogy földönjáró költő legyen belőle. Fodor András minden ízével a foghatóhoz kötődött, emberek, lények, tárgyak, helyzetek gazdag bőséggel ragadtak meg emlékezetében. Onnan vette lírája anyagát. Bármit írt, hézagtalanul simult mintájára. Micsoda mestere volt nyelvnek, képnek, dallamnak! Amit verseibe tett, annak teste, súlya, megejtően eleven színe, fénye támadt. Ösztönösen tudta: a tartalmas részleteiben rögzített világ majd helytáll magáért, lehető jelentéseivel, sugallataival feltölti a verset. És nem csak kisvilága darabjaira volt minden pillanatban nyitott. Írói-költői világegyeteme szakadatlanul tágult. Szenvedélyesen kereste a találkozást új s új tájakkal, emberekkel, élményekkel. Tapasztalatai gyorsan, közegellenállás nélkül öltöttek versalakot keze alatt. De otthonos volt a szellem égtájain is, hihetetlenül jártas a társművészetekben, zenében, festészetben, nem voltak vakfoltjai. Életművének valószínűtlenül tágas tere van. Vissza-visszatérünk hozzá: nem lehet meglenni nélküle. (Lator László)