Lakner Judit könyvei a rukkolán

Lakner Judit - Makk ​Makk Zsiga és Bix
Nem ​mindenki mondhatja el magáról, hogy legjobb barátja egy majom, s annak bolhája! Józsi és Áron azonban igen: Makk Makk Zsiga és Bix egy napon becsönget hozzájuk és titkos barátnak szegődik. Kalandok sora veszi kezdetét ezzel: az még nem okoz gondot, amikor egy lenyelt iránytűt kell visszaszerezni a vízisikló gyomrából, ám a cserszömörcés ciberétől varjúvá változott majmot már nem is olyan könnyű visszavarázsolni. Józsi és Áron mindenütt ott van, ahol segíteni kell, s még egy egész játszótérnyi elvarázsolt gyereket is vissza tudnak varázsolni némi furfang segítségével. Azon pedig nincs mit csodálkozni, hogy seprűnyélen járnak óvodába, és nyáron balatoni sárkányt mentenek meg... Rajz és mese együtt követi nyomon e különös barátságot, s a végén fény derül minden titokra.

Lakner Judit - Zsuzsi ​és a Varázsróka
"Kop-kop-kop, ​szabad bejönni? Varázsróka vagyok, minden este kopogtatok. Zsuzsi kívánságait teljesítem. Mindent megteszek, ami tőlem telik, varázspálcám segítségével ezt is, azt is előteremtek. Állítólag szebb müszlin báliruhát varázsoltam, mint az Egér Hamupipőkének. Akkor is jövök, ha náthás vagyok vagy nincs hangom. Ami szép tőlem, mert Zsuzsi ilyenkor sem cukorkát vagy labdát kíván, amihez elegendő volna egy rekedt abrakadabra, de nem ám, hanem mondjuk azt, hogy akasszak le neki egy kis rózsaszín csillagot az égről, mégpedig öntapadósat. De nem panaszkodom, a kesergés Makk Makk Zsiga dolga, aki egy érzékeny és sértődős majom, Zsuzsi barátja, neki lesz a csillag, hogy örüljön. Hogy sikerülnek-e a varázslataim? Hát, valahogy valami mindig lesz, mert nincs olyan, hogy semmi. És főleg olyan nincs, hogy lehetetlen, Zsuzsi szerint."

Lakner Judit - Halál ​a századfordulón
1985-ben, ​Hanák Péter megbízásából, a Történettudományi Intézet külső munkatársaként anyagot gyűjtöttem a századforduló temetéseiről és halottas szokásairól. A téma megtetszett. Miről írjon a hipochonder? A betegségről. Hát a gyáva? A halálról. És aki elszédül a klórszagú, neonos, csempés kórházi folyosón, vagy akit az a veszély fenyeget, hogy példátlan illetlenséget kövessen el, a legsúlyosabb pillanatban? Az ilyen foglalkozzon a temetéssel. " - Mit olvasol?" - hajoltak újságpaksamétáim fölé a Széchényi könyvtárbéli barátok. - "A budapesti halált kutatom" - mondtam könnyedén. - "Elég morbid" - mondták ők. - "Mentalitástörténet, történeti antropológia, Annales-iskola, Norbert Elias, Philippe Ariés, divatos téma" - mentegetőztem. A temetéssel helyezi be az ember a halált a normális dolgok rendjébe. A koporsó, a ravatal, a gyászbeszéd, a gyászruha, a koszorú, a sírkő: mihaszna dolgok. Érdemes kifigyelni a formák gúnykacajra fakasztó erőfeszítéseit. Mikulással a halál ellen, kedvünk támad megráncigálni az álszakállt. De csínján kell bánni a leleplező iróniával, mert hámozó kés alatt esetleg nem marad a hagymából semmi. "Az ember élete mint a lehellet, és napjai mint a múló árnyék" - mondja a zsoltár. Ami látszik, és ami kilátszik - ez az, ami érdekelt. És az irónia mögött felsejlő tanulság, hogy ezek tulajdonképpen egyenértékűek.

Lakner Judit - A ​Hétfejű Samu
Ezeket ​a meséket fiaim, a négyéves Áron és a kétéves József agyára szabtam. -- Legyen benne oroszlán is. -- Tettem bele. Elalvás előtti mesék, álomba ringató, napi összefoglalók. Mi történt Áronnal és Józsival, merre sétáltak, mit játszottak, hogyan gondolkoznak, beszélgetnek, nyafognak vagy dúlnak. Ezért a mesék, azt is mondhatnám, hogy realisták, mert villamosról, metróról, állatkertről és túrógombócról van bennük szó. Ebbe a világba sétálnak bele a sárkányok, tigrisek, lovak, medvék, boszorkányok és halak, nem annyira ijesztő, mint inkább társalkodó szörnyek. Mert kellenek a mesébe az állatok, amelyek Áron véleménye szerint sokkal érdekesebbek, mint az emberek.

Lakner Judit - Jóvilág
- ​Elaludni? Hogyisne, mikor ott lóg egy polip. - Onnan meg kikandikál a merőkanál. - Azt már nem, a széken a rablókandúr, a vadpopsi meg lesben áll. - Mozog a falon az árny, kertben nyüszög a koponya, és gyűrődik a szürke lópokróc. A mese álomba ringató, félelem oszlató. Van a falon árnyék, de az csak árnyék. A pókháló polip, de barátságos. A Kis tigrisnek nincsen még foga, és nagyon fél, különösen a gyerekektől. A Hétfejű sárkány egyrészt nem létezik, másrészt retteg a vitézektől és a ragacsos kéztől. Azért legyen benne oroszlán! Na jó. Meg boszorkány! Hát igen, boszorkányok sajnos vannak, de őket is lehet sajnálni, ha két óvodás meg egy majom ellopja a seprűjüket, és kénytelenek metrón utazni, amit utálnak. - Vége? Na és a picim? Pisilni kell, innikap, kukkantás. - Jóvilág van, és már alszom is.

Lakner Judit - Kozma György - Balettcipőben ​Tokióig
Mimóza ​félénk, visszahúzódó kislány, annál élénkebb a fantáziája. Mondhatnánk azt is: különös képességgel rendelkezik. Ha erősen gondol valamire, vagy elmélyülten szemlél egy képet, megfeledkezik környezetéről, és az elképzelt világban vagy a képben él tovább. Ilyen módon könnyen eljut Reklámországba, ahol Dior-ruhakölteményeket viselő hölgyek belőle is elegáns dámát varázsolnak, vagy éppen megszabadítja a Woolmark-reklám gúzsba kötött bárányait. Amikor épp nem álmai világában kalandozik, akkor babonás félelem gyötri: úgy érzi, lenyelt egy halszálkát, ezért nyolc nap múlva meg fog halni. Erről természetesen szó sincs; a végzetes nyolcadik napon egy ép, egészséges Mimózát költenek fel a cirógató napsugarak.