Pálffy Géza könyvei a rukkolán

Nógrády Árpád - Pálffy Géza - Velkey Ferenc - Magyar ​uralkodók
I. ​(SZENT) lSTVÁN Géza nagyfejedelem és az erdélyi gyula leánya, Sarolt egyetlen (ismert) fiúgyermeke. Születési helyét a késői hagyomány Esztergomban jelölte meg, idejét 13-14. századi kéziratok a 967., a 969. és a 975. évekhez kötik. A helyszín valószínűnek látszik, a dátumoknak azonban nincs komoly történeti hitele. A pontos évszám - ha feljegyezték valaha egyáltalán - már a 11. század végén feledésbe merült. (Részlet a könyvből)

Csuk Ferenc - Horváth Zsuzsanna - Kovács-Buna József - Molnár Piroska - Szép Renáta - Baráth Zsolt - Czigány István - Hausner Gábor - Nagy Levente - Pálffy Géza - Perjés Géza - Sudár Balázs - Gábor László - Tóth Ferenc - 1664 ​- A szentgotthárdi csata
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pálffy Géza - A ​három részre szakadt ország (1526-1606)
A ​kötet a Mohács után három részre szakadt ország útkereséseit mutatja be, a török-, illetve Habsburg-berendezkedést, az Erdélyi Fejedelemség különutas politizálását, a társadalmi, gazdasági átrétegződést, a városfejlődést, majd legvégül a tizenöt éves háború eseményeit.

Pálffy Géza - A ​Szent Korona Sopronban
A ​Magyar Tudományos Akadémia Lendület Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője a magyar korona ez ideig szinte ismeretlen kalandjaiba kalauzolja el olvasóit. Államiságunk és történelmünk legkiemelkedőbb szimbólumának soproni tartózkodásait az elmúlt évszázadokban mind a nagyközönség, mindSopron polgárai csaknem teljesen elfeledték. Pedig nemzeti ereklyénk történelme során négy alkalommal összesen közel két hónapot töltött Sopronban, ráadásul mindegyik esetben különleges körülmények között és egészen kiemelkedő szerepkörben. A mintegy 120 színes illusztrációval díszített kötetben a szerző olvasmányos stílusban ezeket a kalandos eseményeket mutatja be a 15. századtól a 20. század közepéig. A kismonográfiából kiderül, miként áll kapcsolatban Sopron városa koronánk legkorábbi színes ábrázolásával, s hogyan vált a 17. században Székesfehérvár és Pozsony után a nyugat-dunántúli település Magyarország harmadik koronázóvárosává. Részletes képet kaphatnak az olvasók arról is, mely helyszíneken jártak Sopronban a koronázási jelvények, ezen alkalmakkor milyen különleges szertartásokra került sor és kik láthatták egyáltalán nemzeti kincseinket. E könyv minden magyar állampolgárnak ajánlható, aki érdeklődik a Szent Korona históriájának újdonságai iránt.

Soltész Ferenc Gábor - Pálffy Géza - Tóth Csaba - Coronatio ​Hungarica in Nummis
A ​Magyar Tudományos Akadémián 2012 óta működő „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport legújabb kiadványa a magyar uralkodókoronázásokra 1508 és 1916 között kibocsátott koronázási érmeket és zsetonokat mutatja be. A Magyar Nemzeti Múzeummal közös kiadásban, több mint 400 oldalon napvilágot látó katalógus közel ezer színes illusztrációval páratlan betekintést kínál mind király- és királyné-koronázásaink históriájába, mind az azokra készült érmek különleges kincsestárába. Ezek között találhatók csupán egyetlen példányban készült, kiemelkedő értékkel bíró ún. felajánlási érmek – amelyeket a frissen megkoronázott uralkodó a koronázási mise felajánlási szakaszában az oltárra helyezett –, valamint a koronázásokhoz kapcsolódó emlékérmek éppúgy, mint a koronázási menetben a nép közé szórt arany-, ezüst- vagy rézzsetonok. A fél évtizedes intenzív múzeumi és levéltári kutatás eredményeként megszületett vállalkozás teljességre törekvő jelleggel veszi számba a késő középkorban Székesfehérvárott, majd 1563-tól Pozsonyban, 1622-től pedig részben Sopronban, végül 1792-től részben már Budán tartott koronázások érmeit, összesen 24 király, királynő és királyné szertartása kapcsán kibocsátott numizmatikai emlékanyagot. Az 1916 végi utolsó magyar koronázás centenáriuma alkalmából megjelent kötet pénz- és éremgyűjtőknek éppúgy bátran ajánlható, mint az újkori történelem, a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona iránt érdeklődők számára.

Pálffy Géza - Romlás ​és megújulás (1606-1703)
A ​kötet a kétarcú 17. század eseményeit mutatja be, a hosszú török háborúktól a Bocskai-felkelésen át az önálló erdélyi fejedelmek Habsburg-ellenes harcáig. Megismerhetjük Erdély aranykorát, majd a fejedelemség hanyatlását, a Wesselényi- és a Thököly-felkelést, végül Magyarország török iga alóli felszabadulásának történetét.

Pálffy Géza - A ​Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században
"E ​könyv a mohácsi csata (1526) és Buda eleste (1541) után három részre szakadt magyar-horvát középhatalom (másként Szent István birodalma) Habsburg Monarchiához csatlakozott része és jogutódja, a Magyar Királyság (azaz a Szent István-i állam) 16. század működéséről és a közép-európai Habsburg-államkonglomerátumban elfoglalt helyéről, valamint kapcsolatrendszerükről szól." (Részlet az Előszóból)

Pálffy Géza - A ​pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csörsz Rumen István - Kőszeghy Péter - Pálffy Géza - Szentmártoni Szabó Géza - Balassi ​Bálint és kora
A ​könyv Balassi Bálint költői és drámaírói munkásságát, a XVI. század történelmét, zenei életét ismerteti. A kor és a költő ismert kutatóinak – Csörsz Rumen István, Kőszeghy Péter, Pálffy Géza, Szentmártoni Szabó Géza – esszéi-tanulmányai nem tudós szakmunkák: elsősorban a középiskolásoknak és tanáraiknak íródtak, de minden bizonnyal haszonnal forgathatják az egyetemisták és általában a költő iránt érdeklődők. Az albumot számos kép, köztük több korabeli metszet illusztrálja.

Pálffy Géza - A ​tizenhatodik század története
A ​16. század Európa történetében az Oszmán és a Habsburg Birodalom fénykora volt. A két világhatalom 1526 utáni küzdelmének legfontosabb szárazföldi színterévé a középkori Magyar Királyság volt. Magyarország sorsáról ezért ekkor elsősorban Isztambulban és Bécsben döntöttek. Az ország hadszíntérré válása és három részre szakadása tehát elkerülhetetlen volt. Ezek káros következményei miatt a 16. század mérlege összességében negatív. A hosszú háború hatásai igen súlyosak és részben már visszafordíthatatlanok voltak. A település- és kolostorhálózat felmérhetetlenül károsodott, az abszolút népességszám fél millióval csökkent, s ekkor kezdődött a magyarság kisebbségbe kerülése a délszláv és román lakossággal szemben. E negatív jelenségek ellenére a három részre szakadt ország gazdasági és kulturális szempontból egységes maradt. Sőt, Magyarország továbbra is része, méghozzá igen fontos része volt Európának. Közép-Európa ugyanis saját biztonsága és élelemellátása érdekében hazánkra mint előretolt bástyára volt rászorulva. Magyarország viszont fennmaradásához nem nélkülözhette a Habsburg Birodalom igen jelentős éves segélyeit. A humanizmus, a reneszánsz és a reformáció révén pedig az ország Európa szellemi vérkeringésében is fontos helyet foglalt el. A kötet szerzője a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.