Ajax-loader

Mesterházi Lajos könyvei a rukkolán


Mesterházi Lajos - Visszaemlékezések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mesterházi Lajos - Magnéziumláng
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mesterházi Lajos - A ​négylábú kutya
Boldog ​és elégedett ember siet haza autóján születésnapjának, házassági évfordulójának megünneplésére. Sikereinek tetőpontján, élete delén váratlan, minden erejét próbára tevő bonyodalom vár rá. Szerelme, munkája s csalhatatlannak vélt eszméi egyszerre kerülnek válságba. A főhős - maga is író. Élete válságát az robbantja ki, hogy akarva, akaratlan belekeveredik egyik riportja szereplőjének családi bonyoldalmaiba. Mások szerelmének, mások munkájának problémáit oldozgatva, mások maradi eszméivel csatázva jön rá saját életének, munkájának, eszméinek fogyatékosságaira is. E nehéz hetek történetét maga a hős, a befutott, közkedvelt író meséli el, s ez sajátos hangulatot, színt ad a mű minden sorának.

Mesterházi Lajos - Vakáció
Mesterházi ​Lajos írja könyvéről: "Engedjük meg magunknak, hogy az legyen a múltunk, ami volt. Bármilyen furcsa, ez nem csekély fényűzés, sem az egyes embernek, sem a közösségnek. De fényűzés létére igazán hasznos lehet. Nem akarom félrevezetni az olvasót, aki ilyen tekintélyes terjedelmű könyvvel, ekkora utazásra jön velem. Vétkemet, hogy a türelmével ennyire visszaélek, az alábbi használati utasítással szeretném enyhíteni: Ezen a könyvön sokat fog nevetni: talán kicsit csodálkozik is rajta, hogy áttértem a vidám műfajra. Igazán kívánom is, hogy nevessen, de szeretném, ha már most tudná: nem az a nevetséges, akin nevet, és a nevetséges színben feltűnő dolgok tulajdonképpen igen komolyak. A könyv látszatra egy kisgyerekről szól; a látszat hamis, a kisgyerek ürügyén a felnőtt emberek meglehetősen öreg világáról beszélek."

Mesterházi Lajos - Apaszív
Az ​1979-ben elhunyt Kossuth-díjas író meditációja regényének hőséről: Sokáig kerestem méltó címet Dániel Imre kalandos és szomorú életregényének. Először például A svihák-ra gondoltam - de ez méltánytalan ítéletet sugallt volna hősömről. Aztán, kancsal iróniával, a Candide XX-ra - de ez is félrevezető. Pedig ugye, a kedves Olvasó is meglátja majd: más címe nem is lehetett volna a történetnek, mint ami lett: Apaszív. Egyik barátom azt mondta a kézirat elolvasása után: "Furcsa, de nem tudom, mikor hazudik ez az ember, és mikor mond igazat." Hát én talán tudom? Lehet, hogy maga Dániel Imre sem tudja. És - ami tulajdonképpen megdöbbentett - a könyv minden eddigi olvasójának, de kivétel nélkül mindenkinek ez volt a véleménye, hogy Dániel Imre csirkefogó. Sőt: sötét csirkefogó. Annál jobban tetszett ifjabb Dániel Imre éppen csak felvázolt, szerényen a háttérben meghúzódó figurája. Olyan egyöntetű volt ez az ítélet, hogy azóta is számolom, ismerőseim körében: hányan hasonlítanak vajon a fiúra? és hányan az apára? Érdekes tanulmány. Ajánlom, próbálják meg. Valóban csirkefogó Dániel Imre? S ha az: Miért? Elvégre, biztos, hogy bajban van, hogy igazán szerencsétlen, és bánatos. És alighanem őszintén beszél. Legalábbis: erre törekszik. Amennyire ez számára emberileg lehetséges. És nemegyszer elfogadhatónak tetszik vagy legalább megszívlelendőnek a védekezése, mentsége is. De - és tulajdonképpen itt teljesül be Dániel Imre tragédiája (vagy tragikomédiája) - nagy a gyanúm: a regénybeli író, akinek vall, akinek a segítségéért fohászkodik, ez sem segít rajta. Az is a gyerek pártját fogja. Meghallgatja a szerencsétlen öreget, de a kisujját nem mozdítja érte, el is felejti, míg egyszer, évek múltán újra eszébe nem jut az eset, akkor kicsit megváltoztatja a neveket, kicsit a körülményeket, a vallomás színterét átteszi a békéscsabai gyorsvonatra, és - megírja regénynek. Még keres is rajta. Az ám!

Mesterházi Lajos - Isten, ​méretre
Robog ​a kismotor, porzik az út. Elől, a kormánynál a természetes nagyság másfélszeresére méretezett, óriási Schnieber, a kedélyes náci és áldiák, útban Magyarországra, áltanulmányútra, azazhogy egyelőre csak Passauba. Hátul, a csomagtartón, a cingár Eötvös-kollegista, a "cseregyerek", e kisregény főhőse. És kétoldalt Németország, az 1936-os Németország. És mialatt a motor fogadótól fogadóig, kocsmától kocsmáig, söröskancsótól söröskancsóig gurul, hősünk borongva számolja gyorsan apadó pénzecskéjét; nyugalmas pillanataiban, vagy amikor az esti harangszó megkondul, Katiról ábrándozik, s újjáéli a Balaton-parti kamaszszerelem egyes, szívfájdítóan szép és suta állomásait; elővigyázatosan társalog, illetve eszmét cserél elveiben és butaságában rendíthetetlen, harsány úticimborájával; sok mindenről elmélkedik, egyebek közt Isten méreteiról is; és gyűjti az életre szóló tapasztalatokat. Bőven és sokfélét. Mert kacskaringósak a motor, a szerelem és az élet útjai.

Mesterházi Lajos - A ​kardnyelő és az emberek
Mesterházi ​Lajos írja könyvéről: "Valamennyi írásom közül a novelláimat szeretem legjobban. Félve mondom ki, nehogy a többi mostohagyereknek érezze magát. Ők is édesgyerekeim; és hogy igazságos legyek velük: több sikert is köszönök nekik, mint a novelláimnak. Mégis úgy érzem, hogy elsősorban novellista vagyok. Azt hiszem, így vannak ezzel a nemzedéktársaim közül Karinthy Ferenc, Palotai Boris, Vészi Endre. Örkény István és mások is, így volt vele Sarkadi és Kamondi is. Jólesik azzal biztatnom magam, hogy közéjük - az osztályukba - tartozom. Mert a magyar novellának rangja van; nem is tegnap, hanem már tegnapelőtt óta. És a korban utánunk jövők - Galgóczi, Fejes, Moldova, Szakonyi - nem kevésbé a fiatalok raja, bizonyítják máris, hogy lesz is rangja a magyar novellának. Ezen az sem változtat, hogy kritikusaink bizony nem eléggé törődnek vele, és irodalomtörténészeink - amikor >>prózánk elmaradottságáról<< beszélnek - a rövid prózára nem gondolnak. Kár. Életem és világom, amelyről számot adni hivatásom, ebben a kötetben ugyanúgy benne van, mintha egy hasonló terjedelmű regényt tennék az olvasók asztalára. Sőt, még teljesebben és több színűen is. Hiszen a legtöbb novellám önmagában is, némi konvencionális kellékkel föleresztve, regény lehetne. Ha úgy tetszik, egy-egy regényt >>vetéltem el<< bennük. Csöppet sem bánom. Örülök, hogy sikerült novellákban megírnom azokat a regényeket. Ha sikerült. Bármiként álljon is ázsiója ennek a műfajnak a literátorvilágban, az olvasók szeretik a novellát. És ez a fontos. Remélem, nem okozok csalódást nekik."

Mesterházi Lajos - Pár ​lépés a határ
1920 ​nyarán két kommunista fogoly megszökik az ellenforradalom hírhedt börtönéből, a váci fogházból. A menekülők a cseh határ felé igyekeznek, amely Váchoz valóban csak "pár lépés" volna, ha nem állná éppen erre útjukat a kézrekerítésükre mozgósított horthysta rendőrség és csendőrség valamennyi éber kopója. Kénytelenek megváltoztatni eredeti tervüket, s egy hosszabb, váratlan veszélyeket tartogató utat választanak. Mesterházi Lajos megtörtént eset alapján írta meg regényét, melynek lélegzetelállító fordulatait ugyan az élet teremtette, de az író öntötte formába, tette nemcsak izgalmas olvasmánnyá, hanem irodalmi élménnyé, korrajzfestő, jellemábrázoló erejével.

Mesterházi Lajos - Férfikor
A ​Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös vállalkozása a _Harminc év_ c. sorozat, amely a magyar irodalomnak a Felszabadulástól napjainkig született, kiemelkedő alkotásait adja közre száz kötetben. Mesterházi Lajos nagy sikerű regénye, a _Férfikor_ is itt lát ismét napvilágot. Az Országháza vadásztermében az új Kossuth-díjasokat köszöntik. "Neked is a díjkiosztó-asztal innenső oldalán kellett volna állnod, komám – mondja a kitüntetett szobrászművész az Elnöki Tanács egyik tagjának. – Mert te voltál köztünk valamikor a legtehetségesebb. Mit csináljunk? Te elpolitizáltad az életedet." Ebből a mondatból indul ki a regény, két régi barát vitája az élet értelméről, felelősségről, tehetségről, választásaink szabadságáról és szükségszerűségéről. Tapasztalati tényanyaga a főhős életútja 1915-től napjainkig, kalandos út; mert hogy is ne lett volna kalandos az izgalmas végletek, nagy változások e fél évszázadában egy magyar forradalmár útja, aki ott volt az 1930. szeptember 1-i tüntetésen, harcolt Spanyolországban, Párizsban élte át a német megszállást, majd itthon szervezte a Magyar Frontot, fegyverrel küzdött Budapest felszabadításáért. És ha nem is annyira látványos, de semmiképpen sem kevésbé izgalmas éveket élt át 1945-től 1956-on át napjainkig. Hiszen mindig ott volt, ahol a kerék forog! A _Férfikor_, ha úgy tetszik, legújabb kori történelmünk regénye. Egy nehéz sorsú nemzedék tanúvallomása, kegyetlenül őszinte önvizsgálata, realista számvetése az utókor előtt öt sorsterhes évtizedről, abban a történelmi pillanatban, amikor az a múlt lassan már legendává tisztul a köztudatban. Az ország és a nép hányattatásai, küzdelmei, kudarcai, sikerei, egész sorsának hihetetlen fesztávú megváltozása: ez adja azt a hátteret, amelyben a szereplők jelleme és tettei valóságos értékük szerint méretnek meg. Mégis elsősorban életregény a _Férfikor_. A történelem mindig és mindenütt egyéni sorsok alakjában, jellemek konfliktusában elevenedik meg lapjain, úgy, ahogy azt a szóban forgó nemzedék, ki-ki a maga szerepe szerint, átélte. S az írói vállalkozás végső célja: az emberi sors legáltalánosabb képleteinek, hivatás és szolgálat, eszme és tett, egyén és társadalom viszonyának vizsgálata.

Mesterházi Lajos - Pesti ​emberek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mesterházi Lajos - Egyes ​szám első személyben
Két ​év múlva ötvenéves leszek, és ez hihetetlen dolog. Nemcsak úgy, ahogy az volt mindenkinek, mióta a világ a világ: hogy ilyen hamar elmúlt, pedig milyen messze volt még az imént; milyen öreg bácsinak számított az ötvenéves ember és lám...

Mesterházi Lajos - Hármasugrás
Három ​kisregény húzódik meg a Hármasugrás cím alatt: "Isten, méretre" és "Katonai babérjaim", "Egy élenjáró termelőszövetkezet kimagasló eredményei". Olyannyira egy tőről fakadt, egyhangulatú-lélegzetű mind a három, hogy így együtt szinte egyetlen nagyregény fejezeteinek hatnak. Ez a nagyregény a harmincas évek elején indul a Balaton partján, és Pesten ér véget az ötvenes évek közepén. Főhőse, a szerző, eközben kijárja - változó sikerrel és eredménnyel - a katonaság, a szerelem, valamint a kis- és nagypolitika iskoláit, bejárja Tihanyt, Dél-Németországot, Visegrádot és Budapestet (hogy csak a fontosabb színtereket említsük), kitapasztalja és átszenvedi mindazt, amit egy korosztályabeli, nyughatatlan, igazságkereső fiatalember önszántából és szándéka ellenére kitapasztalhatott e tájakon, két-három viharos évtized alatt, és a történetekre, tapasztalataikra a férfikor ormairól visszatekintve, híven és higgadtan számol be elevenekről és holtakról, érett ésszel, megejtően bölcs és ellenállhatatlanul mulatságos humorral, szemérmes lírával, s amellett olyan könnyed, kellemes modorban, hogy amíg tart a mese, az olvasó alig is veszi észre, micsoda mélységek tátonganak a derűs felszín alatt, micsoda víz alatti szirtek és örvények fölött siklik hősünk törékeny lélekvesztője.

Mesterházi Lajos - Az ​ártatlanság kora
Mesterházi ​Lajos írja könyvéről: "Az ártatlanság korát közvetlenül A négylábú kutya után írtam. Logikailag kapcsolódik hozzá: A négylábú kutyában erkölcsi ítéleteink felületessége, a morális sémák, kényelmes előítéletek ellen szóltam, most mélyebbre próbáltam ásni: mi is hát az a jó, amely Goethe szerint a legsötétebb útvesztőben is eligazítást ad? Mi az a princípium, amely az ember minőségét és egyben az élet minőségét is meghatározza? Ennek megválaszolását nemcsak A négylábú kutya írása közben fölmerült problémáim tették szükségessé, de külön aktualitást jelentett a 60-as évek elején megindult sajátságos társadalmi változás. Rózsa Szilárd ma már nyilván nem az Opeljával, hanem a Mercedesével vagy Volvójával parádézna, és feltehetően nem az Akadémia üdülőjében, hanem saját svéd tervezésű villájában látná vendégül társaságát, a Balaton partján. A jelenség azonban nem efféle fokozatokon mérhető, lényege megvolt már a jelentkezése pillanatában: az, amit néhány cikkemben a szocializmus felszínén mutatkozó >>piti fogyasztói szemléletnek<< neveztem. Személyes élmények sora ihlette magát a történetet, ezt a különös utat a tisztítótűzön át. Némelyek akkoriban a kulcsot keresték hozzá, tudok róla, még annak is utánanyomoztak, mikor nyaraltam valamelyik akadémiai üdülőben. Mondanom sem kell: szó sincs itt kulcsregényről, nem is tudom, van-e az Akadémiának üdülője a Balatonon. Azt viszont, hogy a szereplőket fölismerni vélik, természetesnek tartom: realista vagyok. (Jobb volna persze, ha az olvasók néha magukra is és nemcsak egymásra ismernének.) Az ártatlanság korával kapcsolatban, kivált a színpadi változat után, egyesek Ibsen Nóráját emlegették, ami nagyon megtisztelő, de ismét csak téves analógia. Ibsennél lényeges az, hogy Nóra nő, abban az időben a mondanivalónak ez fontos része volt. Nálam elhanyagolható véletlen. Függetlenül bizonyos életrajzi egyezésektől, ezt a nőfigurát sokkal nagyobb mértékben mintáztam valójában magamról, mint A négylábú kutya író-főszereplőjét."

Mesterházi Lajos - Sempiternin
Mesterházi ​Lajos csöndben és szinte mellékesen, a műfaj megújulását jócskán megelőzve - a legjobb magyar sci-fi író lett. A jelenből az alig-jövőbe váltó novellák és kisregények kötetünkbe gyűjtött hősei feltalálták azt a tökéletes rakétaelhárító rendszert, amely még a világűrből segítségünkre érkező vendéget is megsemmisíti: rájöttek a gyorsan ölő méreg titkára, amely jobb, mint az elavult atombomba, ugyanis dehidrál, tehát a halottaknak nem marad nyomuk; feltalálták a halhatatlanság csodaszerét, amelyet VIP-ek (Very Important Person) máris megkaphatnak, a többség meg él, ameddig él; megszervezték a hepisipet, amelynek utasai boldogan hajóznak a nemlétbe. Mesterházi hősei "derűs, realista pesszimizmusban" élnek, melyből hisszük, hogy hittel és a jövőben bízva törnek ki.

Mesterházi Lajos - A ​bánatos bohóc
"Énekelj, ​múzsa" - így kezdték hajdan az eposzköltők a művet. És az isteni lány, a múzsa, e felszólításra rázendített, és énekelt haragot, férfiat, fegyvert... Mesterházi, nagy elődjei példájára, ugyancsak a múzsát invokálja új kötete első sorában - címében -; de nem a régi, peplonos, koszorús, lantos tüneményt, hanem az énekeshez és a megénekelt korhoz illőbb, újfajta ihletadót: a bánatos bohócot. Aki rendesen "keserves, szomorú és olykor már igazán iszonyatos" dolgokat idéz az író eszébe, s azután arra készteti, hogy ezekkel a keserves és szomorú dolgokkal eljátszadozzék. Úgyszólván vidáman! Így és ezért lényegül át fanyar és bájos komédiává a kötet első darabjában, a regénykében legnyomasztóbb két-három évünk hiteles és líraian teljes krónikája: így és ezért játszik folytonosan egymásba tragédia és tréfa, lidérces félelem és groteszk humor, kandi ötlet és mélységesen komoly mondanivaló a kötet tizenkét új és régi elbeszélésében, amelyek mindegy keresztmetszetét és képét adják a kornak - és az írói pálya utolsó húsz évének.

Mesterházi Lajos - A ​hazafiság logikája
"Rendben ​van, beszéljünk tehát a népi bizottságok koráról, a koalíciós harcok koráról, a fordulat évétől 1953-ig, majd 1953-tól 1956-ig tartó periódusokról. De semmiképpen se úgy, hogy az jó volt, amaz rossz volt, hanem pontosan elemezve a kontinuitást egyebek közt a bajok, hibák kontinuitását is. Mert a bajok és hibák nem ott kezdődtek ahol manifesztálódtak, nem is ott, ahol megfogalmazódtak és kimondtuk őket. Főként pedig: megvizsgálva a hibák forrását; amire a kontinuitás elemzése rávezet."

Mesterházi Lajos - A ​Prométheusz-rejtély
Prométheusz ​isten, látván az Embert, ezt a minden teremtmények között a legvédtelenebbet, számára a tüzet az égből lelopta, s egyben megtanította őt minden mesterségek ismeretére. S ekként nemcsak a fennmaradását biztosította, de megnyitotta előtte a tökéletesedés felé vezető utat. Zeusz, a féltékeny főisten, Prométheuszt ezért a Kaukázus sziklájához láncoltatta: egy sassal, naponta megújuló, változatos kínzások között, a máját szétmarcangoltatta, mígnem Héráklész, győztes csapatával arra vonulva, lelövi a sast és megszabadítja Prométheuszt. Eddig szól a "mese". De hogyan élt ezután ez a legjobb isten, az emberiség e legfőbb jótevője? - teszi föl a jogos kérdést az író, játékos iróniával és mégis komolyan. Hogyhogy a mitológia a továbbiakban semmilyen emléket nem őriz róla? Nem emeltek számára templomot, nem állítottak oltárt, emlékéről elnevezett forrás vagy liget nincsen, s még csak egy csillagkép sem viseli nevét? Holott ki mindenki hozzájutott ezekhez a megtisztelő jelképekhez. Mesterházi szellemes oknyomozó története sokszor meghökkent, és mulattatva int arra: az emberiségnek sok talmi és vérgőzös törekvése helyett meg kellene találni és becsülni végre a valódi értékeket.

Mesterházi Lajos - Hűség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mesterházi Lajos - Pokoljárás
A ​nyári zápor hirtelenségével és erejével támad Saly Miklós és Nónay Kati szerelme 1956 nyarán. S 1956 októberének, az ellenforradalomnak sötét, zűrzavaros, viharos napjaiban erősödik meg és teljesedik be ez a szerelem: olyan igaz s olyan mély érzéssé nő, hogy kiállja a legkeményebb próbát is. A két fiatal - sok és súlyos tévelygés után, csalódások és szenvedések árán - visszatalál egymáshoz és rátalál az igaz útra. Az izgalmas, eseményekben nagyon gazdag, mindvégig rendkívül feszült történetet a főszereplő, Saly Miklós első személyben mondja el. Ez a forma: a vallomásé - lehetővé tette, hogy az író rendkívül mélyen és pontosan világítsa meg Saly Miklós - s rajta keresztül az egyetemi ifjúság egyik rétegének minden lépését, gondolati-érzelmi zűrzavarát, a zavar forrásait és a kitisztulás, a megvilágosodás folyamatát is.

Mesterházi Lajos - Viszontlátás
Szociográfia? ​Útinapló, amely a szubjektív benyomásokat a statisztika egzakt mérlegén ellenőrzi? Vallomás? Elsősorban bizonyára az: "Nekem a párt mindenekelőtt a mozgalmat jelentette. A mozgalom pedig az embereket; az országjárás során: egyre gyarapodó ismerősöket. Embereket, akik ott álltak, ahol a kerék forog, mi több, akik azt a kereket leginkább forgatták. Volt közöttük mindenféle: kommunista veterén és református lelkész, gyári lakatosból lett katonatiszt és poétalelkű járási könyvtáros, bányász, tsz-elnök, népművész, megyei párttitkár. Emberek, akik elszánták magukat, hogy szabad, művelt, munkás nemzet támadjon a szerencsétlen magyar ugaron. Éveken át követtem a sorsuk alakulását, a hatalomban vád alatt nem lett belőlük nyárspolgár, sem renegát. Hivatásuk volt: A haza és a nép." Szociografikus, riportszerű beszámolót -a mű tárgya: Pest megye jelene - ez az írói elkötelezettség lelkesít át, amely a tényekből kiindulva tennivalóknál köt ki, az eredményeknél nagyobb szenvedéllyel vizsgálja a feladatokat.

Mesterházi Lajos - Derűs ​órák
Négy ​novella: négyféle hang, hangulat, modor - olyan különbözőek, mintha nem is ugyanaz az író írta volna. Az első, a Szép, mint a halál - szabályos, klasszikus realista elbeszélés. Egy igaz ember szép haláláról, egy hazug szerelem felszabadító elmúlásáról szól, visszafogott, nemes pátosszal, teli zengéssel. A második, A kardnyelő és az emberek - formájára tömör, csattanós anekdota, lényegét tekintve szimbolikus jelentést hordozó parabola az emberi hiúságról. A harmadik, a Rakéták, csillagok, receptek szatirikus-utópisztikus történet más bolygó értelmes, az embernél jóval fejlettebb lakóinak tragikus kudarcba fúló földi látogatásáról, félelmesen keserű és félelmesen szellemes poénnal. És végül a Rekviem egy rendkívüli tehetségért különös, szabálytalan, műfaji skatulyákba nehezen illeszkedő írás: egy rendkívüli ember portréja és életútja: hallatlanul szűkszavú és mégis sokatmondó, puritán módon elbeszélt és mégis izgalmasan érdekes történet, korrajz és példázat az emberi lét alapkérdéséről: hogyan éljünk? És mégis, minden különbség, eltérés ellenére - egy tőről fakadt ez a négy novella. Mert így vagy úgy, pátosszal, gúnyosan, keserűen vagy megbékélten, a realizmus, szimbolizmus vagy az utópia nyelvén, de mindegyik az élet végső, nagy kérdéseit feszegeti. "Derűs órák" lényeglátó bölcsességével.

Mesterházi Lajos - Tanuság ​az ember nevében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mesterházi Lajos - Szeptemberi ​ízek
Életről, ​boldogságról és humánus elkötelezettségéről így ír a kötet egyik elbeszélésében Mesterházi Lajos: "Mert különös, hogy a boldogság milyen hirtelen terem az ember lelkében. Egyszerre pattan ki, és mindent elborít a nagy, szikrázó öröm. Bús sorsunk, hogy ezt az örömet vékony üveglábak tartják. Az üveg erős, sokat megbír, ha egyenletesen éri a terhelés. De megpattan a legkisebb rezdülésre, amely a teher egyensúlyát megbontja. Elég annyi kis rezgés is, amit a világ érez éjfélkor, amikor az ünnepből hétköznap lesz. Nemes anyag, ha eltört, nincsen orvossága többé. Ezért van, hogy a boldogság ikertestvére a szorongó félelem. Így mentek hát, apa és fia, kézen fogva, a fák alatt, az autóbusz megállójához. Vitték lelkükben az örömet, a keveset, a bizonytalan és törékenyet, ami itt a földön embernek adatott."

Mesterházi Lajos - Szép ​szárnyas ajtó
Immár ​hét esztendeje annak, hogy Mesterházi Lajosnak első novelláskötete, a "Csodák nélkül" megjelent. Új kötetében régebbi és újabb novelláinak válogatott gyűjteményét találja az olvasó. A kötet első darabja 1937-ben, az utolsó 1957-ben íródott. A két évszám közé szorítva különféle kísérletekről, írói törekvésekről, formakeresésről ad számot a kötet. Ennek ellenére mégis egységes: egységessé teszi Mesterházy Lajos kommunista világnézete, írói tehetsége. A könyv kiemelkedő írása az Igazak című novella. Ennek külön helye van az új magyar novellairodalomban, mert a párt egyes emberektől független igazát, a kommunista ember mély elvhűségét olyan eszközökkel tudta megeleveníteni, amelyeknek művészi hitele is magasrendű. Mesterházy Lajos kiváló novellista, mondatainak megvan az a sajátos légköre, mely a szószerinti értelemnél többet rejt magában. Hangja, stílusa az első kötetének négy írásához képest kialakult, letisztult, mondanivalója gazdagodott, tehetsége is teljesebbé vált.

Kollekciók