Ajax-loader

Donna Williams könyvei a rukkolán


Donna Williams - Autizmus ​- Egyes szám első személyben
Az ​Autizmus - egyes szám első személyben szerzője, Donna Williams, 1963-ban született. Kortársaihoz, vagy a nála idősebbekhez hasonlóan róla is csak felnőttkorában készült diagnózis: autista. Az autizmus jelenségére, szerteágazó és szélsőséges eltéréseket mutató tünetcsoportjára - szándékosan nem mondunk betegséget vagy fejlődési rendellenességet - csak a hatvanas-hetvenes évektől irányult nagyobb figyelem, amikor nagyobb számú esetet írtak le és ez többféle megközelítésből tette lehetővé a probléma tanulmányozását. Donna Williams előző könyveiben1 és e mostaniban is saját álláspontjáról, saját tapasztalatairól mesél. Egyes szám első személyben kíséreli elmagyarázni, milyen autistának lenni. Mégsem kizárólag magáról, hanem más autisták tapasztalatairól is beszél. Magyarázatai tiszták, példái, mivel a mindennapi életből származnak, világosak és érthetők, sőt nemegyszer humorosak is. Esettanulmányaiból megsejthetjük, hogyan érzékeli egy autizmussal élő ember a külvilágot, de nem csupán leírja a nehézségeket - az érzékelési problémáktól a koordinációs zavarokon át, egészen a kényszercselekvésekig - , hanem tippeket is ad ezek kezelésére. Donna Williams könyve nemcsak azért hiteles számunkra, mert leírása zömmel saját tapasztalatain alapszik, hanem mert a jelenségek vizsgálatában igyekszik a látszat mögé tekinteni, az okokat kutatni. Tapasztalatai, eredményei nem biztos, hogy mindig, mindenben egyeznek a rendszeres tudományos kutatás eredményeivel, de a gyakorlatban is kipróbált módszerekből származnak. A gyakorlatias megközelítést vállaló könyv függeléke külön módszertani példatár: a mindennapokban is kivitelezhető módszereket ajánl az autizmussal élők és családjuk életének megkönnyítésére. Ez a könyv ritka kincs: egy autizmussal élő írástudó segítsége sorstársainak, szülőknek, családtagoknak, pedagógusoknak, pszichológusoknak, mindannyiunknak, akiknek fogodzót kínál az autizmus labirintusában.

Donna Williams - Léttelenül
A ​kötet világsiker volt a 80-as évek végén, szerzője laikus, egy igen tehetséges autista lány (lásd Esőember), aki ennek a rendkívül különös állapotnak az "üvegharangjában" megírta életét, élményeit, a számára megérthetetlen külső világ reagálásait - ahogy azt ő maga átélte. Az autizmus mint kórkép akkoriban még nem volt általánosan ismert, a szerző 25 évet várt a helyes diagnózisra. Ennek a kötetnek a világsikere nyomán nemcsak a laikus közvéleményben vált közismertté az autizmus szörnyű állapota, hanem alapjaiban kihatott az addig sokszor negligens és büntető pszichiátriai gyakorlatra is. A kötet folytatása is megjelent az Animulánál. Címe: Eszmélés.

Donna Williams - Eszmélés ​- Kitörés az autizmusból
"Ez ​a történet arról szól, hogyan épül fel romjaiból az ember. Háborúk, leszerelések, békekötések és megbékélések története. Egy olyan utazás meséje, melynek során rájövünk, hogyan lehet életre kelni a léttelenségből...Ez a történet az eszmélés története.Huszonöt évig csodálkoztam azon, hogy milyen ostoba vagy őrült ember vagyok, és egyszer csak ráakadtam a szóra, ami segített megmagyarázni a "világomat". Ez a szó az "autizmus" volt - egy szótári meghatározás szerint: zárkózottság. A szakkönyvekben egy sor ellentmondásos elméletre bukkantam. A különböző korokban az autizmus kialakulását sok mindennel magyarázták - elmebetegségtől értelmi zavarig, fejlődésbeli visszamaradástól alvási rendellenességig, újabban pedig egy olyan fejlődési zavarnak tulajdonítják, amelyik a születés előtt vagy közvetlenül a születés után lép fel, és arra hat, hogy az agy miként dolgozza fel a beérkező információkat.Az életemet persze nem az elméletek tették tönkre - akár igazak, akár nem. Mióta az eszemet tudom, az autizmus börtönében éltem. Már első gondolataim másokéinak automatikus utánzásai voltak. Első szavaim a körülöttem folyó beszélgetések értelmetlen visszhangjai voltak. Első igényeim mások elvárásainak lenyomatai voltak (jórészt a televízióból). Minden arckifejezésem vagy mozdulatom a környezetemben lévők visszatükrözése volt. Semmi sem kapcsolódott a személyes énemhez, így olyan voltam, mint egy hipnózisnak alávetett alany, aki ellenvetés és személyesség nélkül, teljes mértékben programozható és újraprogramozható. A teljes elidegenedés állapotában voltam. Ez volt számomra az autizmus.Az autizmus kikapcsolja a gondolkodásomat és a kíváncsiságomat - ha hagyom. Sokáig így történt, mire rájöttem egy nagyon fontos dologra: AZ AUTIZMUS NEM ÉN VAGYOK. Megpróbál megakadályozni abban, hogy saját magam legyek. Megpróbál megfosztani az élettől, a barátságtól, a gondoskodástól, a közös dolgoktól, az érdeklődés kimutatásától, az intelligenciám használatától, a szeretettől...megpróbál élve eltemetni. És a második legfontosabb dolog, amire egy negyedszázadnyi élet után rájöttem: KÉPES VAGYOK HARCOLNI AZ AUTIZMUSSAL...ÉS LEGYŐZHETEM!"

Kollekciók