Ajax-loader

Ádám Zsigmond könyvei a rukkolán


Ádám Zsigmond - Futólépés ​az alvilágba
Az ​ötvenes években ismerkedtem meg az igazi nyomozó munkával, akkor váltam ösztönösen bűnüldözőből tudatos szakemberré: kriminalisztikát és sok más egyebet tanultam, s közben - idős, sokat próbált detektívtársaim segítségével - mind nagyobb jártasságot szereztem a gyakorlati tevékenységben. Az izgalmas, érdekes, sokszor az egész közvéleményt felbolygató ügyek mellett persze jóval több volt a nyomozás "aprómunkája" a sokak szerint "kis" ügyek aprólékos felderítése, de ezekben tanultam igazán. Magyari Sanyi, Horváth Karcsi bácsi és csoportvezetőm, Schlett István vezetésével megismerkedtem azokkal a színhelyekkel is, ahol az alvilági alakokkal lehetett találkozni, s róluk mindent megtudni, s közvetlen kapcsolatba kerültem a vendéglátóipari "üzemegységek" vezetőivel, pincéreivel, becsületes törzsvendégeivel, a negyedosztályú talponállóktól az osztályon felüli bárokig. Eközben persze sokszor kerültem kapcsolatba bűnözőkkel is. Vagy úgy, hogy eljárás indult ellenük, vagy úgy, hogy rájuk bizonyítottunk egynémely bűncselekményeket, vagy úgy, hogy kiszabadulásuk után meghívtak az asztalukhoz. Mert ilyesmi is előfordult. Az első perctől igyekeztem úgy dolgozni, hogy a vagány fiúk lássák: nálam nincs mese, gazemberségiekért mindig számíthatnak a leleplezésre, de az is egyértelmű legyen számukra, hogy csak a törvényesség legszigorúbb betartásával cselekszem, s számíthatnak rám, mint emberre, bármire lenne is szükségük. Így aztán szinte jó kapcsolat alakult ki némelyikükkel. Volt olyan is, aki kijelentette az intézkedő rendőrnek, aki "nem bírt" vele: "Ádám felügyelő úr bevihet." Persze, ilyenkor én bevittem!

Ádám Zsigmond - Reszkess, ​alvilág!
... ​A sajtó pedig ettől kezdve a H. Ö. kedzőbetűkből formált névvel illette a szemérmetlen pimaszságú betörőt és rendőrgyilkost. Neve öles betűkkel jelent meg a lapok első oldalán: Hekus Dönci. Hekus Dönci nevétől volt hangos az ország. A vakmerő betörő, a rendőrökkel packázó bűnöző alakját élénk színekkel festették meg a bulvárlapok, s bennünket roppant idegesített, hogy már-már valamiféle hőst formálnak belőle, s ahogy akadnak, akik neki drukkolnak. Annak az embernek, akinek pedig nemcsak lopott holmi, hanem vér, rendőrvér is tapad a kezéhez! És ez különösen fölvillanyozott mindannyiunkat. Nem volt nyomozó, rendőr a kapitányságon, aki ne szeretett volna ennek az embernek a nyomára bukkanni, aki ne kívánt volna a szeme közé nézni, aki ne akart volna véget vetni garázdálkodásának. Mert azt mindannyian tudtuk, éreztük, hogy Hekus Dönci nem áll meg eddigi bűncselekményeinél. Így is volt. De arra nem gondoltunk, hogy,....

Ádám Zsigmond - Kattan ​a bilincs
- ​Hogy ölték meg? - kérdeztem. - Ha jók az idegeid, megnézheted. Ott fekszik az ágyban az öreg, a paplannal gondosan betakarva, állig. Hogy ne látszódjék a nyaka. Megfojtották. Valami hihetetlen erővel törték szét a gégéjét. Már-már azt hitte a mentőorvos, hogy fölakasztotta magát, esetleg fölakasztották, aztán levették, úgy tették az ágyba. No, de erre semmi bizonyíték nincs. Ezt megfojtották. Valami erős embert keressetek az ismerősei körében. - Ezt úgy mondod, mint akinek sok ismerőse volt. - Majd úgyis végighallgatják az itt lakókat. Én csak azzal a szomszéddal beszéltem, aki telefonált. Tőle tudom, hogy valóságos átjáróház volt ez a lakás. - Mégsem vették észre, hogy három nap óta egy lélek se megy be, és ki nem jön - csúszott ki a számon. - Igaz is, mikor szállítják el? - Már intézkedtünk, remélem, hamarosan megjön a halottszállító kocsi. Az orvos, aki végighallgatta a beszélgetést, még hozzátette: - Őrnagy elvtárs, tehát nagyon figyeljenek az időpontra, mert akárcsak a mentőorvos szerint, szerintem is legalább három napja fekszik itt a holttest.

Ádám Zsigmond - Támadás ​a taxiban
Nem ​vagyok ismerős az úton, csak azt tudom, hogy Bódi háromszor is meglökte Pálinkás hátát, aki mindannyiszor "rosszul lett", s kiszállt, de Bódi egyszer sem ütött. Úgy látszik, nem mert. Nem tudom pontosan, miért. Amikor aztán egy sorompón is keresztülhajtottunk, Bódi odasúgtam nekem, hogy adjam oda a tőrkését, ami a faragás után nálam maradt. Abban a pillanatban szólt a sofőrnek, hogy álljon meg. És amikor megállt, Bódi felemelkedett az ülésben, és beleszúrta a kést. A sofőr azonban kiabált, "Jaj, az anyád!" - valami ilyesmit mondott, és még hátra is fordult. Megijedtünk, kiugrottunk a kocsiból. Hátranéztünk, a sofőr kilépett. Hinni sem akartam a szememnek, hisz láttam, hogy a nyakába szúrt Jancsi. Még gyorsabban futottunk tovább. S egyszer csak felbőgött a kocsi motorja, túráztatta az öreg, és elindult. Egy kilométert szaladhattunk, akkor egy szénaboglyánál megálltunk. Ők ketten továbbmentek, én ott maradtam, és csak reggel mentem be Solymárra. Azt hittem hogy Budaörsön vagyok, ezt is mondtam egy férfinak, aki útbaigazított és megmutatta a vasútállomást.

Kollekciók