Ajax-loader

Ferenczi László könyvei a rukkolán


Ferenczi László - Sőtér ​István
"Mintha ​újra kellene teremteni az irodalmat nyelvben és formában egyaránt, úgy indul neki a Fellegjárás, hogy a legmagasabb, legkomolyabb kérdéseket válassza, s újra és eltérően válaszoljon rájuk" - írja a huszonhat éves Sőtér István első regényéről a pályatárs, Lovass Gyula. Megközelítően egy évtizedig, az 1940-es évek végéig, Sőtér István generációjának egyik legtöbbet vitatott, leggyakrabban említett írója, aki "átgondolt ars poetica"-ja védelmében minduntalan polémiára kész. Vitapartnerei: Halász Gábor, Németh László, Lukács György. Egyes kritikusai a magyar regény megújítójának tartják, mások szerint "megálmodott álmokba" költözött, ismét mások a legszívesebben kitessékelnék irodalmunkból. 1949 után Sőtér István szépíróként elhallgatott, de tudósként a hazai és a nemzetközi irodalomtudomány egyik legimpozánsabb művét hozta létre. Mintegy negyedszázadon keresztül épült e hatalmas opus (Eötvös-monográfia, Romantika és realizmus, Nemzet és haladás, Tisztuló tükrök, Az ember és műve stb.), szerzője lenyűgöző szakmai és társadalmi elismerésben részesült, de a köztudatból és az irodalomtörténetírásból Sőtér István, a művész, az író egyre inkább kiszorult. 1974-ben, huszonhat év után az első regényével, Az elveszett báránnyal tért vissza Sőtér István a szépirodalomhoz. És a visszatérés nem méltatlan az induláshoz! Az elveszett bárány és folytatása, a Budai Oroszlán, két novella, a Piros Pünkösd és a Tiszta Emma, és Évgyűrűk című emlékirata az indulás évtizedének termékeny izgalmával és gazdag eredményével ajándékozta meg az olvasót. André Maurois szerint egy francia író hatvanévesen szabadul fel, a hatvanadik életévét túlhaladó Sőtér István negyedszázados (egyszerre termékeny és sivatagos) kitérő után úgy fordul vissza ifjúságához és a művészethez, hogy új művészi értelmet ad a férfikor tudományos tevékenységének is. A művész megújulását a tudós kitartó munkája és a közéleti férfi tapasztalata egyaránt elősegítette, ösztönözte; az új regények és novellák gazdagabb értelmet, nagyobb perspektívát juttattak az irodalomtörténeti monográfiáknak.

Ferenczi László - Voltaire: ​Candide vagy az optimizmus
A ​magyar és világirodalmi örökség híres alkotásainak elemzését, értelmezését kínálja a gimnazisták, az érettségire készülők, a főiskolások, a tanárok s az irodalom iránt általában érdeklődők számára a Talentum műelemzések sorozat. A kötelező és az ajánlott olvasmányok új szempontú olvasatát, tömör, lényegre törő összefoglalását olvashatjuk továbbgondolásra ösztönző kérdések kíséretében a sorozat köteteiben. A sokáig "lenézett", hagyomány nélküli műfajról, az "elsősorban nőknek" szóló regényről is beszél Voltaire Candide-jának, a műhöz méltó izgalmas elemzésében Ferenczi László.

Ferenczi László - Én ​Kassák Lajos vagyok
Kevés ​olyan életmű van a magyar irodalom legújabb kori történetéebn, mely mindig a szüntelen viták kereszttüzében állt volna, mint Kassák Lajosé, a szocialista és avantgard költőé, az önéletrajzi prózájával sok vihart kavaró regényíróé és a művészettörténeti jelentőségű konstruktivista festőé. Ferenczi László irodalomtörténész jelentős feladatra vállalkozott, amikor e kötethez összeválogatta, azokat a korabeli cikkeket, bírálatokat és kritikákat, melyek Kassák egy-egy művéről, verseskötetéről szóltak, olykor egymásnak homlokegyenesen ellentétes megállapításokat tartalmazva. Csaknem teljes egészében közli például a Nyugatban zajlott híres Babits-Kassák vitát, mely az avantgard költészet iránt érdeklődőknek ma is meglepetésekkel szolgálhat. József Attila, Lukács György vagy éppen Révai József és mások véleményének is érdekes irodalomtörténeti tanulságai vannak. A szerző arra törekedett, hogy e változatos kép alapján az olvasó valóban hiteles képet alkothasson magának e különösen nagy utakat bejárt magyar íróról, s ezzel méltóképpen megemlékezhessünk róla születésének 100. évfordulóján.

Ferenczi László - Voltaire-problémák
A ​francia forradalmat és az ipari forradalmat megelőző századot olykor Voltaire századának nevezik. Voltaire 1694-ben született, és 1778-ban halt meg, két évvel az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat után és tizenegy évvel a Bastille lerombolása előtt. Húsz biblia terjedelmű életművét mintegy hatvan év alatt alkotta meg. Az írást társadalmi-politikai aktusnak tekintette, és nemcsak igényelte, hanem ki is vívta a jgot, hogy az író a világ dolgaiba beleszólhasson. Mint Paul Valéry mondotta róla, az írott szó hatósugarát nagymértékben megnövelte.

Ferenczi László - A ​remény zuhatagja
A ​18. századnak, amelyet a felvilágosodás századának is szoktak nevezni, egyik sajátossága, hogy politikai, gazdasági és kulturális szempontból kitágul a világ. Ennek bizonyítására Ferenczi László Voltaire-t, a század tanúját idézi meg, azt a Voltaire-t, aki a történelemben csupán a bűnök sorozatát látta, s aki írásművészetében Caesartól és nem Szent Ágostontól tanult, mert őt kora és nem a szereplő személyek belső élete érdekelte. Mint a kor több más nagy politikai gondolkodója, úgy vélekedett, hogy az anarchia ellen a legjobban adminisztrált államban kell keresni a menedéket. Ennek az államnak a vallás támasza, de az egyház ellensége. A gondviselés kiiktatása, a megváltozott, kitágult történelemszemlélet az irodalomban is nagy változásokat eredményezett. A költők a világ törvényhozóivá váltak, az irodalom a nagy társadalmi mozgások előkészítője lett. Az új összefüggéseket feltáró kötetből a felvilágosodás nagy jelentőségű korszakának és mozgalmának nyugat- és kelet-európai változatait - elsősorban a franciát és a magyart - ismerhetjük meg.

Ferenczi László - Egy ​barátság margójára / Egy betegség anatómiája
Újabb ​képeket kapok tőled. Az egyiken a lépcsőházban lefelé jövök, kezemben fülemhez tartott mobiltelefon...Szeretem ezt a képet, talán mind közül a legjobban. Talán mert emlékeztet arra az időre, nem is olyan rég volt, amikor órákon keresztül csavarogtam, és közben írtam. Fejben.

Ferenczi László - Találkozások ​és tapasztalatok
Ferenczi ​László irodalomtörténeti esszéinek nagy értéke, hogy egyaránt jellemzi a tudományos alaposság és a személyes ihletű esszéstílus, a nemzetközi és a hazai, nemzeti irodalomban való tájékozódás, az elődök generációja (Kavafisz, Illyés Gyula, Toldalagi Pál, stb.), a saját generációja (Tornai József, Rónay László stb.) és a nála fiatalabb generációjú (Parancs János, Kemenczky Judit, Turcsány Péter stb.) alkotók iránti magas fokú érzékenység. Szinte a saját és a mások látóhatárain túlra terjeszkedik ezekkel a már-már személyes vallomásokkal, többször a szerzőkhöz társként, barátként forduló írásokkal, ill. ezekkel az irodalmi koszorúba állított elemző tanulmányokkal a kötet szerzője.

Ferenczi László - Éluard
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók