Zalán Tibor könyvei a rukkolán

Zalán Tibor - Holdfénytől ​megvakult kutya
A _Holdfénytől ​megvakult kutya_ verseiben egy élettől búcsúzó lírai én beszél – már amennyiben „az élet” a gyerekkori értékek örökségét, a nemzedék- és pályatársak termékeny közegét, 
a használható ideákat, az izzó emberi kapcsolatokat jelenti. Mindezek hiánya 
a pusztulással szembesít, miközben – igazi, Zalán Tibor-i paradoxon – ez 
a szembesítés művészi erővel járja át a búcsúzás melankóliáját. A kötet szinte enciklopedikus számvetés, kulcsmetaforája talán a hó, amely bár mindent betemet, derengő fényt ad. Zalán Tibor, József Attila-díjas költő, író, drámaíró és esszéista 1954-ben született (tulajdonképpen) Abonyban. A Palatinus Kiadónál 2010-ben megjelent _Göncölszekér_ című novelláskötetéért Mészöly Miklós- és Artisjus-díjjal tüntették ki.

Zalán Tibor - És ​néhány haiku
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zalán Tibor - Azután ​megdöglünk
A ​kötetben a szerző kilenc legújabb drámája található: A mese marad, Azután megdöglünk, Bevíz úr hazamegy, Halvérfesték, Katonák-katonák, Ne lőj a fecskére, Ószeresek, Romokon emelkedő ragyogás, Veszteglés. Nyomtatásban egyik sem jelent meg még, viszont már több színpadon játsszák valamennyit.

Zalán Tibor - Opus ​N3: Koga
Zalán ​Tibor verseit olvasva könnyen engedhet az olvasó a közkeletű ítéletek csábításának: mintha a puszta meghökkentés, a hagyományos szövegegység széttördelése, az avantgarde agresszív gesztusainak halmozása volna a kötet verseinek uralkodó stílusjegye. Ajánlatos azonban felülvizsgálnunk ezt a könnyebb ellenállás felé kitérő álláspontot. A költemények szövegeinek figyelmes olvasója ugyanis nemcsak egy új lírai nyelvvel kísérletező költői magatartással szembesülhet, hanem észre fogja venni – ha megváltozott alakban is – a magyar költészet szerep- és formatudatának hagyományos, egy a társadalmi és közösségi elkötelezettséget fel nem adó attitűdnek a jelenlétét is. A kísérlet tétje ugyanis éppen abban van, hogy egyesíthető-e, és ha igen, hogyan, a magyar líra küldetésre, vallomásos személyességre hangolt szólama a költészeti korszerűség formaújító elveivel, a költői nyelv lehetőségeinek tágítására törekvő poétikai magatartással. Több vonatkozásban is nyomon követheti az olvasó ezt a próbálkozást: ott is, ahol a szöveg vizuális karaktere kap elsőrendűen jelentésképző nyomatékot, s legvégül ott, ahol irodalmi és képi elemek egybeszerkesztettsége válik a költői mondanivaló hordozójává.

Zalán Tibor - Lassú ​halált játszik
A ​könyv arról szól, ami a címe. Kétségkívül szerencsés választás: vezérmotívumként ez a „játék”, ez a „halál” mindenütt megtalálható. Kereshetjük ott is, ahol elsőre nem találjuk, az lesz akkor is, mikor másmilyen alakban van jelen, alternatívája csak önmagának lehet és tud lenni. Ha máshogy nem, érezzük oldalanként jelenlévő szomorúságát. Megjelenítése, képisége – és általában: képisége – oly erős, hogy az már egymagában is „megcsinálja” a verseket és egybe-fogja a tartalmilag négy nagyobb egységbe tagolt majd’ kétszáz oldalas kötetet. Idézni, mint feltételezhető programverset, a nyitó költeményt szokás. Álljon itt mégis az utána következő Manipuláció első két sora, amit, ha úgy teszik, szimbolikusnak is vehetünk: „Valahány irányból / ugyanoda jut”. Az elmondott ellenére és a szerző kvalitásának betudhatóan ez a jelenlét természetes, nem tolakodó, nem válik unalmassá a kötet végére sem. Oldalról oldalra közelebb jutunk valamihez, miközben el sem távolodtunk. Leginkább párhuzamosan haladunk vele: bármikor megérinthetjük, bármikor megérinthet. És megérint. Gondolkodásra késztet.

Apáti-Tóth Sándor - Zalán Tibor - Talált ​képek
Kép ​és szöveg, fotóművészet és irodalom szimbiózisa ez a kötet, mely Zalán Tibor és Apáti-Tóth Sándor művészi kézfogásának eredményeként jött létre. A magyar avantgárd XX. század végi, XXI. század eleji újabb vonulatához tartozó költő és a hagyományosabb utakat járó fotóművész arra törekedett, hogy a képek ne csupán a verseket illusztrálják, és fordítva: a versek ne a képeket magyarázó szöveg gyanánt szolgáljanak. 'Mind a képek, mind a versek önálló világot és értéket képviselnek, együttes megjelenésük azzal a többlettel jár, ami a befogadóban az egymáshoz rendelésükkor megjelenik' - írja a kötet hátlapján olvasható Ajánlásában Jankovics József (1949-) irodalomtörténész. E két világ nincs messze egymástól. 'Apáti-Tóth Cegléden él, Zalán Abonyban nőtt fel, a két város közötti távolság 16 kilométer. Apáti-Tóth világa tehát nemcsak ismerős Zalánnak, de ismert is számára, és a fotóművész pontosan ráérzett arra, hogy a költő génjeiben megőrződtek azok a tájak, mozgások, emberek, akik, és amelyek az ő munkáiban föltűnnek.' A kiadvány a magyar avantgárd atyamesterének, Kassák Lajosnak azt az alapelvét látszik megvalósítani, amelyet Tisztaság könyve című művében fogalmazott meg, és amely azt vallja, hogy a könyvnek mind tipográfiájában, mind megjelenésében tükröznie kell tartalmát. A könyvészetileg is igényes és egyedi könyvet a kortárs művészet iránt érdeklődőknek ajánljuk. APÁTI-TÓTH Sándor fotóművész. A ceglédi Kossuth Múzeum és a Ceglédi Hírlap fotósa, a helyi televízió felelős szerkesztője volt, jelenleg saját nyomdáját vezeti. Legutóbb ismertetett műve: Csöndek (200024139) ZALÁN Tibor író, a Várucca című folyóirat főmunkatársa. A Dayka Margit Színész- és Bábszínképző Stúdióban, az Iparművészeti Egyetemen és a Théba Stúdióban drámatörténetet, drámaelméletet és dramaturgiát tanít. Számos állami díj kitüntetettje.

Zalán Tibor - A ​szürrealista balkon
"A ​világ szépsége jobban elszomorít, mint rútsága. Honnan e kegyetlen elmúlást elfedő halom ékesség és megannyi lagzis hejehuja a létben rejlő örök harangzúgás szünetében?" (Cioran)

Zalán Tibor - Hi-Szen, ​a guruló madár
Van ​valahol egy parányi élőlény, szürke, bolyhos kis csomó, egyetlen piros tollal: Hi-Szen-nek hívják. Madár ő, de nem ám közönséges, repülni nem tud, még csak gurulni sem. Valamit mégis tud, amiben fölülmúlhatatlan: csodálatos dolgokat tud mesélni barátságról, szeretetről, önhittségről és szerénységről, szóval az életnek minden fontos dolgáról. Bejárta az egész világot, az ismertet meg az ismeretlent egyaránt, cápát és oroszlánt szelídített meg, óriáskígyót és hiú papagájt tanított rendre. Bárhová vetette a sorsa a nagyvilágban, mindig megtalálta a módját, hogyan kell jónak lenni, másokon hogyan lehet segíteni, hogyan maradjon meg tisztának, kedvesnek, szeretetünkre méltónak.

Zalán Tibor - Borús ​reggeli üzenetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zalán Tibor - Eltévedve
Egyszer ​majd megírom Huszelin Rancsics igaz törté­netét – jelentette be pályafutását kezdő költő Zalán Tibor epikusi készülődését, s majd húsz évvel később a regényíró Zalán meséli el a Papírváros döbbene­tes epizódjaként az I. világháborús történetet. Mert a műfajokat egymásba játszatva mesél, valóban elbeszél a szerző. Több szálon, helyszínen és idősíkon futó tör­ténetsora annak a rettentő pokoljárásnak drasztikus nyelven előadott látomása, melyet főhőse tudatosan választ: az önpusztításnak, az állandó „elveszni készü­lés”-nek. A hatalmas írói vállalkozás első kötetének építész-narrátora e negatív úti cél eléréséhez lát hoz­zá, hogy a XX. század infernóját önmagán kívül megta­pasztalja, önmagán belül pedig megvalósítsa. Byron és Tonio Kröger nyomán, vállalva, hogy a megismerés útja egyben az önpusztításé is, folyamatosan menekül – al­koholba, nőkbe, verekedésekbe, az emberi kapcsolato­kat felszámoló magányba – a megismerés/önismeret és következménye elől. A Papírváros 2 megrendítő felismerése, hogy hiába akarunk kivonulni a világból, a világ nem óhajt kivonulni belőlünk. Hogy hiába vagyunk készek – előzékenyen – kimenetelni a magunk létéből, egyszemélyes biológiai és transzcendens valóságunkból, a társadalom résen van, s megakadályoz még az önpusztításban is. Pusztán azért, hogy hatalmát még ilyen elviselhetetlen módon is bizonyítsa és gyakorolja.

Zalán Tibor - Fáradt ​kadenciák
Zalán ​kötete a kín, a fájdalom, a gyötrelem, a magány, meg a láz és a szenvedés enciklopédiája. A daimonjaival küszködő művész, aki „szerelmes verset ír a hiányhoz”, feltárulkozó őszinteséggel vall az önpusztítás kötelező és szabadon választott gyakorlatairól, betegsége okán felfokozott halálvágyáról és az érzés ellen folytatott küzdelméről, hatalmán kívüli rontó erőknek életére és költészetére gyakorolt hatásáról. Ady, Babits, Pascal, Baudelaire, s a kortárs halott, Sziveri János, de főleg a „köztetek lettem bolond” József Attilája szelleme kering korábbi gyökerezetű hiányköltészete fölött. Mélységes magáramaradottsága csak látszólag antitézise a József Attiláénak: Én „egyedül lettem bolond”. Létérzésének ingoványos alapzata: „a minden sem volt túl a nincsen”. A sötéten gomolygó érzéseket és gondolatokat jellemzően zalános nyelvi és képi megoldások teszik mégis a teljesítmény feletti csodálattal befogadhatóvá – Kovács Péter hasonló megfogalmazású, a feszületes fájdalmat megidéző grafikáival együtt.

Zalán Tibor - Háry
_"Rám ​nem mondhatja senki, hogy akárki._ _Én János vagyok. A híres. A Háry."_ Róla szól a mese, a rettentő Háryról, aki legyőzte Napóleont, aki megmentette Mária Lujzát, akinek szabad bejárása volt Francihoz ("nektek Ferenc császár"), aki megküzdött a hatalmas rákkal, a hatalmas polippal, a hatalmas sárkánnyal... és mindezt most el is meséli nekünk. ___Sokunk számára emlékezetes _A rettentő görög vitéz_ (Thészeusz) története Zalán Tibortól. Most egy nem ­kevésbé rettentő magyar vitézen a sor, nevezetesen Háry Jánoson, az "abonyi dalián". Amúgy "zalánosan- ironikusan", persze, Garay János nyomán, Kállai Nagy Kriszta csodálatos rajzaival. Hisszük, ha látjuk!

Zalán Tibor - Kimerülve
Egyszer ​majd megírom Huszelin Rancsics igaz történetét – jelentette be pályafutását kezdő költő Zalán Tibor epikusi készülődését, s majd húsz évvel később a regényíró Zalán meséli el a Papírváros döbbenetes epizódjaként az I. világháborús történetet. Mert a műfajokat egymásba játszatva mesél, valóban elbeszél a szerző. Több szálon, helyszínen és idősíkon futó történetsora annak a rettentő pokoljárásnak drasztikus nyelven előadott látomása, melyet főhőse tudatosan választ: az önpusztításnak, az állandó "elveszni készülés"-nek. A hatalmas írói vállalkozás első kötetének építész-narrátora e negatív úti cél eléréséhez lát hozzá, hogy a XX. század infernóját önmagán kívül megtapasztalja, önmagán belül pedig megvalósítsa. Byron és Tonio Kröger nyomán, vállalva, hogy a megismerés útja egyben az önpusztításé is, folyamatosan menekül – alkoholba, nőkbe, verekedésekbe, az emberi kapcsolatokat felszámoló magányba – a megismerés/önismeret és következménye elől.

Zalán Tibor - Dani ​a Nagy Családerdőben
„ ​Az ablakszárnyak kitárulnak, a két kék holdparipa, hátán a kisfiúval és Holdherceggel, hangtalanul röppen ki a kert fölé. Egy pillanatra megállnak, majd szédítő sebességgel röpülni kezdenek az ismeretlen, sötét horizont felé. – Jaj, már repülünk is... juj, nagyon félek… hé, már nem is félek... ó, hiszen ez olyan jó…nem is hiszem el, hogy repülök… pedig repülök... repülök... haza! – ujjong föl Daniban az öröm, és szemeit az éjszakai föld szentjánosbogarai felé meresztve, hangosan felnevet, és csak nevet, és csak nevet megállíthatatlanul...” Álom és valóság fonódik össze Zalán Tibor regényében. A klasszikus meseelemeket megcsillantva, mintegy vázként használva, egy modern, ropogósan friss szöveget olvashatunk. Van három próba, van jó tündér és van gonosz. De a szereplők a mai gyerekek nyelvén beszélnek. És nincs mesterkéltség, finomkodás. Zalán Tibor érti, szereti a gyermeklelket, már-már lélekbúvárként közelít a finom, kényes kérdésekhez, mágikus teret épít, odacsalogat, tanít, megnyugtat, megnevettet, és ...szabadon enged. A történetet Keszeg Ágnes egyedi, kollázs technikával készült illusztrációi kísérik, és vezetnek be a Nagy Családerdő mágikus Birodalmába.

Zalán Tibor - És ​néhány akvarell
Zalán ​Tibor (1954, Szolnok) kötete négynyelvű. A magyar nyelven született műveket angolul, németül és románul is megismerheti az olvasó. A költő vállalkozása szokatlan és merész, mivel társszerzői, a jeles műfordítók segítségével újabb vagy az olvasóknak mindeddig kevésbé érzékelhető jelentésekhez jutott verseit rendezte egybe.

Zalán Tibor - Királylányok ​második könyve
Zalán ​Tibor második királylányos könyvében húsz mese olvasható húsz királylányról: tele vannak új, meghökkentő mozzanatokkal és ismerősen ismeretlen szereplőkkel. Hol felnőttesen bölcsek, hol pedig gyerekesen viccesek. Egy pompás, klasszikus mesekönyv! Azt minden látogatója megjegyezte, éktelen szerencséje van Habakuk királynak, mert mind a negyven lánya gyönyörű, mi több, egyik szebb, mint a másik. De baja is volt velük elég! Az még csak hagyján, hogy volt közöttük aprócska, sértődékeny, kalandvágyó, tudálékos és álmodozó, de olyan is akadt, aki sárkányokkal szövetkezve haramiának állt...

Zalán Tibor - Álom ​a 403-as demokráciában
Zalán ​Tibor a harminc felé közeledő nemzedéké egyik legmarkánsabb képviselője: Második verseskötetében egyéni és generációs problémáinak meghatározására, jellemzésére vállalkozott, sok tekintetben rendhagyó módon. A szerző alapvető célkitűzése a hagyományos költői magatartás, nyelvi és műfaji reflexek "kiselejtezésére", ill. meghaladására irányul, hogy helyére egy új, öntörvényű érzékenységet állíthasson. Radikalizmusa sokszor meglepő formát teremt költeményeinek. Erőteljes, érzékletes képei, szabad asszociációs verstechnikája, bizarr ötletei szokatlanul kitágítják műveinek értelmezési tartományát. Vállalkozásában nagyarányú újításra törekszik, így eredményeiben nemcsak személyes, hanem egy szélesebb körű költői szemlélet létjogosultságát, termékeny kisugárzását üdvözölhetjük.

Zalán Tibor - A ​rettentő görög vitéz
A ​rettentő görög vitéz története ismert mitológiai témát dolgoz fel: az ifjú Thészeusz vándorlását meséli újra, küzdelmeit különféle útonállókkal és szörnyetegekkel, így a bunkós emberrel, a fenyőhajlítóval vagy éppen az alvilági kocával – egészen az Ariadnéval való találkozásig és a Minótaurosz legyőzéséig. A mese tehát régi, de a szöveg nagyon is friss – a nyelv, a forma, a szemléletmód új, modern és groteszk, sőt, szemtelen és pimasz, mint maga Thészeusz, az ifjú hős, a tizenéves durrbele kamasz. Baranyai András görög vázarajzokat idéző rajzai tökéletesen egészítik ki Zalán Tibor mesejátékát, hasonlóan keveredik bennük hagyományos és modern, mint magában a szövegben. A Stúdió K Színház többszörösen díjnyertes bábelőadásának könyvváltozata.

Zalán Tibor - Váz
Zalán ​Tibor volt már tanár, a Kortárs segédszerkesztője majd versrovatvezetője, a Szivárvány társszerkesztője, a Kelet főszerkesztője, a Kortárs Könyvkiadó sorozatszerkesztője és dramaturg. Ebben a kötetben haikuit és egyéb verseit olvashatjuk.

Zalán Tibor - Drámák ​I.
„Hát ​így vagyunk. Az a jó, ami rossz. Az az értékes, ami nincs. Érdekes. Mintha megint fogna az agyam. Mintha megint kez­denék megbölcsülni. Jaj, csak el ne múljék ez az állapot! Néz­zük csak! A világ szép. Szép, mert vannak benne fák, és a fák szépek. A világ nagy. Nagy, mert a csillagok nagyok, de a csillagok láthatóan kicsik, s a nagy csillagok azért kicsik, mert messze vannak, s ha a világ nem lenne nagy, akkor a csilla­gok sem lehetnének kicsik. A világ illatos. Illatos, mert vannak benne virágok, és a virágok illatosak, tehát illatos a világ az illatos virágoktól…” (Azután megdöglünk) „Csöngetnem kell, a saját házamba becsöngetni. Hát ez megalázó kérem, minden szempontból megalázó. Főleg ha valaki meglátja, hogy a saját házamba be kell csöngetnem, mint egy… mint egy idegennek… vagy ami még rosszabb, mint egy olyannak, akit kizártak a saját házából… Hát jó. Becsöngetek. (Becsönget.) Semmi. És senki. Ezek nincsenek itt­hon. Nos, azt nem firtatom, miért nincsenek itthon. Azt meg főleg nem, hogy hol vannak ilyenkor. Felnőtt emberek, lehet dolguk, magánszférájuk, ugye, azután elvannak valahol…” (Bevíz úr hazamegy, ha)

Zalán Tibor - Letarolva
Az ​ötkötetesre tervezett regényfolyam legújabb, harmadik darabjában az egymást váltogató cselekményszálak más-más idősíkon zajlanak, más szereplők köré összpontosulnak, de azonos problematikát, létélményt hordoznak. A hetvenes években beszervezett egyetemista vergődése, szabadulni akarása a ráállított belügyes kapcsolattartójától rímel az építész kilencvenes évek eleji történetére, aki a detoxikálóból kilépve próbál végképp kivonulni a világból, sajátos pusztulás-mitológiáját építve eljutni a mindent-feladásig, az egzisztenciális nullpontra. Zavaró tényező azonban néhai barátja özvegyének visszás szerelme, aki nemcsak hogy az életbe igyekszik visszarángatni őt, hanem múltjával is szembesíti, nem utolsó sorban épp a halott barát írásainak elolvastatása révén, a közös gyermekkori történetek, traumák felidézésével. A harmadik szál - az elképzelt, felidézett vagy valóban megtörtént? - párkapcsolat története is a féktelen szenvedély és önpusztítás momentumaival, hasonlóan kilátástalan léthelyzetével kapcsolódik a regény más rétegeihez. Zalán Tibor monumentális vállalkozása a lélek bugyrait tárja fel, miközben az író heroikus küzdelmet folytat a nyelvvel, a történetmondás, a kifejezhetőség határáig jutva. Az illúzióktól mentes, nemritkán brutális, naturalista alaptónust mégis átszövik a meghittség, a szeretet-szerelem ragyogó koloritjai.

Zalán Tibor - Dünnyögés, ​félhangokra
(részlet)< Szomorú ​ha omlik a bánya ember a saját szívét lehányja Lehet éj de nincs már sötét se háttal fordul rá Nehogy megértse * Rom a romos kertet benövi kutyák vackán a tetvek halmai nyüzsögnek Hajtsd le szépen fejed Fajtád legyint rád s szégyell a fajod * Itt a táj közepén még lyukas zsíros férgek mesélik kínjukat miközben benned mozognak szét Megőrölnek Így lesz teljes a kép * Pohár alján néhány csepp láva ended az istenek lakomája Nyers hús fanyar szaga még érzik Rohad a horizont fel az égig * Sík lap tükrében arc fuldoklik túrja magát előre a voltig tépődik bőr csont és izomzat Beönti a múlt mésszel a holtat * Pálcika ember vére forgács pascali nádon isten a tornász Lángoló villa almot forgat tíz csontot ér a talajgyakorlat * Eszmélet helyett csak üresség Emigrált fönt az égből a fenség Lehetne játék irónia annak a kötél kinek lógnia kell rajta és világra nyelve kifordul már ha létét lenyelte * Bizonyság vagy fajtád romlékony gyémánton élsz és vékony moslékon Könnyével keveredik taknya Messze néz s posvány iszapját szopja * A folyó hol lakom megáradt hullám hordja a hullám hullákat Cipeli tovább sehovába Sorsát az ember örök hiába * Ötvenegy éves lettem épp ma kínos és ócska kabarétréfa Ámbár végül szomorú s békül keresztet kap és hozzá egészül * Ropog a tűz a kandallóban ropog az ember így kihalóban * Milyen varas a hajnali ég vadludak húznak két széle beég szürkén puhán perzselt toll szitál Angyalsúly alatt reccsen a kötél

Zalán Tibor - Bongóc ​kalandjai
A ​betűk megismerése, a tanuláshoz szükséges olvasni tudás talán többek számára nehéz feladatnak látszik. Meglátjátok, nem olyan bonyolult a betűk világa. Segítünk. Ez a könyv megkönnyíti a betűk megismerését, és így nagyon hamar megtanultok olvasni. Jó szórakozást!

Zalán Tibor - Királylányok ​könyve
Írónk ​királyhősei Habakuk és őfelsége 40 lánya: Esthajnal, Rebeka, Ágnes, Veronika, Sára, Judit, Cilike, Éva, Csilla és mások. A nevek mögött megannyi csodás esemény, mesés történet. Zalán Tibor meseírói kellékei a magyar mesekincs kelléktárából valók, de úgy forgatja őket, mintha egy Kafka-regényből kölcsönözte volna, minek eredményeként nyelvezete jókora pályaívet ír le - Mikestől Máraiig, Benedek Elektől Sütő Andrásig de úgy, hogy a magyar varázsmesék selymes sejtetése megmarad.

Zalán Tibor - Szétgondolt ​jelen
A ​kötet a költő három ciklusát, a Kopszohiladészi elégiákat, a Dünnyögés, félhangokra címűt és a könyv címadóját, a Szétgondolt Jelen című, 27 darabból álló verscsoportot adja közre.

Zalán Tibor - Szállás ​rossz ágyon
Az ​éjszakáról kezdtem beszélni a megmosolyogtató mégis halálosan rossz kis időkről viszolyogtató ködökről a merülés illatáról és a felejtés hosszú szomjúságot okozó kalandjáról lepedőm feltekergődzött egész a derekamig a matrac buján kibuggyanó meztelensége egyszerre zavarni kezdett lám az ember így egyedül levésében mennyire szemérmes tud lenni mellembe húztam föl combomat föl a fájdalomig must- és vérszaga volt a mozdulatnak

Zalán Tibor - Göncölszekér
„Egyetlen ​ugrással a Göncölszekér bakján termett. Hogy hogyan tette, arra nem emlékezett már, hogy mennyi ideig tartott, míg fölért odáig, arra sem, de ott ült a Göncölszekér bakján, ahogy vágyta, ahogy elképzelte, ahogy lennie kellett az álmaiban. (…) Pált hűvös fuvallat járja át, nem törődik vele, a láthatatlan hatalmas lovak tovább repítik a szekeret, és az ég végtelen vásznán új és új történetek elevenednek meg. A vasárnapi húsleves tetején aranyló karikák ringanak az abonyi ház udvarán, pulykák rohangálnak felfújva vörös taréjukat, kacsák, libák, disznók csörtetnek a hátsó udvarban, kertet ás apával és a bátyjával, és csak ők hárman tudják, amit anya nem, vagy nem akar, hogy a nagy, másra előkészített, leborított cserepek alatt egy-egy üveg bor van elrejtve a kert két végében, és aki elsőnek odaér, az húzhatja meg… Pál észre sem veszi, hogy kacag, olyan boldog, amilyen boldog talán soha nem volt életében, mert talán soha nem volt élete – aztán.” A költő, próza-, dráma- és meseíró Zalán Tibor ezúttal novellákban beszél emlékei közt elmerülő hőséről, akit a Göncölszekérben Pálnak hívnak.

Müller Péter Sziámi - Zalán Tibor - Mr. ​Pornowsky előkerül
A ​játék színhelye egy bár, talán valahol valamilyen művésznegyedben. Éjszakai emberekről, éjszakai sorsokról szól a történet. Bosey, a csapos tapasztalt ismerője ezeknek a sorsoknak. A bárban zenekar is dolgozik, köztük Zsuzsu, az énekes-zongorista lány, aki vak. Megszökik a kábítószer-elvonókúráról Mister Charles Pornowsky, a fékezhetetlen költő. A bárban rátalál Zsuzsura, akiről mostanáig azt hitte, hogy veszekedés közben megölte. Megpróbálják újraéleszteni egyszer már balul sikerült szerelmüket...