Ajax-loader

Mezei András könyvei a rukkolán


Mezei András - Ilyen ​gazdagok vagyunk?
Csodaszer-e ​Széles Lajos égési sebeket gyógyító folyadéka? Kuruzsló-e vagy jelentős feltaláló a nyolcvanegy éves falusi borbély? Kik késleltették a "zöld atombomba" robbanását és miért? Patkányméreg vagy forradalmi újítás? - Meddig göröghet még a görgőeke és ki tudja, hol állhat meg? - Miért beteg a "gyógymetszés", hogyha egészséges? - Miről árulkodik egy kétségtelenül nagyszerű találmány, a cellpanel sikertelenségének közelgő húszéves jubileuma? - A szerző szavaival élve: Mi az, ami nincs kitalálva? - Mire döbbentik rá az olvasót egy Naiv Nyugdíjas följegyzései? Megbolondulnak-e a vizek a mágnesezés következtében, vagy a feltalálókat bolondítják-e meg a mostoha körülmények? - Ezek a gondolatok sorjáznak tovább Mezei András legújabb könyvében, melyben sikeres és sikertelen találmányok "életrajzain" keresztül nemcsak a feltalálókról ad portrét, de mélyebb gazdasági összefüggéseket keresve mindenütt az ellentmondások indítékait igyekszik feltárni nyílt, szenvedélyes őszinteséggel. A könyv az újat akaró ember vállalkozószabadságának lehetőségeit keresi társadalmunkban. A haszonnal járó értelmes tevékenységet és az öröm jogát. Aki a 78-as éven végighúzódó "Ilyen gazdagok vagyunk?" vitát olvasta az Élet és Irodalomban, aki ismeri Mezei András nagy vitát kiváltó cikkét, aki a tévében, a rádióban és a napilapokban ma is szívesen nézi, hallgatja, olvassa a vita "folytatását", annak ismerős-ismeretlen információkat adhat a könyv, melynek szellembeltartalma a riporttól a filozofikus elmélyültségig a műfajok széles skáláját egyesíti.

Mezei András - Éva, ​sok-sok Ádám és...
Igen. ​A kalandok lényege az, hogy önmagamat próbálom ki bennük, saját sikerélményem érdekében. És a személy, hát szinte esetleges. - Ma is kipróbáltad? - Igen, igen. Frissitő dolog, mint egy jó úszás, egy jó kirándulás, egy akármilyen testi, szellemi tréningben tartása önmagamnak. Itt nincs jelentősége annak, hogy valószínűleg nem fogunk találkozni többet.

Karády Katalin - Gách Marianne - Mezei András - Zilahy Lajos - Hogyan ​lettem színésznő?
Karády ​Katalin rendkívüli jelenség a magyar film történetében, hiszen népszerűsége még ma is, több évtizedes külföldi távolléte óta is tart. A Halálos tavasz, a Forró mezők, A szűz és a gödölye sztárszerepei és sok más filmje ma már videokazettán terjed, sajátos mély hangja pedig a hanglemezgyűjtők kedvencévé tette. Karádyt a harmincas évek végén fedezték fel. Fellépett a Pesti Színházban, a Vígszínházban és az Operettszínházban, igazi sikereinek valódi területe azonban a film, a rádió, a gramofon. A negyvenes években az amerikai sztárokhoz mérhető hazai sikert aratott. Rajongói még klubot is alapítottak tiszteletére. Élete tele volt fordulattal, romantikus és drámai kalanddal. A német megszállás idején a Gestapo letartóztatta, kegyetlen szenvedés után szabadult. 1949-ben külföldre ment. Sokáig Brazíliában élt, jelenleg New Yorkban lakik. Karády Katalin életének legnagyobb fordulata a feltörés az eseménytelen, szürke hétköznapi életből az áhított csillogó, reflektorfényes színi világba. Naplójában - némi írói támogatással - őszintén írja meg kezdőlépéseit és botladozásait a színpadon. A körülötte kavargó szórakoztatóipar a mai olvasónak is ismerős hangulatot áraszt, nagyon valószínű: a sztárcsinálást napjainkban is hasonló érzelmek és érdekek motiválják. A siker azonban mindig a pályára lépő személyiségétől függ, s ebből Karády jelesre vizsgázott.

Mezei András - Ki ​beszél itt már Mexikóról?
Kudarc ​és szembesítés Válasz(ok) Végh Antalnak

Mezei András - Szerencsés ​Dániel
"Ötvenhat ​regénye; a forradalomban álló, a levert forradalmat elszenvedő ország regénye; a százezrével felkerekedő ország regénye; a nyugatra készülődés regénye azokból az időkből, amikor a fél ország felkerekedett, ki álom-tehergépkocsin, ki álom-vonatszerelvényen, amely hipp-hopp, elviszi Bécsbe és ott ébred fel, a Hauptbannhof hatalmas, modern csarnokában, szabad földön, az újjáébredés, a dőzsölés, a bőség, a szaturnália küszöbén." (Határ Győző) Szerencsés Dániel és a barátja, Gyuri 1956-ban úgy döntenek, hogy elhagyják az országot. El is jutnak a nyugati határig, ahol a megbeszélés szerint egy szállodában kell megvárniuk a teherautót, amely átviszi őket Ausztriába. A menekülőkkel telezsúfolt szállóban még utoljára feltehetik maguknak a kérdést: menni vagy maradni?

Mezei András - Éva ​és sok-sok Ádám
Mi ​az a kétszáz kérdés, amit nem lehet megkérdezni egy mégoly őszinte kapcsolatban sem? Vagy ha lehet is - nem érdemes? Miféle jelekből lehet következtetni az érzelmek hőfokának enyhülésére - akár a szavak ellenére? Milyen terápia gyógyíthat ki a legsúlyosabb szerelmi csalódásból, s utóbb mivel lehet túljutni a terápián? Miféle lelki, szellemi, testi feltételek vezethetnek el a legteljesebb örömhöz - s hogyan ismételhető meg mind többször a megismételhetetlen? Miféle női praktikák segíthetnek a szerelem megtalálásában, felkeltésében és ébren tartásában, milyen taktika vezet legmaradéktalanabb élvezéséhez, s miféle életstratégia épülhet egy élményre, örömre és gyönyörre berendezett életre? S mit szól ehhez a másképpen berendezett világ, a más normáknak engedelmeskedő társadalom? Az életéről mesélő "Éva" efféle kérdéseket vet fel és ezekre keres választ - elmondva érzelmi "fejlődésregényét": a kizárólagosságra törekvés nagy illúzióitól és csalódásaitól a vidám poligámia tarka valóságáig és kalandos lelki "sérthetetlenségéig"; beszél normák és erkölcsök szabadságáról, a mindvégig megőrízhető belső függetlenségről - és a nagy érzésekre való képességről, amelyekkel mint a "szexuális forradalom" afféle barikádharcosa viaskodott, szembesült - és többnyire alulmaradt.

Mezei András - Noé ​bárkája
A ​bárkában nemcsak a tájak, közeli és távoli országok életének látnivalói, nemcsak az utas benyomásai, reflexiói, gondolatai kapnak helyet, hiszen a pillanatról pillanatra változó képeket nem is lehetne bárkába gyűjtve átmenteni a jövőnek. Az író mai emberi, társadalmi, gazdasági és politikai világunk jellemzőit gyűjti Noéként bárkájába. A vietnami nép békét kivívó hősiességét, a nyugati világ sokszor apró megfigyelésekből, a személyes sorsot érintő élményekből kirajzolódó arculatát, az arab népek egzotikus világából is kisejlő gazdasági-politikai ellentmondásokat, a Szovjetunió népeinek sokszínű, mégis közös ritmusban hullámzó életét.

Mezei András - Mindenki ​megégetheti magát
"Pedig ​a kérdések kérdése épp ott kezdődik, ahol Vitray Tamás abbahagyta Dr. Szendei Ádám állításainak cáfolatát a Naksollal kapcsolatban is, mondván, hogy a huszon-egynéhány orvos közül, akik tudományosan számoltak be a Naksol hatásáról, majd csak akad egy, aki Dr. Szendei Ádám állításait részletesen cáfolja. A kérdések kérdése a védtelenség, mellyel minden szakterület szakemberének szembe kell néznie a maga intézményrendszerének hatalmi-tekintélyelvi hierarchiájában." "- És azt hiszed, hogy csupáncsak a Naksolról van itt szó? - Nem hiszem, de... - ...de majd olvasd el, mit ír a Rényi Péter." Mezei András izgalmas könyve valóban nemcsak Széles Lajosról, a Naksolról, az ellenfelekről és a szövetségesekről szól, hanem a "nehéz emberek" egyenlőtlen, szinte kilátástalan, mégis felemelő, hitet adó, örök küzdelméről.

Mezei András - Az ​író álnevei
Az ​író itt egybegyűjtött írásai, külső és belső történéseiket tekintve, érdekes és hű képet adnak a közelmúlt évtizedeiről, ugyanakkor a vallomás, a lírai kibeszélés melege sugárzik belőlük. A különböző áttételekben megjelenő élményeket a fasizmus, a háború és a felszabadulás realizálja, erős társadalmi, politikai töltés hatja át. Ha látszólag nem is magáról beszél az író, ha álneveket használ is, nem tagadhatja meg alapvetően lírai beállítottságát, amely azonban képes a kort is magába fogadni, s nem csupán szemlélő vagy szenvedő alanyként, hanem alakító és formáló erőként is.

Mezei András - Megkérdeztük...
,,...olyan ​riportok ezek, amelyek egy-egy szellemiséget szeretnének átvilágítani. A maguk módján dokumentumok. Szellemi képcsarnok közismert személyiségek portréival, s talán megannyi -kulccsal- is, szemléletek, irányzatok s életművek megértéséhez, a szerző legjobb szándéka szerint."

Mezei András - Lesz-e ​Bárka
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mezei András - Szerelmes ​Icarus
Icarus ​a magasság, az értelmes veszedelem szerelmese volt; de miért zúzzák össze magukat naponta a szerelem icarusai? Korunkban, a társadalmi és egyéni felszabadulások időszakában az írót a szabadság és az egyéni választás kérdései foglalkoztatják. A történelem "hajótöröttei" közül választottam Makai Ervin pilótát, aki sokban hasonlít azokra, akik a sorsot, társadalmat okolva joggá emelik a felelőtlenséget. Az önző, látványos szenvedőkre gondolok, az elesettség donjuanjaira, akik icarusoknak szeretnék látni magukat a szerelemben - melyet összetévesztenek a szexualitás kultuszával -, akik látványosan és szívesen hullanak szét, de még ekkor sem a nőket: egyedül önmagukat szeretik. Pusztulásukkal mégis impozáns emberi értékek pazarlódnak el. A társadalmi élet sokszor ellentmondásos fejlődésének centrifugális ereje sokakat röpít ki céltalan pályákra, mint az egykori lököspilótát is, éppen korunkban, mely az eddigieknél is nagyobb felelősséget ró az egyénre, hiszen szélesebb teret nyit szabad választásai számára.

Mezei András - Halálom ​után / Tus a halál ellen
Az ​élet végső kérdéséről, a halálról beszélget Mezei András, József Attila-díjas író két dokumentumjátékában egy ideggyógyásznővel és Hegedűs Csaba olimpiai-, világ- és kétszeres Európa-bajnok birkózóval. Az orvosnő férje halála után, nem akarja vállalni az életet, öngyilkossági kísérletet követ el, a birkózó bajnok, egy már-már halálos kimenetelűnek látszó autóbalesetből felgyógyulva nem tud másképp, csak sportolóként élni. E látszólag egymásnak ellentmondó két történet a lét harmóniájára ad választ, pontosabban az elveszett és visszaszerzett boldogság lélektani titkára.

Mezei András - Adorno
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mezei András - A ​Svédcsavar
Leleményes ​dobás a svédcsavar. Kapus legyen a talpán, aki védeni tudja. De jaj, ha mellémegy! Bele például egy kirakat üvegébe. Bárdos lelkendező arca hogy megfagy abban a szempillantásban az üvegcsörömpölésre! S hogy ugrik szét nyomban az egész kis csapat! Csak szegény Gumi tétovázik, ő lesz a kárvallott korcsmáros foglya. A túsz, akinek a tettesre rá kellene vallania. Egy vidáman focizó gyerekcsapat a hőse Mezei András regényének. Utcán játszó szegény fiúk, akik a svédcsavar miatt egyszerre bajba kerülnek. Hogy másznak ki a lavinaként növekvő bajból, mennyi fortéllyal, vagány ötlettel - ez ennek a fordulatos, vidám és meggondolkoztató regénynek a cselekmény-magja. Sodró történések sora egyfelől pontos írói látlelet egy elmúlt világ hazug erkölcséről; ez a kettősség feszíti Mezei Andrást írás közben, s teszi képessé arra, hogy e sikeres könyvben a múltról írva a jövőnek szóljon.

Mezei András - Ló ​az iskolában
Medveczky ​Gábor ötödik osztályba jár. Nem kitűnő tanuló, a gyerekek sem kedvelik annyira, mint amennyire Gábor szeretné. Tanára gyakran így kiált rá: "Ülj le, te ló!" Nem tudja, hogy Gábornak van egy varázserejű lova, a Sárgaló, aki mindent megtesz gazdájáért. Éjszaka együtt szöknek ki a Vidám Parkba, másnap pedig Sárgaló Gábor helyett elmegy az iskolába. Gondolhatod, hogy egyik esmeény sem kerüli el a tanárok, a diákok, sőt a rendőrség figyelmét. Mi történt hát Gáborral? Kaland kalandot követ ebben az érdekes regényben, melyet Gaál Éva rajzaival adunk közre.

Mezei András - Az ​öröm futása
Mezei ​András publicisztikája a közélet gondjait mindig egyes szám első személyben átélő lírikusé. A jó publicisztika előfeltétele: a szenvedélyes közéleti, politikai érdeklődés,

Mezei András - Hármas ​könyv
Hiány ​Mikor az Isten nincs jelen benned - nem létezel. A foglyul ejtett fény, mint hátrahagy - nem te vagy. Fogysz az alaktalanba: Hamuba. Porba. - Milliárd éveket vár az alázat, míglen a nem látható fény pora kér élni engedelmet; csontkoponyád belső csarnokában Ábrahám csillagtábora kiterjed égre meelt két karod vastag sugarán lebegve Isten veled.

Mezei András - Magyar ​kocka avagy Még mindig ilyen gazdagok vagyunk?
"A ​kocka a béke épületének egy téglája" - írta Rubik Ernőnek egy szovjet kislány, és hozzátette, hogy "mindenkinek meg kellene csinálnia a maga kockáját". - Ezt akkor írta, amikor a világsajtó is naponta cikkezett arról, hogy a kocka "bolondít, a kocka a kétségbeesésbe és az őrületbe kergeti forgatóját, a kocka rejtvénye szerelmeket tesz próbára, házasságokat bont fel... A kocka olyan mértékben lefoglalja a rossz embereket is - írta egy lengyel kisfiú -, hogy azok talán nem érnek rá rosszak lenni a világban..." - Mi történt a nyolcvanas évek legelején, hogy az optimizmust a kocka több mint félmilliárd emberben fölszabadíthatta? Mi fejeződött ki a formai, színbeli, jelbeli egynyelvűségben? Mit tud ez a nyelv, hogy a kultúráktól és a nemzeti nyelvektől függetlenül is érthették, beszélhették! Mit tud a kocka? Miben áll emberi belső intellektusunk egynyelvűsége? Mi történt a nyolcvanas évek legelején a világban? - Mi szólalhatott meg tárgyban? Milyen várakozásra lehetett ráhangzás? Mitől bolondulhatott meg a világ ennyire, minden más "bolondériánál" tartósabb, huzamosabb ideig? - Mi volt ez? - Kérdezhetnénk a több ismeretlenes egyenlet, a szociológia, a lélektan nyelvén, mert amit több mint félmilliárd ember "beszél", azt a "nyelvet" kötelességünk faggatni: mi az üzenete? Mi történt a világban a nyolcvanas évek legelején, hogy egy kockányi univerzumban összefüggést, értelmet, célt találhatott az értelmi és a fizikai cselekvés? Hogy egy kockányi ésszerű rendszer feletti uralom eufóriája söpörhetett végig a glóbuszon, hogy a káoszból "gyönyörű képességünk, (felé) a rend"-be való kifordulás világvágya testesülhetett meg. Hogy a "gondolkodó ember" a földön mindenütt értette egymást, hogy az emberi belső logika cselekvéseinek nyelve, kiderült: egyetlenegy. - A nyolcvanas évek legelején az emberiség egy része mindezt már mintha gondolta, hitte volna, és mintha bele is feledkezett volna a játékba, a "bolondériába", ami itt járt közöttük, szenvedélyeket, ártatlan dühöket, ártalmatlan őrjöngéseket keltve, kicsit a béke, az önfeledtség kocka alakú színes és vidám kísérteteként, mert most még visszatekinteni is jó ebből a politikailag mindinkább elkomoruló világból jelre, üzenetre, felismerésre várva: mi volt az, ami fölszabadult és tartós örömforrásnak bizonyult több mint félmilliárd gondolkodó ember számára? Mi történt a nyolcvanas évek legelején Magyarországon? Mi a magyar kocka? Mit jelentett a világnak, s mit jelent idehaza? - Hogyan lett belőle az, ami lehetett, és hogyan nem lett belőle az, ami lehetett volna?

Mezei András - A ​csodatevő és más történetek
"Mintha ​mellette állna sötét és tömör körvonalában ma is az angyal, aki kivezette a fiút a csillagmindenség feketeségébe, megmutatni, hogy milyen könnyűvé válik, ha fogják, vezetik - írja új könyve előszavában Mezei András. - Ha lépnek vele az utcán, a sötét városon keresztül. "Milyen könnyű egy kőkapu!" - áll meg az angyal a kőkapu mellett. A fiú mit is mondhatna? Ott vannak mind a maga halottai. Együtt állnak a kőkapu mellett egy tolatóvágányra lökött sötét vagonban. Benn áll az apja, és azt mondja: "A németek jók, a németek rendesek. Nem bántanak senkit, csak dolgozni kell... "A nagyanyja szélfútta a fehér hajjal, ahogy a dunyhák között ült a szekéren, most is úgy: gyámoltalan és riadt arccal nézi a fiút a családi vagonból. Egy falu törmelékét a hajából mintha szél fújta volna ki: "Isten áldja meg, Kalmi." Ustoros oláh cigány áll a vagon mögötti csillagfeketeségben. Aztán a "pesti nagymama" pokrócba csavarva ugyanúgy, ahogyan átszenderült az ostrom alatti végelgyengülésben: "Hol a piros bugyellárisom, kisunokám?" - kérdezi. De már ott állt mellette Józsi is. Józsi fia, az éjszakai szivarkaárus... Nándor gyűrötten és fagyottan, ahogy a jeges Dunából a halál kihozta ide, ebbe a családi vagonba... A fiú úgy érezte, hogy mellével tartja a lejtőn mellékvágányra tolt vagont. Nekifeszül, hogy meg ne induljon vele, amíg nem tud valami követ kotorni támasztékul a kerekek alá. Hogy el ne essenek, arra gondolt, de látta az unokanővérét, Évát is diáksapkában. Éva azt mondta: Pogyszem, Pogyszem Dániel! - Apja, anyja, fiútestvére a vagon túlsó oldalán álltak, és egyértelmű volt, hogy közel kerülnek egymáshoz mind a testvérek, gyerekek, szülők, a családok rögvest, hogy megérkeznek a vagonnal..." A fiú most pontosan, tisztán érezte: az angyal nem áll ott. Egyedül tartja a fantomvagont. A mellére nehezedik. A vagon megindul. Viszi visszafelé a lejtőn milliméterről milliméterre tovább, már mind sebesebben, de nem akarja, hogy elvigye, elsodorja a vagon mindannyiukkal... És most könnyű érintést érzett a vállán, ahogy kiléptek és ahogy beálltak helyette. Tartják? Őt pedig vezetik visszafelé a az úton a sínek mentén a csillagmindenség feketeségébe, mintha mellette állna a sötét és tömör körvonalában ma is az angyal..." Valóság és álom, történet és költészet keveredik sajátosan Mezei András prózájában. Ebbe a kötetében azokat az írásait gyűjtötte össze, amelyek a borzalmak évéről, 1944-ről és a felszabadulásról szólnak. A könyv középpontjában két nagy sikerű kisregénye: A csodatevő és a Kezdetben.

Mezei András - Kezdetben
A ​Kezdetben, amely a felszabadulási regénypályázatunkon jutalmat kapott, a teremtés hat napjára tagolt történet, a felszabadulás utáni pillanatokat rögzíti. A felocsúdás, a megmaradás csodájának varázsa még túlságosan átitatott az elmúlt hónapok szörnyvalóságával, s mint ahogyan a kis Joske szorongva lépi át a volt gettóvonalat, - úgy érzi, egyik lábával még bévül, a másik lábával azonban már kívül áll a körön -, ugyanúgy a környezet is ezt a furcsa kettősséget hurcolja magában, tehát a gyermeknek még mindég szüksége van a csodára, hogy sértetlen lélekkel és szívvel lábalhasson ki véglegesen emlékeiből.

Kollekciók