Ajax-loader

Zsigmond Gábor könyvei a rukkolán


Krasznai Korcz János - Zsigmond Gábor - Magyarok
Nézem ​a magyarokat a képeken, és nézem a magyarok képeit. Az otthonosság érzése fog el. Nem csupán attól, amit látok, hanem a látvány mögül felsejlő szándéktól is. Mert ami ezeken a lapokon megtörténik, az foglalkoztat engem is már évtizedek óta. Miként lehet képek által megérteni a külvilágot, hogyan lehet látvánnyal, képek sorozatával, okos összerendezésével véleményt mondani? Arról is, hogy milyenek vagyunk, hogy milyen a művészetünk, hogy milyen a magyar. Hogyan lehet sok, egyedi és önmagában álló látványt, a képekből megsejthető sorsokat úgy összefűzni, hogy az egymás mellé rendezett fragmentumok egy érvényes, közös történetként szólaljanak meg? Hogy a részlegesből jellegzetes legyen, hogy a vizualitás területén is szülessen válasz arra a kérdésre: van-e közös karaktere az itt élőknek, az itt született művészetnek. Évtizedek óta inspirál ez a kérdés, ezt próbáltam a magyar festészetről szóló könyveimben is elmondani: az óriási merítésből válogatott rengeteg mű elrendezésével, párosításaival, a válogatás hangsúlyaival elmesélni a mi történetünket. Érthető hát, hogy ez a könyv nagyon közel áll hozzám: egy kicsit magamra ismerek benne. A mostani kötet húsz évvel ezelőtt megjelent előzménye is a kezemben van. Szerettem, szeretem azt is. Abból is érződik a szerzők elfogadó attitűdje, az iróniára és drámára való hajlam, a rendkívül széles merítés vágya és a bemutatás sokszínűsége: eltérő társadalmi pozíciók, különböző életkorok, nemek, születés és halál, izgalmas ,,ismeretlenek" és az újonnan születő Magyarország híres szereplői sorakoznak a lapokon egymás mellett. E mostani kötet mégis sokkal közelebb áll hozzám. Otthonosabb érzéseket kelt bennem. A képek fénnyel telítődtek, líraiabbá, ,,elfogadóbbá" váltak, méretben és érzésben is kiléptek a korábbi kötetben látott szűkebb keretekből. Az agy, az intellektus mellett most mintha nagyobb teret kapott volna a szív. Akkor a szereplők a nagy fehérségben nyíló kis ablakokban tűntek fel, így mindenkinek volt egy saját, szigorúan lehatárolt világa: a fotók, a különálló életvilágok kicsit kopogósan sorakoztak egymás mellett, nem váltak közös szövetté. Persze akkor még az út elején álltunk, tele illúzióval, így a fotókat körbeölelő fehérség szimbolikusnak is tűnhet. A képlékeny, látszólag szabadon formálható jövő, a még be nem lakott ország, az egyéni történetekkel teleírandó üresség vett körül minden szereplőt Azt, hogy az új kötetben a fotók megnőttek, színesebbek, érzelmesebbek lettek, fényükön jobban érződik a szeretetteljes hozzáállás, nem csupán a fotózásban bekövetkezett óriási technikai változás hozta magával. A képeket övező egykori fehér környezet sok mindent ígért, akár olyan változást is, mint egy történelmi lottóötös. Helyette végigmentünk a realitás évein, elbúcsúztunk az illúzióktól, és megtanultuk elfogadni, belakni a nekünk szabott valóságot. Sőt lassan megtanultuk, megtanuljuk otthon érezni magunkat benne. Úgy érzem, hogy ez a könyv is ehhez segít közelebb kerülni. Mert elfogadással és szeretettel tekint a ,,hőseire", a körénk font valóságra, a magyarokra. Izgalmasak és szépek vagyunk benne, mintha közelebb állnánk ahhoz, hogy megérkezzünk és otthon legyünk. (Kieselbach Tamás)

Legát Tibor - Zsigmond Gábor - Közlekedik ​a székesfőváros
Hat ​évvel ezelőtt óriási sikert aratott a Közlekedik a főváros című könyv, ami Budapest tömegközlekedésének elmúlt hatvan évét mutatta be. Most itt a folytatás, pontosabban az előzmény! A Közlekedik a székesfőváros a korábbival megegyező módon és formában mutatja be a budapesti közlekedés 1914 és 1949 közötti időszakát. Nem tipikus közlekedéstörténet, nem járműtörténet, nem is társadalomtörténet, de mindenből akad belőle bőséggel, ráadásul fotók, karikatúrák, plakátok, jegyek, bérletek, karszalagok, képeslapok, részvények, bélyegek, újságcikkek, a cég belső rendeletei, igazgatósági üléseinek iratai, levéltárakba került utasítások színesítik. A képi világ és az eredeti levéltári anyag, valamint a még alig kutatott céges irathagyaték képezi a könyv gerincét és teszi igazi kincsesbányává, forrásgyűjteménnyé Budapest szerelmesei számára.

Krasznai Korcz János - Zsigmond Gábor - Varjasi Farkas Csaba - Célfotó ​/ Photo finish
Krasznai ​Korcz János és Zsigmond Gábor páratlanul érdekes fotóalbumot készített kiemelkedő sportolóinkról. A képek egyszerre meghökkentőek, mulatságosak, elgondolkodtatóak. Egyes képek valamilyen módon utalnak arra a sportágra, amelyben a sportolók a sikereiket elérték, mások éppen ellenkezőleg, pont olyan oldaláról ismertetik meg velünk a "modelleket", amelyet ezidáig nem ismerhettünk meg. A képekhez Varjasi Farkas Csaba írt pársoros karcolatokat, melyeket magyar és angol nyelven is olvashatunk.

Legát Tibor - Zsigmond Gábor - A ​villamos aranykora
A ​szerzőpáros korabeli dokumentumok és fotók felhasználásával emlékezik a pesti villamos elindításának 125. évfordulójára. Az idézetek igyekeznek Budapest tömegközlekedésének 1923-ig tartó első időszakáról teljes keresztmetszetet adni: azokról az időkről, amit ugyan méltán nevezhetünk – ahogy a címben is szerepel – a villamos aranykorának, ám ennek ellenére látható, hogy akkor sem volt minden ragyogó és lélegzetelállító, a daliás időkben is két oldala volt az éremnek.

Legát Tibor - Nagy Zsolt Levente - Zsigmond Gábor - Számos ​villamos
A ​budapesti villamos hőskorában, a XIX. század végén színes tárcsákkal jelölték a különböző járatokat, például a nagykörúti villamost akkoriban egy pirosra festett körrel látták el. A ma is használatos számozást (viszonylatjelzést) éppen száz évvel ezelőtt vezették be, s úgy tűnik, a rendszer bevált. A Számos villamos nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bemutatja az ehhez hasonló érdekességeket, és feldolgozza e 100 év villamosközlekedésének történetét: hányféle útvonalon jártak a villamosok a különféle számjelzésekkel, hogyan változott vagy épp nem változott útvonaluk az idők során, mikor szüntették meg, mikor indították el őket. A könyv több korszakot átölelve vezet végig Budapest utcáin. Jó utazást kívánunk, nemcsak az olyan megszokott járatokon, mint a 2-es, a 6-os vagy a 49-es, de azokon a több mint fél évszázada nem közlekedő budapesti villamosokon is, mint például a 39-es, a 77-es vagy a 93-as.

Holló Szilvia Andrea - Zsigmond Gábor - A ​fatestű bárkától a tengerjáró óriásig
"Egykor ​a vadregényes, szabályozatlan mederben futó Duna vizét vitorlával és evezővel hajtott hajók járták, sodrásiránnyal szemben pedig állati, vagy emberi erővel vontattak. A reformkor idején gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően indult meg a gépi hajózás. Ma már nehéz elhinni, de valaha ezrek éltek és dolgoztak a "székesfőváros" hajógyáraiban. Hajógyári munkásnak, különösen szakmunkásnak lenni komoly előrelépést jelentett a vidékről - a jobb élet reményében - a fővárosba érkező emberek számára. S a gyárak nem csak munkalehetőséget adtak, kulturális életük is pezsgő volt, saját könyvtárak, dalárdák, színházi előadások, sportesemények nyújtottak tartalmas szórakozási lehetőségeket az alkalmazottaknak. Az 1945 utáni években először jóvátételként, majd később már a tervgazdálkodás részeként tömegével készültek a Szovjetunió, illetve a szocialista tábor többi országa számára a folyami, illetve tengeri személyszállító és teherhajók. A "vörös birodalom" összeomlásakor azonban a magyar hajóépítés nem tudott megbirkózni a gazdasági átalakulás teremtette új helyzettel. A bőségesen illusztrált munka a tudományos ismeretterjesztés szép példája, amely méltán tarthat igényt a szakma, s - könnyen érthető, olvasmányos nyelvezetének köszön." (a Kiadó)

Kollekciók