Jean Baudrillard könyvei a rukkolán

Jean Baudrillard - Le ​système des objets
Les ​objets en particulier n'épuisent pas leur sens dans leur matérialité et leur fonction pratique. Leur diffusion au gré des finalités de la production, la ventilation incohérente des besoins dans le monde des objets, leur sujétion aux consignes versatiles de la mode: tout cela, apparent, ne doit pas nous cacher que les objets tendent à se constituer en un système cohérent de signes, à partir duquel seulement peut s'élaborer un concept de la consommation. C'est la logique et la stratégie de ce système d'objets, où se noue une complicité profonde entre les investissments psychologiques et les impératifs sociaux de prestige, entre les mécanismes projectifs et le jeu complexe des modèles et des séries, qui sont analysés ici.

Jean Baudrillard - Art ​and Artefact
This ​book offers a major reappraisal of Jean Baudrillard's thoughts on the image, radical illusion and media culture. Here for the first time, through a number of highly accessible interviews and recent essays, Baudrillard introduces what he calls the `stunning clarity' of the photographic, and fascinatingly outlines his present thoughts on urban reality, aesthetics, virtual reality and new media technologies, in the light of his practice as a photographer. The book is illustrated with eight colour plates of Baudrillard's photographs and includes a number of provocative and illuminating responses to his recent writings from noted Baudrillard scholars. It also includes a definitive bibliography of critical response to Baudrillar's writings on media culture, art and photography.

Jean Baudrillard - The ​Vital Illusion
Aren't ​we actually sick of sex, of difference, of emancipation, of culture? With this provocative taunt, the indomitable sociologist Jean Baudrillard challenges us to face up to our deadly, technologically empowered renunciation of mortality and subjectivity as he grapples with the complex issues that define our postmillennial world. What does the advent and proliferation of cloning mean for our sense of ourselves as human beings? What does the turn of the millennium say about our relation to time and history? What does the instantaneous, virtual realm of cyberspace do to reality? In The Vital Illusion―as always―Baudrillard leads his readers to some surprising conclusions. Baudrillard considers how human cloning―as well as the "cloning" of ideas and social identities―heralds an end to sex and death and the divagations of living by instituting a realm of the Same, beyond the struggles of individuation. In this day and age when everything can be cloned, simulated, programmed, and genetically and neurologically managed, humanity shows itself unable to brave its own diversity, preferring instead to regress to the pathological eternity of self-replicating cells. By reverting to our viral origins as sexless immortal beings, we are, ironically, fulfilling a death wish, putting an end to our own species as we know it. Next, Baudrillard explores the "nonevent" that was and is the turn of the millennium. He provocatively puts forward the thesis that the arrival of the year 2000 could never take place because we could neither resolve nor leave behind our history, nor could we stop counting down toward our future. For Baudrillard, the millennial clock reading to the millionth of a second on its way to zero is the perfect symbol of our time: history decays rather than progresses. In closing, Baudrillard examines what he calls "the murder of the real" by the virtual. In a world of copies and clones in which everything can be made present in an instant by technology, we can no longer even speak of reality. Beyond Nietzsche's symbolic murder of God, our virtual world free of referents is in the process of exterminating reality, leaving no trace: "The corps(e) of the Real―if there is any―has not been recovered, is nowhere to be found." Peppered with Baudrillard's signature counterintuitive moves, prophetic visions, and dark humor, The Vital Illusion exposes the contradictions that guide our contemporary culture and rule our lives.

Jean Baudrillard - The ​Consumer Society
Now ​available in English for the first time, Jean Baudrillard's classic text was one of the first to focus on the process and meaning of consumption in contemporary culture. Originally published in 1970, the book still makes a vital contribution to current debates on consumption. Many of the themes which would make Baudrillard famous appear here for the first time. The book includes Baudrillard's most organized discussion of mass media culture, the meaning of leisure and anomie in affluent society. A chapter on the body demonstrates Baudrillard's extraordinary prescience for flagging vital subjects in contemporary culture long before others.

Jean Baudrillard - A ​Rossz transzparenciája
Jean ​Baudrillard a posztmodern filozófia képviselője, akit a magyar közönség eddig A tárgyak rendszere és Amerika című könyve alapján ismerkedett. Ez a kötete a posztmodern jegyében íródott, s olyan "szélsőséges" témákkal foglakozik - rendkívül olvasmányosan -, mint az AIDS, a számítógépvírusok, a xerox vagy a terrorizmus.

Jean Baudrillard - The ​System of Objects
_The ​System of Objects_ is a tour de force—a theoretical letter-in-a-bottle tossed into the ocean in 1968, which brilliantly communicates to us all the live ideas of the day. Pressing Freudian and Saussurean categories into the service of a basically Marxist perspective, _The System of Objects_ offers a cultural critique of the commodity in consumer society. Baudrillard classifies the everyday objects of the “new technical order” as functional, nonfunctional and metafunctional. He contrasts “modern” and “traditional” functional objects, subjecting home furnishing and interior design to a celebrated semiological analysis. His treatment of nonfunctional or “marginal” objects focuses on antiques and the psychology of collecting, while the metafunctional category extends to the useless, the aberrant and even the “schizofunctional.” Finally, Baudrillard deals at length with the implications of credit and advertising for the commodification of everyday life. _The System of Objects_ is a tour de force of the materialist semiotics of the early Baudrillard, who emerges in retrospect as something of a lightning rod for all the live ideas of the day: Bataille’s political economy of “expenditure” and Mauss’s theory of the gift; Reisman’s lonely crowd and the “technological society” of Jacques Ellul; the structuralism of Roland Barthes in _The System of Fashion_; Henri Lefebvre’s work on the social construction of space; and last, but not least, Guy Debord’s situationist critique of the spectacle.

Jean Baudrillard - The ​Conspiracy of Art
The ​images from Abu Ghraib are as murderous for America as those of the World Trade Center in flames. The whole West is contained in the burst of sadistic laughter of the American soldiers, as it is behind the construction of the Israeli wall. This is where the truth of these images lies. Truth, but not veracity. As virtual as the war itself, their specific violence adds to the specific violence of the war.In The Conspiracy of Art, Baudrillard questions the privilege attached to art by its practitioners. Art has lost all desire for illusion: feeding back endlessly into itself, it has turned its own vanishment into an art unto itself. Far from lamenting the "end of art," Baudrillard celebrates art's new function within the process of insider-trading. Spiraling from aesthetic nullity to commercial frenzy, art has become transaesthetic, like society as a whole.Conceived and edited by life-long Baudrillard collaborator Sylvère Lotringer, The Conspiracy of Art presents Baudrillard's writings on art in a complicitous dance with politics, economics, and media. Culminating with "War Porn," a scathing analysis of the spectacular images from Abu Ghraib prison as a new genre of reality TV, the book folds back on itself to question the very nature of radical thought.

Jean Baudrillard - Amerika
Baudrillard ​a filozófia posztmodern fordulatának egyik címszereplője. Lyotard, Deleuze, Derrida és mások mellett ő fogalmazta meg először a posztmodern filozófia lényegét, társaitól némileg eltérve ugyan nem a "nagy narrativa" elvesztésével érvel, hanem mint az "érzékvesztés hatalmas folyamatát" írja le a posztmodern világállapotot. Elméletének magva, hogy "a végpont már mögöttünk van", hogy a világban már minden megtörtént és mindennek az ellenkezője is. Elméleteit nagyobbrészt diszkurziv természetű dolgozatokban adta közre. A hazai olvasó A tárgyak rendszere (881002) című művéből ismerhette meg. ; Amerika című könyvében arra tesz kísérletet, hogy egy utazás élményanyagának felidézésével, a mítosszal és a sokszorosan megtestesült "mássággal" kapcsolatban fejthesse ki, pontosabban érzékeltethesse, mire is gondol igazában. Baudrillard nemcsak kitűnő szakfilozófus és szociológus, írónak sem akárki. Amerika-könyve szépprózaként is olvasható, olyan útikönyvként, amely ugyan kevés olyasmit tartalmaz, amiről a szabvány útikönyvek szólnak, ám annál intenzívebben közvetíti mindazt, amit a szerző valóban átélt, meglátott, megsejtett abból, ami Amerika. Elsősorban persze Amerika "másságát", ennek a másságnak sokszoros összetettségét, amely képek, látványok, sugalmak millióiból áll, és amelyet csak a mítosz, az Amerika-mítosz tarthat keretben. E képek, látványok és sugalmak lírai megérzékítése azonban csupán a kiindulás, amelyet az esszészerű, oldott, sokszor valóban költői elemzés követ. Annak vizsgálata, mennyiben és miben ontológikum mindez, mennyire és miben "valóság", illetve hogy mihez kezdhetünk ezzel a valósággal, mennyire kvadrál az európaival (és a franciával). A válasz többszörösen is többértelmű: a posztmodern lényege épp a hagyományos ontológia (és "valóság") tagadása, de legalábbis megkérdőjelezése. A kötet - a művelt olvasók széles körének ajánlandó.

Jean Baudrillard - The ​Transparency of Evil
In ​this, his most important collection of essays since Le systeme des objets, Jean Baudrillard contemplates Western culture "after the orgy" -- the orgy, that is, of the revolutions of the 1960s. The sexual revolution has led, he argues, not to sexual liberation but to a reign of transvestism, to a confusion of the categories of man and woman -- to the "androgenous and Frankenstein appeal of a Michael Jackson." The revolution in art has led to a "transaesthetic realm of indifference." The cybernetic revolution has blurred the distinction between man and machine, while the political revolution has led to a 'transpolitics' that merely simulates old political forms. Such are the points of Baudrillard's compass as he steers his way through the mental landscape of this febrile fin de siecle.

Jean Baudrillard - A ​művészet összeesküvése
Jean ​Baudrillard a posztmodern éra meghatározó filozófusa A francia gondolkodó, aki nélkül a Mátrix-trilógia sem születhetett volna meg, a valóság és az illúzió kérdéseivel foglalkozott. Leginkább a hiperrealitás elméletéről ismert, amely szerint a realitás és a fantázia összjátékából a világ sajátos változata, másolata áll elő, amely a valóság fölé tornyosulva uralja a tudatot. A tömegkommunikáció keltette hiperrealitásról szól legismertebb munkája (La Guerre du Golfe n'a pas eu Lieu - Az öbölháború nem történt meg), amelyben az 1991-es öbölháború példáján keresztül mutatja be, hogy a háború a posztmodern korban miként lesz látványos, színes kalandfilm - például - a CNN rendezésében.

Jean Baudrillard - A ​tárgyak rendszere
Jean ​Baudrillard azt állítja, hogy a bennünket körbevevő tárgyak rendszert alkotnak. Pl. egy bizonyos fajta nyakkendő nem csak önmagát jelzi, hanem hallgatólagosan jelzés egy bizonyos fajta ing irányába, miként az ing is hallgatólagosan egy bizonyos fajta öltöny irányába. Az öltöny pedig egy bizonyos fajta cipőt jelez. Persze a cipő is jelzi implicit módon az öltönyt, az inget és a nyakkendőt, miként egy bizonyos fajta karórát vagy éppen egy bizonyos fajta parfümöt is. A karóra meg hallgatólagosan bizonyos fajta mobiltelefon irányába jelez. Az öltöny, a karóra, a mobiltelefon együtt egy bizonyos fajta gépkocsi felé. A kocsi egy bizonyos fajta konyhabútor irányába jelzés. A konyhabútor pedig egy bizonyos fajta ülőgarnitúra irányába utal hallgatólagosan. Az ülőgarnitúra meg egy bizonyos fajta hifi-torony vagy éppen dohányzóasztal irányába. A dohányzóasztal implicit módon egy bizonyos fajta magazint jelez, mégha az egyébként nincs is rajta. A magazin meg bizonyos fajta nyaralást, ami egy bizonyos fajta napszemüveget meg naptejet. De a magazin jelez még bizonyos fajta zenéket, sztárokat, ételeket, italokat, szervezeteket, könyveket, eszméket, eseményeket, fittnesz szalonokat stb. - és persze újabb magazinokat, amelyek meg persze még újabb és újabb zenéket, sztárokat és fittnesz szalonokat stb., stb. Miként pl. egy fittnesz szalon is hallgatólagos jelzés bizonyos fajta sportszermárkák irányába... És így tovább. Szóval jó kis rendszer ez. A dolgok, a tárgyak nem csak önmagukat jelentik, hanem mindegyik egyben implicit jelzés a másik irányába. Hallgatólagosan mindegyik tárgy a másikra utal, a másikra mutat, azt jelzi. Mert a felszín alatt ugyanazt a nyelvet beszélik. Ez a nyelv pedig leginkább egy bizonyos fajta státusz, egy bizonyos fajta életstílus, életforma. Baudrillardnál az ún. fogyasztói társadalom lényegi meghatározottsága az, hogy a tárgyakat már nem annyira a használati értékük, mintsem inkább a jelzőértékük miatt veszik. Mert az egyes tárgy a tárgyaknak egy egész rendszerét jelzi. Vagyis amikor dolgokat veszünk, akkor tulajdonképpen magukat a jeleket, a jelzőrendszert fogyasztjuk. És eleve arra is irányul a fogyasztásunk. Tehát nem is annyira a tárgy az amit fogyasztunk, hanem maga a státusz, az életstílus, az életforma.

Jean Baudrillard - Az ​utolsó előtti pillanat
A ​"paroxütonosz" latin megfelelője a "pen-ultima", vagyis az utolsó előtti szótag. A paroxizmus ezek szerint jelenthetné az utolsó előtti pillanatot, tehát nem a vég pillanatát, hanem a vég előtti legeslegutolsó pillanatot, amely után már nincs mit mondani többé. A paroxistát a végletes jelenségek vonzzák, de nem hisz a vég illúziójában. Ö a vég immanenciájában él. A vég megfigyelőállomás neki, ahonnan mindenhová akadálytalanul elláthat; még azt is elérheti, hogy a vég beavatkozzék a dolgok lefolyásába. Akár a végen túlra is kerülhet, mintegy átugorva önnön árnyékát. Nem fanatikus, nem megtért és nem ördögűző, épp csak a paroxizmus erőszakossága és a közöny diszkrét bája sugárzik belőle. Épp a szélsőségek között egyensúlyoz ott, ahol a közöny végvidékén megcsillan rnég egy fénysugárnyi reménytelenség.

Jean Baudrillard - Simulacra ​and Simulation
The ​first full-length translation in English of an essential work of postmodernism. The publication of Simulacra et Simulation in 1981 marked Jean Baudrillard's first important step toward theorizing the postmodern. Moving away from the Marxist/Freudian approaches that had concerned him earlier, Baudrillard developed in this book a theory of contemporary culture that relies on displacing economic notions of cultural production with notions of cultural expenditure. Baudrillard uses the concepts of the simulacra—the copy without an original—and simulation. These terms are crucial to an understanding of the postmodern, to the extent that they address the concept of mass reproduction and reproduceability that characterizes our electronic media culture. Baudrillard's book represents a unique and original effort to rethink cultural theory from the perspective of a new concept of cultural materialism, one that radically redefines postmodern formulations of the body.