Ajax-loader

Poór János könyvei a rukkolán


Poór János - Az ​állam első szolgái
A ​felvilágosult abszolutizmus kora A felvilágosult abszolutizmus Közép- és Kelet-Európa, Itália, az Ibériai-félsziget és Skandinávia államainak sajátos kormányzati formája volt a 18. század második felében. A történetírás hosszas viták után ma már egyetért abban, hogy ez az uralmi forma az elmaradottabb európai régiók korszerűsítését, gazdasági, társadalmi felemelésének kísérletét jelentette. A "felvilágosult despotizmus", "legális zsarnokság" fogalmát már a francia és a német felvilágosodás gondolkodói is leírták. Abban az értelemben használták, mint a Filozófiai ABC című művének zsarnokságról írt címszavában Voltaire. Ebben azt fejtegette: bár semmilyen zsarnokság nem jó, de ha mégis választania kellene, olyan zsarnokkal tudna kiegyezni, aki legalább felvilágosult. Ilyennek tekintették a filozófusok hosszabb-rövidebb ideig II. Katalint, II. Lipótot, II. Frigyest vagy II. Józsefet. A felvilágosult abszolutizmust - erőteljes fejlesztő törekvéseiből következően - új uralkodóeszmény jellemezte. A megelőző korok "Isten kegyelméből" való uralkodója helyér a hivatását tevékenységével igazoló király alakja lépett, az állam első szolgája. Legtöbbször II. Frigyes fogalmazta meg ezt. Magát az óriási terheket tartó dór oszlopokhoz hasonlította, egy Voltaire-nek írt levelében pedig arról szólt, hogy kevés számára a nap rendelkezésére álló huszonnégy órája. (részlet)

Örkény Antal - Székelyi Mária - Csepeli György - Poór János - Várhalmi Zoltán - Nemzeti ​érzés és európai identitás
„Fiamnak ​az új eszmék emberének kell lennie, s a mellé az ügy mellé kell állani, amelyet én vittem mindenütt diadalra. Mindenütt azokat az eszméket kell végrehajtania, amelyek a hűbériség nyomait kiirthatják, amelyek az ember méltóságát biztosítják, s a boldogságnak azokat a csíráit ébresztik, amelyek már évszázadok óta szunnyadoznak, a nagy emberközösséget kell abban részeltetnie, ami eddig csupán keveseknek előjogokkal védett birtoka volt, Európát fölbonthatatlan szövetségi láncolatba kell fűznie…” Napóleon diktálta ezeket a sorokat Szent Ilona szigetén pár nappal halála előtt, arra gondolva, hogy amire neki nem volt módja és ideje, azt majd a fia fogja bevégezni. Európa nemzetállamai nyilvánvalóan Napóleon szándékai ellenére jöttek létre és erősödtek a 19. és 20. században. Ráadásul a nemzetállamok létrejöttében és megerősödésében munkáló akarat nem kis mértékben belejátszott a császár bukásába. Ugyanakkor ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a bukást követően majdnem kétszáz évvel később megvalósulóban van az egységes Európa, visszavonulót fúj a nemzetállam. Miközben megmaradnak az egyes nemzetek elképzelései a térről és az időről, az európai országokban nő azoknak száma, akik az európai identitást és a nemzeti identitást harmóniába képesek rendezni. Társszerzők: Székelyi Mária, Csepeli György, Poór János, Várhalmi Zoltán. Az Arktisz Stúdió és a Balassi Kiadó közös kiadása.

Poór János - Hajnóczy ​József
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Poór János - Nyáry Gábor - Nyugat-Európa ​és a gyarmatbirodalmak kialakulásának kora
Korszerű ​történelem érettségizőknek és felvételizőknek.

Poór János - A ​kompromisszumok kora
Ha ​csak címszavakban kellene szólni az 1711 és 1815 közötti korszakról, akkor először a kompromisszum szót emelném ki. A feszült XVII. század és a XVIII. század elejének függetlenségi mozgalma után az abszolutizmus kiegyezett a magyarsággal, s a Pramatica Sanctióval időtállóan illesztette be Magyarországot a Habsburg Birodalomba. másodszor a kompromisszum kisszerűségét hangsúlyoznám, mert a paktum nem az ország, hanem az egyetlen komoly politikai tényező, a rendiség érdekeinek mentén jött létre. Ez pedig a felvilágosodás dinamikus évszázadában megújulásképtelenségre ítélte a politikai közéletet és annak fórumait. Harmadszor az abszolutizmus janus-arcúságát kell megállapítani: a Bécsből kiinduló modernizációs törekvések politikai és gazdasági diszkriminációval összefonódva jelentek meg. Ez nemhogy megingatta volna, hanem - valóban országos érdekek képviselőjévé emelve - csak megerősítette a rendiség konzervatív azonosságtudatát. Az abszolutizmus és a rendiség e paradox harca és kompromisszuma - negyedszer - légüres térbe helyezte a magyar progresszió képviselőit, akik sem a nemzetellenes társadalomkorszerűsítés jegyében munkálkodó (felvilágosult) abszolutizmussal nem tudtak tartósan együttműködni, sem a nemesi nemzetben gondolkodó, konzervatív többséggel nem óhajtottak azonosulni. Végül a társadalomfejlődés lassúságát emelem ki. A népesség nagyarányú növekedése, az anyagi kultúra fejlődése ellenére a nemes, a polgár és a paraszt döntő többsége fölött átsuhant a felvilágosodás évszázada.

Poór János - Kényszerpályák ​nemzedéke 1795-1815
Egy ​rossz viszonyról szól ez a könyv. A Habsburgok és Magyarország kapcsolatáról a 18-19. század fordulóján. Nem annyira a viszony történetével foglalkozik, hanem azzal: mit gondoltak egymásról a felek, hogyan érezték magukat ebben a sorsközösségben. Hogy miképp gondolkodott az udvar, azt egy 1795-ös keltezésű, a magyarországi politika alapelveit összefoglaló programjelentés érzékelteti. S hogy a kormányzat komolyan gondolta ezt a programot, azt a kényszerpályára szorított magyar köz- és szellemi élet, az ország gazdasági diszkriminációja példázza. A felvilágosult abszolutista elődjét megtagadó kormányzat küzd az egyre anakronisztikusabb birodalom megerősítéséért, s Magyarországot császára "csak mint a birodalom részét nézi". Ám maga is kényszerpályán mozog, az erőtlenség és a tehetségtelenség kényszerpályáján. Katonai vereségek váltakoznak külpolitikai megaláztatásokkal. Hogyan működik e kényszerű szövetség? Ehhez szeretne adalékokkal szolgálni ez a könyv.

Poór János - Az ​osztrák örökösödési háború
1713-ban ​VI. Károly császár nyilvánosságra hozta óhaját, hogy örökös tartományait, örökös királyságait és birtokait a jövőben oszthatatlanul és egymástól elválaszthatatlanul kell kormányozni, továbbá, hogy azok nőágon is öröklődnek. Miután kitartó diplomáciai erőfeszítéseit sikere koronázta, és az örökösödésről szóló törvényt a mérvadó európai hatalmak elismerték, birtokai lányára, Mária Teréziára vártak. 1740-ben, a császár halálakor azonban kiderült, hogy Mária Terézia nem veheti át az örökségét. Szembeszállt vele Poroszország, Bajorország, Franciaország, Spanyolország és Szászország. Velük szemben mellé állt Magyarország, Anglia, Hollandia, Szardínia, egy idő után Szászország, a háború vége felé pedig szövetségesei között tudhatta Oroszországot is. A háború Sziléziában kezdődött, de rövidesen átterjedt Felső-Ausztriára, Cseh-és Morvaországra, Bajorországra, a Rajna-vidékére, Németalföldre, Itáliára és Franciaországra. Miután VI. Károly halálával a német-római császári trón is megüresedett, vetélkedés tárgyává vált a császári cím is. Az 1740 és 1748 között zajló örökösödési háború ezért nemcsak a Habsburg-birtokokról, hanem a császári címért folytatott küzdelmekről is szól. A könyv a háborút elsősorban politika- és diplomáciatörténeti, s nem hadtörténeti szempontból tárgyalja. Középpontjában a háború előtörténete, az örökösödés problematikája, a szövetségi rendszerek alakulása és átalakulása, a területcserék, a béketervek és a békék állnak.

Poór János - Madame ​Pompadour
A ​18. század legfényesebb női karrierjének történetét tartja kezében az olvasó. Bár a század a felvilágosodás százada, és a szellemi arisztokrácia nagyjai polgári származásúak, a viselkedés, a stílus, a társasági élet szabályait a kényeskedő udvari arisztokrácia szabja meg, élén királyával, az ország első nemesével. Jeanne-Antoinette Poissonnak nem sok esélye volt arra, hogy bekerüljön Versailles zárt világába. Hogyan lesz mégis a szép, művelt párizsi polgárlány XV. Lajos kedvese, majd Madame Pompadour és hercegnő, az ország első asszonya - erről szól a könyv. De nemcsak erről, hanem e diadalmas életút színtereiről is, az Európának mintát adó királyi udvarról, az ottani szokásokról, ceremóniákról és intrikákról. Közben betekinthetünk az európai politikába, mert Pompadour politizált is. Olvashatunk végül a "másik Franciaországról": a szalonokról, páholyokról és a felvilágosodás nagyjairól. Hiszen Madame Pompadour nemcsak abból a világból jött, hanem hatalma csúcsán is gondosan ápolta kapcsolatait a szellemi élet jeles képviselőivel. A kortárs II. Frigyes által leírt szoknyás intrikus vagy a kacér operetthősnő helyett egy művelt, irodalom- és művészetértő nagyasszony képe bontakozik ki előttünk a könyv elolvasása után.

Poór János - Megbékélés ​és újjáépítés (1711-1790)
A ​kötet bemutatja a 18. századi Magyarország beilleszkedését a Habsburg Birodalomba. Megismerhetjük az udvar és az ország viszonyának rendezését, az ehhez kapcsolódó közjogi vitákat, Mária Terézia uralkodását és intézkedéseit, illetve II. József kísérletét a felvilágosult abszolutizmus megteremtésére.

Kollekciók