Jürgen Habermas könyvei a rukkolán

Jürgen Habermas - Esszé ​Európa alkotmányáról
Ez ​a könyv a politikai uralomgyakorlás civilizálására irányuló világrend messzetekintő modellje. Arra szeretnék kísérletet tenni, hogy eltakarítsam a demokrácia transznacionalizálásának útjában álló akadályokat. A világtársadalom demokratikus alkotmánya megköveteli egy világpolgári közösség létrehozását. Ez azonban nem világköztársaságként, hanem polgárok és államnépek államok feletti társulásaként épülne föl. A szerzőről: Jürgen Habermas (1929) korunk talán legismertebb filozófusa, a frankfurti J. W. Goethe Egyetem professor emeritusa.

Jürgen Habermas - Joseph Ratzinger - A ​szabadelvű állam morális alapjai
2004 ​januárjában, a Bajor Katolikus Akadémia rendezésében zajlott le az a beszélgetés, melyben Jürgen Habermans és Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa folytatott gondolatébresztő dialógust a szabadelvű nyugati társadalom alapjairól. A két nagy gondolkodó párbeszédét tartalmazó könyvet egy jobb világ reményében ajánljuk 2007 adventjén az olvasó figyelmébe.

Jürgen Habermas - A ​kommunikatív etika
E ​tanulmánykötetben Jürgen Habermas kommunikatív, illetve diszkurzusetikájának legfontosabb írásai olvashatók. Az utóbbi néhány évben végre megjelenhetett Habermas elméletalkotó munkásságának néhány fontos dokumentuma, de egészen különleges figyelmet érdemlő politikai etikai írásai magyarul e kötetben válnak először hozzáférhetővé...A kommunikatív etika alapelve kimondja, hogy csak azok a normák méltóak az intézményesítésre (vagy arra, hogy tényszerű fennállásukat elfogadjuk), amelyek "érvényességi köre általános elismerést válthat ki... Az egyetemesítés alapelve ugyanis arra szolgál, hogy mindazokat a normákat, amelyek partikuláris, tehát nem általánosítható érdekeket testesítenek meg, mint nem-konszenzusképeseket kizárjuk" a végső döntés alternatívái közül...Az univerzális pragmatika bizonyítani igyekezett azt a tételt, miszerint a cselekvési normák igazolására vonatkozó kérdés megegyezik azzal a kérdéssel, hogy: "Miképpen lehet érvek segítségével igazolni a cselekvési nomákkal összefonódó érvényességű igényt?"... a gyakorlati-erkölcsi kérdések éppúgy "igazságra képesek", azaz érvelő vitában mérlegelhetők, mint az elméleti problémák. Természetesen más az érvelés szerkezete az igazság- és megint más a helyességigények megokolásakor. "A kijelentések igazságának mércéje: egy felfogáshoz való egyetemes hozzájárulás lehetősége, míg egy ajánlat és/vagy figyelmeztetés helyességének mércéje: egy felfogás tekintetében való egyetemes egyetértés lehetősége."

Jürgen Habermas - Filozófiai ​diskurzus a modernségről
A ​szó tág értelmében vett modernség, a modern kor elmélete már két évtizede vezető motívuma Habermas munkásságának. Írásai a nyolcvanas-kilencvenes évek legnagyobb hullámokat vert filozófiai diskurzusába kapcsolódnak, s arra a kérdésre adnak választ, hogy véget ért-e a modernség, kimerültek-e az európai értelemben vett felvilágosodás energiái, beszélhetünk-e még az ész uralmáról. Habermasnak ez a könyve 1984-ben jelent meg először, és a szerző különböző egyetemeken tartott tizenkét előadását tartalmazza, eszmetörténeti összefüggésbe állítva és mintegy filozófiatörténetté rendszerezve a modernségről folytatott vitát. Eredeti cím : Der Philosophische Diskurs der Moderne. Zwölf Vorlesungen.

Jürgen Habermas - A ​kommunikatív cselekvés elmélete
Jürgen ​Habermas hatalmas kétkötetes munkája először 1981-ben jelent meg, és egyértelműen a 20. század második felének legjelentősebb társadalomelméleti teljesítménye, csak Max Weber nagy műve, a Gazdaság és társadalom hasonlítható hozzá. A kommunikatív cselekvés elmélete a kritikai társadalomelmélet alapjainak tisztázását tűzi ki célul. A kommunikatív cselekvés mint alapfogalom három tematikus komplexumhoz nyit utat, amelyek egymással szorosan összefonódnak: a kommunikatív racionalitás fogalmához, egy két lépcsős, a cselekvés és a rend szer paradigmáit összekapcsoló társadalomfelfogáshoz és egy olyan elméleti koncepcióhoz, amely a modernség paradoxonait az életvilág kommunikatív struktúráinak az önállósult, formálisan megszerveződött cselekvési rendszereknek való alárendelés segítségével világítja meg. Habermas korszakos munkája számtalan elméleti elágazásával az elmúlt harminc évben a társadalomfilozófia és az empirikus társadalomkutatás megkerülhetetlen alapműve.

Jürgen Habermas - Megismerés ​és érdek
Habermas ​1968-ban megjelent könyve a XX. századi filozófiai irodalom és a Frankfurti Iskola történetének egyik legjelentősebb dokumentuma. Ezt a súlyt a könyv annak köszönheti, hogy a Frankfurti Iskola tradíciójához kapcsolódva, a kritikai elmélet programjának aktualizálására és megújítására törekszik. A hatvanas években a Frankfurti Iskola legjelentősebb műveit \(elsősorban Adorno könyveire gondoljunk) alapvetően az esztétikai és a metafizikai érdeklődés uralta. Habermas e könyvének legnagyobb érdeme a Frankfurti Iskola eredeti társadalomelméleti érdeklő désének megújítása.

Jürgen Habermas - The ​Inclusion of the Other
After ​his major work on legal theory (Between Facts and Norms), Jürgen Habermas revisits some of the hottest issues on metaethics, political theory and moral philosophy. The book is nicely divided in five parts. The first is the most specialized one. Habermas offers an exciting contribution to metaethics. As readers might know, most disputes in contemporary metaethics revolve around the question whether we could find a cognitive basis for "first principles" or "values", or what is the same, whether there is an objective ground for things like human rights and principles like those of liberty and equality. By means of reflecting on his discursive ethics (the main insight of which is that standards of right are to be related to the necessary assumptions which we make each and every time we enter into discourses concerning practical questions, like that all those with which we talk could contribute something to the issue at stake), Habermas puts forwards a convincing case for a moderate cognitivism, or what is the same, for an objective foundation. This implies moving beyond the relativism characteristic of much liberal thinking. Specialized readers will be interested in confronting Habermas' argument with that of Alexy, and will find the chapter an expansion of his 1997 article on the Aristotelian Society Proceedings. The second part contains two chapters, devoted to one of the major events in contemporary political thinking: the lectures in which John Rawls (author of the world-known Theory of Justice, second edition published in September 1999) and Jürgen Habermas revisited the work of each other. Habermas stresses the similarities of his and Rawls' theory, but stresses the dialogical conception of his theory of justice, vis a vis the monological character of the well-known Rawlsian original position. The third part is an essential reading for all those interested in globalisation. Habermas offers his insights on the process of European integration. The articles there included reflect his commitment to the further development of the Communities, based both in his own fear of an isolated Germany and his hope for extending solidarity beyond nation-states. Specialized readers will find specially interesting his new insights on the cement of liberal post-nationalistic societies, what Habermas himself labeled as "constitutional patriotism". The fourth part contains Habermas contributions with the occasion of the 200th anniversary of the publication of Kant's pamphlet "Towards Perpetual Peace", a major statement in favor of cosmopolitan democracy. Habermas takes the opportunity to challenge realists, that is, those claiming that international relations are mainly a matter of force and deception (the like of Carl Schmitt, a favorite target of his criticisms). The fifth and last part deals with the expanding number of writers who adhere to deliberative democracy as the legitimate political arrangement (like Joshua Cohen and Seyla Benhabib, to quote some names). Habermas makes a nice analysis of the main trends and implications of this line of argumentation, which basically aims at transcending majoritarian politics and reinforcing the effective participation of citizens in politics. The Inclusion of the Other is especially recommended to all those interested in having a taste of the work of Habermas but who were deterred by the complicated prose of Continental Philosophers. The book is clearly written and crisply translated. Habermas himself supervises the English translation of his books. A colleague from Germany told me that she preferred reading him in English because the texts were always more rich and complete than in the original edition! By ELENA RODRIGUEZ PINEAU

Jürgen Habermas - Jean-Francois Lyotard - Richard Rorty - A ​posztmodern állapot
1979-ben ​jelent meg Lyotard A poszmodern állapot című könyve, amelyben a 18. század végétől a modernizmusra jellemző nagy narratívák (elbeszélések) hitelét vesztettségét fejti ki. Ez a bizalmatlanság abból ered, hogy hiányoznak mindazon elemek, melyek az elbeszélőfunkciót működtetik: a nagy hősök, a nagy veszélyek, a nagy utazások és maga a nagy cél. ..."Végsőkig leegyszerűsítve, a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként határozom meg." Ezek alternatívája egy olyan sokszínű világ, amelyben az egymásnak alá nem rendelhető "nyelvjátékok" szabadon érvényesülnek.

Jürgen Habermas - A ​társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása
Jürgen ​Habermasnak, a Frankfurti Iskola második generációja legszélesebb körben elismerést szerzett tagjának több mint három évtizede írt alapműve mára a szociológiai és a történettudományi képzés egyik általánosan elfogadott tankönyvévé vált. Az új kiadást ez önmagában is indokolná. A szerző ehhez azonban az 1990-ben írt előszavában (mely e kötetben olvasható először magyarul) indokként hozzáteszi azt az időszerűséget is, "melyet a nyilvánosság szerkezetváltozásának szemünk láttára kölcsönzött a Közép- és Kelet-Európában zajló pótló (utolérő) forradalom". Habermas a modern nyilvánosság modelljét történetileg "az államhatalom parlamentarizálódásának" elemzése révén, az angol és a kontinentális változatok bemutatásával rekonstruálja, míg eszmetörténetileg a liberális természetjogi törvénykoncepciók és a kanti politikai filozófia belátásainak bevonásával vázolja fel. Habermas a korabeli politikai gondolkodásban kialakult nyilvánosság-, illetve demokráciafelfogásokhoz méri ezen elveknek a politikai intézményekben ténylegesen megvalósult alakjait: úgy látja, hogy a politikailag működő nyilvánosság eszménye "ideológia volt és ugyanakkor több is volt mint puszta ideológia". Végkövetkeztetése szerint "a jóléti állam tömegdemokráciái normatív önértelmezésüknek megfelelően csak addig tekinthetik magukat folytonosnak a liberális jogállam alapelveivel, ameddig komolyan veszik a politikailag működő nyilvánosság parancsát".

Jürgen Habermas - A ​posztnemzeti állapot - Politikai esszék
A ​jelenleg legnagyobb tekintélyű német filozófus, Jürgen Habermas Európa jövőjével foglalkozó írásait gyűjti össze a kötet. A globalizáció és az EU strukturális reformjainak összefüggéseit vizsgálja, a posztnemzeti demokrácia hogyanjára keresve választ. Itt olvasható a hírhedt Spiegel-vitában kifejtett álláspontja is az emberi szervezetek klónozásával kapcsolatban. Daniel Goldhagen Hitler's willing executioners. Ordinary germans and the holocaust című, nagy visszhangot kiváltott könyve kapcsán szól a történelem közéleti felhasználásának problémájáról. A XX. századot a világháborúk és a hidegháború „rövid" időszakára redukáló hagyományosan komor képpel egy bizakodóbb változatot helyez szembe. A címadó tanulmányban amellett érvel, hogy a mind csekélyebb cselekvőképességgel rendelkező nemzetállamok helyett a föderálisan kialakított Európa jelenthet megoldást a szociális állam válságára. Ezzel azonban felmerül a nemzetek feletti intézmények legitimációjának nehézsége. Habermas az emberi jogok Nyugaton kialakult eszméjében találja meg az egyedül lehetséges profán legitimációs alapot, ugyanakkor elkerülhetőnek tartja az „eurocentrizmusba való posztkoloniális visszaesést”. A kötet harmadik része a posztnemzeti állapot kihívásait elemző főrész filozófiai hátterét vázolja fel nagy vonalakban.

Jürgen Habermas - A ​társadalomtudományok logikája
A ​társadalomtudományok logikájáról szóló szakirodalmi áttekintés a hatvanas évek közepén született, amikor az analitikus tudományelmélet az egységes tudomány programjának háttéreszméjével még jórészt uralta a szociológia önértelmezését. Ez az áttekintés hozzájárult e kontextus alapvető átalakulásához a következő évtizedben. Nem korlátozódik az adornoi pozitivizmuskritika folytatására - a figyelmet a nem konvencionális kezdemények széles körére irányítja, amelyekből a társadalomelmélet rekonstrukciója kiindult: a késői Wittgenstein lingvisztikai filozófiájára, Gadamer hermeneutikájára és az Alfred Schützhöz kapcsolódó etnometodológiára. A hermeneutika és a nyelvelemzés elsajátítása annak idején ahhoz a meggyőződésemhez vezetett, hogy a kritikai társadalomelméletnek le kell válnia a tudatfilozófiai alapfogalmiság Kantra és Hegelre visszanyúló tradíciójáról...

Jürgen Habermas - Válogatott ​tanulmányok
Ha ​kiszáradnak az utópia oázisai, a banalitás és a tanácstalanság sivataga nyer teret... A filozófia ravaszul mindig a józan ésszel kézenfogva járt. Ám a reflexió felforgató ereje, az analízis felvilágosító, kritikus, felbontó ereje révén mégis teljes egészében ellentétes az egészséges emberi értelemmel.