Ajax-loader

Mihancsik Zsófia könyvei a rukkolán


Popper Péter - Mihancsik Zsófia - A ​tigris és a majom
Valaki ​rám nézett mélyen: Hát nem tudja? Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek. A majmok nagy csapatban élnek a fákon, mindig izgatottak, valami nagyon fontos történik közöttük. A tigrisek barlangokban laknak, egymástól nagy távolságokra, nyugodtan, méltósággal. Ők a nagyvadak. A beszédükről lehet felismerni őket. A majmoknak sztorijaik, panaszaik, aranyköpéseik vannak. A tigriseknek bolyongásaik, szenvedéseik és megismeréseik. De csak az egyik nyelven lehet beszélni, vagy majomul, vagy tigrisül. A másikat elfelejtjük. Nagyon fiatal voltam akkoriban, amikor ezek a szavak megmentettek az elmajmosodástól, amire komoly hajlamom volt. Azután egyszer ezt felidéztem Mihancsik Zsófiának, aki addig beszélgetett velem, amíg egy interjúkötet nem lett belőle. Ennek most már öt éve. És most a Kiadó ismét rávett a feltárulkozásra; arra, hogy az elmúlt fél évtized tapasztalatait összegyűjtve - rengeteg társadalmi átalakulást, egyetértést és ellenérzést, valamint a felettem elvonuló évek és események belső változásait megélve - folytassuk a beszélgetést. Megint csak igyekeztem az igazat mondani, még ha rossz fényt is vet rám. Ezzel a további beszélgetéssel kiegészítve tartják most a kezükben a Tigris és majom új kiadását. Fogadják jóindulattal és megértéssel.

Mihancsik Zsófia - Nincs ​mennyezet, nincs födém
Mihancsik ​Zsófia 1997-ben többrészes interjút készített a Párhuzamos történeteken dolgozó Nádas Péterrel. A beszélgetés-sorozat eredeti formájában még ugyanabban az évben a rádióban hangzott el, és könyvvé szerkesztve most kerül először az Olvasó elé.

Mihancsik Zsófia - Friderikusz Sándor - Friderikusz ​- eddig
"Az ​elmúlt tíz évben sokan próbálkoztak azzal, hogy rávegyenek: megírják az életemet. Megírják, miért jöttek el a világsztárok a Friderikusz-showba, hogy kerültem a Fenyő-villába, hogy nem lettem tévéelnök, hogy lettem "kőgazdag" (egyáltalán kőgazdag lettem-e), szóval ajánlkoztak többen, hogy megírják a nyíregyházi suhanc történetét, aki be akarta kapni a nagyvilágot, vagy minimum Budapestet, de én ettől kényszeresen elzárkóztam. Talán azért, mert tudat alatt irtóztam attól, hogy lezártnak tekintsem az életem egy részét, és reméltem azt, hogy még nem kell semmit se lezárni. Viszont az elmúlt két és fél évben újra összesodródtam Mihancsik Zsófiával, akivel valaha a Magyar Rádióban találkoztunk, most pedig együtt szerkesztettük a Friderikusz Most adásait az ATV-ben, 414 műsort olyan szoros szövetségben, mintha nem is munkatársak volnánk, hanem közös háztartásban élnénk. Zsófi valamikor az utolsó műsorok egyikénél egyszer csak azzal állt elő, mi lenne, ha összefoglalnánk a sztorijaimat, az életem fontos epizódjait egy kötetben. Belementem, de jól tudtam, hogy sokat kockáztatok, mert ő nagyon okos nő, nagyon világosan kérdez, és kíméletlenül kihajtja a választ belőlem, akár jól, akár rosszul jövök ki a saját történetemből. Szeptember elejétől ücsörögtünk hetente három-négy alkalommal, és én azon kaptam magam, hogy olyan témákról is beszélek, amelyekről korábban soha, és levonok olyan következtetéseket, amelyek engem is meglepnek." (A Szerző)

Kollekciók