Ajax-loader

Cserhalmi Imre könyvei a rukkolán


Cserhalmi Imre - Ki ​fog repülni?
Négy ​éven belül már a harmadik könyvével jelentkezik Cserhalmi Imre, akinek a legutóbbi, a kamionosokról szóló Ha nincs fék, gáz van című művét a kritika és az olvasóközönség egyaránt nagyra értékelte. Művészeti díjat is kapott érte. Ezúttal is közérdeklődésre számot tartó témát választott: a magyar polgári repülést. Színes, érdekes, vonzó de kemény világ ez, amelyet a szerző a rá jellemző kritikai érzékkel, kényes kérdéseket nem ismerő nyíltsággal, a szélesebb és mélyebb összefüggések feltárásának igényével, a dolgozó ember, illetve az úgynevezett hétköznapi hősiesség iránti tisztelettel és szeretettel mutat be. Kamionos könyvéhez hasonlóan a Ki fog repülni?-t is nehéz műfajilag pontosan meghatározni. Sajátos Cserhalmi-írás ez, lendületes és fordulatos stílusban, sok humorral, számtalan - szerelmekről, katasztrófákról, munkahelyi és politikai eseményekről szóló - érdekfeszítően elmesélt történettel, korábban nyilvánosságra nem került információkkal, a világról való felelős gondolkodás szenvedélyével és elemző igényével. Ezért, miközben megismertet a repülés fejlődésével, pilótákkal, stewardessekkel, vállalati vezetőkkel, a légi közlekedés létesítményeivel, gazdasági és szervezeti problémáival, bevonja olvasóit a repülés bűvkörébe, egy kicsit közelebb hoz bennünket önmagunkhoz is, köznapjainkhoz és ünnepeinkhez, erőfeszítéseinkhez és vágyainkhoz.

Cserhalmi Imre - Vonalban ​vagyunk?
Idézet ​a szerző legutóbbi nyilatkozatából: "Magam sem tudom, honnan támadt az az ötletem, hogy szakmai szociográfiákat írjak, ráadásul hármat, éppen egy trilógiára valót. Mindenesetre most, hogy a kamionosokról és a polgári repülésről írt könyvem (»Ha nincs fék, gáz van« és »Ki fog repülni?«) után a Postáról készülő dolgozatomnak is a befejezéséhez közeledem, gyanítom, hogy engem ez a műfaj azért is vonzott, mert miközben ezeket az öntörvényű, sajátos világokat felfedezhettem a magam és talán mások számára is, e szociográfiák alkalmat kínáltak, hogy bennük többet mondhassak a nyolcvanas évek Magyarországáról, kudarcokról, sikerekről, illúziókról, erőfeszítésekről, álmokról, csalódásokról, kapcsolatokról, feszültségekről, önvizsgálatról, hűségről, hitről, célkeresésekről és oknyomozásokról. Tehát sok olyasmiról szólhattam, amit olvasóimmal együtt éltem át ebben az évtizedben, és amiről - könyveim lapjait forgatva - talán akkor is együtt gondolkodhatunk, ha történetesen és tárgy szerint kamionosokról vagy pilótákról beszélgettünk. Nagyon bízom abban, hogy így történik ez a postásokról írt, de nem csak róluk és nekik szóló könyvem ürügyén is." A trilógia ezzel a harmadik szociográfiával valóban véget ér, de újabb és újabb szakmák jelentkeznek és kérik Cserhalmi Imrét, hogy róluk is írjon.

Cserhalmi Imre - Akiken ​átgázolt a 20. század
A ​könyv szereplői nagyon sokat mondanak el arról, hogy milyen embereket szült a 20. század, és hogyan tudták azt túlélni ezen a tájon. Személyes képességekkel? Szerencsével? Hasznos kapcsolatokkal? Erős lélekkel vagy fizikummal? Mindezzel meg sok mással is. ___ A 2017-18-ban készült portrék szereplőinek többsége - ludovikás katonatiszt, holokauszt túlélő, mérnök-feltaláló, élsportoló-edző, munkás-gobelinszövő, parasztlány-rendőrnő, színésznő, munkaszolgálatos-tanár, amatőr táncművész-filmgyári statiszta, világjáró ezermester- autodidakta zongoraművész - bőven túljár a 80-on, a 90-en, sőt akad, aki a 100-on is. ___ Az író, aki három éve lakik ugyanott, ahol a portréalanyai, azért is tud empátiával, emberismerettel és tisztelettel szólni portréalanyai sorsáról, mert aligha akad olyan társadalmi réteg, élethelyzet vagy környezet, amelyről ne lennének neki is személyes tapasztalatai. A tavaly sikert aratott Törlesztés, avagy lapok a talonból című önéletrajzi könyvével szinte példát mutatott, hogy a távozó nemzedékeknek hogyan kell őszintén vallaniuk az életükről kioktatásoktól és illúzióktól mentesen: hitelesen.

Cserhalmi Imre - Törlesztés
"Kockáztató ​voltam. Kockázat nélkül lehetséges nyugalom, de ritkán lehetséges győzelem. Nekem mindig nagyon kellett akarnom és csinálnom, amit csináltam, ha úgy nem ment vagy nem mehetett, inkább abbahagytam. Szenvedélyesen, vagy sehogy. Az életem széles amplitúdóval mozgott. Rájöttem, hogy igenis mindig van választási lehetőség, és csak az az ember szabad igazán, aki ezt meri felismerni és vállalni. Nekem az felelt meg, ha az elém táruló lehetőségek közül következetesen a nehezebbiket választottam. Az életem nem volt mindig jó, de mindig érdekes volt, és ez sokkal többet ér, mintha mindig csupán jó lett volna." Cserhalmi Imre 81 éves korában határozta el, hogy megírja élete történetét. Nem csoda, hogy a munka csaknem két évig tartott, mert volt - többek közt - gyerekszínész, gyári segédmunkás, konferanszié, könyvkritikus, főiskolai tanár, amatőr operett-karmester, laptudósító, miniszterelnöki tanácsadó, egyetemi oktató, karvezető, iskolaigazgató, tréner, főszerkesztő és színházigazgató is. Írt újságot, filmforgatókönyvet, színművet, musicalt, operalibrettót, riportkönyvet, lakott Győrött, Szegeden, Pécsett, Albertirsán és Kiskunlacházán, és természetesen Budapesten, ahol született s most is él. Rengeteg élményre és persze tanulságra is tehetett szert eseménydús, tehát konfliktusokban is gazdag, olykor szinte kalandos életében.

Cserhalmi Imre - Ha ​nincs fék, gáz van
Ha ​egy újságírót - aki az írói műfajokban sem járatlan - szokatlan utazásra küld a lapja, s ha ez az újságíró több százezres példányszámú lapokban megjelent színes riportjairól, éles hangú glosszáiról, humoros karcolatairól, szenvedélyes és elemző igényű publicisztikáiról ismert, akkor már jó esélyünk lehet rá, hogy az utazásairól írt könyve is élvezetes és tanulságos olvasmány lesz. Ennek a könyvnek már az alcíme - Szabálytalan útinapló - is jelzi ezt. Hogy mitől szabálytalan ez a napló? Például attól, hogy nem egyetlen utazás összefüggő történetét mondja el. Aztán attól, hogy napokra tagolódik ugyan, ez a felosztás mégsem időrendet, hanem egész mást jelent. Attól is, hogy nem mindig hozza tudomásunkra az események helyszínének és szereplőinek valódi nevét, továbbá a látszólagos műfaji következetlenségtől is, hiszen útleírás és interjú, riport és publicisztika, műszaki információ és lírai meditáció egyaránt található e könyvben.

Bernáth László - Cserhalmi Imre - Elek János - Farkas Zoltán - Földes Anna - Horvát János - Szigethy András - Bevezetés ​a műfajismeretbe
Jelen ​mű egy korábban méltán elismert tankönyv, az Új műfajismeret lényegesen átdolgozott, újraszerkesztett és kibővített kiadása. A szerzők arra törekedtek, hogy a sajtó-, a rádió-, televízió-, vagy az Internet újságírás műfajainak nem túl bonyolult, mégis elvont alapszabályait fogalmazzák meg, azokat, amelyek az újságíró, riporter mindennapi gyakorlatában is használhatóak, de általános körülmények között is igazak. Az újságírásban, riporter munkában az információ a cél, amelynek alapegysége, téglája a hír. S ahogy a kőműveseknek is tudniuk kell, hogy milyen szabályok szerint kell rakni ezeket a téglákat, ha válaszfalat, támpillért, vagy éppen kandallót kell felhúzniuk, úgy az újságírónak is rendelkezniük kell azokkal az ismeretekkel, hogy az információs "hírtéglákat" felhasználva, milyen szabályok szerint lehet katedrálist, vagy éppen kunyhót építeni.

Kollekciók