Ajax-loader

Poszler György könyvei a rukkolán


Poszler György - Az ​elszabadult hajóágyú
Poszler ​György legújabb esszéiben egyszerre pillant a jelen aktuális kérdéseire, és az európai kultúrtörténet klasszikus, megkerülhetetlen műalkotásaira. A címet Victor Hugo nagyszerű regényéből (Kilencvenhárom) kölcsönzi: az elszabadult hajóágyú természetfölötti lényként rombol. Hogyan lehet megállítani? Hogyan lehet elkerülni értelmetlen pusztítását? Poszler esszéi azoknak szólnak, akik szeretnek együtt-gondolkodni. A könyvben, többek között, a magyar értelmiség megszólalási lehetőségéről, a hipnotizáló Cipolla "mini-Nero, vicinális-Napkirály, zsugorított-Gloster" karakteréről, a republikánus eszme vitalitásáról, és az elfuserált, ügyefogyott varázslás kockázatairól olvashatunk.

Poszler György - Zuhanás ​a végkifejlet felé
A ​tavaly elhunyt nagy tanár és tudós, Poszler György utolsó írásait tartalmazza ez a kötet. Poszlernél az esszé nem csupán műfaj. Beszédmód. Világértelmezés. Védjegy. A létezés - a művészet és a história - keretezése. Utolsó mesteresszéiben, szellemi testamentumként Poszler múlt századunk nagy önismereti-történetfilozófiai kérdéseit vizsgálta a rá jellemző elegáns nyitottsággal és lényeglátó sűrűséggel: Tiszaeszlár példázatát, a második világháború magyar felelősségét és szülőföldje, Erdély szellemi-eszmei örökségét. A kötetet a Poszler Györggyel készített, a Literán megjelent életútinterjú és a jó barát, Sándor Iván búcsúírása zárja.

Poszler György - Az erdélyi magyarság száz évéről
Az eredetileg Bizonytalan remények és tétova kételyek című, nagy történelmi ívű, irodalmi összefoglalásának alcíme: Borús gondolatok az erdélyi magyarság száz évéről. Mottónak a román nemzetgyűlés 1918. december 1-jei határozatából azt a részletet választotta, amely teljes nemzeti szabadságot ígért az együttlakó népek számára. „A gyerekkori múlt és az öregkori jelen” tapasztalatait szembesíti a most megszületett óriásesszé a közel százéves ígéretekkel, azok be nem tartásával. Szubjektív bevezetésében a Kós Károly-féle Kiáltó Szó és az 1989 decemberében kolozsvári magyar értelmiségiek által fogalmazott Hívó Szó rokon gondolataiból indul ki, az „objektív bevezetés” pedig Trianon, Belvedere és Bukarest hármasságában vizsgálja, hogy mi lett a sorsa a nemzeti autonómia követelésének. Az elkövetkező évszázadot végigkövetve, Poszler György az akadémikus szakmai igényességével, ugyanakkor nem tagadva Erdély-szeretetét, elkötelezett magyarságát, pontos elemzést ad az intézmények sorsáról, az egyházak szerepéről, az egyetemi életről, a Bolyai Tudományegyetemről, az Magyar Népi Szövetség és egykori vezetői kálváriájáról, nem utolsósorban pedig az erdélyi magyar irodalom alakulásáról, Reményik Sándortól és Makkai Sándortól Sütő Andrásig és Szilágyi Istvánig, valamint a színházak szerepéről, kezdve a sort a marosvásárhelyi Székely Színházzal. Az intézményekkel párhuzamosan felrajzol portrékat, így a Márton Áron püspökét, az ugyancsak székely származású politikus Kurkó Gyárfásét, az egyetemi tanár és költő, a mártír sorsú Szabédi Lászlóét és többekét, akik a kisebbségi autonómiát építhetik, a szerző szerint. A Kolozsváron született, 1945-ben Magyarországra települő Poszler György mintegy 100 oldalas most megjelent esszéjét a kötet utószava szerint a szerző néhány héttel halála előtt, 2015 nyarán küldte el a kiadónak. A piarista gimnáziumban tanult Poszler György tulajdonképp sosem szakadt el gondolatban Erdélytől.

Poszler György - Ars ​poetica - Ars teoretica
Poszler ​György 75. születésnapjára jelenik meg a válogatott tanulmányokat tartalmazó kötet, amely 40 éves pályájának legfontosabb állomásait mutatja be.

Poszler György - Az ​eltévedt lovas nyomában
Az ​elmúlt évszázad históriájának nagy elemzését ígéri, legalábbis sejteti. És – természetesen – nem adja, nem adhatja. Csak töredékeket gondolatmenetekből és érzelemhullámzásokból. […] A könyv nagy – legalábbis terjedelmében nagy – válogatás. Évtizedek írásaiból. Talán az előző válogatással, az Ars poetica – ars teoretica cíművel képez kerekebb egészet. Bár nem folytatja azt. Inkább csak utólag derült ki számomra a lehetséges összefüggés. Hogy együtt formálhatnak – kívülről – elméleti pályaképet, – belülről – alkotói önarcképet. Amit a válogatás szerkezete sugallni szeretne; a válogatás tartalma igazolni szeretne. Elméleti pályakép, alkotói önarckép? Nem tudom, a megfogalmazásokban sikerült-e érzékeltetnem a szándékban meglévő, bújkáló öniróniát. […] Nyolc ciklust szerkesztettem. Az egyszavas címekkel követtem régi stiláris tév- vagy rögeszmémet. Hogy így pontosan telibe találhat. Jelzi a belső nyomást, amelyből az írások megszülethettek. Jelzi a külső célt, amelyet az írások megközelíthetnek. Vagy legalábbis megközelíteni szeretnének”. […] (Részletek a szerző az előszavából.)

Poszler György - Szerb ​Antal pályakezdése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Poszler György - Találkozások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Poszler György - Az ​angyal és a kard
"Naiv ​olvasó vagyok. Naivitásomba bele is születtem. Naivitásomat tovább is képeztem. "Párbeszéd" a művel. Szeretem, ha megszólíthatom. Kérdezhetem életem gondjairól. Szeretem, ha megszólíthat. Válaszolhat életem gondjaira." (A szerző)

Poszler György - A ​"másik" város
A ​kötet nem várostörténet, nem útikönyv, nem helyzetelemzés. Inkább emléktöredékek, vallomások, nosztalgiaesszék gyűjteménye. Leszámolás valamivel, ami elveszett. Elszámolás valamivel, ami megmaradt. És főként arról, ahogyan megmaradt. Felidézve gyerekkorból, leszűrve olvasmányokból, kiegészítve képzeletből.

Poszler György - A ​regény válaszútjai
Ez ​a tanulmány a regény fejlődésének átmeneti periódusát vizsgálja. A XIX. század második felének regényformáját. Azt a korszakot, amely, mondjuk, Balzac és Proust, Dickens és Joyce, Goethe és Thomas Mann között van. Vagyis lezár egy nagy fejlődési szakaszt, a modern regény forradalmát. Teszi ezt oly módon, hogy a műfaji variációk, lehetőségek vizsgálatakor néhány reprezentatív mester portréjának fő vonásait felvázolja. Fontos megemlíteni azonban két lényeges megszorítást. A műfaj átmenetét és fordulatát csak a realista és a naturalista regényforma tekintetében vizsgálja, azaz kívül marad keretein az eredeti nagy romantika, valamint az utólagos és másodlagos romantika minden variációja. Köztudomású: Kelet-Európában és Oroszországban más a történelmi "időszámítás", és éppen ezért mások a műfaj történetének korszakai, lehetőségei és megvalósulásai is. A más formateremtő elvekhez igazodó romantikus regény és a más "időszámításhoz" igazodó kelet-európai regény más tanulmányok tárgya lehet.

Poszler György - Eszmék ​/ Eszmények / Nosztalgiák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Poszler György - Duna-völgyi ​reálfantasztikum
'94 ​ősze - az írók Boltjában. A Liget-könyvbemutatók egyike. Mellém áll Horgas Béla. Jó lenne egy állandó rovat a folyóiratban. Szabadon-lazán-közvetlenül - ahogy eszembe jut. Arról, amit most éppen olvasok, amit most éppen gondolok, ami most éppen történik. Talán Találkozások címmel. Korábbi kötetem folytatásaként. Nem tanulmányok lennének, csak könnyebb ujjgyakorlatok. Megterhelő se lenne. Havonta egy jegyzet - néhány oldalon. udvarias vagyok, nem mondok azonnal nemet. Majd néhány nap múlva, telefonon, úgy könnyebb lesz. Egyébként képtelenség. Nem csapok fel kolumnista-publicistának. Az íróasztalomban sorakoznak - egy levélboríték hátára firkálva - a "tudományos" terveim. Aztán - egyre jobban -rágni kezd a dolog. Két szempont kifejezetten vonz. Először: hogy szórt az érdeklődésem. Valahogy úgy - színén fogalmazva -, mint egy nyitott értelmiséginek. Valahogy úgy - visszáján fogalmazva -, mint egy fejletlen kisgyermeknek. (Persze csak fáradt, álértelmiségi-létről, csak második, álgyermekkorról lehet szó.) Ha mindent felfirkálnék, ami érdekel? Havi levelezésem levélborítékjai is betelnének. Természetesen nem firkálok mindent fel. Mindez "tudományos" - akárcsak "elméleti" - igénnyel egyszerűen komolytalan és megoldhatatlan. A század politikai etikai dilemmái. A művészeti kultúra ezredvégi válaszútjai. A magyar múlt kínzó megoldatlanságai. A magyar jelen veszélyes csapdái. A Duna-völgyi történelem tartósított abszurditásai. Gondolkodásunk és magatartásunk önsorsrontó idólumai. És így - még hosszasan - tovább. Mit kezdhetnék velük? Ahogy most van, lefojtottan, még a kibeszélés lelki enyhülete is megtagadtatik.

Poszler György - Az ​évszázad csapdái
Előszavában ​írja Lukács Györgyről a szerző: „Kereste: lehet-e emberhez méltón élni a században. Világháború és forradalom előtt, két világháború és forradalom között, két világháború és forradalom után. Lázadó intellektuelként, hatalmon lévő néptribunként, üldözött emigránsként, súlyos szavú ideológusként, magányos tudósként. Meg győztes vitázóként és megalázott vitatottként is. Halálosan sebezve, halálosan sebzetten. Értetlen kegyetlenséggel másokkal és még értetlenebb kegyetlenséggel magával szemben. Nagy igazságokkal és tévedésekkel. Mindig a legfontosabbnak hitthez igazodva. …három kapcsolódás szülte e négy tanulmányt. Egyet az egész pálya lehetőségeiről és lehetetlenségeiről az évszázad csapdáiban; egyet a politika köldökzsinórjához kötött tudomány dilemmáiról; egyet a legmélyebb pontot jelentő »perről«; egyet a nagy esztétika vívmányairól. Olykor kritikusan és éles hangon is. Mindig a rangnak járó elismeréssel. Nem a specialista határozottságával, de mérlegelő töprengéssel. Biztosan nem átfogó igénnyel, talán nem egészen haszontalanul.”

Poszler György - Szerb ​Antal
Poszler ​György kiadatlan naplók, kéziratos zsengék alapján mutatja be Szerb Antal pályakezdését, első szellemi tájékozódásait. Részletesen elemzi a húszas években írt tanulmányokat, a Magyar irodalomtörténetet, A világirodalom történetét, az avantgard irányzathoz kapcsolódó szellemes regényelméletét, a Hétköznapok és csodákat. Külön fejezet foglalkozik Szerb irodalmi műveivel. Dokumentumok alapján ismerjük meg a mártírrá lett író utolsó éveit, "pokoljárásának" történetét. Az író pályaművének bemutatásán túl a monográfia széles kultúrtörténeti hátteret rajzol. Elemzi a szellemtörténeti irányzatot, bemutatja magyar képviselőit, s érdekes képet ad a Szerb Antal nézeteit kialakító kultúrfilozófiai törekvésekről. A könyv a két világháború közötti szellemi élet bemutatásával, műelemzésekkel, a tudománytörténeti összefüggések feltárásával sok érdekeset, újat nyújt olvasóinak.

Kollekciók