Ajax-loader

Klaus Mann könyvei a rukkolán


Klaus Mann - Symphonie ​Pathétique
Klaus ​Mann entwirft in diesem Roman ein Lebensbild des Komponisten Peter Iljitsch Tschaikowsky. Der russische Tonsetzer wird porträtiert vor dem Hintergrund des späten 19. Jahrhunderts. Die versunkenen Szenarien von St. Petersburg und Moskau, des kaiserlichen Berlin, der Gewandhaus-Stadt Leipzig und anderer Zentren der Musikkultur werden lebendig. Doch der Glanz der bürgerlichen Welt ist trügerisch: Wegen seiner homosexuellen Neigungen war Tschaikowsky zeitlebens zum Außenseiter verdammt. «Symphonie Pathétique» ist ein Roman über das Verhältnis von Eros, Politik und Kunst. Die Neuausgabe enthält im Anhang eine deutsche Erstveröffentlichung: einen veränderten Anfang, den Klaus Mann 1948 für eine amerikanische Edition des Romans schrieb und in dem er die Problematik des homosexuellen Künstlers in den Mittelpunkt rückte.

Klaus Mann - A ​vulkán
Thomas ​Mann, fiához írt, 1939. július 22-i leveléből: "... legfőbb ideje, hogy regényedről beszéljek... mióta nálam van, már különböző embereknek írtam róla, hogy komolyan fölhívjam rá a figyelmüket, és megkértem őket, törődjenek vele, mert valóban kiváló írás, amelyet ez az ostobaság és rosszakarat bilincseibe vert világ természetesen elhanyagol... Meggyőződésem, hogy aki csak nekifog - még ha szkeptikus hangulatban is -, feszülten, élvezettel, megilletődve és megrendülten olvassa végig. Magam is így jártam vele, pedig hadd mondjam meg: titokban fölmerült bennem az álnok szándék, hogy majd csak épp átfutom... Annyira megkapott, szórakoztatott és megindított, hogy néhány nap alatt minden szavát elolvastam... élvezettel és elégtétellel."

Klaus Mann - Fordulópont
Egy ​értelmiséginek a története a két világháború között, olyan férfié...aki buzgón, de eredménytelenül próbált csatlakozni valamilyen közösséghez, beilleszkedni egy társadalmi rendbe: mindig kóborolva, pihenést nem ismerve, mindig nyugtalanul, szüntelen keresésben... Egy németnek a története, aki européer, egy européer, aki világpolgár akart lenni... Egy individualista története, aki legalább úgy iszonyodik az anarchiától, mint a szabványosítástól... Egy írónak a története, kinek érdeklődése mindenekelőtt az esztétikai-vallási-erotikus szféra felé fordul, aki azonban a körülmények nyomására politikai felelősségtudattól áthatott, sőt harcos álláspontra jut... A szerző története ez - a lehető legőszintébben, a lehető legpontosabban kell megírni, a korhoz kötött, a korra jellemző valamennyi vonásával, a maga különleges, nem mindennapi problematikájával együtt

Klaus Mann - Mephisto ​(német)
«Mephisto» ​erschien erstmals 1936 im Amsterdamer Exilverlag Querido, 1966 wurde seine Verbreitung in der BRD gerichtlich verboten, 1981 erschien trotz des Verbots eine Neuausgabe. Der Roman wurde zu einem Kultbuch: eine exemplarische Geschichte über Anpassung und Widerstand, Karrieredenken und künstlerische Moral.

Klaus Mann - Mephisto
Mephisto ​Klaus Mann hatodik regénye, amely 1936-ban jelent meg az amszterdami Querido kiadónál. Az első németországi kiadásra csak 1956-ban a kelet-berlini Aufbau-Verlagnál került sor. A regény Hendrik Höfgen színész kétes karrierjéről szól, illetve színészi és társadalmi felemelkedéséről a Harmadik Birodalomban, és ezen keresztül egy tipikus jelenséget mutat be: a német szellem behódolását a fasizmusnak.

Klaus Mann - Mefisztó
Hendrik ​Höfgen mindent el tudott játszani: karácsonyi mesékben tréfás kedvű, szép hercegként a gyerekeket bűvölte el, Oscar Wilde vígjátékaiban a hölgyközönség szívét dobogtatta meg. Volt hősszerelmes, volt intrikus. A délelőtti próbán Hamlet vagy Mefisztó, a délutánin táncos komikus. "Tudott nagyvilágian elegáns, de tudott tragikus is lenni. Fel-felöltötte a komisz mosolyt, de halántékán, ha kellett, megjelent a fájdalmas vonás is. Sziporkázó szellemessége elbájolt, gőgösen felszegett álla, pattogó vezényszava és idegesen büszke magatartása imponált, alázatos, gyámoltalanul révedező tekintete, zárkózott, kedves zavara megindított. Jóságos volt vagy durva, dölyfös vagy gyöngéd, hetyke vagy megtört - pontosan a műsoron levő szerep szerint." Szinte kacéran fitogtatta kaméleontehetségét. Közben az életben eljátszotta a szerető, a barát, a férj szerepét, később a forradalmi színházcsinálóét, majd a Harmadik Birodalom kegyeltjeként az udvari bolondét is. Az Állami Színház intendánsa lett, államtanácsos és szenátor. Beletanult és belehízott a hatalomba, fürdött a fényében, és mindvégig "gondosan kerülte, hogy egyetlen igaz szót is ejtsen". Amikor Klaus Mann 1949-ben, negyvenhárom évesen véget vetett az életének, napjaink német irodalomkritikus-doyenje, Marcel Reich-Ranicki így írt: "Homoszexuális volt. Szenvedélyes volt. Thomas Mann fia volt. Tehát háromszorosan sújtott." A német állampolgárságától megfosztott Klaus Mann azon a végzetes napon nem gondolta volna, hogy évtizedekkel később ő még kultuszfigurává lesz, főleg a fiatalok szemében. Főműve, az 1936-ban Amszterdamban megjelent Mephisto ma tananyag a német iskolákban. Klasszikus. Szabó István filmet forgatott belőle - az 1982-ben Oscar-díjat ért. Magyar színpadi adaptációja Alföldi Róbert nevéhez fűződik.

Kollekciók