Ajax-loader

Valentyin Katajev könyvei a rukkolán


Valentyin Katajev - Szkuljani ​temető
A ​kritikusok már-már kimerült alkotónak ítélték Katajevet, amikor a hetvenedik évén túl lévő író új művekkel jelentkezett - és a szovjet próza nagy megújhodásának éveiben, a 60-as évek második felében ismét reflektorfénybe került Szentkút és Gyógyír a feledésre című köteteivel. Ezek nem szoríthatók be sem a regény, sem a tanulmány, sem a memoár szűken értelmezett műfaji keretei közé. Igazi szépprózává nemesített írói önvallomások ezek, számvetések a tovatűnő évekkel. A nagy író pályájának ezt az új vonulatát folytatja a Szkuljani temető is. Főszereplői: a hivatásos katona dédapa és nagyapa, s az ő naplójukat fölfedező, a katonai pályától idejekorán elbúcsúzó unoka, maga az író. A naplóból a múlt század második felének orosz történelmét is megismeri az olvasó, de többet is kap ennél: emberi sorsokat. A családi krónika pompásan ábrázolt, jellemzett hősei parancsokat végrehajtó katonák, de ők is mindennapos gondokban élik meg a történelmet: társakat, barátokat keresnek, házasodnak, gyermekeket nemzenek, keresztelnek és temetnek. Katajev a múlt mindennapjait fölfedezve, ezekre olykor líraian, olykor humorral, másutt súlyos történelmi-társadalmi gondolatokkal reflektálva arra keres választ, hogy hol a helyünk, mi a dolgunk a történelemben, hogyan formálja közös sorsunkat a tudatunkban egyesülő múlt és jelen.

Valentyin Katajev - A ​sikkasztók
Katajev ​ezen munkája minden kultúrnyelven, sok milliós példányban fogyott el. A magyar olvasó közönség előtt nem ismeretlenek a világhírű szerző munkái. A páratlanul mulatságos, szatirikus regény Moszkvában és Leningrádban játszódik le. A szatira gúnyos hangján keresztül betekintést nyerünk az orosz lélek rejtelmeibe és az író különös világába. Katajev előadási módja tele van kedéllyel és humorral, amely magával ragadja az olvasók tömegét és maradandó nyomot hagy a lélekben.

Valentyin Katajev - Szentkút
Mire ​gondol egy hosszú és gazdag életpálya végén álló öreg ember, amikor élet-halál között lebeg, és súlyos műtétre vár? Világrendszerek sorsára, az emberiség jövőjére, a béke vagy háború eshetőségére, emberi kapcsolatokra, művészetre, irodalomra, filozófiára - egyszóval olyan kérdésekre, amelyek elsősorban izgatnak minden írástudót. E gondolatok értékes hordozója a regény sajátos cselekménye, amelyben az intellektuális próza vívmányainak mesteri alkalmazásával, mozaikszerűen villantja fel a szerző a gyerekkor, egy szenvedélyes ifjúkori szerelem, egy amerikai utazás megragadó képeit.

Valentyin Katajev - Az ​ezred fia
Katajev ​a második világháború alatt saját élményei alapján néhány megrendítő elbeszélésben számolt be a front hőstetteiről. Ilyen mű például Az ezred fia, amiből még filmet is készítettek.

Valentyin Katajev - Távolban ​egy fehér vitorla
A ​tenger ködös kékségében mind kisebb lesz nagyapó bárkájának fehér, légiesen könnyű vitorlája. Biztos révbe viszi a menekülő Rogyion Zsukov matrózt, az 1905-ös orosz forradalom bátor harcosát. Két kisfiú néz utána szomorúan és mégis megkönnyebbülten: Petya és Gavrik, akik a matrózt megmentették, rejtegették, s a forradalom leverése után szökését elősegítették. A fiúk maguk is részt vettek a harcokban, s Petya iskolatáskájában töltényt szállítottak a szorongatott helyzetben levő felkelőknek. Odessza hősi korszakáról, halászok, gyári munkások életéről, Petya és Gavrik kalandjairól, felnőttekhez méltó hősiességéről szól Katajev érdekfeszítő könyve, melyet most nyolcadik kiadásban kap kézhez az olvasó

Valentyin Katajev - Hajrá!
Helyszín: ​Magnyitogorszk, a harmincas évek nagy építkezéseinek egyike. Idő: az első ötéves terv viharos, lelkes, várakozásteljes időszaka. Az építkezés már mutatja világraszóló arányait, de még csak mintegy tervrajza önmagának. Születendőben, alakulóban, bimbójában van még itt minden: az új társadalmi igények diktálta új technika, a termelés, a munka új méretei és formái, az új élet, az új jellemek, az új szerelmek.... Katajev a krónikás pontosságával ad számot a magnyitogorszkij építkezés nagy napjáról, amelynek kezdetén megszületik az elhatározás: soha nem látott termelési rekordot kell felállítani. Sajátos, színes, költői és gyakran drámai stílusában huszonnégy óra szűk keretében ábrázolja az új harcát a régivel, művészi eszközökkel tárja fel a szakadatlan fejlődés törvényét, kitűnő - rokonszenves vagy ellenszeves - de mindig eleven figurákat mozgat mindvévig izgalmas, immár klasszikussá vált regényében.

Valentyin Katajev - Széttört ​élet, avagy Oberon varázskürtje
Katajev ​emlékezetének mélyrétegeibe száll alá,hogy felszínre hozza gyermekkora és ifjúsága időtörte, de meg nem kopott,ki nem fakult emlékszilánkjait.Nem válogat,nem rendszerez,hagyja,hogy magával ragadja a felbuzgó emlékáradat,nincs többé részlet és egész,lényeges és lényegtelen. Csak egy a fontos: fellelni és egyesíteni az időt, újrateremtve a századelő Oroszországának és Odesszájának,egy polgári-értelmiségi családnak és egy éles szemű,érzékeny lelkű gyermeknek a világát.És máris sosem látott fénnyel izzik fel a sötétben a karácsonyi aranyozott dió, sosem érzett ízzel omlik szét a szájában a húshagyókeddi tejfölös palacsinta,sosem hallott muzsikával kondulnak meg a húsvéti harangok.Az emlékezet varázsprizmája mindent befog és egybeolvaszt: a valót és a képzeltet,az átéltet és a megálmodottat,a megsejtettet és a kitapasztaltat,a gondoltat és a tudottat.Így lesz a megidézett gyermekkor világa egyszerre konkrét-valóságos és mesés-látomásos,így nyer általános és örök érvényt az egyedi és megismételhetetlen emberi élet,és így nemesül költészetté a hétköznapiság.

Valentyin Katajev - Odessza ​katakombáiban
A ​Távolban egy fehér vitorla, a Tanya a pusztán és a Téli szél hősei, Petya Bacsej és Gavrik, az árva halászgyerek, huszonöt évvel idősebben jelennek meg újra e regény lapjain, már meglett férfiak, és ismét harcolniok kell: Odessza fasiszta megszállás alá kerül. A kötet szép lezárása Katajev immár maradandó értékű regényciklusának.

Valentyin Katajev - Gyógyír ​a feledésre
A ​Gyógyír a feledésre több szempontból rokon a szerző nemrégiben megjelent nagy sikerű művével, a Szentkút-tal. Katajev itt is az asszociációkra épülő, tér és időváltásos szerkezetmódot alkalmazza, tartalmában pedig mintha a Szentkút-nak előzménye lenne ez a későbbi mű. Az orosz irodalom hagyományai, a csodálatosan gazdag XIX. század, majd a századfordulót követő, újat akaró törekvések találkoznak Katajev emlékezetében: nemzedékek, izmusok, dekadensség, modernizmus, művészi forradalom, dosztojevszkijizmus - s az új törekvéseket képviselő hírneves alkotók... E sajátos hangú memoár középpontjában a huszadik századi orosz irodalom két nagy tehetségű alakja áll: Bunyin és Majakovszkij. Katajev mindkettőt emberközelből ismerte: még a forradalom előtt a nagy tekintélyű akadémikus és híres író, Bunyin indította el a pályán; s később a szerző Majakovszkij baráti köréhez tartozott. Rendkívül érdekes ezt a két annyira különböző hírességet Katajev szubjektív benyomásai alapján megismerni: Bunyis szuggesztív tehetségét és Majakovszkij lázas, "mindent elsöprő" költészetének rugóit - és közben kibontakozik előttünk a húszas évek orosz művészi életének színes, változatos korszaka. Az a kavargó világ, amelyben egy fiatal, kezdő író, Valentyin Katajev keresi a maga és nemzedéke helyét.

Valentyin Katajev - Száraz ​morotva
Kötetünkben ​az 1986-ban elhunyt neves orosz író három kisregényét jelentetjük meg: a Kocká-t, amely abba a hatvanas évek derekán íródott önéletrajzi fogantatású, szabad asszociációs emlékezéssorozatba tartozik, amelyet a Kis vasajtó a falban, a Szentkút és a Gyógyír a feledésre fémjelez, Az alvó-t, amely - a fordítója szavaival élve - "a forradalmat követő egy-két év zavaros életű és perszer fejű odesszai ifjúságáról szól, tartózkodóbban, eltávolítóbban, szép részletekkel, de egy lépésről messzebbről, puhábban, elmosottabban, szenvtelenebbül, s mintha egy nagyobb lélegzetű mű része volna, és bárhol abbamaradhatna", valamint a szerző életében megjelent utolsó prózai művét, a Száraz morotvá-t, amely méltán viselhetné a "családregény - két hangra" alcímet. Két idős ember - két unokafivér - bandukol Odessza legpatinásabb útján, és közben beszélget, emlékezik... Szavaik nyomán kibontakozik előttünk a Szinajszkij-nemzetség története, amely valójában a Katajev-nemzetségé.

Valentyin Katajev - Téli ​szél
Ebben ​a regényben a _Távolban egy fehér vitorla_ hőseivel találkozik újra az olvasó. Petya és Gavrik, az 1905-ös orosz forradalom kis gyerekhősei itt már felnőtt fiatal emberek – mintegy az orosz munkásmozgalommal együtt nőttek fel – és most, 1917-ben a hatalomért, a munkásosztály hatalmáért harcolnak Odesszában, abban a városban, amely tizenkét évvel korábban a Potyomkin cirkáló ágyúit hallotta dörögni. Újra találkozunk a második kötetben, a _Tanya a pusztán_ című regényében megismert hősökkel is, az ő sorsukról, életük alakulásáról is beszámol Katajev kiváló tetralógiájának harmadik kötete.

Valentyin Katajev - Gyémántos ​koronám / A Werthert már megírták
A ​Gyémántos koronám-ban Katajev a lassan-lassan széthulló emlékezet időkoptatta mozaikkockáiból a szabadon csapongó, csakis az asszociatív kapcsolatok törvényeihez igazodó képzelet és a személyes élmény hitelesítette művészi tehetség segítségével egyetlen gyönyörű egésszé összeálló valóságtablót rak ki. A villanásszerűen váltakozó színhelyek, a "van", "volt" és "lesz" egymásra vetítése, a legközelebbi barátokról és írótársakról, a fiatal szovjet irodalom legnagyobbjairól rajzolt hol lírai, hol humoros, hol patetikus, hol szigorúan tárgyilagos portrék szédítő emlékkavalkáddá varázsolják Katajev művét. Szédítővé és talányossá, mert Katajev nem nevezi néven "hőseit", az olvasónak magának kell kitalálnia, melyik nagy kortársat takarja egy-egy gúnynév, becenév vagy jelző. Izgalmas játékra, szellemi próbatételre hívja az olvasót. És ha nem sikerülne minden talányt megfejteni, minden "hőst leleplezni", az mit sem von le a könyv nyújtotta élvezetből, hiszen a Gyémántos koronám-nak van egy időn, helyen és személyeken túlmutató jelentésszintje. Katajev az emlékezés szüneteiben, az emlékfoszlányok között az élet és halál, a történelem és művészet alapkérdéseit gondoltatja velünk újra. A Werthert már megírták című kisregényében Katajev megint csak arra tesz kísérletet, hogy újra egyesítse a széthulló időt. Álomszerű képekben, a XX. század grand guignolos díszletei között villantja fel egy fiatalember múltjának, jelenének és jövőjének epizódjait, egy széttört emberi élet immáron összerakhatatlan darabkáit. Az újraegyesítési kísérlet ezúttal kudarcba fullad: az idő létezését tagadhatja az író, a történelemét nem. Műve azonban azt bizonyítja, hogy ha hőse életét nem is, önmagát, írói énjét ismét sikerült újrateremtenie.

Valentyin Katajev - Szentkút ​/ Gyógyír a feledésre
Mire ​gondol egy hosszú és gazdag életpálya végén álló öreg ember, amikor élet-halál között lebeg, és súlyos műtétre vár? Világrendszerek sorsára, az emberiség jövőjére, a béke vagy háború eshetőségére, emberi kapcsolatokra, művészetre, irodalomra, filozófiára - egyszóval olyan kérdésekre, amelyek elsősorban izgatnak minden írástudót. E gondolatok értékes hordozója a regény sajátos cselekménye, amelyben az intellektuális próza vívmányainak mesteri alkalmazásával, mozaikszerűen villantja fel a szerző a gyerekkor, egy szenvedélyes ifjúkori szerelem, egy amerikai utazás megragadó képeit.

Valentyin Katajev - Ifjúkori ​regény
Valentyin ​Katajev önéletrajzi fogantatású szabad asszociációs emlékezés-sorozata, amely a hatvanas évek derekától a Szentkút, a Gyógyír a feledésre, a Kis vasajtó a falban, a Szkuljani temető, a Gyémántos koronám és a Széttört élet avagy Oberon varázskürtje című kötetekkel ajándékozta meg az olvasókat, most új darabbal gazdagodott. Az Ifjúkori regény-ben az 1986 tavaszán elhunyt szerző első világháborús frontélményeiről számol be, egy tábornok lányához, Mignonhoz írott levelei és az 1916-ban készült feljegyzései alapján. A korhű, kitűnő megfigyeléseken alapuló, finom humorral átszőtt, józan szemléletű, mégis lírai regénynek az ad különleges értéket, az teszi ellenállhatatlanul vonzóvá, hogy az olvasó végigkísérheti, "tetten érheti" benne az emberré, íróvá válás bonyolult, varázslatosan nagyszerű folyamatát.

Valentyin Katajev - Tanya ​a pusztán
Katajev ​ma már klasszikusszámba menő ifjúsági regénye: a „Távolban egy fehér vitorla" zárójelenetében Petya, a tanár kisfia és Gavrik, az árva halászgyerek a tengerparton állnak és nézik az egyre távolodó vitorláscsónakot, amelyen a börtönből az imént szökött Rogyion Zsukov, a forradalmár matróz menekül üldözői elől. Katajev új regénye a „Távolban egy fehér vitorla" folytatása, hősei is azonosak, csak éppen néhány évvel lettek idősebbek. Petya apja, Bacsej tanár úr időközben akarva-akaratlanul belesodródik a politikai eseményekbe : egy Tolsztojról mondott ünnepi beszédével kihívja maga ellen a felsőbbség haragját, és nyugdíjazzák. Egy rosszhírű magániskola tanára lesz, de még onnan is távoznia kell. S ekkor a nagynéni ötlete alapján gyümölcsöst bérel a család messzi a pusztában. A regény jelentős része — Bacsej tanár és két gyermeke európai útjának keretében — a külföldi orosz emigrációt mutatja be. Az író a „Távolban egy fehér vitorlá"-ból már jól ismert nagy megjelenítő készségével és stílusművészetével mindezt a gyerekek, elsősorban Petya és Pavlik szemével ábrázolja, & egyformán eleven emberi közelségbe tudja hozni az emigráció világát és az egykori Oroszországot. A regény — akárcsak az előző kötet — hangulatos, kedves, szórakoztató olvasmány, azok közé a legértékesebb ifjúsági könyvek közé tartozik, amelyeknek gyerek és felnőtt számára egyformán van szép és mély mondanivalója.

Valentyin Katajev - Hétszínvirág
Annuska ​egy csodálatos virágra tesz szert, amely teljesíti minden kívánságát. Ám a hétszínvirág szirmai gyorsan fogynak, és a kislány egyre inkább úgy érzi, különb dolgokat is kívánhatott volna...

Kollekciók