Ajax-loader

Theodor Fontane könyvei a rukkolán


Theodor Fontane - Jenny ​Treibel / Stine
Kötetünk ​mindkét kisregényének középpontjában szerelmi bonyodalom áll. S mint a nagy német író műveiben oly sokszor, a szerelem kibontakozása most is társadalmi akadályokba ütközik. De A Jenny Treibel-ben ez az uralkodó motívum játékos, könnyed változatban jelenik meg; a szép és okos professzorlány, Corinna, nem éppen legjobb hajlamainak szavára hallgat, mikor a gazdag, ám jelentéktelen Treibel fiút választja jövendőbelijéül, faképnél hagyva érte derék, komoly vőlegényét. Csupa fölényes csipkelődés ez a regény, az író derűs iróniával kezeli hőseit, mulat rajtuk, miközben megítéli őket. A Stiné-t ugyanaz a tragikus alaphang hatja át, mely nagy regényeit, az Effi Briest-et és a Tévelygések - tévedések-et jellemzi. Stine és az ifjú Waldemar gróf mély és valódi érzelme nem törheti át a társadalmi konvenciók válaszfalát; rendkívül finoman, majdnem eszköztelenül megrajzolt találkozásuk, őszinte szerelmük vitathatatlan igazsága azonban túléli-túlragyogja egyszeri sorsuk tragédiáját.

Theodor Fontane - Effi ​Briest
Fontane ​ebben a regényében éri el jellemábrázoló ereje csúcsát. Teljes jellemrajzot ad, teljes élettörténetet beszélve el. A kislányfővel férjhezadott hősnőt nem a szenvedélyes szerelem sodorja házasságtörésbe, hanem a kibírhatatlan házasság a porosz főhivatalnok, Innstetten báró oldalán. Effi Briest embertelen házassági konvenciók bezártságában vergődik. Házasságtörése kitörési próbálkozás a magányból. Az író nagy erővel festi le a porosz junkenség természetellenes merevségét, alattvalószemléletét. Effi Briest, akiben volt "természetes okosság, nagy életvidámság és szívbéli jóság", meg az átlagosnál több féktelenség, Anna Karenina és Madame Bovary mellett annak az asszonyi hűtlenségnek a jelképe, amely nemcsak megbocsátható, de szinte fölmagasztosul. Noha az írói jellemzés szerint "nem erőssége a harc és az ellenállás", mégis keményebb, önállóbb alkat, mint híres sorstársnői. Szenvedélye öncélú: Crampas őrnagy nem volt különösebben érdemes rá, csak alkalmat adott egy szánalmas, titkos lázadásra. Környezete, amely már azon is fölháborodott, hogy gyermeke keresztelőjét éppen augusztus 15-én, Napóleon születésnapján tartotta, végérvényesen kitaszítja. Effi mégsem teljesen elszigetelt. Az öreg falusi lelkész és a vidám, hűséges cselédlány megértik, védik; és helytelenítik, hogy az ilyen ügyekbe emberek belehaljanak. (Innstetten báró ugyanis párbajban megöli Crampas őrnagyot). Isten néma teremtménye, Rollo, a kutya sem veti ki a szívéből Effit, a kor álerkölcseinek áldozatát. Halála nem drámai öngyilkosság, hanem lassú elsorvadás a vidéki magányban. "Az európai elbeszélőpróza királyi ékszere" (Thomas Mann), ma is meggyőző, művészi hiteles olvasmány.

Theodor Fontane - Tóparti ​kastély
Ameddig ​élek, csak azt akarom, hogy elmondhassam: milyennek látom a dolgokat. Theodor Fontane vallomása és írói programja ez. És talán egyetlen könyvében sem sikerült ezt a programot olyan tökéletesen megvalósítania, mint éppen a Tóparti kastély-ban, utolsó regényében. Színes és gazdag életének utolsó éveiben szülőföldjére, a Berlintől északra elterülő erdős és homokbuckás Mark-Brandenburg tartományba tér vissza az író, hogy elmondja milyennek látja a múlt század utolsó évtizedének porosz társadalmát, az embereket és általában a világot. Egy régi vágású porosz junker, Dubslav von Stechlin életének sírba hanyatlása és ezzel párhuzamosan fiának kibontakozó szerelme és szerencsés házassága: ennyi a regény cselekménye. Ennek az egyszerű történetnek a kapcsán azonban olyan éles és pontos képet rajzol emberekről, jellemekről, szenvedélyekről, amilyenre csak a legnagyobbak, az igazi művészek képesek. Fontane valóban csak azt írja le, amit lát, de látása megtéveszthetetlen és megvesztegethetetlen. Nem kerüli el figyelmét a legapróbb részlet sem, ha az jellemző és fontos. Tökéletes biztonsággal tájékozódik az emberi lélek szövevényeiben éppúgy, mint a társadalomban feszülő erők között. Jól látja a feudális arisztokrácia hanyatlását, a helyébe furakodó parvenü polgárság ellenszenves törtetését és a negyedik rend, a munkásság egyre erőteljesebb jelentkezését a történelem színpadán. Fontane mintegy szellemi testamentumának is szánta ezt a könyvet. A regényt átszövő párbeszédekben újra meg újra ennek a bölcs öreg írónak a hangjára ismerünk. Mindenről elmondja a véleményét, amit lényegesnek tart az életben. Jól ismeri az emberi erényeket és a fogyatékosságokat is, az utóbbiakat finom mosollyal szemléli. Mélységes humánuma mellett ez az egész művet átlengő szelíd irónia teszi elsősorban olyan megragadó olvasmánnyá Fontane utolsó regényét. Mire a végére érünk, a Tóparti kastély számtalan figurája meghitt ismerősünkké válik. A legemlékezetesebb azonban az öreg Dubslav alakja ( az író részben önmagát rajzolja meg benne) és a grófnő, a bájos, okos, elfogulatlan Melusine, ez a jellegzetesen fontanei nőalak. S körülöttük rajzik a századvégi Berlin és a porosz vidék megannyi színes, sokszor furcsa figurája, akik azért olyan felejthetetlenek számunkra, mert Fontane a mindig és mindenütt érvényes, örök emberit látta és láttatta meg bennük.

Covers_151574
elérhető
0

Theodor Fontane - Cécile
1882 ​januárjában a hatvanhárom éves író vacsorameghívást kapott Philipp Eulenburg gróf kastélyába. A házigazda régi családi históriákkal szórakoztatta vendégeit, többek között a gróf egyik fiának történetével, aki ifjúkorában a gárdaezrednél szolgált, és eljegyezvén magát egy nála alacsonyabb rangú leánnyal, házasodási szándékát, az előírásoknak megfelelően, bejelentette parancsnokának. Az ezredparancsnok válasza így hangzott: "Az olyan hölgyet, mint az ön választottja, szeretni lehet, de feleségül venni nem." Az ifjú gróf párbajkihívással válaszolt a sértésre. A párbajra azonban nem kerülhetett sor, mert a rebellis hadnagyocskát várbörtön-büntetésre ítélték. Fontane képzeletét megragadta ez az epizód, a porosz társadalom szellemének ez a jellegzetes megnyilvánulása, de akkor még nem is sejtette, hogy néhány év múlva majd regényének alapmotívumaként dolgozza fel. Újabb élmények sorára volt még szükséges ahhoz, hogy a mű témája kikerekedjék, elsősorban az 1884-es esztendő nyarára, amelyet a Cécile cselekményének indító és meghatározó színhelyén, a harzbeli Thaléban töltött. Itt találkozott a regény címadó hősnőjének modelljével - a hetvenhét éves potsdami udvari lelkész, szép, fiatal feleségével, akinek nyugtalansága, örökös vibrálása mögött valami titkot sejtett. A többit már elvégezte szorgos anyaggyűjtés s az írói képzelet. 1886-ra elkészült a mű, megvalósult Fontane szándéka: kora társadalmának éles iróniával ábrázolt keretébe helyezve sikerült megrajzolnia "egy bonyolult női jellemet, akinek még nem voltak irodalmi elődei".

Theodor Fontane - Porosz ​esküvő
"Kötetünk ​címadó kisregénye 1806-ban játszódik, egy évvel a Napóleonnal vívott jénai csata, a régi Poroszország összeomlása előtt. Josephine von Carayon berlini szalonjában szívesen gyűlik össze a jó társaság színe-java, leghívebb látogatójuk Schach von Wuthenow, a komoly, szép szál katonatiszt. Csak az nem egészen világos, kinek udvarol tuljdonképpen: a még mindig csinos, özvegy mamának, vagy okos, mély érzésű, de himlőhelyektől elcsúfított leányának, Victoire-nak. Egyetlen könnyelmű pillanat - s mintha örökre eldőlne a kérdés; a férfinak döntenie kell, nincs többé visszaút. Fontane minden regénye vádirat, tiltakozás a hipokrita porosz társadalom ellen. Nem véletlen, hogy leghíresebb műveiben, az Effie Briest-ben vagy a Tévelygések, tévedések-ben a szerelem igaz emberi törvénye ütközik meg az idejétmúlt társadalmi formák hamis erkölcsi követelményeivel. De Fontane tiltakozása látszólag mentes minden indulattól. A részletek, a kis dolgok aprólékos, lírai leírásában búvik meg, a remek stílus, a mértéktartó ábrázolás eszközeibe öltözik. Regényeiben mintha semmi sem történne. A tisztes szegénységben élő Poggenpuhl család egyetlen törekvése, hogy szűkös anyagi helyzete ellenére fönntartsa az úri látszatot. Ugyan mik is életük fontos eseményei? A három nővér megünnepli özvegy édesanyja születésnapját. Nyugat-poroszországi állomáshelyéről meglátogatja őket kedves, könnyelmű fivérük, Leo. Váratlanul betoppan nagybátyjuk, Eberhard bácsi, s az egyik lányt magával viszi sziléziai birtokára. A távollevők és a család között levelek hidalják át a távolságot. A levelekből s a remek párbeszédekből - melyekért annyira csodálta Thomas Mann Fontanét - minden részletében kirajzolódik előttünk a szereplők élete, szeretjük és megítéljük őket, sajnálkozunk és elborzadunk, s a jellegzetes apróságokból, a súlytalan csevegésből, a mindennapok felrajzó eseményeiből egyre könyörtelenebb világosság árad, olyannak mutatva meg ezt a számunkra idegen, régen elmúlt világot, amilyennek az író szándéka szerint látnunk kell."

Theodor Fontane - Gedichte
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Theodor Fontane - A ​körtefa alatt / L'Adultera
Theodor ​Fontane, a nagy német klasszikus regényei igen népszerűek, számos fordítást megértek Magyarországon, ám a gazdag életmű még mindig tartogat meglepetéseket. Ilyen meglepetés a javából "A körtefa alatt" című kisregény, nemcsak azért, mert most jelenik meg először magyar fordításban, hanem mert merőben új színt képvisel az idős realista palettáján. Ugyanis bűnügyi történet: egy véres és sokáig felfedetlen gyilkosság elbeszélése. A bűntett egy Odera menti falucskában esett meg jó százötven éve, az áldozat tehetős lengyel úr, aki egy viharos őszi estén érkezik a falu kocsmájába, hogy behajtsa követelését a kocsmároson. Hanem aztán hajnaltájt, elutaztában, a gátról kocsijával belefordul a megáradt folyóba, s odavész. Legalábbis így magyarázzák eltünését a kocsmárosék... A balladaszerűen elmesélt, homályos utalásokban és baljós előjelekben bővelkedő lélektani dráma után szinte felüdülés elolvasni a szép Melanie van der Straaten történetét. Az ünnepelt társaságbeli fiatalasszonyt Tiepolo "L'Adulter" - "A házasságtörő asszony" - című képének másolatával lepi meg férje, a meglett korú, kissé cinikus berlini nagykereskedő. Az ajándék szinte felbátorítja Melanie-t, hogy elfogadja a ház ifjú barátjának udvarlását, majd elhagyva családját, új életet kezdjen szerelmesével. A berlini L'Adultera nem roppan össze, nem fizet életével a szenvedélyért mint "nővére", Effi Briest, ám ha őszinte önvizsgálattal, egy nehezebb életforma vállalásával nem adná meg mégis az árát, akkor nem volna igazi Fontane-hősnő, méltó az eddig megismertekhez.

Theodor Fontane - Effi ​Briest (német)
Effi ​Briest zwischen Instetten und seinem Herausforderer Crampas, die ergreifende Geschichte einer glücklosen Liebe und Ehe.15Nach einer behüteten Kindheit heiratet die 17jährige Effi, dem Willen ihrer Eltern entsprechend, den fast 20 Jahre älteren Baron von Innstetten, ein Jugendfreund ihrer Mutter, dem sie nach Kessin, einem kleinen Ort an der Ostsee folgt. In dem etwas unheimlich anmutenden Haus des Barons vereinsamt die junge, phantasievolle und lebhafte Effi, der es schwerfällt, in ihrer neuen Heimat Anschluß zu finden. Auch die Geburt ihrer Tochter kann sie nicht über ihre innere Vereinsamung hinwegtäuschen. Viel von ihrem Mann alleingelassen, geht Effi, der die Lüge eigentlich zuwider ist, fast gegen ihren Willen eine Liebesbeziehung zu dem neuen Bezirkskommandanten Crampas ein, der sie zuvor lange vergeblich umworben hatte. Diese eher leidenschaftslose Beziehung ist zu Effis Erleichterung beendet, als ihr Mann nach Berlin versetzt wird. Die Zeit in Berlin gestaltet sich harmonisch - bis Innstetten durch Zufall Briefe findet, die Crampas während der Kessiner Zeit an Effi geschrieben hatte.01Theodor Fontane (1819 -1898) ist der bedeutendste Erzähler des literarischen Realismus. Der gelernte Apotheker machte mit 30 Jahren das Schreiben zum Beruf, zunächst als Journalist und Theaterkritiker. Erst spät begann er erfolgreich Romane und Erzählungen zu schreiben. Seine Romane und Novellen, die vielfach verfilmt wurden, zählen zu den meistgelesenen Klassikern des 19. Jahrhunderts.

Theodor Fontane - Hajó ​Koppenhága felől
Hajó ​érkezik Koppenhága felől a tengerparti kastély elé, s levelet hoz, amelyben felkérik Holk grófot, a kastély urát, induljon haladéktalanul az udvarhoz kamarási tisztének betöltésére. A még mindig szép, de bigottságra és melankóliára hajló Christine grófné nem örül a válásnak. Hogyan alakul a kettejük kapcsolata, hogyan változik érzelem - és gondolatviláguk - a férjé a dán főváros vidám forgatagában, szabados erkölcsű szépasszonyok és pletykálkodó udvaroncok között, az asszonyé a kastély magányában -, míg csak fel nem tűnik ismét a hajó, mely sorsdöntő találkozásra hozza haza a grófot: ezt meséli el nekünk a nagy német realista, a lebegő párbeszédek, a szereplőket oly kiválóan jellemző levelek s a sajátos hangulatú tájleírások világhírű mestere.

Theodor Fontane - Frau ​Jenny Treibel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Theodor Fontane - Effi ​Briest / A Poggenpuhl család
Theodor ​Fontane a múlt század utolsó évtizedeinek nagy realista írója, Thomas Mann egyik példaképe. Regényeiben finom iróniával ábrázolja a porosz nemesség és az úrhatnám berlini polgárság tartalmatlan, az üres formákhoz mereven ragaszkodó életét. Főműve, az Effi Briest, melyet Tolsztoj Anna Kareniná-jával és Flaubert Bovaryné-jával szoktak egy sorba helyezni - a hagyományos házasság válságát mutatja be, és azt, miként dúlja szét egy család boldogságát és dönt tragédiába emberi sorsokat a korabeli becsületkódex lélektelen alkalmazása. A kötet másik regénye, A Poggenpuhl család pillanatkép - egy pusztulásra ítélt társadalom "utolsó pillanatának" könnyed és szellemes párbeszédekben, levelekben megrajzolt képe.

Theodor Fontane - Effi ​Briest (angol)
In ​1919 Thomas Mann hailed Effi Briest (1895) as one of "the six most significant novels ever written." Set in Bismarck's Germany, Fontane's luminous tale of a socially suitable but emotionally disastrous match between the enchanting seventeen-year-old Effi and an austere, workaholic civil servant twice her age, is at once touching and unsettling. Fontane's taut, ironic narrative depicts a world where sexuality and the enjoyment of life are stifled by narrow-mindedness and circumstance. Considered by many to be the pinnacle of the nineteenth-century German novel, Effi Briest is a tale of adultery that ranks with Madame Bovary and Anna Karenina and brilliantly demonstrates the truth of the author's comment and "women's stories are generally far more interesting."

Theodor Fontane - Tévelygések-tévedések ​/ Cécile
A ​tizenkilencedik század végi német irodalom kiváló mesterét, Theodor Fontanét az olvasók többsége leghíresebb regényének, az Effi Briest-nek írójaként tartja számon. Nem egy hivatott méltatója azonban éppen kötetünk első kisregényét, a Tévelygések-tévedések-et tartja Fontane legremekebb alkotásának. Társadalmi regény ez a javából, alapvető problémája - akárcsak a Cécile-é - az egyén, és az adott társadalom kérlelhetetlen ellentéte, az az összeütközés, mely szükségszerűen bekövetkezik a rideg, hazug konvenciók világa, és az egészséges boldogságra törekvő ember között. Mindkét regény középpontjában egy-egy finoman megrajzolt nőalak áll. A passzív, végtelenségig érzékeny Cécile hasztalan vergődik az előítéletek hálójában. Léna, a Tévelygések-tévedések hősnője is harc nélkül nyugszik bele sorsába, szerelmesével, az ifjú báróval szemben az ő figurája mégis egyre tisztább fényt kap a regény lapjain, személyisége mind rokonszenvesebbé lesz. S a mű utolsó mondata nem hagy kétséget az író ítélete felől: egyértelműen igazságot szolgáltat annak az egyszerű embernek, akiben volt elegendő bátorság ahhoz, hogy igaz érzései szavára hallgasson.

Kollekciók