Ajax-loader

Jorge Luis Borges könyvei a rukkolán


Jorge Luis Borges - Jól ​fésült mennydörgés
„Hat- ​vagy hétéves lehettem, amikor írni kezdtem. Klasszikus spanyol szerzőket igyekeztem utánozni, például Miguel de Cervantest. Összeállítottam elég hitvány angolsággal egy görög mitológiai kézikönyvfélét, nyilvánvalóan Lempriére-től puskáztam. Talán ez volt az első irodalmi kalandom. Az első elbeszélésem egy Cervantes stílusában írt, meglehetősen badar írás volt, amolyan régimódi szerelmes történet, La visera fatal (A végzetes sisak) volt a címe. Iskolai füzetekbe, szép betűkkel írtam le ezeket a szövegeket. Apám sosem avatkozott közbe. Azt akarta, hogy kövessem csak el a magam hibáit; egyszer pedig ezt mondta: »A gyerekek nevelik a szülőket, nem fordítva.« Talán kilencéves lehettem, amikor lefordítottam spanyolra Oscar Wilde-tól A boldog herceget, amit kiadott egy Buenos Aires-i napilap, az El País. Szerzőként csak »Jorge Borges« volt megadva, így az emberek természetesen apám fordításának vélték.” A Jól fésült mennydörgés különleges kötet; először olvashatók benne Jorge Luis Borges összegyűjtött novellái, az azokhoz készült, különböző kiadásokban megjelent elő- és utószavakkal; valamint szerző önéletírása, melyet a The New Yorker hasábjain, 1970-ben publikált.

Jorge Luis Borges - Doctor Brodie's Report
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jorge Luis Borges - Professor ​Borges
"Professor ​Borges: A course on English Literature is a compilation of the twenty-five lectures Borges gave in 1966 at the University of Buenos Aires, where he taught English literature. Starting with the Vikings’ kennings and Beowulf and ending with Stevenson and Oscar Wilde, the book traverses a landscape of ‘precursors,’cross-cultural borrowings, and genres of expression, all connected by Borges into a vast interpretive web. This is the most surprising and useful of Borges’s works to have appeared posthumously.” Edgardo Krebs, Harper's

Jorge Luis Borges - Labyrinths
The ​groundbreaking trans-genre work of Argentinian writer Jorge Luis Borges (1899-1986) has been insinuating itself into the structure, stance, and very breath of world literature for well over half a century. Multi-layered, self-referential, elusive, and allusive writing is now frequently labeled Borgesian. Umberto Eco's international bestseller, The Name of the Rose, is, on one level, an elaborate improvisation on Borges' fiction "The Library," which American readers first encountered in the original 1962 New Directions publication of Labyrinths. This new edition of Labyrinths, the classic representative selection of Borges' writing edited by Donald A. Yates and James E. Irby (in translations by themselves and others), includes the text of the original edition (as augmented in 1964) as well as Irby's biographical and critical essay, a poignant tribute by André Maurois, and a chronology of the author's life. Borges enthusiast William Gibson has contributed a new introduction bringing Borges' influence and importance into the twenty-first century.

Jorge Luis Borges - The ​Book of Imaginary Beings
The ​Book of Imaginary Beingsis Borges's whimsical compendium of more than one hundred of the ;strange creatures conceived down through history by the human imagination. ; This unique contribution to fantasy literature ranges widely across the world's mythologies and literatures to bring together the fantastical inventions drawn from the Kabbalah, Homer, Confucius, Shakespeare, Lewis Carroll, and Kafka, among others. Here readers will find the familiar and expected dragons, centaurs, and unicorns, as well as the less familiar and altogether unexpected Animals That Live in the Mirror, the Humbaba, the Simurgh, and other undeniably curious beasts. Throughout, Borges's cunning and humorous commentary is sheer delight. Andrew Hurley's brilliant new translation is perfectly paired with original drawings from award-winning illustrator Peter Sís. The result is a wonderful gift book ;an Alice Through the Looking Glassmenagerie, which should appeal not only to Borges aficionados but also to fantasy fans of all stripes and ages.

Jorge Luis Borges - A ​költői mesterség
Több ​mint három évtized után elõkerült a hangfelvétel, amely Borgesnek az 1967–68-as tanévben a Harvard Egyetemen angolul tartott elõadás-sorozatát rögzítette. Hat elõadásról van szó, melyek mind a költészettel foglalkoznak (a költészet rejtélye, a metafora, az epika, a versfordítás, a gondolatiság, a költõi hitvallás), és természetesen pazar példatárral elemzik Borgesnek a vers művészetét érintõ gondolatait. Egy élete csúcsán lévõ, XX. századi szellemi óriás vall a lehetõ legszemélyesebben az irodalomról: szinte látjuk-halljuk, ahogy ez a bámulatos memóriával és műveltséggel megáldott ember a lehetõ legegyszerűbben fogalmazva összegzi egy könyvek között eltöltött élet során megszerzett mesterségbeli tudását. Nincs póz, nincs kertelés, itt egy esendõ (már csaknem teljesen vak) ember szól megindító õszinteséggel a művészetrõl. Mondatai egyszerűek, tiszták, ilyen hitelesen csak a legnagyobbak tudnak és mernek szólni az irodalomról.

Jorge Luis Borges - Collected ​Fictions
The ​first complete collection of stories by one of the great masters of 20th-century literature, from his 1935 debut with "The Universal History of Iniquity" to his bestselling novels of the 1980s.

Jorge Luis Borges - A ​holdbéli nyúl
Válogatás ​Jorge Luis Borges társszerzővel írt műveiből Borges társszerzőkkel írt művei sajátossan árnyalják és színesítik az argentin író életművét - e válogatott kötet valamennyi szövege hamisítatlan Borges-műként olvasható ugyanakkor két villódzó elme összjátékának önfeledt bolondozása vegyül. Adolfo Bioy Casareshez életre szóló barátság fűzte Borgest. Hat könyvet adtak ki különböző álneveken, s ezekből kötetünkben "Bustos Domecq" bűnűgyi elbeszélései és "feljegyzései" (azaz ragyogó miniesszéi és novellái) szerepelnek, valamint "B. Suárez Lynch" Variáció a halálra című kisregénye, mely Borges egyetlen kirándulása volt hosszabb lélegzetű próza felé. "Bustos Domecq" nyomozója, Don Isidro Parodi a világirodalom első börtönben ülő detektívje ("mozdulatlansága igazi intellekutális szimbólum"), aki briliáns logikával fejti meg a szövevényes bűnügyi rejtvényeket. Nem kevésbé szellemesek Domecq "feljegyzései" - megismerjük például César Paladiónt, a modern irodalom jeles újítóját, aki "nem esik a hiúság csapdájába, hogy akár egyetlen sort is leírjon", Ramón Bonavenát, a "deskriptív" irodalom nagy alakját, aki örökbecsű remekművében íróasztalának sarkát írta le sok száz oldalon, vagy éppen Urbast, az ifjú költőt, aki nemes egyszerűséggel egy rózsát küldött be egy költői versenyre... Domecqtől értesülünk az argentin történettudomány reformereinek zseinális ötletéről is, akik a történettudományt a hit dolgává változtatják (s ily módon Waterloo Franciaország számára az angol és porosz hordák fölötti győzelmet jelenti), s szintúgy arról, hogy a futball (meg sok minden más is) ma már csak a tévében és rádióban történik... Borges másik fontos társszerzője Margarita Guerrero volt, akivel a Képzelt lények könyvé-t írta. A százhúsz miniesszé az emberi képzeelt által teremtett lényeket írja le lexikonszerű alapossággal, de a szerzők fő témája itt is a varázslatos, ellentmondásos emberi fantázia és a való világ, mely talán csak egy hasonló fantázia terméke.

Jorge Luis Borges - Tangó
"Nem ​haszontalan dolog, ha tanulmányozzuk a tangót, mert általa az argentin lélek különféle viszontagságait tanulmányozzuk" - írja Borges. És valóban, e kötet lapjain feltárul előttünk egy letűnt város, a 19. század végi Buenos Aires, és kiderül, hogy egy szinte alvilági eredetű, lenézett, megvetett táncból miképpen válhatott nemzetközi divat, és hogyan lett egy egész ország védjegye. A La Nación 1965. szeptember 30-i száma adott hírt róla, hogy "a tangó témájáról Jorge L. Borges ad elő (...) az előadás-sorozatot októberben, hétfőnként 19 órától a General Hornos utca 82. 1-es számú lakásában tartják". Az előadások hanganyagát tartalmazó magnókazetták 2002-ben bukkantak fel. Egy volt baszk képviselő juttatta el az író Bernardo Atxagához, és elmondta, hogy egy galíciai férfi tulajdonában voltak, aki még gyerekként ment Argentínába, később pedig zenei producerként dolgozott Németországban. Atxaga meghallgatta az anyagot, digitalizálta, majd hitelességéről is meggyőződött. Ahogy a Tangó spanyol kiadója, César Antonio Molina nyilatkozta: "ez az egész körutazás szimbolikusan jellemzi a mi spanyol-amerikai közösségünket: egy galíciai ember felveszi egy argentin előadásait, majd átadja egy baszknak a felvételt, a baszk pedig továbbadja egy másik galíciainak, hogy így végre napvilágot lásson ez a dokumentum egy argentin szerzőtől, minden idők irodalmának egyik nagy mesterétől".

Jorge Luis Borges - Az ​ős kastély
Borges ​életműsorozatának újabb kötete önfeledt kalandozásra csábít a könyvek világában, s nyugodt szívvel elmondható róla is, amit Borges írt kedves könyveiről: "Egy könyv elolvasásához nem kell erőfeszítés, a boldogsághoz nem kell erőfeszítés." A kötetben szereplő esszék nagy része az olvasásról, az újraolvasásról szól.

Jorge Luis Borges - A ​halhatatlanság
Amikor ​a Belgrano Egyetem azt javasolta, hogy tartsak öt előadást, olyan témákat választottam, amelyekkel hosszú ideje együtt élek. Az első, a könyv, az az eszköz, amely nélkül nem tudom elképzelni az életet, s amely nem kevésbé tartozik hozzám, mint a kezem vagy a szemem. A második, a halhatatlanság, az a fenyegetés vagy reménység, amelyről annyi nemzedék álmodott, s amely a költészet java részét posztulálja. A harmadik, Swedenborg, a látnok, aki azt írta, hogy a holtak maguk választják a mennyet vagy poklot, szabad akaratuk szerint. A negyedik, a krimi, ez a szigorú játék, amelyet Edgar Allan Poe hagyott ránk örökül. Az ötödik az idő, amely számomra a metafizika lényegi problémája. Hála a hallgatóságnak, amely elnéző vendégszeretetében részesített, előadásaim olyan sikert értek el, amilyent nem reméltem és biztosan nem érdemeltem meg. Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél. Ebben a könyvben az én részem található. Remélem, hogy az olvasó gazdagítani fogja őket úgy, ahogy a hallgatók tették.

Jorge Luis Borges - Körkörös ​romok
Borges ​különös és egyedülálló író. Világa is különös; elképzelt világmindenségét fiktív nyelvvel, anyagokkal, tudománnyal, számrendszerrel tölti meg. Hol a térbeli végtelen átfogására vállalkozik, mint novelláskötetének egyik legjobb darabjában, Az Alefban; hol az időbeli végtelent próbálja átfogni, mint a Funes, az emlékezőben; hol a célszerű rendetlenség és az oktalan rend dialektikáját fogalmazza meg, mint a Bábeli Könyvtárban; hol zseniális művelődéstörténeti és társadalombölcseleti karikatúrát rajzol, mint A babiloni sorsjátékban. A mindenség, sors, végtelenség jellemezte borgesi világban szüntelenül jelenvaló a fantasztikum, legfeljebb az a szokatlan benne, hogy a tudomány nem a természettudomány vagy a műszaki tudományok valamelyik ága, hanem a társadalomtudományoké: történelemből, irodalomtörténetből kap az olvasó egy-egy ízes morzsát.

Jorge Luis Borges - Az ​idő újabb cáfolata
Az ​argentin Jorge Luis Borges (1899-1986) immár több mint hat évtizede a latin amerikai irodalom vezéralakja. félszáz kötetet megtöltő életműve több műfajban és stílusban is maradandó értéket teremtett. A húszas években Borges a francia-spanyol avantgárd költészet dél-amerikai meghonosítója; az "izmusok" elapadásával az esszé műfaját újítja meg tartalmilag-formailag egyaránt; a negyvenes években a novella felé fordul, és nálunk is ismert, utánozhatatlanul egyéni szépprózájával méltán szerez világhírt. Öregségére visszatért a költészethez, és abban összegezte emberi, művészi, bölcseleti tapasztalatait; sőt még arra is futotta erejéből, hogy kimunkáljon egy újabb novellatípust.

Jorge Luis Borges - Képzelt ​lények könyve
Napjaink ​világirodalmának egyik legnagyobb alakja volt a közelmúltban elhunyt Borges. Ez a műve formailag kislexikon, amely az emberi képzelet különös teremtményeit fogja rendszerbe. A betűrendben sorjázó lények közt megtaláljuk a Biblia, a görög-római mitológia, a germán mondavilág alakjait éppúgy, mint az újvilági s a keleti kultúrák fantasztikus figuráit, nemkülönben az irodalom (torz)szülötteit. Ismert és kevésbé ismert démonok, szirének, kimérák, a sárkányoknak hol keleti, hol nyugati válfajai bukkannak föl, a mennybolt lakói lépnek elénk, a bestiáriumok ketrecei nyílnak meg, s nem maradnak el a pigmeusok, szfinxek, gnómok és hárpiák sem. Egy-egy Dante-, Poe-, Kafka-idézet az irodalom különös hősei közé kalauzol bennünket. Borges, ahol csak lehet, visszanyúlt az eredeti forrásokhoz, és tudós költőként újszerű kisenciklopédiát állított össze.

Jorge Luis Borges - Obras ​Completas
Admitida ​una función compensatoria del tango, queda un breve misterio por resolver. La independencia de América fue, en buena parte, una empresa argentina; hombres argentinos pelearon en lejanas batallas del continente, en Maipú, en Ayacucho, en Junín. Después hubo las guerras civiles, la guerra de Brasil, las campañas contra Rosdas y Urquiza, la guerra del Paraguay, la guerra de frontera contra los indios... Nuestro pasado militar es copioso, pero lo indiscutible es que el argentino, en trance de pensarse valiente, no se identifica con él (pese a la preferencia que en las escuelas se da al estudio de la historia) sino con las vastas figuras genéricas del Gaucho y del Compadre. Si no me engaño, este rasgo instintivo y paradójico tiene su explicación. El argentino hallaría su símbolo en el gaucho y no en el militar, porque el valor cifrado en aquél por las tradiciones orales no está al servicio de una causa y es puro. El gaucho y el compadre son imaginados como rebeldes, el argentino, a diferencia de los americanos del Norte y de casi todos los europeos, no se identifica con el Estado. Ello puede atribuirse al hecho general de que el Estado es una inconcebible abstracción; lo cierto es que el argentino es un indivíduo, no un ciudadano. Aforismos como el de Hegel "El Estado es la realidad de la idea moral" le parecen bromas siniestras. Los films elaborados en Hollywood repetidamente proponen a la admiración el caso de un hombre (generalmente, un periodista) que busca la amistad de un criminal para entregarlo después a la policía; el argentino, para quien la amistad es una pasión y la policía una maffia, siente que ese "héroe" es un incomprensible canalla. Siente con don Quijote que "allá se lo haya cada uno con su pecado" y que "no es bien que los hombres honrados sean verdugos de los otros hombres, no yéndoles nada en ello" (Quijote, 1, XXII). Más de una vez, ante las vanas simetrías del estilo español, he sospechado que diferimos insalvablemente de España; esas dos líneas del Quijote han bastado para convencerme de error; son como el símbolo tranquilo y secreto de una afinidad. Profundamente la confirma una noche de la literatura argentina: esa desesperada noche en la que un sargento de la policía rural gritó que no iba a consentir el delito de que se matara a un valiente y se puso a pelear contra sus soldados, junto al desertor Martín Fierro.

Jorge Luis Borges - Bábeli ​könyvtár
Jorge ​Luis Borges a XX. század egyik legnagyobb hatású írója. A kiadónk gondozásában megjelent ötkötetes életműsorozatnak köszönhetően ma már minden fontos műve olvasható magyarul. Mivel Borges egyre inkább a középiskolai tananyag részévé is válik, egy kötetbe gyűjtöttük legismertebb írásait. A "Körkörös romok"-tól kezdve a "Bábeli könyvtár"-on át "Az Alef"-ig vagy az Akhilleusz és a teknősbéka örökös versenyfutásáig csupa remekmű alkotja ezt a kötetet: különleges emberi történetek, ragyogó filozófiai és kultúrtörténeti eszmefuttatások, az irodalom örök problémáiról szóló elmélkedések. Válogatta, szerkesztette és a jegyzeteket írta Scholz László.

Jorge Luis Borges - A ​homály dicsérete
"Nem ​ismerjük a világegyetem célját, de azt tudjuk, hogy a tiszta gondolkodás és az igazságos cselekedet segíti a céljait" - írta Borges egy versében, s bizonyára e célok között (ha voltak egyáltalán, mondhatjuk borgesi kételkedéssel) szerepelt ennek a különlegesen sokszínű és sokhangú költészetnek a megteremtése is. Borges hosszú pályája során a míves szonettől és a dallamos milongától a történelmi tárgyú balladán és filozófikus szabadversen át a novellába hajló versprózáig a költészet egész univerzumát bejárta. S nem kevésbé sokszínűek a témái sem. - A kötet Borges válogatott verseit tartalmazza.

Jorge Luis Borges - Ficciones
The ​seventeen pieces in Ficciones demonstrate the whirlwind of Borges’s genius and mirror the precision and potency of his intellect and inventiveness, his piercing irony, his skepticism, and his obsession with fantasy. Borges sends us on a journey into a compelling, bizarre, and profoundly resonant realm; we enter the fearful sphere of Pascal’s abyss, the surreal and literal labyrinth of books, and the iconography of eternal return. To enter the worlds in Ficciones is to enter the mind of Jorge Luis Borges, wherein lies Heaven, Hell, and everything in between.

Jorge Luis Borges - A ​tükör és a maszk
"Repülnek ​az évek, s annyiszor meséltem el ezt a történetet, hogy már magam sem tudom, igazából emlékszem-e rá, vagy csak a szavak jutnak eszembe, amelyekkel elmesélem" - mondja Borges egyik elbeszélője, aki néhány röpke óra leforgása alatt megismerte a szerelmet, és szembenézett a halállal. A szerelem, a halál, a gyilkosság, a bűn, az idő, az emlékezés, a felejtés, a világ megismerhetősége... szóval az élet nagy titkai izgatják Borges legtöbb elbeszélésének hőseit, magát az írót pedig leginkább az a kérdés, hogy ezek a titkok szavakkal megragadhatók, kifejezhetők-e. "A kép és a nyomtatott betű valóságosabb volt, mint maguk a dolgok" - mondja egy olyan elbeszélésének hőse, amely egy jövőbeli, utópikus világot ír le, s egyúttal keserű gúnnyal ábrázolja a mi huszadik századunkat. A mértani pontossággal szerkesztett, páratlanul tömör írások egy-egy emberi sorsot, egy-egy kort, egy-egy kultúrát felvillantva az írót egész életében foglalkoztató filozófiai kérdéseket jobbára "csak" felvetik, ám ez a "csak" egyúttal minden, amit az irodalom tehet. Borges, akinél műveltebb, olvasottabb író talán sohasem létezett, az összes választ is ismeri, amit az ember valaha kieszelt - tudja, hogy amit csak mondani tudunk, az "minden idézet" -, s talán éppen ezért neki már nincsenek véglegesnek hitt válaszai. De történetei vannak, s ezek a történetek immár éppúgy valóságunk részei, ahogy valóságosnak vesszük a világmindenséget is, "ami pedig talán csak kozmikus tréfa". Borges-sorozatunk második elbeszélés gyűjteményében az író négy kötetének: Az aljasság világtörténete (1935), Brodie jelentése (1970), Homokkönyv (1975), Shakespeare emlékezete (1983) - teljes anyaga szerepel.

Jorge Luis Borges - Az ​örökkévalóság története
Nem ​szabad megrettennünk, hanem tudatosan kell vállalnunk, hogy az egész univerzum a mi örökségünk; minden témát kipróbálhatunk, s nem kell az argentin sajátosságokra szorítkoznunk csak azért, mert argentin írók akarunk lenni: tudniillik vagy végzet dolga az argentinság, s akkor mindenképpen argentinok leszünk, vagy pedig csupán színlelés, álarc." Borges az 1932-es Vita című kötetében megjelent, az argentin irodalom és a hagyomány kérdéskörét tárgyaló esszéjében írta ezeket a sorokat, s rögtön számos illusztrációval is szolgált az általa vallott gondolkodói és alkotói szabadságra - arra biztatja például honfitársait, hogy vegyenek példát Mohamedről, mert a Koránban nincsenek tevék, s mégis ez a legjellegzetesebben arab könyv. Borges esszéírói-irodalomtörténészi-filozófusi életműve valóban az egész univerzum birtokbavétele: egy olyan univerzumé, amely sokszor visszatérő metaforája szerint egy szakadatlanul íródó (vagy talán eleve létező) Könyv. S ha van valami, ami Borges bámulatosan szerteágazó témájú - hol az izlandi költészetben elmerülő, hol a kínai fal építését elrendelő Si Huang-ti császárt megidéző, hol a teknősbékáról és Akhilleuszról szóló híres zénóni apóriát elemző, hol a Bibliát magyarázó, vagy éppen a buddhizmus lényegén tűnődő - írásait összefogja, az az időről való elmélkedés, az idő és az emberi tudat viszonyának boncolgatása. S mindez mindig, mindenütt az egyik legnagyobb filozófiai kérdéssel függ össze nála - a szabad akarat kérdésével: azzal, hogy ezt a könyvet, amely az univerzum lényege és célja, vajon mi, emberek alkotjuk-e, vagy csupán szolgaian tesszük, ami meg van írva benne. A sorozat második kötetében Borges négy könyvéből szerepelnek írások: az Evaristo Carriegóból (1930), a Vitából (1932), Az örökkévalóság történetéből (1936) és az Újabb nyomozásokból (1952).

Jorge Luis Borges - A ​halál és az iránytű
A ​"Körkörös romok" hőse "meg akar álmodni egy embert: a legapróbb részletességgel megálmodni és átvinni a valóságba". "A babilóniai sorsjáték" világában minden csak "végtelen hazárdjáték". A "Pierre Ménard, a Don Quijote szerzőjé"-nek író főhőse élete fő feladatának tartja, hogy egy másik nyelven megírja, újjáteremtse Cervantes művét, ám gondoskodik róla, hogy munkájából semmi se maradjon fenn az utókornak. A "Bábeli könyvtár" kozmikus víziójában a világegyetem szíve a Könyvtár, melyben minden lehetséges könyv megtalálható - de vajon az esztelenség az úr benne (s az ésszerűség csodálatos kivétel), vagy e végtelen szövegsokaság nem tartalmaz egyetlen abszolút ostobaságot sem? A "Tlön, Uqbar, Orbius Tertius"-ban megismerhetünk egy bolygót, melynek lakói született idealisták, s azt gondolják, hogy "a metafizika a fantasztikus irodalom egyik ágazata". És így tovább: Borges korai elbeszélései mindannyiszor leleményes ötletre épülnek (mert "az irodalommal járó sokféle gyönyör közül - írja egyik művében - a leleményesség a legmagasabb rendű"), s az olvasó így mindig új és meghökkentő nézőpontból szembesülhet a létezés olyan nagy kérdéseivel, mint a valóság mibenléte és álomszerűsége, a véletlen szerepe az életben és a világegyetemben, a megismerés és a gondolkodás célja és működése... s mindezen bölcseleti problémák mögött: az emberi lélek rejtelme s az emberi szív dobogásának ritmusa. Jorge Luis Borges magyar nyelvű életműsorozata eredetileg a szerző születésének századik évfordulójára jelent meg 1998-1999-ben; most, a száztizedik évforduló közeledtével újra elindítjuk a XX. század meghatározó alkotójának minden jelentős írását tartalmazó sorozatot, melynek első kötetében a Fikciók (1941), a Fortélyok (1944) és az Alef (1949) című elbeszéléskötetek teljes anyaga szerepel.

Jorge Luis Borges - A ​titkos csoda
"... ​Nem vagyok, sosem is voltam az, amit... manapság úgy hívnak, hogy elkötelezett író... De azért elefántcsonttoronyba se zárkózom" - mondta Jorge Luis Borges argentin elbeszélő, költő és esszéíró (1899-1986), ez a világtalan Buenos Aires-i öregember, akinél mélyebben talán senki sincs jelen írókortársai közül napjaink világirodalmi köztudatában. Borges - ha vitatják és magasztalják, ha utánozzák és meghaladni próbálják is - kikerülhetetlen író, és művei, főleg a novellái, szinte művészeti irányzatra és világnézetre való tekintet nélkül, az egyik legfontosabb viszonyítási pontot alkotják korunk művészetében és gondolkodásában. A múltjába-jelenébe ágyazott ember mindenkori állapotát faggató és a mindenség kifürkészhetetlen szövevényét bogozgató elbeszélőművészete - egy talányt, útvesztőt, rejtőzködést, történelmi és lélektani föltevéseket kedvelő elme tűzijátéka - Poe, Kafka és a detektívregény hármas forrásával közlekedik. Roppant irodalmi élmény táplálja Borges hatalmas képzeletét, gyakran a tér- és időbeli végtelen kísérti, s ebben az ellenállhatatlan szellemi káprázatban a valóság találkozik az önnön szabadságától megmámorosodó gondolattal, a fantasztikum a logikával és a spekuláció a különösség modern rögeszméjével. Ennek a "nehéz" szerzőnek - sokak szerint a stendhali "boldog kevesek" írójának -, csodák csodája, még a minőség és a népszerűség ritka szintézise is sikerült: évtizedek tanúsítják világszerte műveinek tartós közönségsikerét.

Jorge Luis Borges - Az ​első magyar költőhöz
Borges ​utánozhatatlan író (és mégis, kevesen voltak az övéhez mérhető hatással a XX. század irodalmára): őt olvasva az ember mindig új és meghökkentő nézőpontból szembesül a létezés olyan nagy kérdéseivel, mint a valóság mibenléte és álomszerűsége; a végtelenség, az időfolyam és a "szépséges világegyetem" megragadásának örök álma; a véletlen szerepe; a megismerés és egyáltalán a gondolkodás célja és működése... Meg az "én" gyönyöre - a bölcseleti problémák mögött mindig ott van az emberi lélek rejtelme és az emberi szív dobbanásának üteme is: mint a tangóban! Mert Borges ízig-vérig argentin marad, miközben belakja műveivel az egész világot és történelmet. Válogatásunkban Borges minden nagy műve szerepel: elbeszéléseinek, esszéinek és költeményeinek is a legjava; köztük olyan írások, amelyek korábban magyarul sohasem jelentek meg. Jorge Luis Borge (1899-1986) argentin költő, elbeszélő, esszéíró, filozófus. Teljes neve Jorge Francisco Isidoro Luis Borges Acevedo. Már teljesen megvakult, és életműve jelentős részét megírta, amikor 1961-ben végre a világ is megismerte a művészetét. Akkor kapta meg (Samuel Beckett-tel együtt) a Formentor-díjat, s rá egy évre megjelent az első angol nyelvű kötete. Magyarul, több kisebb kötet után, az Európa adta ki először életműve jelentős részét egy ötkötetes sorozatban, az író születésének 100. évfordulójára. "Valósággal megőrültem érte. Éjszakákon át olvastam az írásait a barátaimnak. Azonnal magamra ismertem benne. Szerelem volt első látásra." (Umberto Eco) Válogatta és szerkesztette Scholz László

Jorge Luis Borges - A ​titokban végbement csoda
"Az ​idő szubsztancia, amelyből vagyok. Az idő folyó, amely magával ragad, de én vagyok a folyó; a tigris, amely szétmarcangol, de én vagyok a tigris; a tűz, amely elhamvaszt, de én vagyok a tűz. A világ, sajnos, reálisan létező, én, sajnos, Borges vagyok." Jorge Luis Borges

Jorge Luis Borges - Okok, ​jelek, dolgok
Borges ​nemcsak az argentin irodalom élő klasszikusa. Talán senki sincs kortársai közül, akinek szembetűnőbb a jelenléte napjaink világirodalmi köztudatában. Az elbeszélés és az esszé hasonlíthatatlanul egyéni hangú és nagy hatású mestere költőnek indult, és az utóbbi években, pályája alkonyán, megújult érdeklődéssel fordul ismét a költészet felé. A húszas években egy avantgarde költői mozgalom vezéralakja volt, és korai versei ma is a modernség leheletével csapják meg az olvasót: a modern nagyvárosból sarjadnak, modern életérzést fejeznek ki, és a modern lélektan nagy tanulságát alkalmazzák, mikor megidézik a merengésre indító múltat és a pezsgő jelent és mögöttük mindig az egyetemes emberállapotot. Kései köteteiben jobbára metafizikus gondolatok foglalkoztatják: a tér- és időbeli végtelen, a lét bölcseleti talányai, a múlt barbár vagy kifinomult mitológiája, a töprengő emlékidézés vagy a történelem átélt paradoxonai.

Kollekciók