Ajax-loader

Bertók László könyvei a rukkolán


Bertók László - Ott ​mi van?
Bertók ​László új könyve szerves folytatása a korábbiaknak. Az első ciklus a Hangyák vonulnak ,,hosszúkáira", a második a szonettes könyveket idéző Pénteken vasárnap ,,pillanatkáira", a harmadik pedig a Háromkák ,,magyar haikuira" utal, azok formáját használja, gondolja tovább. A versek a filozofikus látás- és gondolkodásmód, a természet, valamint a belső, lelki környezet mikrorezdüléseinek összekapcsolódásból, keveredéséből állnak össze. A lineáris gondolatmenetet (főleg a hosszúkák esetében) állandóan kérdések, pontosítások szakítják meg, melyek a reflektálatlanul biztosnak és igaznak gondolt tényekre kérdeznek rá, legyenek azok akármennyire is egyszerű, hétköznapi jelenségek, vagy éppen ismeretelméleti terminusok. A költő így tartja állandó mozgásban a leülepedett, mozdulatlannak hitt dolgokat, kérdései újabb és újabb kérdéseket szülnek az olvasóban, és a sok bizonytalan, folyton elmozduló, elfolyó dologból végül felépül egy sziklaszilárd és megingathatatlan világ. Már csak az a kérdés, hogy ott mi van?

Bertók László - Dongó ​a szobában
Tizennégy ​évnyi meditáció és morfondírozás az életről, a dolgokról. A gondolat hol röppen, hol a sárban velünk gyalogol. Egy ember ballag a világban, nem érzi magát a közepén, sem a legszélén. Ballag, nézdegél oly korban, midőn talán már a horizont is csak délibáb. Bertók László mindig prózát ír, amikor valamit "ki akar beszélni" rendszerint nagyon személyes s ugyanakkor nagyon általános, mindannyiunkat érintő tartalmakat. És minél inkább megmerítkezik a prózában, annál egyértelműbb, hogy akit olvasunk: a költő.

Bertók László - Pénteken ​vasárnap
A ​Kossuth-díjas költő ezt írta új verseskötetéről: Sokáig, hét évig írtam ezt a könyvet, pedig a pillanatról szól. Arról, amit nem lehet kikerülni, de mintha örökké tartana, meg arról, amelyik fölvillan és eltűnik, hiába kapaszkodsz bele. Néha úgy érzed, sikerült megállítanod, megjelölnöd, sőt, ott maradni benne valameddig, de máris jön a következő, amely magával sodor vagy lehagy. Nem emlékszem már, hogy hosszabb szabadverseim (hosszúkáim) írása közben miért vetettem papírra az első tizenkét sorost. Talán azért, mint bárki más, aki feljegyez egy-egy fontosnak vélt gondolatot, hogy el ne felejtse. Talán azért, mert azt, hogy ,,halálmély égő toronyban utazol" nem lehetett leírni másként, de le kellett írni, mert a New-York-i ikertornyok lerombolásának az első évfordulója volt. Leírni akkor is, ha elsősorban magamra gondoltam csak. Mert a hetvenedik esztendő holdudvarában egyre gyakrabban éreztem úgy, ,,mintha már pénteken vasárnap, sőt szerdán az lenne. Bizony." S hogy mit tehetek, tehetek-e valamit, ha a test jelzéseiből (kudarcaiból, ,,hetvenkedéseiből") azt olvasom ki, hogy ,,ott se vagy még, itt se vagy már", ,,valaki más" meg (a lélek?, a szellem?) úgy viselkedik bennem, mintha én húznám a vonatot. Mondjam azt, hogy ezt követően, miközben egyik kezemmel a vészféket keresgéltem, a másikkal a tizenkét sorosokat írtam? S egyszer csak hetvenöten lettek? Pillanatkák, így hívom őket.

Bertók László - Fák ​felvonulása
A ​szerző 1935-ben született Somogy megye egy kis falujában. Munkahelye a pécsi Tanárképző Főiskola könyvtára. Kötete eddig nem jelent meg, csak az 1964-es Lengő fényhidak című köteten osztozhatott két pécsi költőtársával hármasban. A Fák felvonulása a bizonyság, hogy Bertók költészete időközben megérett nemcsak az önálló megjelentetésre, de arra is, hogy végre fölfedezzük, olvassuk és megbecsüljük, hisz nemzedéke legjobbjai között van a helye. Prózaversciklusának bravúrosan pontos és szellemes, szürrealisztikus jellemrajzai éppúgy elismerésre késztetik az olvasót, mint akárhány keményen formált, fellengzősség nélkül szóló "szabályos" verse.

Bertók László - Hóból ​a lábnyom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertók László - A ​kettészakadt villamos
A ​József Attila-díjas költő újabb kötete magától értetődő folytatása az eddigi életműnek, melyben a vers a legnyíltabban megélt és viszonzott valóságot jelenti; mindig csak azt, ami a valóságban is vers. Bertók László most a korábbinál is feszültebben, még áthatóbban és még nagyobb érzelmi figyelemmel értelmezi a korunktól meghatározódó létezés körülményeit, több irányba mutató lehetőségeit, legfőképpen pedig hiányait. Fájdalmas szaggatottsággal és sok válaszolatlansággal van teli ez az értelmezés; azzal, hogy nem nyerhető meg teljesen nekünk megfelelően a valóság, nem azonosulhatunk teljesen vele, és emiatt önmagunkkal sem; s ami lehetünk: "... a kettészakadt villamos. mely maga elől térne ki,... egy, akit a mind megszoroz, de képtelen elosztani."

Bertók László - Ágakból ​gyökér
˝Elmenni ​kevés, itt maradni sok˝ - ezzel a verssorral mondja ki Bertók László negyedik kötetének nem is a témáját, hanem az állapotát. Nem a panasz, a ˝de profundis˝ állapota ez, mint talán hihetnénk, hanem a ˝nem elviselni kevés, elviselni sok, ami van˝ iróniájáé és öniróniájáé; ennek a kétirányú iróniának az érzelmi pompázása most Bertók Lászl lírája. Más szemszögből nézve pedig azé a rendkívül érzékenyen érintő belátásé, miszerint: ˝költemény lesz, hogy csodák nincsenek˝. Eszerint a legnyíltabban megért valóság a vers; mindig csak az, ami a valóságban is vers, ahogyan a költő írja: ˝Akkor szabadna verset írni / ha nem lehet már verset írni... / csak nézne a fehér papírra, / amíg, mint hból a lábnyom, / vers sajog át a valóságon.˝

Bertók László - Deszkatavasz
Bertók ​László négy ciklusba rendezett versei jelzik, hogy lezárult a szonettforma megújítása és testreszabása körüli poétikai kísérlete, mely az elmúlt években írott költészetét jellemezte. A mostani kötet versei hagyományosabb hangvételűek, noha mögöttük továbbra is a tudás, emlékezés és elmondhatóság – ezúttal vallomásosabb, személyesebb – problémafelvetése áll.

Bertók László - Dinnye ​Döme
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertók László - Hazulról ​haza
Önéletrajzi ​ihletésű, kivételesen a próza műfajába tartozó, 1994 és 2004 között született írásokat tartalmaz a kötet Bertók László költő tollából, szubjektív tükröt adva majd' ötven év személyes és szakmai históriájáról. Ezekben nemcsak élettörténetéről, hanem más egyebekről is vall: családjáról, szülőfalujáról, a gyermekkorról, a felnőtté válásról, Pécsről, ahol könyvtárosként, majd a Jelenkor című irodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett, a költészethez való viszonyáról, felidézi a nyolcvanas évek jellegzetes időszakát, és elmélkedik a minket körülvevő világról. Külön írásban emlékezik meg pályatársáról, Fodor Andrásról, Csorba Győzőről és a Jelenkor égisze alatt kialakult irodalmi műhelyről. A műben olvasható jegyzetek, karcolatok, publicisztikák mellett olvashatunk két, a szerzővel készült interjút is. A fekete-fehér fotókkal illusztrált kötet végén találjuk az írások eredeti megjelenési helyének forrásmegjelöléseit, és a költő idáig megjelent különféle műveinek listáját.

Bertók László - Makay Ida - Galambosi László - Lengő ​fényhidak
Három ​fiatal költő, akit bemutatunk az olvasóközönségnek, most lép kötetben először a nyilvánosság elé, eddig folyóiratokban, napilapokban publikáltak.

Bertók László - Tárgyak ​ideje
˝Elérte˝ ​ezt vagy azt a kort, mondjuk valakiről ˝visszanézünk a megtett útra˝ egy év, egy évtized, netán évezred után. S látunk ráncokat, egy övcsatot, egy fazekat, egy nyílhegyet, nehezebb időkből egy-egy földvárat vagy bazilikát. Tegnapról talán dédapánk pálinkafőzési engedélyét, amely ˝Kelt Vésén, 1885. július hó 17-én˝. Az időt térben érzékelem, s a térben tárgyak gyülekeznek. Osztódnak már, mint az élőlények, fölhalmozódnak asztalon, szobákban, országban és a földön. Kirepülnek a világűrbe. Többségükhöz semmi közöm, de folytonosan egymásba ütközünk, és meglátom emberi arcukat. Néha egy száncsengő, néha egy robbanófej alakjában. S mintha magamat látnám. Talán erről a fájdalmas döbbenetről szólnak verseim.S talán arról, hogy túl a negyvenen a költő is ráébred, hogy végérvényesen felnőtt, és többször gondol már a halálra, mint a halhatatlanságra. S hogy ne legyen olyan reménytelen, lassan elrejtőzik a tárgyaiban. Amelyek képletesek is lehetnek, s őrizhetik még valameddig. Egy évig? Tízig? Ezerig? Előbb-utóbb már csak mint ˝valakit˝, mint embert. De talán ez a legtöbb. /Bertók László/

Bertók László - Három ​az ötödiken
Ennek ​a különleges életműnek eddigi vitathatatlan csúcsa ez a 243 szonettet tartalmazó kötet, mely mintegy számmisztikai jelentőséget hordozott és egyedi kötet-kompozíciót is jelentett. (A három szakrális jelentésű, az öt pedig tradicionálisan az embert szimbolizáló szám.) A címmel együtt tizenöt sorosnak tekintett egységből három négysoros a stanza és kétsoros a zárás: ez önmagában is verstörténeti újítás, miközben visszahozza a három és az öt képzetét. Mindez, továbbá az elhallgatások, a mondat vagy szó hiátusai, a csonkítások és új összetételek egészen új módon rendezik a nyelvet és a dolgokat más összefüggésbe. Másféle olvasói magatartást is követelnek, az olvasóban egészülnek ki, kapcsolódnak össze, nyerik el fokozatosan egyre bonyolultabb értelmüket.

Bertók László - Ceruzarajz ​- Skizze
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertók László - Februári ​kés
Félelmekkel ​teli, mégis melegséggel átitatott, lakható világot pásztáznak végig a kötet versei, ahol meglepő, földöntúli - néha földön kívüli - dolgok történnek meg, valóságosan hétköznapi eseményekkel váltakozva. Bertók László ezúttal is remekül társítja a naplószerű "közelítéseket" a szürreális képalkotással; érzékletes metaforák és nyomasztó, megválaszolhatatlan, de éppen ezért megkerülhetetlen kérdések alkotnak feszültséggel teli, izgalmas verseket.Ebben a kötetben is fontos szerepet kap Bertók kedvelt szervezőelve, a hármas szám és különféle többszörösei. Három ciklusból áll a kötet, mindegyikben tizennyolc vers található, az utolsó ciklusban pedig kilenc olyan vers szerepel, mely egyenként kilenc haikuból áll.

Bertók László - Visszanéző
Az ​utóbbi évtizedekben a Pro Pannonia Kiadó minden kerek évfordulóján új könyv kiadásával köszöntötte a Kossuth-díjas Bertók Lászlót. 1995-ben a Nagy Imre: Bertók László. Beszélgetés és tanulmány kötet 2005-ben a Hazulról haza. Ősök, műhelyek, élet c. prózai vallomás-könyv, 2010-ben A város neve című Pécsről és a költő belső-somogyi szülőföldjéről szóló versek jelentek meg, majd 2012-ben a korai versekből született válogatás, A hetedik boríték. A mostani, kissé megkésett, 80. születésnapi kötet, a Visszanéző (Írók, alkalmak, élet alcímmel) a szerző válogatása az elmúlt negyven év pécsi és somogyi témájú, illetve kötődésű irodalmi és „közéleti” írásaiból. Kiállításokról, irodalmi-estekről, csurgói, nagyatádi, pécsi ünnepi alkalmakról, az "alkalmak" szülte gondolatokról, az e tájon élt, élő, ide kötődő írókról: Janus Pannoniusról, Csokonai Vitéz Mihályról, Csorba Győzőről, Várkonyi Nándorról, Weöres Sándorról, Takáts Gyuláról, Pákolitz Istvánról, Makay Idáról, Tüskés Tiborról, Fodor Andrásról, Csűrös Miklósról és másokról.

Bertók László - Priusz
Bertók ​Lászlót az ötvenes évek közepén néhány kamaszkori verséért, irodalmi kör alapításáért, iskolai újságszerkesztésért börtönbüntetésre, majd honvédségi munkaszolgálatra ítélték. Meghurcolásának, priuszának, nagy nehezen, évekkel később elért rehabilitálásának dokumentumait a maga hozzáfűznivalóival először 1990-ben publikálta a Jelenkor hasábjain. A Priusz (Balassa Péter szavaival) meglepően áttetsző szövegét a szerző szülőföldjéről, őseiről, családjáról szóló vallomásokkal, három újabb interjúval és számos képpel kiegészítve olvashatjuk újra. én csak öt hétig voltam az ávó kaposvári pincéjében, s mindössze nyolc hónapra ítéltek el utána, s azt követően is csak 1956 októberéig voltam munkaszolgálatos, mert a forradalom után ezeket az alakulatokat megszüntették. Mi ez mindahhoz képest, hogy? Mintegy elnézést kérve, mintha megint az utolsó szó jogán beszélnék, állítottam össze, írtam meg a magam kis történetét. Kérem, nekem csak ennyi: csak mégis ráment az ifjúságom, az életem, mint szinte mindenkié, aki kortársam ezen a tájon. (Bertók László, 1993) a nyomnélküliség nyoma. Alaptörténet, kis, magyar. Megkockáztatom, Bertók ezen a 40-50 oldalon megírta az elmúlt 35 évet. Ez az igazi történetünk, ez a nemtörténet, ez sokkal igazabb, mint a sértődések története, nem beszélve a bátorságok és hősiességek és meaculpázások (ál)történetéről. A megaláztatás története ez, ahol nincs megalázó és megalázott, csak megalázók és megalázottak vannak, profanus vulgus, valami irtózatos személytelenség, súly, amit nyakába vesz, kap a személy. Bertók metatörténete hon- és önismereti kötelező olvasmány. (Esterházy Péter, 1990)

Bertók László - Háromkák
"Kerti ​könyv... Igen, ez egy kerti könyv. Az újra megtalált (a visszakapott?, a megmaradt?) kert könyve. Ami néha csak néhány fa, a legnagyobb alatt paddal, asztallal, a kisebbek alatt egy-egy tuskóval. Jó, ha rájuk ülve messzire ellátsz, sőt, ha veled szemben ott van a hegy is. A többi ég és föld, évszakok, vegetáció, madarak, kutyák, egyebek. Megmozdul, lép egyet, felröpül, felsóhajt, változik ez is, az is. Csak a pillanatban marad meg minden. Jó, ha némelyiket meg tudod jelölni (állítani?), ha másképpen nem, akkor egy haikuval, egy tizenhét szótagos, háromsoros verssel. Talán az se baj, ha a klasszikus japán formát kicsit a saját kultúrádhoz, élményeidhez, levegővételedhez igazítod, rímelteted, s magyarul úgy hívod, hogy háromka. S amikor az olvasót meginvitálod ebbe a kerted kertje virtuális kertbe, nem árt, ha tudomására hozod, hogy a hármas szám (és többszörösei) szerinti ciklusok, verscímek, verscsokrok bizonyos értelemben a kerti rend miatt vannak, amúgy pedig a 243 háromka mind önmagáért felel... S a kapu nyitva van." Bertók László

Bertók László - Emlékek ​választása
Ezeket ​a verseket 1971 és 1976 között írtam. A fél évtized felszínének nyugalma, de mélyeinek feszültsége sem teremtette körém a bőséget, nem választott gyakrabban a szó, mint azelőtt. Megszenvedve és vállalva már a karcoló csöndet is, végképp tudom, hogy bőrömből nem bújhatok ki. De a költő maga is választ. Választ a megtartó emlékezetből és az éppen konduló pillanatból. A negyvenedik év holdudvarában, azaz: a hályogkovács biztonsága nélkül, de gyerekkorom példát adó felnőttjeinek tisztaságára törekedve - a szó ünnepnapjain - újra meg újra választottam. Egy harmadrészben saját (Lengő fényhidak, 1964) s egy önálló (Fák felvonulása, 1972) verseskötet, valamint két - az ifjúságnak írt életrajzi munka után ez a könyvem emlékek választásáról és válaszutak kínálkozásáról tudósít. Mivel számomra a vers mindig a megoldás lehetősége, hiszem, hogy több út vezet ugyanoda, de köztük van az is, amelyiken csak én indulhatok tovább.

Bertók László - Hangyák ​vonulnak
„Hosszúkák… ​Így nevezem ezeket a részben a háromsorosaimmal (a »magyar haikukkal«) azonos időben született, de náluk jóval hosszabb, harminc, negyven soros verseimet. Öregség-verseknek is hívhatnám őket, mert végső soron a hatvan fölötti élet, a meglepetések, az ijedtség, a tiltakozás, a visszaút, s a még mindig kísérletezés „szövegei”. Talán azért bennük a beszélt nyelvhez közelítés, a körbejárás, a kanyarok, az ellentétek, a felsorolások, a sok zárójel, kérdőjel, a kapaszkodás a pillanat szárnyaiba. Az érzékenység, a fokozódó odafigyelés az önmagához közeledő végtelenre, s az önmagától távolodó testre (szellemre, lélekre). Mint a titkos megbízott, úgy követi, fürkészi az egyik felem a másikat, s írogatja róla a jelentéseket. A másik felemnek? A „tartótisztemnek”? Kinek? Véletlen-e, vagy valamelyiknek a jóindulatán (szórakozottságán?, mindenhatóságán?) múlik, hogy az újabb könyvvé összegyűlt versekből nemcsak a megpróbáltatás (a megaláztatás, a döbbenet, a vereség), hanem néha-néha a helyzetet, a „megbízatást” iróniával s tétova mosollyal szemlélő, önmagát legyőzni akaró (legyőzni képes?) esendőség és a kíváncsiság nekifeszülése is kilátszik?”

Bertók László - Platón ​benéz az ablakon
A ​költő hetvenedik születésnapjára megjelent kötet az 1983-tól írt, kötetben is megjelent minden versét tartalmazza, és korábban megjelent köteteiből mindazt, amit máig is vállal és fontosnak tart. A kötetnyitó három vers (Átok; Csendélet; Intés) 195455-ben íródott, ebben a kötetben jelennek meg először, és a Rákosi-korszak generációkat tönkretevő, megbélyegző eseményeit idézik: "Elvitték minden gabonánkat./ Anyám sírt, apám hallgatott./ Öcsém lopott a sajátunkból/ a lónak egy marék zabot." (Csendélet). A korai versek egyszerűsége, tömörsége Bertók László költészetének a következő évtizedekben is fő jellemvonása maradt: 1986 és 1995 között, majdnem egy évtizedig szinte csak szonetteket írt, és az 1995 óta napvilágot látott szabadvers-kötetei, illetve a 2004-es kötet, a tömörséget leginkább érvényesítő Háromkák (magyar haikuk) is ezt a stílusirányt folytatja. Az apró részletekre, a tárgyi környezet és azon keresztül az emberi lélek változásaira figyelő, fölöttük elmélkedő költészet ez; útkeresései közben a művész talán még arra is rábukkan, hogyan lesz a múló pillanatból örökkévalóság: "Az illesztések, a közök,/ a mihez mi, az oda ne,/ a pontosan, a mód fölött,/ a mindenütt a közepe.// A pillanat, a hogy bele, az összes itt, a soha több,/ a mégis a, a mit vele,/ a foghatatlan mindörök." (Az elveszek, az összeköt)

Bertók László - Így ​élt Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai ​Vitéz Mihály "a magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa, legsokoldalúbb költőegyénisége" - írja róla a magyar irodalmi lexikon. "A debreceni kollégium keménykötésű préceptora, garabonciás, a csikóbőrös kulacs mulatós kedvű költője, a Lilla-versek reményt vesztett szerelmese" - mondják róla régi idők emberei. Mi úgy gondoljuk, hogy Csokonai Vitéz Mihály ennél sokkal több volt - költőnek is, embernek is, sebzett szívű szerelmesnek is. Csokonai korát, életútját, munkásságát mutatja be ebben a kötetében Bertók László költő, a csurgói Csokonai-gimnázium egykori diákja, ápolva a Csokonai-hagyományokat, amelyek élesztését mintegy száz évvel ezelőtt Jókai Mór kezdte meg az És mégis mozog a föld című regényében.

Bertók László - Ha ​van a világon tető
Ez ​a könyv, akárcsak Bertók László előző verseskötete, a Kő a tollpihén (1990), kizárólag szonetteket tartalmaz. Hatvanhat új szonettet. A kötött formát még kötöttebbé teszi: szonettje mindig nyolc szótagos sorokból áll, két rímet alkalmaz csak egy versen belül, és a versszakokat is sajátosan tagolja. A hely és az idő a pillanatban, a rész és az egész, a történet és a valóság közötti feszültség, és az ezt felfogni próbáló gondolatiság, a kérdések és a kételyek lelkiállapota adják e költészet izgalmát és jelentőségét. Bertók László verseskötetei: Fák felvonulása (1972) Emlékek választása (1978) Tárgyak ideje (1981) Ágakból gyökér (1984) Hóból a lábnyom, Válogatott és új versek (1985) A kettészakadt villamos (1987) Kő a tollpihén (1990) Ha van a világon tető (1992)

Bertók László - Valahol, ​valami
Tűnődések, ​reflexiók játékos-sejtelmes és mégis emberközeli világába érkezik az olvasó, Bertók László új versei úgy beszélnek külső-belső tájakról, hogy az eltérő látószögű közelítések egyre újabb és újabb irányból vetnek fényt az élet különböző - hol kozmikus, hol hétköznapi - kérdéseire. Ez a könyv a dolgok becserkészéséről, körültapogatásáról szól, nem pedig meghódításukról. Még arról hogy az általunk belátható kisebb-nagyobb világdarabkák talán mégis egy egész részei. Miért, hogy lent is, fönt is csak úgy van értelme, ha ketten vagytok, ha mindketten nekifeszültök, ha fölfogjátok, hogy egymás hangja, tekintete, szándéka, szárnya nélkül senkik vagytok? Fönt is lent is. Miért, hogy akkor is visszakérdezel, ha úgy érzed, nincs veled szemben senki, ha minden ott van a szemed mélyén?

Bertók László - Így ​élt Vörösmarty Mihály
Bertók ​László pécsi költő és irodalomtörténész a szónak nem aszokványos értelmében rendhagyó vörösmarty-portrét állít elénk könyvében. Mint más életrajzoknál, itt is időrendi sorrendben tárgyalja a költő életét és munkásságát, de alkalmat talál arra is, hogy a mai olvasó szemszögéből mutassa be történelmünk egyik legváltozatosabb korszakát, a reformkort. A szerző nagy figyelmet fordít arra, hogy Vörösmarty költészetének ne csak a mindenki számára ismert remekeit mutassa be, hanem olyan kevésbé ismert verseit is közli és elemzi, amelyek jól érzékeltetik Vörösmarty költői és emberi fejlődését. Tartalmas, olvasmányos könyvet tart kezében az olvasó, amely sok hasznos ismeretet és kellemes szórakozást nyújthat fiatalnak, öregnek egyaránt.

Bertók László - Firkák ​a szalmaszálra
Bertók ​László új kötetében még a korábbi lírai redukcióknál is sűrűbb-tömörebb lett a versforma. A hosszúkák, a pillanatkák és a háromkák után itt vannak a firkák. Kétsoros megfigyelések, reflexiók, leírások, lételméleti tréfák egyetlen rím akkordjában. Nem rögtönzések, hanem rögzítések, és nem vázlatok, hanem szikárságukban egészek. Hosszújáték rövidítéssel, felszabadult öniróniával, a megélt élet hol keserű, hol fanyar ízeivel. Pascal érvényében is: gondolkodtatnak a szalmaszálak. A könyvet Roskó Gábor páratlan illusztrációi, filozofikus firka-figurái teszik elevenebbé. Bertók költői tekintete ezúttal is a közelre pillant, apróságokat, momentumokat vesz szemügyre, és innen néz egyszerre vissza és messzire. Kiadónk ezzel a kötettel köszönti a 80 éves Bertók Lászlót.

Kollekciók