Ajax-loader

André Castelot könyvei a rukkolán


André Castelot - Napóleon ​és a nők
A ​könyv egy regényes szerelmi életrajz Napóleonról. A Sasfiók címmel a Reichstadti hercegről (II. Napóleon) szóló sikeres könyv szerzője most arra a kérdésre keresi a választ, hogy honnan eredt a császár nőgyűlölete. Azt mondják, a császári udvar hölgyeivel szemben gyakran engedett meg magának gunyoros, egyesek szerint otromba megjegyzéseket. Castelot szerint a kérdés annál is érdekesebb, mert Napóleon személyes kapcsolata a nőkkel hosszú távon meghatározta a francia nők helyzetét, és még törvényeire is rányomta bélyegét. Castelot tétele szerint Napóleon nőgyűlölete valójában egyetlen asszony, a Joséphine hűtlensége miatti bosszúvágyból táplálkozott. A könyv az 1999-ben megjelent kiadás utánnyomása.

André Castelot - A ​Sasfiók
Amikor ​Napóleon 1814. január 25-én hajnalban bemegy alvó fiához, s egy pillantást vet rá, búcsúzóul mielőtt elindul csapataihoz - az ellenség már mélyen benyomult az országba -, még nem tudja, hogy utoljára látta a "római király"-t, azt, akiről kijelentette: "Irigylem ezt a gyereket... Csak ki kell nyújtania a kezét, és övé az egész világ." A kis Napóleon világa azonban eleinte nagyon szűk: anyjával együtt Bécsbe kerül, nagyapjához, az osztrák császárhoz. Itt folytatódik a nevelése, amely egyben átnevelés is, "agymosás". Mária Lujza azt akarja, hogy "ízig-vérig német herceggé" váljon. Ferenc császár megtiltja, hogy "múltbéli helyzetéről" szó essék előtte. De a gyerek emlékszik és kérdez, a titkolódzásnak megvannak a korlátai, s nevelői nem olyan korlátoltak, hogy hazugságokkal traktálják. Lassacskán megszűnik a Napóleon-tabu, a "kis herceg" több száz kötetet gyűjt össze apjáról, és megfogadja, hogy a nyomdokaiba lép, jeles hadvezér lesz, és ha lehet, visszaveszi a Bourbonoktól a trónt. Erre 1830-ban van némi esély, sőt Napóleon fiának - aki valóban uralkodásra termett - más népek is kínálnak koronát. Világa most már kitágul, a Sasfiók bontogatja szárnyait, mindhiába, mert rövidesen tüdőbajban meghal. A Napóleon-sorozat méltó lezárása ez a kötet. Castelot történészi igénnyel, de pergő, élvezetes stílusban mondja el ifjú hőse életét, rajzolja meg rendkívül rokonszenves egyéniségét, mesterien fonva össze apa és fia sorsát: a Császár, "a történelem legnagyobb lángelméje", mindvégig jelen van, kezdetben cselekvő személyként, aztán az emlékével, eszméivel és nem szűnő hatásával...

André Castelot - Miksa ​és Sarolta
Habsburg ​Miksa alig-alig ismerős a magyar olvasó számára, hacsak nem Hasek Švejkjének szájából, aki a kocsmában a szarajevói merénylet apropóján a szánakozást Ferenc József családi gyászain azzal kezdi, hogy „az öccsét, a mexikói császárt falhoz állították valami várban és agyonlőtték”. A derék katona a fonákjáról most is a lényegre tapint. Miksa, akit bátyja lemondatott főhercegi jogairól, neje ösztökélésére fogadta el III. Napóleontól Mexikó trónját, noha különösebb tehetség, ambíció nem szorult belé, és fogalma sem volt, micsoda tűzfészekben válik a nagy Napóleon idejétől fogva dédelgetett francia hódító ambíció eszközévé. Az amerikai polgárháború kimenetele úgy hozta, hogy a Miksa uralmát biztosító francia csapatok szedték a sátorfájukat. Miksa maradt, ezért végezte Juárez kivégzőosztaga előtt. Az esztelen kalandra bujtó feleség beleőrült abba, hogy az európai királyi udvarokban hiába kilincsel segítségért. A nagyravágyás e kisszerűségtől korántsem mentes drámáját feltárva André Castelot, akitől Napóleon személyéről, szerelmeiről, koráról már sokat megtudhattunk, ezúttal részben a mi házunk tájáról szolgál érdekes adalékokkal, de a messzi országról is érdekfeszítően számol be, a krónikát útirajzzal színesítve.

André Castelot - Joséphine
Trois-Ilets, ​egy kis falu Martinique szigetén, 1778-ban. A híres karibi jósnő, Eliama kunyhójába két fiatal lány lép be. A jövőjükre kíváncsiak. A látogatók egyikét jól ismeri a jósnő. Marie-Rose Tascher de la Pagarie, a közeli cukornád ültetvény urának tizetöt éves leánya ő. Eliama hosszan fürkészi a felé nyújtott reszektő tenyeret, aztán felemeli tekintetét és csodálattal néz a fiatal lányra. - Nemsokára férjhez mész - mondja halkan -, ez a frigy nem lesz boldog, megözvegyülsz, és akkor... több leszel, mint egy királyné! A jósnő igazat mondott. Marie-Rose egy boldogtalan házasság után valóban többre vitte, magasabbra jutott még egy királynénál is. Császárné lett belőle, a franciák eslő császárnéja, Joséphine néven. A bájos, szeretetre méltó, eszes kreol nő 1796-ban ment feleségül Napóleon Bonaparte, illetve akkor még Napóleon Buonaparte tábornokhoz, akinek ha nem is mindig hű, de ügyes és hatékony segítőtársa volt a hatalomhoz vezető úton. S bár Napóleon 1809-ben elvált tőle, mert Joséphine nem ajándékozhatta meg a várva várt trónörökössel, a franciák császára első hitvesére emlékezve őszintén, szívéből mondta: - Páratlan Joséphine! Minden nő közül őt szerettem legjobban. Erről a különleges képességű és sorsú, népek-nemzetek történelmét formáló-befolyásoló szépasszonyról szól a kiváló francia történész, André Castelot tudományos igényű, ám vérbeli szépíróhoz méltóan érzékletes, már-már mesébe illő fordulatokban, intimitásokban és eddig ismeretlen részletekben bővelkedő monográfiája, amely remekül kiegészíti, tovább rajzolja a Napóleon-sorozat első 2 darabját, a Napóleon és Napóleon és a nők című művét.

André Castelot - Napóleon
Vajon ​lehet-e még újat mondani Napóleonról, akiről eddig állítólag több, mint ötvenezer munka jelent meg, akiről írt Balzac, Stendhal, Tolsztoj és Shaw? Igen, lehet. Ezt bizonyítja André Castelot élvezetes monográfiája. A kiváló francia történésznek sikerült új elemekkel és új vonásokkal gazdagítania az ezerszer megrajzolt portrét. Hiszen maga Napóleon mondta egyszer magáról: "Micsoda regény az életem!" És Castelot éppen ezt a regényességet aknázza ki: nem annyira történelmi körképet ad, mint inkább pályaképet. És nem széles ecsetvonásokkal fest, hanem a mozaiktechnikát választja. Temérdek jellemző esetet, apró anekdotákat mesél el, kortársakat idéz, "élőképeket" iktat be, az olvasóval összekacsintva pletykázik, jóízűen, élvezettel. Ezért olyan eleven, mozgalmas, érdekfeszítő a könyve. Mindent látunk és hallunk. Úgy érezzük, ott vagyunk a Tuilériákban és a Notre-Dame-ban, halljuk a wagrami ágyúk bömbölését, bőrünkön érezzük az orosz tél hidegét és Szent Ilona nyirkosságát. Még egy nóvuma van Castelot munkájának: nemcsak a történelmi személyiséget ismerjük meg belőle, hanem az embert, az élő, sőt érző és néha esendő embert. Castelot nem fukarkodik az intimitásokkal. Híven beszámol Napóleon napirendjéről, szokásairól, kalandjairól, szerelmeiről és félrelépéseiről. Castelot fordulatos, szellemes könyve, amely mesterien ötvözi a tudományos és szépírói erényeket és hű tükröt állít a kornak és legkiemelkedőbb személyiségének, egy öt kötetből álló sorozat első darabja.

André Castelot - Mária ​Lujza
A ​könyv címszereplője az a Mária Lujza, aki Mária Terézia unokájaként, I. Ferenc osztrák császár, magyar király és cseh király lányaként részese a magyar történelemnek is. Az a Mária Lujza, aki akarata ellenére lett Napóleon felesége, francia császárné. Ferenc császár talán legkedvesebb lányát, Marie-Antoinette unokahúgát, akit gyerekkorában a francia császár gyűlöletére neveltek., aki tizenöt-tizenhat évesen csak Krampuszként emlegette és rettegte Napóleont, kizárólag politikai-dinasztikus megfontolásokból adták feleségül Ausztria és Európa legyőzőjéhez. Napóleon maga is csak egy "előkelő hasat" keresett, aki fiúgyermekkel, örökössel ajándékozza meg. Ebben rejlett hát a dolog pikantériája és Mária Lujza drámája, aki persze szófogadó leányként hajlandó volt frigyre lépni a gyűlölt Krampusszal, feláldozva magát a Habsburg-család és a haza oltárán. Ám a házasságkötés a várakozásokkal ellentétben happy enddel végződött - legalábbis egy időre. Mária Lujza engedelmes asszonya, szerető hitvese lett a Krampusznak és örököst szült neki. A maga módján Napóleon is szerette "friss, hamvas és naiv" hitvesét. Amikor Napóleon lemondott a trónról, Mária Lujza ismét akarata ellenére, szomorú szívvel tért vissza fiával, a Sasfiókkal Bécsbe. Mindkettőjük sorsa megint csak politikai alkuk tárgya lett, mindketten a történelem foglyai maradtak egész életükben - még ha aranykalitkában raboskodtak is.

Kollekciók