Ajax-loader

Toró Elza könyvei a rukkolán


Toró Elza - A 100 legjobb sajtos finomság
A sajt egyszerre egészséges és finom eledel - már ez is elég lenne ahhoz, hogy szeressük, ám még ennél is többre képes: finommá tesz szinte minden más ételt is... Minden készíthető belőle: leves, főétel, saláta, mártás, desszert - ezeknek a receptjeit adjuk közre.

Toró Elza - A ​100 legjobb leves
A ​''Terülj, terülj asztalkám!'' sorozat e kiadványában válogatást találunk 100 -hidegen és melegen fogyasztható- leves receptjéből. Többek közt megtudhatjuk, hogyan készül a Burgonyás pórékrémleves, a Sógorasszony töklevese, vagy a Kínai dinnyeleves.

Toró Elza - A ​100 legjobb húsos jó falat
`De ​szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhában járni, kelni, S öt forintért kuglert venni.` -- vágyakozik korai versében a gyermek József Attila. Bizony, évszázadokon át a libacomb, a hús egyet jelentett a gazdagsággal, bőséggel. Míg a szegény sorban élők örültek a kukoricakásának, uborkának is, az urak kiváltsága volt a vadászat, a hal- és háziállat-állomány szinte kizárólagos birtoklása, a tízfogásos lakomák... Számos, jól ismert történet szól arról, hogyan `betyárkodtak` a szegények, hogy néha jobb falatokhoz jussanak. Lúdas Matyi meséje is sok gyermek kedvenc mulatsága. Ki ne ismerné a Koldus és királyfi megható történetét, hát Angol Henrik feledhetetlen figuráját a filmvásznon, ahogyan a rettenetes ökörcombot két kezében tartva óriásiakat harap belőle, tépi, ráncigálja fogaival a termetes `falatot`.

Toró Elza - A ​100 legjobb pikáns étel
Mitől ​lesz egy étel pikáns? A "pikáns" szó jelentése: csípős, érdekes, szokatlan- elárulja, hogy mostani válogatásunk csupa olyan ételt kínál kipróbálásra, ami a megszokottól eltérő alapanyagokból, a megszokottól eltérő fűszerekkel, adalékokkal, vagy eltérő módon készül. A megszokottól eltérő ízek, anyagok, adalékok meghatározása már korántsem ilyen egyszerű. Ugyanis, például az édes- savanyú mártás, az ugye nekünk, közép-európaiaknak szokatlan, de mindennapos, mondjuk a kínaiak számára. Nekik viszont a mi ételeink lehetnek "pikánsak". Ugyanígy lehet pikáns nekünk a rendkívül csípős fűszerezésű mexikói ételek sokasága, náluk viszont mindennaposak, megszokottak az ilyen ételek. Ez utóbbi összehasonlítás talán nem a legszerencsésebb, hiszen a magyar konyha is kedveli a csípős paprikát, ám a mi `lángoló` csirkepaprikásunk legfeljebb csak elismerő mosolyt csal a chili paprikához szokott mexikói ajkára. (A legerősebb chili-fajták akár tízszer is erősebbek a mi cseresznyepaprikánknál.) Maradjunk tehát annyiban, hogy a nálunk szokatlan alapanyagú, fűszerezésű vagy elkészítési módú ételek azok, amiket mi pikánsnak nevezünk

Toró Elza - A ​100 legjobb vadétel
Míg ​az álruhában vadászgató Mátyás király naphosszat leshette, mire előbukkan végre a vad, manapság a vadhúsok "szerelmesei" a megfelelő húskereskedésbe besétálva válogathatnak a legkülönfélébb csemegék között. Ősszel megkezdődik a vadászati idény, s ma már nem számít kiváltságnak, ha az ünnepi asztalra vadakból készült ínyencségek kerülnek. Vadhúsból sütni, főzni, bizonyos kihívást is jelent a kísérletező háziasszonyoknak, uraknak, elsősorban türelmet, mert ezeket a húsokat általában több napig kell előkészíteni, pácolni; utánajárást, hiszen nem mindegy, milyen fűszereket, pácokat alkalmazunk; körültekintést, mert a hagyományos krumpli, rizs köretek helyett s különleges kocsonyákkal, mártásokkal, párolt és sült gyümölcsökkel, zöldségekkel tesszük teljessé a vadhúsok finom zamatát. A vadhúsból készíthető ételeknek hagyományai vannak Magyarországon. Nem csak magyar ételekről van szó, külföldi mesterektől tanult ételeket, fogásokat is felhasználtak elődeink a magyar konyha színesebbé, értékesebbé tételének érdekében. A vadakat eleinte nyárson sütötték, de a XV. századból fennmaradt feljegyzések szerint a vadételekhez szorosan kapcsolódó pácolás fogalma már akkor ismert volt. Akkor még a vadakat saját levükben pácolták és főzték.

Toró Elza - A ​100 legjobb vendégváró falat
Réges-régen, ​nyelvünkben a vendég szó azt jelentette: idegen, más vidékről, más országból való. Ősidőkből ered az a (természeti népeknél ma is élő) szokás, hogy az idegenek elé küldöttséget menesztettek, s részükre ételt, italt, sőt lányokat, asszonyokat kínáltak fel. Ha az idegen ezeket elfogadta, azzal barátságos szándékát bizonyította, és bebocsátást nyert a településre. E szokás csökevényes formában bár, de máig is él: az illusztris látogatót már a repülőtéren vagy a vasútállomáson kenyérrel és sóval fogadják, s ezeket többnyire fiatal lányok nyújtják át.

Toró Elza - A ​100 legjobb saláta
Napjainkban ​egyre nagyobb területet hódítanak maguknak a saláták, hiszen elkészítésükhöz legtöbbször sem bonyolult konyhatechnikai műveletekre, sem túlzottan sok időre nincs szükség. Ráadásul az év minden szakában találhatunk salátázni valót, az elkészített saláták sokféleségének pedig fantáziánk tág teret enged.

Toró Elza - A ​100 legjobb fogyókúrás finomság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Toró Elza - A ​100 legjobb hagymaétel
Egy ​csípős liliomhoz Hagyma, te édes, te csípős, te béles! -- Ma tehozzád zeng ódát szerelmes ínyem. Tegyem-e, vágjam-e húsod ételembe, hagyjam-e, hogy ríkass könnyet kötényembe? Vajha találkoznánk szombaton, vasárnap, mikor fontos ember kerüli e házat, s titokban harapom reccsenve, ropogva, zamatos leveled, -- bizony enyhet hozna. Kinek `illatozó` nedve és hajtása, vándornak, péknének kedvese, pajtása, vidám kísérője vajnak és kenyérnek, fűszeres balzsama csülöknek, csibének, kakasnak, rucának, a bográcsgulyásnak, parázson varázsolt török rablónyársnak. Szeretlek lilán, zölden és veresen, sülve, főve, rántva és szeretlek nyersen, rezgő kocsonyához ecettel borítván, tüzes paprikával olajban megszórván, kemence szájában süllögőt, suttogót, cserépcsupor mélyén morcogót, fortyogót. Méghogy a légyottra illetlen, kelletlen, s a te hiányodban kellett volt elmennem, pedig azt a finom, előkelő fruska, immár ezer éve, hogy betéve tudja: mentát, petrezselymet, citromnak a levét, almát, szegfűszeget, bocinak a tejét, hogyha kísérődül megeszi, megissza, nem jön bánatosan, csókveszejtve vissza. Kedvünket gyógyítsad, testünket ifjítsad, Erőnket erősítsd, lelkünket kiderítsd, Kívánságunk milliom, Szeretünk, te csípős földi liliom!

Toró Elza - A 100 legjobb étel bográcsban
Ki gondolta volna, hogy a konyhai eszközök robbanásszerű fejlődése, a legmagasabb technológiákat felhasználó, csillogó űrbázisokhoz hasonló modern konyhák programozható főzőedényei sem szorították ki a divatból ősrégi főzőalkalmatosságunkat, a bográcsot,...

Toró Elza - A 100 legjobb vegetárius étek
A tökéletes állapotú könyvecske mérete 14x20 cm méretű, 78 oldalon receptekkel, képek nélkül.

Toró Elza - A ​100 legjobb palacsinta
A ​palacsintát legtöbben desszertként ismerjük, s a lekvárral, mazsolás túróval, diós töltelékkel vagy kakaós masszával megtöltött, felcsavart vagy háromszögre hajtott, porcukorral megszórt, esetleg csokoládéval leöntött finomságokra gondolunk. Pedig a palacsinta "pályafutása" nem ezzel kezdődött. Eredete a kerek, kövön vagy bronzpajzson sült lepénykenyerekre vezethető vissza: a görög eredetű latin placenta szó is lepényt jelent. Ez a lisztből és vízből némi sóval készített placenta fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában. Bárhol könnyen elkészíthették, közepére rakták a sült vagy főtt húsvagdalékot, párolt vagy sült zöldségeket, feltekerték és azonnal fogyaszthatták. A római légiók nyomán a Duna-medenvében (Pannoniában) és nyugatabbra is átvették az ott élő népek a palacsinta (németül Palatschinken, franciául crepe, angolul pancake) készítését, és saját étkezési szokásainak megfelelően átalakították

Toró Elza - A ​100 legjobb étel wokban
Mint ​valami távol-keleti csodára, úgy néztünk a wokra nem is olyan régen. Mára már általánosan elterjedt a használata, s talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, a legtöbb háztartásban megtalálható valamelyik fajtája. Az is igaz viszont, hogy sokan csupán serpenyőként használják. Pedig a wok sokkal többet tud. Szinte mindent. Pirítani, sütni, párolni csakúgy lehet benne, mint akár főzeléket készíteni vagy levest főzni. És nem kell keresgélni az edények között aszerint, hogy egy, két, három vagy négy személyre készítünk ételt, mert a wok ideális formája miatt kiválóan alkalmas egészen kis adagok elkészítésére ugyanúgy, mint egy nagyobb család ellátására. A szerzők arra törekedtek, hogy a kötetben a hagyományos keleti ízek mellett helyet kapjanak a magyar ételek is.

Toró Elza - A ​100 legjobb recept borjúhúsból
A ​hagyományos magyar konyha mellett a korszerű táplálkozásban ma már előnyben részesítjük a zsírszegény húsokat. Az egyik legegészségesebb és legfinomabb alapanyag a borjúhús. Valójában borjúhúsból többnyire ugyanazokat az ételeket készítjük, mint marhahúsból (pörköltet, paprikást, sülteket stb.), ám a lazább szerkezetű, zsenge rostozatú és magasabb víztartalmú húsból ízletesebb, omlósabb és könnyebben emészthető ételt kapunk. Azonkívül kevesebb a nyesedék is, hiszen az inak nincsenek még elrostosodva, és faggyúnak, mócsingnak nyoma sincsen. Rövidebb a főzési, párolási és a sütési idő is, ezáltal az értékes húsnedvekből kevesebb megy veszendőbe. A borjúhús elkészítésénél inkább az ízesítő és nem az emésztést elősegítő fűszerek használatára helyezzük a hangsúlyt.

Toró Elza - A ​100 legjobb ötlet hidegtálakhoz
Amikor ​vendégváráshoz készülődünk, felmerül a kérdés: meleg étel vagy hideg étel kerüljön az asztalra? Amennyiben nem kifejezetten lakomát szeretnénk rendezni, hanem inkább vendégeinkkel kívánunk foglalkozni, beszélgetni, szórakozni, minél több időt tölteni együtt velük, érdemes a hideg ételek mellett dönteni. Nagy előnye ugyanis a hidegkonyhának, hogy az ételek előre elkészíthetők, mégpedig tálalásra készen, és nem kell vendégeinket magukra hagyva, a konyhában főzéssel, sütéssel vagy melegítéssel foglalatoskodnunk. Amikor eljön az étkezés ideje, elég a hűtőszekrényből elővenni az ételeket, az asztalra adni, de azt is megtehetjük, hogy előre az asztalra készítjük az ízlésesen tálalt finomságokat. Ez utóbbi különösen akkor célszerű, amikor nem tartunk külön étkezést, hanem a vendégek -- és természetesen a házigazdák is -- társalgás, szórakozás közben szeretnének falatozni. Persze nem csak otthon vehetjük hasznát a praktikus hidegkonyhai készítményeknek: rendezvények, fogadások, vállalati megbeszélések stb. alkalmával is élhetünk velük.

Toró Elza - A ​100 legjobb karácsonyi recept
`Hópuha ​léptekkel karácsony közeleg...` -- írja a költő, Steven Nicholas Moses. Valóban, decemberben mindannyian érezzük már a keresztény kultúra legszentebb ünnepének közelségét. Valami ősi eredetű izgalom kerít mindannyiunkat hatalmába, s áhitattal vegyes tisztelettel készülődünk Jézus születésének, a szeretet ünnepének napjára. Mint minden fontos ünnepnek, karácsonynak is számos gasztronómiai vonatkozása van: a legtöbb nép a saját hagyományainak megfelelő ételek készítésével és fogyasztásával teszi teljesebbé az ünnepet és az azt követő napokat.

Toró Elza - A ​100 legjobb bárány - és birkaétel
A ​bárányokról nekem mindig `szülőföldem szép határa`, Erdőelve jut eszembe, ahol a havasi legelőkön, fenyvesek koszorúzta virágos réteken, vidám barikák ugrándoztak bölcs apáik és mélaszemű anyáik között. Kolompjuk éneke nekiverődött a környező réteknek, és hívogató visszhangot bongatott, tudtuk, hogy közel már az `esztena`, ahol a szűkszavú, de aranyszívű juhász (épp, mint a népmesékben) megkínálja a fáradt vándort egy-egy finom falattal. Medvetestű őrzőkutyáit egy füttyével visszafogta, s már kóstolhattuk is a szánkba omló friss juhtúrót, egyet kanyarított bicskájával a nagy, fehér sajtból is, és vihettük haza az elmaradhatatlan édes ordát, melyet nagymamám kaprosan a palacsintáiba tekert. De a húsvétnak is a kis tejesbárány volt a főszereplője; minden porcikáját szent áhítattal ette az óriási asztal körül a hazagyűlt család: az ősi múltra tekintő tárkonyos, tojásos bárányfej levest és a minden földi jóval megtöltött bárányszegyet. Ha ritkán látott kedves vendég érkezett, marasztalónak már illatozott is a kert végében a fokhagymás, parázson sült bárányborda, -- csúszott rá a harmatos ribizli bor, csendült a nóta.

Toró Elza - A ​100 legjobb német recept
Szóljunk ​a német konyháról? Furcsát fogok mondani: német konyha, mint olyan, nincs is. De van bajor konyha, sváb és szász, van Rajna menti és Saar vidéki, van badeni, türingiai és wesztfáliai, összesen tizenhatféle tartományi konyha. Mind más és más, az ínyenc utazó nagy-nagy örömére. Az egyes régiók konyhái híven tükrözik az ott élő emberek életmódját és beállítottságát, nagyon függnek a helyi mezőgazdaságtól, állattenyésztéstől, hal- és vadgazdálkodástól, a kereskedelmi utaktól, sőt még a szomszédos konyhák hatásától is.

Bártfai László - Mózes István Miklós - Toró Elza - 100 ​legjobb recept ínyenceknek
Gourmand ​- mondjuk az ínyenc emberre. (A helyes szó a "gourmet" lenne.) A francia szó eredeti jelentése nagyevő. Ma már azonban nem a feneketlen gyomrú, állandóan éhes, mindent felfalni kész ember jut eszünkbe, hanem az igazi ínyenc, aki élvezettel eszik. De mi kell ahhoz, hogy valaki élvezettel egyék? Életkedv, fantázia és vágy. Az ínyenc nemcsak a fizikai örömöt, az ízlelés gyönyörűségét, az étel illatát, látványát fogadja be, éli át, hanem attól válik számára élvezetté az étel elkészítése, tálalása és elfogyasztása, hogy belevetíti a vágyait is. Így válik élvezetté a jól elkészített és szépen tálalt falatok megrágása, lenyelése. Az igazi ínyenc az élet más területein is vágyteli és életvidám, kedvét leli abban, amit tesz. S ha maga készíti az ételt - akár saját magának, akár szeretteinek vagy vendégeinek -, színes vágyaitól, felfokozott érzékiségétől lesz az ínycsiklandó és élvezetes, mint a szépasszony forró csókja. Téved tehát, aki azt gondolja, hogy az ínyenc ételekhez elegendő pusztán a homár, a languszta, a kagyló és a kaviár, a fácánhús, őzhús vagy mondjuk, a cápauszony.

Toró Elza - A ​100 legjobb házi savanyúság
Étkezéseink ​gyakori kiegészítői a különféle savanyúságok. Elsősorban húsételekhez fogyasztjuk őket; szerepük leginkább az emésztés megkönnyítése a savas kémhatás révén, de a kellemesebb, teljesebb ízhatás miatt is kedveltek, azonkívül különösen a téli hónapokban, amikor kevesebb friss gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, vitamintartalmuk fontos a szervezetünk számára. S végül, de nem utolsósorban, a savanyúságok pusztán a látványukkal is képesek növelni a gasztronómiai élvezetet. (Képzeljünk csak magunk elé egy szépen tálalt ropogós-pirosas sülthús-szeletet zöldpetrezselyemmel meghintett, hófehér párolt rizzsel és gyönyörű vérpiros céklakarikákkal már a puszta gondolatától is megjön az étvágyunk...) Persze nem csak húsételekhez fogyaszthatunk savanyúságokat. Egy jó kruplistésztához remekül passzol a tejfölös uborkasaláta, a kovászos vagy a csemege uborka, vagy az ecetes zöldparadicsom, de természetesen a fentebb már említett céklasaláta is hogy csak a legismertebbekek közül említsünk néhányat. És uram bocsá, akár önmagában is fogyaszthatunk savanyúságot, ha éppen kedvünk van rá. De jó is a savanyú káposztából csipegetni, mielőtt töltött káposzta lenne belőle, és micsoda élvezet beleharapni a frissen kovászolt, ropogós uborkába, amikor fröccsen a leve, és milyen jó az, amikor a fogunkat mélyesztjük az ecetes zöldparadicsomba, vagy hát még a zöld dinnyébe! Az ecetes céklasalátát is elég csak megkóstolni, szinte abba sem lehet hagyni. De bizony el lehet csemegézni a savanyú gyöngyhagymából vagy az ecetes szilvából is... Mindeddig csupa ismert savanyúságot hoztunk fel példának. Pedig mennyiféle van még, amit mások már kitaláltak, kipróbáltak, s csak arra várnak, hogy mi is megismerkedjünk velük! Sőt, magunk is elkészíthetjük, eltehetjük pár hónapra vagy akár egy évre is, hogy bármikor elővéve, ételeinket ízletesebbé, színesebbé és élvezetesebbé tegyük velük. Ízelítésül csak néhány finomság, amit könnyen elkészíthetünk a mostani válogatásunkban szereplő receptek segítségével: birsalma-savanyúság, ecetes szilva, ecetes zöld-paradicsom gyöngyhagymával, édes-savanyú tök, édes-savanyú zölddió, fokhagymás-mézes uborka, fokhagymával töltött ecetes szilva, gyömbéres-tárkonyos gyöngyhagyma, marinált paradicsompaprika, mustároskörte, patisszonsaláta télire, savanyú sült paprika, törkölyös paprika, vörösborral eltett gyöngyhagyma... Bízunk benne, hogy válogatásunkkal örömet szerzünk a savanyúságokat kedvelők táborának, és sikerül felkeltenünk azok érdeklődését is, akik eddig csak a csalamádéval, a csemege uborkával és a káposztasalátával találkoztak az éttermek sajnálatosan szegényes kínálatában.

Toró Elza - A ​100 legjobb rizses étel
A ​rizs szó hallatán alighanem a legtöbb embernek a kínaiak jutnak eszébe. Nem véletlenül: a rizst már a kőkor óta -- régi kínai feljegyzések szerint i. e. 2800 táján, a Sen-Nung-korban -- általánosan termesztették, és a búzával, árpával, szójával meg a kölessel együtt ama öt, termést adó szent növény közé sorolták, amelyet a tavasz ünnepe alkalmával a császár maga is elültetett, hogy ezzel is kifejezésre juttassa az egész nép előtt e növények termesztésének rendkívüli jelentőségét. A radiokarbon kormeghatározás szerint a Kínából előkerült legrégebbi rizsleletek (Yang-Shao) i. e. 2600-ból valók. Indiában viszont i. e. 2300-ból, mégpedig Gujaratból származnak a legkorábbi rizsmaradványok. Érdekes, hogy Japánba csak i. sz. 100 körül került át a rizs.

Toró Elza - A ​100 legjobb fokhagymás recept
A ​fokhagyma eredeti hazája valószínűleg Közép-Ázsia volt, de igen ősi kultúrnövény Indiában, Kínában és Japánban is. Európában az olasz, a francia, a spanyol és a görög konyha is régóta használja (hozzánk Itáliából került, Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix révén, a vöröshagymával együtt), de Csehországban, Szlovákiában, Ukrajnában, valamint a már említett Görögország mellett más balkáni országokban is kedvelik, termesztik. Ma már az egész világon nagyüzemileg termesztett kultúrnövény. Érdekes azonban, hogy míg Európában elsősorban hús- és kolbászáruk ízesítésére és az ételekben fűszerként használják, addig a keleti országokban sokszor nyersen is fogyasztják, sőt Kínában a fokhagyma fiatal virágzatából főzeléket is főznek. A kínai és a japán kertekben sokfelé dísznövény a fokhagyma egy változata, a pekingi fokhagyma. Bár a magyar konyha ismeri és használja - sőt egyik jellegzetességének tartják sokan - a fokhagymát, mégis mintha mostohán bánnánk vele. Ámbár lehet, hogy csak a régi ismeretek feledésbe merüléséről van szó, hiszen mi magyarok is ettük valamikor nyersen, párolva, sütve, savanyítva stb. Mostani válogatásunkban száz igen jó fokhagymás receptet adunk közzé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bebizonyítsuk: a fokhagyma nem csak ízesítő fűszer, hanem kiváló alapanyag finom ételek készítéséhez.

Toró Elza - A ​100 legjobb recept darált húsból
A ​vándorló, nomád életmódot folytató népeknél kialakult egy húsfeldolgozási szokás: a nyárson, egészben megsütött állatok húsát lefejtették a csontokról, és kisebb darabokban, illetve vékony szeletekre vágva, tűz mellett vagy a tűző napon megszárították. A szárításhoz nagy, lapos kövekre terítették a húst, vagy alkalmilag összeállított hússzárító állványokra. Ez utóbbiak voltaképpen fából (legallyazott ágakból) összerótt, rácsos lapú asztalok voltak. Az ilyen hússzárító asztal előnye a kövekkel szemben, hogy a hús alulról is szellőzik, tehát nem fülled be. Azonkívül, ha az időjárás nem a legmegfelelőbb volt, alatta parazsat szétterítve, biztosíthatták a gyorsabb száradást. A gyakorlatilag vízmentesre szárított húst azután kőmozsarakban összetörték és porrá zúzták. Az így kapott húslisztet bőrzacskókba rakták, így könnyen tárolhatták és szállíthatták. Ebből a húslisztből aztán -- szinte bárhol és bármikor -- könnyen és gyorsan készíthettek tápláló eledelt: kevés forró vizet adva hozzá húskását, illetve, ha nagyobb mennyiségű, forrásban levő vízbe (vagy más anyagokból főzött levesbe) tettek belőle, akkor húslevest. (A vízforraláshoz, főzéshez eleinte cserépedényeket, később fémedényeket -- réz-, bronz- és vasüstöket -- alkalmaztak, de tudomásunk van arról is, hogy a harcosok gyakran domború, kerek pajzsukat, sőt sisakjukat is használták ilyen célra.)

Toró Elza - A ​100 legjobb csülkös recept
Aki ​evett már sertéscsülköt pékné módra, aki kóstolta a tárkonyos báránycsülköt vagy a tejfölös malaccsülköt, aki csak egyszer is belakott már a savanyú káposztával készült székely sertéscsülökből, az tudja csak igazán, mily mennyei falat a csülök! És ha már tudja, hát bizonnyal bizsereg az ínye, és a gyomra izgatottan megremeg az olyan ételkülönlegességek hallatán, mint a sertéscsülök portugál marinádban, a marhalábszár sörben, a fügével töltött füstölt csülök, vagy a bajor módra készített borjúcsülök. A libanoni módra készített báránycsülköt pedig már csak félve merjük megemlíteni, nehogy az ínyenc olvasó azt gondolja, hogy mi itt az ízlelőidegeit pengetve valami bűvös zenével kívánjuk befolyásolni a józan ítélőképességét…

Toró Elza - A ​100 legjobb kenyérféle
Mióta ​ember az ember az egyik legfontosabb tápláléka a különféle gabonafajtákból készült, változatosan elkészített kenyérféleség. Természetesen, míg rátaláltunk a mai kenyérre, addig hosszú fejlődési utat jártak be őseink. Elődeink kezdetben valószínűleg az éretlen, tejes gabonaszemeket csipegették ki a kalászból, majd rájöttek, hogy szárítva hosszabb távon is eltartható. Az őskori embernek a téli hónapokban bizony nagy szolgálatot tett a természet eme magas energiatartalommal megáldott adománya. Újítást jelentett az a felfedezés, hogy a fárasztó rágást a magok őrlésével, és vízzel való hígításával fel lehet váltani. Az ősi kenyér szó eredetileg ezt a nyállal, vagy vízzel készített kását jelentette. Később ezt a kezdetleges kását forró kövekre terítve megsütötték, így készült a lepény. Sok természeti nép kenyere még ma is ilyen. Sőt, a zsidók kovásztalan kenyere a macesz, szintén csak vízből és lisztből készül sütéssel. Az igazi áttörést azonban az a felfedezés jelentette, mikor rájöttek, hogyha a vizes kásához több napos, erjedt kását (kovászt) adnak, a tészta megkel, laza porózusos szerkezetűvé válik. S máris elérkeztünk a könnyen emészthető, puha sült tésztáig, a mai kenyérig, mely a kereszténység elterjedésével hódította meg a világot. E szakácskönyv a hétköznapi kenyeret valóban mennyei magasságokba emeli. Ha rászánunk egy kis időt, kiszakít minket a félig megszáradt szeletelt-, és az ízeket nyomokban sem tartalmazó tartós kenyér fogságából. Rátalálhatunk a könnyű gyümölcskenyerek, a rostban gazdag fűszeres kenyerek, és a különböző zsömlék, kiflik világára. Minden recept mellett fel van tüntetve az elkészítési idő is, mely - tapasztalatból mondom -, inkább kevesebb, mint a megadott időegység. Egy összefoglaló táblázat segítségével, pedig összeszámolhatjuk, ha nagyon akarjuk, hogy hány kalóriát vettünk magunkhoz az adott finomság elfogyasztásával. Bár azt hiszem, ha valaki egyszer felfedezte az ízek ezen mesés világát, többé nem az energiatáblázatot fogja nézegetni.

Toró Elza - A ​100 legjobb tészta sülve-főve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Toró Elza - A ​100 legjobb karácsonyi sütemény
Szentestére ​készül a család. Az ünnep előtti nagytakarítás már megvolt, Apa a karácsonyfát faragja, hogy beilleszthesse a tartóba. Anya a konyhában süt-főz, tésztát gyúr, keleszt, a gyerekek diót, mákot darálnak, nyalakodnak a krémes tálakból, és néha összevesznek azon, hogy kinek jutott több a krém maradékából. Bizony, a halászlé, a halkocsonya, a karácsonyi pulykasült mellett az ünnepi asztalra sütemények is kerülnek: elsősorban a dús töltelékű, diós és mákos tekercs vagy bejgli, ami készülhet omlós vagy egyszerű kelt tésztából egyaránt. A felvágott tekercs szép csigaformája a végtelent szimbolizálja, a dió és a mák pedig bőséget, gazdagságot jelent. Az angolszász országokban ilyenkor almatortát sütnek, a franciáknál pedig kedvelt a fatörzsnek nevezett piskótarolád. Az olaszok panettonét -- karácsonyi kenyeret -- sütnek mézes rozstésztából. Ma már persze a világban elterjedtek és közkedveltté váltak a különböző eredetű, karácsonyi sütemények receptjei, és persze mindenféle sütemény kerülhet az asztalra: a lényeg a szeretetteljes, gondos készülődésben és tálalásban rejlik. Mindegy, hogy bonyolult összetételű, előkelő kinézetű drága tortákat, krémes-habos süteményeket vagy egyszerű piskótát, kuglófot, mákos kalácsot, olcsó linzereket, száraz süteményeket stb. adnak az asztalra -- mindegyik alkalmas arra, hogy az ünnep fényét emelje, ha a hangulat boldog, békességes, az embereket egymáshoz közel hozó.

Toró Elza - A ​100 legjobb reformdesszert
Többéves ​tapasztalatom bizonyítja,hogy azok az emberek,akik áttérnek az ún. klasszikus táplálkozásról az egészséges életmód szerinti táplálkozásra,előbb le tudnak mondani a húsról,mint a desszertek,sütemények élvezetéről.De le kell mondanunk ezekről a finomságokról?Nem,viszont csak természetes alapanyagokból készítsük őket! Melyek ezek? Egyrészt a gabonafélék,azok közül a búza,a tönkölybúza,barna rizs,köleskukorica,zabpehely, stb.

Toró Elza - A ​100 legjobb kínai étel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Toró Elza - A ​100 legjobb tepsis finomság
Sorozatunknak ​egy olyan kötetét ajánlom a Kedves Olvasó figyelmébe, amelynek receptjei több kötetünkben is megtalálnák a helyüket, hiszen a gasztronómia mindegyik területén találunk tepsiben elkészíthető ételeket. Azért olyan közkedvelt műfajú, mert sok esetben megkímél minket a túl sok előkészítéstől. A tepsiben elkészíthető ételek többsége viszonylag egyszerű, és egyszerűségében rejlik nagyszerűségük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy különlegességeket nem lehet így elkészíteni. Aki tüzetesebben áttanulmányozza majd kötetünket, meglepődve fogja tapasztalni, hogy egyszerű kis praktikákkal milyen különleges, laktató és egyszerű ételeket tudunk az asztalra varázsolni.

Toró Elza - A ​100 legjobb cigány étel
A ​cigányokat leginkább a zeneszeretetükről ismerjük. Ez a nép, amelyik muzsikaszóval kíséri a halottait, a zenélésnél jobban csak az evést szereti. Vallási, ünnepi hagyományos étrendjük nincs - mint Csemer Géza írja könyvében: "Ha nincs mit enni, az a böjt - ha akad lábosba való, az az ünnep". Ez a hajdan Indiából elvándorolt nép főzési-étkezési szokásokat nem hozott magával, hosszú vándorlásuk során a cigányok mindig azt ették és úgy, mint annak az országnak a lakói, ahol éppen jártak. Ahol pedig végleg letelepedtek, ott elsajátították a helyi konyhaművészetet, s a maguk ízlésének megfelelően kissé átalakították. Tulajdonképpen ételeik csak annyiban különböznek a befogadó ország, vidék ételeitől, hogy nincsenek szigorú receptek, a hozzávalókat meglehetősen szabadon variálják sokszor (éppen mi van), illetve, hogy az erős fűszereket (hagyma, paprika, bors) bőségesen alkalmazzák. (Ez utóbbi oka, hogy mind a férfiak, mind a nők körében általános szokás volt a bagórágás és a pipázás, így kevéssé érezték az ízeket.)

Toró Elza - A ​100 legjobb étel bográcsban
Ki ​gondolta volna, hogy a konyhai eszközök robbanásszerű fejlődése, a legmagasabb technológiákat felhasználó, csillogó űrbázisokhoz hasonló modern konyhák programozható főzőedényei sem szorították ki a divatból ősrégi főzőalkalmatosságunkat, a bográcsot, sőt napjainkban népszerűsége egyre inkább nő. Bogrács, kondér, üst, vasfazék- őseink leleménye ez, még a konyhaszekrények előtti időkből, amikor nagyon egyszerű és gyakorlatias módját kellett alkalmazni az étel elkészítésének. Közben folyhatott a vadászat, halászat, az állatok legeltetése és ellátása. Idő nemigen volt a nagy konyhai manírokhoz és fortélyokhoz, igaz, konyha sem volt. Csak úgy a szabad ég alatt sütöttek-főztek, vadat, halat eleget kínáltak az erdők, vizek; a mező sok jó illatú füve volt fűszerük, a patak vize rá szomjuk enyhítője.

Kollekciók