Fehér Klára könyvei a rukkolán

Fehér Klára - Nemes László - Mecsetek, ​basák, efendik
A ​magyar turistának rendszerint kevés a pénze és kevés az ideje. Esetleg csak egy napja van Athénban, Jerevánban, Coventryben. Keresztülszalad a Louvre termein - éppen csak egy felvételt csinálhat a Ponte Vecchióról... Érdemes-e így utazni? Lehet-e látni valamit egy nap alatt? És hogyan kell felkészülni a turistaútra úgy, hogy a néhány órás kirándulásból egész életre szóló, feledhetetlen emlék maradjon? Olvasóink ismerik már Fehér Klára és Nemes László útikönyveit, a Gésák, pagodák, titkokat és az Irokézek és felhőkarcolókat. Új útikönyvük az egynapos törökországi utazás vidám titkait meséli el. Egyetlen napjuk volt Isztambulban - de jártak a Topkapi Szerájban, a Kék Mecsetben, az Aya Szófiában, bebarangolták a Nagy Bazárt, megnézték a Jedikulét, csavarogtak sikátorokban és modern bulvárokon, hajóztak a Boszporuszon, mulatságos kalandjaik voltak, láttak hastáncosnőt, és majdnem felszálltak az üszküdári kompra... fényképeztek, gyalogoltak, taxiztak, és közmondást ettek ebédre... Száz vidám turistaélményt és ezer jó tanácsot találhatnak Olvasóink ebben a könyvben.

Fehér Klára - Nemes László - Irokézek ​és felhőkarcolók
Amikor ​japáni útikönyvünket, a "Gésák, pagodák, titkok"-at befejeztük, megálltunk az íróasztalunkat ékesítő hatalmas földgömb előtt és vágyódva nézegettük a kék óceánokat és a zöldes-barna kontinenseket. Vajon utazhatunk-e még valaha? És hová, Mi vona igazán izgalmas? Ha hiszik, ha nem, ebben a pillanatban csengetett a postás, és levelet hozott Gizi nénitől, Kanadából. A levélben meghívást.

Fehér Klára - Szexmozi
Az ​író mondja: Ez a könyv sok mindenről szól. Arról is, hogy mit lát egy férj egy amerika szexmoziban, hogy kölcsönadjuk-e Feriéknek a magnót, hogy visszajön-e önként a görög fogoly, akit egy napra szabadon engedtek, hogy eljut-e az ember Dániába, és hogy elférünk-e majd az autóbuszon kétezerben, amikor már hatmilliárd ember él a Földön...Annyiféle érzés, indulat és hangulat van ezekben a kis történetekben, hogy most amikor leteszem a tollat, eszembe jut szeretett tanárnőm, Amália néni, akitől tizenkét éves koromban a magyar nyelvet és irodalmat tanultam. "Kislányok - mondta Amália néni -, kétféle irodalom van. Lírai és epikai. Líra, amikor a költő elmondja érzéseit, epika, amikor leírja a körülötte levő világot." "Amália néni, kérem - nyújtóztam én az első padból -, és mi van akkor, hogy a költőre úgy hat a külvilág, hogy érzéseivel összekeveredve mondja el őket?" "Ülj le, fiam, hülye vagy. Ha én ezt nem mondtam, akkor ilyen nincs." Még szerencse, hogy nem hittem el neki.

Fehér Klára - Nem ​vagyunk ördögök
" ​- ezen a könyvön mindenki meg fog sértődni. Csak jóakaratúan figyelmeztetlek - mondta barátom. - Meg fog sértődni az üzletben tolakodó vevő és az udvariatlan eladó, a pincér, a kalauz, a fogorvos, a színész, az író... - Senki sem fog megsértődni - mondtam én. - Csak meg fogom mondani a nyájas olvasónak, hogy ezt a könyvet csak civilben szabad olvasni. Vagyis sohasem a munkahelyen, sohasem ott, ahol én vagyok a Dolgozó, hanem ott, ahol én vagyok a Maszek, az Ügyfél, az Okvetetlenkedő. Tehát: kalauzok olvashatják esztékában, foghúzás előtt. fogorvosok, amíg a vendéglőben levesre várnak. Pincérek az autóbuszon, tanárok a kerületi tanács lakásosztálya előtt, a folyosón. Lakáshivatali előadók az uszodában. Úszómesterek a cipőboltban sorban állva, és akkor mindjárt egyetértenek velem. Mert ez a könyv arról szól... Különben, hadd mondjam el egy kis történettel: Éjfél elmúlt. A nagy szálloda portáján már csak éjszakai ügyelet volt. A konyhából a séf régen hazament. Egy bánatos kukta mosogatott még valamit. A pincérek elszámoltak. Ekkor futott végig a házon a vészhír: turistacsoport érkezett. Holland turisták, autódefekt után, éhesen, álmosan, sárosan vánszorognak be a főbejáraton. És ekkor az egyik üzletvezető összehívta a még ott lézengő alkalmazottakat, és a következő lelkesítő beszédet mondotta: - Barátaim! Segítsünk szegényeken. Adjunk nekik valamint enni. Ez egyszer ne tekintsük őket vendégeknek, hanem embereknek..."

Fehér Klára - Nemes László - Gésák, ​pagodák, titkok
Az ​ismert újságíró-író házaspár az 1964. évi tokiói olimpia idején túristaként járt Japánban. Az úton és az ott töltött néhány hét során szerzett benyomásaik, tapasztalataik alapján írták könyvüket, amely az útinapló és riportázs keveréke. Tokión kívül jártak néhány nagyvárosban - Osaka, Hirosima és Kyoto jelzik útjukat - kiránduló és idegenforgalmi nevezetességű helyeken, igyekeztek minél többet meglátni a magyar közönség által - akkoriban jószerivel csak könyvekből - ismert keleti világból. Ami könyvükben eltér a szokványos útirajzoktól, az elsősorban a mindennapi élet megfigyelése. Áruházak, iskolák, mulatók, vendéglők, üzemek, színházak, mozik, japán otthonok látogatása, az emberekkel való közvetlen érintkezés teszi színessé, sokrétűvé a képet.

Fehér Klára - Perben, ​haragban
Két ​izgalmas, mai tárgyú kisregényt foglal magába a kötet. Az egyik, a címadó, egy hosszadalmas pörösködés története. A fiatal hős ártatlanul kerül a vádlottak padjára. Nem ismeri a bonyolult bírósági eljárást, tanácstalanul tántorog a jogszabályok útvesztőiben. Rosszindulatú ellenfelei dörzsölt fickók: a tanúk vallomásai ellentmondóak... úgy látszik, még a menyasszonya is elfordul tőle... Tárgyalás tárgyalást követ. Vajon kiderül-e az igazság? A másik regény is ízig-vérig mai témájú. Egy idős budapesti tisztviselő újsághírből értesül róla, hogy Japánban olyan csodálatos orvosságot fedeztek fel, ami talán meggyógyíthatja halálosan beteg feleségét. Minden értékét pénzzé teszi, hogy a magyar turistacsoporttal kijuthasson a tokiói olimpiára. Ott semmi más nem érdekli, csak hogy megtalálja azt az orvost, aki az állítólagos gyógyszert felfedezte. Végül is, hosszas kalandok után, megszerzi a "csodaorvosságot". Boldogan tér haza. - De csodák nincsenek, csak csodálatos emberek vannak...

Fehér Klára - A ​földrengések szigete
A ​regény a jövőbe röpít, abba a boldog korba, amikor a technika és a tudomány valamennyi vívmányát az emberi élet jobbá tételének szolgálatába állítja. Egy pusztító erő azonban még mindig rettegésben tartja az emberiséget: a földrengés. Bencze András, a tudós geológus a földrengések előrejelzéseinek megvalósítását tűzi ki életcéljául. Az expedíció és három utánuk szökött gyerek viszontagságos útjáról, nehéz küzdelmeiről szól a kalandos, fantasztikus regény.

Fehér Klára - Nyitott ​könyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fehér Klára - Becsület
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fehér Klára - Hetedhét ​tengeren
Indulásra ​kész a Rettenthetetlen, a piros lekvároslábasból varázsolt vitorlás. Elrepít benneteket hetedhét tengeren keresztül Szedtevetteteremtette király országába, ahol szigorúan tilos a számtan és a mértan. Eljuthattok a Húsvéti Nyuszik szigetére, ahol a piros tojást festik. Megismerhetitek a Buta Kalózokat, akik egymás nyakára állva el akarják érni, és el akarják lopni a holdat. És persze meglátogathatjátok az Álmok Szigetét is, ahol a mesék, szép álmok és a játékok születnek. Útitársatok lesz Vazul, a tengeribeteg mackó, és Kiskrumpli, a hajósinas. Gyertek fiúk, lányok! Vár rátok Kősoós Peti, a kapitány, aki már harmadik osztályos és nem szereti a számtant.

Fehér Klára - Vakáció ​Magyarországon
Bevallom, ​sejtelmem sem volt róla, micsoda veszedelmekre vállalkozom, amikor hozzáláttam ehhez a hazai útikönyvhöz. Önök biztosan elképzelték már, mennyi izgalmas kaland, lélegzetelállító veszély vár arra, aki útikönyvet ír az Északi-sarkról vagy a dzsungelekről. Valóban: az útikönyvírás hősi kaland. De semmi sem sodorhatja olyan veszélyekbe az útleírás szerzőjét, mint egy hazai utazás. Kiszámítottam, ha minden kívánságnak tisztességgel eleget kívánnék tenni, a könyv megírásához 47 000 nevezetességet kellene felkeresnem, 60 000 emberrel kellene beszélnem, és buszon, vonaton, biciklin, csónakon 52 000 kilométert kellene megtennem. Ehhez mintegy 80 évre volna szükségem. A másik nagy veszedelme a hazai útikönyvírásnak, hogy senki sem próféta... Akármit írok, mindenki jobban tudja, mindenki többet tud róla, mindenki szakértő, csak én nem. Pedig én tisztességgel elmentem azokra a helyekre, amelyekről írtam, megnéztem a múzeumokat, elolvastam a történelemkönyveket. De én nem tudományos könyvet írtam, nem azt, hogy mi van, hanem hogy mit láttam. Mindezt azért hoztam Kedves Olvasóim szíves tudomására, hogy előre kijelentsem: igazuk van, ha úgy érzik, hogy e könyvből sok minden kimaradt, aminek Önök szerint benne kellett volna lennie. Egyetlenegyet viszont szívből remélek: a könyv elolvasása után valamennyien felkerekednek, és örömmel felfedező útra indulnak hazánk gyönyörű tájain.

Fehér Klára - Szerencsés ​történetek
"Én ​nem hagyom magam esténként rémísztgetni - írja a Szerencsés történetek bevezetőjében új könyve keletkezésének körülményeiről a népszerű Fehér Klára. - Elég volt gyermekkoromban a szomszéd nyolcvanéves Ancsa néni, aki estéről estére a kiszúrt szemű Tündér Ilonát hajigálta a feneketlen kútba. Elég volt ifjúságom elsötétítéses és légiriadós világából. Elég volt a frásztörésből, a hörgés és a nyomor szívet szakasztó leírásából. Optimista és derűs írásokra vágyom. Vaskos humorra, happy endre, jókedvű cimborákra, akiket beengedhetek este a szobámba, anélkül hogy ijedten kellene az ágy alá néznem, nincs-e ott tőr és gyilok. Huszonegy napot töltök így kellemes üdüléssel. Berendezkedtem önellátásra. Huszonegy estén én magam mesélek magamnak. Nem halhatatlan történeteket, és nem örökbecsű megírásban. De arra esküszöm, minden történet szerencsésen fog végződni!"

Fehér Klára - Nemes László - Majdnem ​a lomnici csúcsig
Csehszlovákiai ​útijegyzetek.

Fehér Klára - Egyetlen ​mondat törökül
Az ​"Egyetlen mondat törökül", Fehér Klára új könyve tanúsítja, hogy az írónő változatlanul mindig, mindenre odafigyel. A visszássat, a rosszat éppúgy észreveszi, mint a derűset, a vonzót. Itthon és külföldön egyaránt nyitott szemmel jár. A csemegeboltba betévedő négyévesre is éppúgy felfigyel - aki szerzett tapasztalatai révén van olyan bölcs, mint bármely felnőtt, ha megállapíthatja, hogy most azt veszünk, "amit tapunk" - , mint a zsugori milliomosra, aki szalvétába csomagolja a vendéglőben a tányérján maradt húst. Vagyis Fehér Klára lankadatlanul friss, "jó szemű", tapasztalathalmozó, örök fiatal életfelfedező. S ha sok jó helyzet komikumát felidéző írásai közé bele is vegyül ma már egy-két szomorkásan bölcselkedő megállapítás - ez csak humorának mélyülését jelzi. Azét a humorét, amely írót és olvasót egyaránt fiatalon tart, mert van benne indulat, frissesség, lendület.

Fehér Klára - Nem ​vagyunk angyalok
A ​kötet elbeszéléseinek nagyobb része ezt a kort idézi fel; keserédes történetek ezek, úgy mulatságosak, hogy közben néha kicsordul a könnyünk, és szomorúak is persze, ám közben, észrevétlenül mosolyra húzódik a szánk. Nem másokon, magunkon nevetünk, ilyenek vagyunk, ilyenek voltunk, angyalok is, ördögök is, az írónővel együtt; ő sem volt jobb, sem rosszabb azoknál a hétköznapi embereknél, akiknek és akikről mesélt. És mesél most is, hat évvel a halála után, szemüvege mögül megcsillan játékos és mélyre látó tekintete, amelyből elpusztíthatatlan emberszeretet sugárzik felénk.

Fehér Klára - Lesz ​nekem egy szigetem
Szigetet ​mindenütt lehet játszani. Az egész szoba tenger, és az ember bebújik az asztal alá, és az a sziget. Ott eheti a hajótörött a vajas kenyerét, és ott tanulhatja meg a holnapi leckét. Kovács Zsoli nyolcéves kisfiú, akit a gyerekek az Én sose kapok levelet című könyvből már jól ismerhetnek, ennél nagyobb szigetre vágyott.

Fehér Klára - Csak ​egy telefon
Ágostonné ​lányát, Katit a mezőgazdasági technikumba vették fel, pedig ő matematika tagozatos gimnáziumba szeretne járni. Mit tehet ilyenkor egy igazi anya? Minden követ megmozgat, még női csáberejét is beveti, csak hogy a gyerek az őt megillető helyre kerüljön.

Fehér Klára - Én ​sose kapok levelet / Lesz nekem egy szigetem / Az indián kertje
Fehér ​Klára három vidám, immár klasszikussá nemesedett kisregényében Kovács Zsoli életét, kalandjait követhetjük nyomon. A gyermeki lelket jól ismerő és a kicsinyeket nagyon szerető írónő e három kisregénye az idők folyamán klasszikussá vált. Ha a könyveiből itt-ott a néhány tíz évvel ezelőtti körülmények ki is kandikálnak, mert a társadalmi szituációk megváltoztak, humanista mondanivalójuk és kalandos meseszövésük ma is érvényes.

Fehér Klára - Az ​írnok rubingyűrűje
"Milyen ​kiterjedései vannak az időnek? Van-e előbb és van-e utóbb? Van-e ötödik, hatodik, hetedik érzék? Azt mondhatom valamire, hogy nem hiszem, de azt nem mondhatom, hogy nincs. Lehet-e puszta akarattal a vasat meghajlítani? Egy gyilkolásra emelt kést gombostűvé zsugorítani? Az égen megállítani a Holdat? Lehetséges-e, hogy Hapi, a krokodilfejű istennő háromezer évben egyszer szabadon engedje kőkazamatájából az írnokot? Mindenre mondhatom, hogy hiszem, vagy nem hiszem. Semmire se mondhatom, hogy nincs." ... És Hapi istenasszony kiengedi az írnokot, hogy elinduljon csodatévő rubingyűrűjével, hogy találkozzon a szerelemmel, a jósággal, a gonoszsággal, a huszadik századdal. A kitűnő írónő izgalmas, érdekes, misztikus és fordulatokban bővelkedő szellemes regényt kínál Olvasóinak, a Kiadó pedig jó szórakozást.

Fehér Klára - Őrségen
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fehér Klára - Ez ​az ország a mi országunk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fehér Klára - Idegen ​víztükör
Soha ​semmit nem írtam még ilyen izgalommal, mint ezt a kisregényt. Mennyi benne a valóban megtörtént esemény - mennyi az álom és a képzelet - ne kérdezzék, mert nem tudom. Úgy kezdődött, hogy levelet kaptam egy orvostól. Ismeretlen név... ismeretlen postabélyeg... ismeretlen cím. Különös levél volt. Egy fiatal magyar orvos megírta benne az élete történetét. Kuszán, kapkodva, összekeverve önéletrajzi adatokat és bonyolult filozófiai fejtegetést. "Most hagyom el az utolsó európai kikötőt... valakitől el kell búcsúznom" - írta. De a levél nem búcsúzás volt, hanem kétségbeesett kapaszkodás, önmagával viaskodás és honvágy, mérhetetlen honvágy. Elolvastam a levelet ötször, tízszer. Nem hagyott nyugodni. Kutatni kezdtem a levél írója után. Kíváncsi voltam múltjára, barátaira és ellenségeire. És tudni akartam a titkát: mi késztette rá, hogy ezerkilencszázötvenhat novemberében futásnak eredjen. "Új életet akartam kezdeni" - írta a levél. "Új életet. Mint a diák, aki tudja, hogy érettségi után már nem számít, hogy elolvasta-e Kemény Zsigmondtól a Rajongók-at, vagy, hogy beverte egyszer a kémiaszertár ablakát." - Új életet akar kezdeni, de az életet nem lehet újra kezdeni. Nem lehet szabadulni az emlékektől, vágyaktól. És nem szabadulhat az ember önmagától. Ismerik talán a hindu mondást? "Az ember tettei utána csaholnak." Szerelem, kaland, pesti emberek - lehet, hogy csak ennyit mond ez a kis regény. De én azt szeretném, ha Önök megértenék, hogy nemcsak szórakoztató történetet akartam írni. El akartam mondani, hogy felelősek vagyunk egymásért, hogy emberségesebben kell élnünk és hogy csak egy hazánk van.

Fehér Klára - Narkózis
Fehér ​Klára új műve, a Narkózis, négy mai, izgalmas, fordulatos, lebilincselően érdekes történet szálait bogozza. Alaphelyzetei drámaiak. A műtőasztalon élet-halál között vergődő asszony végiggondolja az élet értelmét, szerelmet, barátságot, féltékenységet. Egy jámbor SZTK-orvos kalandja, aki egy kongresszusra utazik, és végül - egy krimibe kerül bele. A kistisztviselő, akinek teljesül élete nagy álma - autóútra indulhat Görögországba, de magával kell cipelnie undok főnökét. Az újságíró, aki belebukik egy olyan egyszerű riportba - hogy jár-e Sávolyéknak fürdőkád? Pesti utcák, New York felhőkarcolói, amerikai luxushajó, kórházi műtő, repülőtér, a Peloponnészoszi-félsziget sziklás, szakadékos vidéke, montreali mulató és a Római-part - számtalan helyszínre vezeti el Fehér Klára az olvasót. Szenvedély és humor, ismeretlen tájak és nagyon is ismerős, küzdő, vergődő kisemberek. Izgalmas, szórakoztató, elgondolkoztató és cselekvésre késztető könyv a Narkózis.

Fehér Klára - Fele ​királyságom
Péter ​nagymamája megbetegszik. Nem kísérheti unokáját a játszótérre, nem főzhet neki, még az esti mesélés is nehezére esik. A második osztályos Péter elhatározza: most ő fog mesélni a nagymamának. Miről? Arról, hogy mi történt aznap az iskolában, meg a buborékba költözött tündérkirályról, a beszélő piros ceruzáról, a csodalámpáról és még sok más érdekes eseményről, ami félig-meddig csak Péter képzeletében esett meg.

Fehér Klára - Ma ​éjjel ne aludj
Két ​kisregény: _Ma éjjel ne aludj_ / _Partra szállt egy tengerész_ (1967)

Fehér Klára - Az ​érem másik oldala
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fehér Klára - Nemes László - Hozzál ​nekem kengurut
A ​szerzőpár szenvedélyes világjáró - ám különös és váratlan szerencséjük nélkül aligha ismerhették volna meg ilyen alaposan Ausztráliát és nem utazhatták volna körbe a világot. A hazai közönség nem sokat tud Ausztráliáról - nem számítva a kengurukat és a koala-mackókat. Az ottani életet minden kis részletéig alaposan megfigyelve, a szerzők szóban és képben hű leírását adják a mai, igazi Ausztráliának. Jártak a rivalizáló nagyvárosokban, a Warragamba Parkban a vadállatok között, és átszelték a sivatagot. Föld körüli útja során a szerzőpár ellátogatott észak-amerikai barátaihoz, megláthatta Hawaii gyönyörű szigeteit, továbbá India mesés kincseit - de koldusgyerekei könyvét is... A könnyed humorral és mély emberszeretettel átszőtt kötetet a szerzők szép, kifejező fényképfelvételei színesítik.

Fehér Klára - Egyszer ​- és soha többé
A ​kórházban délután ötkor már este van. A folyosókon csak kék fényű lámpák világítanak, nincs zaj és tolongás az ambulancia előtt, nem kísérnek a nővérek csíkos, kórházi pizsamás betegeket röntgenbe, laborba. Csak nagy ritkán lopakodik keresztül egy-egy, isten tudja, ki engedte be látogató, és az osztályos nővérek hordják szét a vacsorát a gumikerekű tálalókocsikon. Ágnes valaha, medika korában, ezeket a kora esti órákat szerette legjobban. A délutáni vizit utáni folyosót, a csöndet, az orvosságszagot, a csecsemőosztályról átszűrődő vékony sírást, a szellőztetésre nyitott folyosóablakokat, a kertből beáramló csípős, őszi levegőt, ezt a furcsa és békés világot, ahol a ragyogóra súrolt kockakövek visszaverték cipője kopogását: "Or-vos-leszek... or-vos-le-szek..." Most, amikor, isten tudja, hány ezredszer rója az utat a kórházi folyosón, a kórtermek és az inspekciós szoba között, inkább azt visszhangozzák a kövek: "Fe-le-lős-ség... fe-le-lős-ség..."

Fehér Klára - Mi, ​szemüvegesek / Hetedhét tengeren
Az ​örökifjú, angyali humorú Fehér Klára ebben a két kisregényében is nagy-nagy szeretettel, odafigyeléssel rajzolja meg a 8-10 éves gyerekek mindennapi gondjait és a mese iránti vágyukat. A Mi, szemüvegesekben a mindenkihez kedves, figyelmes Kerekes Évivel, a mintatanulóval történnek rendkívüli események egy szemüveg miatt, ám a Világoskék Bohóc és a Világoskék Oroszlán - no meg a jó szándékú felnőttek - segítségével megoldódnak a bonyodalmak. A Hetedhét tengeren hőse, a 3. osztályos Peti ki nem állhatja a matekot, ezért - nagymamája segítségével - elhajózik a Lekvároslábas hajó fedélzetén Szedtevetteteremtette király országába, ahol eltörölték a matematikát...

Fehér Klára - Narkózis ​/ Négy nap a paradicsomban / Sárgaláz
Szenvedély ​és humor, ismeretlen tájak és nagyon is ismerős, küzdő, vergődő kisemberek - ez Fehér Klára három klasszikus kisregényének világa. A Narkózisban egy középkorú nő súlyos műtétre várva, már a műtőasztalon fekve idézi fel múltját: életének hazugságait és igazságait. A Négy nap a Paradicsomban egy várva várt, sokáig álmodott-tervezett korzikai nyaralás emlékeit eleveníti fel. A Sárgaláz középkorú házaspárja azért vállal többéves kiküldetést egy trópusi országba, hogy lakást tudjon venni három lányának. A három, látszólag más-más témájú kisregény rólunk szól, átlagemberekről: a mi küzdelmeinkről, kudarcainkról és sikereinkről, melyek lényegileg mit sem változtak az évtizedek során.

Fehér Klára - Sem ​kővel, sem naranccsal
Útijegyzetek ​a Német Demokatikus Köztársaságról.

Fehér Klára - Az ​indián kertje
Hatalmas ​dörrenés hallatszott. Többen határozottan látták, hogy villám sistergett a tó felett. Hatakamatapatratacsinbumm, az indián szellem Zsoli védelmére kelt, és haragjával sújtotta az Ötösfogat tagjait, akik nem szégyellték bántani a kisebbet. Kovács Zsolit már sok kis olvasó ismeri az Én sose kapok levelet és a Lesz nekem egy szigetem című gyerekregényekből, melyeknek ő a főhőse. Zsoli igazán vidám és talpraesett gyerek, de ez a rosszul kezdődő üdülés, ahol a nagyobb fiúk mindig őt - a legkisebbet - ugratják, piszkálják, bizony alaposan kedvét szegi. S ha nem találna olyan hatalmas - és valljuk be, félelmetes - védelmezőre, mint az indián szellem, talán meg is futamodna a nyaralóból. A kalandos történet végén a rejtélyes indián szellem kilétére is fény derül, és egy valódi vidám indián lakomával búcsúzunk. Ezt a mulatságos, szórakoztató gyerekregényt is csak úgy, mint az előzőeket, Demjén Zsuzsa illusztrálta.