Ajax-loader

Gábor György könyvei a rukkolán


Gábor György - Szinaj ​és Jabne
A ​zsidóság valójában az idő győztese. A nép az időben korlátozott ember létezésén túli öröklét állapotát idézi fel: nem úgy; hogy azzá lesz, de úgy, hogy arra emlékeztet. A múlt kortársaiként az „egykor volt" jelenné lesz, s a jelen a múltban leli meg örökös előképét. Egy idejűek vagyunk, a múlt túlélői: örökösei egy általunk meg nem tapasztalt, ámde napról napra megélt múltnak. Az élet továbbadása ugyanolyan kötelesség, amilyen megmásíthatatlan parancsolat az apa fiának szóló elbeszélése vagy a mester tanítványának átadott gondolata, útmutatója. Az olvasni és írni tanuló gyermek nem pusztán a betűvetést sajátítja el, hanem egy történelmileg „különös" adomány birtokába is jut: a múlt mélységesen mély kútjának zavaros vize egyszeriben áttetszővé válik számára. S önmaga arcát nem a víz felületén látja kirajzolódni, hanem a visszanéző tekintetek „nagy gyülekezetében" A múltból előtűnő-felbukkanó arcok a mindenkori jelenben otthont és biztonságot nyújtó társaink.

Gábor György - ingres hegedűje
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gábor György - Múltba ​zárt jelen
Mintha ​átaludnánk közös történelmünket, hogy aztán felriadva a különös álmok keltette rémületből, memóriánkra, fantáziánkra s nemegyszer előítéleteinkre támaszkodva kíséreljük meg az éjszaka látottak felidézését. De ne feledd: a te álmod csakis a tiéd. Nincs kollektív álom, még ha az álmok számtalan vissza-visszatérő elemet hordoznak is. A te álmodról csakis te rendelkezel, s annak elbeszélése kizárólag téged illet. Álmodat megoszthatod másokkal, de az álom és a narratíva sosem cserél gazdát. Ócska zsarnokok szokták felfuvalkodott dölyfükben azt gondolni, hogy beteges történelmi vízióikat kollektív vágyálmokká képesek dirigálni, mintha csak valamennyien szinoptikusok módjára látnánk és gondolnánk ugyanazt. Súlyosan tévednek, még akkor is, ha kezükből evő szolgáik önfeledten hitetik el magukkal, hogy uruk álma voltaképpen az övék is. A Múzsák ezen csak derülnek, s lejtik tovább a táncukat. A tánc persze nem örök, csak annak tűnik. Ők maguk, vagyis a létezésük örök. S még ha olykor rejtőzködnek is előlünk, akkor sem adhatjuk fel létezésükbe vetett bizonyosságunkat. Hiszen nem ők szűnnének meg, sokkal inkább mi magunk. Pedig az Örökkévaló nyújtotta történelem, amely értelmet ad bolyongásainknak, szabadságot és felelősséget választásainknak, kifogyhatatlan muníciót múltunk minden pillanatából és minden valaha volt gondolatunkból, s célt láttat a mindig "te"-ként és sosem "az"-ként érzékelt másik emberben, zsidónak és kereszténynek közös út. Érdemes volna vigyázni erre az útra, amíg véglegesen be nem takarja áthatolhatatlan köd és elbutító homály.

Gábor György - Nem ​félsz book
„Akkor ​hát tisztázzunk néhány dolgot. Persze, hogy félek, mi több, tele vagyok félelemmel. Apa vagyok, európai polgár vagyok, magyar zsidó vagyok, rengeteg félteni és félni valóm van. Már hogyne volna bennem félelem! Egy örök, szűnni nem akaró, a legutóbbi időkben folyamatosan erősödő, nyomasztó érzés, szívtájon, gyomor környékén, zsibbadó végtagokban. Tehát félek, van mitől, van kitől, s van miért és van kiért aggódnom. De politikai félelem nincs bennem. Egyszerűen nem tudom, mi az. Kitől kellene félnem? Ezek tényleg mindenre képesek volnának? Egy frászt, korántsem képesek mindenre… Mindarra képtelenek, ami nekem oly fontos, s ami az életemnek valódi értelmet ad… A tudás, az értelem, a humor és az irónia egészen más fegyver... Az egyetlen pajzs, ami tökéletesen védetté tesz.” A kiváló filozófus, Gábor György e kötetbe rendezett írásai Facebook-bejegyzésekként, tökéletesen szabadon, az utóbbi évek legmeghatározóbb történéseire való villámgyors reakciókként születtek. A Facebook a mának íródik, az események szavakba rögzített lenyomatai gyorsan legördülnek a hírfolyamban, és ki tudja mikor, mely okból enyésznek el mindörökre. A könyv viszont szívós, évszázadokkal dacoló, kézbe vehető, ide-oda lapozgatható, több mint szép tárgy, ami ‒ állítják – soha nem ég el. Ezért gyűjtöttük egybe, és tesszük hozzáférhetővé Gábor György Facebook-bejegyzéseiből készült válogatást. Tekintsük egy kicsit ezt a „határátlépő” könyvet a közösségi oldal mint információs csatorna apró főhajtásának a – reméljük – halhatatlan Gutenberg-galaxis előtt, amely nélkül A Nem félsz bookban fellelhető roppant tudásanyag sohasem halmozódhatott volna fel.

Gábor György - A ​diadalíven innen és túl
Értekezésünk ​tárgya röviden és talán túlságosan is didaktikusán megfogalmazva: hányféle (világ)emlékezet, vagyis hányféle történelem létezik? A múltat hányféleképpen rendezheti be (és át) a visszaemlékező, sokszor a felejtésnek, máskor a szándékos és tudatos feledésnek és elfeledtetésnek kitett emlékezet? Mit és miként felejt az emlékező, s mi az, amit minden memotechnikai erőfeszítés nélkül is, így vagy úgy, megőriz a személyes érdeklődés vagy a kollektív tudat? Ne lepődjön meg az olvasó: a fenti kérdéseket a könyvben többször is csaknem szó szerint újraolvashatja. Parányi játék ez, amellyel érzékeltetni kívánom: ha valamire nem, hát az emlékezésre, az eltűnt időt érintő kérdésekre semmiképpen sem vonatkoznak az evolúció rideg szabályai. A kérdések minőségét nem az idő múlásával arányos fejlődés határozza meg, az elmúlt dolgok és események "előrehaladottabb" látványa, hanem a folyamatban lévő idő tartalmi mássága. Mint amikor a gyermek újra és újra rákérdez a (tán igaz sem) volt világára, s habár a válasz alig-alig változik, mégis az apró variációk és eltérések - életünk, tapasztalataink, ismereteink, érzelmeink, gondolkodásunk és meggyőződésünk módosulásai - teszik ki az egyes embernek és környezetének a múltját. Vagyis magát a világtörténelmet.

Bacsó Béla - Csorba László - Gábor György - Heller Ágnes - Rugási Gyula - Vajda Mihály - A ​történelem árnya
A ​történelemnek a jelenre boruló árnya néha a jellegtelen szürkeségig elmosódott, hasonlóan ahhoz, ahogy a saeculum határai válnak kitapinthatatlanná kortárs nemzedékek szemében. E napjaikat jól jellemző teoretikus helyzetben aktuális politikai kérdéseket vizsgálni lényegében véve ugyanannak az erudíciónak a megnyilatkozásait jelenti. A történelem korszakos árnyán túl talán éppen ez az erudíció foglalja valóban egységes Festschriftbe e kötet tanulmányait. De egységessé teszi e kötetet az a szellemi kötelék, amely e gyűjtemény szerzőit Ludassy Máriához, a Festschrift címzettjéhez és szellemi résztulajdonosához is köti. Ha kizárólag a maga mélységes komolyságában idézzük fel Nietzsche sorait - "az írás-olvasás tanítója és a korrektor alkotják a filológus első típusait" - akkor minden további nélkül elmondható, hogy Ludassy Mária nemcsak betölti ezt a szerepet, hanem tudományos és oktatói pályáján folyamatosan e "típus" gyarapításához és szellemi karbantartásához járul hozzá. Saeculum - Újonnan induló könyvsorozatunk profilját kifejezni hivatott címe a történő idő kétféle intervallumát jelöli az antikvitás óta: egyrészt a szubjektív élettapasztalattal még éppen kontrollálható emberöltőt, másrészt viszont a metafizikai horizont felé távolodó "korszakot", adott esetben "világkorszakot". A "Saeculum-könyvek" rövid, olykor villanásnyi szellemi portrék, helyzetértékelések, elemzések közzétételével két perdöntően fontosnak tartott kritériumot kíván szem előtt tartani: a gondolkodás szabadságának tiszteletét és a szellemi-tudományos színvonalat.

Gábor György - Ingres ​hegedűje
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gábor György - A ​szentély és a vadak
És ​a történelembe vezető keskeny ösvényen - kétoldalt az út mentén időtlen sziklaszirtek teszik varázslatossá és félelmetessé a tájat -, ott, ahol két tagbaszakadt férfi összezördülés nélkül aligha tudott volna kitérni egymás elől, egyszer csak feltűntek a vadak: szorosan egymáshoz tapadva, sötéten, fenyegetően, nyomukban felkavart portenger. Gyorsak voltak, pontosak és kíméletlenek. Füstölgő romok, csonthalmok, meggyalázott szent helyek adtak hírt kóborlásuk útvonaláról. Amikor az utolsó is eltűnt végre a horizont messzeségében, a por még kavargott kicsit, majd lassan visszaszállt az útra, örök otthonába. A táj ismét némaságba burkolózott, olyan volt minden, mint annak előtte. Ám a gondos tekintet, amely a múlt emlékeit hiánytalanul megőrizte, azonnal felfigyelt a legapróbb, puszta szemmel alig érzékelhető változásokra is. "Őrizz meg és emlékezz!", hangzott egykor a parancs, amely életben tartotta az emlékek hordozóját, s életet adott - az emlékezés rekonstrukciója révén - a halott múltnak is.

Buda Péter - Gábor György - Szabad ​egyház szabad államban
Magyarországon ​a rendszerváltást követően a sajátos történeti, szociológiai és politikai okok következtében olyan új helyzet alakult ki, amelyben - egyfelől - az állam a nyugati demokratikus hagyományoknak megfelelően korszerű törvényi keretekben jelenítette meg a vallási és lelkiismereti szabadság alkotmányos elemeit, de - másfelől - a sajátos körülmények, a nemzetközi és hazai tendenciák újszerűsége itthon is immár megköveteli a legújabb és egyre feszítőbb kihívásokra való, s a szűk pártérdekek fölé emelkedni képes elvszerű, az alkotmány szellemiségével összhangban álló válaszokat.

Gábor György - Az ​idő nélküli hely
A ​két vándor az idő börtönének lakája: az egyik a múlté, a másik a jövőé. Az egyik vándor háttal áll, hiszen a múltat kémleli. Ő a történész, a "visszafelé tekintő próféta". Talán épp Jesája, aki próféciájában újraépít, s az örökkévalóság mozgó képét, az időt visszafordítja. "És fiaid felépítik az ősi romokat, múlt nemzedékek alapjait feltámasztod." Romokat tesz újra lakhatóvá, a framentumokból a tiszta ész világát építi újra. A vándor boldog, hiszen világot alkot, noha tudja, hogy a múlt újraalkotott világa a szanaszét heverő kőrengetegben fogja bevégezni. A másik vándor is háttal áll, ő a jövőt fürkészi. Rendületlenül néz előre, mintha csak egy távoli pontra szegezné tekintetét, de nincs távoli pont, nincs semmi sem. Addigra ezek a kövek már nem lesznek, csak a vég, a teljes pusztulás. A vándor búskomor, hiszen egy világot lát megsemmisülni, noha tudja, hogy saját végzete felé rohanó, majdan bevégződő világát most még a szanaszét heverő kőrengeteg - a múlt élő jelzete - tartja fogva. Hogy miben bízhatunk? A két vándorban. Önmagunkban. Az emlékeinkben és a vágyainkban. Abban, hogy erőt merítünk a múltból, s reménykedünk a jövőben. A többi nem a mi dolgunk.

Bacsó Béla - Gábor György - Gyenge Zoltán - Heller Ágnes - A ​szépség akarata
Azt ​mondják, szöveg nincs olvasója nélkül, kép nincs szemlélője nélkül. Szövegek képeket indukálnak, és viszont, képek szövegeket. Ez utóbbit képviseli a Képfilozófiák sorozat, melyben jelen esetben filozófusok tekintetéből tanulhatja az olvasó, hogy kép és gondolat hogyan és hányféleképpen fonódhat egymásba. Egy különös kiállítóterembe lépünk, ahol együtt látható Raffaello A lovag álma, Carracci Herkules válaszúton, Blake Jákob lajtorjája, Henri Rousseau Az álom, Rembrandt Ábrahám áldozata, Caravaggio Izsák feláldozása Poussin A jeruzsálemi templom lerombolása és Lenbach Titus diadalkapuja Rómában című festménye. Ezen a kiállításon négy filozófus látogató vezet végig, hogy feltáruljanak előttünk a homályos és rejtett jelentések, a mitológiai és biblikus hagyományok, a történelem és az üdvtörténet, vagy maga az álomvilág. Minthogy filozófusok, nem a képekről beszélnek, hanem a képeket beszéltetik. És e beszédek olvasói számára nem csak a képek egyszerű ikonográfiája nyílhat fel, hanem a mögöttes tradíciók racionalitáson túli abszurditása és a történelem ábrázolhatósága. A kötet négy tanulmánya – Bacsó Béla „Herkules válaszúton” (Akarat és döntés), Gábor György Az akarat kiábrázolása, a történelem megképesítése, Gyenge Zoltán A szenvedély akarata – Caravaggio Izsákja. Képfilozófiai kísérlet, és Heller Ágnes Akaratnélküli álom-akaratformáló álom – kép és filozófia kapcsolatait vizsgálja.

Kollekciók