Ajax-loader

Ryszard Kapuściński könyvei a rukkolán


Ryszard Kapuściński - A ​sahinsah
Az ​1932-ben született Kapuściński, a szocialista világ "repülő-riportere" mindig veszélyhelyzetből tudósít, sokszor ő az egyetlen európai újságíró a helyszínen. Pályája során négyszer állt kivégzőosztag előtt. Huszonhét forradalmat, háborút élt meg a harmadik világ különböző országaiban. Kapuściński a megismerés megszállottja, könyve mégsem pusztán riportkönyv. A beszélgetések, adatok mindig jelképes értékűek, úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy az események mozgatórugóit világítsák meg. Az író nem ír le semmit, amit nem volt alkalma a saját bőrén kipróbálni. Ez a páratlanul szigorú, költői erejű próza hatalmas ismeretanyagot hömpölyögtet, s többet árul el nekünk Iránról, mint sok vaskos kézikönyv.

Ryszard Kapuściński - A ​császár / A sahinsah
A ​szerző Etiópiában a katonaság hatalomátvétele után élete kockáztatásával felkereste Hailé Szelasszié különböző magas beosztású hivatalnokait (a kutyapisifeltörlőtől a miniszterig) Az ő vallomásaik alapján született első könyve, A császár. A szerző a hatalom mechanizmusáról írt trilógia első részének tekinti, A sahinsah Iránról szól, a sah bukása idején, és ugyancsak világsiker. A zsarnok hibáinak százféle fajtájával ismertet meg bennünket, az uralkodó szinte abszurd hozzá nem értésével, a valóságtól való elrugaszkodásával és azzal a riasztó ténnyel, hogy a kegyetlenség ebben az országban történelmi hagyomány. Kapuscinski nem ír le semmit, amit nem volt alkalma saját bőrén tapasztalni. Innen ered prózája roppant szuggesztivitása.

Ryszard Kapuściński - Lapidárium
"Az ​alábbi szaggatott feljegyzéseket úgy kezelem, mint egy folytatandó sorozat kezdetét. Sokáig haboztam, kiadjam-e a kezemből mindazt, amit eddig írtam, vagy legalább a félezredik oldalig folytassam. A kiadó rábírt, hogy már most állítsam össze könyvvé a kész szöveget. Mivel pedig az egész se lesz más, mint "szövegfolyam", jellemző jegye az, hogy bármikor abbahagyható és újrakezdhető. A cím, a lapidárium is ezt jelölné. A könyvnek két ihlető forrása volt: az egyik eszmei jellegű, a másik formai. Az eszmei azt jelenti, hogy a fő részt a hajógyári sztrájkok és az 1981. december 13-án kihirdetett szükségállapot idején és után jegyeztem le. Ezekből a történelmi eseményekből engem a válságunk és drámánk által kiváltott hangulatok, emberi érzelmek és gondolatok érdekeltek. Ez a lapidárium lényegi forrása. Forrásának formai műhelyjellege pedig abban rejlik, hogy megkísérli a bennünket körülvevő világ alakzatait, üzeneteit rögzíteni. A helyszínen, azon melegében írt beszámoló a riport. Én a lapidáriumban kísérletet teszek egy afabuláris beszámolótípus megteremtésére. Ez a feljegyzés nem tartalmaz semmiféle hagyományos riport jellegű leírást: tömörítésre, rövidítésre törekszik. Egyfajta kísérlet. Az olvasó dönti el, hogy mennyire sikeres." Ryszard Kapuściński

Ryszard Kapuściński - Golyózáporban ​Angola földjén
Ryszard ​Kapuściński neves lengyel újságíró. Nemrég megkapta a Nemzetközi Újságíró Szervezet különdíját. 1975 szeptemberétől novemberéig Angolában járt, itteni élményeiről szól ez a könyv, melyből az alábbi részletet közöljük: "Éjszaka az egyik téren összegyűlt néhány ezer ember. Megmondták, ne jöjjön össze nagy tömeg, hogy bombatámadás esetén el lehessen kerülni a vérontást. Az éjszaka sötét volt, felhős, a gyűlés díszletei kimbangisták titkos gyülekezetére emlékeztettek. A székesegyház órája tizenkettőt ütött. Beköszöntött 1975. november 11-e. A téren csönd uralkodott. Az emelvényen Agostinho Neto felolvasta az Angolai Népi Köztársaság kikiáltásáról szóló szöveget. Hangja megremegett, néhányszor elfúlt. Mikor befejezte, a láthatatlan tömegben taps csattant, az emberek kiáltoztak. Több beszéd nem volt. Egy pillanattal később az emelvényen kialudtak a fények, az emberek sietve szétszéledtek, belevesztek a homályba. Az északi fronton hallgattak az ágyuk. De egyszer csak a városban tartózkodó katonák féktelen lövöldözéssel adták jelét ujjongásuknak. Kaotikus zsivaj támadt, az éjszaka megélénkült."

Ryszard Kapuściński - Lapidárium ​III., IV., V.
"Nagyon ​nehéz pillanatban vagyunk, mert a szegények és gazdagok közti különbség tovább növekszik. A gazdag társadalmakban kezd szétmosódni a középosztály, és eltűnőben van a gondoskodó állam. Bolygóméretekben pedig a fejlett országok egyre szegényebbek. Manilában van egy rizsnemesítő intézet, amelyben sokkal nagyobb terméshozamú rizsfajták kifejlesztésén dolgoznak. Nos, ennek az intézetnek úgy lefaragták a költségvetését, hogy jelenleg a személyzet létszáma egyharmaddal kisebb, mint volt. Ugyanakkor óriási pénzek jutnak olyan kutatásokra, amelyek a gazdagoknak a szegények fölött gyakorolt ellenőrzését hivatottak szolgálni, mint például a telekommunikációs rendszer, a kibernetikus terek, és rengeteg pénzt fordítanak egyre több luxust biztosító gépkocsik tervezésére. A világ mindinkább a gazdagok világa lesz, a gazdagok kizárólag maguknak akarják kisajátítani a bolygónkat." Ryszard Kapuściński

Ryszard Kapuściński - Futballháború
"Egy ​hónap alatt öt országon utaztam át. ezek közül négyben rendkívüli állapotot hirdettek ki. az egyikben - akkor mozdították el az elnököt, a másikban - csak a véletlennek köszönhetőten maradt a helyén, a harmadikban - az államfő nem meri kitenni a lábát a hadserege által őrzött rezidenciájából. Két parlamentet feloszlattak. Két kormányt leváltottak. sok tucat kativistát letartóztattak. Sok tucat embert öltek meg a politikai harcok során. 520 kilométeres úton huszonegyszer volt ellnőrzés és négyszer motoztak meg." E rövid részlet talán érzékeltet valamit a szerző megélte eseményekből. A korábbi könyveiből már nálunk is jól ismert Ryszard Kapuscinski ugyanis a hatvanas években bejárta szinte az egész forrongó Afrikát: részt vett a gyarmatosítás alól felszabadult Ghána örömünnepén, Kongóból ő tudósított először Lumumba meggyilkolásáról, s megdöbbentő riportokban számolt be a nigériai polgárháború borzalmairól csakúgy, mint az angolai portugál uralom végnapjairól - hogy csak néhányat említsünk a szüntelen halálveszedelmekkel fenyegető helyszínekből. Ott volt a frontvonalban Közép-Amerikában is, amikor Honduras és Nicaragua között kitört a híres-hírhedett "futballháború", majd a akukázusi és a közép-ázsiai szovjetköztársaságokat is felkereste. Riportjait kivételes ábrázolási pontosság teszi feledhetetlenné, emberi magatartását pedig az az - Egon Kischre emlékeztető - leküzdhetetlen kíváncsiság, amelynek lényegét ő maga így fogalmazza meg: "... mindent ki kell tapasztalnom a saját bőrömön. Tudom, hogy végigfut a hideg az ember hátán, ha túl közel merészkedik az oroszlánhoz. Én közel mentem az oroszlánhoz, hogy megtudjam, milyen érzés. Meg akartam ismerni, mert tudtam, hogy senki sem tudja ezt leírni nekem."

Ryszard Kapuściński - A ​birodalom
A ​birodalom című könyvében a Szovjetunió felbomlásának történetét dolgozta fel. [...]

Ryszard Kapuściński - Jeszcze ​dzień życia
"Reportaż ​ten jest zapisem wydarzeń wojny domowej w Angoli w ostatnich miesiącach przed uzyskaniem przez ten kraj niepodległości 11 listopada 1975 roku. Autor obserwuje i opisuje wydarzenia z wyludnionej i zagrożonej atakiem obcych interwentów stolicy - Luandy, a także bezpośrednio na froncie. Jeszcze dzień życia jest książką bardzo osobistą. Nie o wojnie, nie o tych walczących stronach, tylko o zagubieniu, o niewiadomej, o niepewności, co się z tobą stanie. Były tam takie sytuacje, że człowiek właściwie wiedział, że nie będzie już żył. I każdego dnia mówiło się z ulgą: - O, jeszcze jeden dzień z życia mam za sobą, jeszcze jeden mnie czeka. Ale już nie więcej.” Ryszard Kapuściński A dona Cartagina? Boję się o tym myśleć. Bo jeżeli jej już nie ma? Ale to właśnie wydaje mi się niemożliwe. Bez dony Cartaginy nie umiem sobie wyobrazić ani Luandy, ani Angoli, ani całej tej wojny. Dlatego jestem pewien, że jeżeli będziecie w Luandzie, wcześniej czy później spotkacie siwą starusz...kę, jak idzie rano w stronę hotelu "Tivoli". Spieszy się, gdyż jak co dzień czeka ją dużo sprzątania. Jeżeli ją zatrzymacie i spytacie - Przepraszam, czy dona Cartagina? kobieta przystanie na chwilę, spojrzy zdumiona, a potem uprzejmie odpowie -Tak, to j a. I żwawo pójdzie dalej.

Ryszard Kapuściński - Utazások ​Hérodotosszal
"A ​Nagy Uralkodó, aki a világ meghódítására törekszik, lelkes, ugyanakkor módszeres gyűjtőként teszi mindezt. Így morfondíroz magában: enyémek már a ionok, a kariaiak es a lüdek. Ki hiányzik még? Hiányoznak még a thrákok, a geták, a szküthak. És szívében azonnal lángra gyúl a vágy, hogy megszerezze azokat is, akik még kívül esnek hatókörén. Ők, az eddig szabad és független népek azonban még nem tudják, hogy felkeltették a Nagy Uralkodó érdeklődését, s ezzel sorsuk is megpecsételődött. És hogy a többi már csak idő kérdése... Igaz ugyan, hogy népek esetében valamilyen ürügyet is kell találni. Az a lényeg, hogy egyetemes emberi küldetés vagy isteni parancs rangjára emeljük ezt az ürügyet. A választék egyébként nem túl nagy: vagy azt mondjuk, hogy védekeznünk kell, vagy azt, hogy másokat kell megvédenünk, vagy pedig, hogy égi akaratot teljesitünk..." A nemrég elhunyt, nagy lengyel iró könyve ismét a világ - legtöbb európai számára - ismeretlen tájaira viszi el olvasóit. De most nem egyedül utazik, útitársa és útikalauza az ókori görögség legendás történésze, a szintén fáradhatatlan vándor: Herodotosz.

Ryszard Kapuściński - Ében
...Fölemelik ​az elnököt. Doe ül, hátát egy katona támasztja meg a lábával, fülétől megfosztott, vérben úszó feje imbolyog. Johnson most nem igazán tudja, mi legyen tovább. Levágassa Doe orrát? Kezét? Lábát? Láthatóan nincs ötlete. Kezdi untatni a dolog. - Vigyétek innen! - parancsolja a katonáknak, akik elcipelik további kínvallatásra (azt is filmre veszik). Doe, halálra kínozva, élt még néhány órát, aztán a vérveszteség miatt meghalt. Amikor Monroviában jártam, az elnök kínzását bemutató videokazetta volt a médiapiac legnagyobb szenzációja. A városban azonban kevés volt a lejátszó, és a villanyt is gyakran kikapcsolták. Az emberek, ha látni akarták a kínzásokat (az egész film két órás volt), kénytelenek voltak bekéredzkedni tehetősebb szomszédaikhoz vagy valamelyik bárba, ahol szünet nélkül ment a kazetta..."

Ryszard Kapuściński - A ​császár
"Ez ​polgárháború. Ez ilyen. Leültem az ablak mellé - de ők rögtön: uram, üljön máshová, megláthatják az utcáról, így könnyen eltalálják. Jön egy autó, megáll, lövéseket hallani. Kik voltak - ezek vagy azok? És kik ezek és kicsodák azok, akik ellene vannak ezeknek, mert ezek támogatják amazokat? Az autó továbbmegy, ugatnak a kutyák. Addisz Abebában egész éjjel ugatnak a kutyák, kutyák városa ez, tele fajkutyákkal és elvadult, gubancos szőrű, férgektől és maláriától kínzott ebekkel. Fölöslegesen ismételgetik, hogy vigyázzak; hogy egyetlen címet vagy nevet, még az arcukat sem szabad leírnom, sem azt, hogy az illető magas vagy alacsony, sovány, milyen a homloka, a keze, a tekintete, a lába, a térde - már nincs ki előtt térdelniök. F.: Egy kis japán pincsi volt. Lulunak hívták. Joga volt a császári ágyban aludni. A különféle szertartások idején el-elszökött a császár térdéről, és az előkelőségek cipőjére pisilt. Az uraknak nem volt szabad megrezdülniök, semmiféle mozdulatot nem tehettek, amikor érezték a nedvességet a cipőjükben. Tisztem szerint az álldogáló uraságok között kellett járnom és letörölnöm a vizeletet a cipőjükről. Ehhez volt egy atlasz törlőrongyom. Ez volt a munkám tíz éven keresztül."

Ryszard Kapuściński - The ​Shadow of the Sun
Colorful ​writing and a deep intelligence highlight these essays' graceful exploration of postcolonial Africa. A Polish journalist who has written about the continent for more than three decades, Kapuscinski provides glimpses into African life far beyond what has been covered in headlines or in most previous books on the subject. The dispatches focus on the awkward relationship between Europe and Africa. Kapuscinski, whose books have been translated into 19 languages (they include The Emperor and The Soccer War), makes this clear through his own personal struggle with malaria soon after he first arrived on the continent. This emphasis also comes through in his dispatches on African nations such as Ghana, Nigeria, Tanzania and Rwanda, which detail how the giddy optimism of the immediate postcolonial era disintegrated into corruption, poverty and conflict. But even as he describes a familiar story, his keen observations make it fresh. Writing about the provincialism of Rwanda, he says, "A trip round the world is a journey from backwater to backwater, each of which considers itself... a shining star." But political observations are just one of the strengths of this book. Kapuscinski's seemingly effortless writing style makes daily life come alive whether he's covering an Arab vendor making coffee or the efforts made at night by lizards to catch their mosquito prey. (The lizards' "eyes are capable of 180-degree rotation within their sockets, like the telescopes of astronomers....") Ultimately, this book is a personal and political travelogue of one man's rocky love affair with a continent of nations. Those looking for an engaging, literary introduction to Africa or even for some additional knowledge should look no further. (Apr.) Forecast: Kapuscinski is a very popular writer in Europe but has never broken out here. With a cluster of books on Africa coming out this season, this will get some media attention and may sell better than his previous books.

Kollekciók