Ajax-loader

Várady Szabolcs könyvei a rukkolán


Várady Szabolcs - Ha ​már itt vagy
Várady ​Szabolcs egyetlen vékony kötetének a címe: HA MÁR ITT VAGY, nem ígér valami lelkes lendületet. A 15. lapon egy huszonkét éves korában írott verse felett pedig ezt olvassuk: ROSSZKEDVŰ TÖREDÉK. És bár van benne némi önirónia, mégis el kell hinnünk, hogy az ifjú költő „öreges gyanakvásba veszti, nem pedig szárnyalni ereszti kedvét, ha támad költeni”. S ha egy húsz évvel későbbi remeklését, az EGY SZÜLETÉSNAP ÖRVÉN-t olvassuk, a kép nem sokat változik: „…idestova húsz év alatt savanyú fel-se-nőttekké fajzottunk el”. Igaz, hogy onnan visszafele nézve az a nehezen lobbanó, füstölögve senyvedő ifjúság azért sokkal vidámabbnak, viharosabbnak-féktelenebbnek látszik, mint a közben írt versek egykorú tudósításaiból.

Várady Szabolcs - De ​mennyire
Várady ​Szabolcs a legjelentősebb mai magyar költők egyike, régóta várt új kötetének megjelenése a kortárs hazai líra nagy eseménye. A De mennyire végig nagyon személyes könyv. Gyerekkori emlékekről, baráti kapcsolatokról és ezek kényszerű elmúlásáról szól elsősorban. Négy ciklusra tagolódik. Az első (Vagy megvolt valóban) az emlékek felidézésén keresztül azok bizonyosságát vagy bizonytalanságát érzékelteti. A ciklusban helyet kapnak a dolgok romlását, a halál közeledését, az elhunyt barátok gyászolását megörökítő versek is. Ennek szerves folytatása a második egység (Ha ott is: itt), amely a címben említett ott-itt tengelyén pályatársakra emlékezik és ünnepel. A kötet harmadik szakasza a modernségtradicionalista Várady lírájában kísérleti szövegnek is tekinthető. Az Egy év cserepei egyetlen hosszú vers, amelynek minden strófáját mások írták: egy év beérkező e-mailjeiből van összemontírozva csekély igazításokkal és a szerkesztéssel saját versszöveggé. A negyedik, záró ciklusban (Ameddig, addig) az álom is kiemelt szerepet kap. A szövegek formálásában helyenként megnő a ritmikai elemek szerepe és bizonyosfajta zenei szerkezetre való törekvés - a Ritmuspróbák és a Dob című versekben például. A kötet első verse egy kérdéssel zárul ("Hová tegyem, ha majd eszembe jut?"), amire az utolsó hosszú vers végén megérkezik a válasz, egyúttal egy régebbi, Horác című vershez is kapcsolódva. Ferencz Győző a készülő kötetet olvasva ezt írta Várady Szabolcsnak: "Van valami a versekben, amit (persze nem klasszika-filológusként) horatiusi vonásnak érzek. Ezt egyszer jobban ki kellene fejtenem. Imre Flórát és Kőrizs Imrét mindenesetre folyton azzal gyötröm, árulják már el, jól gondolom-e, hogy az antik költők másféle poétika szerint írtak verset, mint a későbbiek. Nálad is ott van ez, ami Horatiusban annyira izgat: a hang és a téma közvetlenségének távolságot ad a tökéletes formai kidolgozottság, sajátos feszültség alakul ki ettől. Persze ez csak egy kis része a versek bonyolult rétegezettségének." A De mennyire összegzéskötet, benne megcsillannak a Várady-líra jellegzetes erényei: irónia, intellektualitás, intonálás, és kiegészül egyfajta hűvös szenvedélyességgel, elegáns és intenzív életfilozófiával.

Várady Szabolcs - A ​rejtett kijárat
Várady ​Szabolcs egy gyűjteményes verseskötettel jelentkezik hatvanadik születésnapja alkalmából, az ő szavaival élve "az összes vállalható versemet, a legjobbnak gondolt versfordításokat, a prózákat és függelékben a limerikeket és egyéb komolytalanságokat" gyűjtötte össze ebben a kiadványban. Bárki lapozgat ebben a szép vastagra felhizlalt kötetben, akár verset keres, akár verselemzést, akár csak szórakozni szeretne egy jól kihegyezett rímen, biztosan talál valamit, amiben örömét leli.

Várady Szabolcs - Hátha ​nem úgy van
"Mind ​csak azt lestem, felbukkansz-e, hátha nem vagy mégse a tengerparton nem velem, aki ezt is elrontottam. Hátha nem úgy van minden, ahogy van."

Kollekciók