Ajax-loader

Benkő Loránd könyvei a rukkolán


Benkő Loránd - A ​Szovárd-kérdés
Az ​Árpád-korból ismert és részben legalábbis a honfoglalásig visszamenő magyar nemzetségek szakirodalmunkban inkább csak általánosságban kaptak figyelmet, egyenként nem kerültek a kutatások előterébe. A könyv nem ok nélkül emeli ki e nemzetségek közül éppen a Szovárdokat. Egyrészt, mert minden bizonnyal közülük származott az évszázadokon át Anonymusként emlegetett P mester, a valóságban Péter győri püspök és kancellár, a III. Bélától kegyelt „Velek dux” családjának sarja és II. Endre főembere. Másrészt azért nevezetes a Szovárd nemzetség, mert léte, szerepe összekötődik Konsztantinosz bizánci császár ominózus kitételével, mely szerint a magyarság egy része közvetlenül a honfoglalás előtt a besenyő támadás következtében népünk régi megnevezését továbbvíve „szavarti aszfali” néven Perzsiába került és élt tovább. Benkő Loránd a geszta és a korai krónikák tüzetes szövegvizsgálata után a Szovárd nevet minden részletre kiterjedő nyelvészeti elemzésnek veti alá, majd mindezek fényében - okleveles források segítségével - feltárja a Szovárd nemzetség eredeti szálláshelyeit, nevének motivációját, végül eredményeit szembesíti Konsztantinosz említett leírásával. Következtetéseire a történeti névtudomány elveinek és módszerének felhasználásával jutott.

Benkő Loránd - Magyar ​nyelvtudósok a XX. században
A ​szerzőnek két huzamos időn át viselt tisztsége nyomán, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökeként, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának elnökeként szívesen vállalt kötelessége volt tudós életük nevezetes szakaszaihoz érkezett kollégáinak eredményeit méltatni, illetve életpályájuk végén tőlük búcsút venni. E kötetbe foglalva együtt állnak Benkő Loránd elődeinek, tanárainak, kollégáinak, munkatársainak ily módon született méltatásai, illetve búcsúztatói. Az emlékezésekben tizenöt nyelvész életpálya tárul fel, egymás mellé helyezésük egyben sajátos múlt századi tudománytörténetet is ki- rajzol. Mindnyájan ahhoz a század elején megizmosodott nyelvészeti irányzathoz tartoztak ugyanis, akiket egykor külföldi nyelvészek "budapesti nyelvtörténeti iskola"-ként is emlegettek. Az emlékezések által megidézett tudósok életpályája abban is közös, hogy nyelvészeti munkásságuk nem lépte (nem léphette) át a múlt századot, illetve, hogy közülük már senki sincs az élők sorában. A szerzőt legtöbbjükhöz szoros érzelmi szálak is kötötték. A század 60-as éveitől kezdve honosodtak meg és terjedtek el új leíró jellegű nyelvészeti irányok, hasonlóképpen kiváló eredményeket mutatva fel. Érdemes képviselőinek méltatása másokra vár.

Benkő Loránd - A ​történeti nyelvtudomány alapjai
A ​szerző több konkrét magyar nyelvtörténeti tárgyú könyve és igen számos ilynemű tanulmánya, cikke után e műben a nyelv történetének általános, elméleti kérdéseit tárgyalja. Fejtegetései középpontjában a nyelvi változások tematikája áll: sokféle nézőpontból taglalja a változások mibenlétét, körülményeit, nyelvrendszerbeli helyzetét, belső törvényszerűségeit, a nyelvek érintkezésével összefüggő mozzanatait, a változások okát és célját, értékrendjét stb. a többnyire bonyolult elméleti kérdéseket igyekszik közérthető formában előadni, egyeztetve a magyar szakos egyetemi hallgatók általános nyelvtörténeti tanulmányi kívánalmait a nyelvtörténeti kutatóinak inkább tudományos kézikönyv iránti igényével. Elvi téziseit bő példaanyaggal szemlélteti, amely - tekintettel az oktatás céljára - elsőrendűen magyar nyelvi, de ahol a felmerülő kérdések megvilágításához a nemzeti nyelv példái nem elegendők, idegen nyelvi anyaggal illusztrált problematika is nagy számban előkerül.

Benkő Loránd - Beszélnek ​a múlt nevei
Ez ​a gyűjtemény lényegében folytatása vagy legalábbis hasonló jellegű párja a Név és történelem címen 1998-ban közzétett tanulmánykötetnek. Ugyanúgy a korai magyar tulajdonnevek világába vezet el, ahol a magyarság Kárpát-medencei tulajdonnév-adása a honfoglalást, majd államalapítást követő nagy műveltségváltás századaiban nemcsak hagyományokat őrzött, vitt tovább, hanem új névegyedek és névtípusok tömegét keltette életre egyrészt saját nyelvi anyagából kitermelve, másrészt az itt élő, környezetét képező nyelvekből kölcsönzés során. Az Árpád-korból fennmaradt, különböző célú, jellegű, műfajú írásos források úgyszólván tengernyi arányokban öntik elénk e névadás teremtményeit. Ezek egyik részében az emberi gondolkodás és műveltség szokványos elemei kapnak nyelvi formát, melyek inkább csak tipológiai, statisztikai jellegű vizsgálatokra tartanak igényt. Másik részük azonban olyan kortörténeti, anyagi és szellemi műveltségbeli ismereteket hordoz, amelyeket ez időszak viszonyaira vonatkozóan más kutatási módon, eszközökkel nem mindig lehet földeríteni. A bennük rejlő tanulságok kiaknázása a történeti névtan feladata.

Bárczi Géza - Benkő Loránd - Berrár Jolán - A ​magyar nyelv története
A ​mű nyelvünk történetét tekinti át a nyelvészeti eszközökkel kitapintható legrégibb időktől napjainkig. Bár érinti a magyar nyelv előtörténetét, a rokon nyelvi együttélés idejét, a fő súlyt nyelvünk önálló történetének megrajzolására fekteti. A magyar nyelvtörténet forrásainak bemutatása és felhasználásuk módszerbeli kérdéseinek tárgyalása után sorra veszi a nyelvrendszer különféle részlegeinek történetét: nyelvünk hangfejlődését szókincsbeli és szerkezeti változásait. Mindezen részlegek összefoglalásaként általános áttekintést is ad a magyar nyelv életének egészéről, népünk történetéhez, a gazdasági, társadalmi, művelődési változásokhoz fűződő viszonyáról. A mű végén a magyar nyelvtörténetírás rövid áttekintése található. - A munka elsősorban egyetemi tankönyvnek készült, de haszonnal forgathatja a nyelv kérdése iránt érdeklődő művelt olvasó és különösen a magyar szakos pedagógus.

Benkő Loránd - Nemzet ​és anyanyelve
E ​kötetben a szerző azoknak az előadásoknak gyűjteményét adja közre, amelyeket az elmúlt negyedszázadban a magyar nyelv ügyében és ügyéért különböző helyeken és alkalmakkor tartott. Gondolatainak középpontjában az anyanyelv társadalmi szerepe áll. Anyanyelvünket eszmei szempontból, a tör­ténelmi értelemben vett nemzeti összetartozás biztosításaként, a nemzettudat fenntartásának zálogaként, a hazához, a szülőföldhöz, a hagyományokhoz kötődés jelképeként vizsgálja. Gyakorlati szempontokat figyelembe véve a nyelv a szerző számára a tudás megszerzésének, továbbadásának és az esz­tétikum kifejezésének legfontosabb eszköze. Az előadások foglalkoznak a nyelvművelés elvi kérdéseivel, a nyelvészeknek az anyanyelv iránt érzett felelősségével, valamint általában az értelmiségnek az anyanyelv életében betöltött szerepével. Benkő Loránd bepillantást nyújt a magyar nyelv alakulásának néhány meghatározó jelentőségű sorsfordulójába. Mivel a kötet egy hosszabb időszak termését fogja egybe, a magyar nyelv legújabb fejlő­désében felgyülemlett problémák egyfajta dokumentációját tartalmazza. A vá­logatás hasznos olvasmányul szolgálhat nemcsak magyartanárok, hanem az anyanyelvünk sorsa, állapota iránt érdeklődők számára is.

Kollekciók