Ajax-loader

Kalmár János könyvei a rukkolán


Kalmár János - A ​pokol kazemattja
Kurt ​Waldmann élete, amelyet ő maga tár elénk az Emlékezéseiben, az I. Világháború utáni generáció ellentmondásos és korántsem békés miliőjében követhető, a kora gyermekkori évektől a háború végső napjaikig. A volt SS Scharführer majd kiemelt hadifogoly (egy "idegenlégiósokat" tartalékolt titkos táborban a Tajgában) csodával határos módon éli túl a tábor likvidálását, majd a gulágot, ahol átveszi az eltűnt nacsalnyiktól az őrző személyzetet ellátó "titkos" szeszfőzdét. Ez a vállalkozás lesz az alapja a gulag helyén általa létrehozott ipari egységnek, s a később privatizált "Ruslan Drinks and Foods"-nak. Idős korában felébred benne a honvágy, cégét eladja és hazatér Németországba, ahol megírja e könyv tárgyát képező Emlékezéseket. Drezdai család szülöttje, nagybátyja leszerelt katonatiszt, apja kisiparos, hadirokkant. Az órás furcsa férfiaknak ad műhelyében találkozót és házában menedéket, akikre 1933 után magas tisztségek várnak. Az új rezsim haszonélvezői között találjuk az ifjú Kurt-ot, a távközlési technikum abszolvensét is, aki az SS-ben folytatja karrierjét, mint transzmissziós tiszthelyettes. Ebben a minőségben vesz részt az 1940.-es francia hadjáratban, majd (némi hátszéllel) a bremmeni kommunikációs központban teljesít szolgálatot. 1941. nyarán átkerül keleti hadműveletekhez, de egy partizán-támadás során megsebesül, és ezzel megússza a Moszva alatti (vesztes) csata következményeit. Úgyszintén a szálingrádi katlant is: a repülő, amelyen fontos dokumentumokat visznek a Vezérkarnak, találatot kap; Kurt sebesülten, végkép kimerülve, de eljut a Donig. Ő az egyetlen, aki számot tud adni a bekerített egység végnapjairól. Felépülését követően a Főhadiszállás mellett teljesített szolgálatot s onnan — pártfogója kegyvesztése után — átvezényelik a poznani erődbe. Beszámol e hatalmas beton-kazematt felkészítéséről, a fegyverzetéről, köztük a két óriás-ágyúról, a szovjet parlamenterekkel folytatott tárgyalásról, majd az ostrom menetéről, a kezdeti sikeres ellenállástól a falak, bunkerek teljes lerombolásáig, a Vörös Hadsereg haditechnikát és katonák életét nem kímélő erődemonstrációja alkalmával. Ki valójában ez a szimpatikus szőke, kék szemű fiatalember? Vakhitű, fanatikus náci, ária felmenők büszke örököse? Mit jelentett számára a Hazáért, a Führerért tett eskű? És mivel magyarázható a hozzá hasonló egyszerű emberek kitartása, a nélkülözések, bombatámadások közepette, még a háború utolsó napjaiban is? Számára nyolcvan négy évesen és sok év hadifogság után is felvetődik a kérdés: mi, akik átéltük ezeket a borzalmakat, mennyiben vagyunk felelősek értük, vagy csak egyszerűen hagytuk, hogy sodorjon velünk az ár a túlélés felé vagy a biztos halálba?

Kalmár János - Linaria ​vulgaris
A ​hatvanas-hetvenes évek sikeres biológus professzora a rendszerváltást követően, nem alaptalanul, mellőzve, megalázva érzi magát, sőt családja is ellene fordul. Így kerül sor a korábban felfedezett gyilkos enzim „alkalmazására”, amelynek ártatlanok is és végül önmaga is áldozatul esik Linaria vulgaris A negyvenes évek véletlen áldozataként Szabó József, leszerelt honvéd tiszthelyettes becsöppen a nagypolitikába, meghurcolják, de ’53 után rehabilitálják, a gödöllői egyetemre kerül s némi hátszéllel végig élvezi a hatvanas-hetvenes évek tudományos érvényesüléseinek lehetőségeit. Tanszékvezető professzor, a fitokémia, majd a fitotoxikológia bel- és külföldön elismert szaktekintélye, ugyanakkor ügyesen kezeli a saját anyagi problémáit is. De 1990 körül megváltoznak a dolgok, az új versenypályán már nem állja meg a helyét. Közötte és számos ellenlábasa között a szakadék áthidalhatatlan, s közbe a családi háttér is csődöt mond. Így kerül a hetvenes éveiben járó tudós professzor a keveházi Idősek Otthonába, ahol ideje és lehetősége nyílik véghezvinni élete hátborzongató művét: egy halálos hatású enzim extrahálását, koncentrálását és alkalmazását, ami végül emberi életekbe kerül: többek között a sajátjába is: Szabó József professzor, a fitotoxikológia nemzetközileg elismert szakértője magával vitte millió kis virágbibe szörnyű titkát, oda ahol senki se fog rátalálni.

Kalmár János - Magyarország ​története a 16-18. században
Elnyomás, ​osztályharc, a tömegek kizsákmányolása, elnyomottak lázadása, a diadalmas szocializmus mint az emberiség fejlődésének csúcspontja - ebből állna a történelem? Talán Madáchnak van igaza, amikor olyan érzés kelt olvasójában, hogy az emberiség históriája kudarcok sorozata? Az állam valóban az elnyomó osztály erőszakszervezete? Erőszakos, az emberre ránehezedő közhatalom? És ha az, akkor csakis ebben a vonatkozásban határozható meg? Akkor talán a besenyők meg az uzok voltak a boldog népek, amelyek el sem jutottak az államalapításig? Megannyi kérdés, amely óhatatlanul felmerülhet abban a szerencsétlen diákban, aki az elmúlt évtizedek haza történelemkönyveiből volt kénytelen tanulni, no meg abban a még kevésbé szerencsés tanárban, aki mondanivalóját kényszerült e tankönyvek tartalmához és szemléletéhez igazítani. Megannyi kérdés, amelyre csak lassan érkezik a kielégítő válasz, hála néhány tudományos-ismeretterjesztő műhelynek, mint a TIT Szabadegyeteme vagy a História című folyóirat. Az IKVA Könyvkiadó kiadványsorozatában olyan műveket jelentet meg, amelyek háttérinformációt nyújtanak a használatban lévő tankönyvek közölt adataihoz, ahol szükséges, helyre is igazítják az avult ténymegállapításokat, és ami a legfontosabb: új, korszerű történelemszemléletet adnak közre a történelmi folyamatok jobb megértésére törekvők számára. Ilyen vonatkozásban a sorozatban megjelenő történelmi tanulmányok egyaránt hasznosak tanár és diák részére. A tanulmányokat úgy kell olvasni, hogy azok kiegészítik, sok esetben módosítják, de nem helyettesítik a történelemtankönyveket. Azokkal együtt használva viszont megbízható, korrekt ismereteket adnak. (...)

Kalmár János - A ​Rendszer
A ​visszatérő Magellánt a Föld csak hosszas alku után fogadja vissza. Itt most öt milliárd él és dolgozik a Rendszer zárt egységeiben: a visszafogadásukat kérő tömegtüntetések alaposan megbolygatják a „stabil” Világunió intézményeit, a Rendszer működtetése kérdéssé válik, több-kevesebb eredménnyel. Százötven éves, sikeres csillagközi útjáról visszatérve, a Magellán űrobjektumot a Föld nem hajlandó fogadni. Mert ez a bolygó már nem z őseik otthona; városok, országok, egész térségek néptelenedtek el, a népesség nagy hányada a Rendszer Egységeiben, zárt betonépületek tízezreiben él, dolgozik és szaporodik; de hogy jutott az emberiség problémáinak erre az embertelen megoldására? Az egész a XXI. században kezdődött, Sysiphus Templar kommandós, riporter és önjelölt szociológus, a Mester és neje, Kim Dongszan kezdeményezésére. Akadnak azonban lelkes emberek, akik készek szembeszegülni a XXIII. század rögeszméivel és egyéb „áldásaival”, köztük a Világunió vezető testületével, a hivatalos médiával és magával a Rendszerrel is: Soledad Pereira, a távoli csillagvilágok szerelmese, Howardson professzor, León Cortez Cordoban, a LCC TV-csatorna menedzsere és sokan mások. A Magellán utasainak a Földre való visszafogadása csak ürügy a gyökeres változások kikövetelésére — s hogy mennyire sikerül ezeket elindítani, nos a pozitív jeleken túl, még messze van a megoldás. Mert az Epilógusban Bianchi ezredes, a Magellán Fegyveres Erőinek parancsnoka Czabzyk tábornokkal beszélget, nem kimondottan békés dolgokról...

Kalmár János - A ​remény vándorai
A ​RENDSZER összeomlott, a XXVI. század emberisége visszasüllyedt a barbár korba. Egy családját vesztett férfi és a varjágoktól elmenekült fiú és lány útját követjük a kifosztott Baltikumtól, Lengyelországon és Szék városállamán át Krétáig, a Remény Szigetéig, de sajnos ott is utoléri őket a végzet. A XXVI. században vagyunk. A 6 milliárd "védencet" foglalkoztató RENDSZER-t egy fanatikus, aki a konszern műszaki vezetőjévé kűzdötte fel magát, egy parancsot ad ki: Annihilation. És nem csak a "védencek", de a kint lévő és a RENDSZER-től függő emberisé száz milliói is elvesznek. Akik túlélik, kénytelenek a rabló, fosztogató "varjágokkal", "wanqui"-okkal és hasonlókkal élet-halálharcot vívni, vagy messze elvándorolni, biztonságosabb helyekre. Mateusz Branowsky, a krétai főpap meghívásának is csak akkor tesz eleget, miután családját elveszítette. A Visztulát követve két fiatalra talál, egy lányra és egy fiúra; ők a varjágok elöl szöktek meg s együtt folytatják útjukat. Áthaladnak a romos, hajdanvolt lengyel fővároson, a vélt vagy valós kísértetek járta Tiltott Övezet bunkerei (az "egységek") között. S hogy ne legyen túl egyszerű az élet: a nevenincs leányzó (varjágoknál nőknek nem jár névadás) az ifjú Ranni helyett Mateusznál keres oltalmat. Átkelnek a hegyvidéken, követik dél felé a folyót, de letérnek az eredeti útvonaltól, keletre, a Só útjára, az asszonyka áldott állapota miatt. A telet a Várban töltik: a wanqui-ok által körülvett civilizált szigeten, ahol tanúi lesznek a magát vajdának tituláló rabló bandája felszámolásának. Immáron a kisbabával együtt késő tavasszal folytatják útjukat, egy fegyveresekkel kísért szekérkaravánnal, érintenek egy volt főváros romjain éledő települést s a déli pusztaságon át végül elérik a tengert. A karaván a Várba messzi földről behordott és ott értékesített különféle fémtárgyak közül kiválogatott, ismeretlen rendeltetésű elektromos és elektronikai szerkezeteket hozott magával, krétai úti céllal, közöttük egy igen nehéz acélhengert. Mateusz és kis családja azon a vitorlás hajón folytatja útját, amely a hengert is szállítja. Kréta a Reménység szigete: sikerült túlélni a pusztulás éveit, megőrizni a civilizáció számos vívmányait, nem ki mértékben a Paulus érsekhez —(akiről kiderül, hogy Mateusz édes testvére)— hasonló vezetők munkája eredményeként. Csak a villanyáram-ellátás akadozik: kell takarékoskodni a sziget szénvagyonával. Erre kellenek a számítógép-alkatrészek és főleg az acélhengerben sejtett palládium-szivacs, a kiöregedett fúziós konvertor remélt alkatrésze. Furcsa jelek előzik meg a katasztófát. Még a pusztában a nehéz tárgyat fuvarozó szekér lovai sorra hullnak el, végül magát a szekerest is holtan találják. Előbb a kis Pavlikon, majd az anyukán és végül Mateuszon is megjelennek a be nem gyógyuló pattanások, fekélyek, az étvágytalanság, szédülés, hajhullás. Mi köze ezeknek a bajoknak az acélhengerhez? Egyenlőre igyekeznek szétszedni, nem sok sikerrel, csak annyit érnek el, hogy megtalálják a szerkezetből kivezető négy huzalt. Miközben Mateusz és Magda a kis Pavlikkal az ölükben visszaemlékeznek a két nappal előbb, november 2.-án, Halottak Napján a RENDSZER áldozatainak lelki üdvéért celebrált ökumenikus gyászszertartásra, bekövetkezik a katasztrófa... És valóban — az örök világosság fényeskedik nekik.

Covers_421450
elérhető
0

Kalmár János - Kiwidi
Egy ​tengerentúli TV-csatorna rögös útja a világhír felé, egy ultra-ritka (föld)fém lelőhelye, Afrika közepén, egy törzsi viszályoktól sújtott országban – és egy nemzetközi szintű versenyfutás, amiben egyik sem kerül ki győztesen. Csak a a TV-sek: többek között egy hátborzongató sci-fi sorozattal.

Kalmár János - Hátam ​mögött zúg a tajga
Szergej ​Kozlov és Ruszlán Bjelogorszkij szökése a jenisszeji gulágból, kalandos útja a tajgán, Altájon, Takla Makán sivatagon, Tibeten és Nepálon keresztül Franciaországig. Megtudjuk, miként került egy magas rangú tiszt és egy focista diák a sztálini terror őrlőmalmába, s hogyan szabadult ki onnan. Egy focimeccs utáni „ártatlan” tereferét követően Szerjozsa Kozlov moszkvai középiskolás diák a Dolnij Jenyisszej gulagba kerül, ahol Ruszlán Maximovics Bjelogorszkij, hajdani magas rangú katonatiszt a tábor ”nacsalnyik”-ja. Ez utóbbi azzal érdemelte ki a katonai parancsnokság kegyeit, hogy folyamatosan ellátta őket „saját gyártmányú” vodkával. Unalmas az élet a táborban, favágás, szúnyogok, télen méteres hó, sötétség, hideg és koplalás. Ruszlán kezdeményezésére összejön egy focicsapat — és egy táborok közötti bajnokság is. Megjelenik Kurt Waldmann volt SS altiszt, a „Nyemec” — a szomszédos titkos hadifogolytábor egyetlen túlélője. A szeszüzem működése akkor szűnik meg, amikor Ruszlánt és társát, Szerjozsát a zajló folyam elsodorja. Valójában ez egy gondosan kitervelt szökés kezdetét jelenti, a bal partot képező Tungúz tajgában. Hosszú menetelés után a Zalatnaja-patak melletti kunyhóban húzzák meg magukat, egy éven át szorgalmasan élik a hajdani tajgalakók-aranymosók („zalatnyikok”) életét s csak a következő tavasz során folytatják útjukat, átlopakodnak a transzszibériai vasút keményen őrzött sávján, aztán az Altáj-hegységen keresztül a polgárháborús Kína területére érnek. Kalandjaiknak még korántsem lesz ezzel vége; itt a Vörös Hadsereg egy kommandója vár rájuk: a „RENDSZER”-ből ismert Tyimofej őse, Krjucskov őrmester és Kuznyecov közkatona, akiket végül Ruszlán likvidál, de értesíti a parancsnokaikat: a két harcos nem dezertált, a Haza szolgálatában vesztette életét — és így válnak majd a Szovjetunió hőseivé... Hosszú út következik, a Takla Makán sivatagon, Hotan városán és Észak Tibeten keresztül Baldandordzs láma és kísérete társaságában, majd Damodar-Himal hágóján át Nepálba s végül Katmanduba érnek A nepáli konzul — volt Szabad Francia tiszt — hathatós segítségével jutnak végül Franciaországba. A fentihez hasonló hosszú volt a tanulás útja is, Szerjozsának, a hithű, de gyermeteg komszomolista ifjúnak a felelősen gondolkozni tudó Szergej Kozlovig, főleg barátjának és tanítómesterének, Ruszlánnak köszönhetően.

Kalmár János - Régi ​magyar fegyverek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kalmár János - Mária ​Terézia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók