Georg Simmel könyvei a rukkolán

Georg Simmel - A ​társadalmi differenciálódásról
Georg ​Simmel (1858-1918) a német szociológia egyik "alapító atyja", a modern társadalomelméleti gondolkodás klasszikusa. 1890-ben jelent meg első nagyobb munkája, A társadalmi differenciálódásról. A könyv alapgondolata, hogy a növekvő társadalmi differenciálódással és fejlődéssel párhuzamosan teljesedik ki az ember individualitása. Szerves része ennek a folyamatnak a csoportok kialakulása, az egyén közeledése más, az övén kívüli csoportokhoz. Az individualitás kialakulása a szociális csoport kötő erejének csökkenésével függ össze (falu vagy város). A társadalmasodás mértéke a szociális kölcsönhatások és összefonódások hálójának differenciálódásával áll egyenes arányban. Simmel munkája amellett hogy a szociológiatörténet egyik meghatározó műve, a modern csoportlélektan és szociálpszichológia forrásvidékére is elvezeti az olvasót. A fordító, Weiss János alapos tanulmányban mutatja be a fiatal Simmel e művének máig eleven problémafölvetéseit.

Georg Simmel - Válogatott ​társadalomelméleti tanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Max Scheler - Søren Kierkegaard - Georg Simmel - Miguel de Unamuno - Max Scheler - Georg Simmel - Miguel de Unamuno - A ​halál filozófiai megszólításai
Jelen ​kötet beszédkoszorú a halálról. Ez a koszorú többféle növényből fonódott. Van benne sírbeszéd, mely mégis más, mint a hivatásos prédikátorok szájából elhangzó sírbeszéd (Kierkegaard). Van benne olyan elemzés, mely első ízben próbálja a személyes elmúlást a fenomenológia eszköztárával hozzáférhetővé tenni (Scheler), s olyan meditáció, amelyben egy filozófus néz szembe a saját halálával (Simmel). Végül pedig belefonódik két misztikus vízió, melyek szerzője – gondolatban, érzésben – makacs következetességgel köröz a számára egyedüli alaptéma, a halál körül (Unamuno). A kötetet elmélyült utószó teszi teljessé.

Max Scheler - Søren Kierkegaard - Georg Simmel - Miguel de Unamuno - Max Scheler - Georg Simmel - Miguel de Unamuno - A ​halál filozófiai megszólításai
Jelen ​kötet beszédkoszorú a halálról. Ez a koszorú többféle növényből fonódott. Van benne sírbeszéd, mely mégis más, mint a hivatásos prédikátorok szájából elhangzó sírbeszéd (Kierkegaard). Van benne olyan elemzés, mely első ízben próbálja a személyes elmúlást a fenomenológia eszköztárával hozzáférhetővé tenni (Scheler), s olyan meditáció, amelyben egy filozófus néz szembe a saját halálával (Simmel). Végül pedig belefonódik két misztikus vízió, melyek szerzője – gondolatban, érzésben – makacs következetességgel köröz a számára egyedüli alaptéma, a halál körül (Unamuno). A kötetet elmélyült utószó teszi teljessé.

Georg Simmel - A ​pénz filozófiája
Georg ​Simmelnek A pénz filozófiája című munkája az erről a problémáról született filozófiai-szociológiai irodalom féltucatnyi klasszikus műveinek egyike. Immár több mint száz év telt el első megjelenése óta, ennek ellenére semmit sem veszített frissességéből, tárgyi és szaktudományos relevanciájából. A mából nézve utolérhetetlen erénye a filozófiai, közgazdaságtani, történelmi, szociológiai, pszichológiai, szociálpszichológiai, szemiotikai stb. szempontok magától értetődő összefüggése a kifejtésben, ami jelenleg csak részlegesen, verejtékes interdiszciplináris törekvésekben valósul meg. A szociológia valamennyi fontos ágának alapvetése megtalálható benne, a rétegződéselmélettől a kultúra- és tudományszociológiáig. Simmel legjelentősebb szociológiai művéről van szó, amelyben kísérletet tett arra, hogy megalkossa a marxi gazdaságtan-kritika kognitív és pszichológiai alapját.

Georg Simmel - Rembrandt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Georg Simmel - A ​kacérság lélektana
"A ​kacérságnak az igen és a nem ingatag játékát kell éreztetnie címzettjével, az elutasítást, ami az odaadás kerülőútja lehet, s az odaadást, amely mögött mint háttér és lehetőség, a visszavonás fenyegetése rejlik. Bármely végérvényes döntés véget vet a kacérságnak. A férfi pedig belemegy ebbe a játékba, s nem csak azért, mert nincs más választása, lévén vágya a nő kegyéhez láncolva. Gyakran mintha külön vonzaná és élvezetet okozna számára ez a megengedő - eltaszító bánásmód."

Georg Simmel - Velence, ​Firenze, Róma
A ​forma Simmelnél egy olyan összefogó, strukturáló erő, amely nemcsak a művészeti látásra vonatkozik, hiszen a mindennapi életben is megtapasztalható a formáló erők jelenléte. A forma a letéteményese az „egész" egy olyan elképzelésének, amely nem a részek mechanikus összege, s amely (egy talán megfogalmazhatatlan) „egységesítő fogalom" létrehozásának/működésének eredménye. Az az összefogó erő, amely a tájban, az arcban, a képben (a keretezés által) megnyilvánul, az objektum és a szubjektum dichotómiáját felülíró összefonódásból vagy összeolvadásból jön létre; egy nem temporizálható „szellemi tett" megnyilvánulása, mely nem az okság vagy az előbb-utóbb logikája szerint szerveződik. Ez a forma a táj esetében a táj „hangulata", mely az objektív és a szubjektív „erők" elválaszthatatlan, pillanatnyi konfigurációja, együttállása. A táj Simmelnél tehát a természet és az ember egymás általi, kölcsönös olvashatóságán alapul; ez a gondolatmenet akkor fut zátonyra, amikor kiderül, hogy a tájnak - a szubjektum és objektum békés összefonódásaként felfogott - „valóságos, individuális hangulata".