Ajax-loader

Spiró György könyvei a rukkolán


Spiró György - Válogatott ​esszék 1979-2016
Spiró ​György otthonos terepe az esszé. Ezekben az írásokban közérthetően, szenvedélyes racionalizmussal és eredeti szempontokkal vizsgál meg közelebbről egy-egy életművet, műalkotást, történelmi jelenséget. Esszéiben mintegy sűrítve benne van életműve megannyi jellemzője és kérdése. Egymás mellett kap helyet a szlavista Spiró, a délszláv, a lengyel és az orosz kultúra ismerője; a drámaíró, aki egyszerre kívülről és beljebbről lát rá a színház és a színészek különleges világára, és a regényíró, hiszen az esszék témái és nézőpontjai sokszor kapcsolódnak regényeihez, azokban árnyalja őket tovább. Az esszé mint panoptikum és kaleidoszkóp: olvashatunk a szláv kultúra fontos szerzőiről és attitűdjeiről, az ókori provinciák és a mindenkori perifériák történelmi és aktuális mozgásairól, saját régiónk zártságáról, Gorkij emberi karakteréről és Spiró legkedvesebb íróiról, életembereiről.

Spiró György - Malaccal ​teljes éveink
Spiró ​György új könyve egy hosszabb és két rövidebb esszét tartalmaz, amelyek felfűzhetők az 1969-1989-2019-es évszámokra. A címadó esszé önéletrajzi történet, személyes visszaemlékezés az Eötvös Collegiumra, amelynek Spiró György is tagja volt a hatvanas évek második felében. Az írásból megismerjük a kollégium belső szokásait, rítusait, mindennapjait. Spiró a rá jellemző módon nemcsak felidézi a korabeli eseményeket, hanem elemzi is azokat: kik és miképpen találkoztak akkor a Ménesi úton? Honnan érkeztek a népiek és az urbánusok, hol volt az a hely - szellemi és fizikai értelemben -, ahol együtt lehettek, és milyen életutak - kelepcék, zsákutcák - vártak rájuk a továbbiakban? Mintha az _Álmodtam neked_ novelláinak személyességét vegyítenénk a _Tavaszi tárlat_ keserű történelmi antropológiájával - így lesz ez a mesteresszé portré és tablókép egyszerre. A két rövidebb esszé közül az egyik 1989-cel, a másik pedig a jelen és a jövő politikai-társadalmi kilátásaival foglalkozik.

Spiró György - Feleségverseny
Lesz ​a jövőben egy Magyarország. Múltjában közösnek mutatkozik az általunk ismert hazával, viszont a mi mostani jelenünk ebben a regényben már a közelmúlt. Olyan múlt ez, amely nem hozott megoldásokat. A megoldások a regény idejében születnek. A haza keletkezőben van, új ideológiák, új érzelmek és új választások mentén (melyek mélyén azért mindig lapul egy-egy ismerős mozzanat). Az ország újabb csonkoláson esik át egy újabb háború következtében, és a rendszert gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy talpra álljon történelmének egyik legszégyenteljesebb vereségéből. A fizikai és szellemi leépülés fájó pillanatait egy új nyomor örömteli pillanatai váltják, amelyben a nélkülöző lakosság követhető eszmére lel, szerethető és karizmatikus vezérre, valamint világos jövőképre. Az anyaföld és a nemzet, akár a királynő és a király, egymásra talál, és immár szétválaszthatatlanok. Mindemellett bizonyítást nyer az is, hogy a hülyeség nagyon tud fájni.

Spiró György - Kémjelentés
Nehéz ​műfaj a novella: egy-két oldalon teljes világot ábrázolni, a bonyolult emberi viszonyokat tömören leírni, az olvasó érzelmeire erősen hatni, s ehhez egyszerűen, képszerűen és drámaian fogalmazni. Nincs két egyforma novella, mindegyiknek saját szabályai vannak akkor is, ha a szerző történetesen azonos; minden egyes novellát addig kell kalapálni, amíg korábban nem sejtett törvényei napvilágra jönnek. A novella legyen igaz is, legyen mese is: essen egybe az olvasó tapasztalataival, de legyen csábítóan különös a formája, a cselekménye pedig - bármennyire rövid is - fordulatos. Legyen megjegyezhető a történet, mint egy-egy pontos verssor, és toluljon fel az olvasó emlékeiből, ha kilátástalan helyzetbe kerül. Nehéz műfaj, ezért is próbálkozik vele az ember újra meg újra. Nagy írók sokszor segítettek rajtam: magányomat és tanácstalanságomat enyhítette, amikor váratlanul felmerült bennem egy-egy rég olvasott, egykor talán csak félig értett novella látomása, és a szerzővel lelki közösségbe kerülvén beláttam, hogy más is megélte már ugyanezt.

2411896_5
elérhető
17

Spiró György - Diavolina
Diavolina, ​a cselédből lett orvos évtizedekig szolgálta Gorkijt, feleségeit, szeretőit és az akkor már világhírű íróhoz csapódó vendégek hadát, majd ő lett Alekszej ápolója és utolsó szerelme. Spiró György új regényében ennek az okos és éleslátó asszonynak a bőrébe bújva festi meg az orosz és szovjet világot, e világok párhuzamait: a forradalmakat, intrikákat és főleg rengeteg halált. Gorkijt Lenin 1921-ben űzte ki hazájából, végül Olaszországban telepedett le. Tartózkodási kérelmét a frissen hatalomra jutott Mussolini hagyta jóvá, mondván, aki az emlékiratait írja, az már nem veszélyes. Hét év múlva Sztálin kitartó munkával kényszerítette haza a Szovjetunióba és állította szolgálatába. A halálosan beteg Gorkij egyszerre próbált dacolni és megfelelni: hatalmas személyében bízva kijátszani a hatalmat. A Diavolina minden szereplője létezett, a legelképesztőbb történetek is valóságosak, a regényt olvasva pedig magunk is Gorkij köreiben érezhetjük magunkat.

Spiró György - Egyéni ​javaslat
Nemrég ​egy alföldi kisvárosba hívtak író-olvasó találkozóra. Összejöttek vagy negyvenen, felolvastam néhány rövid írást, és beszélgettünk jó két órát. Két idős hölgy ült épp velem szemben, mind a ketten szigorúan néztek. Egyikük azt mondta: ___– Humorosat írjon! Azt szeretjük, a humorosat! Maga tud humorosat írni, azt írjon nekünk! ___Kérésüket komolyan vettem. ____________________________________________________________Spiró György

Spiró György - Álmodtam ​neked
Spiró ​György Álmodtam neked című novelláskötete 1987-ben jelent meg. Az akkor nagy sikerű könyv bevallottan életrajzi jellegű novellákat tartalmazott. E most megjelenő, azonos című kötet kiegészült néhány azóta született, hasonló jellegű novellával. A szerzőtől megszokott éleslátás és fanyar humor az új írásokból sem hiányzik. Ezekben a rövid, néhol borongós hangú, néhol ironikus novellákban nincs semmi fikció, semmi kitalálás, a szerző saját élete tapasztalatait írja meg őszintén, szépítés, önsajnálat és engedmények nélkül. A novellák kötetbe rendezésében az időrend játszik fő szerepet, aminek köszönhetően a kirajzolódó életrajz már-már regényre emlékeztet. Ráadásul nem csupán a szerző regénye ez, nemzedéki életrajz látszik kibontakozni belőle. A kortárs közönségnek ajánljuk e lírai szépségű, elgondolkodtató kötetet. Spiró György 1946-ban született Budapesten. Magyar–orosz–szerbhorvát szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Sokoldalú szerző, számos műfajban otthonosan mozog. Költőként és prózaíróként kezdett publikálni. 1974-ben jelent meg a Kerengő című regénye, amely egyszeriben ismertté tette. További három regény és számos novella írója. 16 éves korától kísérletezik drámákkal. Igazi színpadi sikert a Csirkefej és Az imposztor című darabjaival aratott a 80-as években. Jelenleg az ELTE Esztétika Tanszékének tanára. Irodalomtörténészként is nevet szerzett magának, a szláv nyelvek és irodalom alapos ismerője.

Spiro_kerengo
elérhető
19

Spiró György - Kerengő
Az ​író - regényéről: "Ennek a regénynek az ötletéből először húszéves koromban írtam novellát. A barátaimnak tetszett, és Utassy József azt mondta: »Jó, hogy ez egyszer meg van írva. Belenyúltál Ady torkába, és megmarkoltad a szívét.« Nem sokkal ezután abbahagytam a novellák gyártását, úgy találtam, hogy nincs novella-szemem. Pár évvel később drámát kezdtem írni az ötletből. Az első felvonás fele már készen volt, amikor feljött hozzám egyik barátom, akinek orvos létére kegyetlenül biztos az ízlése, elolvasta, elszörnyedt, és rám parancsolt, hogy azonnal hagyjam abba. Abbahagytam. Nem hittem volna, hogy egyszer, számomra a legváratlanabbul, regény lesz belőle, és még kevésbé gondoltam, hogy már nem sok köze lesz Adyhoz. Azt hiszem, első regényből főleg az derül ki, mit tekint az író hagyományának. Meggyőződésem, hogy mindent ott kell folytatni, ahol a legnagyobbak abbahagyták. Persze az ő minőségükhöz nagyon nehéz felvergődni. Nekem még nem sikerült. De, mert nehéz, megpróbálom. Ezek után talán érdekli az olvasót, mi történt egy magyar kisvárosban 1899 decemberének elején, kedden."

Spiró György - Tavaszi ​Tárlat
Nem ​árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek.

2fogs%c3%a1g
elérhető
84

Spiró György - Fogság
Spiró ​György nagy fába vágta a fejszét, talán a legnagyobba. A dráma-, regény-, novella- és versíró szerző tizenkét éven át érlelte most megjelent regényét, mely végül közel nyolcszáz oldalasra sikeredett, miközben saját bevallása szerint sok mindent kihagyott belőle, ami még foglalkoztatta a témában. A téma a kétezer éves kereszténység, amely a nyugati civilizációt alapvetően meghatározza. Hőse az Uri nevű egyszerű, rövidlátó kisfiú, aki Krisztus megfeszítésének századában született. A kalandregénynek is beillő fejlődéstörténet az ő útján vezet végig: a római diaszpórában felcseperedett fiú különös módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor Jeruzsálembe viszi az adót, és ez a gyenge fizikumú kölyök Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián keresztül vándorol, hogy aztán évek múlva visszajusson Rómába. Valahogy mindig többnek hiszik, így olyan kiváltságos helyzetekbe kerül, hogy együtt vacsorázik Pilátussal, a császárnak tolmácsol, de gyakran a legsanyarúbb számkivetettség a sorsa. Rengeteg kalandon keresztül okosodik és érik Uri, miközben az író kihasználja a lehetőséget, hogy véleményt mondjon a kis- és nagypolitikáról, a „császárváltogató korról”, amelyben semmi bizonyos nincs, csak az állandó változás és bizonytalanság, s amely a kifinomult olvasóban bizonyosan sok szempontból kísértetiesen rímel korunkra. Miközben vaskos olvasmány a Fogság, mindvégig lehengerlő humorral és bölcsességgel megírt, változékony, kalandokkal teli, gördülékeny olvasmány, amely nagyra vállalkozott, ahogy a nagy regények többsége. Hogy sikerült-e Spirónak átfogót, egyetemest alkotnia, majd eldöntik a vállalkozó szellemű olvasók.

Spiró György - Az imposztor
"Major Tamás természetesen nem olvasta Az Ikszeket. De mondták neki, hogy Boguslawski, az ő. Erre aztán behívatott a Katona József Színházba, hogy »Írja meg nekem a Boguslawskit! El akarom játszani!« (...) Mondtam, Major elvtárs, nehéz egy regényből... »Írja meg, el akarom játszani!« Pontosan tudta, mire jó az neki, a fülbe súgott információk alapján tudta, nem kellett neki elolvasnia. Kénytelen voltam megírni Az imposztort, el is játszotta Boguslawskit, vagyis önmagát. Illetve nem önmagát, természetesen, mert Major nem olyan volt, mint Boguslawski, ezt pontosan tudom."

Spiró György - Drámák
A ​Csirkefej című darabomnak eléggé ideologikus volt a kiindulása, csoda, hogy mégis mű lett belőle, ennek ellenére. Az alapötlet az, hogy egy öregasszonyt pont az ver agyon, akit ő a legjobban szeret, ami emberi alapötlet, igazi, tragikus, görögös alapötlet. De amikor eldőlt, milyen közegben játszatom ezt a történetet, mai magyarban, akkor úgy gondoltam, nem árt, ha bemutatom, hogy a mai magyar társadalomban minden mennyire diszfunkcionális. Nem működik a szerelem, nem működik a szeretet, nem működik a hatalom, nem működik a vallás, nem működik a család, nem működik a munka – semmi sem működik” A kötetben Spiró György színpadi műveinek legkiemelkedőbb darabjai szerepelnek: Az imposztor, a Csirkefej, a Kvartett - a kortárs magyar drámairodalom legjava.

Spiró György - Shakespeare ​szerepösszevonásai
A ​Shakespeare szerepösszevonásainak központi témája az a Shakespeare korabeli színházi gyakorlat, amelynek során egy adott darab elõadásakor egy színész több szerepet is eljátszhatott, illetve egy szerepben két színész is megjelenhetett.

Spiró György - Magániktató
Spiró ​Györgyöt főként két terület érdekli: a magyar színház, film megújulásának lehetősége és a kelet-európai irodalmak, kultúrák közös, illetve eltérő jegyei. Széles körű ismeretekre építve, de minden akadémizmustól, nehézségtől idegenkedve, a friss élmény igézetében elemzi azokat a drámákat, színházi előadásokat, filmeket, regényeket, verseket, amelyek felkeltették figyelmét. Remek színészportrékat fest (Pécsi Sándor, Psota Irén, Vass Éva, Haumann Péter, Paudits Béla, Bodrogi Gyula stb.) ; az elsők között figyel föl a magyar vidéki színházakban és a fiatal filmrendezők megnyilatkozó új törekvésekre; olyan klasszikus és mai lengyel, jugoszláv és orosz írók és rendezők munkáit ismerteti, akiknek életművét még mindig nem ismerjük eléggé; a felfedezés lelkesedésével hívja fel a figyelmet új magyar írókra, akiket a kritika érthetetlenül mellőzött.

Spiró György - Optimista ​komédia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Spiró György - Kanásztánc
Válogatott ​esszék, vallomások, publicisztikák.

Spiró György - Csirkefej
"Kérem, ​ne háborodjanak föl, amikor a színpadon nemigen hallható trágár kifejezéseket használnak a szereplők. Nem mindegyikük, csak azok, akik pislákoló, csökött érzéseiket szókincs híján így próbálják kifejezni. A legújabbkori magyar dráma kimagasló művével egy nagyszerű előadással lehetnek gazdagabbak a türelmes és toleráns nézők. A kopott, düledező körgangos pesti bérház szürke, szomorú lakóinak kicsinyes életével ezernyi színt tud megmutatni Spiró: Keserűt, kétségbeesettet, csöndeset és harsányan nevettetőt, szépet és rútat, és mélységesen együttérző emberit. A Vénasszony és a Srác felemelő tragédiája igazi színházi élmény. Zsámbéki Gábor kiváló rendezésének, a nagyszerű színészi alakításoknak, elsősorban a felejthetetlen Gobbi Hildának köszönhetően, aki ezzel a csodálatos alakítással búcsúzott a színpadtól és egy kicsit már az élettől." (Virág Katalin)

Spiró György - Drámák ​III.
A ​Csirkefej című darabomnak eléggé ideologikus volt a kiindulása, csoda, hogy mégis mű lett belőle, ennek ellenére. Az alapötlet az, hogy egy öregasszonyt pont az ver agyon, akit ő a legjobban szeret, ami emberi alapötlet, igazi, tragikus, görögös alapötlet. De amikor eldőlt, milyen közegben játszatom ezt a történetet, mai magyarban, akkor úgy gondoltam, nem árt, ha bemutatom, hogy a mai magyar társadalomban minden mennyire diszfunkcionális. Nem működik a szerelem, nem működik a szeretet, nem működik a hatalom, nem működik a vallás, nem működik a család, nem működik a munka – semmi sem működik” A kötetben Spiró György színpadi műveinek legkiemelkedőbb darabjai szerepelnek: Az imposztor, a Csirkefej, a Kvartett - a kortárs magyar drámairodalom legjava.

Spiró György - Messiások
Az ​1840-es évek elején Párizsban, a lengyel emigráció körében megjelent egy titokzatos ember Vilnából. Szektát alapított, misztikus tanokat hirdetett s azt, hogy ő az Úr. Óriási hatással volt az 1830-31-es felkelés után emigrált lengyel értelmiségiek legjobbjaira, köztük olyan költőóriásokra, mint Mickiewicz és Słowacki. Az Úr Ügyének hívei buzgón láttak az Örömhír megjelentéséhez, s bár hatvan főnél csak ritkán számláltak többet, mégis nagy felfordulást okoztak az egyház- és titkosszolgák körében. Nemcsak a Pápát próbálták megtéríteni, de az izraeli és európai zsidóságot is, s lengyel hadtestekkel vettek részt a 1848–1849-es forradalmakban. Kalandregénybe illő fordulatokkal teli történet – az élet írta, a regényíró most elénk tárja. Spiró György a tőle ismert alapossággal mutatja meg a hit, a vallási közösségek mindenkori emberi motívumait, s festi meg azt az időszakot, melyről hősei „nem sejtették, hogy az álmessiások, a szekták és a kvázivallások kora jött el, hogy immár a nemzeti eszmében és a forradalmak korában élnek.” A Messiások hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket.

Spiró György - Mohózat
Spiró ​György újabb drámáit gyűjti egybe a kötet. A cím kettős értelmű: utal a legtöbb darab műfajára, jellegére (bohózat), de utal a témák igen nyomatékosan jelenlévő motívumára is (mohóság, pénzéhség, harácsolásvágy, kapzsiság). A művek (Ahogy tesszük; Legújabb Zrínyiász; Dobardan; Vircsaft; Kvartett; Árpád-ház) az utolsó kivételével a rendszerváltozás közben, a rendszerváltozás után játszódnak. Az egyikben válásról van szó, illetve főként arról, hogy lehetetlenség manapság elválni, főként a lakáskérdés megoldhatatlansága miatt; a másik azokat a szemléleteket, "hozzáállásokat" mutatja be egy-egy figurában, illetve azok konfliktusaiban, amelyeket a különböző világképek, életstratégiák jelentenek (a veterán munkásőr, a nyugatra emigrált, ott csalódott, hazatért magyar, az "eredeti tőkefelhalmozás" lázában élő gyermek és unoka); a harmadik mintegy menet közben ábrázolná a rendszerváltozást, Mikszáth híres művéhez csatlakozva, az Új Zrínyiászt felidézve, annak a bátorságával avatva szereplőkké a néven nevezett politikusokat (Antall Józseftől Kis Jánosig, Horn Gyulától Kupa Mihályig, Orbán Viktortól Paskai Lászlóig és tovább). A darabok első látásra amolyan naturalista, verista munkák: remek epizódok, metszetek sokaságában mutatják be a mindennapi nyomorúságok, balgatagságok, aljasságok és lehetetlenségek egész kavalkádját. Mindegyik szereplő, mindegyik típus, szituáció és viselkedésmód ismert, csakhogy Spiró tollán és műhelyében feledhetetlenül életessé is válik. A drámák azonban jóval többek is, mint látleletek napjainkról, a történelem mai folyásáról: egy-egy darab és a darabok együttese is igazi és mély történetfilozófiát, a magyar élet nagy vonalainak modelljét evokálja, ezért illik a kötetbe az egyetlen valóban történelmi dráma az Árpád-házról, amelyben ugyanazok a képletek, és így ugyanaz a történetfilozófia, a történelemnek ugyanaz az abszurditása mutatkozik meg, mint a mai témájú művekben. - A kiemelkedően értékes drámakötet természetesen azok érdeklődésére is számíthat, akik a műveket nem láthatták színházban.

Spiró György - Magtár
,,Élők ​és holtak között a társalgást nem lehet megakadályozni, erre való az irodalom." - jegyzi meg új könyvében Spiró György, aki nemcsak nagyszerű író, hanem remek olvasó is. Egyaránt jellemzi a kamasz kíváncsi-kutakodó szenvedélye és a sokat látott ember rezignált józansága - a szerző tömör, pontosságra törekvő, gondolkodói és írói stílusával párosulva mindez a Magtárt különlegesen gazdag szellemi és személyes olvasmánnyá teszi. Ami összeköti a pontosan megrajzolt portrékat, a legfontosabb olvasmányélményeket, a színházról szóló emlékezéseket, a Kelet-Közép-Európát, a mindenkori provinciákat és napjaink Magyarországát taglaló elemzéseket, az Spiró egyszerre tárgyszerű és szubjektív érdeklődése, viszonyulása a fentebbi témákhoz. Így elevenedik meg Major Tamás és Molnár Gál Péter ellentmondásos alakja, lesz kedvünk újra vagy inkább először olvasni Spiró ajánlatára a magyar irodalom elfelejtett remekműveit Jókaitól Mikszáthon át Móriczig, átgondolni, hogy mi a Csehov-darabok titka, és hogy hol is vagyunk valójában, hogy hol is lehetünk otthon.

Spiró György - Miroslav ​Krleža
"Miroslav ​Krleža, a jugoszláv irodalom nagy öregje 1893-ban született Zágrábban, csaknem hetven éve ír, összegyűjtött művei harminckét kötetben jelentek meg, s Naplójából, amelyet - Krleža saját állítása szerint - hatvan éve vezet, mindeddig csak néhány, egyébként négy-öt kötetre terjedő töredék jelent meg; feltehetőleg jó pár vaskos kötet vár még kiadásra. E monográfia mottója, reméljük, lehet az, amit Krleža a pontatlan gondolkodás ellen hirdetett :»Írni annyit ·tesz, mint gondolkodni. A mondatok rendetlensége a gondolatok rendetlenségének következménye, a fej rendetlensége az ember rendetlenségének következménye, az emberben levő rendetlenség pedig a környezet rendetlenségének, állapotának a következménye. Ha valaki elhatározta, hogy bírálni fog, vagyis a mondatokban, a gondolatokban, az emberekben és a környezetben levő rendetlenséget rendbe rakja, akkor az ilyen ember nem lehet rendetlen sem a mondataiban, sem a gondolataiban.«" S.Gy. Spiró György tanulmánya az első magyarországi Krleža~monográfia.

Spiró György - A ​Jövevény
Az ​1840-es évek elején Párizsban, a lengyel emigráció körében megjelent egy titokzatos ember Vilnából. Szektát alapított, misztikus tanokat hirdetett, óriási hatással volt az 1830-31-es felkelés után emigrált lengyel értelmiségiek legjobbjaira, köztük olyan költőóriásokra, mint Mickiewicz és Slowacki. Az Úr Ügyének hívei ellentétbe kerültek az egyházzal, az arisztokrata és demokrata lengyel emigrációval, ugyanakkor Franciaországban és Svájcban kapcsolatot tartottak a kommunistákkal, az anarchistákkal. A nagy sikerű Az Ikszek írójának új regénye azoknak az embereknek érzelem- és gondolatvilágával foglalkozik, akiknél egy ilyesfajta mély kétségbeesésből születő misztika táptalajra találhat.

Spiró György - A ​közép-kelet-európai dráma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Spiró György - Honderű
Spiró ​György utóbbi években írt, 1997 és 2001 között született drámáit tartalmazza ez a kötet. A Fogadó a Nagy Kátyúhoz Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának variációja. Ősbemutatója a Bárkában volt 2002 tavaszán. A Honderű a budapesti drámapályázaton első díjat nyert 1998-ban, a kritikusok szavazatai alapján az évad legjobb új drámája lett. Ma is műsoron van a Budapesti Kamaraszínházban. A Szappanoperát — szintén a Budapesti Kamaraszínházban játsszák —, bemutatták Londonban, Varsóban és Krakkóban tévéfilm készült belőle. Az Elsötétítést 2002 februárjában mutatták be a Pesti Színházban.

Spiró György - T-boy ​(rémnovellák)
"Rémnovellákat" ​ígér Spiró György kötetének alcímében, és tartja is magát ígéretéhez. Aki valóban horrorra, thrillerre vagy valami hasonlóra számít (mondjuk a szerző nem ismeretében), nem fog csalódni: eltűnt, meggyilkolt gyerekek, balkáni háborúk vérgőzös jelenetei, fantasztikus álmok, titokzatos képtelenségek rendre szerepelnek a többnyire rövid írásokban, novellákban. A meglepő legfeljebb az lehet, hogy Spiró ezeket az alpári fogásokat is a legmagasabb szinten képes produkálni, valahol Bierce magasságában, ha nem is egészen az ő módján. Akit azonban a szerző neve és nem ezúttal választott műfaja vonz a könyvhöz, szintén elégedetten fejezheti be az olvasást. Spiró természetesen nem változott meg, alapproblematikája is megmaradt, filozófiai-bölcseleti megközelítésmódja is a régi, a mindennapok, a banalitások iránti szenvedélyes kiváncsisága, a szinte ember alatti életformák és életvezetések bámulatos ismerete is rávall. Nem véletlen azonban a műfaji választás. Spiró ugyanis, egészen a legelsők között arra vállalkozott elbeszéléskötetében, hogy a világ 1989 utáni változásainak szépprózai tükrét adja. Persze nem direkten, célratörve és mintegy tematizálva is a problémát, de nem is parabolisztikusan, áttételesen, ellégiesítve- absztrahálva a dolgot. A rémnovellák nem allegóriák, hanem a valóság modelláló "tükrözései". Felépítésük igen sok hasonlóságot mutat. A kezdet általában egy verista novelláé, életképé, néha akár idillé. Ez a kép bomlik azután nemcsak ki, de meg is. Elrajzolódik, áttűnik, deformálódik, "rémessé" válik. Úgy azonban, hogy alapstruktúráját megőrzi, sőt szinte csak a rémségben bontja-mutatja-vállalja azt fel igazán (A Könyv; Reggel; Rekk; Csuszam; A probléma; Rőzse; Vita nova; Szinopszis stb.). - Kitűnő kötet, sokak figyelmére érdemes.

Spiró György - Drámák ​IV.
A ​drámasorozat IV. kötete igazi különlegesség a drámai műfaj, a színház és a kortárs magyar irodalom iránt érdeklődő olvasóknak, színházrajongóknak. A kötetbe beválogatott művek közös vonása, hogy aktuális magyar társadalmi problémákra reflektálnak - ekképpen lényegében a rendszerváltozás körüli évek krónikáiként foghatók fel. A Drámák IV-ben szereplő alkotások: Vircsaft, Honderű, Szappanopera, Prah.

Spiró György - Drámák ​II.
"A ​drámaíró abból indul ki, hogy nincs olyan konfliktus, amelyet meg lehetne oldani. Ha nem ezt gondolja, nem is drámaíró [...] Vonzódom a nyers és durva színpadi hatásokhoz, valószínűleg minden drámaíró, minden színpadi szerző így van ezzel, mert a színpadon a maximális hatásra kell törni, különben a néző elalszik" vallja Spiró György, s e hitvallásra jó például szolgálnak nagy sikerrel játszott színpadi művei. A Spiró György drámáit bemutató sorozatunkban az író külföldi művek alapján született átiratait gyűjtöttük össze. Mihail Bulgakov, Jaroslav Hasek, Thomas Mann - három világhírű alkotó, akiknek remekműveibe Spiró György lehelt új lelket.

Spiró György - Koccanás
Mint ​a címe is sejteti, a _Koccanás_ kiindulópontja az, hogy - a főváros egy forgalmas helyén - egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók sora koccan egymáshoz, és majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A mű egyszersmind a jellegzetes embertípusokat, életstratégiákat, érvényesülési módokat és viselkedésformákat - a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk. Mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító. Ezzel Spiró György a műfaj leglényegesebb hagyományát aktualizálja életünk tényeinek színpadra transzformálásával.

Spiró György - A ​Jégmadár
A ​szerző legújabb regénye paródiákkal teli nagy ívű világ-szatíra. Hallott már Ön a három nemi szervű nőről? Nem? Hallott már Ön a madárrá operált nőről? Nem?? Hallott már Ön egy szentről, akinek az elevenné balzsamozott testét a halála után száz évvel is ereklyeként imádják? Nem??? Sebaj. Ön mindezt megkapja ebben a könyvben: olvasás közben mindvégig kitűnően szórakozhat Amerika, Európa, Kelet-Európa és az orosz világ hol tudományos, hol vizionárius leírásán, a szélsőséges jellemeken, a történet kiszámíthatatlan, krimibe illő fordulatain.

Spiró György - Mit ​ír az ember, ha magyar
Az ​elmúlt tíz évben írt tanulmányaim erősen megszűrt válogatását tartja kezében az Olvasó: vannak köztük hosszabbak, rövidebbek, nagy írókról és pocsék tévéműsorokról, érdekes és érdektelen filmekről és nevetséges vagy borzasztó jelenségekről szólók. Valami talán mégis egységgé szervezi őket: az a mély meggyőződésem, hogy amit egy adott korszakban tudni lehet, azt az írónak kötelezően tudnia is kell. Álláspontom homlokegyenest szemben áll az írói szerepről vallott mai posztmodern vélekedéssel, amely szerint az író alapvetően nem tud semmit, és a legjobb, ha a műveit eme sajnálatos tény fitogtatásának szenteli. Persze, hogy a nem tudható dolgokról senki sem tud semmit, ezt nem kétlem. De hogy minden korban van maximális, igaz emberi tudás, azt éppen az elmúlt évezredek ránk maradt irodalma bizonyítja. A remekmű a mérce, és nem a középszer. Az írónak az a dolga, hogy e maximális tudásra, annak vonzó megformálására és jó hatásfokú átadására törekedjék. Hol sikerül neki, hol nem. De a tudást ironikus, gyermeteg játszadozással megkerülni nem lehet. Az én koromban is akadtak nagy írók, akik nagyon sokat tudtak, ebben a kötetben róluk is olvashatnak. Azt nem tudhatom, hogy én tudok-e valamit igazán, de legalább én is megpróbáltam eljutni odáig.

Spiró György - Drámák ​I.
A ​XVIII-XIX. század fordulójáig a színházi szerzők rendszeresen éltek az átirat módszerével. "Vettek egy jó darabot, és még jobbat csináltak. Ez volt a görögök, Shakespeare, Moliere, Goldoni módszere: nagyon jó módszer, Brecht is használta. Vettek egy már bevált, sikeres alaptörténetet, és vámpírként kiszívták belőle az igazi nedveket. (...) Úgyis kollektív munka minden jó mű. Minden drámaíró egy nagy sorozat végén van, és a mai mérték szerint bevallhatatlanul sokat tanul az elődöktől, esetenként a kortársaitól is" - vallja Spiró György. S hogy átírással milyen időszerűvé tehetők a régi művek, mi sem bizonyítja jobban, mint jelen kötet. A kötetben olvasható drámák: Katona József - Spiró György: Jeruzsálem pusztulása Vörösmarty Mihály - Spiró György: Czillei és a Hunyadiak Hamvas Béla - Spiró György: Szilveszter

Kollekciók