Ajax-loader

Spiró György könyvei a rukkolán


Spiró György - Válogatott ​esszék 1979-2016
Spiró ​György otthonos terepe az esszé. Ezekben az írásokban közérthetően, szenvedélyes racionalizmussal és eredeti szempontokkal vizsgál meg közelebbről egy-egy életművet, műalkotást, történelmi jelenséget. Esszéiben mintegy sűrítve benne van életműve megannyi jellemzője és kérdése. Egymás mellett kap helyet a szlavista Spiró, a délszláv, a lengyel és az orosz kultúra ismerője; a drámaíró, aki egyszerre kívülről és beljebbről lát rá a színház és a színészek különleges világára, és a regényíró, hiszen az esszék témái és nézőpontjai sokszor kapcsolódnak regényeihez, azokban árnyalja őket tovább. Az esszé mint panoptikum és kaleidoszkóp: olvashatunk a szláv kultúra fontos szerzőiről és attitűdjeiről, az ókori provinciák és a mindenkori perifériák történelmi és aktuális mozgásairól, saját régiónk zártságáról, Gorkij emberi karakteréről és Spiró legkedvesebb íróiról, életembereiről.

Spiro_kerengo
elérhető
19

Spiró György - Kerengő
Az ​író - regényéről: "Ennek a regénynek az ötletéből először húszéves koromban írtam novellát. A barátaimnak tetszett, és Utassy József azt mondta: »Jó, hogy ez egyszer meg van írva. Belenyúltál Ady torkába, és megmarkoltad a szívét.« Nem sokkal ezután abbahagytam a novellák gyártását, úgy találtam, hogy nincs novella-szemem. Pár évvel később drámát kezdtem írni az ötletből. Az első felvonás fele már készen volt, amikor feljött hozzám egyik barátom, akinek orvos létére kegyetlenül biztos az ízlése, elolvasta, elszörnyedt, és rám parancsolt, hogy azonnal hagyjam abba. Abbahagytam. Nem hittem volna, hogy egyszer, számomra a legváratlanabbul, regény lesz belőle, és még kevésbé gondoltam, hogy már nem sok köze lesz Adyhoz. Azt hiszem, első regényből főleg az derül ki, mit tekint az író hagyományának. Meggyőződésem, hogy mindent ott kell folytatni, ahol a legnagyobbak abbahagyták. Persze az ő minőségükhöz nagyon nehéz felvergődni. Nekem még nem sikerült. De, mert nehéz, megpróbálom. Ezek után talán érdekli az olvasót, mi történt egy magyar kisvárosban 1899 decemberének elején, kedden."

Spiró György - Álmodtam ​neked
Spiró ​György Álmodtam neked című novelláskötete 1987-ben jelent meg. Az akkor nagy sikerű könyv bevallottan életrajzi jellegű novellákat tartalmazott. E most megjelenő, azonos című kötet kiegészült néhány azóta született, hasonló jellegű novellával. A szerzőtől megszokott éleslátás és fanyar humor az új írásokból sem hiányzik. Ezekben a rövid, néhol borongós hangú, néhol ironikus novellákban nincs semmi fikció, semmi kitalálás, a szerző saját élete tapasztalatait írja meg őszintén, szépítés, önsajnálat és engedmények nélkül. A novellák kötetbe rendezésében az időrend játszik fő szerepet, aminek köszönhetően a kirajzolódó életrajz már-már regényre emlékeztet. Ráadásul nem csupán a szerző regénye ez, nemzedéki életrajz látszik kibontakozni belőle. A kortárs közönségnek ajánljuk e lírai szépségű, elgondolkodtató kötetet. Spiró György 1946-ban született Budapesten. Magyar–orosz–szerbhorvát szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Sokoldalú szerző, számos műfajban otthonosan mozog. Költőként és prózaíróként kezdett publikálni. 1974-ben jelent meg a Kerengő című regénye, amely egyszeriben ismertté tette. További három regény és számos novella írója. 16 éves korától kísérletezik drámákkal. Igazi színpadi sikert a Csirkefej és Az imposztor című darabjaival aratott a 80-as években. Jelenleg az ELTE Esztétika Tanszékének tanára. Irodalomtörténészként is nevet szerzett magának, a szláv nyelvek és irodalom alapos ismerője.

Spiró György - Tavaszi ​Tárlat
Nem ​árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek.

Spiró György - Feleségverseny
Lesz ​a jövőben egy Magyarország. Múltjában közösnek mutatkozik az általunk ismert hazával, viszont a mi mostani jelenünk ebben a regényben már a közelmúlt. Olyan múlt ez, amely nem hozott megoldásokat. A megoldások a regény idejében születnek. A haza keletkezőben van, új ideológiák, új érzelmek és új választások mentén (melyek mélyén azért mindig lapul egy-egy ismerős mozzanat). Az ország újabb csonkoláson esik át egy újabb háború következtében, és a rendszert gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy talpra álljon történelmének egyik legszégyenteljesebb vereségéből. A fizikai és szellemi leépülés fájó pillanatait egy új nyomor örömteli pillanatai váltják, amelyben a nélkülöző lakosság követhető eszmére lel, szerethető és karizmatikus vezérre, valamint világos jövőképre. Az anyaföld és a nemzet, akár a királynő és a király, egymásra talál, és immár szétválaszthatatlanok. Mindemellett bizonyítást nyer az is, hogy a hülyeség nagyon tud fájni.

2411896_5
elérhető
18

Spiró György - Diavolina
Diavolina, ​a cselédből lett orvos évtizedekig szolgálta Gorkijt, feleségeit, szeretőit és az akkor már világhírű íróhoz csapódó vendégek hadát, majd ő lett Alekszej ápolója és utolsó szerelme. Spiró György új regényében ennek az okos és éleslátó asszonynak a bőrébe bújva festi meg az orosz és szovjet világot, e világok párhuzamait: a forradalmakat, intrikákat és főleg rengeteg halált. Gorkijt Lenin 1921-ben űzte ki hazájából, végül Olaszországban telepedett le. Tartózkodási kérelmét a frissen hatalomra jutott Mussolini hagyta jóvá, mondván, aki az emlékiratait írja, az már nem veszélyes. Hét év múlva Sztálin kitartó munkával kényszerítette haza a Szovjetunióba és állította szolgálatába. A halálosan beteg Gorkij egyszerre próbált dacolni és megfelelni: hatalmas személyében bízva kijátszani a hatalmat. A Diavolina minden szereplője létezett, a legelképesztőbb történetek is valóságosak, a regényt olvasva pedig magunk is Gorkij köreiben érezhetjük magunkat.

2fogs%c3%a1g
elérhető
93

Spiró György - Fogság
Spiró ​György nagy fába vágta a fejszét, talán a legnagyobba. A dráma-, regény-, novella- és versíró szerző tizenkét éven át érlelte most megjelent regényét, mely végül közel nyolcszáz oldalasra sikeredett, miközben saját bevallása szerint sok mindent kihagyott belőle, ami még foglalkoztatta a témában. A téma a kétezer éves kereszténység, amely a nyugati civilizációt alapvetően meghatározza. Hőse az Uri nevű egyszerű, rövidlátó kisfiú, aki Krisztus megfeszítésének századában született. A kalandregénynek is beillő fejlődéstörténet az ő útján vezet végig: a római diaszpórában felcseperedett fiú különös módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor Jeruzsálembe viszi az adót, és ez a gyenge fizikumú kölyök Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián keresztül vándorol, hogy aztán évek múlva visszajusson Rómába. Valahogy mindig többnek hiszik, így olyan kiváltságos helyzetekbe kerül, hogy együtt vacsorázik Pilátussal, a császárnak tolmácsol, de gyakran a legsanyarúbb számkivetettség a sorsa. Rengeteg kalandon keresztül okosodik és érik Uri, miközben az író kihasználja a lehetőséget, hogy véleményt mondjon a kis- és nagypolitikáról, a „császárváltogató korról”, amelyben semmi bizonyos nincs, csak az állandó változás és bizonytalanság, s amely a kifinomult olvasóban bizonyosan sok szempontból kísértetiesen rímel korunkra. Miközben vaskos olvasmány a Fogság, mindvégig lehengerlő humorral és bölcsességgel megírt, változékony, kalandokkal teli, gördülékeny olvasmány, amely nagyra vállalkozott, ahogy a nagy regények többsége. Hogy sikerült-e Spirónak átfogót, egyetemest alkotnia, majd eldöntik a vállalkozó szellemű olvasók.

Spiró György - Kémjelentés
Nehéz ​műfaj a novella: egy-két oldalon teljes világot ábrázolni, a bonyolult emberi viszonyokat tömören leírni, az olvasó érzelmeire erősen hatni, s ehhez egyszerűen, képszerűen és drámaian fogalmazni. Nincs két egyforma novella, mindegyiknek saját szabályai vannak akkor is, ha a szerző történetesen azonos; minden egyes novellát addig kell kalapálni, amíg korábban nem sejtett törvényei napvilágra jönnek. A novella legyen igaz is, legyen mese is: essen egybe az olvasó tapasztalataival, de legyen csábítóan különös a formája, a cselekménye pedig - bármennyire rövid is - fordulatos. Legyen megjegyezhető a történet, mint egy-egy pontos verssor, és toluljon fel az olvasó emlékeiből, ha kilátástalan helyzetbe kerül. Nehéz műfaj, ezért is próbálkozik vele az ember újra meg újra. Nagy írók sokszor segítettek rajtam: magányomat és tanácstalanságomat enyhítette, amikor váratlanul felmerült bennem egy-egy rég olvasott, egykor talán csak félig értett novella látomása, és a szerzővel lelki közösségbe kerülvén beláttam, hogy más is megélte már ugyanezt.

Spiró György - Az imposztor
"Major Tamás természetesen nem olvasta Az Ikszeket. De mondták neki, hogy Boguslawski, az ő. Erre aztán behívatott a Katona József Színházba, hogy »Írja meg nekem a Boguslawskit! El akarom játszani!« (...) Mondtam, Major elvtárs, nehéz egy regényből... »Írja meg, el akarom játszani!« Pontosan tudta, mire jó az neki, a fülbe súgott információk alapján tudta, nem kellett neki elolvasnia. Kénytelen voltam megírni Az imposztort, el is játszotta Boguslawskit, vagyis önmagát. Illetve nem önmagát, természetesen, mert Major nem olyan volt, mint Boguslawski, ezt pontosan tudom."

Spiró György - Optimista ​komédia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Spiró György - Drámák ​III.
A ​Spiró György színpadi műveit bemutató sorozatunk harmadik kötetében az író mintegy kéttucatnyi drámájának legkiemelkedőbb darabjai szerepelnek. Az imposztor (1982), a Csirkefej (1985), a Kvartett (1996) – a kortárs magyar drámairodalom legjava. Nélkülözhetetlen az érettségire történő felkészüléshez! "A Csirkefej című darabomnak eléggé ideologikus volt a kiindulása, csoda, hogy mégis mű lett belőle, ennek ellenére. Az alapötlet az, hogy egy öregasszonyt pont az ver agyon, akit ő a legjobban szeret, ami emberi alapötlet, igazi, tragikus, görögös alapötlet. De amikor eldőlt, milyen közegben játszatom ezt a történetet, mai magyarban, akkor úgy gondoltam, nem árt, ha bemutatom, hogy a mai magyar társadalomban minden mennyire diszfunkcionális. Nem működik a szerelem, nem működik a szeretet, nem működik a hatalom, nem működik a vallás, nem működik a család, nem működik a munka – semmi sem működik" – nyilatkozta Spiró György az Amíg játszol című interjúkötetben

Spiró György - Drámák ​II.
"A ​drámaíró abból indul ki, hogy nincs olyan konfliktus, amelyet meg lehetne oldani. Ha nem ezt gondolja, nem is drámaíró [...] Vonzódom a nyers és durva színpadi hatásokhoz, valószínűleg minden drámaíró, minden színpadi szerző így van ezzel, mert a színpadon a maximális hatásra kell törni, különben a néző elalszik" vallja Spiró György, s e hitvallásra jó például szolgálnak nagy sikerrel játszott színpadi művei. A Spiró György drámáit bemutató sorozatunkban az író külföldi művek alapján született átiratait gyűjtöttük össze. Mihail Bulgakov, Jaroslav Hasek, Thomas Mann - három világhírű alkotó, akiknek remekműveibe Spiró György lehelt új lelket.

Spiró György - Shakespeare ​szerepösszevonásai
A ​Shakespeare szerepösszevonásainak központi témája az a Shakespeare korabeli színházi gyakorlat, amelynek során egy adott darab elõadásakor egy színész több szerepet is eljátszhatott, illetve egy szerepben két színész is megjelenhetett.

Spiró György - Az ​Ikszek
" ​Mélyen tisztelt Professzor Úr! Kétszer találkoztam Önnel Varsóban 1975. áprilisában, s bár - talán az Ön számára is kellemes meglepetésként - leomlott közöttünk a több nemzedéknyi, nyelvi és egyéb gát, nem mertem megemlíteni, hogy regényt írok nagyszerű monográfiájának hőséről, Wojciech Boguslawskiról, mert mégiscsak szokatlan, hogy egy fiatalnak mondott magyar a lengyel történelem egyik furcsa, lengyel írók által is feldolgozatlan korszakáról írjon regényt. Mégis megírtam, mert a két nép történelme hasonló ugyan, de nem annyira, hogy a kívülállót megbénítanák a tabuk és az előítéletek. Ön Professzor Úr, pontosan tudni fogja, hol tartottam magam szinte kínos pontossággal a megtörtént eseményekhez, és hol tértem el tőlük, kijavítandó a történelem esetlegességeit. Ön tudja, hogy Boguslawski 1799 után már nem próbálkozott Lvovban; hogy csak 1829-ben halt meg; hogy palotáját saját maga építette; hogy Pierozynska nem ápolhatta; hogy Grudzinska nem játszott a Mesternél és csak 1820-ban ment férjhez; regénytechnikai okokból több évet összevontam, és, mit tagadjam, nem kötöttem meg a fantáziámat. De azt is láthatja, hogy kivétel nélkül valamennyi szereplőm történelmi személy, a nagyhercegtől az ügyelőig, az antikváriustól a súgóig, a leírt előadásokat pedig a forrásokhoz híven reprodukáltam. Ön, Professzor Úr, bizonyára betéve tudja az ikszeknek általam szó szerint fordított írásait, amelyek Szwankowski professzornak és Önnek köszönhetően jelentek meg az Ossolineum kiadónál 23 évvel ezelőtt a több mint 600 oldalas, alapos jegyzet- és képanyaggal ellátott kötetben. Számomra az Ikszek Társasága többet jelent a valóban létezett titkos szövetségnél. Látni fogja, hogy regényemben tágabb értelemben mindenki Iksz: az Ipszilonok, a Zérók és a problémáin kívül maradók is, hiszen valamennyien a társadalom tagjai: ez a titokzatos betű a bennünk lakozó közös ismeretlent vagy a tőlünk független, valamennyiünkből táplálkozó megnevezhetetlent egyaránt jelölheti."

Spiró György - Egyéni ​javaslat
"Reggel ​fél nyolc, csöngetnek. A szomszédasszony. - Szia, hozzátok nem csöngettek be hajnali ötkor? - Nem. - Mert hozzánk becsöngettek. Gondoltuk, hozzátok jöttek vendégek, csak mellényomták a gombot. - Nem jöttek hozzánk vendégek. - Meg kéne mondani nekik, hogy máskor ne csöngessenek be másokhoz. - Nem jött hozzánk senki. - Nem mentünk le, gondoltuk, ti majd lementek, a ti vendégeitek. - Hozzánk nem csöngettek be. Hiába is tennék, évek óta rossz a csengőnk. Többször javíttattuk, hiába. Telefonon szoktak megcsörgetni. A postás hozzátok adja be az ajánlottat. Évek óta. - Mondjátok meg nekik, hogy hajnali ötkor ne csöngessenek. Hívjanak fel titeket telefonon. - Nincsenek olyan ismerőseink, akik hajnali ötkor állítanának be. - Úgyhogy inkább telefonáljanak, minket pedig hagyjanak aludni. Mondjátok meg nekik, hogy ne csöngessenek be hozzánk hajnali ötkor. Biztos nagyon fáradtak voltak, és elnézték a gombot. Most biztos alszanak. - Gyere be, nézz szét, nálunk nincsen senki. - Nem akarom zavarni őket. Majd ha felébredtek, mondjátok meg nekik, hogy máskor ne csöngessenek hajnali ötkor. - De gyere, nézd meg, nincs itt senki! - Hadd aludják ki magukat. Csak mondjátok meg nekik. - Megmondjuk."

Spiró György - Drámák ​IV.
A ​drámasorozat IV. kötete igazi különlegesség a drámai műfaj, a színház és a kortárs magyar irodalom iránt érdeklődő olvasóknak, színházrajongóknak. A kötetbe beválogatott művek közös vonása, hogy aktuális magyar társadalmi problémákra reflektálnak - ekképpen lényegében a rendszerváltozás körüli évek krónikáiként foghatók fel. A Drámák IV-ben szereplő alkotások: Vircsaft, Honderű, Szappanopera, Prah.

Spiró György - Miroslav ​Krleža
"Miroslav ​Krleža, a jugoszláv irodalom nagy öregje 1893-ban született Zágrábban, csaknem hetven éve ír, összegyűjtött művei harminckét kötetben jelentek meg, s Naplójából, amelyet - Krleža saját állítása szerint - hatvan éve vezet, mindeddig csak néhány, egyébként négy-öt kötetre terjedő töredék jelent meg; feltehetőleg jó pár vaskos kötet vár még kiadásra. E monográfia mottója, reméljük, lehet az, amit Krleža a pontatlan gondolkodás ellen hirdetett :»Írni annyit ·tesz, mint gondolkodni. A mondatok rendetlensége a gondolatok rendetlenségének következménye, a fej rendetlensége az ember rendetlenségének következménye, az emberben levő rendetlenség pedig a környezet rendetlenségének, állapotának a következménye. Ha valaki elhatározta, hogy bírálni fog, vagyis a mondatokban, a gondolatokban, az emberekben és a környezetben levő rendetlenséget rendbe rakja, akkor az ilyen ember nem lehet rendetlen sem a mondataiban, sem a gondolataiban.«" S.Gy. Spiró György tanulmánya az első magyarországi Krleža~monográfia.

Spiró György - Magániktató
Spiró ​Györgyöt főként két terület érdekli: a magyar színház, film megújulásának lehetősége és a kelet-európai irodalmak, kultúrák közös, illetve eltérő jegyei. Széles körű ismeretekre építve, de minden akadémizmustól, nehézségtől idegenkedve, a friss élmény igézetében elemzi azokat a drámákat, színházi előadásokat, filmeket, regényeket, verseket, amelyek felkeltették figyelmét. Remek színészportrékat fest (Pécsi Sándor, Psota Irén, Vass Éva, Haumann Péter, Paudits Béla, Bodrogi Gyula stb.) ; az elsők között figyel föl a magyar vidéki színházakban és a fiatal filmrendezők megnyilatkozó új törekvésekre; olyan klasszikus és mai lengyel, jugoszláv és orosz írók és rendezők munkáit ismerteti, akiknek életművét még mindig nem ismerjük eléggé; a felfedezés lelkesedésével hívja fel a figyelmet új magyar írókra, akiket a kritika érthetetlenül mellőzött.

Spiró György - A ​Jövevény
Az ​1840-es évek elején Párizsban, a lengyel emigráció körében megjelent egy titokzatos ember Vilnából. Szektát alapított, misztikus tanokat hirdetett, óriási hatással volt az 1830-31-es felkelés után emigrált lengyel értelmiségiek legjobbjaira, köztük olyan költőóriásokra, mint Mickiewicz és Slowacki. Az Úr Ügyének hívei ellentétbe kerültek az egyházzal, az arisztokrata és demokrata lengyel emigrációval, ugyanakkor Franciaországban és Svájcban kapcsolatot tartottak a kommunistákkal, az anarchistákkal. A nagy sikerű Az Ikszek írójának új regénye azoknak az embereknek érzelem- és gondolatvilágával foglalkozik, akiknél egy ilyesfajta mély kétségbeesésből születő misztika táptalajra találhat.

Spiró György - Drámák ​VI.
"A ​Helló, dr. Mengele! a 20. század talán utolsó polihisztorának, Lénárd Sándornak a történetét meséli el. Lénárd tehetséges orvos, író, fordító (latinra fordította a Micimackót), elismert Bach-szakértő volt. Túlélve a második világháború és a holokauszt poklát Dél-Amerikában telepedett le, ahol pár évnyi nyugalom után azzal vádolták meg, hogy ő Mengele, Auschwitz hírhedt orvosa. Spiró e pokoli történetet írta meg a sötét komédia nyelvén. Az Elsötétítés 1941-ben, a III. zsidótörvény megjelenésekor játszódik. (E törvény rendelkezett többek közt a vegyes házasságban született gyerekek zsidónak, illetve kereszténynek minősítéséről.) A történet középpontjában egy házaspár áll, akik közül a férj zsidó, a feleség keresztény. Ám minek minősül a kislányuk? A férfi megpróbál felkészülni a legrosszabbra s gondoskodni családja biztonságáról: új férjet és új apát szerez maga helyett. "

Spiró György - Fogság ​- Széljegyzetek
"Sok ​évvel ezelőtt kezdett érdekelni, mi is történt kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben... Eleinte regényt, majd drámát, majd ismét regényt akartam írni, míg be nem láttam, hogy ma nincs olyan dráma- és regényforma, sőt olyan új drámai vagy nagyprózai formát sem tudok feltalálni, amelyben ennek a bonyolult történetnek legalább a fő szálai ábrázolhatóak lennének." "Minden szépirodalmi mű érzéki ábrázolásra törekszik, s az általam talált anyag erre, egyelőre, alkalmatlannak bizonyult... még mindig éltet a remény, hogy egyszer erről a történetről szépirodalmi művet is tudok majd írni, elvégre csak azt érdemes igazán, rövid az élet, és ki tudja, mit hoz..." (2001) Nem sokkal később Spiró György - szerencsénkre - rátalált a formára, és 2005-ben megjelenhetett a Fogság. E hatalmas regényhez az író hatvanadik születésnapja alkalmából Széljegyzeteket fűzünk: az interjú, a regény megírásához használt legfontosabb források jegyzéke, valamint Spiró Pilátus, a helytartó című esszéjének részletei segítségével az író műhelyébe pillanthatunk be, a kritika, valamint a rajzok, fényképek, térképek, az időrendi táblázat a Fogság világát idézik meg.

Spiró György - A ​Jégmadár
A ​szerző legújabb regénye paródiákkal teli nagy ívű világ-szatíra. Hallott már Ön a három nemi szervű nőről? Nem? Hallott már Ön a madárrá operált nőről? Nem?? Hallott már Ön egy szentről, akinek az elevenné balzsamozott testét a halála után száz évvel is ereklyeként imádják? Nem??? Sebaj. Ön mindezt megkapja ebben a könyvben: olvasás közben mindvégig kitűnően szórakozhat Amerika, Európa, Kelet-Európa és az orosz világ hol tudományos, hol vizionárius leírásán, a szélsőséges jellemeken, a történet kiszámíthatatlan, krimibe illő fordulatain.

Spiró György - Koccanás
Mint ​a címe is sejteti, a _Koccanás_ kiindulópontja az, hogy - a főváros egy forgalmas helyén - egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók sora koccan egymáshoz, és majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A mű egyszersmind a jellegzetes embertípusokat, életstratégiákat, érvényesülési módokat és viselkedésformákat - a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk. Mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító. Ezzel Spiró György a műfaj leglényegesebb hagyományát aktualizálja életünk tényeinek színpadra transzformálásával.

Spiró György - T-boy ​(rémnovellák)
"Rémnovellákat" ​ígér Spiró György kötetének alcímében, és tartja is magát ígéretéhez. Aki valóban horrorra, thrillerre vagy valami hasonlóra számít (mondjuk a szerző nem ismeretében), nem fog csalódni: eltűnt, meggyilkolt gyerekek, balkáni háborúk vérgőzös jelenetei, fantasztikus álmok, titokzatos képtelenségek rendre szerepelnek a többnyire rövid írásokban, novellákban. A meglepő legfeljebb az lehet, hogy Spiró ezeket az alpári fogásokat is a legmagasabb szinten képes produkálni, valahol Bierce magasságában, ha nem is egészen az ő módján. Akit azonban a szerző neve és nem ezúttal választott műfaja vonz a könyvhöz, szintén elégedetten fejezheti be az olvasást. Spiró természetesen nem változott meg, alapproblematikája is megmaradt, filozófiai-bölcseleti megközelítésmódja is a régi, a mindennapok, a banalitások iránti szenvedélyes kiváncsisága, a szinte ember alatti életformák és életvezetések bámulatos ismerete is rávall. Nem véletlen azonban a műfaji választás. Spiró ugyanis, egészen a legelsők között arra vállalkozott elbeszéléskötetében, hogy a világ 1989 utáni változásainak szépprózai tükrét adja. Persze nem direkten, célratörve és mintegy tematizálva is a problémát, de nem is parabolisztikusan, áttételesen, ellégiesítve- absztrahálva a dolgot. A rémnovellák nem allegóriák, hanem a valóság modelláló "tükrözései". Felépítésük igen sok hasonlóságot mutat. A kezdet általában egy verista novelláé, életképé, néha akár idillé. Ez a kép bomlik azután nemcsak ki, de meg is. Elrajzolódik, áttűnik, deformálódik, "rémessé" válik. Úgy azonban, hogy alapstruktúráját megőrzi, sőt szinte csak a rémségben bontja-mutatja-vállalja azt fel igazán (A Könyv; Reggel; Rekk; Csuszam; A probléma; Rőzse; Vita nova; Szinopszis stb.). - Kitűnő kötet, sokak figyelmére érdemes.

Spiró György - A ​békecsászár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Spiró György - Drámák
A ​Csirkefej című darabomnak eléggé ideologikus volt a kiindulása, csoda, hogy mégis mű lett belőle, ennek ellenére. Az alapötlet az, hogy egy öregasszonyt pont az ver agyon, akit ő a legjobban szeret, ami emberi alapötlet, igazi, tragikus, görögös alapötlet. De amikor eldőlt, milyen közegben játszatom ezt a történetet, mai magyarban, akkor úgy gondoltam, nem árt, ha bemutatom, hogy a mai magyar társadalomban minden mennyire diszfunkcionális. Nem működik a szerelem, nem működik a szeretet, nem működik a hatalom, nem működik a vallás, nem működik a család, nem működik a munka – semmi sem működik” A kötetben Spiró György színpadi műveinek legkiemelkedőbb darabjai szerepelnek: Az imposztor, a Csirkefej, a Kvartett - a kortárs magyar drámairodalom legjava.

Spiró György - A ​közép-kelet-európai dráma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Spiró György - Honderű
Spiró ​György utóbbi években írt, 1997 és 2001 között született drámáit tartalmazza ez a kötet. A Fogadó a Nagy Kátyúhoz Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának variációja. Ősbemutatója a Bárkában volt 2002 tavaszán. A Honderű a budapesti drámapályázaton első díjat nyert 1998-ban, a kritikusok szavazatai alapján az évad legjobb új drámája lett. Ma is műsoron van a Budapesti Kamaraszínházban. A Szappanoperát — szintén a Budapesti Kamaraszínházban játsszák —, bemutatták Londonban, Varsóban és Krakkóban tévéfilm készült belőle. Az Elsötétítést 2002 februárjában mutatták be a Pesti Színházban.

Spiró György - Csirkefej
"Kérem, ​ne háborodjanak föl, amikor a színpadon nemigen hallható trágár kifejezéseket használnak a szereplők. Nem mindegyikük, csak azok, akik pislákoló, csökött érzéseiket szókincs híján így próbálják kifejezni. A legújabbkori magyar dráma kimagasló művével egy nagyszerű előadással lehetnek gazdagabbak a türelmes és toleráns nézők. A kopott, düledező körgangos pesti bérház szürke, szomorú lakóinak kicsinyes életével ezernyi színt tud megmutatni Spiró: Keserűt, kétségbeesettet, csöndeset és harsányan nevettetőt, szépet és rútat, és mélységesen együttérző emberit. A Vénasszony és a Srác felemelő tragédiája igazi színházi élmény. Zsámbéki Gábor kiváló rendezésének, a nagyszerű színészi alakításoknak, elsősorban a felejthetetlen Gobbi Hildának köszönhetően, aki ezzel a csodálatos alakítással búcsúzott a színpadtól és egy kicsit már az élettől." (Virág Katalin)

Spiró György - Mohózat
Spiró ​György újabb drámáit gyűjti egybe a kötet. A cím kettős értelmű: utal a legtöbb darab műfajára, jellegére (bohózat), de utal a témák igen nyomatékosan jelenlévő motívumára is (mohóság, pénzéhség, harácsolásvágy, kapzsiság). A művek (Ahogy tesszük; Legújabb Zrínyiász; Dobardan; Vircsaft; Kvartett; Árpád-ház) az utolsó kivételével a rendszerváltozás közben, a rendszerváltozás után játszódnak. Az egyikben válásról van szó, illetve főként arról, hogy lehetetlenség manapság elválni, főként a lakáskérdés megoldhatatlansága miatt; a másik azokat a szemléleteket, "hozzáállásokat" mutatja be egy-egy figurában, illetve azok konfliktusaiban, amelyeket a különböző világképek, életstratégiák jelentenek (a veterán munkásőr, a nyugatra emigrált, ott csalódott, hazatért magyar, az "eredeti tőkefelhalmozás" lázában élő gyermek és unoka); a harmadik mintegy menet közben ábrázolná a rendszerváltozást, Mikszáth híres művéhez csatlakozva, az Új Zrínyiászt felidézve, annak a bátorságával avatva szereplőkké a néven nevezett politikusokat (Antall Józseftől Kis Jánosig, Horn Gyulától Kupa Mihályig, Orbán Viktortól Paskai Lászlóig és tovább). A darabok első látásra amolyan naturalista, verista munkák: remek epizódok, metszetek sokaságában mutatják be a mindennapi nyomorúságok, balgatagságok, aljasságok és lehetetlenségek egész kavalkádját. Mindegyik szereplő, mindegyik típus, szituáció és viselkedésmód ismert, csakhogy Spiró tollán és műhelyében feledhetetlenül életessé is válik. A drámák azonban jóval többek is, mint látleletek napjainkról, a történelem mai folyásáról: egy-egy darab és a darabok együttese is igazi és mély történetfilozófiát, a magyar élet nagy vonalainak modelljét evokálja, ezért illik a kötetbe az egyetlen valóban történelmi dráma az Árpád-házról, amelyben ugyanazok a képletek, és így ugyanaz a történetfilozófia, a történelemnek ugyanaz az abszurditása mutatkozik meg, mint a mai témájú művekben. - A kiemelkedően értékes drámakötet természetesen azok érdeklődésére is számíthat, akik a műveket nem láthatták színházban.

Spiró György - Magtár
,,Élők ​és holtak között a társalgást nem lehet megakadályozni, erre való az irodalom." - jegyzi meg új könyvében Spiró György, aki nemcsak nagyszerű író, hanem remek olvasó is. Egyaránt jellemzi a kamasz kíváncsi-kutakodó szenvedélye és a sokat látott ember rezignált józansága - a szerző tömör, pontosságra törekvő, gondolkodói és írói stílusával párosulva mindez a Magtárt különlegesen gazdag szellemi és személyes olvasmánnyá teszi. Ami összeköti a pontosan megrajzolt portrékat, a legfontosabb olvasmányélményeket, a színházról szóló emlékezéseket, a Kelet-Közép-Európát, a mindenkori provinciákat és napjaink Magyarországát taglaló elemzéseket, az Spiró egyszerre tárgyszerű és szubjektív érdeklődése, viszonyulása a fentebbi témákhoz. Így elevenedik meg Major Tamás és Molnár Gál Péter ellentmondásos alakja, lesz kedvünk újra vagy inkább először olvasni Spiró ajánlatára a magyar irodalom elfelejtett remekműveit Jókaitól Mikszáthon át Móriczig, átgondolni, hogy mi a Csehov-darabok titka, és hogy hol is vagyunk valójában, hogy hol is lehetünk otthon.

Spiró György - Mit ​ír az ember, ha magyar
Az ​elmúlt tíz évben írt tanulmányaim erősen megszűrt válogatását tartja kezében az Olvasó: vannak köztük hosszabbak, rövidebbek, nagy írókról és pocsék tévéműsorokról, érdekes és érdektelen filmekről és nevetséges vagy borzasztó jelenségekről szólók. Valami talán mégis egységgé szervezi őket: az a mély meggyőződésem, hogy amit egy adott korszakban tudni lehet, azt az írónak kötelezően tudnia is kell. Álláspontom homlokegyenest szemben áll az írói szerepről vallott mai posztmodern vélekedéssel, amely szerint az író alapvetően nem tud semmit, és a legjobb, ha a műveit eme sajnálatos tény fitogtatásának szenteli. Persze, hogy a nem tudható dolgokról senki sem tud semmit, ezt nem kétlem. De hogy minden korban van maximális, igaz emberi tudás, azt éppen az elmúlt évezredek ránk maradt irodalma bizonyítja. A remekmű a mérce, és nem a középszer. Az írónak az a dolga, hogy e maximális tudásra, annak vonzó megformálására és jó hatásfokú átadására törekedjék. Hol sikerül neki, hol nem. De a tudást ironikus, gyermeteg játszadozással megkerülni nem lehet. Az én koromban is akadtak nagy írók, akik nagyon sokat tudtak, ebben a kötetben róluk is olvashatnak. Azt nem tudhatom, hogy én tudok-e valamit igazán, de legalább én is megpróbáltam eljutni odáig.

Kollekciók