Ajax-loader

Benedictus de Spinoza könyvei a rukkolán


Benedictus de Spinoza - Ifjúkori ​művek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedictus de Spinoza - Teológiai-politikai ​tanulmány
A _Teológiai-politikai ​tanulmány_ Spinoza legnagyobb hatású kifejtő műve. Megjelenését követően vitairatok özöne zúdult erre az ateistának tartott műre, amely ugyanakkor a tudományos igényű - tehát nem apologetikus - bibliakritika egyik kezdeményezője. Politikai szempontból a gondolat- és szólásszabadság egyik első megalapozásának tekinthető, éspedig a hobbes-ival rokonítható, de attól lényeges pontokon eltérő szerződés-elmélet révén. Marx pozitív Spinoza-recepciója ezen az íráson alapult, s valószínűleg Leo Strauss e műre építő Spinoza-könyve ösztönözte Carl Schmittet a "politikai teológia" fogalmának a kidolgozására. Ugyanakkor izgalmas feladat tisztán filozófiai szempontból kimutatni ez "elhanyagolt mesterműnek" (E. Curley) az Etikával való összhangját. Kötetünk tartalmazza a Teológiai-politikai tanulmányt előkészítő, Blyenbergh-gel folytatott levelezést is.

Benedictus de Spinoza - Etika
A _Sapientia ​humana_ sorozat első kötete a 17. századi filozófus, Spinoza fő műve, amelyben egyedülálló módon fonódik össze az emberi ész képességének hangsúlyozása és kiszolgáltatottságának elismerése. Végső szava: ha egyáltalán elérhető az ember számára a boldogság, az csakis az emberi bölcsesség - a sapientia humana - révén található meg.

Benedictus de Spinoza - Politikai ​tanulmány / Levelek
Benedictus ​(Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. Hága, 1667. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselõjeként is ismerhetjük. Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtõl, akik kimondják rá az ún. héremet, - a nagy átkot, - amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követõen 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely késõbb pénzkeresõ foglalkozásává vált. 1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja elsõ értekezését Rövid tanulmány Istenrõl, az emberrõl és az õ boldogságáról címen. Ezt a mûvét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról címû mûvében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja fõmûvét az Etikát. Államelméletrõl is hagyott hátra írásos mûvet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres mûve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettõl a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Mûveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van késõbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni mûveit. Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belõle. Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínûségszámításról és a szivárványról is. 1677. február 21-én halt meg tüdõbetegségben.

Benedictus de Spinoza - Politikai ​tanulmány és levelezés
Jelen ​kötettel teljessé lett a magyar Spinoza. Spinoza műveinek kiadásánál az a meggyőződés vezetett bennünket, hogy a nagy holland gondolkodótól ma is van még tanulnivalónk. Ezért Spinoza műveit igyekeztünk viszonylag gyors egymásutánban az olvasó kezébe adni: az Etikát (1952), a Teológiai-politikai tanulmányt (1953), az Ifjúkori műveket (1956). E negyedik sorozatzáró kötetben a Politikai tanulmányt és a Levelezést nyújtjuk át az olvasónak. A Politikai tanulmány Spinoza időrendben utolsó, befejezetlenül maradt műve. A Tanulmány a politikai gondolkodás egyik klasszikus alkotása, a politikai demokratizmus elvi igazolása. Az ember elidegeníthetetlen jogait Spinoza egy évszázaddal Rousseau előtt védelmezte, abban a XVII. században, amelyben Európa-szerte inkvizícióval és üldözésekkel igyekezett a reakció a szabad gondolatot és beszédet elfojtani. A műnek magyarul eddig egyetlen kiadása volt, 1913-ban Rencz János fordításában jelent meg először.

Kollekciók