Ajax-loader

Benedictus de Spinoza könyvei a rukkolán


Benedictus de Spinoza - Ifjúkori ​művek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedictus de Spinoza - Politikai ​tanulmány és levelezés
Jelen ​kötettel teljessé lett a magyar Spinoza. Spinoza műveinek kiadásánál az a meggyőződés vezetett bennünket, hogy a nagy holland gondolkodótól ma is van még tanulnivalónk. Ezért Spinoza műveit igyekeztünk viszonylag gyors egymásutánban az olvasó kezébe adni: az Etikát (1952), a Teológiai-politikai tanulmányt (1953), az Ifjúkori műveket (1956). E negyedik sorozatzáró kötetben a Politikai tanulmányt és a Levelezést nyújtjuk át az olvasónak. A Politikai tanulmány Spinoza időrendben utolsó, befejezetlenül maradt műve. A Tanulmány a politikai gondolkodás egyik klasszikus alkotása, a politikai demokratizmus elvi igazolása. Az ember elidegeníthetetlen jogait Spinoza egy évszázaddal Rousseau előtt védelmezte, abban a XVII. században, amelyben Európa-szerte inkvizícióval és üldözésekkel igyekezett a reakció a szabad gondolatot és beszédet elfojtani. A műnek magyarul eddig egyetlen kiadása volt, 1913-ban Rencz János fordításában jelent meg először.

Benedictus de Spinoza - Politikai ​tanulmány / Levelek
Benedictus ​(Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. Hága, 1667. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselõjeként is ismerhetjük. Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtõl, akik kimondják rá az ún. héremet, - a nagy átkot, - amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követõen 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely késõbb pénzkeresõ foglalkozásává vált. 1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja elsõ értekezését Rövid tanulmány Istenrõl, az emberrõl és az õ boldogságáról címen. Ezt a mûvét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról címû mûvében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja fõmûvét az Etikát. Államelméletrõl is hagyott hátra írásos mûvet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres mûve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettõl a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Mûveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van késõbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni mûveit. Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belõle. Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínûségszámításról és a szivárványról is. 1677. február 21-én halt meg tüdõbetegségben.

Benedictus de Spinoza - Etika
Spinoza ​(1632-1677) filozófiai fő műve, a posztumusz kiadott Etika a hagyományos és a radikálisan új gondolkodásmód egyedülálló ötvözete. Szisztematikus elméleti mű, de a mindennapi élet éleslátó analízise is, mely előkészíti mind a Teológiai-politikai tanulmányt, mind a Politikai tanulmányt. A negyedik rész végén maga Spinoza így foglalja össze, hogy "milyen haszonnal jár ennek az elméletnek ismerete a gyakorlati életben: Először arra tanít, hogy mi csupán Isten intésére cselekszünk, az isteni természet részesei vagyunk, mégpedig annál inkább, minél tökéletesebb cselekedeteket viszünk véghez, s minél jobban és jobban ismerjük meg értelmünkkel Istent. Előidézi a lélek megnyugvását, megtanít arra, miben áll legfőbb boldogságunk: egyedül Isten ismeretében. Ez késztet bennünket arra, hogy csak azt cselekedjük, amit a szeretet és kötelességérzet sugall. Eltávolodnak az erény igaz értékelésétől azok, akik azt várják, hogy erényükért és jócselekedeteikért Isten őket a legfőbb jutalmakkal fogja kitüntetni, mintha az erény és Isten szolgálata már önmagában is nem épp maga volna a boldogság és a legfőbb szabadság. Másodszor arra tanít, hogyan kell viselkednünk a sors változásai közepette. Arra tanít, hogy a sors mindkét arcát nyugodt lélekkel várjuk és viseljük el, hiszen minden Isten örök határozatából következik ugyanazzal a szükségszerűséggel, amellyel a háromszög lényegéből következik, hogy szögeinek összege egyenlő két derékszöggel. Harmadszor azt tanítja, hogy senkit se gyűlöljünk, ne vessünk meg, ne gúnyoljunk, senkire ne haragudjunk, és senkit ne irigyeljünk. Mindenki elégedjék meg azzal, amije van, segítsen felebarátján, nem könyörületességből, részrehajlásból, sem pedig babonából, hanem egyedül az észtől vezetve, ahogyan az idő és a körülmények megkövetelik. Negyedszer hasznára van az állami közösségnek, amennyiben arra tanít, hogyan kell a polgárokat kormányozni és vezetni, úgy, hogy ne szolgaságban éljenek, hanem szabadon cselekedjék a legjobbat."

Benedictus de Spinoza - Teológiai-politikai ​tanulmány
A _Teológiai-politikai ​tanulmány_ Spinoza legnagyobb hatású kifejtő műve. Megjelenését követően vitairatok özöne zúdult erre az ateistának tartott műre, amely ugyanakkor a tudományos igényű - tehát nem apologetikus - bibliakritika egyik kezdeményezője. Politikai szempontból a gondolat- és szólásszabadság egyik első megalapozásának tekinthető, éspedig a hobbes-ival rokonítható, de attól lényeges pontokon eltérő szerződés-elmélet révén. Marx pozitív Spinoza-recepciója ezen az íráson alapult, s valószínűleg Leo Strauss e műre építő Spinoza-könyve ösztönözte Carl Schmittet a "politikai teológia" fogalmának a kidolgozására. Ugyanakkor izgalmas feladat tisztán filozófiai szempontból kimutatni ez "elhanyagolt mesterműnek" (E. Curley) az Etikával való összhangját. Kötetünk tartalmazza a Teológiai-politikai tanulmányt előkészítő, Blyenbergh-gel folytatott levelezést is.

Kollekciók