Ajax-loader

Roger Martin du Gard könyvei a rukkolán


Roger Martin du Gard - Amit ​még el kellett mondani...
Epilóg ​a Thibault-családhoz - a Nobel-dijas szerző élete főmüvének befejező kötete... Egy csodálatos, megrázó szimfónia záróakkordja, amelyben felzendül, zokog, mélázik, üvölt, szeret, gyülöl és sorsa ellen lázad az egész emberi élet, viharos korunk embereinek élete. Mint Márai Sándor irta erről a könyvről: "Szédül az ember, ha utánanéz e hömpölygő áradásnak, melyet regényiró éppen olyan kevéssé tud befejezni, mint az államférfi és a politikus... Isten veled, kis Thibault, igazi hős és regényhős egyszerre, valahol Amiens előtt - a regény megint kiárad az életbe!" Ime, ez a bucsu a Thibault család-tól!

Roger Martin du Gard - Afrikai ​vallomás
Az ​írónak ez az egyetlen ismert novellája - amely harminc év után most végleges és teljes alakjában kerül a magyar olvasó kezébe - méltán sorakozik a világirodalom remekei közé. A különös és rendkívüli történetben az író a testvérszerelem témáját dolgozza fel hallatlan művészi erővel és azzal a könyörtelen determinizmussal, amely minden művét kezdettől végig áthatja, s amelyet még mestereinél is szigorúbban, következetesebben alkalmaz. Az elbeszélést Gyergyai Albert kiváló fordításában, Szász Endre tollrajzaival közöljük.

Roger Martin du Gard - A ​Thibault család
A ​Thibault család-ban, a XX. század Háború és béké-jében nyomon követhetjük egy apa és két fia élettörténetét; az apáét, akinek belső harcait és elfojtott érzelmeit csak halála után ismerjük meg ; Antoine-ét, az idősebb fiúét, aki majdnem mindent megkap a fennálló társadalmi rendtől: állást, hírnevet, jólétet, szerelmet ; s talán leginkább Jacques-ét, a kisebbik testvérét, aki már gyermekkorában sem tűri a családi, az érzelmi, a társadalmi zsarnokság nyűgét, és aki mindennel szakítva, az írásban, a forradalomban és végül az önkéntes halálban találja meg az emberekkel és önmagával való békéjét. De fontosabb a mesénél az a hatalmas világkép, amely mintegy rajzolódik lassan a háttérre. Antoine, a jó orvos, és Jacques, az eszményi forradalmár, a maguk véges életén túl az emberi szenvedéssel birkóznak: az egyik a társadalmon belül és azért, hogy gyógyítsa, a másik a társadalommal szemben, hogy gyökerében megváltoztassa. Megkísérlik a lehetetlent, és mind a ketten eljutnak az emberi lehetőség végső határáig.

Roger Martin du Gard - Egy ​lélek története
Az ​író ezt a művét különböző formai megoldásokkal kísérletezve, végül csaknem teljesen párbeszéd-formában írta meg, Jaen Barois és a jelképes nevű Luce, illetve ellenfeleik sorsában a 19. század második felének franciaországi társadalmi és ideológiai küzdelmeit ábrázolja. A vallásból kiábrándult, meggyőződéséért családjával is szakító Jean Barois lázadása útján eljut az antiklerikalizmusig, a szabadgondolkodásig, radikalizmusig, s a Dreyfus-per idején az igazságtalanul megvádolt tiszt mellé áll. Az író rendkívüli alapossággal és részletekben gazdagon ábrázolja e nagy jelentőségű per történetét.

Roger Martin du Gard - Vén ​Franciaország
A ​halhatatlan Thibault család alkotójának ez a kis remekműve Magyaroszágon Vén Európa címen vált ismertté. Az olvasó nem regényt tart a kezében, hanem falusi életképet, vagy - Martin du Gard szavaival - "egyszerű falusi karcolat-albumot". De ez az egyszerű karcolat-album magán viseli egy nagy író keze nyomát, aki a megvénült, elmeszesedett csontú, bóbiskoló Franciaország isten háta mögötti kis falujának egyetlen napjáról készült vázlatsorozatának a két háború közötti Európa egyik jellegzetes arculatát örökíti meg az élő tudósítás közvetlenségével. Modern "sánta ördöge", Joigneau postás segítségével sorra felemeli a házak, boltok, "villák" tetejét, s izgatott kíváncsisággal fürkészi, hogy miféle parlagi tragédiák és komédiák játszódnak le a nyugalom, a megszokás látszólag áttörhetetlen falai mögött.

Roger Martin du Gard - Jacques ​Thibault
Jacques ​Thibault nemcsak a huszadik század regényirodalmának, hanem a klasszikus értékű világirodalomnak is egyik legelevenebben megformált, legvonzóbb alakja. Már Martin du Gard nagy regényének, a Thibault családnak megjelenésekor is ő hatott legjobban az ifjú nemzedékre, és ez a hatás azóta se csökkent. Jacques a fiatalok számára fogalom lett, és egyben szinte élő barát, sorstárs, példakép, igazolás és biztatás. Benne az írónak nemcsak egy század eleji, nagyon is egyedi ifjú francia intellektuelt sikerült ábrázolnia, hanem a minden időkben újjászülető lázadó kamasz típusát, aki kitör a konvenciók és az áltekintélyek világából, hogy a maga igazát képviselje. De Jacques lázadása nem öncélú, nem az "öregek" ellen támad. A hazug és embertelen burzsoá társadalmat tagadja meg, a burzsoá apa zsarnokságát és a burzsoá háborút, amelynek igazságtalanságát fölismeri. Ez a regény a Thibault család rövidített változata. Marcel Lallemand még az író életében és az ő hozzájárulásával válogatta ki azokat a fejezeteket, amelyek elsősorban Jacques alakját vetítik elénk felejthetetlenül.

Roger Martin du Gard - Vén ​Európa
Martin ​du Gard a névtelen, láthatatlan, bár mindenütt jelenvaló, s flaubert-i vagy középkori értelemben vett "jó mesterember", - az, aki mindennél, magánál is többre tartja munkáját, s a változatos külső díszeknél a szép egységet s a szilárd matériát. E cicomátlan, szinte rejtett s oly tárgyias művészet du Gard minden műve közül főképp a Vieille France-ban üli diadalát, egy francia falunak, "Maupeyrou"-nak egynapos históriájában, amely olyan átlátszó, közvetlen és magától értetődő, mintha a tények és az arcok spontánul sorakoznának egymás mellé, holott mind a szerkezet, mind a részletek ritmusa a legéberebb, legbiztosabb, legboszorkányosabb műgondról tanúskodik. A levélhordó felkel a nappal, elhozza a vasútról a postát, széthordozza sorjában szegényes napi zsákmányát, s estéig, mire behatolunk vele a házak, a levelek és a lelkek titkaiba, már ismerjük az egész falut, hangyamód sürgülődő népét, a kenyérért, a haszonért, a hatalomért való kis küzdelmeit, az ösztönök, a babonák, az ábrándok fény- és árnyjátékát, az otthonok szennyesét, a szívek be nem vallott rögeszméit - egy hitetlen, jövőtlen, csak a mának élő nemzedéket, amely vígan és vakon táncol kikerülhetetlen sírja felé. Vieille France? - nem: "Vieille Europe", mint du Gard e sorok írójának is magyarázta, mikor e sokat támadott és félreértett könyvéért levelekben s nyilatkozatokban kellett helytállnia; s ily módon a magyar cím mintegy először hangoztatja, amit az író, tartózkodó szerénységgel, csak az országára s falusi társadalmára korlátozott. Ugyanez a tartózkodás a célzások, sűrítések, törések és elhallgatások nagy varázsa, s nemcsak az egyes figurák és történetek bemutatásában, hanem, ami még jellemzőbb, az egész könyv "tanulságának" távoli, mintegy halkított zenekíséretként való sejtetésében - írta Gyergyai Albert 1933-ban a négy évvel később irodalom Nobel-díjat elnyert francia regényíró művének Vén Európa címen megjelent első magyar kiadása elé. Martin du Gard, aki 1931 újév napján súlyos autóbalesetet szenvedett, lábadozásának hosszú ideje alatt - miközben A Thibault család című regényfolyamának írását megszakította - alkotta meg e kis remekművét, és saját szavai szerint megírása elszórakoztatta. Ma, az olvasó számára hasonló élvezetet nyújt a ravasz postás egy napjának története a korabeli Európát jelképező francia faluban.

Roger Martin du Gard - Boldogulni
Az ​a kísértő félelem, hogy elhibáztam az életemet, hirtelen megmentett: elfogott a vágy, hogy megírjam egy nagyralátó fiatal író történetét, aki tehetségtelen, de nagy illúziókat táplál képességeiről, s akinek élete terméketlen akarások és csalódások sorozata - írja Martin du Gard első regényéről, amellyel 1908-ban a nyilvánosság elé lépett. A regény nemcsak az író halálát és a nyárspolgár megszületését ábrázolja André alakjában, hanem egy egész fiatal művésznemzedék indulását, első lépéseit is.

Roger Martin du Gard - Önéletrajzi ​és irodalmi emlékek
Mindig ​roppant érdekes egy nagy író vagy művész önvallomása önmagáról, alkotómódszeréről, s e kötet annál érdekesebb számunkra, mert Roger Martin du Gard korunk azon írói közé tartozik, akikről a legkevesebbet, helyesebben úgyszólván semmit nem tud az olvasó, a szoros életrajzi dátumokon kívül. Most e Napló és a néhány közzétett bizalmas baráti levél felfedi az író jellemének ritka tulajdonságait, szerénységét, szinte túlzott szemérmességét, önmagával sohasem elégedett, tehetségében örökösen kérkedő alkatát, s ezzel választ ad a személyével kapcsolatos legfőbb kérdésekre is. A kötet legjelentősebb, legtöbb tanulságot kínáló lapjai azok, amelyeken Martin du Gard legfontosabb műveinek s ezek között is elsősorban "A Thibault család"-nak megszületéséről, regényírói módszeréről vall.

Roger Martin du Gard - Maumort ​alezredes
Az ​1983-as év legnagyobb irodalmi eseménye kétségkívül a Maumort alezredes megjelenése volt. A művet - az író végakaratának megfelelően - a Nemzeti Könyvtárban őrizték, a törzsszöveget egy tiszti ládában, a még fel nem dolgozott anyagot pedig egy "fekete doboz"-ban. Maritin du Gard 1941-ban fogott hozzá monumentális művéhez, de már 1951-ben világosan látta, hogy nem fog a végére jutni. Mindazonáltal jó előre mindent aprólékosan elrendezett, hogy a mű, a XX. század első felének hatalmas freskója, torzó voltában is áttekinthető, követhető, olvasható legyen - de csak halála után huszonöt évvel. Miért ez a rendkívüli óvatosság? Martin du Gard mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a "szexuális nevelésnek", több művében is érintette ezt a témát. Mindamellett, mint Jacques mondja A Thibault család-ban, mindig úgy érezte, hogy erről nem lehet mindent elmondani. Talán szabad kezet akart magának adni, fel akarta szabadítani magát az öncenzúra alól. A kamaszévek szexuális "eltévelyedéseit" meglehetősen gyorsan, "nagy kedvvel" írta, akárcsak Dosztojevszkij A karamazov testvérek "istenkáromló" részeit, a többihez tizenhét év megfeszített munka sem volt elegendő.

Kollekciók