Ajax-loader

Kamarás István könyvei a rukkolán


Kamarás István - Bumbala, ​avagy a lakatlan liget titka
Társra ​mindenkinek szüksége van, s ha nem talál, elképzel magának egyet felnőtt is, gyerek is. A lakatlan ligetben csupa titokzatos lény tanyázik: mindegyiküket egy-egy kisgyerek találta ki valahol bánatában, más-más országban. azután a bánat elmúlt, a kitalált társakat pedig elfelejtették, és most azok szomorkodnak a lakatlan ligetben. A titokzatos lények nem ismerik egymást, véletlen találkozásuk alkalmával derül fény történetükre, s így ismerjük meg az őket kitaláló gyerekeket is. Humor, líra, fantázia, szeretet szövi át a kisregényt, amelynek valóságos és elképzelt hősei egyaránt megtanulják, hogy a bánatra is van orvosság. S hogy mi az: ez a lakatlan liget titka.

Ladó Annamária - Kamarás István - Szövedék
A ​két szerző az Ordo Joculatorum Dei, azaz Isten Bohócainak Rendjébe tartozónak vallja magát. Művük valóban hordoz bohócvonásokat. Ladó Annamária apja utáni kutatásával indul, hiszen nem tudja, hogyan érkezett a világra. Viszont fiatalon ugyan, de a Sacré Coeur Társaság civilruhás nővéreinél landol és további életét, misszióit, misszionáriusi kapcsolatait, kalandjait mint e társaság apácája, illetve mint Isten bohóca tölti. A pikareszk-regényeket felülmúló, a valóságot éppen csak érintő egymás után sorjázó történések, kalandok tele humorral, az egyházi és világi élet határán mozgó szerzetesek virtuális mindennapjaiba, utópikus terveibe avatják be az olvasót, aki végül rájön: egy szót sem szabad elhinni a szerzőknek, minden csak játék.

Kamarás István - Erkölcstan
Készült ​a középiskolák 11. évfolyama számára "Csak akkor lehetséges a tanítás, ha van tanulás is. Tanulásról pedig csak akkor lehet szó, ha ti magatok tanítjátok valamire saját magatokat." A. De Mello: A csend hangjai

Kamarás István - Íme, ​az ember!
Tankönyv? ​Főiskolai jegyet? Ismeretterjesztő kötet? Az emberrel kapcsolatban megfogalmazható kérdések könyve? - teszi fel a kérdést az Előszóban Kocsis Mihály 1990-ben. A könyv szerves következménye egy "embertan" elnevezésű tantárgynak, mely az Oktatáskutató intézet kísérleteinek keretében próbáltatott ki. Tartalom: 1. „Ilyen állat nincs is!” I. HA AZ EMBER ÖNMAGÁBA NÉZ 2. Két lábon járó szárnyatlan angyalok 3. Érezzük magunkat 4. Vagyunk, tehát gondolkodunk 5. Egyes szám első személy vagyunk 6. Meddig vagyunk kicsik, mettől vagyunk nagyok? II. KÖZÖS NEVEZŐINK (Az ember és a másik ember ) 7. Társaink tükrében 8. Értünk a szóból 9. Kikhez kapcsolódunk 10. Hogyan kapcsolódjunk 11. Ketten eggyé 12. Hovatartozásaink 13. Mivel foglakozzunk? 14. Egyenlők, egyenlőbbek, legegyenlőbbek 15. Mit művelünk? 16. Jólét és jól-lét III. A VILÁGVEVŐ EMBER (Az ember és a világ) 17. Átléphető határaink 18. Kérdőjelek vagyunk 19. „Honnan- hová” lények vagyunk 20. Napfivérünk, holdnővérünk, földanyánk 21. Térképeink 22. Iránytűink 23. Amikor rendben vagyunk 24. „Lesz még egyszer ünnep e világon” 25. Nem ér a nevem! 26. Amikor a csúnya is szép 27. „Születek meghalni, meghalok születni” 28. Vagy mindenem nekem” 29. „Egy különös Úr vendége voltam” 30. Hetedikek vagyunk

Fogarassy Miklós - Kamarás István - Olvasó ​a labirintusban
Egy ​nemzetközi összehasonlító olvasásszociológiai kutatás keretében két hatásos magyar novella (Sánta: Nácik, Örkény: Meddig él egy fa?) fogadtatását és befogadását vizsgálták a szerzők budapesti, varsói, moszkvai és szófiai 16-17 éves középiskolások körében. Az értékrend és az irodalmi beállítódás, valamint az olvasói értékelés és értelmezés összefüggéseit kutatják. Ezek eredményeiről számol be a kötet.

Kamarás István - Ipiapi ​atya levelei
Igazolom, ​hogy Ipiapi atya nevezetű személy a) valóban létezik, b) nem szélhámos, c) hanem az általam irányított istenbohóca szerzetesrend (az OJD) tagja, nálunk Cosinus, első missziós helyén, Nauruban, Tupuapati, második helyén, az Önök kedves országában Ipiapi atya néven szolgál Istent és embert. Ipiapi atya valóban különös figura, Csudabogár. Öltözete, viselkedése, stílusa Önöknek bizonyára legalább annyira furcsa, mint amennyire nekünk az Önöké. Ne feledjük azonban: a csudabogár is Isten csudája.

Kamarás István - Utánam, olvasók!
Kamarás István OJD mint tudós olvasáskutató már többféleképpen vizsgálta műalkotások befogadását, az olvasói viselkedést, eddig azonban ezt jobbára szociológiai és szociálpszichológiai empirikus kutatások keretében művelte. Ezúttal egy határmenti (a szakirodalom és a szépirodalom egymást átfedő halmazaihoz tartozó) műfaj keretében vizsgálja az irodalmi mű olvasásának folyamatát. A Mester és Margarita hét különböző nemű, korú, történetű, élethelyzetű, értékrendű, ízlésű és világnézetű olvasója reflektál új művében egyfelől a világhírű regényre, másfelől egymás olvasatára. Így egyszerre lesznek szereplői a regénynek, társszerzői az írónak és a műalkotás hatására önmagukat jobban megismerő befogadói a műnek. Így lehet ez a rendhagyó olvasmány olvasmányregény, vagyis egyszerre szórakoztató fikció, másfelől érzékletes bemutatása az olvasó és az irodalmi mű közötti találkozásnak, melyet a most olvasmányregényt alkotó író több évtizedes saját irodalomszociológiai kutatásai eredményei hitelesítenek.

Kamarás István - Kommercializálódik-e a művészet?
A kommercializálódás és demokratizálódás kérdésének vizsgálatakor napjainkat is érintően kardinális problémaként vetődnek fel a következők: a világkultúra mércéjével nézve mennyire demokratikusak a mi közművelődési viszonyaink? Milyen az egyén szabadságának és közösségi integrációjának foka? Eléggé differenciált-e a nyilvánosság? Eléggé civilizált-e és kulturált-e az életmód? Az értéktiszteletről és a kulturális önmozgásról szólva a ’80-as évek végének egyik mérvadóan elfogadott álláspontja alapján a lehetséges kiutat az erőteljes állami jelenlét, az alkotói felelősség és a közművelődés fokozottabb társadalmasítása jelentheti.

Kamarás István - Utánam, ​Olvasó!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kamarás István - Betlehembe ​kéne menni
Sűrű ​pelyhekben hull a hó. Az állatkertben a dél-amerikai tapír és a vízidisznó angyalokat lát és égi eledelt lakmározik. A Hárompúpú pedig elmeséli, hogyan és miképp történhetett, hogy még siheder teve korában Betlehembe vitte a háromkirályokat. Hamarosan maguk a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért és Boldizsár is megjelennek a mesekönyv lapjain, persze nem egészen úgy, ahogyan a karácsonyi történetből ismerjük őket. Vagy mégis ugyanúgy? Megismétlődhet-e minden éveben a szent történet akár a kelenföldi lakótelepen vagy egy iraki hadikórház falai közt? Kamarás István meséi ezt bizonyítják: Krisztus születésének csodás eseményét modern világunkba ágyazva, különböző kultúrával és világképpel rendelkező gyermekek számára teszik mindenkor aktuálissá és megélhetővé.

Kamarás István - Júdások ​vagy Péterek?
Kényes ​területre merészkedik a szerző témaválasztásával: tabutéma ez az egyházban, különösen nehéz pedig objektíven írni olyan történésekről, melyek akaratlanul is állásfoglalásra kényszerítik az embert. A címbeli kérdés választása ugyanakkor éppen arra akarja felhívni a figyelmet, hogy nincs jogunk ítéletet mondani fölöttük, s a szerzőnek sem ez a szándéka: Csupán fel akarja tárni az események okait és mikéntjét, hogy helyes képet alkothassunk magunknak a problémáról.

Kamarás István - Sárkány Klára - Embertan ​- középhaladóknak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kamarás István - Sárkányos ​mese igazából
"A ​repülő kastély, a szélkötő Kalamona, a Hollófernyiges, a Világszép Nádszálkisasszony, valamint a hatfejű, a tizenkét fejű és a huszonnégy fejű sárkányok sokaknak ha nem is közeli, de nem is olyan nagyon távoli ismerősei. Nem mondható el ugyanez Zebikéről, Ágacskáról, a Kálkápolnai Nagypapáról és a Nyomozódetektívről. Őket legfeljebb a Dembinszky utca 22. lakói ismerik, de ők sem ismerik dr. Privoda Bélát, mert ez az illető nem illető, hanem sárkány, méghozzá jóságos. Mindenki tudja jól, hogy van mesélés és mesehallgatás, hiszen mindenki hallgatott és majdnem mindenki mondott már mesét, de kevesen sejtik, mi is az a mesejárás. Persze egyszerű: lefekvés után egy titokzatos csigalépcsőn le kell osonni a mesébe. Ezt tették, nem is egyszer, Zebike és Ágacska, ezt tette a Nyomozódetektív, aki utánuk lopózott, ezt tette a Kálkápolnai Nagypapa, aki mindig abban a mesében ébredt fel, amelyikben éppen elaludt. Persze akár a mese végéig ott ácsoroghattak volna a mese legelején, ha nem csatlakozik hozzájuk dr. Privoda Béla, aki ugyancsak járatos ezekben a sárkányos mesékben, amelyeket eddig nélkülük hallgattunk" – írja a szerző könyvéről, melyet Bányai István kitűnő illusztrációival adunk közre.

Kamarás István - Varga Csaba - Reformvár
Az ​utópia fogalmának szinte mindegyik régebbi meghatározásában szerepel az "elképzelt" és a "megvalósíthatatlan" kifejezés. Az emberi társadalom, amilyennek lennie kellene, és amilyen nem lehet soha. E kötet szerzői nem ebben az értelemben használják a szót. Már a mottóul választott egyik (1975-ből való) idézet szerint is: "Utópián olyan gondolati tevékenységet érthetünk, amely az egyénekhez szól, de célokat össztársadalmi szinten tűz ki, mégpedig az egyén életéhez képest hosszú távon, egy egész történelmi periódusra vonatkozóan." A szerzőpáros egyik tagja még szűkebbre vonja a fogalom jelentéshatárait: "utópián - írja - azt a világot értem, ami egy emberöltő alatt elérhető." A reformvári szociológusok, közgazdászok, matematikusok, politológusok, népművelők, írók és más szakemberek tervei alapján átalakított életű várost az egyik ottani tanácskozás kritikus résztvevője pedig, fontos demokratikus reformjaival együtt is "Kompromisszumvárnak" címezi. Csökkenti vagy növeli ez az itt megelevenített jövőmodell, sajátságosan mértéktartó utópia érdekességét? Attól függ, mihez mérjük: szertelen álmainkhoz, (amelyek teljesíthetetlenek), vagy az "adott realitáshoz" (amely nem álmodik). A kötet író-"utópistáinak" képzelete, jellemzően, nem lépi túl a "közeli-távoli" reális lehetőségek, az elérhető valóság határait; számukra "Utópia Konkrétiában van, legfeljebb számos világmagyarázó ismeretlen tartományba hazudja". De a kötetben bemutatott kísérlet nem általánosítható: nem korlátlanul kiterjeszthető: "Ne felejtsük el, ami történt és történik, az nem az utópia, csak a reformvári utópia. Nem részleteiben általánosítható, hanem irányával lehet kis magyar utópia." Hosszú évtizedek után az első.

Kamarás István - Ipiapi ​atya
Ipiapi ​atya az Ordo Joculator (azaz Istenbohóca) rend tagjaként az óceáni szigetvilághoz tartozó Naurun missziónál élő magyar származású szerzetes, a rendszerváltozás hírére hazaérkezik Azért jön,, hogy ithon hirdesse az Evangéliumot, vagyis az örömhírt, amit ő halálosan komolyan vesz. Mármint az örömöt és derüt, ami mind a profán világban, mind a katolikus egyházban ugyancsak hiányzik.

Kamarás István - Értéktérkép
Kamarás ​István, az ismert szociológus-szociográfus író könyve két önálló, lényegileg mégis egybetartozó tanulmányt tartalmaz. Nemcsak a kutatás tárgya (két, mintegy harmincezer fős magyar város a kutatási terep), nemcsak a kutató stáb összeszokott magja (a szerző és Mr Bookbird, UNESCO-diplomata) köti össze a két írást, hanem azok kultúrszociológiai, művelődésszociológiai, olvasásszociológiai irányultsága. A kutatók a helyi közművelődési viszonyok elemzését tűzték ki célul, vizsgálatukat igen változatos módszerekkel, a teljességre törekedve végzik: a könyvesbolt, a könyvtárak forgalmát elemzik, az olvasók otthoni környezetét, könyvállományát veszik szemügyre, a művelődési intézmények, iskolák működését ismertetik, értékelik, és sok-sok beszélgetésen vesznek részt: meginterjúvolják a két kisváros párt-, állami és népfrontvezetőit, papságát, értelmiségi csoportjait, érdekes, figyelemre méltó embereit. Az Értéktérkép azonban túl is mutat a művelődésszociológia problematikáján. A hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji vizsgálatok, interjúk, beszélgetések már felfedik azt a kirobbanni készülő válságot, azt a vajúdást, értékvesztést és értékkeresést, amely igazából a nyolcvanas évek végén tört (törhetett) hazánkban felszínre, és amely gazdasági, társadalmi struktúrák, hatalmi viszonyok újragondolását teszi (tenné) szükségessé, elkerülhetetlenné. A tegnapról, a közelmúltról van szó a könyvben, arról az időről, amikor még a "jók a határozatok, csak a társadalom rosszul hajtja végre őket" jelszavai helyettesítik az újragondolást; a pluralizmus bűnös, büntetendő eszmének számít, a "válság" szót nem lehet használni, de a társadalom már mind nyersebben dobja felszínre a krízis jeleit. A hosszú, alapos vizsgálat eredményeit tartalmazó könyv mindvégig elegáns, érdekes, jó stílusban íródott, a sorjázó tényeket, adatokat, interjúkat különösen a második részben élénkíti, színesíti szellemes humor és irónia.

Kamarás István - Megjelöltek
"Lirico-groteszk? ​Utópia-paródia? Megértő szatíra? Kisvárosi misztika? Titokban csetlő-botló álszociográfia? Egyik sem, de egy kicsit mindegyik, egyszóval zavarbaejtő. Labirintus. Csapda. Mégis be kell lépnünk, mégis bele kell lépnünk. Olvasáskutatóból lett író állította nekünk. Vigyázzunk! Be ne lépjünk ebbe a labirintus-csapdába fonál nélkül, mert elveszünk! Elvi fonálként szolgálhat Stégh Adélnak, a szocióvári Általános Művelődési Központ főigazgató-helyettesének kitűnő, sziklaszilárd elvi alapokon álló elemzése, amely a Zémegyei Néplapban jelent meg." (Szocióvári Kultúrszemle)

Kamarás István - Titkos ​kutatónapló
A ​szociológus nagyapa vezetésével egy balatoni nyaralás közben szociológiai kutatómunkába kezd Nagyapa három unokája, Bertalan, Lilla, Anna és unokatestvérük, Mötyő. Első kutatásuk során azt vizsgálták, hogy ki mit válaszol a nyaralók közül a _Tudja-e, hol lakik Ajahtan Kutarbani király?_ kérdésre. Ez követte a balatonfenyvesiek fagylaltozási szokásainak vizsgálata. Ősszel iskolatársaik és tanáraik körében Micimackó-kutatást bonyolítottak le. E kutatás közben megismerkedtek a százéves olvasáskutatóval, akit megtanítottak az internethasználatra, hogy segíthessen nekik az adatok feldolgozásában. Következett a karácsony-kutatás: ki mit szeretne adni vagy kapni karácsonyra? A lázas és lelkes munkavégzés során egymás után sorjáznak az egyre érdekesebb kutatási témák. A Bosnyák téri piacon azt kutatják, hogy mi van a bevásárlószatyorban, és hogy mennyire lehet ebből következtetni a vásárlók élethelyzetére és kulturáltságára. A kutatás az Intersparban folytatódik, ahol megismerkednek és összebarátkoznak Hajléktalan Gyulával, aki bekapcsolódik a _Ha azt mondom, hogy…_-kutatásba. A _Ki ad a koldusnak? Miért igen? Miért nem?_ kutatás során így már külső szaktanácsadó is segíti a munkát. Vajon mi mindent lehet megtudni a társadalom tagjairól és közösségeiről olyan kérdések alapján, hogy „Tudja-e, hol lakik Ajahtan Kutarbani király?”; „Mi van a bevásárlószatyorban?”; „Ki hogyan ajándékozik?”; „Miért kell Wolfné nevét megjegyezni?”; mit gondolnak a vallásról, hitről a rockerek, metálosok, house-osok, hip-hoposok, tecktonikosok, punkok és szkinhedek, vagy mit lehet megtudni az emberekről az állatkertben tanúsított viselkedésük alapján egy képzeletbeli földönkívüli faj nézőpontjából, vagy abból, hogy ki melyik szállóigét tudja vagy nem tudja folytatni? Kamarás István OJD _Csigamese_ című könyve (mely 1998-ban az év gyerekkönyve volt) a malakológusok (csigászok) szerint mesekönyv létére is teljesen szakszerű volt a csigákat illetően. A nyugdíjas vasútállomásokról szóló hangjátéka a vasutas szakma elismerését váltotta ki. Legújabb ifjúsági regényéből, _A titkos kutatónaplóból_ „szakszerűen” be lehet avatódni a szociológiai kutatás rejtelmeibe, néhány kutatás ráadásul nagyon is valóságos alappal rendelkezik. Mindez persze nem zárja ki a kisebbfajta csodákat sem, amelyekre igencsak szükségünk van mai modern pragmatikus-racionális világunkban.

Kamarás István - Zónák ​és átlépők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kamarás István - Csigamese
Balatonfenyvesen, ​a szociológus nagyapa és unokái kertjében él: csiga, vakondok, méhecske, imádkozó sáska, Sikló, Varangyos Béka, Keresztes Pók, Bodobács, rengeteg hangya és lepke. Eszter, az egyik kisunoka véletlenül rálép Csigára, és összetörik a háza, ott áll (ül) meztelenül a Jóisten sámlija alatt - aki épp szájharmonikázik -, és nagyon bús, mert épp házasodni készül. A Jóisten elküldi a négy égtáj felé a több ezer szeráfot, meghirdetve a csigaház-építés pályázatát. A beérkező pályaműveket háromtagú zsűri bírálja el: Leonardo da Vinci, Le Corbusier és Makovecz Imre. A végleges döntés értelmében csiga tervei alapján készül el a nyálból épülő, tornyos, kis titokkamrás, piros szivekkel díszes házikó. Így már nincs akadálya, hogy a csiga férjhez menjen. Nyolcvan tojást rak le, ennyi gyereket szeretne felnevelni. A nagy kérdés: hol rejtheti el biztonságosan a tojásokat? Vakond felajánlja föld alatti labirintusát, de az sajnos olyan tekervényes, hogy eltévednek benne. Így inkább egy jól betemetett gödörbe kerülnek a tojások, és a kert kedves állatai felváltva állnak mellette őrséget. A fenyvesi üdülőben eközben sok minden történik: a gyerekek is, a kisállatok is Ki mit tud?-ot és triatlon bajnokságot rendeznek (bodobács pl. vicceket mesélt, hangya pedig elmondta A hangya című József Attila verset). A humorban és nyelvi leleményekben is igen gazdag "földközeli" történet fordulatos, fantasztikus, csillogóan áttetsző nyelven megírt, bölcsnek is nevezhető könyv végére "megszületik" a nyolcvan csiga, akiknek Keresztes Pók elmagyarázza: - ez pedig, látjátok, a világ. Ebbe van beleszőve a hazátok, Magyarország. Ez pedig a mi rétünk.

Kamarás István - Vörös Klára - Embertan ​III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kamarás István - Olvasó-próba
A ​szerző nyomtatásban már megjelent, olvasásszociológiai tárgyú tanulmányai kaptak helyet a kötetben. Az első részben egyes irodalmi művek: Bulgakov, Géczi János, Hesse, József Attila, Kosztolányi Dezső, Nagy László, Pilinszky és Örkény műveinek fogadtatásával és befogadásával foglalkozik. A második részben a magyarországi recepciókutatásban eddig alig-alig előforduló nonfiction-befogadásvizsgálatok szerepelnek: egy evangéliumi fejezet, egy neves középkori arab filozófus művének fogadtatása, valamint egy, a New Age és a New Science határterületére tájolható Varga Csaba-írás recepciójának vizsgálata.

Kamarás István - A ​"Keresztények" - egy szekta születése és gyermekbetegségei
A ​kutatónak lehetősége volt a magukat csupán „Keresztények”-nek nevező, de a kilencvenes években hazánkban „a dunaföldvári szekta” néven elhíresült és kellőképpen rettegett csoport eddigi történetét szociológusként, szociográfusként végigkövetni, egyúttal egy teljesen új, mozgalmi jellegű, szociológiai értelemben szektának tekinthető vallási jelenséget alakulás közben tanulmányozni. Amikor először írt róluk a szerző, megállapította, hogy jó szándékú, ártalmatlan társaság, akik Jézus őskeresztény híveit szándékoznak utánozni, ellenállva mindenfajta intézményesülésnek, életüket missziós tevékenységnek szentelve. Néhány szociológus kollégában felmerült azonban a gyanú, hogy  a szerzővel szemben kifejezetten barátságos és nyitott  „Keresztények” (akár M. Meadet a „vadak”) megvezették a kutatót. Nem ez történt, hanem valami más: az akár rokonszenvesnek is ítélhető vallási csoport története második évtizedében szektásodni kezdett. Belső konfliktusaikat egyre merevebben, szektásabb és autoriterebb módon oldották meg, egyre kevésbé tolerálták tagjaik egyre erőteljesebben megmutatkozó másságát. A kilépőkkel és a bennmaradtakkal készült interjúkkal és másfajta tényanyagra támaszkodva sikerült elkészíteni az identitása megőrzése keretében megmerevedő, bezáruló vallási csoport, a szektásodó szekta látleletét. Az esettanulmány egy konkrét eset leírásán és értelmezésén, vagyis a „betekintésen” kívül lehetőséget kínál az olvasónak a „kitekintésre” is: a vallás mozgalmi és intézményi dimenzióinak, valamint a szektának mint vallási és a szektás habitusnak mint vallásossági jelenségnek a bemutatására.

Kamarás István - Kalamona ​kalamajka
Létezik ​egy örökmese, amiben együtt szerepel a szélkötő Kalamona, Micimackó, Vuk, Süsü meg a rettenetes Hollófernyiges. Minden mese ebből az örökmeséből bújik elő, még az is, amit Nagyapa ír. Eszter, Sára, Ábel, Dorottya (akit egyszerűen csak Dodónak hívnak) és kicsi Milán csak átbucskáznak a fejükön, és már ott is találják magukat Nagyapa meséjében, hogy kiszabadítsák a szelet a hájas Kalamona fogságából. A baj akkor kezdődik, amikor Nagyapát elrabolja az otromba Hollófernyiges. Ekkor lesz fontos a Nagyapától szerzett tudás: csak a páratlan fejű sárkány gonosz, a Kalamona ereje a gatyamadzagjában található, az Istennek vaníliaillata van, ha pedig bekopogsz egy ajtón, azt mondd, hogy szolgálatot keresel.

Kamarás István - Amatitka
Volt ​egyszer hat unoka, növekvő sorrendben: Zorka, Milán, Dorottya, Ábel, Sára és Eszter. Az volt a nevezetességük, hogy nagymamájukat mindannyian Amának hívták. Ha megkérdezték tőlük, hogy miért éppen Amának, a kisóvodás Zorka azt felelte: – Azért, mert Ama az Ama. – Mert Ama csak egy van – válaszolta a másodikos Milán, aki több száz emlőst és több tucat őslényt volt képes felismerni és megnevezni. – Mert Ama különleges – szögezte le az ötödikes Dorottya, aki tánc- és illemtanárnak készült. – Mert ez a neve – állapította meg a hetedikes Ábel, aki több száz autómárkát volt képes felismerni és megnevezni. − Mert rá ez illik, nem? – kérdezte vissza a tizedikes Sára, aki még nem tudta eldönteni, hogy védőnő, védőügyvéd vagy környezetvédő legyen. – Mert ez egy igazi gyermeknyelvi lelemény – felelte a magyartanárnak készülő tizenkettedikes Eszter, egészen halkan és szemlesütve, ugyanis éppen ő keresztelte el így nagymamáját még két és fél éves korában. Kamarás István más meséihez hasonlóan ebben is ki-ki megtalálhatja, ami neki szól: a kicsik, a nagyobbacskák, a még nagyobbak, valamint szüleik és nagyszüleik is. Az _Amatitka_ mesebeli rajzait a mese egyik szereplője, Kamarás Zorka varázsolta.

Kamarás István - Ipiapi ​atya füveskönyve
„Engedje ​meg az Olvasó, hogy néhány használati utasítást adjak eme nem hétköznapi olvasmányhoz. Mindenekelőtt: teljesen természetes, ha olvasás közben erőt vesz valakin a szent ambivalencia. Ez olyan furcsa kettős érzés, amelyet akkor él át az ember, amikor nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. A kettő együtt ugyanis ritkán sikerül. Ha ezt érzi az Olvasó, akkor már egészen közel van az OJD rend lelkiségéhez. Isten bohócai ugyanis saját esendőségüknek, kicsinyességüknek, emberkedésüknek a tükrébe tekintve nem jajveszékelnek önmaguk fölött, hanem nevetnek önmagukon. Ez a nevetés nem elröppenő humor, nem is fricskák és fityiszek sora az egyház botladozásai láttán, hanem nagyon is komoly és áldott, lelket tisztító és feloldozó nevetés. A humor tudniillik Isten páratlan ajándéka, a nevetés pedig nem más, mint a lélek tüsszentése. Hiszen boldogok azok, akik önmagukat tetten érve önmagukon tudnak nevetni. A humorban tehát Isten bohócai sem ismernek tréfát. Ugyanakkor e remekbe szabott szösszenetekben való elmélyedésnek van egy komoly rizikója: ha valaki esetleg magára ismer, az nem a véletlen műve. Ezek az írások ugyanis komoly tükröt tartanak elénk. Igaz, ez a tükör néha talán a szükségesnél is görbébbnek tűnik, de e szent túlzások nélkül vajon felismernénk-e azt, hogy az evangélium nyitottságának és szabadságának sodrását oly könnyen és gyakran cseréljük szűkkeblű, törvényeskedő lelki köldöknézegetésre? Ipiapi atya lelkiségével összhangban a kérdés így is föltehető: vigyorog vagy vicsorog a lelkünk?" Kovács László OJD

Kamarás István - Olvasatok
TARTALOM BEVEZETÉS ​(1995) MIÉRT KELL WOLFNÉ NEVÉT MEGJEGYEZNI? (1991-1994) OLVASÓ A LABIRINTUSBAN (Egy Örkény- és egy Sánta-novella befogadása bolgár, magyar, orosz és lengyel olvasók körében) (1979) Értékrend, beállítódás, olvasottság, ízlés Fogadtatás és értékelés A novellák értelmezése Befejezésképpen UTÁNAM, OLVASÓ! (1984, 1995) Bevezetés Woland fogadtatása Magyarországon A Mester és Margarita értelmezése Az olvasás folyamata A befogadás Epilógus AZ IRODALOM OLVASÓJA (1993) MARKÓ JÉZUSÁNAK HATÁSA (1987-1994) A TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN (Egy Tarkovszkij-film lenyomata) (1994) ZÓNÁK ÉS ÁTLÉPŐK (Tarkovszkij Stalkerének befogadása) (1988-1994)* A vállalkozásról Előfeltételek Zónajárás Megérkezés Övezetek és átlépők

Kamarás István - Lelkierőmű ​Nagymaroson
(„Religiográfia” ​-- szociográfia a nagymarosi féllegális katolikus ifjúsági találkozókról)

Kamarás István - Krisnások ​Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kamarás István - Világverseny ​a berekben
Az ​erdők, mezők, pagonyok lakói távolugró világversenyt rendeznek. A nagyszámú és a versenyben aktívan „szurkoló” nézőközönség előtt előbb a béka, a nyúl, a kenguru – és később a földigiliszta – közreműködésével folyik a verseny, amelyet az „igazság” kedvéért tizenhétszer megismételnek, mert a vesztesek nem tudnak a vereségükbe belenyugodni…

Kamarás István - Egyházközség-építők
Könyvünk ​a katolikus eklézsiák titkaiba enged bepillantást, és bizonyára meglepi mind a legbennfentesebb, mind a tájékozott olvasókat. A vallásszociológus kutatót az a kérdés izgatja, mekkora esély van arra, hogy az egyházközség közösséggé váljon. Egyaránt szól ez a közelmúltról, a jelenről és a jövőről; az átlagosról, a botrányosság gyengéiről és a kiemelkedőiről. Főszereplői papok: a pártállami időkben egy nagyközség ifjúságát klerikódiszkóval és misztériumjátékkal megbűvölő káplán; a hatóságokat ravaszul kijátszó és egy izgalmas templomépítés közben hívő közösséget létrehozó plébános; a panelsivatagban oázist teremtő lelkész és más-másféle módon karizmatikus társai. Nem csak a „csodákról”, hanem az átlagról, a vegetáló plébániákról, a katolikus egyház súlyos gondjairól is szó esik ebben a könyvben, amely egy egyházközség-utópiával fejeződik be, a kritika és a remény jegyében.

Kamarás István - Az ​irodalmi mű befogadása
Az ​ismert művészetszociológus a hazai irodalomolvasás-szociológiai és -szociálpszichológiai kutatások adatait és eredményeit szembesíti az irodalomelmélet olvasóra vonatkozó megállapításaival, adatokkal támasztja alá vagy helyesbíti. A könyvben több olyan megállapítást olvashatunk, mely a hazai irodalomolvasás-kutatás nemzetközi viszonylatban is jelentős eredményének tekinthető, mint például a műhöz túl közel kerülő és túl távol maradó, valamint az optimális befogadói sávba kerülő olvasó; a vágyvezérelt és valóságvezérelt olvasói stratégiák és azok ötvözete; a társadalmi rétegenként eltérő „tetszési” szokások, értékelési mércék; az élményalakzatok és élménykörök; a redukáló olvasattípusok; az újraolvasás jelenségének alaposabb megismerése, a hivatásos és laikus olvasók összehasonlítása; az „akinek van, annak adatik” és az „annak is adatik, akinek nincs elég” elvek empirikus igazolása.

Kollekciók