Ajax-loader

Nemes György könyvei a rukkolán


Covers_95702
elérhető
0

Nemes György - Kánaán
Három ​feljelentés érkezik a Vámhivatalhoz. A névtelen levélírók bevádolják Kelei László hegedűművészt, egy nagy budapesti szimfonikus zenekar koncertmesterét, hogy külföldi turnéjáról hazatérve márkás órákat akar átcsempészni a határon. Kik a feljelentők? Miért jelentik fel hárman is? Mi késztette a jól kereső neves művészt a csempészésre? A főhős pályafutását Mimi, Edit, Juli – a három levélíró – és Kelei szerelmének történetét mondja el Nemes György izgalmas, pezsgő cselekményű regénye. Szerelem, házasság, hivatás, erkölcs mindennapos problémáit vizsgálja az író, amikkel hősei sikertelenül birkóztak: a hétköznapi buktatókat, amiket nem tudtak elkerülni. Feltárja a szereplők bukásának okait, a kitérők segítsége nélkül, egyszerűen a történettel, megadja ennek belső magyarázatát.

Nemes György - Egyetlen ​pillanat
Rögeszmésen ​hiszem, hogy az írás egyik legfontosabb értelme: hogyan tanúskodik a korról, amelyben az író élt. Az Egyetlen pillanat tanúvallomás - regény formában - az elmúlt húsz évről. A tanú nem esküdött meg másra, csupán önnön lelkiismeretére. Ezért csak őszintén vallhatott, bármennyire fájdalmas is ez a vallomás. Azt kutatgattam: mit tett, és miért tette azt, amit tett, a mai felnőtt nemzedék. Nem tagadom: politikus könyvet írtam - de hát mi volt az elmúlt húsz év, ha nem tömény politika, s akadt-e valaki is, akit nem érintett így vagy úgy a politika sugárhatása? A regény főszereplője - ha úgy tetszik: hőse - 1945 kora tavaszán tiszta hittel lépett a közélet porondjára. Mikor 18 év múlva a Párizsba tartó repülőgép közvetlenül a leszállás előtt felrobban, s ezen a gépen ő is elpusztul, emlékezése mélyvizéből - egyetlen pillanat alatt - felbukkan mindaz, ami fennakadt az idő szűrőjén. S e pillanatnyi villanás fényt vet egy életre, amelynek mérlege: hit és csalódás, öröm és szenvedés, sértés és sértődöttség, siker és kudarc - mint mindnyájunké, akik e korban éltünk itt e földön. Arra a kérdésre: mi volt az értelme ilyen közéleti töltésű ember életének - nem ad pontos választ a regény. Még azzal sem, hogy bemutatja a főhős ellenpólusát, aki politikailag - tisztességgel szólván - makulátlan, és bemutatja a politikailag ugyancsak patyolattiszta mai ifjúságot. Erre a nehéz kérdésre a választ csak az olvasó adhatja meg. Az olvasó aki hősömmel és velem együtt végigélte ezt a korszakot, s aki bíró lehet az ügyben, amelyben vallomását a tanú - ezennel - megtette.

Nemes György - Tettenérés
"Észrevettem, ​s alighanem még sokan észrevették, hogy kinek-kinek az élete aszerint elviselhető: milyen a közeg, mely körülveszi. Munkahely és család: a legtöbb ember életének nagy része itt telik el. Az elmagányosodásra csábító korban is - fizikailag - sokkal kevesebbet vagyunk egyedül, mint másokkal. S mivel a közösségi élet alá-fölérendelési viszonyt feltételez, a fölöttes hatalma - az élet legkülönbözőbb szintjén - emberek sorsát szabja meg. Ez a hatalom kísértésekkel, csábításokkal jár, a pozícióban levő ember főnökünk, apánk, urunk és parancsolónk, s a hatalom képviselője nem mindig tud ellenállni ennek a csábításnak. Ha nem tud, elsorvad körülötte a jókedv, eltűnik az életöröm; a hatalom minden rangú képviselője felelős azért, hogy elviselhetővé teszi-e másoknak az amúgy is rövidre szabott életet vagy elviselhetetlenné. S különösen jaj azoknak, akiket végzetük a hatalom már-már elmekórtani képviselőinek hatáskörébe sodor, akár mint munkatársat, akár mint családtagot. A Tettenérés erről a viszonyról szól, s az olvasó utólagos engedelmével mondanivalómat egy magam értelmezte lélektani krimi keretében adom elő, s közben megpróbálkozom eddigi regényeim formai elemeinek játékos szintézisével is. Ha ez a kis ismertető nem elég meggyőző, a Tettenérés elolvasásával bárki tetten érhet: így van-e?"

Nemes György - Utazás, ​varázslattal
Nemes ​György írja új kötetéről: "E kötet összeállításakor engem is meglepett: milyen egyenetlenül változatos, illetve milyen változatosan egyenetlen. Az Utazás, varázslattal című kisregényben a Firenze melletti váratlan csoda sem tud véget vetni annak az ellenállhatatlan szövegelésnek, mellyel János bűvöli friss útitársnőjét, Enikőt a közös autótúrán. A Talány című kisregényben Noszlopi Balázs reumaorvosnak egy Nemes György nevű irodalmi lapszerkesztővel folytatott beszélgetéséből romantikos, kacskaringós történet kerekedik ki, középpontjában az incesztustól való menekülés. Az elbeszélések közül igazi családregény Rigault Menyhért és Turdus Melinda dinasztiaalapítása, Irénke egy női fodrászüzletben a pesti mikrotársadalom jellegzetes figuráit festi be és le előttönk, Szobi Károlynak furcsa konfliktusa támad 1949-ben egy szerkesztőségben, Szedernek, a jeles futballistának az édesapja sok mindent végiggondol életéből veseoperációja előtt, karácsony előtt az öreg kertész filozófiai előadást tart egy kisfiúnak, aki ezüstfenyőt lopott, három nyugdíjas Balatonfüredre, a szívkórházba tart, s megtudjuk, milyen sajátos tünete lehet az agyérelmeszesedésnek, a náci fasizmus módszerei kisértetiesen élednek újra egy mai sivatagi koncentrációs táborban. A Még kisebb regények sorozat, a kötet végén: kísérlet. Öt miniregény, kidolgozás, részletezés nélkül, puszta váz csak, maga a történet."

Nemes György - Hogy ​is van ez?
Az ​író könyvéről: "1978-ban jelent meg Tiszteletlenül jelentem című kötetem a Kozmosz Könyvek sorában: tűnődéseim az élet pozitív és negatív jelenségeiről, morgásaim, berzenkedéseim gyűjteménye. Új kötetem, a Hogy is van ez? - újabb tűnődéseim az élet pozitív és negatív jelenségeiről, morgásaim, berzenkedéseim gyűjteménye. Nincs bennem tanító bácsis hajlam arra, hogy prédikálással próbáljam megutáltatni a fiatalokkal az utálatos viselkedést, az erkölcsileg nem rokonszenves magatartást. De kétségtelen, hogy mégis munkál bennem - és ezeknek az írásoknak jó részében - valamiféle nevelő elv, mely az olvasóknak azt igyekszik sugallni: hogyan lehetne élni egy szocialista országban szocialista módon. Ám tudom, hogy az emberek - s különösen a fiatalok - nem szereik, ha azok, akik magukat (okkal, ok nélkül) okosnak hiszik, nevelni akarják őket. Ezért írásaim egy részének bizonyos csúfondárossága, csipkelődő jellege azt akarja jelezni: komoly dolgokról beszélek ugyan, de nem komolyan, fontos erkölcsi elveket védek, de igyekszem elkerülni a nagyképűséget. Hátha így olvasóim - főként a fiatalok - elfogadnak beszélgető társuknak.

Nemes György - Elefánt ​a könyvesboltban
Kevés ​az időnk: szeretjük a rövid, de azért sokatmondó - s ha lehet, mulattató - írásokat. A "tárca" klasszikus műfaja ezért nemcsak halhatatlan, hanem újra népszerű, népszerűbb, mint valaha. Nemes György új kötetében csupa olyan kis írás sorakozik föl, amely egyszerre elégíti ki a jól bevált írói-hírlapírói követelményeket és a mai olvasó igényeit. Napjainkról, a modern életről szól, mindnyájunknak. Ezek a rövid, publicisztikai, kritikai megnyilvánulások, személyes reflexiók színes körképpel szolgálnak világunk megannyi jelenségéről, amelyek kapcsán a szerző többé-kevésbé általános érvényű következtetéseket von le, anélkül, hogy nevelni vagy éppen kioktatni akarna. Többnyire valamiféle aktualitáshoz kapcsolódik, lett légyen az akár a világpolitika ilyen vagy olyan fordulata, másszor csak egy-egy könyv vagy futó impresszió. A mindig megnyerő dörmögés megmosolyogtatja az olvasót, de hogy ki az, akin mosolyog: önmaga-e vagy akiről ír, netán valaki más - sokszor ki sem derül, s ez így van rendjén: nem ítélkezni kell, hanem - derűsen - elgondolkozni.

Nemes György - Az erkölcsteológia vázlatos áttekintése
Ez a kiadvány a gimnázium második osztályában tanított erkölcstan tankönyve. Igazodik az erkölcsteológia hagyományos felépítési módjához. Az alapfogalmak után tárgyalja a teológiai erényeket, a vallásosságot, majd az emberi kapcsolatok, az anyagvilág és a szellemi értékek kérdéseit. A kiegészítő anyag olyan olvasmányokat tartalmaz, amelyek a törzsanyag egy-egy részét jobban megvilágítják, lehetőséget adnak az adott téma mélyebb átgondolására.

Nemes György - Tiszteletlenül ​jelentem
Az ​író könyvéről: "1978-ban jelent meg Tiszteletlenül jelentem című kötetem a Kozmosz Könyvek sorában: tűnődéseim az élet pozitív és negatív jelenségeiről, morgásaim, berzenkedéseim gyűjteménye. Új kötetem, a Hogy is van ez? - újabb tűnődéseim az élet pozitív és negatív jelenségeiről, morgásaim, berzenkedéseim gyűjteménye. Nincs bennem tanító bácsis hajlam arra, hogy prédikálással próbáljam megutáltatni a fiatalokkal az utálatos viselkedést, az erkölcsileg nem rokonszenves magatartást. De kétségtelen, hogy mégis munkál bennem - és ezeknek az írásoknak jó részében - valamiféle nevelő elv, mely az olvasóknak azt igyekszik sugallni: hogyan lehetne élni egy szocialista országban szocialista módon. Ám tudom, hogy az emberek - s különösen a fiatalok - nem szeretik, ha azok, akik magukat (okkal, ok nélkül) okosnak hiszik, nevelni akarják őket. Ezért írásaim egy részének bizonyos csúfondárossága, csipkelődő jellege azt akarja jelezni: komoly dolgokról beszélek ugyan, de nem komolyan, fontos erkölcsi elveket védek, de igyekszem elkerülni a nagyképűséget. Hátha így olvasóim - főként a fiatalok - elfogadnak beszélgető társuknak

Nemes György - Siessünk!
Tartalma ​két kisregény: Siessünk! Dávid és Klotild

Nemes György - Bal-jobb, ​bal-jobb
Nemes ​György önéletírásának második kötete - A fél múlt folytatása - a felszabadulástól 1956-ig követi nyomon az író életét. A szerző írja könyve bevezetőjében: "Megfigyeltem, hogy a hazai önéletírások írói általában megtorpannak, amikor 1945-höz érnek. Nem tudják vagy nem merik folytatni a vallomást. Attól tartanak netán, hogy ha még a történetírás se dolgozta föl a legeslegújabb kort, s ezért az tele van fehér foltokkal, akkor a szubjektív vallomástevőktől még inkább rossz néven veszik: miért akarják sarkig kitárni emlékeik titkos kamráinak ajtaját? De én fogadalmat tettem (magamnak): föl kell fejtenem a múlt és a közelmúlt fátyolleplét. És ezt csak úgy érdemes megtenni, ha nem vagyok a testen - a testemen - semmit, ha pőrén mutatom meg magamat, lelkesedésemet, hitemet, vakhitemet, korlátoltságomat és a sebeimet is, melyek egy része máig sem varasodott be, a pofonok helyét az arcomon s tenyerem pirosát, amely azóta ég ott, hogy ha akaratlanul is, dühből, hirtelenségből én ütöttem meg másokat. A régiek mikor ilyen nagy és nehéz feladathoz fogtak, Isten segítségét kérték vagy a Múzsáét, a Szűz Anyáét, a Szentséges Királynéét. Én így kezdem: Lelkiismeretem segítségével!

Nemes György - A ​morgás joga
Brummogásom, ​dohogásom, dörmögésem, ejnye-bejnyézésem, elégedetlenségem, fejcsóválásom, fortyogásom, füstölgésem, hümmögésem, kötekedésem, méltatlankodásom, morgásom, mormogásom, zsémbeskedésem, zsörtölődésem és egyszerű tűnődésem A-tól Z-ig

Dezsényi Béla - Nemes György - A ​magyar sajtó 250 éve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nemes György - Ráadás
Nemes ​György regénye 1956-tól a nyolcvanas évek derekáig tekinti a korszak irodalompolitikai és sajtótörténetből mindazt, ami a kiváló lapszerkesztő, publicista és elbeszélőművész életét alakította, és amelyet ő maga is alakított-először a Nagyvilág munkatársaként, majd az Élet és Irodalom főszerkesztőjeként. Érzékeny portrérajzolóként mutatja be az időszak íróit, akikkel kapcsolatban volt, Déry Tibortól és Illyés Gyulától Zelk Zoltánig, Nagy Lászlóig, Pilinszky Jánosig.

Nemes György - 12 ​elbeszélés
"33 ​év - 12 elbeszélés. Hát ez, bizony, nem sok. Még akkor sem, ha arra gondolok, hogy e kötet első helyén közölt elbeszélésem születésétől számítva, csaknem negyedszázad alatt, sem novellát, sem regényt, semmiféle szépprózát nem írtam. Aztán a következő kilenc év alatt - 1959-1968 között - is csak további, jó szívvel vállalható, tizenegy elbeszélés született. S e szerény számbeli teljesítményen talán az sem változtat, hogy mint regényíró azért az utolsó kilenc évben szorgalmasabb voltam: hat regényt írtam. S nem mentségként, csak elmélkedésre megjegyzem, hogy e kötet tucatnyi elbeszéléséből is négy csaknem kisregény terjedelmű, de legalábbis regényjellegű: csak egy kis nekibuzdulás, s mindegyik témából regényt írhattam volna. De minek? Éppen az volt a szándékom, hogy megtévesztő nekibuzdulás ne tegyen locsogóvá, s ha fontosnak vélem is a témát, próbáljak róla szűkszavúan vallani. Akadhat, aki azt mondja: megnyugtatóbb lenne, ha ennyi idő - egy emberöltő - alatt nem egy, hanem többször egy tucat elbeszélést tettem volna le az irodalom asztalára. Erre csak azt válaszolhatom: engem nem nyugtatna meg, s félek, az olvasókat se, mert lassan úgy rémlik, mintha az irodalomnak az a bizonyos asztala már-már össze akarna rogyni, annyi könyvet raktak rá. Így, ha mással nem is, azzal eldicsekedhetek, hogy - legalábbis e műfajban - nem akartam nagyon zavarni az irodalmi életet. (Azért egy kis helyreigazítás nem fölösleges: e tizenkettőn kívül van még néhány nyomtatásban megjelent elbeszélésem. Ezekhez azonban most szigorúbb voltam, mint annak idején, mikor írtam őket, s mint a lapok és folyóiratok szerkesztői, akik közölték - nem idézem meg újra egyiket sem. Marad tizenkettő.)" Nemes György

Nemes György - A ​fél múlt
Nemes ​György írja új könyvéről: "A fél múlt című önéletrajzi indíttatású regényem írói szándékát, szemléletét, módszerét és aligha jellemezhetném jobban, mint a regény két különböző helyéről vett részlettel. Az első: "A megszépítő messzeség jóvoltából könnyű volna most retusálni ifjúkori magamat. Az önéletírások buktatója, hogy aki írja, egyrészt csak a maga szemszögéből, tehát egyoldalúan látja a volt eseményeket, másrészt az, hogy az emlékezés hálóján jobbára csak a kellemes, a szép, a pozitív akad fenn, s mindaz, ami az emlékező gyengéjére mutatna, kihull a háló likain. Minden törekedésem az, hogy elkerüljem ezeket a veszedelmeket." A második: "A klasszikus pszichiátria ismeri azt a jelentésget, amelynek során képzetcsoport - főként emlék - az érzelem hatására megváltozik. Kretschmer, a jeles német pszichiáter ezt a jelenséget katathymiának nevezi. Eredménye az úgynevezett melléemlékezés: az egykori tényeket megváltoztatjuk, többnyire megszépítjük. Nem akarom megszépíteni emlékeimet, de eltorzítani sem. Csak kellő távolságtartásra törekszem, meg arra, hogy iróniával szemléljem a múltamat, ha nem akarok elérzékenyülni, s éppenséggel nevetségessé válni. A csókokra is így kell emlékezni, akárcsak az arculverésekre, a halálos veszedelmekre, a haldoklásokra, a rettegés éveire, a háború borzalmaira, a kiömlő vérre és a kővé fagyott holttestekre. Hadd nevezzem - higgadtan és tárgyilagosan - ezt a magatartást írói ars poeticámnak is. Ha nem hinnék e távolságtartás egyedül elviselhető módszerében, hozzá se fogtam volna e könyv megírásához."

Nemes György - Háló
Nemes ​György írja regényéről: "Kérem az olvasót: ne tévessze meg a látszat. Nem egy öregember és egy fiatal nő szerelméről írtam ezt a regényt. Nem egy mai Goethe-Ulrike komplexust akartam kibontani, nem a naplemente előttről óhajtottam kérődzeni. Nem a szerelemről írtam - ellenben az öregségről. Ahogy egyetlen elbeszélés-kötetem mindegyik novellája ugyanarról a témáról - a fasizmusról szól, ahogy Kánaán című regényem a szocialista építésnek ártó jelenségről, a gátlástalan haszonszerzésről, Egyetlen pillanat című regényem pedig a felszabadulás utáni korszak "sáros" és "tiszta" közéleti figuráinak vargabetűs életútjáról próbál valamit elmondani, úgy szentelem ezt a regényemet - mely az Új Írás-ban Hanna hálót sző címmel látott napvilágot - egyetlen mondanivalónak: az öregségnek, annak a félelemnek, mely mind kurtább éjszakai álmaimban kísért. Ha a téma nyomasztó is, szerettem volna megsejtetni valamit abból az optimista meggyőződésből, mely egyetlen ellenszere lehet a biológiai megöregedésnek: soha nem szabad megtagadnunk avantgarde lendületét, meg kell értenünk a fiatalokat, nem szabad szembekerülnünk velük. Nem úgy, mint Avariusz János. Új regényem formai furcsasága, a reális és szürreális világ közti lebegés, az Én kettéválása és ennek nyomán az egyes szám második személy nyelvtani burka, majd a kettős befejezés bizonytalan bizonyossága egyfajta írói és emberi magatartás dokumentuma: aki ezt a regényt papírra vetette, nem akar a mások és a maga írói rigolyáiba merevedni, megkísérli átélni az írói stílus- és szemléletmegújulás misztériumát. Mert azzal áltatja magát, hogy amíg megújulásra képes, elkerüli az öregség s mindaz a riasztó testi és szellemi romlás, mely a Háló mérges, pattogó, gonoszkodó, de nem gonosz öreg hősét, korunk egykor élenjáró, majd művészi elveiben megcsontosodott nagy festőművészét nem kerülte el."

Nemes György - Kilincs ​nélkül
"Mindig ​fontos dolgokról próbáltam írni: szerelemről, politikáról, kisebb-nagyobb bűnökről (morális bűnökről is) és a halálról. Egyébként alighanem ez a négy nagy témaköre van a mindenkori szépirodalomnak általában, nélkülem is. 1980-ban jelent meg az a vaskos kötetem, mely szinte valamennyi elbeszélésemet tartalmazta, szám szerint negyvenet. Ezek is jobbára e négy témakörbe tartoztak. Most itt van ez az újabb sorozat, e tucatnyi kisregény és elbeszélés, amely ugyanezekről a témákról szól. Talán csak annyi az alig észrevehető változás, hogy minden mintha markánsabb, túlzottabb volna, ahogy az emberre jellemző vonások is erőteljesebbek lesznek öregkorára. A szarkazmus szarkasztikusabb, az irónia ironikusabb, a szürreális vonások gyakoribbak, a halál közelibb. Az írások többsége a nyolcvanas évek elejének a szülötte, de van köztük néhány, amelyet még a hetvenes évek derekán vetettem papírra, s valamilyen okból egyáltalán nem, vagy csak a válogatásban jelentek meg. E kötet írásai közül Az én krimijeim fejezeteim alá sorolt elbeszélésekben az egykori és a továbbélő önkény riasztó, néha mégis kínos nevetésre ingerlő szellemiségét igyekeztem megfogalmazni. A kötetnyitó, címadó kisregény és a kötetzáró esszé-elbeszélés pedig a halállal való társalgásom dokumentuma. Nekem minden eddigi írásom közül ez az utolsó a legfontosabb. E két írás - tehát a halál - úgy fogja össze a kötetet, mint az abroncs a hordót. A hordóban az életem van, sok megoldatlan gondom és bánatom, meg a szomorúságom."

Nemes György - Nemes Rita - Gőcze Iván - Egyháztörténelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nemes György - Behajtani ​tilos
"1972-ben ​(ki tudja az okát?), többévnyi kihagyás után, megint az elbeszélés mint műfaj kezdett foglalkoztatni. Ez az új kötet is egy esztendő termése. Az élet ritmusa - úgy látszik - fölgyorsult; fiatal és férfikoromban egész emberöltő kellett egytucatnyi elbeszélés megírásához, öregen elég volt egyetlen év. Többé tehát kérkedve már nem szerénykedhetem; egy tucatból kettő lett. Mindenesetre, ha átlapozom ezt az új kötetemet - legalábbis nekem -, úgy rémlik, hogy a témák s a stílus különbözősége alapján akár harminchárom év alatt is írhattam volna, ami itt olvasható. Alighanem arról is szó van, hogy a nagyobb vállalkozáshoz, a regényhez már vagy most nem érzek elég erőt. S elhittem magammal, hogy elbeszélés írásához kevesebb erő kell." Nemes György

Kollekciók