Ajax-loader

Asperján György könyvei a rukkolán


Asperján György - Vészkijáratbejárat
"Tíz ​órakor megteszem" - hajtogatja magában Julien Sorel híres mondatát a regény tizenhét éves hőse. Mint romantikus példaképe de Renalné meghódítására, ő is a nagy kalandra készül, a siker romantikus ábrándképeit szövi. Csakhogy a körülmények mások: vágyait a környezet realitásával kell összevetnie. Vajon hol van a munkásszállás olajfoltos konyhájában, betonpadlós hálótermében, elnehezült segédmunkások között tere a soreli elszántságnak? Cselák Gyula nehezebb a sorsa, mint egy átlagos munkásfiúnak. Állami gondozásában, majd nevelőszülőknél nőtt fel. A valósággal szemben, amely körülveszi, álomvilágot alakít ki. Poétikus szerelmekről álmodozik, de a finomra formált elképzeléseket minduntalan elborítják a gyötrő vágyak; társaik nagyzolásait szó szerint veszi, és a maga értéktelenségére következtet belőlük. A munkásszállások, csavargások gorkiji világban néhány gorkiji figura áll az otthontalanul hányódó mellé: majdnem írástudatlan és csupa jóság nevelőanyja, meg egy munkás tiszta gondolkodású, szigorú életű, kemény férfi. Emberi lényükkel, példájukkal ők segítik a fiút, hogy magára hagyottan is magára találjon, hogy az utat keresse felfelé. Nekik meg az elszántságának köszönheti, hogy nagykorúsága napján, amikor félreteszi egy éve vezetett naplóját , újabb csalódások után, felemás módon beteljesült vágyak súlya alatt mégis úgy érezheti: a felnőtté válás legkeservesebb szakasza a végéhez közeledik.

Asperján György - Vetkőzzünk ​meztelenre!
Két ​fivér, két, közös nevelőszülőknél felnövekvő lelencgyerek sorsát szembesíti egymással az író, kettőjük életútjáról olvashatók le mai társadalmunk változásának fontos jelzései. Árgyelán Győző előbb fizikai munkás volt, majd egyetemre ment, diplomát szerzett. De ezernyi szállal kötődik az osztályához, s e szálakat tudatosan is egyre szorosabbra fonja. Munkáslányt vesz feleségül, szoba-konyhás lakásban lakik két gyermekével, üzemi lapnál helyezkedik el, harcosan kiáll a munkásokat ért méltánytalanságokkal szemben. Vállalja környezete furcsálkodó megvetését, még a munkásokét is, akik szintén azt várnák tőle, hogy fölibük kerekedjék, és élje az értelmiségiek könnyedebb életét. Az idegenkedés, a magány, az értetlen környezet és a helyzete fonáksága végül is megtöri Árgyelán Győzőt. Az idősebb és erősebb fivér, János, bányász lett a "széncsata" idején, agyondolgozta magát a bányában, balesetek és betegségek következtében már huszonhét éves korában leszázalékolták. Hátat fordít a bányának, más, könnyebb munkával keresi kenyerét, kocsit vesz - jól boldogul. Áruló-e János, ahogy Győző állítja, s hűség-e csakugyan az ő vergődése két életforma: e kérdésekre keresi a választ az író történetük elmondásával.

Asperján György - Jézus ​és Júdás aktája
A ​szerző regényében örökre elrejtettnek vélt titkokat tud és fed fel -legalábbis ilyen érzése támadhat az olvasónak- miközben elmerül az evangéliumokból ismert történet ismeretlennek tetsző kavargásában. A könyv írója úgy mozog a távoli időben és térben, a fenekedő eszmék között, Jézus létidejének Palesztinájában, mintha ott zarándokolna a jeruzsálemi szenthely felé vezető utak egyikén: úgy tűnik, mindent tud, mindenkit ismer. Nem művelődéstörténetet ír, hanem az élet drámákkal teli rettenetes szépségét, s azt annyi természetességgel, megértéssel, hittel, elhitető emberismerettel alakítja érzelmileg befogadhatóvá, hogy egy pillanatra sem vonjuk kétségbe gondolatait, igazát - vízióját. Ezen a könyvön át az olvasó messzire lát, és mindig közelre: saját magára, halandóságára. Szembesül azzal, hogy Jézus zsidónak született és zsidóként halt meg. Krisztussá, sajátos céljait követve, az először keresztényüldöző, majd antijudeista Pál apostol magasztosította, egyházat is fabrikálva égi üdvözlésére; eklézsiát, amely lassan kétezer éve képviseli Pál Krisztusát, a buzgó térítő Messiását, az érdekeinek szolgálójává tett Felkentet. De Pál hatalomra került dicsőséges egyháza elfeledte, mindennapi gyakorlatával megtagadta - Jézust. Asperján nem a katolikus vallást kérdőjelezi meg, hanem valamennyit, mint irracionális gondolkodást, de nem fordul szembe Jézussal, akit úgy formált regénye hősévé, hogy egyszerre ember és misztériumának képviselője: hihet benne, aki hisz saját emberi méltóságában és küldetésében.

Asperján György - Rohanj ​velem!
Kohan ​Imre életének elsõ tizenhárom esztendeje se volt könnyû; de a tizennegyedikben mintha kiszaladna a lába alól a föld. Nevelõapja meghal, a falus házat, ahol otthonra lelt, lebontásra ítélik, nagyanyját megrokkant egészséggel szociális otthonba utalják, Pesten élõ anyja pedig nem kíván és nem is tud gondoskodni róla. Imre egyik napról a másikra iskolaszanatóriumba kerül, idegenek közé. Itt éli át - felnagyítva és végletekbe hajlóan - a kamaszkor útkeresõ gyötrelmeit, lázadásait és szorongásait: a felnõtt társasdalommal való szembehelyezkedést, az ébredõ szexualitás szégyenletes kínját és gyönyörét. S közben hol lelkesülten, hol meg csalódottan a legizgalmasabb kérdésre keresi a választ: milyen ember õ, és milyen ember akar lenni? Asperján György elsõ ifjúsági regénye hiteles híradás egy extrém helyzetû fiú megrázó kamaszkori konfliktusairól, s éppen azért, mert hiteles, általános érvényû mondanivalót hordoz a kamaszkort rendezettebb körülmények között átélõ tizenéves olvasók s mindazok számára, akik nem felejtették el - vagy éppen elfelejtették - saját kamaszkori vívódásaikat.

Asperján György - Kuzma Edina - Megőrült ​kuvasz és más történetek
Egy ​állami gondozott gyermekként és felnőttként mindig befogadott idegen. Állandóan retteg, mikor támad vele olyan gond, hogy mennie kell bele a bizonytalanba, az idegenségek világába. Amikor egy anya a körülmények kényszere vagy felelőtlenség miatt ellöki magától magzatát, az egész élete felett dönt. Az áldozat kezdetben, mindentől riadva, dajkálgatja önmagát, később állandóan hinni, kapaszkodni akar, de úgy, hogy közben acsarog és irigykedik, mert fáj benne az idegenként belefészkelődött világ. Egy állami gondozott úgy befogadott, hogy alapkövetelmény vele szemben az alkalmazkodás. Hozzá senki nem alkalmazkodik, mert aki szereti is, csak gyanakvó ideiglenességgel. Egy állami gondozott egész életében vágyik valami különleges csöndre, nyugalomra, és ellenszolgáltatás nélküli szeretetre. Vágyik egy családra, ahol ő természetes módon gyermek és testvér, hozomány nélkül is becsült feleség vagy férj, és olyan szülő, akin nem érzik a saját gyermekei, hogy valami szigetelő réteg van a szívén, a gesztusain, a szeretetén. Egy állami gondozott a csalódástól retteg a legjobban. Úgy érzi, hogy mindig hiába adja egész önmagát, a másik kikezdi, meggyanúsítja, s végül ok nélkül eltaszítja magától.

Asperján György - Karcinóma
Évente ​hetvenezer rákbetegnek biztosítani az egészségügyi feltételeket szakemberek gárdáját, a rendkívül drága gyógyszereket és műtéteket - nagy próbatétele betegnek, orvosnak és az egészségügyi rendszernek. A karcinómássá vált ember szerepkörei alapvetően megváltoznak: kiszolgáltatott lesz, s hiába a hozzátartozók minden áldozatkészsége - ha egyáltalán van ilyen, mert az sem mindig jellemző -, a beteg nyűgnek és tehernek éri magát szerettei nyakán. Menekülne, sokszor önmaga elől is, de nincs hová. Panaszos szavainak hatása kínjaival fordított arányban megkopik, az ápoló szeretetben elfárad az empátia, a szánalom, és az áldozatos közreműködés. A rák mindenkinek "kínos", fél tőle a megváltozott személyiségű beteg, és aggódó szeretete ellenére a lassacskán elfásuló ápoló. Ha ez utóbbi kórházi alkalmazott, csak fizetése arányában akar és képes áldozatot hozni, hiszen sok a beteg, ismétlődnek a helyzetek, és érzelmileg képtelenség feldolgozni, hogy a gyógyítandó személy az esetek többségében mind elhanyatlóbb, útja a semmibe lejt. Évente harmincötezren halnak meg rákban vagy annak következtében. A tanúvá vált itt maradókban a végső pillanatban a fájdalom összevegyül a megkönnyebbüléssel. Közvetlen tapasztalatok és ismeretek alapján erről a rövid, és mégis nagyon hosszú útról szól ez a regény. Az elfogadhatatlan elfogadásáról, az irreális reményekről, és arról, hogy a beteg félelmében már kérdezni sem mer, visszavonul betegsége leszűkült világába. Kevés szépirodalmi mű boncolgatja ezt a témát. A leghíresebb kétségtelenül Lev Tolsztoj kisregénye, az Iván Iljics halál. Sem a fenyegetett, sem a magát még egészségesnek gondoló nem akar szembenézni a betegség okozta problémával, illetve a mindig settenkedő, de távolinak remélt elmúlással. Ez a regény az írót rákényszerítette a számot vető szembenézésre, és ezzel kell számolnia annak is, aki megveszi és elolvassa. Az érdeklődő nehéz, katarzisokkal teli keserves utat jár majd be, de biztos vagyok benne, hogy utána törekszik a tudatosabb életre, s jobban értékeli az önfeledtség állapotát, amely az egészség nem eléggé becsült ajándéka, és hiszem, hogy igyekszik majd megérteni azokat, akiknek a rák pokoljárása adatott sorsuk zárásaként. (...)" (a Szerző) A regény "hőseinek" története több százezer ember története, hiszen nemcsak a közvetlenül érintett éli meg a csapást szörnyű rettenetként, hanem a családtagok, ismerősök, barátok is. Ebben a témában ilyen "hétköznapi" és folyamatában végigkísért drámai szembesülés a betegséggel és az élet értelmével nem igen jelent még meg magyar nyelven, mert író és olvasó igyekszik menekülni a szembenézés elől, de bármennyire igyekszik is, a valóság körbefogja, bekeríti, szembesíti önmagával és az élet értelmével.

Asperján György - Élő ​történelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Asperján György - Csapataink ​harcban állnak
“Csapataink ​harcban állnak, a kormány a helyén van – jelentette be Nagy Imre november 4-én reggel a Szabad Kossuth Rádióban, és mi, akik a Corvin közben készültünk a dicső halálra, sejtettük, hogy a miniszterelnök bajtárs ismét hazudik. Másnap már tudtuk is, hiszen a hadsereg a kaszárnyákban várta, hogy egyszer majd béke lesz. Nagy Imre pedig pánikszerűen áthúzott a jugoszláv nagykövetségre és kormánya tagjaival együtt menedékjogot kért. Nem volt rossz ember, sőt, kifejezetten lágyszívű nagypapa, vagyis politikusnak alkalmatlan.”

Asperján György - A ​Labancz Anna gyilkosság
A ​huszonhárom éves, elbűvölően szép Labancz Annát 1970. április 19-én hajnalban ölték meg. A magyar kriminalisztika történetében rendhagyó a gyilkosság, mert képtelen körülmények között, egy nővérszállás földszinti ablakában történt. A tettre készülőt a gyilkosság előtti órákban és rögtön azt követően többen látták. Alakjáról, sajátos mozgásáról, furcsa futásáról, fejformájáról, hajszínéről, arcának karakteréről, ruházatáról meglehetősen pontos és sokban megegyező leírást adtak - mégsem került rendőrkézre.Labancz Anna halála a honi kriminalisztika egyik legendás ügyévé vált, megoldása azóta sincs, noha a rejtélyt nyomozók generációi próbálták megfejteni, némelyek szinte már mániákusan. A városban azóta is pletykák terjengnek a szörnyű eseményről, biztosat azonban ma sem tud senki. A rendőrség ugyan 1990-ben megnevezte a gyanúsítottat, bizonyíték viszont nem volt. A szerző 1990-ben minisztériumi engedélyeket beszerezve megkezdte a teljes nyomozati anyag tanulmányozását. A jegyzőkönyvek, illetve Anna naplójának és leveleinek felhasználásával írta meg hiteles regényét.

Asperján György - Végül ​is szenteltvíz
A ​szerző írja könyvéről: "író-olvasó találkozókon gyakran megfogalmazódik a kérdés: melyik teremtett Figurájával ért egyet az alkotó? Regényemet illetően azt válaszolhatom, hogy egyikkel sem. Pedig a három férfi Főhőssel, a lényeget tekintve, azonosulnom kellene, mivel valamennyien ugyanannak a pártnak vagyunk a tagjai. Magatartásukat mégsem tudom elfogadni, mint ahogy a nézeteikkel is vitatkoznék. A 62 éves, az élettől és az önként vállalt eszméktől megrokkant nagyapussal - akit a környezetében hol Sztálin Jóskának, hol pedig Igaz Kommunistának neveztek - Rokonszenvezek, de túlhajtott» kommunistasága «engem épp úgy riaszt, mint a hozzá közel Állókat. Robi, a mérnök vej átlagember, elveit a nyugodt és kényelmes életvitelnek rendeli alá - de a »langyosságért« esetenként ugyanolyan nagy árat kell fizetnie, mint nagyapusnak a megszállott következetességért.

Asperján György - Fogadj ​szívedbe
A ​centenáriumi József Attila-évnek méltóan gazdag a termése: irodalmi és tudományos publikációk, konferenciák, kiadványok, kiállítások, előadások, rádió- és tv-műsorok sokaságában. E gazdag termésből is kitűnik - s remélhetően az emlékév szenzációja lesz - József Attila új életregénye, a Fogadj szívedbe, Asperján György könyve. Az életrajzi regény írója a megkötöttség és a szabadság kettősségében alkot. A regény hőse - egy nélkülözéssel, megalázásokkal sújtott félárva proletárfiú, majd szenvedő kamasz, aki rendkívüli érzékenysége, akaratereje és éber öntudata révén korának szellemi csúcsaira jut, ám önnön energiáit elemésztve, harminckét évesen öngyilkosságba zuhan - nem fiktív személy, hanem "azonos" József Attilával, a huszadik század egyik legjelentősebb költőjével. Innen adódnak a megkötöttségek: egyrészt a hős saját művei és szövegei, másrészt a rávonatkozó szaktudományok mind több részletet feltáró dokumentumai, elemzései, következtetései okán.

Asperján György - Vádak ​és gyónások
Leplezetlenül, ​sőt tudatosan elszánt, szinte már-már önkínzóan önéletrajzi regény Asperján e munkája. Édesanyja halála szakította fel a szerzőben azt a bonyolult, először ebben a regényben tisztázott élményköteget, amelyek feldolgozásához egyszerre és egyúttal kellett felhasználnia a dokumentumpróza, a memoár, az önéletrajz, és a vallomásos líra formáit és eszközeit. A regény nyitójelenetében öt testvér, egyetlen anya négy apától származó gyerekei állnak a ravatalozóban. Eddig nem sokat találkoztak, kivált nem a regény elbeszélőjével, a saját nevén szereplő Asperján Györggyel. ő volt ugyanis az első gyerek, a megejtett kis mindeneslány szégyene, ki lelencként nevelődött fel. Az anya (mennyire és miben anya, merül fel a kérdés a főhősben) halála sorsával, személyiségével, sorstörténetével való szembenézésre, önvizsgálatra készteti az írót. Nem kezdheti a kutatást gyermekkorával, mégcsak szüleivel sem, sokkal hátrébb kell nyúlnia az időben, rekonstruálnia kell anyja gyermekkorától az egész szövevényt. E rekonstrukció maga a könyv. Változatos eszközökkel, az időrendet néha megbolygatva, hol családi fényképeket nézegetve, hol a titokzatos apát, majd annak özvegyét felkeresve, hol anyja ritka megszólalásait elemezve-értelmezve bomlik ki a történet, megdöbbentő, naturális hűséggel, sokszor tudatosan vállalt, elidegenítésül is alkalmazott tudományossággal... Megragadóan őszinte, ragyogó pszichológiájú regény születik így, s több is, más is lesz az anyagból, mint az anya életútjának bemutatása.Igen nagy szerepet kap benne a gyermek - az apa-anya nélkül felnőtt gyermek különös kötődése, egészen speciális érzelemvilága, íróvá válásának folyamata. Érdekes, sokrétű regény.

Asperján György - Béres Attila - Gábor Anna - Horváth Péter - Daráló
Erika, ​Kinga, Sotó, Zotya, András és a többiek harmadikosak voltak, gimnáziumba jártak, amikor 1989. március 4-én, szombaton, déli egy órakor legelőször megszólaltak a RÁDIÓban. Elkezdődött (pontosabban folytatódott) egy történet, amelyben fiatalok élték szokásos mindennapjaikat. Vitatkoztak a szüleikkel, tanáraikkal és egymással, szerelmesek voltak és szakítottak, hülyeségeket csinálta és hétköznapi hőstetteket hajtottak végre, amint ebben - és minden életkorban szokás. Azóta szombatonként - és csütörtökön, az ismétléskor - tovább bonyolódik életsorsuk az éter hullámhosszán, és több százezren hallgatják, mi történt Sotóékkal azon a héten. A növekvő érdeklődés adta az ötletet, hogy regényben is közreadjuk barátaink életét és persze a családjukét, ismerőseikét. Egyetlen fontosabb esemény sem fejlődött ki a regényből. Benne van Sotó iskolai botránya és a következmények, nem maradt ki a filmezés, de Lekvár és Erika "lamurja" sem, és helyet kapott a Zotya-Gyöngyi páros kínos balesete is. Találkozhatunk Andrással, akinek két apja van, és aki végre talált magának egy lányt, aki szereti, s akit szerethet. Regényünk hat hónap történetét, izgalmait meséli el.

Kollekciók