Ajax-loader

Megyesi Gusztáv könyvei a rukkolán


Megyesi Gusztáv - Mekkora ​egy törpe?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Megyesi Gusztáv - Roló ​alatt
Afféle ​minősége ő a magyar riportnak, mint Bodor Ádám a novellának. Esterházy Péter egyszer azt írta, ha újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne lenni. Szarkasztikus hang, mélyáramú irónia, éleslátás és a gondolati futamok meghökkentő fordulatai jellemzik a publicisztikáját. A magyar sajtótörténet egyik legérdekesebb és legeredetibb alakja, tanítani képtelenség, észjárása szavatosság. Ő az az újságíró, akit nem lehet becsapni. Éltető eleme a képmutatás, a butaság, a hazugság, a bornírtság és a hétköznapi abszurditás. És igen, neki is van strómanja, az igazság. Ez a könyv válogatás a Népszabadságban megjelent írásaiból. Lenyűgöző panoráma az ország, az újundokok és a régiek önhitt grasszálásáról, az illiberalizmus kiépüléséről és lélektanáról, a parvenü újgazdagok és a sokasodó szegények közös Magyarországáról. Tulajdonképpen mulatságos tankönyvet tart a kezében az olvasó. Nevethet az ember, a könnyeit törölheti, míg lapozgatja, ám aztán benn akad a levegő.

Szabó Sándor - Szűcs Miklós - Megyesi Gusztáv - Murányi András - Sport ​2002
A ​könyv a Magyar Olimpiai Bizottság kiadványa, az év sportcsodáit, sikereit és sikertelenségeit összegzi, sok szép és érdekes fotóval illusztrálva.

Kovács Zoltán - Megyesi Gusztáv - A ​nyolcvanas évek
A ​nyolcvanas évek - annak a bizonyos "negyven év-nek" az utolsó évtizede. A nyolcvanas évek nem lett volna, ha nem lettek volna negyvenes-ötvenes-hatvanas-hetvenes évek. De nélküle nem lettek volna kilencvenes évek, talán még millennium sem lett volna. Zászlógyár a Klauzál téren, hadgyakorlatra behívott, malacot műtő sebészek, zálogház, Patyolat, évek óta festett Duna-híd, sópakolás, NDK menekült-áradat, kivonuló orosz hadsereg, a rakodók mindenkit csókoltatnak. És így tovább. E könyv mai olvasói kőzött biztosan van, akinek a nyolcvanas évek volt a felnőtt élete, másoknak a fiatalsága vagy a gyermekkora esik erre az időre, és nyilván olyanok is akadnak, akik meg sem születtek még. A nyolcvanas évek nekik (vagyis mindannyiunknak) szól. Kovács Zoltán és Megyesi Gusztáv a kötetben szereplő húsz riportja a nyolcvanas években, 1979 és 1989 kőzött készült és jelent meg - két kivétellel valamennyi a korabeli Élet és Irodalom hasábjain.

Kovács Zoltán - Megyesi Gusztáv - Váncsa István - Első ​oldal III.
Ismét ​elmúlt néhány év (ez egyre inkább így megy), ismét itt van egy ilyen könyv. Afféle vezércikkek gyűjteménye; van annál jobb, például a grappa vagy a karamellfagyi, mint hetenként (azaz háromhetente!) vezércikket írni. De ezek már csupán annyiban vezérek, hogy az első oldalon állnak, nem akarnak (nem is tudnának) vezérelni semmit; a műfaj a testekre van szabva, ezek itten váncsák, megyesik, kovácsok. A három irány és irály erősíti egymást, többek együtt, mint külön: Váncsa a csillagokkal tárgyal (az üres éggel), Megyesi a BKV-ellenőrrel, Kovács mindenkivel, az egyik magasra teszi, a másik le, a harmadik rendszerezi, az egyik bölcsel, a másik fogalmaz, a harmadik néz. Váncsa gourmet (és mellesleg egyszersmind gourmand is, amit csak az igazán nagyok tudnak összehozni), Megyesi sörös, Kovács mindenevő, illetve a ma kurrens (nem radikális) konzervatív megítélés szerint mindhárman gyűlölködő idegenszívűek, kampányújságírók, nemzetárulók vagy tudja a lásd borító szom. (Egyébiránt összeszámolhatnánk, hány írást találunk itt "a magyar baloldal nyomorúságának történetéről", és hányat találnánk a jobboldaléról ott, hol az igazi nemzeti újságírás lapul, nem, honol.) Olyanok ők hárman, mint ama pilisjászfalusi asszony, aki kikergetett a postáról egy rablót, mert kételkedett a pisztoly valódiságában. Szerzőink is ilyenek, kételkednek a pisztoly valódiságában. Ez fontos hazafias tevékenység (akkor is, ha a pisztoly dördültén olykor mégiscsak vér üti át a... mit is?, mondjuk lódingunk selymét). Furtonfúrt figyelnek, de nem égnek harci lázban (ez például egy különbség). A képen a szokásos három: három, bizony így: független, magyar újságíró. Nem függetlenek saját maguktól, a saját tudásuktól és tudatlanságuktól, elfogultságaiktól, tehetségüktől és annak korlátaitól, nem függetlenek az elveiktől, melyek egy része természetszerűleg politikai, de függetlenek a pártoktól és a mindenféle, -fajta és irányú buliktól. Nagy érdemük, hogy az ügyekből esetet tudnak írni. Az ügyeket jórészt már elfelejtettük (keverjük Werbert a Wermerrel, meg hogy hogyan is előzte a Pilisben Szörényi jobbról a kereszténységet, maradt a Little Richard, pozitívan), az esetek mi vagyunk. Mi magunk. Olykor persze ezt is szívesen felednénk. Esterházy Péter

Kovács Zoltán - Megyesi Gusztáv - Váncsa István - Első ​oldal II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács Zoltán - Megyesi Gusztáv - Váncsa István - Első ​oldal IV.
Negyedik ​alkalommal jelenik meg az Élet és Irodalom első oldalas publicisztikáinak gyűjteménye. Ez alkalommal Kovács Zoltán, Megyesi Gusztáv és Váncsa István 2005 és 2009 között megjelent válogatott írásai kerültek a kötetbe. Az előszót Esterházy Péter írta.

Megyesi Gusztáv - A ​rakodók mindenkit csókoltatnak
"1950-ben ​születtem Budapesten. Vegyésznek, közgazdásznak tanultam, az újságírásnál kötöttem ki. Igaz, csak későn: huszonhat éves koromban kezdtem a tollforgatást. Miért épp a tollforgatást? Nem tudom. Talán, mert egy időben mosodában dolgoztam szennyesekkel, a szennyesek végeláthatatlan sorban próbáltak megtisztulni a kezem alatt. Aki mindennap szennyesekkel dolgozik, előbb-utóbb bepiszkolódik maga is, valami égi tisztaságra vágyik. A papírlap látszott egyedül makulátlannak, hattyúfehérnek. Úgy hinné az ember, hogy ilyen papírlapokat teleírva apróbb és nagyobb betűkkel, megtisztul maga is. És akkor talán könnyebben megbirkózik másfajta szennyessel is" - írja Megyesi Gusztáv, aki humorról és kivételes tehetségéről tanúskodó írásaiban az impresszionista riporteri attitűdöt remekül társítja a "vesézővel", és a tények műfajának nemcsak a legjobb tulajdonságait ragyogtatja föl, hanem túl is mutat rajta.

Megyesi Gusztáv - A ​kőtörő ember
"Nem ​kertelek: ha én hírlapíró akarnék lenni, Megyesi Gusztáv akarnék lenni." Esterházy Péter

Kovács Zoltán - Megyesi Gusztáv - Váncsa István - Első ​oldal V.
Ötödik ​alkalommal jelenik meg az Élet és irodalom első oldalas publicisztikáinak gyűjteménye. Ez alkalommal a három szerző 2009 és 2013 között megjelent válogatott írásai kerültek a kötetbe.

Dozvald János - Megyesi Gusztáv - Budapest ​- Egy nagyváros apróságai
Pályaudvar ​előtt csak úgy elsétálni, nem gondolni közben induló vonatra; templom előtt csak úgy álldogálni, nem gondolni bűnbánatra; hídon csak úgy áthajtani, nem gondolni feneketlen mélységre, de főképp arra, hogy mindezt ki építette és miért..., nos, akkor otthon vagy, a város lakója.

Kovács Zoltán - Megyesi Gusztáv - Váncsa István - Első ​oldal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók