Ajax-loader

Kosztolányi Dezső könyvei a rukkolán


Kosztolányi Dezső - Aranysárkány
Novák ​Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal - a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. "Szép", mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Kosztolányi Dezső - Nero, ​a véres költő
Kosztolányi ​Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a "véresen-fájó dilettantizmus" drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.

Kosztolányi Dezső - Kínai ​kancsó
A ​Kosztolányi-stílus feltűnő vonása valami éber kíváncsiság, valami éles fogékonyság, valóságos lesben állás a témák, az élmények, az emberi, állati, növényi sorsok ijesztően izgalmas őserdejében, egyrészt az eszményi újságíró tökéletes szimatja, másrészt a magát feledni vagy tágítani vágyó lélek más, távoli, minél távolibb lelkekben való elmerülése... »a részvét - mint az Édes Anná-ban mondja -, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét« - ez termi a legmeghatóbb, legemberibb Kosztolányi-műveket..."

Kosztolányi Dezső - Alakok
Kosztolányi ​Dezső szinte minden műfajban - a drámát kivéve - kimagaslót alkotott. Fölényes írástudása, ragyogó stílusa mint prózaírót is az élvonalba emelte, európai léptékű lírája mellett, ezért is nehéz eldönteni, hogy költői vagy az epikus művészete jelentősebb-e hatalmas életművében; annál is inkább, mert lírája és epikája között az ún. átmeneti művek egész sorát alkotta. Jelen kötete - az 1929-ben megjelent kiadás hasonmása - olyan írásokat tartalmaz, amelyek az újságírás kényszere alatt születtek meg, műfajilag azonban legjobb novelláival egyenértékűek. ; A 35 műfajilag nehezen meghatározható írás egy-egy foglalkozás, hivatás leírását adja a "bölcsőtől a koporsóig", vagyis a bába ténykedésétől a sírásóig. Kosztolányi azt kutatja segítségükkel, hogy mit jelent az embernek, a különböző foglalkozást űzőknek maga az élet. Végső indítéka itt is az a - költői ars poetikájából már ismert - sajátos meggyőződése, hogy az élet olyan csoda, amelynek megélése során végig küzdeni kell létéért. Hogy miként éli meg ezt a borbély, a szemetes, a telefonos kisasszony, a fényképész vagy a diplomata, és természetesen az író, az egy-egy válasz a végső nagy kérdésre: érdemes-e élni, és hogyan oldja fel az életet a halál. Kosztolányi tehát tulajdonképpen nyomozást folytat alakjai megkérdezésével. Riportalanyai szánalmasak, az élet értelméről - Kosztolányi "szomorú tudásával" megegyezően - csak lehangoló ítéletet mondhatnak. Valamennyi írást áthatja a valóságtisztelet, a már-már orvosi pontosságú társadalomrajz, amelyet feloldanak a humánus tartalmú megfigyelések azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a szegénység még mindig közelebb viszi az embereket az általános emberi értékek elfogadásához, mint az "úri silányság" mindennapos megnyilvánulásai. Az írásokat Molnár C. Pál csodálatos rajzai illusztrálják, amelyek művészi teljesítménye nem marad el Kosztolányi prózaművészetétől. ; A szépkiállítású kötet a bibliofil gyűjtők érdeklődésére is számot tarthat, ám azoknak is maradandó élményt nyújt, akik a Kosztolányi-próza remekműveit olvassák (újra) lapjain.

Kosztolányi Dezső - Pacsirta
Pacsirta ​nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei - kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia - régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát - könnyű kézzel, halálos biztonsággal - ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.

Kosztolányi Dezső - A ​csók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Édes ​Anna
Az ​Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Kosztolányi Dezső - Elsüllyedt ​Európa
„Egy ​korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Elevenedj meg, mondja álnokul a művész az időre; az időnek ehhez legelőször is meg kell halnia. Ezek a múlt-teremtők, ezek a jelen-gyilkosok itt élnek közöttünk. Nincsenek sokan, de némelyik nagyobb munkát végez, mint Dzsingisz kán. A város, ahol Jókai csak félórára is megfordult, azon nyomban legendává változott. Krúdy lába nyomán fű se nő többet, hacsak nem az emlékezetben, az emlékezet tündéri smaragd-ragyogásával. Móricz megnézett egy alföldi piacot: még ma is úgy áll, öröklétbe merevedve; ember legyen, aki megmozdítja. Kosztolányi óvatosabb volt. Mosolyogva járt köztünk, szerénykedve titkolta rettenetes képességét, épp csak jegyzőkönyvében tett néhány vonást. Ámulva nézem, minden vonás egy halott idő, egy darab eleven múlt. Mi jártunk, keltünk s közben ő a hátunk mögött szorgalmasan süllyesztgette Európát az öröklétbe, „lezárt egy korszakot.” (Illyés Gyula)

Kosztolányi Dezső - Látjátok, ​feleim
"Kötetünkbe ​Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, "a magyar próza atyjá"-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: "Nincs remekműve. Élete a remekmű."; fiatalosan lelkesedik "első tárcaírónkért", az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi - és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek - Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások - portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben." (a Kiadó)

Kosztolányi Dezső - Sötét ​bújócska
Kosztolányi ​publicisztikája része írói munkájának, nem melléktermék: az élet apró eseményeit, jelenségeit, különös vagy természetes gesztusait, derűs vagy bús pillanatait, jelentéktelennek látszó, de bonyolult összefüggéseket rejtő kis tragédiáit és kis örömeit senki sem emelte a művészi alkotás olyan magasságába hírlapi írásaiban, mint Kosztolányi. Remekbe készült miniatűrjeiből kitetszik: képzett, sőt tudós esztéta írta őket, olyan művész, aki ismeri a típusalkotás törvényeit; megírt figuráit - ha mégoly furcsák vagy egyéniek is - társadalmi és történelmi kötöttségek és lelki adottságok határozzák meg; így éri el, hogy a groteszkben vagy legalábbis az egyediben általános emberi, társadalmi és történelmi igazságokat mutasson meg. A nagy művész keze nyoma van minden hírlapi írásán. Gyűjteményünket Réz Pál, a Kosztolányi-életmű kitűnő ismerője állította össze, akárcsak sorozatunk eddigi köteteit, az Álom és ólom címűt, a Füst-öt, a Hattyú-t, az Én, te, ő-t, továbbá a Nyelv és lélek címűt. Kötetünk Kosztolányinak 1933 és 1936 között írt hírlapi cikkeit és a Zsivajgó természet remekművű miniatűrjeit tartalmazza.

Kosztolányi Dezső - Édes Anna (Millenniumi Könyvtár)
A kiadás éve: 2000 "-Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam. Egy tökéletes cselédlány, aki végül is meggyilkolja a gazdáit."

Kosztolányi Dezső - Kínai és japán költők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Idegen költők I.
Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Írország, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország és Franciaország költőinek versei.

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi válogatott műfordításai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ady Endre - József Attila - Kosztolányi Dezső - Háromkirályok
József ​Attila Betlehemi királyok című műve, Ady Endre Kis, karácsonyi éneke, Kosztolányi Dezső Karácsonya olvasható a kötetben. "Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk"; "Tegnap harangoztak / holnap harangoznak" - e gyönyörű sorok mára beépültek a karácsonyi ünnepkörbe, s gyerekek, felnőttek egyaránt ismerik. A Scolar Kiadó 2016 karácsonyára méltó köntösbe öltözteti a magyar költők klasszikussá nemesedett remekműveit.

Kosztolányi Dezső - Spanyol ​műfordítások
Kosztolányi ​Dezső életében spanyol műfordításai közül mindössze egy verses drámafordítás és négy versfordítás jelent meg kötetben. Jelen kritikai kiadás a rendelkezésre álló, és egymástól gyakorta igen eltérő kéziratok, folyóiratközlések és kiadások alapján Kosztolányi valamennyi, spanyol nyelvből készített átültetését egybegyűjti, s bemutatja a fordítások feltételezett forrásául szolgáló spanyol szövegeket is.

Kosztolányi Dezső - Hét ​kövér esztendő
"Én ​írónak készülök - szeretné megvallani Esti Kornél, akinek a külsején is, belső arcvonásain is könnyűszerrel fedezi fel az olvasó a fiatal Kosztolányit. A szemérmesen elhallgatott vallomás egy vasúti kupéban hangzana el. Ott a vonatfülkében, útban Itália felé, a fiatalembert furcsa kaland éri; hatására úgy érzi, hogy alkalma volt bepillantania az élet mélységeibe.- Ha egyszer majd megtanulom ezt a nehéz mesterséget, mert méltóztassék elhinni, ezt is tanulni kell- folytatja gondolatban vallomását- , folyton virrasztani, szenvedni, megérteni ömagunkat és másokat, kegyetlennek lenni önmagunkhoz és másokhoz, szóval, akkor egyszer talán meg is írom ezt. Olyan író akarok lenni, aki a lét kapuin dörömböl, s a lehetetlent kísérli meg. Ami ezen alul van, azt lenézem, tessék megbocsátani szemérmetlenségemért, hiszen még senki vagyok és semmi - mégis lenézem, mélységesen megvetem." 1915-ben, Nyomdafesték című publicisztikájában így ír önmagáról, vágyairól, írói törekvéseiről: "Kié azonban a vérem most, és kié a tintám? Nekem úgy rémlik a szegényeké...Azon gondolkodom, mi nekik a szeretetem - milyen hasztalan és ócska dolog - , s hányan lehetnek, akik igazán szeretnek engem. Nem vérem vagy értékjelzésem szerint, vagy aszerint, hogy jót vagy rosszat cselekedtem velük, de a belső arcomért. Az egyik kezem ujjain olvashatom meg őket? Vagy mind a két kezem ujjain? Ettől a boldogságtól őrjöngve járok az utcán. Hadd olvassam össze őket, ezen a két kezemen, az imádkozó két kezemen, mellyel most fohászkodom hozzájuk, az ismeretlenekhez, az olvasókhoz, akik szeretnek, és imádkozom értük meg magamért. Ne ítéljetek el. Nem hiúság epilepsziája ez, nem terjeszkedési vágy és szereplési viszketeg. Csak fájdalom és alázat, olyan, mint az , hogy még mindig itt vagyok a nyomda előtt, alamizsnaváró koldus a templom küszöbén." Könnyednek, elegánsnak, szellemesnek tartja az irodalomtörténet Kosztolányit, aki a forma szépségét - ezen ő elsősorban a kifejezés pontosságát értette - mindennél többre becsülte. Joggal. De az idézett vallomás arról, hogy miért ír, kiknek ír, csakúgy jellemzők rá, mint stílusának elbűvölő ereje.

Kosztolányi Dezső - Verses ​drámafordítások I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Akarsz-e ​játszani?
Kosztolányi ​imádta az életet minden kis jelenségében, minden legapróbb borzongásában; ezen kívül csak a Semmit hitte. Ez volt a sötét háttere könnyűségének, művészete boldog céltalanságának. Tartalom: Üllői-úti fák; Koporsó és bölcső közt; Akarsz-e játszani?; Boldog, szomorú dal; Az apa; Számadás; Életre-halálra; Énekek éneke; Litánia; Ha negyvenéves...; Esti Kornél éneke; Könyörgés az ittmaradókhoz; Már megtanultam; Halotti beszéd; Hajnali részegség; Ének a semmiről; Szeptemberi áhítat Máté Gábor előadásában

Kosztolányi Dezső - Szabadkikötő
A ​magyar írókról írt esszék, bírálatok (Tükörfolyosó) után most Kosztolányi Dezső világirodalmi szerzőkről és művekről szóló esszéinek, cikkeinek gyűjteményével bővítjük a sorozatot. "Valószínűleg gondolkodó szívünkkel és hevesen dobogó, lüktető agyunkkal alkotunk" - írta egy jegyzetében Kosztolányi. Ez a gyönyörűen érzékletes formula nemcsak verseire és regényeire, novelláira talál, hanem tanulmányaira, kritikáira is. Rövid élete során több száz esszét, bírálatot írt, nagyon sokat a világirodalom klasszikus és modern szerzőiről. Az irodalmi alkotások, a művészet bonyolult kérdéseit mindig érzékletesen, egyszerű, természetesen eleven, kristályosan elegáns nyelven, szellemesen, mélyen és mégis mindenki számára érthetően tárgyalja. A Szabadkikötő minden eddiginél gazdagabb, teljességre törekvő gyűjteménye Kosztolányi világirodalomról írt esszéinek, bírálatainak, cikkeinek, tanulmányainak - a megidézett írók időrendje szerint (Horatius, Shakespeare, Goethe, Baudelaire, de a kortársak vagy majdnem kortársak is: Rilke, Hauptmann, Yeats, Bunyin, Thomas Mann stb.). Réz Pál gondozásában megjelenő kiadásunk több, kötetben eddig nem olvasható kritikát is közöl (pl. Gorkijról, Pirandellóról, Jules Romains-ről stb.).

Kosztolányi Dezső - Levelek ​/ Naplók
Lebilincselően ​izgalmas, élvezetes és katartikus olvasmány ez a levelezés, amelyet hatalmas ismeretanyagot közvetítő jegyzetek egészítenek ki. Szép számmal olvashatunk újdonságokat is, amelyek közül nem egy szenzációszámba megy.

Kosztolányi Dezső - Esti ​Kornél / Esti Kornél kalandjai
"Kosztolányi ​költészete kétségkívül gyönyörűséges, megrendítően mély, odakacsintóan aktuális, léha és sírós.. mindehhez alig ötven évet élt, mégis mindent megcsinált, ami neki adatott." Kiadónk gondozásában megjelenő, talán legismertebb, legszeretettebb műve az Esti Kornél, melyet most Esti Kornél kalandjaival egy kötetben, Tandori Dezső előszavával ajánlunk az irodalmat szerető közönség figyelmébe.

Kosztolányi Dezső - Innen-onnan
125 ​éve született Kosztolányi Dezső! Ebben a kötetben Lengyel András filológiai kutatásának eredményeképpen Kosztolányi kétszázötven, eddig ismeretlen írását adjuk közre, melyek A Hét című lap Innen-onnan rovatában jelentek meg szignóval, álnéven, a lap gyakorlata szerint. Nemcsak irodalomtörténeti különlegesség ez a kötet: nagyon szórakoztató olvasmány is! Örkény István szándékosan írt „régi” híreket, amelyek mainak hatottak; Kosztolányi igazi régi újságcikkei mainak hatnak. Mi, emberek, az idővel nem sokat változtunk, és Kosztolányi tollából szívesen magunkra és a világunkra ismerünk.

Kosztolányi Dezső - Napjaim ​múlása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Ércnél ​maradóbb
"Emléket ​hagyok itt, mely ércnél maradóbb, s a királyi gúlák ormánál magasabb, éhes záporeső, bamba-dühös vihar el nem döntheti ezt, állja a végtelenévek hosszú sorát s a rohanó időt" - írta Horatius az I. században. És Kosztolányi Dezső 1935-ben, a Pesti Hírlap hasábjain, amikor az ódákat fordította. A jelen válogatás Kosztolányi irodalmi publicisztikáiból azokat az írásokat tartalmazza, amelyek a világirodalom legismertebb és legfontosabb szerzőiről szólnak, bemutatva egy-egy kort, korszakot és pályaívet, miközben szemtanúi vagyunk Kosztolányi enciklopédikus tudásának is. Valamennyi szerzőről úgy tud írni és véleményezni, hogy az olvasó csak lenyűgözve ámul, micsoda alázat és tisztelet vezérelte a szerzőt, amikor irodalmi elődeiről nyilatkozik. Az antológia a latin műveltségtől kezdve teljes európai körképet tár elénk, Horatiustól Shakespeare-n és Goethén keresztül Puskinig, Dosztojevszkijig, Thomas Mannig, a Kalevalától Rilkéig. A kulturális "utazások"-at 1910 és 1935 között vetette papírra Kosztolányi, de üzenetük és értékrendjük időtlen. Szerkesztő-válogató Réz Pál.

Kosztolányi Dezső - Őszi ​koncert / Kártya
Verseskötet ​(1912).

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi ​Dezső összes regényei
Kosztolányi ​Dezső (1885-1936) _A szegény kisgyermek panaszai_ című verskötetével robbant be az irodalmi köztudatba. Az 1920-as években azonban műfajt váltott, s megírta a _Nero, a véres költő_ (1922), _Pacsirta_ (1924), _Aranysárkány_ (1925) és _Édes Anna_ (1926) című regényeit, melyek ma már a magyar és egyetemes kultúrtörténet elidegeníthetetlen értékeit képezik. Kosztolányi ugyanis "magyar volt és európai - írja róla Márai Sándor - (...) Író volt, azzal a sajátos, megfejthetetlen erővel mondta el vágyait és tapasztalatait, amely egy kis nép nyelvének varázsos elkülönözöttségébe rögzítve, mégis egy világhoz szól, minden nyelvű és színű emberhez." Mesterségbeli tudása, elhivatottsága a legnagyobb magyar írók közé emeli, ahogyan azt Szabó Zoltán fogalmazza: "...ő az a prózaíró, aki legtöbbet tett a magyar írás művészeti tisztaságáért és szépségéért, aki a legjobb példát mutatta. Érdeme több a nyelvújítókénál: stílusteremtő." Jó barátja, Karinthy Frigyes Kosztolányiról szólva így üzen nekünk, utódoknak: "Ifjú nemzedék, hallgassátok meg az öregedő kortársat. Legyetek hálásak, hogy itt járt közöttünk. Építőköveket faragott számotokra, használjátok egészséggel, de áhítattal. Nem volt eredeti, magában álló csodalény, mint a ti bálványotok, nem más volt, mint a többi, csak különb. Többet tett, mint aki új törvényt hoz - új hangot adott az örök törvénynek. Nem ismeretlen járművet eszelt ki, de újra használhatóvá tette a régit, megjavítván motorját, az emberi szívet. A művészi ízlés és írói lelkiismeret zsenije volt."

Kosztolányi Dezső - Nero, ​a véres költő / Édes Anna
Nem ​kisebb ember, mint maga Thomas Mann, korunk egyik legnagyobb író-gondolkodója írta Kosztolányinak, amikor ezt a regényét német fordításban elolvasta: ".... ez a mű több mint a kultúra s egy nemzeti vagy akár európai színvonal terméke... Egyéni merészség jelét viseli homlokán, bátor magányból született s olyan emberséggel indítja meg lelkünket, amely fáj, annyira igaz.

Kosztolányi Dezső - Horoszkóp
"A ​valóság egyetlen pillanata, impulzusa, mozzanata sokkal sűrűbb, hevesebb, káprázatosabb, semhogy bármivel is mérhető volna. Kosztolányi a létezésnek ebből a sértetlen, absztrakciókra nem bontott alaprétegéből ragad meg és ad át mindig valamit, abból a nevenincs teljességből, amit tényleg átéltünk. Valamit, ami felfedezés és mégis ősi-ismerős. Ráismerünk mind tulajdonunkra. S ahogy mondják: segít élni. (...) Segít visszatalálni a saját életünkbe, a mindennapjaink eredeti teljességébe, ahol a mérhető adatoknak, megfogalmazható tényeknek, vagyis mindannak, amiről azt hisszük, hogy e világban történik, velünk vagy körülöttünk, igen csekély a fontossága." (Ottlik Géza)

Kosztolányi Dezső - Tengerszem
A ​sorozat második novelláskötete a Tengerszem, a húszas-harmincas évek novellisztikájából válogat. Az érett író - túllépve a szecessziós, látomásos elbeszélésmódon, a freudi tanok hatását kiteljesítve - a lélektani realizmus olyan remekműveit írja, mint a Fürdés, A kulcs és a Kínai kancsó.

Kosztolányi Dezső - Tükörfolyosó
"Valószínűleg ​gondolkozó szívünkkel és hevesen dobogó, lüktető agyunkkal alkotunk" - írta egy jegyzetében Kosztolányi Dezső. Ez a gyönyörűen érzékletes formula nemcsak verseire és regényeire, novelláira talál, hanem tanulmányaira, kritikáira is. Rövid élete során több száz esszét, bírálatot írt, a legtöbbet persze magyar írókról, magyar művekről. A Tükörfolyosó minden eddiginél gazdagabb, teljességre törekvő gyűjteménye ezeknek az írásoknak, több, kötetben eddig nem olvasható kritikát is közöl - a megidézett írók időrendje szerint, Balassi Bálinttól Gelléri Andor Endréig.

Kosztolányi Dezső - Beszélő ​boldogság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók