Ajax-loader

Kosztolányi Dezső könyvei a rukkolán


Kosztolányi Dezső - Kínai ​kancsó
A ​Kosztolányi-stílus feltűnő vonása valami éber kíváncsiság, valami éles fogékonyság, valóságos lesben állás a témák, az élmények, az emberi, állati, növényi sorsok ijesztően izgalmas őserdejében, egyrészt az eszményi újságíró tökéletes szimatja, másrészt a magát feledni vagy tágítani vágyó lélek más, távoli, minél távolibb lelkekben való elmerülése... »a részvét - mint az Édes Anná-ban mondja -, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét« - ez termi a legmeghatóbb, legemberibb Kosztolányi-műveket..."

Kosztolányi Dezső - Aranysárkány
Novák ​Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal - a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. "Szép", mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Kosztolányi Dezső - Alakok
Kosztolányi ​Dezső szinte minden műfajban - a drámát kivéve - kimagaslót alkotott. Fölényes írástudása, ragyogó stílusa mint prózaírót is az élvonalba emelte, európai léptékű lírája mellett, ezért is nehéz eldönteni, hogy költői vagy az epikus művészete jelentősebb-e hatalmas életművében; annál is inkább, mert lírája és epikája között az ún. átmeneti művek egész sorát alkotta. Jelen kötete - az 1929-ben megjelent kiadás hasonmása - olyan írásokat tartalmaz, amelyek az újságírás kényszere alatt születtek meg, műfajilag azonban legjobb novelláival egyenértékűek. ; A 35 műfajilag nehezen meghatározható írás egy-egy foglalkozás, hivatás leírását adja a "bölcsőtől a koporsóig", vagyis a bába ténykedésétől a sírásóig. Kosztolányi azt kutatja segítségükkel, hogy mit jelent az embernek, a különböző foglalkozást űzőknek maga az élet. Végső indítéka itt is az a - költői ars poetikájából már ismert - sajátos meggyőződése, hogy az élet olyan csoda, amelynek megélése során végig küzdeni kell létéért. Hogy miként éli meg ezt a borbély, a szemetes, a telefonos kisasszony, a fényképész vagy a diplomata, és természetesen az író, az egy-egy válasz a végső nagy kérdésre: érdemes-e élni, és hogyan oldja fel az életet a halál. Kosztolányi tehát tulajdonképpen nyomozást folytat alakjai megkérdezésével. Riportalanyai szánalmasak, az élet értelméről - Kosztolányi "szomorú tudásával" megegyezően - csak lehangoló ítéletet mondhatnak. Valamennyi írást áthatja a valóságtisztelet, a már-már orvosi pontosságú társadalomrajz, amelyet feloldanak a humánus tartalmú megfigyelések azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a szegénység még mindig közelebb viszi az embereket az általános emberi értékek elfogadásához, mint az "úri silányság" mindennapos megnyilvánulásai. Az írásokat Molnár C. Pál csodálatos rajzai illusztrálják, amelyek művészi teljesítménye nem marad el Kosztolányi prózaművészetétől. ; A szépkiállítású kötet a bibliofil gyűjtők érdeklődésére is számot tarthat, ám azoknak is maradandó élményt nyújt, akik a Kosztolányi-próza remekműveit olvassák (újra) lapjain.

Kosztolányi Dezső - Életre-halálra
"Kosztolányi ​Dezső döntő élménye ifjúkorában az érzéki világ vad és értelmetlen színpompája, férfikorában a világ üresedése, az impressziók ismétlődésének és elkopásának értelmetlen unalma, a belső ember magáramaradása, és végül az állati lét megszűnésének komor iszonya volt, tetőzve a rákos évek és a lassú halál kínjával, az értelmi és érzelmi reagálás minden változatával. Bármily rettenetesnek látszik és bármennyire az volt, ez az út szellemileg a gyógyulás útja: a túlzott irodalmiasságtól a realizmuson át a klasszikus eszmény felé, a pirosmellényes művészi nihilizmustól és a modern neuraszténiától az edződésen és józanodáson át egy hit nélküli erkölcsi magatartásig ível. " Szabó Lőrinc

Kosztolányi Dezső - Nero, ​a véres költő
Kosztolányi ​Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a "véresen-fájó dilettantizmus" drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.

Kosztolányi Dezső - A ​csók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Sötét ​bújócska
Kosztolányi ​publicisztikája része írói munkájának, nem melléktermék: az élet apró eseményeit, jelenségeit, különös vagy természetes gesztusait, derűs vagy bús pillanatait, jelentéktelennek látszó, de bonyolult összefüggéseket rejtő kis tragédiáit és kis örömeit senki sem emelte a művészi alkotás olyan magasságába hírlapi írásaiban, mint Kosztolányi. Remekbe készült miniatűrjeiből kitetszik: képzett, sőt tudós esztéta írta őket, olyan művész, aki ismeri a típusalkotás törvényeit; megírt figuráit - ha mégoly furcsák vagy egyéniek is - társadalmi és történelmi kötöttségek és lelki adottságok határozzák meg; így éri el, hogy a groteszkben vagy legalábbis az egyediben általános emberi, társadalmi és történelmi igazságokat mutasson meg. A nagy művész keze nyoma van minden hírlapi írásán. Gyűjteményünket Réz Pál, a Kosztolányi-életmű kitűnő ismerője állította össze, akárcsak sorozatunk eddigi köteteit, az Álom és ólom címűt, a Füst-öt, a Hattyú-t, az Én, te, ő-t, továbbá a Nyelv és lélek címűt. Kötetünk Kosztolányinak 1933 és 1936 között írt hírlapi cikkeit és a Zsivajgó természet remekművű miniatűrjeit tartalmazza.

Kosztolányi Dezső - Pacsirta
Pacsirta ​nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei - kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia - régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát - könnyű kézzel, halálos biztonsággal - ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.

Kosztolányi Dezső - Édes ​Anna
Az ​Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Kosztolányi Dezső - Látjátok, ​feleim
"Kötetünkbe ​Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, "a magyar próza atyjá"-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: "Nincs remekműve. Élete a remekmű."; fiatalosan lelkesedik "első tárcaírónkért", az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi - és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek - Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások - portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben." (a Kiadó)

Kosztolányi Dezső - Elsüllyedt ​Európa
„Egy ​korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Elevenedj meg, mondja álnokul a művész az időre; az időnek ehhez legelőször is meg kell halnia. Ezek a múlt-teremtők, ezek a jelen-gyilkosok itt élnek közöttünk. Nincsenek sokan, de némelyik nagyobb munkát végez, mint Dzsingisz kán. A város, ahol Jókai csak félórára is megfordult, azon nyomban legendává változott. Krúdy lába nyomán fű se nő többet, hacsak nem az emlékezetben, az emlékezet tündéri smaragd-ragyogásával. Móricz megnézett egy alföldi piacot: még ma is úgy áll, öröklétbe merevedve; ember legyen, aki megmozdítja. Kosztolányi óvatosabb volt. Mosolyogva járt köztünk, szerénykedve titkolta rettenetes képességét, épp csak jegyzőkönyvében tett néhány vonást. Ámulva nézem, minden vonás egy halott idő, egy darab eleven múlt. Mi jártunk, keltünk s közben ő a hátunk mögött szorgalmasan süllyesztgette Európát az öröklétbe, „lezárt egy korszakot.” (Illyés Gyula)

Kosztolányi Dezső - Édes Anna (Millenniumi Könyvtár)
A kiadás éve: 2000 "-Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam. Egy tökéletes cselédlány, aki végül is meggyilkolja a gazdáit."

Kosztolányi Dezső - Kínai és japán költők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Idegen költők I.
Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Írország, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország és Franciaország költőinek versei.

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi válogatott műfordításai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Napló ​1933-1934
Nem ​szokványos értelemben vett naplót tart kezében az olvasó, bár a szürke fedelű, piros cimkés füzetre Kosztolányi maga írta rá: Napló. Igen becses kéziratok. Sokkal inkább munkanapló, jegyzőfüzet ez, amelyben Kosztolányi verskezdeményeket, novellavázlatokat, idegen nyelvű idézeteket, emlékeket rögzített le. A feljegyzések nagy része a század elején használt, ma már alig ismert gyorsírással készült. Van köztük egy-két soros vázlat, amelyet sohasem használt föl, s van köztük jelzésszerű tőmondat is, amelyből remekmű született. Az eddig magántulajdonban lévő, a kutatók számára is ismeretlen kéziratból az érett Kosztolányi munkamódszere, alkotói magatartása rajzolódik ki, s nyomon követhetjük azt is, ahogy a Napló hangja az író betegségének jelentkeztével és előrehaladtával párhuzamosan egyre személyesebbé válik. Gazdag jegyzetanyag mutatja be a feljegyzések Kosztolányi életéhez, műveihez való kapcsolódását.

Kosztolányi Dezső - Gondolatok ​a nyelvről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Válogatott ​versek és versfordítások
Nézd ​csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kinek nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most se holtan. Bizony ma már izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.

Kosztolányi Dezső - Patália
Kosztolányi ​Dezső drámái

Kosztolányi Dezső - Válogatott ​novellák és karcolatok
"Az ​elbeszélő Kosztolányi mindig ügyel rá, hogy ne untassa olvasóit. Amit mesélni kezd, mindig kíváncsiságot, várakozást kelt. ... Mégis rosszul jár, aki beéri ezzel; aki mondhatnók bedől, a nagy író udvariasságának s azt hiszi, hogy ha már egyszer úgyis tudja a történet végét, nem érdemes újra elolvasnia... Kosztolányi ... mindig ad valamit, ami felfedezés és mégis ősi-ismerős. Ráismerünk, mint tulajdonunkra. S ahogy mondják: segít élni... kiegyenesíti a derekunkat: halállal, romlással, kudarccal, bukással, vereséggel szembenézni.... ... A boldogság ... Kosztolányinak olyan egyedülállóan saját témája, mint nagyon kevés hasonló nagyságrendű írónak a világon. Nagy kockázat ez, az ő szintjén, vállalni a világ valamiféle romantikus látását, vállalni, hogy végül mindent egybevetve, mégis szép az élet, és igent mondani rá... Kosztolányi a nehezebb részt vállalja. (Ottlik Géza)

Kosztolányi Dezső - Tere-fere
Kosztolányi ​Dezső munkásságát az irodalomtörténészek már alaposan feltárták, Botka Ferencnek mégis sikerült eddig ismeretlen írásaira bukkannia, amikor a húszas évek vidéki lapjainak történetét kutatta. A Szabadkán megjelenő Bácsmegyei Napló 1923-tól külső munkatársának mondhatta Kosztolányit, aki 1926 decemberéig rendszeresen küldte eredeti és másutt megjelent írásait a lapnak. 1924-től Tudja-e…?, majd Tere-fere címmel önálló rovatokat vezetett. Kötetünk a csevegő hangnemben megírt, gyakran a külföldi sajtóból szemelgetett érdekességeket, furcsaságokat gyűjtötte egybe, amelyek a korabeli világirodalom és művelődéstörténet szórakoztató és emlékezetes eseményeinek kaleidoszkópját adják.

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi ​Dezső elbeszélései
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Kaleidoszkóp
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Innen-onnan
125 ​éve született Kosztolányi Dezső! Ebben a kötetben Lengyel András filológiai kutatásának eredményeképpen Kosztolányi kétszázötven, eddig ismeretlen írását adjuk közre, melyek A Hét című lap Innen-onnan rovatában jelentek meg szignóval, álnéven, a lap gyakorlata szerint. Nemcsak irodalomtörténeti különlegesség ez a kötet: nagyon szórakoztató olvasmány is! Örkény István szándékosan írt „régi” híreket, amelyek mainak hatottak; Kosztolányi igazi régi újságcikkei mainak hatnak. Mi, emberek, az idővel nem sokat változtunk, és Kosztolányi tollából szívesen magunkra és a világunkra ismerünk.

Kosztolányi Dezső - Angol ​és amerikai költők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Mostoha
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Nyelv ​és lélek
Kosztolányi ​Dezsőnek a magyar nyelvvel és az irodalommal, elsősorban is a költészet általános kérdéseivel foglalkozó esszéit gyűjtötte össze Réz Pál. A rég nem kapható kötet nyolc új, közöttük kötetben eddig meg nem jelent cikket, és javított, bővített jegyzeteket tartalmaz.

Babits Mihály - Juhász Gyula - Kosztolányi Dezső - Babits ​- Juhász - Kosztolányi levelezése
Babits ​Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső egymással folytatott levelezésének e kötetben kiadásra kerülő gyűjteménye részét képezi annak a dokumentum-anyagnak, amelynek kiadásával a XX. század első évtizedeinek irodalomtörténeti feltárását és értékelését kívánjuk elősegíteni és előkészíteni. A sorozat első kötetében Ady Endrére vonatkozó életrajzi adatokat, a másodikban a Móricz Zsigmonddal foglalkozó tanulmányok első gyűjteményét adtuk ki. A továbbiakban folytatni fogjuk az Adyval kapcsolatos életrajzi dokumentumok, polémiák, a Móricz Zsigmond műveit elemű írások kiadását, közreadjuk Móricz irodalmim hagyatékát is. Négy kötetben adjuk ki az 1918-19-es forradalmi időszak irodalmi és publicisztikai dokumentumait. A Babits-Juhász-Kosztolányi levelezés közreadása egyrészt a három író életrajzához szolgáltat fontos adatokat, másrészt emberi-írói portréik válnak a dokumentumok ismeretében hitelesebbé és pontosabbá. Különösen fiatal koruk sűrű levélváltásaiból rajzolódnak ki az eddigieknél élesebben, az anyag szigorú időrendjében, fejlődésünk hullámvonalai. Megnyilatkozásaik gyakran a korszak divatos irracionalista filozófiai áramlataival mutatnak rokonságot, egyes vélekedéseikben pedig néha a kor nacionalista felfogását vallják. Eszmeviláguk ellentmondásainak e levelezés ismeretében való tisztázása egyes műveik problematikus voltának megfejtéséhez is kulcsot adhat. Kedvenc olvasmányaikra vonatkozó utalásaikból világosabbá válnak számunkra a három alkotó eszmevilága belső ellentmondásainak forrásai is. A levelezésgyűjtemény kiadása nemcsak a három művész életrajzának kidolgozását és életműveik maradandó elvi értékelését segíti elő, hanem közelebb visz az egész korszak, a XX. század első évtizedei irodalmi életének, az irodalmi harcok frontjainak, a kor szellemi áramlatainak és eszmevilágának, ízléstörténetének tudományos feldolgozásához is, aminek elvégzése a magyar irodalomtörténeti kutatás egyik legsürgősebb feladata. A szerkesztők

Kosztolányi Dezső - Spanyol ​műfordítások
Kosztolányi ​Dezső életében spanyol műfordításai közül mindössze egy verses drámafordítás és négy versfordítás jelent meg kötetben. Jelen kritikai kiadás a rendelkezésre álló, és egymástól gyakorta igen eltérő kéziratok, folyóiratközlések és kiadások alapján Kosztolányi valamennyi, spanyol nyelvből készített átültetését egybegyűjti, s bemutatja a fordítások feltételezett forrásául szolgáló spanyol szövegeket is.

Kosztolányi Dezső - Ákom-bákom
Ebben ​a kötetben Kosztolányi Dezső széljegyzeteit veszi az olvasó. Azokat, amelyeket saját műve mellé vetett papírra. Amelyeket könyvei és napjai fonása közben írt magyarázatul, meghökkenésként, vagy puszta időtöltésből. Néha így tett el magának egy-egy megfigyelést, gondolatot vagy álmot. Az emberek egy része ilyen gyűjtemények fölé írja: Napló. Az embere nagy része ilyen művekről hiszi, hogy az csak holmi könnyű firka, töredék és melléktermék, amelyet szinte balkézzel rótt az író. Az értő néha az ilyet tartja legtöbbre.

Kosztolányi Dezső - Hazugság
"Hogy ​is kell hazudni? - tűnődött Esti Kornél. A kísérleti lélektan azt javallja, hogy amikor ürügyekkel akarunk élni, olyan dolgokra hivatkozzunk, amelyek lépten-nyomon előfordulnak az életben. Ha például vacsorára vagyunk híva, s nincs kedvünk elmenni, hozzunk föl egy ártatlan betegséget. Fejfájás, nátha stb. Minthogy ezek a betegségek a leggyakoribbak, nyilvánvaló, hogy - a valószínűségi számítás alapján - el is hiszik." (K. D., 1932)

Kosztolányi Dezső - Ezüst ​Mária
"...Igen ​ám, de elmúlik minden; tele vagyunk tervekkel, várakozásokkal, elképzelésekkel a jövőről [...] aztán egyszerre, 40, 50, 60 év, jóformán el sem kezdtük a tervbe vett életünket, máris itt a vége. És mégis, Kosztolányi kiegyenesíti a derekunkat: halállal, romlással, kudarccal, bukással, vereséggel szembenézni, füstbe ment reményekkel békében együtt élni rangot ad a nyomorúságnak, méltóságot a katasztrófának, megszépíti - nem, nem szépíti: új, soha nem ismert szépséget ad a boldogtalanság csúfságának. A szenvedés is lehet új erőt adó, ha például vezeklés a legnagyobb szégyenünkért, a szeretetnélküliségért..." (Ottlik Géza)

Kollekciók