Ajax-loader

Kosztolányi Dezső könyvei a rukkolán


Kosztolányi Dezső - Látjátok, ​feleim
"Kötetünkbe ​Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, "a magyar próza atyjá"-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: "Nincs remekműve. Élete a remekmű."; fiatalosan lelkesedik "első tárcaírónkért", az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi - és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek - Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások - portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben." (a Kiadó)

Kosztolányi Dezső - Kínai ​kancsó
A ​Kosztolányi-stílus feltűnő vonása valami éber kíváncsiság, valami éles fogékonyság, valóságos lesben állás a témák, az élmények, az emberi, állati, növényi sorsok ijesztően izgalmas őserdejében, egyrészt az eszményi újságíró tökéletes szimatja, másrészt a magát feledni vagy tágítani vágyó lélek más, távoli, minél távolibb lelkekben való elmerülése... »a részvét - mint az Édes Anná-ban mondja -, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét« - ez termi a legmeghatóbb, legemberibb Kosztolányi-műveket..."

Kosztolányi Dezső - Aranysárkány
Novák ​Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal - a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. "Szép", mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Kosztolányi Dezső - Sötét ​bújócska
Kosztolányi ​publicisztikája része írói munkájának, nem melléktermék: az élet apró eseményeit, jelenségeit, különös vagy természetes gesztusait, derűs vagy bús pillanatait, jelentéktelennek látszó, de bonyolult összefüggéseket rejtő kis tragédiáit és kis örömeit senki sem emelte a művészi alkotás olyan magasságába hírlapi írásaiban, mint Kosztolányi. Remekbe készült miniatűrjeiből kitetszik: képzett, sőt tudós esztéta írta őket, olyan művész, aki ismeri a típusalkotás törvényeit; megírt figuráit - ha mégoly furcsák vagy egyéniek is - társadalmi és történelmi kötöttségek és lelki adottságok határozzák meg; így éri el, hogy a groteszkben vagy legalábbis az egyediben általános emberi, társadalmi és történelmi igazságokat mutasson meg. A nagy művész keze nyoma van minden hírlapi írásán. Gyűjteményünket Réz Pál, a Kosztolányi-életmű kitűnő ismerője állította össze, akárcsak sorozatunk eddigi köteteit, az Álom és ólom címűt, a Füst-öt, a Hattyú-t, az Én, te, ő-t, továbbá a Nyelv és lélek címűt. Kötetünk Kosztolányinak 1933 és 1936 között írt hírlapi cikkeit és a Zsivajgó természet remekművű miniatűrjeit tartalmazza.

Kosztolányi Dezső - Alakok
Kosztolányi ​Dezső szinte minden műfajban - a drámát kivéve - kimagaslót alkotott. Fölényes írástudása, ragyogó stílusa mint prózaírót is az élvonalba emelte, európai léptékű lírája mellett, ezért is nehéz eldönteni, hogy költői vagy az epikus művészete jelentősebb-e hatalmas életművében; annál is inkább, mert lírája és epikája között az ún. átmeneti művek egész sorát alkotta. Jelen kötete - az 1929-ben megjelent kiadás hasonmása - olyan írásokat tartalmaz, amelyek az újságírás kényszere alatt születtek meg, műfajilag azonban legjobb novelláival egyenértékűek. ; A 35 műfajilag nehezen meghatározható írás egy-egy foglalkozás, hivatás leírását adja a "bölcsőtől a koporsóig", vagyis a bába ténykedésétől a sírásóig. Kosztolányi azt kutatja segítségükkel, hogy mit jelent az embernek, a különböző foglalkozást űzőknek maga az élet. Végső indítéka itt is az a - költői ars poetikájából már ismert - sajátos meggyőződése, hogy az élet olyan csoda, amelynek megélése során végig küzdeni kell létéért. Hogy miként éli meg ezt a borbély, a szemetes, a telefonos kisasszony, a fényképész vagy a diplomata, és természetesen az író, az egy-egy válasz a végső nagy kérdésre: érdemes-e élni, és hogyan oldja fel az életet a halál. Kosztolányi tehát tulajdonképpen nyomozást folytat alakjai megkérdezésével. Riportalanyai szánalmasak, az élet értelméről - Kosztolányi "szomorú tudásával" megegyezően - csak lehangoló ítéletet mondhatnak. Valamennyi írást áthatja a valóságtisztelet, a már-már orvosi pontosságú társadalomrajz, amelyet feloldanak a humánus tartalmú megfigyelések azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a szegénység még mindig közelebb viszi az embereket az általános emberi értékek elfogadásához, mint az "úri silányság" mindennapos megnyilvánulásai. Az írásokat Molnár C. Pál csodálatos rajzai illusztrálják, amelyek művészi teljesítménye nem marad el Kosztolányi prózaművészetétől. ; A szépkiállítású kötet a bibliofil gyűjtők érdeklődésére is számot tarthat, ám azoknak is maradandó élményt nyújt, akik a Kosztolányi-próza remekműveit olvassák (újra) lapjain.

Kosztolányi Dezső - Mindent ​bevallhatok
_"Költő, ​író egyetlen mondanivalója az élet a maga ezerszínű és ezerhangú_ _gazdagságában..."_ - vallja Kosztolányi. Éppen ez a sokféleség, a témák, műfajok, hangulatok, stílusok változatossága a legfőbb értéke és varázsa a _Mindent bevallhatok_ című kötetnek, amely az írói életmű ritkaság- és újdonságszámba menő darabjait gyűjti egybe. Tárcákat, vallomásokat Kosztolányi tollából, zöld tintával írva, a világ dolgairól, saját életéről, mindennapjairól. Körkérdésekre adott válaszait, amelyekben gyakran egy banális felvetés kapcsán mond el minden titkot, amit tudni és érezni érdemes, például a női ideálról vagy éppen a házasságról. Beszélgetéseket, interjúkat alkotásról, ihletről, művészetről, irodalomról. A feleség, Harmos Ilona, és a fiú, Kosztolányi Ádám visszaemlékezéseit. A kötetből árnyaltan, érzékletesen rajzolódik ki a sokoldalú. halhatatlanná lett művész és az esendő, halandó ember portréja. Egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig. Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát: _"Vagyok, ami vagyok."_ És arról, hogy kicsoda is ő valójában. Olyan apró-cseprő, hétköznapi dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy kijelentésével ellentétben az író nem csak papíron él. Hiszen kiderül, hogy mielőtt vegetáriánus lett, a kedvenc étele a borjúpörkölt volt túrós csuszával, vagy negyven cigarettát elszív naponta, töméntelen feketekávét iszik, és hogy ihletet merítsen, az íróasztalán álló illatszeres üvegcséket szagolgatja. És különféle tréfákat eszel ki barátai ugratására. Sarkos véleményt formál súlyos erkölcsi kérdésekről, társadalmi problémákról is, a háborúról, bevezet írói módszerébe, megfogalmazza, mi a jó költészet és irodalom: az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik. Bármit vizsgál, remek megfigyelőként éles szemmel látja és láttatja a lényeget, és ha humorral is, de mindig metsző pontossággal önti szavakba. Mert tudva tudja, a szó, az irodalom tett, szavakkal játszani annyi, mint magával az élettel játszani. _"A szavak... oroszlánok, melyek már_ _óriásokat is széttéptek."_ Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a _Mindent bevallhatok_ című kötet.

Kosztolányi Dezső - Édes ​Anna
Az ​Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Kosztolányi Dezső - Életre-halálra
"Kosztolányi ​Dezső döntő élménye ifjúkorában az érzéki világ vad és értelmetlen színpompája, férfikorában a világ üresedése, az impressziók ismétlődésének és elkopásának értelmetlen unalma, a belső ember magáramaradása, és végül az állati lét megszűnésének komor iszonya volt, tetőzve a rákos évek és a lassú halál kínjával, az értelmi és érzelmi reagálás minden változatával. Bármily rettenetesnek látszik és bármennyire az volt, ez az út szellemileg a gyógyulás útja: a túlzott irodalmiasságtól a realizmuson át a klasszikus eszmény felé, a pirosmellényes művészi nihilizmustól és a modern neuraszténiától az edződésen és józanodáson át egy hit nélküli erkölcsi magatartásig ível. " Szabó Lőrinc

Kosztolányi Dezső - Édes Anna (Millenniumi Könyvtár)
A kiadás éve: 2000 "-Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam. Egy tökéletes cselédlány, aki végül is meggyilkolja a gazdáit."

Kosztolányi Dezső - Kínai és japán költők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Idegen költők I.
Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Írország, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország és Franciaország költőinek versei.

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi válogatott műfordításai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Japán ​versek
Kosztolányi ​Dezső harmadik fordításkötete a japán átültetéseket tartalmazza, szám szerint 203 rövid verset. Ezeket Kosztolányi közvetítő nyelvekből fordította, ő maga nem látta az anyanyelvi szövegeket. A kötet egyik újdonsága, hogy sajtó alá rendezője több évi kutatómunkával szinte teljes egészében megtalálta a japán eredetiket is, ennek következtèben ebben a kötetben két nyelv versei helyett háromé olvashatók. A kiadás másik érdekessége, hogy a Kosztolányi által fordított japán versek korábban sohasem jelentek meg így egybegyűjtve, ebben az összetételben Japánban sem adták ki őket. Ezért e kritikai kiadás anyanyelvi szövegei nem egyszerű forrásközlést jelentenek, hanem a japán versek első együttes közlését is, azok magyar fordításaival és az angol, német, francia közvetítő szövegekkel kiegészítve. A kötetet több részletes, a megértést segítő tanulmány és mutató zárja.

Kosztolányi Dezső - Napjaim ​múlása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Az ​élet primadonnái
"Ez ​a kötét Kosztolányi Dezsőnek azokat a munkáit adja közzé - vélhetően még mindig nem valamennyit -, amelyek három novella kivételével sem a költő életében, sem azóta kötetben nem jelentek meg. Egy részük politikai okokból maradt ki a korábbi gyűjteményekből, más részük elkerülte a sajtó alá rendezők figyelmét." Réz Pál

Kosztolányi Dezső - Gondolatok ​a nyelvről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Nero, ​a véres költő / Pacsirta / Édes Anna
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Aranysárkány ​/ Édes Anna
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Csodát ​nekem
Aki ​az 1920-as, 30-as években decembertájt betévedt a Hadik vagy a New York kávéházba, sokszor láthatott a kis márványasztaloknál a szokásosnál buzgóbban körmölő írókat, költőket. Köztük Kosztolányi Dezsőt is. A korszak legolvasottabb társasági lapjai, mint Az Est vagy a Színházi Élet év vége felé felkértek ismert művészeket, hogy írjanak a karácsonyi, szilveszteri számba. És ilyenkor nemegyszer remekművek születtek – Kosztolányi tollából is. Ezekből válogat az egységes tematika dacára is lenyűgözőn sokszínű és sokhangú, versekkel keretezett, ciklusokba rendezett novellákat tartalmazó Csodát nekem című kötet, amely igazi irodalmi felfedezéseket is kínál az olvasónak: kötetben eddig még meg nem jelent írásokat. "Egyszerre mintha csoda történnék" – írja Kosztolányi. És valóban, az ő szemében a karácsony maga a színtiszta varázslat. Hiszen az ünnep közeledtével a főváros kockakövein hirtelen "kivirul egy csodálatos, fantasztikus, vadregényes fenyőerdő", és a "szívekbe őserdők templomi zúgását hinti". A karácsony az aranyalmákkal, dióval díszített, kandallóban lobogó fával a költészetet, a poézist csempészi hétköznapi életünkbe. Ilyenkor fény gyúl a selyemszőnyeges szobákban éppúgy, mint a dohos alagsori lakásokban. De nemcsak ott, hanem az emberi szívekben is. Az ünnep tisztábbá, igazabbá teszi az embert, rányitja a szemét olyan dolgokra is, amelyek máskor rejtve maradnak előtte.

Kosztolányi Dezső - Mák
Verseskötet ​(1916).

Kosztolányi Dezső - Színházi ​esték
Gyermekkora ​óta szerelmese volt a színháznak, s amikor már nemcsak rajongó nézőként élvezte a színpadi játékot, hanem éles szemű bírálójává és nagy fölkészültségű teoretikusává lett a színháznak, akkor írta ezeket a vallomásszerű sorokat: "Vidéken, egy forró padláson kutakodva, a pókhálóval bevont gerendák és régi ládák között, véletlenül megleltem kis játékszínházamat, melyet több. mint húsz éve nem láttam... Ezzel a színházzal nem közönséges lázakat éltem át. Ha ezerszer is papírból, fából van összeábdálva, egykor mégis ez jelentette nekem a valóságot és az egész életet... Mesterségemhez tartozik, hogy színházi előadásokról írjak. Olykor fanyar és csüggedt vagyok, s nem melegít fel semmi színházi lámpa. Most már tudom, hogy ez a színház kényeztetett el, melynek ötéves koromban igazgatója, rendezője, költője voltam, és mindig azokat a remegő élményeket keresem ott is, amiket itt találtam, mikor a kis ezüstcsengettyű - valami friss, télies, titokzatosan zúzmarás hangon - az előadás kezdetét hirdette. Szóval, a színvonalat nagyon is magasra állítom. Egy játékszínház örömét várom az igazi színháztól és az élet és a mese végtelenségét."

Kosztolányi Dezső - Ezüst ​Mária
"...Igen ​ám, de elmúlik minden; tele vagyunk tervekkel, várakozásokkal, elképzelésekkel a jövőről [...] aztán egyszerre, 40, 50, 60 év, jóformán el sem kezdtük a tervbe vett életünket, máris itt a vége. És mégis, Kosztolányi kiegyenesíti a derekunkat: halállal, romlással, kudarccal, bukással, vereséggel szembenézni, füstbe ment reményekkel békében együtt élni rangot ad a nyomorúságnak, méltóságot a katasztrófának, megszépíti - nem, nem szépíti: új, soha nem ismert szépséget ad a boldogtalanság csúfságának. A szenvedés is lehet új erőt adó, ha például vezeklés a legnagyobb szégyenünkért, a szeretetnélküliségért..." (Ottlik Géza)

Kosztolányi Dezső - A ​rossz orvos
A ​rossz orvos Kosztolányi első regénye. Anyagát egy költőtársának családi drámája szolgáltatja, noha később azt írja: "Hősnőjéről mindössze annyit tudok, hogy nyáron fehér kalapot visel cseresznyedísszel..." Kosztolányi kevésbé ismert és viszonylag ritkán kiadott munkái közé tartozik, bár drámai cselekménye, szuggesztív hangulata, finom lélekábrázolása a későbbi nagy regények és elbeszélések világát ígéri.

Kosztolányi Dezső - Ábécé
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Esti ​Kornél kalandjai
Kosztolányi ​Dezső legismertebb írásai közé tartoznak az Esti Kornél-novellák: "Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk... - írja Kosztolányi Esti Kornél alakjáról. - Mióta az eszemet tudom, közel volt hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, mindig mellettem, vagy ellenem. Imástam vagy utáltam. Közönyös sosem voltam iránta." Esti Kornél figurája a húszas évek közepén született, aztán egyre nagyobb szerepet kapott Kosztolányi novelláiban, sőt verseibe is belopózott. Ki ez az Esti Kornél, Kosztolányi novelláinak e halhatatlan hőse? A költő alteregója, jobbik vagy rosszabbik énje, akinek alakját megteremtve önmagáról vall: fordulatos, játékos, költői elbeszéléseiben Kosztolányi az emberi élet fonákságait írja meg, mély lírával.

Kosztolányi Dezső - A ​kulcs
"Intimitás ​– talán ez a szó fejezi ki legtömörebben Kosztolányi értékét. Közelebb jön az emberhez, mint más író, sőt talán közelebb, mint az ember saját élményei, és segít megfejteni rejtett értelmüket." (Szerb Antal)

Kosztolányi Dezső - Nero, ​a véres költő / Édes Anna
Nem ​kisebb ember, mint maga Thomas Mann, korunk egyik legnagyobb író-gondolkodója írta Kosztolányinak, amikor ezt a regényét német fordításban elolvasta: ".... ez a mű több mint a kultúra s egy nemzeti vagy akár európai színvonal terméke... Egyéni merészség jelét viseli homlokán, bátor magányból született s olyan emberséggel indítja meg lelkünket, amely fáj, annyira igaz.

Kosztolányi Dezső - Spanyol ​műfordítások
Kosztolányi ​Dezső életében spanyol műfordításai közül mindössze egy verses drámafordítás és négy versfordítás jelent meg kötetben. Jelen kritikai kiadás a rendelkezésre álló, és egymástól gyakorta igen eltérő kéziratok, folyóiratközlések és kiadások alapján Kosztolányi valamennyi, spanyol nyelvből készített átültetését egybegyűjti, s bemutatja a fordítások feltételezett forrásául szolgáló spanyol szövegeket is.

Kosztolányi Dezső - Válogatott ​versek
A ​diákoknak szóló kötetben Kosztolányi Dezső válogatott versei olvashatók.

Kosztolányi Dezső - "most ​elmondom, mint vesztem el"
A ​kötet Kosztolányi Dezső összes művei kritikai kiadás-sorozatának darabja. Arany Zsuzsanna szerkesztette kritikai igényű forráskiadás a gégemetszésen átesett Kosztolányi Dezső utolsó hónapjaiban írott beszélgetőlapjait adja közre, számos tanulmánnyal, mutatóval, kronológiával, függelékkel - könyvalakban először.

Kosztolányi Dezső - Válogatott ​versek és versfordítások
Nézd ​csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kinek nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most se holtan. Bizony ma már izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.

Kosztolányi Dezső - Furcsa ​dolgok
"Kötetünkben ​Kosztolányi Dezső önmagáról, műveiről, alkotói hitvallásáról, írói módszeréről szóló vallomásainak válogatott gyűjteményét lapozhatja fel az olvasó. Önéletrajzait, melyeket különböző kiadványok számára készített, időrendben adjuk, miként a napló, vallomás, emlékezés műfaját már címükkel is jelző publicisztikai írásait s egyéb, apró életrajzi elemeket is tartalmazó cikkeit. Az időrendet némiképp megbontva, külön ciklust alkotnak az író családját, rokonságát felidéző kisportrék. A "Furcsa dolgok" összeállításakor nagy segítségünkre volt, hogy a folyóiratbeli, hírlapi megjelenések erősen megrostált töredékét már Kosztolányi néhány vegyes műfajú kötetébe felvette, Hátrahagyott műveiben a cikkekből Illyés Gyula bővebb válogatást adott, a mindmáig legteljesebb életműsorozatban pedig Réz Pál kutatómunkájának eredményeként az író publicisztikájának túlnyomó többsége megtalálható. Ily módon szinte a maradéktalan egészből válogathattunk kötetünk tematikus szempontjainak megfelelően. A publicisztika elsősorban köznyelvi stílust igényel, ezekben a tárcákban alig-alig fedezhetünk fel egyéni szóalkotásokat, ritkán használt, elavult és tájnyelvi szavakat. A szöveget alapvetően mai helyesírással közöljük, egyes esetekben megtartva azonban Kosztolányi sajátos írásmódját, különösen az idegen eredetű szavak közlésekor." (Fráter Zoltán)

Kollekciók