Dr. Róheim Géza könyvei a rukkolán

Dr. Róheim Géza - A varázserő fogalmának eredete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dr. Róheim Géza - A ​varázserő fogalmának eredete
Mikor ​ebbe a tanulmányba fogtam, célom tényleg csak az volt, amit a könyv címe jelez: t.i. a legújabb etnológiai olyan sűrűn szereplő „mana” – varázserő fogalmának eredetét meghatározni. Most azonban úgy látszik, hogy könyvem jelenlegi formájában ezen felül olyan „elöljáró beszéd” féle lett, a varázslat és a sámánizmus, sőt általában az egyén és a nememberi lények között való természetfeletti jellegű kapcsolat tárgyalásához. A dolgok velejéről szóló fejezet is egy egész csomó kérdést bolygat meg: amulettek, fétisek, természetimádat, állatfajok és helyek géniuszai stb. Idővel, remélem, a jelzett témáknak legalább egy része sorra kerülhet. Róheim Géza jelen műve az 1914-es egyetlen kiadás hasonmása. A kiadó reméli, hogy ezzel a kiadással pótolja azt a hiányt, ami Róheim Géza magyar nyelvű műveiben fennáll.

Dr. Róheim Géza - A ​kultúra eredete és szerepe
Róheim ​Géza (1891 Bp. - 1953 New York) azon magyarok egyike, akik külföldi híre és elismertsége messze meghaladja a hazait. A piszchoanalitikus antropológia úttörője, számos évet töltött természeti népek között, tanulmányozva nyelvüket, szokásaikat, hitrendszerüket. Ebben a kötetben három, magyarul még nem publikált esszéje szerepel, amely praktikus bepillantást enged az antropológia világába - és egyben Róheim munkásságába. Róheim Géza volt az első antropológus, aki Freud elméleteit a nem-nyugati kultúrákra alkalmazta és kutatásaival megalapította az ödipális struktúrák univerzalitását. Akárcsak a legtöbb nagy gondolkodó, messze megelőzte korát, és írásai ma éppoly jelentékenyek, mint mikor először megjelentek. Róheimet napjainkban Herbert Marcuséval és Wilhelm Reich-hel együtt abba a csoportba sorolják be, amelyet "freudista baloldalnak" neveznek. Ebben a kötetben Róheim arra kérdésre igyekszik választ találni: hogyan s miért keletkezett a civilzáció. A civilizációt vagy kultúrát itt a lehető legegyszerűbb meghatározás szerint kell értenünk: mindazt tartalmazza, amiaz emberi nemben az állat felett van. Róheim a pszichoanalítikus terápiákból jól ismert neurotikus mechanizmusokat a primitív társadalmak szokásaival összehasonlítva, arra következtet, hogy az emberi kultúra nem más, mint a gyermeki ösztönök kollektív szublimációja. Róheim széles perspektívájára azonban jellemző, hogy leszögezi: "... nem állítom azt, hogy meghosszabodott gyermekkorunk az egyedüli tényező, amely a kulturális folyamat mögött áll. Azt is készséggel elismerem, hogy velünkszületett érési menetiránnyal rendelkezünk a felnőtté válás ágas-bogas kérdéseiből csupán egyet emelek ki, mégpedig a kérdéskör regresszív vetületét. Természetesen napnál világosabb, hogy gazdasági sorsunk a környezetünkön múlik, ám az is nyílvánvaló, hogy az emberi lények ezzel a környezettel olyanténképp bánnak, ami sajátosan emberi. Ez az emberi bánásmód az, ami figyelmünket megragadja. Azt iparkodtunk megmagyarázni, mi az a fejlődési irány, amely az egész rendszert izgatja..."

Dr. Róheim Géza - A ​csurunga népe
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dr. Róheim Géza - A ​magyar sámánizmus
Róheim ​Géza jártas volt a vallástörténetben, a folklorisztikában csakúgy, mint az etnológiában. Számtalan tanulmánya jelent meg a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában az Ethnográphiában Adalékok a magyar néphithez I. és II címen. "1925-ben tettem közzé egy összehasonlító tanulmányt a magyar népi hiedelmekről. Az első fejezet a táltosról, avagy a férfi varázslóról szól. Meg kell először is értenünk, hogy a magyar népszokások és hiedelmek zömét a mai magyarság földrajzi helyzete határozza meg. Németül, szláv nyelvekben vagy románul beszelő népektől körülvéve, a magyar folklór valószínűleg európai - azaz a magyarok átvevői ezeknek a szokásoknak és hiedelmeknek, a legtöbbjük tehát nem tőlük származik. A táltos tudománya viszont kivétel. A fent idézett könyvben kimutattam, hogy itt tulajdonképpen az európai folklórba beágyazott szibériai sámánizmussal állunk szemben. A táltosnak ezt az értelmezését Solymossy is megismételte, aki azonban nem találta szükségesnek, hogy idézze azt a könyvet, amelyet áttanulmányozott. Azóta sok új adatot közöltek erről a témáról, és jelenlegi célom az, hogy ezeket is felhasználva, mind a tisztán antropológiai, mind a pszichoanalitikus látószögből elemezzem az egész helyzetet. Ez a tanulmány kísérlet arra is, hogy felmutassam a sámánizmus más lehetséges maradványait a magyar folklórban."- írja tanulmánya bevezetőjeként maga a szerző.

Dr. Róheim Géza - Solymossy Sándor - Sárkányok ​és sárkányölő hősök / Népmeséink sárkány alakja
Népmeséink ​és a világ mitológiai történetei hemzsegnek a különböző sárkányalakoktól. Solymossy Sándor az alábbi megállapítással él: "Mindent egybevéve, részletkutatásunk eredménye gyanánt azt az egyet megállapíthatjuk, hogy keleti eredetű meséink sárkányalakja különbözik a nyugati sárkányképzettől. Beletartozik ősi hitvilágunkba, mint az alvilág egyik démoni képviselője. Lényegében emberi lény, aki otthon ilyenül él, gonosz, falánk, romboló természetű, de nem tipikusan állatforma, csak azzá változhatik, amint átalakulhat tetszés szerint bármi más alakká is."

Dr. Róheim Géza - A ​bűvös tükör
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dr. Róheim Géza - Ádám ​álma
Milyen ​lélektani mechanizmus áll az ember és Isten, ember és ember közötti szövetségek hátterében? Mitől esnek pánikba az istenek? Miért vonzódunk a Holdhoz? Mit mondanak a mesék a pszichoanalitikusnak? Min alapszik a telepátia? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kínálnak választ a Róheim Géza életművéből válogatott kötet írásai. Az etnopszichoanalízis és a pszichoanalitikus antropológia megalapítójának könyvtárnyi munkássága részben – itthon is – indokolatlanul ismeretlen és föltáratlan maradt. Róheim nagyban hozzájárult ahhoz a máig tartó kísérlethez, amelynek célja, hogy értékítéletek nélkül kezeljük népek, kultúrák különbözőségét, hogy a genetikai és kulturális keveredéseket, átvételeket érzelmi felhangok nélkül, tényszerűen tudjuk szemlélni; és képesek legyünk meglátni a sokszínűség inter- és intrakulturális szépségét is – azt a szépséget, ami a kutató tudóst elbűvöli, és elkötelezi az egyetemes emberiségből és emberségből kiágazó és oda visszafonódó saját gyökerei mellett.

Dr. Róheim Géza - A ​turul monda és a kazár nagyfejedelem
A ​turulmondának az Árpád-dinasztiával való kizárólagos kapcsolata kétségtelenné teszik, hogy a mondában egy igen ősi típusú, totemisztikus, koncepciós monda maradt reánk. Azonban a "totemisztikus" jelző még egyáltalában nem meríti ki mindazt, amit néplélektani szempontból a kérdésről elmondhatunk. A madár szereplését a lélekkel való kapcsolata determinálja, így tovább menve azt mondhatjuk, hogy az emberi lélek = madár, akkor az emberek királyának alteregója a madarak királya. Ezért válik a turul az uralkodó nemzetség totemállatává, hiszen mindenekfelett fontos, hogy az Árpádok háza el nem tűnjék, és ezért ejti teherbe a turul Emesét, hogy megszülhesse a kor hősét. Ez által a monda az a történet, amit a nép az eredetéről igaznak tart. Így formálva hősöket és csodás eseményeket. Elsősorban nem a szórakoztatás a cél, hanem a rejtett lelki, erkölcsi tulajdonságokon keresztüli tanítás morális tisztességről, emberségről, eredetről, ősökről. A monda nem hazudik, de az elbeszélés sodró formáját sokszor csodás elemekbe öltözteti.

Dr. Róheim Géza - Magyar ​néphit és népszokások
Ez ​a kis könyv arra törekszik, hogy a magyar néphit és népszokások terén való tájékozódást a tudományban előkészítse és annak eddigi eredményeit a közönség számára hozzáférhetővé tegye. Korlátozott a szabott ívszám és ez a magyarázata, ha sok mindent nem tárgyaltam, amit szerettem volna. Nem törekedtem kimerítő anyaggyűjtésre, inkább a nemzetközi kapcsolatok kimutatása volt a célom. A »Rontás és varázslás« című fejezetben a harmatszedésről mondottak kissé másként csoportosítva megtalálhatók »Adalékok a magyar néphithez 1920« című művemben. Ettől eltekintve kerültem az ismétléseket, inkább olyan kérdésekkel foglalkoztam, amelyeket az eddigi irodalom többé kevésbbé elhanyagolt. Feltűnő talán, hogy a téli, tavaszi és nyári ünnepeket tárgyalom az őszi nélkül. Ennek az a magyarázata, hogy az őszi »jeles napok« közül csak a halottak napjának van önálló jelentősége, ennek külön tárgyalását pedig a halotti szokásokról szóló fejezet pótolja.

Dr. Róheim Géza - Primitív ​kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata
Róheim ​Géza a néprajztudomány nemzetközi hírű művelője volt. A 30-as évek elején politikai okokból el kellett hagynia Magyarországot, a New York-i Columbia Egyetem tanára lett, s itt tanított 1953-ban bekövetkezett haláláig. A néprajztudomány magyar művelői közül az egyetlen, aki hosszú ideig tartó terepmunka tapasztalatait felhasználva vonta le elméleti következtetéseit. Róheim azonban nem csak a néprajztudomány művelője volt, hanem a magyar pszichoanalitikus iskola egyik jelentős tagja is. E kétfajta elkötelezettség képesítette arra, hogy egy addig nem művelt kutatási módszer, a pszichoanalitikus indíttatású néprajz úttörője legyen. A mítoszok, hiedelmek, vallási elképzelések, álmok, mesék értelmezésében a pszichoanalitikus módszer új, gyümölcsöző felismerésekre vezette, s a tapasztalati anyagnak ez az új megközelítése egy új kultúraelmélet születésénél is bábáskodott: eredménye Róheim "ontogenetikus" kultúraelmélete, amelynek összefoglaló kifejtését kötetünkben találja meg az olvasó. Szerepelnek a tanulmányok között magyar néprajzi indíttatású írások, a magyar és vogul mitológia összehasonlító elemzése, a magyar sámánizmus értelmezése, nemzetközi folklórtémák (például a fény elrablásának története) pszichoanalitikus szemszögből, végül pedig az ausztráliai terepmunka tapasztalatait összefoglaló és gazdag anyagot bemutató írások. Éppen a tapasztalati anyagnak ez a bőséges felsorolása teszi élvezetes olvasmánnyá tanulmányait, amelyek egyúttal tudománytörténetileg is jelentős eredményeket sorakoztatnak fel.