Ajax-loader

B. M. Croker könyvei a rukkolán


B. M. Croker - A ​hamis gyémánt
Miss ​Brooke a szép, de vagyontalan fiatal lány... Anthony Damer a jómódú gazdag úr... Kettőjük szerelmi románca majdnem tragédiába torkollik. A férfi nős és boldogtalan. Reménytelenül szerelmes Miss Brookba, de szerelmük nem teljesülhet be soha, hacsak... Beavatkozik az örökös "bajkeverő" Lady Warbeck, ki pártfogolja a fiatal párt. Miss Brooke végül megtudja, mi a különbség a látszat és valóság között, és talán megismeri az igaz szerelmet is...

B. M. Croker - Családi ​hasonlatosság
- ​Neve után, kisasszony, nem kell kérdezősködnöm - kezdte az ifjú mosolyogva. - Látásból igen jól ismerem, gyakran láttam önt Doverben. - Sohasem jártam Doverben - hangzott a majdnem fennhájázó válasz. - De mégiscsak Carwithennek hívják, ugye, Juliet Carwithennek? Juliet igenlően bólintott. - Honnan tudja ön ezt? - kérdezte aztán halk, elfojtott hangon. - Azt mindjárt készségesen megmondom önnek. Mikor a múlt évben szabadságon voltam, otthon Angliában, Doverben megismerkedtem Mr. és Mrs. Carwithennel; fogadószobájuk falán láttam az ön képmását, egész alakban. - Az én képmásomat? Az lehetetlen. Én sohasem fényképeztettem le magamat. - Festmény az, Lady Carwithen képe, de bátran lehetne az ön képmásának tartani. Azt hiszem, több mint százéves a kép.

B. M. Croker - A ​falu szépe
- ​Tom, az imádókkal hagyj neki békét! Szegényke rettenetes tapasztalatokat szerzett, s nagyon szomorú múltra tekint vissza - kezdte Nancy, amikor egyedül maradtak. - Azért van hát itt? - Igen, azért. Mi a véleményed róla? - Nagyon gyöngének látszik, s ha nem csalódom, finom nő lehet. - Eltaláltad! Ugye, hogy csinos? - Nem mondhatnám; nagyon rossz bőrben van s olyan félénk. Valamikor talán csinos lehetett... - Valamikor! Éppen húszesztendős. - Csak nem akarsz lóvá tenni? Hol láttál már ilyen mély ráncokat egy húszéves lány szája körül? - Másfél éve ő volt a falu szépe, s az emberek messziről jöttek el a templomunkba, hogy őt láthassák. - Most ugyan alig menne át valaki az utca másik oldalára is az ő kedvéért.

B. M. Croker - A ​milliomos
- ​A fiatal Jervis most tehát itt van - mondta és bólintással üdvözölte Markot, aki vele szemben állt. - Természetesen tudja, hogy Jervis milliomos? - Ő nem, az unokatestvére az; Waring kapitány itt mindenki csak milliomosnak nevezi. - Szimlában is ebben a szerepben lépett fel és valószínűleg meg is kaparintotta volna az örökösnőt, ha én el nem rontom a játékát - mondta nagy megelégedéssel a fiatalember. - Ezt tette ön? És szabad tudnom, miért? - kérdezte Honor meglepve. - Miért? Hát miért ne leplezzek le egy csalót? - Azt hiszem, mi két különböző személyről beszélünk - volt a csodálkozó, kissé hűvös felelet.

B. M. Croker - Asszony-e ​vagy leány?
Holnap ​majd adok neked egy csekket és azzal elmégy egy elsőrendű szabóhoz és rendelsz magadnak néhány ruhát! Mi hasznom van egy szép lányból, ha nem akar szépen felöltözködni, hogy vele büszkélkedhessek? - Hát igazán szépnek tartasz, atyám? - kérdezte kissé félénken. - Persze, hogy szépnek tartalak! Majd beküldöm arcképed a lapoknak, ha fellépésed kissé biztosabb lesz és majd megtanulod, hogy kell a legtöbbet mutatni. Ne feledd el, hogy legalábbis egy peert óhajtok férjedül, senki mással nem elégszem meg. Most tisztában vagy elveimmel és nézeteimmel és remélhetőleg nem lesz köztünk vita. - De atyám - vetette közbe félénken, szép szemeit ráfüggesztve - s ha én szegény embert szeretek?! Akkor hogyan leszünk? - Bolondság! - mondta nyersen. - Szegény ember! Szegény ördög! Szerelem. Ostobaság, melyről csak rossz regényekben olvasunk!

B. M. Croker - A ​guruló kő / Gwen
Nézze, ​ott jön a szobalánya, nincs már sok időnk, beszéljen. Mondja, ha nem volnék Owen, a sofőr, hanem független ember, aki előtt szép jövő áll, aki jó családból való s akinek évi ezer font a jövedelme, mondja, akkor a feleségem lenne? Aurea tudta, hogy akkor is igent mondana, ha csak egy pár száz fontja volna, ha nem volna igéretteljes a jövője és nem volnának jó családi összeköttetései. De nem mondhatott igent. Egy másik, kényelmesebb szóhoz menekült s azt mondta: - Talán. - Talán... - Owen meghajtotta magát és megcsókolta Aurea kesztyűs kezét. - Ez a "talán" lesz a támaszom a jövőben... (A guruló kő)

B. M. Croker - Az ​erdő gyermekei
- ​Úgy eltévedtem az erdőben, mint a mesebeli gyermekek - kezdte meg újra a beszélgetést Trafford, mindenáron más tárgyra akarva terelni a szót. - Úgy hallom, a külvilág röviden "az erdő gyermekeinek" nevezte el az itt lakókat. - Igen, bár azt hiszem, hogy nem valamennyi olyan gyermeteg és ártatlan lélek, mint az ember hinné. De azért vannak itt nagyon derék és jóravaló lelkek is. Traffordnak eszéber jutott, amit Maguire-tól hallott e lányról: "az ám csak a kiváló lány!" Igen, s most itt van ez a lány, s eladja a kedves lovát másokért és - megilletődött arcáról ítélve - kész volna meghozni sokkal nagyobb áldozatot is a könnyelmű, napról napra élő hozzátartozókért.

B. M. Croker - Lady ​Hildegard
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

B. M. Croker - Asszony ​a bakon
Míg ​így beszélt, ügyesen letért egy mellékútra. Néhány pillanattal később a sűrű porfelhőbe burkolt fogat halálsápadt utasaival s a dühösen ugató kutyával dübörögve elvágtatott mellettük. A bakon egy görnyedt hátú férfi ült könyökével a térdére támaszkodva, mellette pedig, de magasan kiegyenesedve egy bátor arcú fiatal lány állt, kinek barna fürtjei sötét fátyol módjára úsztak utána a levegőben. A gyeplőt szorosan karjára csavarva minden idegét megfeszítette, hogy a nekivadult állatokat féken tartsa.

B. M. Croker - Női ​diplomata
Mrs. ​Skyler egyike volt a legünnepeltebb hölgyeknek Morpinghamben. Lebilincselő modorával néha olyan szolgáltatásokat csikart ki egyesekből, hogy utóbb maguk csodálkoztak legjobban készségükön... Az asszonyok keserűen panaszolták, hogy a legártatlanabb arccal szempillantás alatt kivallatja titkaikat, de ő a magáét gondosan megőrzi s el nem árulná a világért sem. Más gonosz nyelvek - s ezek mindkét nemből valók voltak -, azt állították, hogy ez a bűbájos teremtés tulajdonképpen maga a megtestesült önzés: hogy szegény gyenge férjétől, aki erején felül fáradt és dolgozott érte, elszedte az utolsó rúpiáit is, s amíg az a fennsíkon, a sorvasztó hőségben kínlódott s végül elpusztult, ő a hegyekben mulatott és két marékkal szórta a pénzt.

B. M. Croker - A ​bűnbak
Jack ​állt előttem halotthalvány arccal. - Nos, Lucilla, itt vagyok - mondta izgatottságtól remegő hangon. - Úgy látszik - válaszoltam hidegen, habár a szívem hevesen dobogott. - Követelem, hogy ments fel ígéretem alól, s valld meg az igazságot! Beszéde oly nyers és parancsoló volt, hogy megijesztett, de nem mozdultam és hallgattam. Eszembe jutott Herbert, kinek oly túlzottan szigorúak a nézetei s akinek anyja pietista. - Mit valljak meg? - kérdeztem hidegen. - Ó, te nagyon jól tudod, hogy mit. Valld meg, hogy elvetted a miniatűröket s hogy én voltam a te bűnbakod. Tiéd volt a pénz, enyém a szégyen! Mindent elvesztettem miattad - hangja rekedt volt a szenvedélytől.

B. M. Croker - Hamupipőke
Mrs. ​Leigh szemmel láthatólag fel volt indulva, midőn fia azt a kijelentést tette neki, hogy végre meglelte azt a lányt, akit feleségül venne. - S ki az a lány? - kérdezte anyja, kinek reményei egyszerre felszöktek a magasba. - Ella Mowbray, ki mostohanénjeivel a kis kastélyban lakik. - Micsoda? Az a gyermek? - kiáltotta Mrs. Leigh. - Cecil, az eszedet vesztetted! Az a jelentéktelen kis fruska, akinek egy jó ruhája sincs s akit nem lát soha senki? - Nem ő a hibás ebben, anyám. A nénjei szorítják úgy háttérbe. Én mindenesetre láttam, s ha nem kosaraz ki, Mrs. Cecil Leigh lesz. - Ha nem kosaraz ki! - ismételte Mrs. Leigh keserű gúnnyal. - Remélhetőleg még nem mondtál neki semmit. - Nem, egy szót sem. - Akkor kérlek, hogy ne is szólj! Nincs lány a világon, aki kevésbé volna kedvemre való...

B. M. Croker - Balmaine ​kisasszony múltja
Nem ​ismerte meg, mert Airdrie hajótörést szenvedett s több évet töltött egy lakatlan szigeten, az itt átélt nélkülözésektől és szenvedésektől megöregedett és úgy megváltozott, hogy még Rosamund sem ismert rá. - Én tudom, megismertem volna, ha az én férjem lenne - mondta Annie mély meggyőződéssel. - De kié hát a gyerek? - Hát Airdrie-é. - Ezt már régen tudjuk. De hát ki az anyja? - Magától értetődik, hogy Rosamund. - Nem tudtam - Annie fülig elvörösödött -, hogy Rosamundnak gyermeke volt. - No, most tudod, de ne gondolj semmi rosszat, mert ő Ardrie-nek törvényes felesége: öt év előtt a törvény szabályai szerint egybekeltek. Mi ezt nem akartuk elhinni, s a te kedves nagynénéd elhitette Rosamunddal s velem is, hogy a gyermeke meghalt.

B. M. Croker - Jogos ​büszkeség
A ​világhírű angol írónő Croker nevét - a szerelmes regények kedvelői közül - szinte mindenki ismeri. Sikerét a mindig fordulatos és cselekményes történetnek köszönheti. A megújult Croker sorozaton belül kizárólag olyan művekkel szeretnénk rendszeresen jelentkezni, melyek feltehetően ismeretlenek még a hazai olvasóknak. Bízunk benne, hogy a Jogos büszkeség, melyet már számos nyelvre lefordítottak könnyed és szórakoztató stílusával újabb olvasókat nyer meg a Croker rajongók táborában...

B. M. Croker - Két ​férfi
- ​...Tudom, hogy maga nemes lelkű lány, Ellen... elbír egy megrázkódtatást. Egyszer úgyis el kell viselnie. Hát miért ne most? Ó, meg kell mondanom magának, nem hallgathatok tovább... Apja él! Egész testem remegett. Tudtam, hogy mit mond majd. Érzéseim a torkomat fojtogatták. Rátámaszkodtam a sírkőre s azt mondtam: - És maga... az apám? - Eltalálta - felelte -, maga miatt örülök, hogy nem haltam meg. A 4724. szám halt meg és nem a 4725. szám. Az ilyen kis tévedés nem sokat számít. Ki törődik az élővel? Az egyetlen, aki törődnék velem, itt fekszik - s rámutatott a sírra. - Dominick Kellynek ismernek errefelé, az őrül kőfejtő Dominicnek. Jól értek a munkához: gyakorlat teszi a mestert.

B. M. Croker - Lismoyle
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

B. M. Croker - A ​vándormadár
-...Azt ​hiszem, a moszkitótól az elefántig minden állatra vadásztál már. A házunk olyan, mint a múzeum természetrajzi osztálya. Most éppen két évig voltál oda, Gil.. igazán semmivel sem vagy jobb, mint a tékozló fiú. - Nem tagadom, bekalandoztam a fél világot, de azt aligha vetheted szememre, hogy a vagyonomat eltékozoltam. - De eltékozoltad az idődet, ami rangbéli férfiúnál még rosszabb... Mit futkosol az egész világban, akár egy komédiás vagy kalandor? Hol voltál most utoljára? Texasban s ezelőtt Kaliforniában, előbb pedig Japánban mászkáltál, de hogy oda melyik világrészből kerültél, azt az ördög tudja. Most már elmúltál harmincéves s még mindig nem nősültél meg! - Nem látom be, miért kellene nékem mindenáron megnősülnöm.

B. M. Croker - Marlitt E. - Ahol ​a boldogság terem / Kékszakáll
Részlet: ​Az egyik pillanatban hirtelen elhatároztam, hogy nem fogadom el Johanna ajánlatát. Hogyan utasíthatom vissza Laselle-ék meghívását? S Quinee Hamilton esküvője is nemsokára itt lesz. Persze hogy nemet kell táviratoznom Mrs. Valdynak, hiszen Carbey hangversenyén is meg kell jelennem. Alig született meg bennem ez az elhatározás, amikor maga Norvégia jelent meg képzeletemben, mint valami gyönyörű, tragikus alak, ékesszólással dicsőítvén a fjordokat, a hegyeket és az erdőket. A fejem megfájdult, a homlokom lüktetett a megfeszített töprengés miatt, - s mégsem tudtam elszánni magam a végleges döntésre. Végre gyötrelemben és kétségbeesésemben elhatároztam, hogy rábízom a döntést a véletlenre. Ó, csak legalább lenne itt a kezem ügyében egy pénzdarab, amelyet feldobhatnék, hadd döntse el a kérdést fej vagy írással. De nincs, - mert sohasem viszem magammal ágyba a pénztárcámat. Ah, pompás ötlet! Rábízom a döntést a tapétára, amely kék pántlikával átkötött rózsák rajzaival van tele! Ha a két ablak között levő rózsafüzér virágainak száma páros, akkor itthon maradok Angliában, ha azonban páratlan, akkor elutazom Norvégiába. - Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy! Norvégia győzött!

B. M. Croker - A ​szép Neville kisasszony
- ​De hát kedves gyermekem, minek megy ki akkor Indiába? - Hogy nagybátyámnál és nénémnél éljek! - Ah! No az ön kedves bácsija és nénije nem fogják sokáig élvezni az ön társaságát. Megmondhatja nekik, hogy ezt én üzenem, és átadhatja nekik tiszteletemet. Ön igen jól tudja, hogy nagyon csinos. - Nem arról nem tudok - szóltam mélyen elpirulva -, és úgy hiszem, jobb lenne, ha ön nem gúnyolódna rajtam. Tudom, hogy csak tréfál. - Na hallja, nálam nincs értelme ilyen végtelen szerénységet színlelni - szólt Mrs. Rapper félig unott, félig mosolygó arckifejezéssel végigmérve. - Nálam az ilyesmi nem fog. - De kérem, én egészen komolyan beszélek. Amióta emlékszem, mindig azt mondták, hogy csúnya vagyok; mint kislány valóban ijesztően rút voltam. - Az meglehet - hagyta helyben hideg hangon útitársnőm -, de most, hogy felnőtt, beállt az ellenkezője. Ön valóban rendkívül szép.

B. M. Croker - Diana ​Barrington
- ​Diana, nézz rám - mondta parancsolóan -, tudod, ki vagyok? Megrémültem; úgy látszik, az állapota mindinkább rosszabbodik. - Tudom! - suttogtam -, ön Mrs. Vavasour. - S azonkívül még másvalaki is vagyok. Áthajolt hozzám. Szeme mélyen feküdt üregében és sötét tűzben lobogott, ajka remegett, s arcát szinte eltorzította a bensejében dúló izgalom. Így bámult rám egy ideig, azután mély, nehéz lélegzetet vett s rekedt hangosan súgta: - Az anyád vagyok! Fölsikoltottam s kezemet egy rántással kiszabadítottam... - Asszonyom, kedves asszonyom - kezdtem remegő, bizonytalan hangon. Ön bizonyára beteg, láza van vagy tréfál velem? Az én anyám húsz éve meghalt.

B. M. Croker - A ​bégum kincse
- ​Apja tehát a Crawford-féle kincseket hajszolja? - kérdezte Sir Hercules. - Mondja meg neki, hogy ne szóljon erről senkinek. Indiában mindenki csupa fül. - Igen, megmondom neki, köszönöm szépen. - Az egész dolog úgy tűnik fel nekem - folytatta Sir Hercules -, mint egy operettbeli vállalkozás. A kirándulásnak csak egy vége lehet: a felsülés. De ön fiatal hölgy, vidáman és mulatva töltheti el az idejét. - Ó, igen - tódította a felesége. - Micsoda bálok, kirándulások, teniszversenyek! - Azt hiszem, mi mindehhez igen szegények leszünk.

B. M. Croker - A ​spanyol nyakék
Paul ​átvette az ékszerdobozt. Nem volt rajta a Sarazinok címere... valami modern csinálmány lehetett. De amikor felnyitotta, elveszett öröksége ragyogott rá; egy darabig néma áhítattal nézte. - Mademoiselle - mondta -, egy különös dolgot kell önnel közölnöm. - Hangja olyan furcsán csengett, hogy Ethel letette a teáskannát és rápillantott. - Ez a nyakék öt évszázadon keresztül a mi családunké volt... A "Sarazinok szerencséjé"-nek hívják. - Lehetetlen! - kiáltott fel Ethel mértéktelen csodálkozással.- Én Biarriztsban vettem, egy régiségkereskedőnél. - Ön vette, természetesen, de egy királynő ajándékozta egyik ősömnek valamely vakmerő tette jutalmául. Ameddig birtokunkban van, megtartjuk földjeinket, kincseinket, szerencsénket, így szól a hagyomány. Ha elvesztjük: mindenünk elveszett. - De hát, hogy történhetett akkor?... - kérdezte Ethel.

B. M. Croker - Kevély ​Katalin
Kegyed ​is ott volt Carrabas herceg ünnepén. Igen, hiszen világosan emlékszem rá... Kegyed volt a nap királynője, s az atyjára is emlékszem... Nagyon kedves, nagyszerű úriember. Corben vagyok, Montagu Corben. Anyám testi-lelki jó barátnője Lady Constance-nak; együtt nevelkedtek. - Ó, csakugyan? -szólt Katharine. - Ez aztán a szerencse -folytatta Mr. Corben, útnak ereszkedve. - Kegyed bizonyára tegnap késő este érkezett meg. De miért nem lovagolt ki kegyed is? - Nem tartozom a vendégek közé - felelte Katharine -, csak Lady Warbeck kíséretében vagyok. A társalkodónője vagyok - egy oldalpillantást vetett rá, mikor hozzátette - és a komornája.

B. M. Croker - Ahol ​a boldogság terem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

B. M. Croker - Mary
Egyszerre ​valami árnyék vetődött rá, felpillantott, egy férfi állt az ablak előtt, s arcát az üveghez szorította. Mary félig elfojtott kiáltással talpra ugrott, s most boldog remegéssel megismerte álmainak eszményképét, Mr. Ulricot. - Mary! - kiáltotta az ifjú -, Mary! Kérem jöjjön egészen közel az ablakhoz. - Csitt! - intett Mary -, nem szabad önnel beszélnem. Megfogadtam anyámnak és a plébánosnak. - Ez egyszer nyugodtan beszélhet velem, Mary. Mert azért jöttem, hogy búcsút vegyek öntől. Holnap utazom Indiába! Indiába! - ismételte a fiatal lány gépiesen. - Igen, s én messziről tértem vissza, ide, hogy önt még egyszer láthassam elutazásom előtt, mert lehetséges... - ajkai remegtek. - Micsoda? - kérdezte Mary. - Lehetséges, hogy soha többé nem látjuk egymást!

B. M. Croker - A ​másik
"-... ​Szemtanúja voltam az önök megható búcsúzkodásának... - felelte Harry megvetéssel. - S mi kifogásolnivalót talált azon? - pattant föl most már Teddy. - Ha ön még a menyasszonya fivérére is féltékeny, akkor... - Fivére? - dadogta Brabazon visszatántorodva. - Hát nem tudja, hogy Teddy Brabazon vagyok? - kiáltotta az ulánus. - Nem! - felelte Harry lassanként összeszedve gondolatait. - De hogyan is tudhattam volna? Mrs. Brabazon azt mondta nekem, hogy Teddy meghalt. - Ej! Mrs. Brabazon sokat beszél! - mondta Teddy félvállról. - Élek s hála istennek, jó egészségnek örvendek... Háromszor buktam meg a tiszti vizsgán. Ezért összevesztem kedves mostohámmal, megszöktem hazulról s beálltam közkatonának. Az enyéim ezért kitagadtak s halál híremet költötték...

B. M. Croker - Gven
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

B. M. Croker - Angelika
- ​Mr. Waldershare halott, s özvegye nem éppen gazdag. Évente ugyanis csak valami ötszáz font járadékkal rendelkezik, s így még mindig lehetséges, hogy idejön és régi szerelmese után néz. - Késő - jegyezte meg a mély hangú dáma tragikus csengéssel. - Az már két éve nős. - Valóban? Ezt nem tudtam. - Ha két évvel ezelőtt Indiában lett volna, bizonyára hall a dologról egyet-mást. Ugyanis gyámleányát vette el, egy meggondolatlan, együgyű, fiatal teremtést, aki az iskolából egyenest berontott hozzá. Természetesen meg volt rémülve, s egész Marvar nemkülönben. - Élénken el tudom képzelni, hogy mi mindent pletykáltak. - Kétségkívül. De hát egy harminchat éves gyám és egy tizennyolc éves gyámleány tarthatatlan viszony, s habár Gascoigne, akkor őrnagy, eget-földet megmozgatott, hogy a csávából kikerüljön, végül mégsem maradt hátra más, minthogy a lányt elvegye

B. M. Croker - Jasra ​gyöngyök
— Képzelem, ​milyen pompásak lesznek a menyegzői ékszerek — kezdtem hirtelen, hogy másra tereljem a társalgást s a belső udvarhoz és a kertekhez vezető kijárat felé tartottam. — A legszebbek egész Ázsiában. Bárcsak megvenné a család! A kilátásaim azonban, fájdalom, nem a legjobbak. Én tudniillik a híres Jasra-gyöngyöket ajánlom megvételre, amelyekről már a régi dalok is szólnak, s több dinasztia története tesz említést. Ezek az ősrégi gyöngyök rigótojás nagyságúak, s emellett tökéletesen hibátlanok. A családot e remek gyöngysor az első rangra emelné az indiai udvarok között. — S mégsem akarják megvenni? — kiáltottam csodálkozva. — Igen magasnak tartják az árát, azaz jobban mondva az ön barátja, a kormányzó vonakodik az összeget engedélyezni. Pedig a család mesésen gazdag.

Kollekciók