Ajax-loader

Kőbányai János könyvei a rukkolán


Kőbányai János - Vonzások ​és (szín)választások a Magyarország-villamoson
Ezek ​az írások spontán törtek fel a 2018-as választások körül, s előbb egy napilap hasábjain, majd az újság publikációs megkötéseitől felszabadulva, ebben a könyvben találták meg a helyüket - kiegészülve a most végérvényesen elkezdődött, de 2010-re visszadatálódott korszak vajúdását követő néhány mozzanattal és reflexióval. A szerző a magunk mögött hagyott harminc évet, a rendszerváltás éppen lezárult korát próbálja követni és megérteni. Kiemelni és láttatni a folyamatot, amely a szemünk előtt - ezért nehezen láthatóan - homogenizálódott egy korszakká, hogy egy hosszú - szintén korszaknyi - elrendeződés után, új hős/apa figura arcéle mögül mutassa fel magát. A szerző riporteri-szociográfusi, sőt rockzene-kritikusi múltját és történészi jelenét mozgósította, hogy a még teljesen el nem tűnt idő nyomában járva ellopja a leülepedés történelmi távolságát, s olyan képet rajzoljon föl, ahogyan száz év múlva értékelik a magyar történelem 21. századeleji társadalomtörténetét - nyomatékos hangsúllyal az "új népvándorlás korá"-ra adott válaszaival.

Kőbányai János - Izrael ​az új népvándorlás korában
Izrael ​hetvenéves. Az egy ország számára oly rövid létezés 2018-ban mérhető számtani felén, harmincöt éve kapcsolódtam (sodródtam, vonzódtam és választottam) az "ős-új országhoz", hogy az új állam (haza) létezésének második félidejének (fél)hivatásos rögzítőként, és/vagy leginkább "kettős gyökerű" magyar zsidóként - a zsidó és a magyar nép elbeszélése szereplőjeként - váljak tanújává. Én? Nem inkább bennem annyi, kétezer éve innen elüldözött/vándorolt nemzedék? ("... ők fogják ceruzámat/ s én érzem őket és emlékezem") Féltőn, s nem elfogulatlan tanúként arra kerestem a választ - szerintem minden további krónikaírónak ez lesz aközponti kérdése -, hogy hogyan lehet megmaradni az ellentétes világhatalmak köszörűkövén a folyamatos szikrázásban és ütközéscsiszolódásban, ennyi milliárd ember csillapíthatatlan gyülölete ellenére, akik minden balsorsukat Izrael létében szocializálták? Ráadásul a világrend-felbomlásnak az ókorihoz hasonló folyamatában - mely rend a kétpólusú, a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymást kiegyenlítő status quóján nyugodott. A rend éppen a krónikám kezdetén bomlott fel, és indította el számtalan háborúval az új felállás (vagy pusztulás) kezdő mozzanatait, s benne az újnépvándorlás korát

Kőbányai János - Jeruzsálemi ​évtized
Kőbányai ​János ötödik könyve - akár az előzőek is - több műfajból és ennek megfelelően: több stílusrétegből áll össze. Esszé, novella, riport, tárca, napló. A sokféle megközelítés mögül ezúttal körvonalazódik egy eddig nem próbált írásépítmény szerkezete is: a regényé. A Jeruzsálemi évtized nemcsak a "világ szívében" töltött világtörténelmi fordulatokban is bővelkedő krónikája, de egy hős - aki "véletlenül" az önmaga azonosság-keresztrejtvény-képletei megoldásával foglalatoskodó szerző - fejlődésregénye is. Egy mellékszálon pedig az újságírás és fotózás, az írói mélységélességek műhelyproblémáin és konfliktusain vezet végig. Mindehhez színpompás hátteret, egzotikusan különös szereplőket és rítusokat, ünnepeket, s nem utolsó sorban megváltó eszméket a Judeai-sivatag ösztövér szikláira épült, három világvallás forrásául szolgáló város kínál. S maga a keretet adó évtized (1983-1993) önszerveződése is kitalálhatatlan regényhelyzetet teremt: világbirodalom omlik össze, amelynek háborút és békét vajúdó rengéshullámai éppen Jeruzsálem környékén torlódnak napihír-milliárd eseménysorba. Vérbe és reménybe. A Jeruzsálem-megfigyelőpont különleges: a szellem és a történelem eredetének közeliségével átitatott rálátást kínál az újra - régi-újra? - rajzolódó Európa, és civilizációjának változásaira is. S elsőül persze Magyarországéra, amelynek oly különös-ellentmondásos kapcsolata a Szentfölddel.

Kőbányai János - Izrael ​a megroppant világrend árnyékában
Két, ​egymást feltételező körülmény együtthatása teremtette meg a mai Izraelt: a belső akarat és a világpolitikai fordulatok szerencsés csillagzata, s persze a csillagállás kihasználása. A zsidó ,,kulturális emlékezet" - vallás, nyelv, s más identitáshoz tartozó elemek anyaga és a belőlük felszabaduló energia - nem transzponálódhatott volna át állami létezésbe, ha ez nem szolgálja a nagyhatalmak aktuális érdekeit. Ez a feltételrendszer nem csak a megalakulásra, de a folyamatos fennállásra, sőt: a túlélés esélyeire is érvényes.Ezért, ha Izraelről beszélünk, akkor a világ helyzetéről vagy megroppanásának aktuális állásáról beszélünk.A tét, a ,,kérdés" ma az, hogy a kétezer évvel ezelőtti kurta, 134 éves, zsidó állami létezés megismételhető-e? Ma, amikor az 1948-ban alapított új zsidó állami létezés tartamának az ókorihoz képest még a felénél sem járunk...

Kőbányai János - Szarajevói ​jelentés
Érdekes ​vagy inkább paradoxon jelenség, hogy egy szűkebb kör, amely a világ legkülönbözőbb tájairól látogat el a háború sújtotta Szarajevóba, szeret visszatérni ide. Az az érzés tölti el őket, hogy időről időre ott legyenek, ebben a sokat szenvedett városban, megosszák lakosságával a pokolbéli túlélés mindennapi tapasztalatait. Mi ennek az érzésnek, jelenségnek a természete? Szolidaritás? Exhibicionizmus? Megmutatni a "bátorságot" a közönségnek, amely a médiumok nyújtotta színházi zsöllyékből nézi a borzalmat, és egy kis médiumbizniszt kavarni? Személyesnek mondható identitásproblémák? A történelem és az emberi létezés "filozófia" kérdéseinek tanulmányozása, amelyek itt mutatják meg magukat teljes mélységükben, végletes meztelenségükben? Személyes, élő kapcsolatok a szarajevóiakkal? Nincs egyértelmű válasz. Az összes motiváció egyszerre és egy időben működik.

Kőbányai János - Fedezd ​fel Izraelt!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kőbányai János - Légy ​áldott!
Az ​exodusregény főhősnőjével minden megtörtént, ami e században egy zsidóval megeshetett, akit Európából Izraelbe sodort a történelem, hogy ott a sivatagi homokon új hazát építsen és a saját életében megtalálja, megélje a megváltást. Ez a XX. századi nagy zarándoklat a szegedi Zsidó Árvaházból a holocaust poklán, majd egy két és fél évi exodusvándorláson – amelynek csak epizódja az Exodus hajón megtörtént utazás -, a fiatal Izrael véres háborúin keresztül vezetett a Holt-tenger parti kietlen vidékre, hogy a szeretetre egy életen át szomjazó kislány végre megtalálja a viszonzott szeretetérzés forrását…

Kőbányai János - Kertésznapló
A ​Kertésznapló - mint minden napló - utazás is egyben. Több síkon és térben, időben, töredékben, de mindenekelőtt - és mögött - Kertész Imre művét és személyiségét állítja a központjába. A szerzőnek már szólt egy - "akadémikus" stílusban és módszer szerint megírt - könyve róla. Ebben Kertész Imre életanyagának történelmi és szellemtörténeti hátterét, valamint a kései magyar befogadás mozdulatait elemezte. (Jób díja. Háttér és recepció.) Kőbányai János ezúttal, a tudományos megközelítés béklyóiból szabadulva, meglehetősen csapongóan, de a sok kitérő kerülgetései során mégis mélyebbre - önmagába - ereszkedve, arra keresi a választ (vagy inkább arra kérdez), hogy a magyar szellemi élet tradícióitól és intézményeitől oly távoli - "voltaképen" emigráns - írói magatartás s a jelenének körülményeitől esztétikai értelemben oly kérlelhetetlen távolságtartás, valamint a pontossághoz (igazsághoz) való ragaszkodás millyen elsajátítandó esztétikai és "létszakmai" tanulságokat hordoz? "Íróvá talán nem valami tehetség teszi az embert, hanem hogy nem fogadja el a nyelvet és a kész fogalmakat" - vallja Kertész Imre. Milyen üzenet áll a páratlan jób-jelenség s az újraolvasott és értelmezett Kertész-művek, különösen a Gályanapló mögött, mely ennek a könyvnek formát és kiindulópontot nyújtott? Milyen töltést, felfedezést, példát jelenthet Kertész írói és emberi teljesítménye mindenki - de elsősorban a Kertésznapló kalandéhes utazója - számára, hogy beteljesítse a művészi munkájába belekezdő egykori auschwitzi fogoly első felfedezését, amelyhez aztán következetesen ragaszkodott, egészen a stockholmi ünneplésig: "Változtasd meg élted!"

Kőbányai János - A ​margón
KŐBÁNYAI ​JÁNOS (Budapest, 1951): író, szociográfus, szerkesztő, fotóművész. 1975-ben az ELTE-n jogi doktorátust szerzett. 1975-től gyámügyi ifjúsági előadó, 1976-ban üzemi jogász, 1988-tól szabadfoglalkozású író. 1988-tól a Múlt és Jövő című folyóirat főszerkesztője. Aszú-díjas ("régi" Mozgó Világ, 1979.). Művei: A margón (szociográfia), 1976.; Beatünnep után (esszék, riportok, fotók), 1986.; Magyar siratófal (esszék), 1990.; Zsidó szellem ma (esszék), 1999.

Kőbányai János - Beatünnep ​után
Az ​e kötetbe összegyűjtött közelítések - több műfajú írások, fotók- mind ugyanarról a témáról, a beatzenéről szólnak. Beatről? Zenéről? Egy szerelemről. A tengernyi szó megütheti-e valaha is a lélek húrján az érzést, amire a közvetlen emberi hang, megpendített gitár, egy ütem dinamikája spontán képes? Tudjuk: soha. Viszont körül- és leírni, megmagyarázni...igazolnám vállalkozásom még kétségbeesettebben. Azaz megérteni ezt a szerelmet. In flagranti tetten érni létrejötte első csókját, lehúzni önfeledt résztvevőiről az idomait szemérmesen sejtető vékony takarót, végigkukkolni - dokumentálni és kommentálni - a gyönyörű csata minden fázisát a kiürült, részeg megsemmisülésig, s majd dolgunk végezve visszahajtani a megdermedt szépségén hullafoltokat tenyésző, felpuffadt, oszlásnak indult tetemre a leplet. E zöld igyekezet izzadt apparátusa, roppant seregszámlája - felvonultatva a történelem, szociológia, esztétika, belletrisztika segédcsapatait - létrehozhat-e olyan eredetiséget, időt állóan az univerzumban továbbgyűrűzőt, mint egy csacska dal, blúz alatt fölcsúszó tenyér érintéstapasztalata, valaki láttán vagy valakire gondolva felujjongó szívdobogás? A lemeztelenítés-megörökítés gesztusfolyamata nem éppen e szerelem befogadására képtelenség kompenzálása, leplezése-e? (Amit azoknak az embertársaimnak az élete és műve mutat - javarészt íróké-, akiket valamely oknál fogva a teljes élet jeltelen beteljesülése helyett e teljesség különböző spektrumú részecskéinek felmutatására s az azokba való hajótörött-elkeseredéssel kapaszkodásra ítélt a sorsuk.)

Kőbányai János - Magyar ​siratófal
Kőbányai ​János esszékötetében, akárcsak előző könyveiben, nagy szociális érzékenységgel tapint rá a változó idők változó aktualitásaira, allergikus pontjaira. Tanulmányainak egyik része a magyarországi zsidóság helyzetével, önképével s a róla alkotott képpel foglalkozik: nézete szerint egy félelmeibe szorult-szorított, önérzetét vesztett kisebbség nem lehet egészséges része egy nemzetnek, s a nemzet nem lehet egészséges, ha a testét alkotó kisebbségi csoportok nem öntudatosulnak. Kőbányai egyrészt a magyar zsidó kultúrának, hagyományainak, a zsidó múlt tárgyi emlékeinek, kellékeinek pusztulása ellen emel szót, másrészt olyan emberi magatartásokat mutat be, melyek szembeszegülnek ezzel a sorvadással. A kötet másik sarkalatos témája a zene. Kőbányai évek óta az ifjúság önkifejezési módjának egyik artikulálásaként figyeli az "ifjúsági zene" változásait: korábban a beatet, most a táncház-mozgalmat, melynek az autentikus népzene iránti vonzalmából az ifjúság identitáskeresésének, a hagyományokhoz való közvetlen kapcsolódásnak igényét elemzi ki. Kőbányai János írja önmagáról: "A margón című kötetem (kézirat leadva 1982-ben, megjelent 1986-ban, Szépirodalmi Kiadó) fülszövegén ez állt: »Harminc évem tapasztalatainak összegezése egy banális felismerés: a lét határozza meg a tudatot.« »Pontosabban, a mindennapi életben döntő jelentőségű az, ki hova születik.« Valamint: »Eddigi pályám emlékezete, mozgásiránya tehát, hogy a tanult igazság ellen szélmalomharcot folytatva, kudarcok, csalódások hátráló utóvéd csatározásaiban fokozatosan eljutottam e botrányos evidencia felismeréséig, ha beletörődő elfogadásáig nem is, azért sem.« Az azóta eltelt hét (hét szűk, noha szükségében igencsak bő) esztendő alatt, hála istennek, mégsem maradtam meg az ösztöneim (lényem) ellenében kiküzdött evidenciánál. A megfogalmazhatatlanul, csak hangok, ritmusok foszlányaiban hánykolódó idegenkedés végre megtalálta feloldásának tárgyát, irányát (muzsikáját): a hitet. Olyan létet működtető energiaforrást, amely nemcsak a saját múltam és jövőm, hanem az általam birtokolt (illetve bennem birtoklandó) világ múltját és jövőjét is átértékelésre késztette. Az átértékelés folyamat (kiteljesedő hangzásvilág az azonosság muzsikájától a szolidaritás muzsikájáig) első szakasza: a keresés. Az azonosság keresése. Az azonosságé, amely az én esetemben kettős: magyar és zsidó. Ez, ha nem könnyű is, mindenképpen: ajándék a sorstól. Ajándék és feladat. Mert e kettősségen nem skizofréniaként, hanem gazdagságként, ha gyötrő, súlyos gazdagságként is élem. Azaz, e két »csöves« nép múltját és jövőjét a világtörténelem kegyetlenül átlózó margóvonalain. S e két nép egymást »szerelmesen« taszító-vonzó kapcsolatát. Ezt az azonosságot, kötődést kereső-közelítgető utazás eddig megtett állomásairól készült hang- és képfelvételeket nyújtom most át az olvasónak. Hangokat és képeket, amelyekből talán egyszer majd összeáll az igazi muzsika, egy arc. Egy megtalált, teljes világ (szerelem) arca, muzsikája. Jeruzsálem, 1989. március 25."

Kőbányai János - Az ​apokalipszis képköltője - Ámos Imre
Kőbányai ​Ámos Imrét az apokalipszis \(és nem a holokauszt) "látójaként" \(prófétájaként) elemzi, beleágyazva az egyetemes magyar és zsidó kultúra, ókori és modern korszakainak paradigmáiba, amely a Jézus utáni második apokalipszisben halálra ítélt életét tudatos sorssá -­ művészetté, kultúrává, mítosszá - emelte.

Kőbányai János - A ​magyar zsidó irodalom története
A ​szerző – Komlós Aladár nyomában – vágott neki mind a magyar-zsidó irodalom újra definiálásának, s mind az alig száz éves történet elbeszélésének. A monográfia – nem is lehet más – elsősorban társadalomtörténet. A magyarrá válni kívánó zsidók útját követi nyomon a magyar társadalomba asszimilálódás vagy integrálódás buktatóin a nagy kísérlet kudarcáig. Az érzékeny médiumon – az irodalomén, amely az azonosság legáthatóbb mértéke, s ezért a folyamat legmélyebben vizsgálható tükre. A monográfikus igénnyel összeállított, „akadémikus“ jegyzetanyaggal, bibliográfiával és névmutatóval ellátott munka természetesen nem egy népcsoport története, hanem hite és igyekezete szerint magáé az egyetemes magyarságé. Hiszen zsidók és nem zsidók interakcióját beszéli el, összegzi, s tesz javaslatott újrafelfedezésekre, s az egész magyar irodalmi kánon korrekciójára. Tehát a magyar zsidó együttélés – Ady metaforájával korrobori tánc – átértékelésére. Nem az utolsó, de az utolsó utáni pillanatban. Ugyanakkor ez a kísérlet a magyar modernitás története is – mert a zsidók belépése a magyar szellem területére szervesen egybeesett a magyar modernitás beindulásával. Ezért a könyv a Jacques Derridától elfoglalt „dekonstrukció“ helyett a „szétszálazás és újraszövés“ módszerével tárja fel a a magyar kultúra modernizálását – amelynek az eredményei megmaradtak akkor is, ha innovátoraikat kiszántották a magyar kultúra televényéből. Kőbányai János ebben az összefoglaló munkájában egyesítette mindazt a tapasztalatot, amit a Múlt és Jövő folyóirat – majd könyvkiadó – létrehozása (közel negyedszázad) óta mint a tanítványai előtt egy leckével járó tanító szerzett a magyar zsidó irodalom Atlantisz-világába le-lehatolva, s onnan mindannyiszor kincseket a felszínre mentve, kiegészítve a jeruzsálemi Héber Egyetem Ph.D-programján elsajátított tudással és módszerekkel. A szerzők és intézmények „képregényével“ gazdagon illusztrált könyv várhatóan 2012 őszén kerül könyvesbolti forgalomba.

Kőbányai János - Az ​ember mélye
A ​Jób díja utószónak indult Az ember mélye című antológiához, amely a Múlt és Jövő című folyóirat Kertész Imréről szóló írásait gyűjtötte egybe. Ezért a Kiadó egyszerre tartja a szerényebb céllal elgondolt vállalkozást különálló munkának, s ugyanakkor a folyóirat évtizedet átívelő recepciója kiegészítésének. Ezért jelenteti meg külön, s mégis egyben - egyfajta sztereóhatást megcélozva - a különvált, de mégis összetartozó két kötetet. A folyóirat-szerkesztő és antológia-összeállító Kőbányai János arra kereste a választ, hogy a Nobel-díjas életmű mögött milyen általános narratíva sűrűsödik, milyen anyagú az a történelem, amelyből Kertész Imre kiemelte és kibontotta a maga Sorstalanságát.

Kőbányai János - Balkáni ​krónika
A ​Balkáni krónika Kőbányai János Szarajevói jelentés című könyvének átdolgozása folytatása. 1907 végéig követi a lezárhatatlannak tűnő, s új konfliktusokat és háborús helyzeteket szülő délszláv válság történetét. A Szarajavói jelentés elnyerte 1996-ban az Év könyve díjat a tényirodalom kategóriájában. Kőbányai János SARAJEVÓi JELENTÉS címen nagyszabású - és nagyvonalú - körképet fest a délszláv dráma „legmachbetibb" színpadán, avagy a térség zsidóságának páratlan finomságú monográfiaként mutatkozik be egy bosnyák haditudósítás monumentális kulisszái között. Mindkettőt következetesen és nagy írástudói felelősséggel mutatja fel. A hihetetlen: összhatásként a szövege olyan, és annyi artisztikus melankóliát sugároz, ami a témák mindenikéből külön-külön adódna ugyan, de ami ennek a a szemmel láthatóan nem a szépelgésre, hanem a tájékoztatásra, felrázásra törő intellektusnak semmiképpen sem volt kitűzött (mellék)célja. Annak a műfajnak az ajándékaként (?) kell fogadnunk, amelyet a riport, röpirat és a regény egykori határain nagy írói bátorsággal ide-oda utazva, a szemünk előtt szab ki és öltöget, varrogat össze nyersanyagnyi borult egéből, hangulatainak festői ködfüggönyéből. Lászlóffy Aladár, Holmi A magyar tömegtájékoztatás összteljesítménye meglehetősen haloványnak mondható a délszláv háborút tekintve. így Kőbányai János vállalkozása még fontosabb számunkra. Ő elment Szarajevóba, a hónapokig, évekig ostromlott városba, mégpedig több alkalommal is. Vezette a kíváncsiság, az írói ösztön, a segítőkészség. De akkor vagyok legpontosabb, ha küldetést mondok. Nem hagyta nyugodni a gondolat, a belső késztetés, hogy a szomszédságunkban történő tragédiáról be kell számolni, utána kell nézni, mi zajlik ott valójában. Hiszen rólunk van szó. Közép-európaiakról. Egy olyan térségben pusztít a nemezis, amelyikkel sokszorosan össze van fonódva a mi sorsunk. A jövőnk is, nemcsak a múltunk. Ő innen beszél. Világosan meghatározza a nézőpontját, ahonnan az eseményeket szemléli. Magyarként és zsidóként számol be a látottakról. Nem valaminő tökéletesen objektív és semleges megfigyelő hűvös távolságtartásával próbálja elemezni a boszniai tragédiát, nem kíván föltétlenül igazságot osztani. Jelentést készít, de én inkább tanúságtételt mondanék. Tanú akart ő lenni Szarajevóban. Kiss Gy. Csaba, Hungarian Quarterly Kőbányai megközelítése fenomenológiai. Először is közvetlen, saját tapasztalatát írja le, hogy kizárja azokat a reflexiókat, melyek az észleleteket rendezni és értelmezni próbálják, ily módon a valóság kaleidoszkópszerű rekonstrukciója jön létre, amely a történeteket, a maguk differenciált mivoltában emelik be a tudatba, s így relativizálják a boszniai háborúról milliószámra terjesztett médiasztereotípiákat... A többéves munka és erőfeszítés summája véleményem szerint az a felismerés, hogy Szarajevóban a felvilágosodás dialektikája teljesült be, úgy, ahogy azt Adorno és Horkheimer megfogalmazta. A haladásba vetett hit s az az optimista elképzelés, mely szerint a felvilágosulatlan emberekhez képzés útján eljuttatható az igazság, odavezet, hogy a felvilágosodási folyamat végén bekövetkezik a kőkorszaki barbárságba való visszaesés, a népirtás. Henrik Kreutz, Pester Llofd

Heller Ágnes - Kőbányai János - Bicikliző ​majom
"Heller ​Ágnes önéletrajza lenne, de Kőbányai János írta, mint egy életrajzi regényt. Ám akármilyen nehéz is valamely műfajba osztályozni Kőbányai új könyvét, lényege, hogy korunk egyik legmélyebb gondolkodójának, Heller Ágnesnek személyén keresztül, rendkívül izgalmas bevezetést ad kezünkbe az apokaliptikusnak ígérkező huszonegyedik század problematikájába. Az intellektuális pályákra igyekvő ifjúság számára szinte kötelező olvasmánynak ajánlanám ezt a szó minden értelmében súlyos könyvet." Fejtő Ferenc

Kőbányai János - Riport
A ​szerző 25 éves szociográfiai munkásságának összefoglalása ez a könyv. Fölsejlik benne a hetvenes-nyolcvanas évek ifjúsági szubkultúráján keresztül: a rendszerváltásba szakadó magyar történelem. Íme a riport fejezeteinek címei: A százötvenedik jogászbál 1975, Könnyű testi sértés 1976, Biztosítótű és bőrnadrág 1978, Fénykép Lakatos Alikáról 1978, Oh, je 1976, Szolidaritási ütközet 1979, A >>csöveskérdés<< 1980, Orpheus Párizsban 1985, Baltazár Betlehemben 1986, Bál és identitás 1986, Magyar siratófal 1987, A kis utazás 1987, A szolidaritás muzsikája 1988, Ünnep és politika 1988, A rebbe tánca 1988, Lesz e milhámá?, Elmaradó házi feladat, ...és a szakállasokkal mi lesz? Kitört a háború, A rakéták éjszaka érkeznek, Őr, Az eltűnt bizalom nyomában, Jihije Sálom?, Születés ünnepe, Virág és vér, gy választási nap Rabinnal, Gyűlölet és Messiás-várás 1991-92, Befogadás és megváltás az új népvándorláskorban 1993, Harc Jeruzsálemért 1994, Szarajevói ünnepek, Az első vonalon A híd helye 1995, Nyírfaligetecskék földjén 1995, A seb helye: Kielce 1996, Riporterek 1996

Kőbányai János - Szétszálazás ​és újraszövés
A ​folyóiratok elbeszélésében még feltáratlan mélységélességekkel ábrázolhatjuk történelmünket – különösen annak modern korszakát. Ugyanis ez a médium a feltáratlan társadalmi összefüggések és hajszálcsöves finomságú szerkezetek „mélységes mély kútja”. Ebbe az Atlantisz-világba ereszkedem le, hogy elbeszélésem tárgyát: a magyar–zsidó viszonyt mint kivirágzás és kiszántás történetét két folyóirat – tézis és antitézis – regényében mesélhessem el. Ezen a terepen és ezzel a módszerrel a magyarrá váló zsidók kulturális részvételét, a szétszálazás és újraszövés summáját írom, amely hitem és tudásom szerint halhatatlanul beleszövődött a modern magyar hagyományba. Kőbányai János

Kőbányai János - Az ​elbeszélhetetlen elbeszélés
Az ​I. világháború felidézéséhez a magyar köztudatban és kultúrában reflexszerűen a végkifejlet, Tria­non ténye és traumája társul. Nem maga a háború, hanem annak más eszközökkel folytatása: a világot felosztó nagyhatalmi vetélkedés számunkra oly tragikusan kedve­zőtlen és igazságtalan verdiktje (1920. június 4.). Minden, ami ezután következett a magyar törté­ne­lemben, ebből a sokkból és trau­mából nőtt ki - ez nem vonható kétségbe... Kik ismerték meg egymást a háború poklában, és milyen tapasztalatot szereztek ott? Ez az elbeszélés meghatározó eleme. S a történet tablója, kerete: a nagy háború mennyiben különbözött minden előbbi és későbbi háborús elbeszéléstől...

Kollekciók