Kodolányi János könyvei a rukkolán

Kodolányi János - Az ​égő csipkebokor
Az ​égő csipkebokor (1953) az utolsó olyan, balatonakarattyai korszakában készült nagyregénye Kodolányi Jánosnak, amelyikben bibliai témát dolgoz fel, és szinte akaratlanul ciklikus egységet alkot más ókori keleti tárgyú műveivel (Vízözön; Új ég,új föld;Én vagyok). Mószéról -Mózesről- fölmérhetetlen számú tudományos és szépirodalmi alkotás készült, a maradandó értékűek minden kor olvasója szemében egy világirodalmi és vallástörténeti alapmű, ősi történet folytatásának, bővítő elbeszélésnek és értelmezésének tűnnek föl. Thomas Mann A törvény című kisregényében a mitikus téma hermeneutikájában az ironikus lélektaniság lehetőségét aknázta ki. Kodolányi, Mann-nal tudatosan vitázva, annak félisteni, istenemberi hérosznak az alakját és képzetét támasztja életre, akinek a maga korában, környezetében nem sikerült beteljesítenie honalapító, nemzetteremtő látomását; de később a nép magába fogadja áldozatát, megerősödik általa, és erőt merít sugárzó, önfeláldozó példából.

Kodolányi János - Visszapillantó ​tükör
Új ​életrajzi művében Kodolányi János a Süllyedő világ-ban elkezdett emlékezéseit folytatja, de attól eltérő formában. A két világháború között, a második világháború alatt és után az élet meggyorsult, az események sűrűbbé váltak, Kodolányi Jánost számtalan élmény érte - ezeket időről időre megírta, írásainak egyike-másika megjelent, a többit félrerakta, mindezekből válogatta össze a legjellemzőbbeket. Seregszemlét tart egykori barátai fölött, így Móricz Zsigmondnak, a nagy író emlékének áldoz, megírván kapcsolatuk legfontosabb mozzanatait, barátságuk és szakításuk történetét, közben nagyszerűen jellemezve a kort s a kortársakat. Kiemelkedő helyet kap Kodolányi János életében az a barátság is, amely József Attilához fűzte, s amelyről érdekes adalékokkal szolgál. Cholnoky László, Szabó Lőrinc, Bajcsy-Zsilinszky Endre alakját is elénk állítja, éppen úgy, mint azokét az egyszerű finn emberekét, akik megszerettették vele Suomi északi országát. Irodalmi és politikai események, társadalmi problémák egyaránt helyet kapnak ebben az érdekes könyvben, a Visszapillantó tükör-ben, amelynek szinte azt a feladatot szánja az író, hogy visszatekintve a múltra, summázza élete munkáját és eredményét.

Kodolányi János - Julianus ​barát
A _Julianus ​barát_ – mely most ötödik kiadásban jelenik meg – Kodolányi János egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. 1938-ban írta, abban az időben, amikor már Hitler bevonult Bécsbe, kirobbanóban volt a „szudéta-válság”, s lényegében Csehszlovákia tragédiája megkezdődött. A szomszédos ország tragikus sorsában Kodolányi intő példát látott, és írói eszközeivel figyelmeztetni akarta a közelgő veszedelemre mindazokat, akiknek drága volt Magyarország függetlensége, szabadsága, jövője. A regény a középkorban játszódik ugyan, de olyan politikai szituációban, amelyben a német-osztrák terjeszkedés ugyancsak veszélyeztette hazánkat, és így az írónak lehetősége nyílt arra, hogy a történelmi regény – a középkor eseményeinek keretében – a nácik elleni gyűlöletét kifejezze. Ugyanakkor az olvas nyomon követi a regény főhősének életútját, és szinte maga is részesévé válik mindannak a történésnek, amelynek során Julianus megvalósíthatja gyermekkora nagy álmát, s eljut a Ázsiában maradt magyarokhoz. Az ő sorsával, küzdelmeivel, kudarcaival és sikerével is példát akar mutatni az író: igazán széppé csak nemes célokért, a köz üdvéért, a népért vállalt áldozatok tehetik az ember életét. A középkor nagyszerű rajza, nyelvi erő, érdekes cselekményesség teszik teljessé a regény értékeit.

Kodolányi János - Szép ​Zsuzska
Négy ​kisregényt tartalmaz ez a könyv: az 1923-ban megjelent Szép Zsuzská-t, az 1924-es Börtön-t, az 1925-ös Kántor József megdicsőülésé-t és az 1927-es Kékhegy-et. Nemcsak azért tartoznak össze ezek a kis remekek, mert Kodolányi korai korszakából valók, hanem mondandójuk, szemléletük, jellegük miatt is. Hamar fölfedezi a paraszti élet tragikus elmaradottságát, de azt a küzdelmet is meglátja, amit nagyra hivatott, tiszta emberek folytatnak a babonás, gyűlölködő, harácsoló, önmagát pusztító paraszti magatartás, családot bomlasztó indulatok s a kalmár kisszerűség ellen. Művei azért oly drámaiak, mert nem titkolja a falu gyötrő belső küzdelmeit, mert tragikus sorsúnak meri ábrázolni azokat, akik szembefordulnak a középkori szokásokkal, akik őszintébb, emberibb életet akarnak, de elbuknak, elmenekülnek vagy értetlen közönyben csöndes haldoklásba merülnek. Komor színekkel festi meg a vidéki értelmiség kiszolgáltatottságát s azt a maradi erkölcsrendet, amely a legszebben induló szerelmet is megkeseríti, elfojtja. Sötét, baljós, könyörtelen e kisregények légköre, de az író felelősségtudata éppen illúziótlanságában fejeződik ki; jól tudja, csak a goromba szó, az őszinte és pontos kórkép segíthet azon a népen, amely iránt érzett szeretete nemcsak e kisregényeket, hanem egész életművét áthatotta.

Kodolányi János - Kodolányi Gyula - Tüskés Tibor - Suomi
Finnországról, ​a finn népről aligha írtak valaha is szebben, mint Kodolányi János e két a Nap Kiadó által itt és most újra megjelentetett munkájában. A Suomi, a csend országa (1937) és a Suomi titka (ebből csak egy részlet) is Finnország és Magyarország sorsfordító éveiben készült. Az ihletet e művek megírásához az adta, hogy a kora gyermekkorától fogva finnbarát szerző, aki rendkívül érzékeny volt a magyarság sorsa, a magyar vidék életben maradási lehetőségei iránt, az 1930-as évek második felében öt alkalommal is Finnországban járt, s úgy látta, sőt meggyőződéssel vallotta, hogy a finn népnek a kor kihívásaira adott válaszai és megoldásai, mind a magán-, mind a közéletben, úgy a művészetben, mint a hivatali életben, de még a politikában is mintául szolgálhatnak a rendkívül válságos időket élő magyarság, a magyar értelmiség számára. Kodolányi leírása a finn népről, annak természetéről, szívósságáról, állhatatosságáról, becsületességéről és egyenességéről, a másik embert egyenrangú félnek tekintő szemléletéről, a művészeti, hivatali és politikai életnek az egyszerű embert is emberszámba vevő hozzáállásáról az idősebb nemzedékek számára még mind a mai napig ismerős. A mai nemzedék természetesen már sok tekintetben másmilyen, de a leglelkében még most ott vannak ezek az ősi múltból hozott tulajdonságok. Szóljunk még Kodolányi János csodálatos írásművészetéről! A mű mint olvasmány is elgyönyörködtet! A Nap Kiadó Finnország 100. évi függetlenségi ünnepe alkalmából ezzel a kötettel kíván a finn nép előtt tisztelegni. A könyvet az EMMI-NKA támogatta.

Kodolányi János - földindulás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kodolányi János - Szív ​és pohár
A ​kötet az író 1926 és 1939 közötti publicisztikai munkásságának legértékesebb darabjait kívánja bemutatni, s egyúttal megismertetni az olvasóval Kodolányi Jánost, az érzékeny, és éles szemű irodalomkritikust, a lendületes közírót, és közvetve a kort is, amelyben élt és alkotott.

Kodolányi János - Esti ​beszélgetés 1-2.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kodolányi János - Pogány ​tüzek
A ​honfoglalás utáni magyar nép különös világa elevenedik meg Kodolányi Jánosnak ebben a regényében. Ebben a korban még élnek a pogány istenek, a táltosok még áldoznak nekik, az ő révületükben jövendölnek, gyógyítanak, de már megjelenik az új eszmék képviselője is. Igaz, hogy csak egy gyámoltalan, szelíd és ügyefogyott szláv pap személyében, mégis ő a céltudatosabb, az ő világa a korszerűbb. Két eszme, kétféle életfelfogás méri össze erejét, s ez a küzdelem dönti el, hogy a magyarság - az augsburgi és merseburgi vérveszteségek után - fennmaradhat-e új hazájában. Az eszmék forrongásának hátterét a Dunántúl, a balatoni kedves tájak alkotják, szereplői bővérű magyar urak, szabad jobbágyok, kényre-kedvre kiszolgáltatott rabszolgák, akiknek életében igen fontos szerepet játszanak azok az emberi indulatok, amelyeknek jelentőségét ma sem lehet lebecsülni: gőg és nagylelkűség, emberség és hatalomvágy, féltékenység és szerelem. Az érdekes cselekményű regény Kodolányi János nyelvi és jellemformáló erejének kevéssé ismert alkotása.

Kodolányi János - Istenek
Istenek ​kerülnek szembe egymással a magyar tájakon, a keresztények Istene a pogány magyarság istenével.

Kodolányi János - Fekete ​sátor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kodolányi János - Börtön
Kodolányi ​János műveinek gyűjteményes kiadása most két hosszabb elbeszéléssel és három kisregénnyel bővül. Még a húszas években keletkezett valamennyi, témájuk az egykéző ormánsági nép, e hajdan virágzó országrész tragikus pusztulása. A naturalista társadalomrajz látomásos, expresszionista, költői vízióvá tágul bennük. E remek kisepikákat a szerző a harmincas években nagy hatást kiváltott drámákban vitte színre. Érdemes széles körben ajánlani.

Kodolányi János - Holdvilág ​völgye
A ​Holdvilág völgye második önálló része Kodolányi János hatalmas regénysorozatának, amely Emese álma címen a magyar államalapítás, a magyarság duna-tiszaközi meggyökerezésének küzdelmes korát eleveníti meg. Ez a regény folytatása az Istenek-nek s a zalai település után most a Balaton déli partjára, a somogyi szállásra viszi az olvasót, ahol a kemény, magyar fajtája féltésében türelmetlenebb Tar Szörénd kapgán parancsol. A regény maga Ojbarsz ifjúságának története. Ojbarsz, Tar Szörénd fia nem más, mint Koppány, István király későbbi nagy ellenfele, a pogány magyarság ellenállásának kemény sziklája. Kodolányi a megelevenítő művészet csodálatos erejével varázsolja elénk ezt a zárkózott, szilaj indulatoktól fűtött, szertelen becsvágyú, nagy álmai és halálsejtelmes, misztikus látomások közt vergődő ifjúságot, amelyet korán érlel férfiúvá egy féktelen lángú első szerelem s apjának, Tar Szöréndnek korai halála, aki halálos bosszúnak esik áldozatul Gejza fejedelemmé választásának ünnepségén. A regény megrázó drámai eseményekben gazdag, de amellett költői szépségű és erejű leírása az egész ősmagyar pogány mitológiának. Az ifjú Ojbarszból táltost akar nevelni apja s ezen a réven ismerkedünk meg a táltosok révüléseivel, az áldozatok és istentiszteletek szertartásaival, a javas gyógyító tudomány babonás titkaival. A halálsejtelmektől kínzott Ojbarszt egyszer a holtak birodalmába is igézi néhány órára a titokzatos táltostudomány, amely örökre eljegyzi az ősi hagyományok szellemével a pogánysághoz makacsul ragaszkodó magyarság jövendő nagy bajvívóját. A tárgyánál fogva is rendkívül érdekes regény egyébként is eddig talán legművészibb és legmonumentálisabb vonalú alkotása Kodolányinak.

Kodolányi János - Feketevíz
Gyerekek ​a hősei a Feketevíz-nek. S ami legelőször szembetűnik: fény villan ebben a regényben mindenfelé. Tájak égnek napsütésben. Egy-egy jelenet íze s illata olyan, mint az érő gyümölcsé. Kodolányi ezzel az írással több feladatot is vállalt. Egyet salaktalanul teljesített: az idillt. De a Feketevíz mégsem valami édeskés írás. A Feketevíz magaspartú folyó, amelybe egy kisgyerek akár bele is fulladhat. Mellette, az ormánsági faluban a parasztgyerekek vadak, erősek, verekedők. Amikor az idecsöppent uri kisfiú első délután kimegy az uccára, azonnal körülfogják és meg akarják verni. Hiába a sértett és fenyegető gőg: «Mindjárt szólok a papának és a kocsisnak! Az én papámnak puskája is van!» Azok csak röhögnek: «Hát osztán! Ett mindönkinek van puskája!» S a fenyegető gyűrű nem tágul. A kisfiúnak rá kell eszmélnie arra: itt nem segít semmiféle tekintély. Itt magának kell helytállnia, itt csak saját ereje szerezhet tiszteletet. S Kodolányi idillje és remek írói teljesítménye - az a helytállás. Hogyan veszi fel az uri kisfiú a harcot az erős parasztgyerekekkel. Hogyan mérkőzik meg velük s hogyan szerez közöttük bizonyos emberséget és becsületet. Hogyan vadul hozzájuk, hogyan lángol fel kaland- és szabadságvágya, hogyan szereti meg őket. Már nem haragszik, amikor belökik a Feketevízbe, már eltanulta durva szavaikat, már daccal tűri a tanító csípős, kemény ütéseit. Már teljesen egy velük, - egy az úrgyűlöletben is. Paraszt szeretne lenni, elidegenedik szüleitől, s karácsony éjszakáján, amikor éjféli misére megy, megszökik hazulról. Keserű idill. De keserű ízeivel is egészséges, életigenlő, optimista robinzoniáda. Dícsérete az erősnek és a harc vállalásának. Kegyetlen leleplezője a hazugságra épített fölénynek, erőszaknak, hatalomnak. A kaland éneke. De nagy tisztaság szól belőle. Valami ősi vágy a teljesség, igazság és szépség után.

Kodolányi János - Jajgatunk ​és kacagunk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kodolányi János - Keserű ​ifjúkor
Kodolányi ​János könyve négy önéletrajzi jellegű írását tartalmazza. A Feketevíz az író gyerekkoráról szól. A Szakadék-ban diákkorát meséli el. A Futótűz-ben a pályaválasztás előtt álló ifjú szerelme, csalódása, költészet iránti vágya rajzolódik elénk. A Tavaszi fagy a kezdő író nyomorúságos küszködését ábrázolja.

Kodolányi János - ifj. Kodolányi János - Baranyai ​utazás
Egyre ​nagyobb figyelemmel s egyre forróbb szeretettel fordulunk a Dunántúl felé. Szeretjük, mint Erdélyt, aggódunk magárahagyott népéért, a millió földtelen letargiába esett magyarért. Kodolányi bejárja ezt a tájat, feltárja a nép és a vezetők bűneit, a halálos nemtörődömséget, - keresi a kiutat, optimizmust és erőt akar sugározni a tömeg felé: föl akarja emelni népét. Lehet-e ma hősibb és keményebb feladat magyar író számára?

Kodolányi János - József, ​az ács
Évtizedekkel ​keletkezésük után olvasva ezeket a döbbenetesen eleven és változatlanul katartikus hatású művészi látleleteket a korabeli Magyarország és az egykori ormánsági élet mindennapos drámáiról, egyre inkább igazat kell adnunk magunkban egykori kritikusának, Németh Lászlónak, aki azt írta e Kodolányi-novellák naturalizmusáról, hogy az nem más, mint "a közelről nézett élet fényjátéka."

Kodolányi János - Fellázadt ​gépek I-II.
Kodolányi ​János elbeszéléseinek legjavát tartalmazza ez a gyűjtemény. Pályakezdésétől napjainkig. Első novelláiban kegyetlen és ismeretlen világot fedezett fel az irodalom számára: az Ormánságot, a nagybirtok, a középkori sötétség szorításában vergődő falut és a falu tehetetlenül gyötrődő vagy kétségbeesésében tragédiába rohanó népét. A parasztság belső bomlását, meghasonlottságát ábrázolja, a bajok történelmi, társadalmi gyökereit, de sorsközösséget is vállal vele, bízva a felemelkedés és változás reményében. A tárgyi hitelesség igényével, a folklorista és szociográfus alaposságával mutatja be a falut - távol áll tőle minden teátrális, a Szabó Dezső-s póz, eszményítő romantika -, de nem a dokumentum igény, hanem a valóság művészi bemutatása, eleven típusok ábrázolása a célja. A húszas évek paraszti világának tragikus sötétsége, egy emberi sors genézise, a történelem, a legendák ködébe vesző múlt a kötet témái s egyben Kodolányi írói útjának legfontosabb állomásai. Vívódások és ellentmondások, küzdelmek, egy ember számára szinte megoldhatatlanul súlyos problémákkal, vallomások és útkeresések torlódnak össze, súlyosodnak egymásra a könyv lapjain, Kodolányi gazdag és eredeti művészetének sodrásában.

Kodolányi Gyula - Kodolányi János - Tüskés Tibor - Suomi
Finnországról, ​a finn népről aligha írtak valaha is szebben, mint Kodolányi János e két a Nap Kiadó által itt és most újra megjelentetett munkájában. A Suomi, a csend országa (1937) és a Suomi titka (ebből csak egy részlet) is Finnország és Magyarország sorsfordító éveiben készült. Az ihletet e művek megírásához az adta, hogy a kora gyermekkorától fogva finnbarát szerző, aki rendkívül érzékeny volt a magyarság sorsa, a magyar vidék életben maradási lehetőségei iránt, az 1930-as évek második felében öt alkalommal is Finnországban járt, s úgy látta, sőt meggyőződéssel vallotta, hogy a finn népnek a kor kihívásaira adott válaszai és megoldásai, mind a magán-, mind a közéletben, úgy a művészetben, mint a hivatali életben, de még a politikában is mintául szolgálhatnak a rendkívül válságos időket élő magyarság, a magyar értelmiség számára. Kodolányi leírása a finn népről, annak természetéről, szívósságáról, állhatatosságáról, becsületességéről és egyenességéről, a másik embert egyenrangú félnek tekintő szemléletéről, a művészeti, hivatali és politikai életnek az egyszerű embert is emberszámba vevő hozzáállásáról az idősebb nemzedékek számára még mind a mai napig ismerős. A mai nemzedék természetesen már sok tekintetben másmilyen, de a leglelkében még most ott vannak ezek az ősi múltból hozott tulajdonságok. Szóljunk még Kodolányi János csodálatos írásművészetéről! A mű mint olvasmány is elgyönyörködtet!

Kodolányi János - Új ​ég, új föld
Kodolányi ​János a könyvéről: Az Új ég, új föld a történelemelőtti időkbe vezeti el az olvasót. A mindent elpusztító Vízözön után lassan éled újjá az emberiség, hogy régi bűneitől megtisztulva, új örömök és gyengeségek között építse meg az új életet. Azt az új életet, melyben bármennyire is ügyelnek az örök hagyományokra, annak elemei feloldódnak egy másfajta, magasabb fejlettségű kultúrában. A roppant anyagi és szellemi vállalkozás megtestesítője Gilgames, ki csak kétharmadában isteni lény, így kénytelen egyharmad emberi mivoltában vállalni a földi sorssal járó dolgokat - végső fokon: a halált. Életének és művének ellentmondásai is ebből fakadnak. Nemcsak környezete, olykor népe sem érti magasba szárnyaló terveit, de még az istenek is szembefordulnak vele, ellenfelet küldenek a rettenetes erejű Enkidu személyében. Nem sikerül őt elpusztítani. De hiába minden, külső és túlvilági erők küzdelmében felülmarad ugyan, pusztulását ott hordja magában: a barátjává és harcostársává lett Enkidu halála rádöbbenti saját mulandóságára is. A felismerés okozta kétségbeesésében megpróbálja a lehetetlent, felkeresi a másvilágon halhatatlan nevelőatyját, Utnapistimet, hogy megtudja tőle az örök élet titkát. Hosszú bolyongás után a kisgyermek Gilgames kertjében rátalál az örök élet kék virágára, azonban hazatérőben elragadja tőle egy mérges kígyó. Ezt a pár sort nem szánom tartalmi összefoglalásnak, azt, amit el akartam mesélni, rövidebben úgysem tudnám elmondani, mint a könyv lapjain tettem. Régi-régi történettel találja szembe itt magát az olvasó, amint az a sumér-asszír ékírásos táblák bizonyítják: az i. e. IV-III. évezred táján keletkezett történet könyvben való megformálása számomra sok gyönyörűséget szerzett. Tiszta szívemből kívánom ezt az olvasónak is.

Kodolányi János - Pünkösdi ​dáridó
Kodolányi ​1922 és 1933 közötti írott rövidebb elbeszéléséit tartalmazza a pünkösdi dáridó .

Kodolányi János - Tavaszi ​fagy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kodolányi János - Éltek, ​ahogy tudtak
Amint ​mondtam, az utóbbi időben könyvem revíziójával bíbelődtem. Meguntam már, mondhatom, a saját műveim olvasását, pláne a régieket. Rettentő sok bennük a hiba, elámulok, mennyire nem tudtam az anyanyelvemet, s ennek ellenére sikerült valamit írnom. Szégyenlem a rengeteg stílushibát is, legjobb volna valamennyit elejétől végig átírni, helyesebben megírni, dehát az ördög törődjék már ezzel. Elképesztő, hogy kritikusaim mennyire nem vették észre hibáimat. Dehát ők még úgy sem tudtak magyarul, mint én. Mindennek ellenére jó könyv lesz, csak az a baj, hogy édeskevés már hozzá a közöm, úgy túl vagyok már rajta, mint az ifjúságomon, s ifjúságom sok illúzióján. Igen, ha a Bika, a Mózes, a Júdás jelenhetne meg, annak volna valami teteje.

Kodolányi János - Vízválasztó
Az ​ország szerb megszállás alatti területének egyik falujában vagyunk, a Tanácsköztársaság bukása után. Itt, az Ormánságban is készülődnek már a "nemzeti érzésű" urak és "pógárok" arra az időre, amikor majd a szerbek átadják a helyet Horthy sastollasainak. S itt kísérlik meg a kommün hívei is, kommunisták, szocialisták s a falvak és tanyák kisemmizettjei, hogy újból tömörüljenek, talpra állítsák a pártot, folytassák harcukat. E két, egymással szemben álló tábor elkeseredett küzdelmet vív egymással, s ennek ábrázolása során éles és eleven keresztmetszetét kapjuk a társadalomnak. A regény főhőse Németh Laci, akit értelme és érzelmei a kommunisták közé visznek, de akit kötnek a származás, a család úri béklyói. Segíti az ifjú válságának megoldását az a szerelem, amelyet a malomgépész kommunista lánya iránt érez, és amely tisztán és nemesen bontakozik ki hősünk lelkében, sok vívódása és keserű csalódása után. A regény - egyben az Ormánság egyik sikerült néprajzi dokumentuma is - számos társadalmi és egyéb problémát vet fel, s a problémákra adott válaszában Kodolányi az "úri" Magyarország kérlelhetetlen bírálójaként mutatkozik olyannak, aki szinte fenntartás nélkül ismeri el a kommunista eszmék igazságát, s megmutatja nemcsak a kapitalizmus, de a kisparaszti életforma reménytelenségét is. Hősét válaszút elé viszi, de nem hagy kétséget afelől, melyik a járandó út.

Kodolányi János - Boldog ​békeidők
Ez ​a regény átfogó korrajz, a Monarchia utolsó éveinek kíméletlen őszinteségű társadalmi kórképe, a század eleji polgárság kiúttalanságának ábrázolása. A regény legizgalmasabb hőse kétségkívül Németh erdész, tetőtől talpig a célját tévesztett, hanyatlásnak induló "intelligencia" képviselője. Nincsenek céljai, nincs magasabb rendű tennivalója, magánéletének apró-cseprő izgalmaiban őrlődik fel. "Korrekt" puritán erkölcsű, hirtelen haragú, de könnyen megjuhászodó ember, aki szinte akaratlanul adja át magát a különféle hatásoknak, idegen érdekek prédája lesz, s mikor egyszer a feleségével szemben, a sarkára tud állni, akkor is önmaga ellen cselekszik. Kodolányi a főhősnek ezt a tipikus jelllegét a mellékszereplők egész sorával hangsúlyozza, barátai és kollégiái, a falusi "Kaszinó" tagjai hasonlóképpen elvtelen és cselekvésképtelen emberek. A mű legerőteljesebb megformált alakja a kis sváb cseléd, Kádi: rossz, démoni vágyaival egyedüllétével, kiszolgáltatottságával valóban a görög sorstragédiák hőstetteire emlékeztet. De hasonlóan maradandó arcélűek a többi szereplők is, a némber börtönőrként kulcsait csörgető, álszent Miskolcziné a súlytalan érzésvilágú, hazug kis "bájnövendék", Piroska, a mulatságos Szepi bácsi és a két gyerek... Igen, róluk akár tanulmányt lehetne írni. Ilyen életteljes, bátran jellemzett gyermekalakjai talán csak Móricznak, Mórának és Karinthy Frigyesnek vannak a magyar irodalomban. Kodolányi János realizmusának fontos sajátossága az egyes jellemek erotikája, fülledt érzéki levegője is. Az erotika nem öncél, hanem a hősök jellemzésének egyik legfőbb eszköze. Hiszen Németh erdész legkönnyebben az érzékein keresztül szedhető le a lábáról, minden gondja-álma a szoknya körül forog - éppen ez a körülmény bizonyítja a gyenge jellemét -, Kádi és Piroska pedig ezt a "gyenge pontot" támadja meg saját céljai érdekében.

Kodolányi János - Jehuda ​bar Simon
Olyan ​időben élnek az "emlékirat" hősei, amikor a bibliai legendák összemosódnak a történelmi eseményekkel, és olyan színhelyen, ahol az ókortól napjainkig az egész világot befolyásoló eszmeáramlatok, ellentétek és ellentmondások csapódnak össze: a Szentföldön, a nagy Római Birodalomnak ebben a kis provinciájában. Itt születik, él s alakul a hős,a hibás lábú, de remek értelmű Jehuda bar Simon, aki fogékony elmével issza magába a kor eszmei áramlatait, és válik furcsa, számító, egyben tétovázó, nagyot akaró, ugyanakkor hamar csüggedő lénnyé. Maga sem tudja, merre vegye útját - megmaradjon-e ügyes kezű kereskedőnek, vagy pedig vonuljon vissza, éljen távol a világtól. Érdeklődik a kor eszméi iránt, azok iránt is, amelyeket egy újonnan felbukkant nabi - nem nehéz ebbe a nevén meg nem nevezett prófétában felismerni Jézust - hirdet. A kor, a társadalom és a vallás erkölcseivel szemben álló szerelem és annak tragikus befejeződése érleli ki azután Jehuda bar Simeon jellemét.

Kodolányi János - Süllyedő ​világ
1940-ben ​jelent meg először a Süllyedő világ, Kodolányi János életrajzi regénye. A húszas évek drámai novellái, a harmincas évek nagyszabású történelmi regényei után saját gyerekkorába és ifjúságába nyúl vissza. A századforduló és az első világháború magyar életében keresi az előzményeket és az okokat, amelyek őt és kortársait a harmincas-negyvenes évek eseményeihez elvezették. Megrázó erővel eleveníti meg családja, gyerekkori környezete indulatoktól és szenvedélyektől terhes légkörét, azokat a rendkívüli alakokat, akik ifjúsága élményeit meghatározták, s egyéniségének kibontakozását befolyásolták. Az önéletrajz nehéz korban született. "Ezekben az apokaliptikus időkben - írja Kodolányi - rajtam is keresztülsivított nemegyszer a pusztulás vihara, az én álmaim is nyomasztóak voltak, éjszakáim gyötrelmesek, nappalaim pedig ellentétes erők vonzásának-taszításának szédületében teltek el." Évtizedek múltán vette csak ismét kézbe ezt a művét, és az első kiadás szövegéből néhány részletet kihagyott. Kiiktatta őket mint életművébe "oda nem tartozókat". És így rendelkezett: "A halálom után netán elkövetkező kiadásba felvételüket megtiltom, és csak azt a helyes, igaz és hiteles szöveget jelentem ki autentikusnak, amit ebben a kiadásban vesz kézbe az olvasó... Dixi et salvavi animam meam. És így lesz ez a kis írás is végrendeletté." Önéletrajzi regényciklusának ez az első és önálló fejezete ma már történelem, korhű dokumentum. De csodálatos lélektani regény is, őszinte, könyörtelen, kegyetlen önelemzés, amire csak a legnagyobbak képesek.

Kodolányi János - Zárt ​tárgyalás
Három ​nagy Kodolányi tanulmányt foglal magába ez a könyv. Az elsőben, amelytől a könyv címét is kapta, önmagát állítja bírák elé az író. Válasz ez az írás a suttogóknak, de válasz minden magyarnak is, mert benne az író igazi arcát láthatjuk meg a fény felé fordítva, s ugyanakkor mesteri tollal rajzolja meg ezeknek az időknek a sorskérdéseit. A második tanulmányban Márai sokat emlegetett röpiratához fűzi hozzá az író mondanivalóit, a harmadikban pedig Arvi Järventaussal, a nálunk is járt kitűnő finn íróval, kedves barátjával kapcsolatos emlékeit idézi fel.

Kodolányi János - Várkonyi Nándor - Kodolányi ​János és Várkonyi Nándor levelezése
Kodolányi ​János terjedelmes levelezésének eddig csak elenyésző töredéke jelent meg nyomtatásban, főleg csekélyebb példányszámú vidéki folyóiratokban. Köztudomású, hogy az író igen sok levelet írt, nemcsak a kényszerű akarattyai magány éveiben, hanem már korábban is. Levelezésének egyik jelentős csoportját a Várkonyi Nándornak írott és a tőle kapott levelek alkotják. 1945–1946-tól Várkonyi Nándor tudományos kutatói munkásságában egyre nagyobb szerepet játszottak a művelődéstörténet legkorábbi szakaszai, Kodolányi János figyelme pedig az ókori kultúrák, mítoszok, eposzok világa felé fordult. Kodolányi János a szépíró eszközeivel fogalmaz meg kérdéseket regényeiben, és igyekszik válaszolni azokra, Várkonyi Nándor a művelődéstörténeti kutatás területén teszi ugyanezt. Kérdéseket tesznek föl egymásnak, vitatkoznak, ám mindezekből művek születnek.

Kodolányi János - Küszöb
Bele ​tud olvadni tárgyaiba, de - amire azok nem képesek - meg is tudja szólaltatni őket... A realisztikus ábrázolás diadala ez. Az író nincs jelen, mert átváltozik, tehát éppen ezért jelen van mindenütt, benne lakozik minden tárgyában, s ha megszólaltatja, természetesen maga szólal meg általuk. Egyik bírálója, Szabó Lőrinc nem habozik "isteni képességnek" nevezni ezt a "kísérteties valóságidézést", s csakugyan, a személytelenségnek és a teljes önkitárásnak ez az egyidejű bűvészmutatványa a legfőbb képessége és egyéni sajátsága Kodolányinak, amelyről csalhatatlanul ráismerünk. (Várkonyi Nándor)

Kodolányi János - Szakadékok ​/ Feketevíz
Témájuk ​közel áll egymáshoz: az Ormánság földművelő népének sorskérdései kerülnek a cselekmények középpontjába.