Bodor Ádám könyvei a rukkolán

Bodor Ádám - Az ​értelmezés útvesztői
Bodor ​Ádám kevés szavú ember hírében áll, a közvélekedés szerint a beszédes hallgatás jellemző rá. Erre a képre cáfol rá a mostani interjúkötet, amelyben Bodor Ádámot kérdezik, ő pedig válaszol, hosszabban is és rövidebben is, a maga stílusában, hiszen ha interjút ad, azt azzal a műgonddal teszi, ahogyan epikai mesterműveit is formálja. Az értelmezés útvesztői tizenöt beszélgetése az elmúlt évtizedekben készített Bodor Ádám-interjúk szerző által véglegesített sűrű válogatása. Míg a nagy sikerű életútinterjú, A börtön szaga vertikális síkban helyezkedik el, mivel az életrajzra összpontosít, addig ez a könyv horizontálisan a pályakép belső alakulásaival, poétikai összefüggéseivel és műhelytitkaival foglalkozik elsősorban. Így jutunk el a Sinistra körzet és a Verhovina madarai szellemi és tényleges forrásvidékeihez, az egykori és a mai Erdély különbségeihez, valóság és fikció termékenyen ellentmondásos viszonyához.

Bodor Ádám - Vissza ​a fülesbagolyhoz
- ​És akkor te mi vagy? - Én erdész. Jól jegyezd meg: erdész. - Nem tudom, az micsoda. - Az egy olyanféle személy, aki az erdőre való. Nem ért az emberekhez, de a fák között jól érzi magát. Ez mogyoró, mondja, az meg madárberkenye, ez bálványfa, az meg hegyi juhar, ezen a bálványfán ül például egy fenyőszajkó, mondja, s az ott, az a borzas a hegyi juharon, az az erdei fülesbagoly.

Bodor Ádám - Verhovina ​madarai
Verhovinára ​bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe - a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. ,,Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden." - És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.

Bodor Ádám - Az ​érsek látogatása
A ​Sinistrához hasonlóan ez a regény is valahol a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva Európa közepén - egy faluban játszódik. Mintha itt is rendszerváltás történt volna: a falu és az egész környék urai az egykor rettegett hegyivadászok helyett most már papok. Igaz, a pletyka szerint csupán új gúnyát öltöttek és szakállt növesztettek a volt ezredesek és katonák. A helybéliek - elöljárók és polgárok - most mindenesetre az érsek látogatását várják; azt, hogy valamelyik hétvégén begördüljön a falu állomására az illusztris vendég fekete sínautója. "Ezt a könyvet becsukhatom, félretehetem, de nem tudom letenni. Hozzátartozik a létezésemhez ezentúl. Áttetsző és titokzatos, ágyékmeleg és kavicshideg, ragyogó, mint egy váróterem kövezete e kezdettől való világvégen; szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen." /Parti Nagy Lajos/

Bodor Ádám - Az ​utolsó szénégetők
Bodor ​Ádám kötetbe szerkesztett tárcái 1978 és 1981 közt keletkeztek és az Utunk számára, majd közlésük után hosszú időre ,,feledésbe merültek", illetőleg a novellisztikusabb darabok átdolgozva bekerültek a szerző novellásköteteibe. 2006-ban, Bodor Ádám 70. születésnapja alkalmából az életműve előtt tisztelgő Székelyföld folyóirat közölte az egyik ,,elfeledett" tárcát (Az elvtársak üdvözletüket küldik), és ekkor Molnár Vilmos időrendbe szedte és listát készített a kötetben meg nem jelent darabokról. Nem sokkal később Báthori Csaba is összegyűjtötte ezt az anyagot, amit aztán az Élet és Irodalom újraközölt 2007 és 2010 között. Az üde nyelvezetű és humorú, ma is frissnek ható, szépirodalmi igénnyel megformált tárcákban ráismerhetünk a novellák, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása összekeverhetetlenül Bodor Ádám-i atmoszférájára, sűrűségére és enigmatikusságára. Bár eredeti szándékuk szerint ezek a tárcák pillanatnyi, időszerű hangulatok, kisívű történetek elmesélésére születtek, egyben olvasva - könyvformában - őket, sokkalta összetettebb és izgalmasabb irodalmi kaland lehetőségét hordozzák.

Bodor Ádám - Megérkezés ​északra
Bodor ​Ádám írásaiban a tájnak neve van, mégis mintha a képzeletben létezne. A képzeletbeli emberek pedig valóságosakként járnak át ezen a tájon. A cselekvés itt: szavak, gesztusok - s egy-egy mozdulat fejezi ki a mondhatatlant. Felhőkből épül a hegység, s levegőbe emelkednek a súlyos formák. Áttűnés mindez, nem ellentét; létezik, ami elképzelhető: mert emberi lesz. Hogyan is? Valaki, mondjuk, ikrek érkezésére vár és kifestőkönyvet, színes ceruzát vásárol nekik. "Készen kifestve jobban örülnek neki" - dönti el a várakozás magányában. "Nagy, lila levelű pálmákat színezett, melléjük zsemleszínű elefántokat, emberszínű majmokat és fekete papagájokat.(...) Mondta, fontos neki ez a nap. Életében nem látott még ilyen állatokat, nem látott tulajdonképpen még ikreket sem."

Bodor Ádám - A ​tanú
Megeszünk ​valamit, megiszunk valamit - szokták mondani Bodor Ádám novelláiban. Megiszunk valamit, nem pedig inni fogunk valamit, vagy iszunk majd valamit, vagy megiszunk egy fél deci rumot vagy konyakot vagy vodkát. Megteszünk valamit - van az ilyenszerű kifejezésekben valami egészen finom nyelvtani és azon túli feszültség. A jövő idejű értelemben használt jelen idejű igealak a cselekvés feltétel nélküliségét, bizonyosságát sugallja, kizár minden - a fog-gal vagy majd-dal kifejezett jövő időben benne rejlő - feltételes árnyalatot, bizonytalanságot, s a meg igekötő révén a cselekvés befejezettségére, következetességére, telítettségére utal. Annak rendje és módja szerinti cselekvésre tehát, olyan cselekvésre, amely nem tünékeny, esetleges eszköze valami egyébnek, hanem telítettségében, töménységében maga is cél. Az ily módon meghatározott cselekvésre aztán különös mondattani iróniával rímel rá tárgya, ez a határozatlan, elmosódó, érzeteink és fogalmaink diktatúrája ellen fellázadó tárgy: a valamit.

Bodor Ádám - A ​barátkozás lehetőségei
Bodor ​Ádámot 80. születésnapján a Magvető Kiadó Ferenczi Gábor A barátkozás lehetőségei című tévéfilmjének (2007) DVD-változatával köszönti, amelyet a film alapjául szolgáló négy novellát tartalmazó kötettel együtt lehet megvásárolni. "...föltétlen figyelmet érdemel A barátkozás lehetőségei című film, amely négy novellám alapján készült. Ha létezik a prózában sajátos világ, amely nevemhez kötődik, ahhoz léptékben, hangulatban kétségkívül ez áll a legközelebb." (Bodor Ádám)

Bodor Ádám - Plusz-mínusz ​egy nap
Bodor ​Ádám novellákat, karcolatokat tartalmazó kötete, a Plusz-mínusz egy nap 1974-ben jelent meg.

Bodor Ádám - Sehol
Bodor ​Ádám talán nem is regényeket és novellákat ír, hanem történeteket, amelyek időnként, mint a sebes patakok, széles medrű folyóvá állnak össze, máskor pedig a deltatorkolathoz hasonlóan apróbb szigetek, mederrészek, rejtélyes alakzatok alakulnak ki a folyam körül. A Sehol hét elbeszélése, abszurd balladája ilyen delta-történetek füzére. Újabb variációk végnapokra. Hol van ez a Sehol? Valahol a közvetett közelünkben, a vaktérképek szélén, kollektív tudattalanunk mélyén. A Dvug folyó mocsaras partján, a pitvarszki réten, a Hlinka-tetőn, a maglaviti fegyházban vagy éppen a földrajzi valóságban is létező máramarosi Leordinán. Merthogy a többi hely is létezik: megismerjük természeti sajátosságaikat, legerősebb törvényeiket. Temetések és találkozások, árulások és menekülések, háromszögek és mindenféle bonyodalmak. Atombomba az éjszakában. Bodor Ádámnak a kései Beckettet idéző elbeszélései csavarokban és fordulatokban gazdag történetek, elképesztő nyitásokkal és a legváratlanabb végjátékokkal a véletlenek erejéről.

Bodor Ádám - A ​börtön szaga
"Amint ​a vizsgálat lezárult, mindnyájunkat átszállítottak az ügyészségi fogdába, a kolozsvári városi börtönbe... És mindjárt körülvett valami megfoghatatlan, lebegő fluidum, a börtönszag. Mintegy hangulati aláfestésként ez hitelesítette a helyet, a helyzetet, bármerre nézett az ember, valamely tárgyra, élőlényre akár fogolyra, akár smasszerra -, úgy tűnt, éppen abból árad. Mibenlétét még csak megközelítőleg is nehéz lenne a kívülálló számára meghatározni. Bizonyára sok összetevője lehet, kezdve a nyirkos felmosórongyok miazmás bűzétől a tetűporon át a rettenetes kübli domináns szagáig. De mindezek mögött még ott kísértett a megalázott, lebukott, vesztes ember kipárolgása, a félelem semmihez nem hasonlítható aromája, egy kevéske mindazokéból, akik az eltelt évtizedek alatt megfordultak a falak között. Azóta is kísért, néha hívatlanul ott érzem motoszkálni az orromban" Bodor Ádámot, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták le, rendszerellenes összeesküvés vádjával. Ez a könyv azonban nemcsak a börtönélményekről szól, hanem az írói pálya kezdeteiről, a Magyarországra költözésről és főként arról, miként változott meg gyökeresen a világ Kolozsvárott, a Trianon utáni Erdélyben. "Nemrég került a kezembe a szabaduló-cédulám, és döbbenten vettem észre személyi adataim között, hogy testmagasságom a letartóztatáskor százhatvannyolc centiméter volt. Azért döbbenetes ez számomra is, mert szabadulásomkor százhetvenkilenc centiméter magas voltam, ugyanannyi vagyok ma is. Én a börtönben még tizenegy centit nőttem."

Bodor Ádám - A ​Zangezur hegység
E ​Zangezur hegység Bodorban van, akárcsak a kihalt párducok. Úgy tűnik, Bodor Ádám több hegyet, síkságot, várost is alapított - de szemérmesen a már meglévők nevét adta nekik. Ilyen realista ő. Furcsa népek akarnak felszárnyalni, vagy hazatalálni ebből az elképzelt valóságból, de (végül) csak egy halálra telik nekik. Gyerekek nézik azt. Ugye, van valami gyermekesen ártatlan, dús színezés Bodor Ádám valóság-térképén? S annyi humor, amennyi az elrajzolt vonalakban-határokban lehet. De senki nem neveti ezt e könyv írásaiban. Ezen már el lehet gondolkodni.

Bodor Ádám - Milyen ​is egy hágó?
A ​romániai magyar író, Bodor Ádám novelláiban a körülmények uralkodnak az emberen. Viszonylataik kusza, kiismerhetetlen szövevényéből az egyén nem tudja kivágni magát, de a rendelkezésére álló lehetőségek között is megpróbálja megőrizni alapvető emberségét. Az egyik elbeszélésben a Katona kivégzése előtt nem hagyja bekötni a szemét: "Méltóságomhoz tartozik, hogy addig lássak, amíg a látásom tart - makacskodik. - Hogy lássam, mi történik velem." Mindent elvettek tőle, s elveszik az életét is. Megalázni azonban nem tudják. Nincs szüksége az álirgalomra, még ennyiben sem hajlandó elfogadni a fölkínált cinkosságot. Szembenéz kivégzőivel, mindvégig ragaszkodik tiszta öntudatához. Egy másik novellafigura - a hamis tanú Jakab - számára megfellebbezhetetlen adottság az élet értelmetlensége, az egyes ember semmisége; így szinte gépies öntudatlansággal játssza el a ráosztott szerepet. S csak azután kezdi érdekelni, miben is vett rést, mi történt vele és miért. De már késő; szánalmas igyekezetével csak "manipulálói" gúnyos megvetését érdemli ki: "Azt eszi, amit főznek neki. Előbb megeszi, aztán megkérdi, mit is evett" - mondják róla. A végső szembefordulás dacos és a későn öntudatra ébredés groteszk gesztusai között ott vannak azokéi - s Bodor Ádám novelláiban ők a többség -, akik nem fordulnak szembe a körülményekkel, ám a teljes önfeladástól is visszatartja őket valami ösztönzés ragaszkodás önmaguk belső tisztaságához. Ez a típus beszűkíti reakcióit, környezetével csak mogorva félszavakban értinkezik, s belesimulva a tárgyak kemény rendjébe ott várja ki, "amíg elmúlik, kiszivárog belőle minden." Kezdeti hagyományos - konfliktusos, párbeszédes, drámai hangulatú és zárt szerkezetű - elbeszélései után (melyek egyszerre mutatták Hemingway és Franz Kafka hatását), Bodor csakhamar rátalált az életérzését, életszemléletét formailag adekvátan kifejező rövidprózai műfajra: a novella-karcolatra, amit az élet egynemű folyamatából kivágott véletlen metszetnek is nevezhetnénk. Ezeknek az írásainak nem kevésbé átható hangulatát azonban már nem annyira a drámai, mint inkább a lírai és a leíró epikai elemek alakítják. Az elbeszélések sodró ereje azonban változatlan, aminek nem utolsó oka az író stílusának sűrítettsége, dinamikája.

Bodor Ádám - A ​részleg
Februárban ​ünnepli hetvenedik születésnapját Bodor Ádám Kossuth-díjas író. A Magvetö Kiadó A részleg címü novellájának díszkiadásával köszönti az írót.

Bodor Ádám - Az ​Eufrátesz Babilonnál
Nagyon ​is ismerős és mégis idegen világ képe bontakozik ki előttünk Bodor Ádám legújabb kötetét olvasva. Ismerős, mert hamisíthatatlanul "közép-kelet-európai" és idegen, mert ebből a szemszögből, ebben a megvilágításban még sohasem láthattuk. Pedig Bodor Ádám - látszólag - nem tesz mást, mint leír egy történetet, ami a legtöbbször nem igaz, "sztori", legalábbis a klasszikus novella műfaji kritériumai szerint. Inkább a mindennapi élet egy-egy metszete - első pillantásra jelentéktelennek tűnő, apró események láncolata, melyben szinte fontosabb az atmoszféra, a hangulat, a külső körülmények láthatatlan, de parancsoló befolyása, mint ami ténylegesen történik. Jóllehet a tényleges "esemény" is szimbolómértékű. Különös fénytörésben elénk vetített bizarr világ ez. És bizarrnak tűnnek a szereplők gesztusai, válaszai is. De az író meggyőzően érzékelteti: ezekben a rendkívüli, bár mégis mindennapi helyzetekben az ember másképpen aligha válaszolhat a körülmények kihívásaira. Mert amikor az abszurd válik mindennapivá, akkor a természetes reakció is csak abszurd lehet. Abszurdan triviális, és a legtöbbször abszurdan sivár... Mégsem a sivárságról, mégsem a bizarrá vált világról szólnak ezek az írások. Hanem a rejtőzködő emberről, az önmagát elhallgattató emberről, aki kimondatlanul is érzi, tudja, hogy a legértékesebbet őrzi meg így: saját emberségét.