Ajax-loader

L. A. Bezimenszkij könyvei a rukkolán


L. A. Bezimenszkij - A ​titkos Barbarossa-dosszié
A ​szerző - neves szovjet történész - célja bizonyítani azt, hogy a németek nem ötletszerűen támadták meg a Szovjetuniót 1941-ben, hanem a fasiszta Németország tulajdonképpen kezdettől fogva erre a háborúra készült. A könyv orosz címének alcíme szó szerint: "Dokumentumelbeszélés", mely azt jelzi, hogy a szerző közvetlen hangnemben, oldott stílusban mondja el véleményét a Barbarossa-terv létrejöttéről. Eközben fontos, sokszor eddig ismeretlen vagy csak szigorúan bizalmasként nyilvántartott dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel és saját élményeivle ismerteti meg az olvasót. A könyv olvasásakor úgy tűnik, hogy egy sokat látott és tapasztalt emberrel beszélgetünk azokról az eseményekről, melyeknek kortársa és szemtanúja volt.

L. A. Bezimenszkij - Martin ​Bormann nyomában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

L. A. Bezimenszkij - Német ​tábornokok Hitlerrel és Hitler nélkül
A ​német militarizmus már két pusztító világháborút zúdított az emberiségre, s ma a nyugati monopoltőkétől újjáélesztve mindent elkövet, hogy harmadszor is megkísérelhesse azt, ami egy emberöltő alatt két ízben nem sikerült neki: háború útján megszerezni a világuralmat. Kik azok, akik ma Nyugat-Németországban vezető szerepet töltenek be az új agresszív tervek kidolgozásában, akik az új imperialista német hadsereg, a Bundeswehr élén, vagy a hivatalos katonai vezetés hátterében - bajtársi összejöveteleken, újságcikkekben, könyvekben, stb. - a legjobban ágálnak az új világégés mellett? Természetesen a német tábornoki kar, azok az emberek, akik a második világháború előtt és alatt tábornoki stráffal a nadrágjukon, de legalábbis tiszti sarzsival a gallérjukon odaadóan szolgálták Hitlert. Akik annak idején a fasiszták minden agresszív lépésének, tettének értelmi szerzői vagy végrehajtói voltak. Vagy nem? Talán a tábornokoknak és védelmezőiknek van igazuk, amikor - hogy tisztára mossák magukat az egyszerű nyugatnémet állampolgárok előtt - azt állítják, hogy nekik semmiben sem volt részük, minden Hitler agyában született, mindenért Hitler a felelős? Elhihető-e, hogy a német tábornoki kar szembenállt Hitlerrel, és tulajdonképpen ellenzett minden embertelenséget, vagy legalábbis távol állt ilyesmitől? Nos, Bezimenszkij nagyszerű könyve leleplezi az "ártatlan" német tábornokokat. Hitler hatalomra jutásában a Reischwehr vezérkarának semmivel sem volt kisebb szerepe, mint a német monopóliumoknak. S a továbbiakban Hitleréknek nem volt olyan akciójuk, amelynek előkészítésében és végrehajtásában a tábornoki karnak ne lett volna tevékeny része, vagy éppen kezdeményező szerepe. S ennek kapcsán érdekes, eddig nem igen ismert tényeket tudhat meg az olvasó Bezimenszkij leírásából. A könyv harmadik része a háború utáni időszakkal foglalkozik, azzal a szereppel, amelyet a német tábornokok - részben a Bundeswehr egyenruhájában, részben mint nyugállományosok a háttérből - az NSZK revanspolitikájában betöltenek. Azok, akik immár két ízben sodorták katasztrófába a német népet, s okoztak mérhetetlen szenvedést az emberiségnek, mit sem tanultak a történelem leckéiből. De mint már annyiszor, most is elszámítják magukat. Ahogyan a könyv utolsó mondata hangsúlyozza: "A Hitler nélkül mesterkedő tábornokokra vereséget mérhetünk és ezt meg is kell tennünk -, mielőtt még sikerülne kirobbantaniuk a harmadik világháborút."

L. A. Bezimenszkij - Hitler ​halála
"Ivan ​Csurakov katona bemászott a melletünk levő bombatölcsérbe, ami mindenféle összeégett papirossal volt teleszórva... - Alezredes elvtárs, innen lábak állnak ki! Elkezdtünk ásni, és két holttestet húztunk ki a tölcsérből. Az egyik férfié volt, a másik nőé, mind a kettő alaposan összeégett állapotban..." Így beszél Klimenko ezredes, a 3. csapásmérő hadsereg 79. lövészhadtestének kémelhárító parancsnoka Hitler és Eva Braun holttestének felfedezéséről. ez 1945. május 4-én Berlinben, a birodalmi kancellária kertjében történt. A könyv félig krimi, félig memoárkötet. Hitlernek és közvetlen környezetének utolsó napjait, öngyilkosságukat, majd tetemeik megtalálását, felboncolását és azonosítását mondja el. Az író, Bezimenszkij, 1945 tavaszán maga is ott volt Berlinben. Szemtanúként szól hát, és szemtanúkat szólaltat meg: szovjet hadvezéreket, felderítőket, újságírókat, filmeseket, kórboncnokokat, stb. A dokumentumok erejébel adja elő a történteket, s egyben sok hamis régi és újabb keletű legendát oszlat el.

Kollekciók