Ajax-loader

Domokos Mátyás könyvei a rukkolán


Domokos Mátyás - Hajnali ​józanság
A ​Hajnali józanság - válogatás a kilencvenes években készült esszéimből és tanulmányaimból. Két nagy fejezete közül az első irodalomértelmezés uralkodó divatjainak az "ellenszelében" született vitairatok gyűjteménye: a kortársi magyar regény lehetőségeiről és lehetetlenségeiről a létezett szocializmus évtizedeiben, a népi-urbánus ellentétről, a posztmodernről, a magyar líra jellegéről, vagy az úgynevezett "Bibó-felejtés második, napjainkbeli hullámáról. A második rész pedig a századelőn élt Cholnoky Lászlótól a nemrégiben elhunyt Baka Istvánig - olyan jelentős alkotókra és műveikre igyekszik felhívni az irodalmunk értékei iránt érdeklődő olvasók figyelmét, akiket úgy érzem, nem tart méltóképpen számon hálás "utókorunk". Mintha a szemünk láttára igazolódnék Kosztolányi egyik Pillantképének rezignált három sora: "Utókor? / Megyünk az úton s elfödi nyomunk a / futó por." A feledés "futó pora" a legnagyobbaknak: Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor, Örkény István, de talán még Mándy Iván, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes művét és kezdi betakarni, akiknek a munkásságáról szó esik ebben a könyvben, élő kortársaink: Tőzsér Árpád, Tandori Dezső és Gion Nándor írói világával foglalkozó tanulmányok.

Domokos Mátyás - A ​porlepte énekes
"A ​halála előtti hetekben meglátogattam a kórházban a költőt, ahol azt láttam, hogy "a szoba sarkához illesztett vajszínű betegágy körül a két fal jó embermagasságig ki van tapétázva színes ceruzával készített ákombákom rajzokkal. Ezek a rajzok valósággal körülölelték az ágyat és a benne fekvő eszméletlen költőt. Mik ezek a rajzok? - kérdeztem. Kiderült, hogy az ápolónők rendre elmesélték odahaza a gyerekeiknek, hogy a _Bóbita_ verseinek a híres-nevezetes költője, Weöres Sándor bácsi a betegük. Ez a hír szétterjedt abban az iskolában is, ahová a gyerekek jártak, s anélkül hogy erre bárki is biztatta volna őket, maguktól elkezdték küldözgetni a kórházba rajzaikat, a rájuk vésett üzenetekkel együtt: "jobbulást kivánva Vörös Sanyi bácsinak, kezicsókolom", s osztály megjelöléssel együtt aláírásaikkal hitelesítették a küldeményeket... a gyerekszívek színes névjegyeit, amelyekből legalább kéttucatnyit számoltam össze. Vajon mi lett velük? Hova tűntek a "szétágazó időben"?" Részlet a kötet utolsó írásából

Domokos Mátyás - A ​metafizikus költészetről
"Egy ​rendkívül érzékeny intellektus vallomása ez a költészeten keresztül önmagáról: "Mindent az irodalomtól kaptam (...), az irodalom adta nekem az egyetlen érvényes, kikezdhetetlen értelmezését a világnak, a létezésnek, az emberi természetnek, az ember külső-belső arcának." A 20. század költészetének, s ebben különösen a magyar költészetnek metafizikai pillanatait idézi, értelmezi, Juhász Gyula, Thomas Hardy, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Jékely Zoltán és mások verseinek továbbgondolásával. Domokos Mátyás halálának második évfordulójára."

Domokos Mátyás - Saly Noémi - A ​régi Magyarország képeslapokon
Reprezentatív ​album, amely körülbelül nyolcszáz egykorú képeslap művészi reprodukciójának felhasználásával mutatja be a második világháború előtti Magyarország hagyományos tájegységeit és városait. Ezek a képek dokumentumerővel és hitellel idézik meg ennek az eltűnt világnak a légkörét, épületeit, az akkori élet jellegzetes színtereit. Az album képeihez a magyar irodalom "szerelmes földrajzának": a klasszikus magyar irodalom költőinek és íróinak az ideillő szövegeit társította a kiadó.

Domokos Mátyás - Ugyanarról ​másképpen
Tartalom Bevezető Próza Epikus ​képzelet és írói bátorság Egy lelki arisztokrata A megtaposott ostor A humor - A teljes igazság A "tervhalmozó" utolsó ítélete Felhám és igazság Találkozás a magyar valósággal - novellák tükrében Vers Lírai életregény - filológiai rejtelmekkel Racionalista költő és modernség Nagyság Gyönyörű-vad futás A senkiföldjén A versben bujdosó kimondhatatlan Collage Ősképlet versben Konok gyurma a világ A mai magyar líra megkísértései Vita Életmű - mérlegen "Népközelítő" vállalkozások A "sorskérdések" sorsa A prózaíró magatartás változása a hetvenes években Nagyhatalmi helyzet vagy versírógép?

Domokos Mátyás - Szembesülés
Domokos ​Mátyás az idén tölti be 75. esztendejét. Erre az alkalomra legújabb kötetében nemcsak azokat az esszéit adja közre, amelyeket a közelmúltban írt és kötetben még nem publikált (többek között Babitsról, Illyésrol, Németh Lászlóról), hanem személyes hangvétellel visszaemlékszik iskoláira, tanáraira, és magáról is ír.

Domokos Mátyás - Lator László - Versekről ​költőkkel
"Gondolta ​a fene" - említi a kötet előszava Arany János sokszor citált szösszenetét, amit a Budapesti Szemlének őt méltató tanulmánya alá firkantott. Az anekdota példázata - melynek valódiságában különben a mikrofilológia ma már kételkedik - világos. Holott: a vers létezéséhez a költő szándékait értő olvasó is kell, aki magában újjáépíti a verset. Kell a magyarázat is. De hát, ki tudja valóban, milyen fájdalmak, örömök, élmények, az élet milyen szeletei szűrődtek be a versbe, miféle inspiráció ihlette, vezette tollát, mi hívta elő képeit, honnan való az indulat, ami dallamának ívét vagy darabos töredezettségét megteremtette - ki tudja: mire gondol a költő? Harmincnégyen felelnek rá a kötetben. A legilletékesebbek: a költők. Új magyar költészetünk egy-egy reprezentatív verséről szólnak, a mögöttes tartalmakról, a verseket meghatározó élményekről. A nem is mindig koncentrált pillanatról - időről, melyben a vers megszületett. Olykor sorról sorra bontják ki rétegeit, fejtik meg a vers titkát - ki, hogyan. Mindent persze még a költő sem magyarázhat meg - hiszen a "minden" maga a vers: a költő "csak" közelhozza a vers testét, fókuszait, áramának ábráját - elmondja, milyen élmények hatására írta, mit akart közölni vele, de ez a csak, ez a kevés: sok. Az esszék formája: párbeszéd. A kötet szerzői, szerkesztői: Domokos Mátyás és Lator László faggatják, vallatják a költőket. Partnerek és társszerzők a beszélgetésformát öltött esszékben. Az ő érdemük is - jártasságuk a lírában, a költők életében, az irodalomban; érzékenységük a vers rezdüléseire-, hogy rejtett, lényeges "titkokat" tudunk meg a versről, a költőről és a korról, melyben megszületett. S hogy ekképpen, a harmincnégy esszéből, mely két mártírhalált halt költő: Sárközi György és Radnóti Miklós egy-egy versével indul - kirajzolódik "az új magyar líra sajátos regénye". Az eleddig páratlan vállalkozás első fóruma a Magyar Rádió volt; a vasárnap reggeli Minden versek titkai címet viselő műsor közölte rövidített formában a dialógusesszéket - melyeknek most a versekkel együtt teljes szövegét kapja kézhez az olvasó.

Domokos Mátyás - Leletmentés
DOMOKOS ​Mátyás LELETMENTÉS 1993-ban egy különösen érdekes sorozatot kezdett el sugározni a Magyar Rádió: a "Műhelytitkok" összefoglaló címmel futó műsort Domokos Mátyás jegyezte, aki hol egymagában, hol pedig beszélgetőtársak segítségével arról kívánt minél alaposabban dokumentált képet nyújtani, miképp is működött az ideológiai szempontok vezérelte irodalompolitika a "létezett szocializmus" negyven esztendeje folyamán. (A műsor megszerkesztett szöveganyaga aztán a kecskeméti Forrás folyóiratban is hónapról hónapra napvilágot látott Műhelytitkok a közelmúltból címmel.) Irodalom- és társadalomtörténeti értelemben egyaránt fontos vállalkozás volt ez, amelynek személyes fedezetét az adta, hogy a műsor gazdája több mint három évtizeden át dolgozott a Szépirodalmi Könyvkiadóban, hosszú-hosszú ideig osztozott tehát a szocialista lektorsors Grendel Lajos által megfogalmazott s az Előszó is idézte internacionalista paradoxonában: igaza lehetett, de hatalma, befolyása alig. Igen bölcs döntés volt a külön-külön elhangzott, megjelent darabokat kötetbe gyűjteni, mert így nem csupán egy-egy (többnyire ma már klasszikusnak számító) mű hányatott sorsa, egy-egy írói, költői pálya tartós elakadása tárul föl az olvasó előtt, hanem, kiderül a nyilvánosan mindig tagadott, valójában végig folyamatosan működtetett cenzúra mechanizmusának szívós kontinuitása is. Lényegében a könyv szerkezete a feltételrendszernek ezt az alakváltó állandóságát illusztrálja: azt a két verskötetet (Jékely Zoltán: Álom; Lator László: Őserdő), amelyekről először esik szó, még az 1948-ban fölállított, majd hamarosan megszüntetett Országos Könyvhivatal ítélte megsemmisítésre (eredeti formájában egyébként egyik sem támadt föl azóta sem), de az eljárás, a módszer, az érvek minősége ugyanaz maradt akkor is, amikor Kiadói Főigazgatóság lett a fölöttes hatóság neve, s az ötvenes évek derekén Kodolányi János Boldog békeidők című regényének kéziratáról vagy Berda József Babér és olajág címmel összeállított versválogatásáról kellett döntenie. Különösen megszaporodtak a cenzurális akadályok az ötvenes-hatvanas évek fordulóján: olyan művek kényszerültek ekkortájt hosszú veszteglésre, mint például Pilinszky János később legendás hírűvé lett Harmadnapon című kötete, Weöres Sándor Tűzkútja, Déry Tibor börtönben született negatív utópiája, a G. A. úr X.-ben, Hernádi Gyula és Szász Imre második regénye (Kiáltás és kiáltás - eredeti címén Az ég bútorai -, illetve Gyertek este kilencre), vagy ha különböző szerencsés véletleneknek köszönhetően át is csúsztak a szűrőn, mint például Fodor András Józan reggel című kötete, akkor kíméletlen kritikai sortűz fogadta őket. A cenzori éberség később sem lankadt; Domokos Mátyás Tandori Dezső második verskötetének sorsát idézi föl a hetvenes évek, Galgóczi Erzsébet: Vidravas című regényének hányattatásait a nyolcvanas évtized gyakorlatának demonstrációjául, hogy aztán a Németh László életműsorozat történetével, s benne a Sorskérdések kiadásának húszéves halogatásával ismét "hosszmetszetben" illusztrálja az enyhülés és szigorodás periódusváltásai mögött a tartalmai állandóságot, a pártirányítás egyeduralmát. Kitűnő könyv.

Domokos Mátyás - A ​pályatárs szemével
Domokos ​Mátyás "négykezes tanulmányoknak" nevezi a kötetében olvasható beszélgetéseket, eszmecseréket, amelyeket mai irodalmunk fejlődéséről (és fejlődészavarairól), irodalmi és - ezzel összefüggésben - társadalmi életünk alakulásáról folytatott 27 költővel, íróval, filmalkotóval - a felvetett kérdések illetékes szakembereivel. A beszélgetések harmadik, láthatatlan résztvevője pedig maga az olvasó, aki továbbgondolhatja, továbbvitathatja az olvasottakat, s az eltérő véleményeket személyes ítélőmérlegére helyezve kialakíthatja a saját felfogását. Cseres Tibor: Az író számára igazából nem létezik taktikai meggondolás. Csurka István: Új világképet kellene felrajzolni: ez volna a feladat. Minden nemzedéknek ez a feladata. Ennek a felrajzolásához csak meggondolások nélkül lehetnek hozzáfogni. Garai Gábor: Elkötelezett költő, közügyekben érdekelt költő általában csak akkor lehet tisztességes, ha hiányérzeteit fogalmazza meg. Hernádi Gyula: A groteszk, a parabola sok mindent kifejez, csak azt az aktuális és lényegi ütközést nem fejezi ki, amelyben a színház közönsége nyakig benne él. Illyés Gyula: A szellemi élet a XX. század közepe óta nem tud belelátni a politika szövevényébe úgy, mint kívánnánk. Semmi más nem marad így számunkra, mint egy erkölcsi magatartás: percenként megmondani azt, hogy mit tartok én, úgy is mint szépíró, jónak, mit tartok rossznak. Karinthy Ferenc: Már a regényeket, a történelmet is így olvasom: mindig az üldözött, a vesztes oldaláról. Nemes Nagy Ágnes: Az a szerencséje minden jó versnek, hogy sohasem értik meg őket teljesen. Páskándi Géza: Én moralitás nélküli esztétikumot nem ismerek. Pilinszky János: A költő viselje el korát, olyan alázattal, mint Beethoven. Tandori Dezső: Minden költő - több ezer éves személy. Vas István: Költői és általában irodalmi szabadság tekintetében az ember elvben nem elégedhetik meg kevesebbel, mint a teljessel, tehát az a kívánatos, hogy a költő szabadságát ne nyirbálja meg semmi... Mi a költői szabadság? Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Weöres Sándor: Az értelmetlen vers: egy rendezettebb, egyszerűbb, áttekinthetőbb világ iránti nosztalgia.

Domokos Mátyás - Kortárs ​magyar irodalom - 1945-1990
Két ​történelmi határkő - ha tetszik, két rendszerváltozás - közötti négy és fél évtized hazai magyar irodalmának reprezentatív igényű áttekintése a Domokos Mátyás válogatta antológia. Kortárs irodalmunk egyik legfölkészültebb, legavatottabb ismerője úgy szerkesztette meg a rövid életrajzi-pályakép bevezetőkkel kiegészített szöveggyűjteményt, hogy az egyrészt legyen autentikus lenyomata a történelmi jelenidőt hordozó életet tükröző irodalomnak, másrészt - az irodalmi modernség felől tekintve - a lehető legtöbb fölfogásbeli, irányzati, stiláris, műfaji oldaláról adjon áttekintést kortárs irodalmunkról. Összesen ötven író, költő, drámaszerző került a válogatásba, bemutatásuk sorrendjét születési évük - és nem pályakezdésük vagy kibontakozásuk ideje - adja. Szinte minden jelentékeny irányzat szerepel a válogatásban: a klasszikus Nyugat-hagyományoktól (Áprily) az "újholdasokon" át (Nemes Nagy Ágnes) az irracionalitásban létfilozófiát fölmutató modernségig (Bodor Ádám). Az idézett művek (vagy részleteik) nem föltétlenül egy-egy alkotó legismertebb írásai, sokszor a szerkesztő elgondolása szerint az életmű belső logikájának tengelyében állók. Persze jónéhány alkotó ismert antológiadarabnak mondható munkájával szerepel (Déry Tibor: Szerelem; Szabó Lőrinc: Tücsökzene; Illyés Gyula: Bartók; Koszorú; Egy mondat a zsarnokságról; Ottlik Géza: Iskola a határon; Juhász Ferenc: A tékozló ország stb.). Több írásmű azonban még közelről sem tananyag vagy ajánlott olvasmány. A válogatás kiterjed a líra, az elbeszélés, a regény, a dráma, a memoár műfajára olyan korszerűnek mondott beszédmódokig, mint Határ Győző vagy Szentkuthy Miklós prózája, Tandori Dezső képversei. A gondos összeállítás - a kortárs "határon belüli" magyar irodalom fontos kalauza, és nem csak "középiskolás fokon".

Kollekciók