Ajax-loader

Mészöly Miklós könyvei a rukkolán


Mészöly Miklós - Vadvizek
A ​89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Mészöly Miklós életműsorozatában a Vadvizek című elbeszéléskötet, amely a szerző első köteteként látott napvilágot éppen 70 éve Pécsett, a Várkonyi Nándor vezette Batsányi Társaság kiadásában. A Vadvizek 1948 óta most jelenik meg másodszor, változatlan kiadásban, így a később átírt Koldustánc című híres novellájának most az ősváltozatát is olvashatjuk a könyvben, amelyhez a sorozatszerkesztő, Szolláth Dávid írt utószót.

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála
"Van ​ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni - nem találok jobb szót vagy képet, de Bálint esetében ez nem is hasonlat csupán -, egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is." (Részlet a regényből)

Mészöly Miklós - Az ​elvarázsolt tűzoltó-zenekar és más mesék
Mészöly ​Miklós gazdag mesetermésének, magyar és külföldi népmese-feldolgozásainak jó részét tartalmazza a válogatás. A Virágok beszélgetése című ciklus az író saját meséit foglalja magába. Sokszínű, kalandos, jelképekben és látomásokban bővelkedő, bizarr légkörű mesék váltakoznak itt népmesei hangú írásokkal. Kevésbé ismert magyar népmesék gyűjteménye a Hajnalfia című rész, míg A párductekintető Fidda meséi a zord északi országok hűvös-homályos-sejtelmes erdeiből a színes, vidám, romantikus Délre és az indiánok világába viszik az olvasót. A kötetet Egyed László illusztrációi díszítik.

Mészöly Miklós - Sötét ​jelek
A ​20. századi magyar irodalom mesterének elbeszéléskötete először és mindeddig utoljára 1957-ben látott napvilágot, hatvankét év múltán most jelenik meg újra az író életműsorozatában. A Sötét jelek írásai, köztük mesékkel és két kisregénnyel, már megelőlegezik a később kibontakozó egyéni írás- és látásmódot. A címválasztás nem véletlen, a fiatal Mészöly háborús elbeszéléseiből, a háború utáni kaotikus magyar világ képeit felvillantó és a hatalom tapasztalatának "sötét jeleit" feltérképező írásokból áll a kötet, s mindegyik történet feszült, izgalmas dramaturgiával építkezik. Az elbeszélt események minden pillanata valamiféle érzékileg felfogható irracionalizmussal ütközik, ezért a korszak hivatalos ízlésének Mészöly írói világa elfogadhatatlannak bizonyult, s a szerző számára tíz év kényszerű szilenciumot eredményezett.

Mészöly Miklós - Műhelynaplók
Mészöly ​Miklós (1921-2001) Műhelynaplóinak jelen kiadása a szerző kéziratos hagyatékában található, 1948 és 1988 között keletkezett, nem publikált noteszek, füzetek, határidőnaplók anyagát tartalmazza. Ezek a szövegdokumentumok a szerző munkásságának szerves részei. Nem tartalmaznak semmilyen személyes megnyilatkozást, tehát egyik sem áll kapcsolatban a magánélet tényeit vagy a magánszemély és a közvetlen környezetét érintő emlékek, feljegyzések dokumentálási módjaival, műfajaival. Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói. A szerzői előmunkálatok korpuszához tartozó szövegek szakszerű feldolgozását és mostani közzétételét e belátások indokolják.

Mészöly Miklós - Esti ​térkép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Megbocsátás ​/ Merre a csillag jár
Mészöly ​Miklós életműsorozatának ötödik kötete két olyan hosszú elbeszélést emel ki a hatalmas oeuvre-ből, melyek a nyolcvanas évek magyar prózájának jelentékeny állomásai voltak. A Megbocsátás 1984-ben önállóan, a Merre a csillag jár az azonos című elbeszéléskötet egyik darabjaként 1985-ben jelent meg. Ami a két szöveget irodalomtörténeti jelentőségükön túl egy kötetbe rendezi, az talán a titokzatos szakrális jellegük, szertartásszerű poétikai megszerkesztettségük.

Mészöly Miklós - A ​hiú Cserép-királykisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Párbeszédkísérlet
Szigeti ​László az 1992-ben magyar nyelven is megjelent Zsebcselek című interjúregényében a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal életét és munkásságát mutatta be. Legújabb könyve a 20. századi magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotójával, Mészöly Miklóssal készült mélyinterjúját tartalmazza. Mészöly Miklós művei a magyar próza realista hagyományait a posztmodern felé tágítva sajátos írói szemléletet és világképet vetítenek elénk. S bár a beszélgetés gerincét a mindennapi élet, a művészet és a társadalom gondolati-filozófiai igényű megközelítése képezi, az író legkiemelkedőbb művei genezisét kutatva a kérdező kitartó faggatózásai eredményeképpen, ha mozaikszerűen is, de feltárulnak Mészöly Miklós magánéletének eseményei, a műveiben csak nagyon nehezen tetten érhető mozzanatai is. E rendkívül izgalmas párbeszéd a második világháború utáni magyar próza egyik iskolateremtő alkotója műveinek értelmezéséhez nyújt kitűnő fogódzókat.

Mészöly Miklós - Bolond ​utazás
"Utazz, ​kedves utazó, hiszen mit tehetnél mást. A ráfordított időt pusztán kényszerűségből is a jobb perceid közé fogod számítani, hálával a veszedelmekért, melyek egyedül képesek fogékonnyá tenni az iránt, aki lépteinket irányítja." A novelláskötet a Mészöly Miklós életmű-sorozat 13. darabja.

Mészöly Miklós - Séta, ​évgyűrűkkel
Poszler ​György mondja Szederkényi Ervin emlékére írott soraiban, hogy „a férfiévek mélyén... nagy barátságok ritkán szövődnek". A Séta évgyűrűkkel című levelezésgyűjtemény azonban épp egy ilyen kései barátság lassú és figyelmes megteremtését beszéli el. A két levélíró férfiú egyike a huszadik századi magyar irodalom nagy hatású prózaírója, másika pedig 1964 és 1987 között a pécsi Jelenkor folyóirat - túlzás nélkül - legendás főszerkesztője. Mészöly Miklóst bizonyára nem kell bemutatni az olvasónak, Szederkényi Ervin életműve azonban nem a könyvtárak polcain elhelyezett kötetek sorából lehet ismerős, hanem a Jelenkor huszonhárom évfolyamából. Kettejük levelezése mögött körvonalazódik nemcsak a személyes kapcsolat elmélyülésének története, hanem egy ma már irodalomtörténetinek számító korszak háttere is. Jelen kötet nem vállalkozhatott kettejük teljes levelezésének kiadására, hisz az a kultúrpolitikai kor - amelyben mindketten arra tettek kísérletet, hogy a tisztesség ösvényein maradva tegyék láthatóvá azt, ami az adott társadalmi-politikai közegben értéktelennek, tehát méltatlannak ítéltetett - nem kedvezett az őszinte és nyilvános beszédnek, s a levelezésből vélhetően szándékosan nem őrződött meg minden darab. Ezért, hogy a levelekből kirajzolódjék az elbeszélés, tájékoztató jegyzetek és utószó segítik a „nyomjeleken" közlekedő olvasót. A kötet függelékben közli a Magyar Tallózó című művelődéstörténeti sorozat- amelyről sok szó esik a levelekben - némely fontos dokumentumát, amelyekből kitűnik a szerkesztők, így az ötletgazda Mészöly Miklós, nagy szabású terveinek szándéka, s eltávolításuk története a szerkesztőbizottságból.

Mészöly Miklós - Wimbledoni ​jácint
"A ​fiúnak sztárhíre volt ifikörökben. Még időben ő is túllépett a gimnáziumon, abbahagyta, és egy vegykiszerelő vállalathoz járt be a szabad idejében. Igazában csak a BKTE-ben érezte otthon magát. Megbabonázta a hengerelt vörös salak, a fehér csíkok választékossága, s a vadszőlővel befuttatott drótháló gettókalitkájában még a jácintnak is más illata volt. Elvetélt labdák gurultak a kerekes labdagyűjtő kosárból, de ha ő vette kézbe őket, egyszerre más rendbe állt össze a világ. Kiderült, hogy a gettó odakint van."

Mészöly Miklós - Az ​istálló
"A ​kisepikai forma az elmúlt öt évtized során Mészöly prózakoncepciójának megfelelően sokféle transzformáción esik át. Fokozatosan eltávolodik a novella hagyományos, terjedelmesebb, zártabb, feszesebb műfajváltozatától, és a történet, rövidtörténet, prózaszöveg hagyománytalan alakjában jelentkezik. Egyfelől szűkszavúbb, töredékesebb, kihagyásosabb, vázlatosabb lesz, vagy morzsákká, chipekké tömörül, másfelől visszanyúl a történetelvű anekdota s a még régiesebb beszély oldottságához. Mindkét út a moderntől a posztmodern felé mozdul el, az egyik minimalizálódást, a másik szövevényességet eredményez, szokatlanul új időtudatot érvényesít, s ennek megfelelő szerkezeteket hoz magával." Thomka Beáta

Mészöly Miklós - Családáradás
A ​kisregény egyike azoknak a műveknek, amelyekből összerakható a szerző dunántúli mitológiája. "A régi olvasói kedv... Dickensnél, mondjuk... Micsoda öröm töltötte el az embert, ha a fejezetek élén egy címet látott és nagyjából sejtette, hogy mi is fog történni a már ismerős figurákkal. Ujabban - megint - nagyon fölmelegítik a szívemet ezek a régi dolgok. De visszanyúlni hozzájuk csak szervesen - gyökeresen másképp - lehet. Például lóg a falon egy realista kép. Csupán abban különbözik minden realista képtől, hogy az egész - mondjuk - baltól öt centit ferde. Hát ez a ferdítés, ez az öt centi - ez a pokolian nehéz. Ami nem csoda, mert ez az öt centi vagyok én, vagyunk mi, a mi századunk." (Részlet egy interjúból)

Mészöly Miklós - Sutting ​ezredes tündöklése
A ​kötet öt terjedelmesebb novellát, kisregényt válogat egybe a szerző „középső” korszakából, a hetvenes-nyolcvanas évekből. A linearitás megszüntetésének, merész szüzsés eljárások és az archaikus nyelv használatának, a történetmondás új szintű gazdagításának kora ez: a Mészöly-ouevre-re nézvést is jelentős összeállítás egy kísérletező és termékeny periódust jelenít meg.

Mészöly Miklós - Volt ​egyszer egy Közép-Európa
"Volt ​egyszer egy Közép-Európa? Kikelet, zimankó, néhány rongyos vitéz a tüskekalyibában, kik már rég elfelejtették a nevüket, s kiknek mi is elfelejtettük a nevét. Mossa az ülepüket a szőke Duna, s mindezt bevilágítja a hold, alatta üszkösödő templom. A szurdikokban századosan felgyűlt penész és natúr genny, felhősödés esetén lakkozott kosszarvsötét. Mondják, hogy harmadfél nap van hátra az ítéletnapig, utána feltámada, és meghala végleg. A könyv egyik regöse, aki kémlelőnek képzelgi magát végtelen poroszkálása során, fakó foszlányokról beszél, nagy esők évadján. Ő már rég nem nomád lovas, csupán csoszogó. Lábán kocódik a lánc, s a kísértet hozzá a lassúdad országos eső koppanásai szolgáltatják. S mikor meggyújtatik az 1526 emlékgyertya - hun válaszul, hun vigasztalásul -, benépesülnek a terek emberekkel, kik közül némelyik olyan németséggel beszélnek, mit csupán egy görög-zsidó ért meg, aki kunsági pásztorokkal alkuszik örményül, mely pásztorok viszont török szavakat kevernek a magyarba, hogy a cseh városbíró legényét megtévessék. És reng a búzatábla, és kergeti a szél a boszorkánykereket. Volt egyszer egy Közép-Európa? Itt csak az eshet meg, ami megesik. S a gond éppen az, kinek hogyan lehetnél szolgája, hogy rab kedvteléseidnek szabadon örvendezhess a tágaska kalodán belül. S közben az eperfás utak alagútjaiban ilyen kiáltás hallatszik: "Vigyázó! Meddig tart még az éjszaka?" S az alagút másik végéről kiáltják a választ: "Eljön a reggel, de még éjszaka van, jertek el újból!" Máskülönben olyan csend uralkodik, melyben a haraszt várja csupán, hogy megfújja a szél. S a regös teszi, amit tehet: jegyezget, mint porba a földre tört ágvég. Közép-Európa jószerivel nem volt még, csak lehetne talán egykor, ha talpából kinőne a gyökés. Ami volt eddig, az után odakívánkozik a kérdőjel. Ez a könyv is így olvasandó. Elejétől haladva a végéig, ahogy az alagút vezeti az embert. Hogy hová? Mesélik, hogy az Üveghegy aljában egy csecsemő fekszik, és nézi a napot... Az Üveghegy aljában egy vénséges vénasszony ül, és nézi a napot... Az Üveghegy aljában a nap tűzi az üres homokot... - Az alagút túlsó oldaláról mégis úgy szól az üzenet, hogy "eljön a reggel... jertek el újból!" Mégis ilyen nagy lehetne a költészet hatalma?"

Mészöly Miklós - Ballada ​az úrfiról és a mosónő lányáról
A ​novellák színhelye többségében most is, mint Mészölynél olyan gyakran, Pannónia, a szépséges dunántúli táj. Történetei sokszor fonódnak családja köré, a krónikák és legendák, a szájhagyományok világába: a jelenben a múltat és a félmúltat, a múltban a jelent írja. A gyökereket. A kicsi, de szépségtől, kedvességtől, szerelemtől izzó ómamát, aki matrónakorában is elevenen őrizte egykori gáláns kalandjainak emlékét, őrizte minden sejtjében adakozó lányságát, s akinek bolondozó, gavallérokat hódító, játékos kedvével mindig józan-erélyes, energikus előrelátás vegyült. A családi történetek régről jött meleg-kedves szálai dermesztő közelmúltunkban csomózódnak össze, az ötvenhatos forradalmat követő jegyes diktatúrában. Azon a télen akasztják fel a család egyik késői leszármazottját, akit ballonkabátos férfinak neveznek el, akik csak látásból ismerik. E történethez az írónak is köze lesz... A Sió völgye, az író szülőföldje, a gyönyörűséges pannon táj mellett más tájakat is látunk, s mint mindig, ezúttal is kíméletlenül éles fényben. Koszos vonatfülkéket és latrinákat, temetőket és restiket, viskószerű házakat és pincéket. Negyvenhat videoclipje rövid történetekben világít át élesen karakterizált életeket és sorsokat; lecsavart lánggal égő kisemberek seregét az ingyenkonyhák vagy büféasztalok mellett, koldusokat, vagy gonddal és boldogsággal sűrűsorsú falusi asszonyokat; egy pillanat tört részében megmutatkozó egymást szerető vagy csak egymást figyelő, egymásra irigy szerencsétlen zsákutcás életeket. Az abszurd álmokba torkolló rövid történetek szürrealista fantáziával és pontos, aprólékos realizmussal íródtak.

Mészöly Miklós - A ​tágasság iskolája
Tanulmányok ​irodalomról, zenéről, filmekről. Tanulmányok különféle művészi irányzatokról. Tanulmányok, melyek egyetlen műalkotás organikus közegét, belső mechanizmusát követik. Esszék a művészet megvalósított és lehetséges funkcióiról. Ösvények, csapások kutatása, ahonnan éntudatunk, létérzékelésünk, művészetszemléletünk felzárkózhat - vagy ahonnan szembeszegülhet - új, tudományos világképünkhöz, mely földrengés erejével rázta meg biztonságos, statikusnak hitt világszemléletünket. A szintézis kereséséről a tonalitás és atonalitás "közérzete" között: az elektronikus zenéről és Bartókról. A magyar Szisziphosz-mítoszról: Madáchról, Camus vízióinak dermesztően forró szépségéről. Corneille időszerűségéről. A szépség monstruozitásáról és zsákutcájáról Krúdy írásaiban. A "kegyetlen művészet" létéről, jogosságáról és abszurditásáról: magától értetődővé teheti, ami ellen lázítani, amivel szemben sokkolni akart. Esszéi: felfedezések. Mintha elsőként pillantana meg egy művészi objektumot, olyan kíváncsian, friss intenzitással fogja fel esztétikai, emocionális gondolati anyagát. Figyelme sokirányú, pontos és intuitív, a részleteket hűségesen követi, "tudja", amit az egész koncentráltan sugalmaz. A gondolkozás, a felfedezés izgalmas új ösvényeire kényszeríti az olvasót. Nem ítéleteket fogalmaz, hanem gondolatokat és kérdéseket, írásainak sűrű fénye lesöpri az előítéletek, az előregyártott, "kész", konvencionális meghatározások porát. Hűvösek és lobogóak Mészöly esszéi. Az absztakciók közegében mozdulatai biztosak, pontosak - makacsul, elszántan következetes. Élményeit, következtetéseit a végsőkig kifeszíti, de az állításokból, a logikai futamokból nem hagyja el a kérdőjeleket sem. Következetes kérdező. Esszéi az alkotó műhelyproblémái, műhelymunkái is. A művészitől nem választja el az ember általánosabb ügyeit: a morált, a külvilágot, a történelmet. Az ember és világ titkait kutatja: minél többet kimondani, megfogalmazni, napfényre hurcolni, elhódítani a homályból azt, ami kimondásra, napfényre vár.

Vancsó Zoltán - Mészöly Miklós - Szándéktalan ​fény / Unintended Light
Vancsó ​Zoltán legújabb képanyagában képzeletbeli utazásra invitálja nézőit. A sorozat a leszállással kezdődik, a felszállással ér véget, azonban az első képek láttán világossá válhat számunkra: nem egy konkrét utazásról van szó, hiszen a fotók a világ különböző tájain készültek. Nem a helyszín és nem is egy konkrét, bemutatni szándékozott társadalmi vagy kulturális jelenség, megfigyelt sajátosság az, ami egybefűzi a felvételeket, hanem az a már-már fogalommá vált „vancsós” tekintet, amely a látható valóságot újrateremti, új összefüggésekben láttatja. (Böröczfy Virág)

Mészöly Miklós - A ​negyedik út
Mészöly ​Miklós életműsorozata nagyrészt az ő 1995 nyarán összeállított kötet-tervezetei szerint jelent meg eddig. A mostani kötettől kezdve azonban el kell térnünk tőle, különösen a tanulmánygyűjtemények esetében. Sem a mostani, A negyedik út, sem az ennek folytatásának is tekinthető Magyar holmi válogatása valójában nem készült el, Mészöly csak megjelölte, hogy miként képzeli el szerkezetüket. Válogatásának alapja az 1990-ben Szombathelyen megjelent A negyedik út című gyűjtemény – ezt metszi két kötetté az életműkiadás tervezete, megjelölve, hogy a második részt kiegészítené az azóta eltelt évek válogatott publicisztikájával. A negyedik út eredeti kiadása a legmostohább sorsú tanulmánygyűjteménye: megjelenésekor a példányok jó része raktárban maradt s szinte elfelejtődött, alig lehetett lehetett hozzájutni; s csak évekkel Mészöly halála után jutottak el az eredeti kiadás előkerült példányai, új borítóval, új kötésben, de változatlan formában a könyvesboltokba (ezért némiképp félrevezetően második kiadásként). Az írások közül néhányat Mészöly ugyan annyira fontosnak érzett, hogy utolsó válogatásába is fölvette (vagy más, meg nem valósult kötetekbe tervezte fölvenni) őket; mások újraközlésétől viszont eltekintett. […] Kétségtelen, hogy rengeteg továbbgondolásra érdemes ötlet és megfontolás van bennük; mai szemmel olvasva azonban főleg két szempontból tarthatjuk őket fontosnak. Egyrészt immár három évtized távolából valóban a kort jól jellemző dokumentumok – kutatóknak s újabb generációknak. Másrészt azonban mára mintha fölerősödnének azok a szálak, amelyek a szépírói életműhöz kötik őket: mintha a nagy történelmi fikciós novellák (az életműsorozat Pannon töredék című kötetében megjelent írások s a Családáradás című regény) háttéranyagául szolgálnának.

Mészöly Miklós - Sólymok ​csillagvilága
"A ​Magasiskola a magyar próza ritka metszésű darabja, melynek mintáját mintha az arisztotelészi mérték igényében kereshetnénk. Bármely minimális elemének hiánya, de többlete is összeroppanthatná az arányokat." (Thomka Beáta) "1956 nyara! Egy nyár - izzásig feszült létszünet, várakozás és felkészülés baljós idillje. Egy este váratlanul felhív a barátom, s azt kérdezi, nem volna-e kedvem meglátogatni az ohati kísérleti solymásztelepet (az egyetlent az országban), ahol jó ismerőse a vezető fősolymász? Egy- vagy másfél hetes kiruccanásról fenne szó, s tőlem függ, mennyire futja a türelmemből, időmből. Nem sejthettem még - legalábbis biztosan nem -, hogy hamarosan egy másfajta beavatásra is megjön a meghívás; a forradalom "röpte" mentén. Közép-európai "véletlen", hogy a két beavatás, onnét a szédítő magasságokból nézvést, és mélyebb áramlataik logikáját tekintve - nem is olyan nagyon különböznek" - írta a szerző a Magasiskola keletkezéstörténetéről 1995-ben. Meg kell szokni az állandó szelet, az árnyéktalanságot; ha akarsz, kilométereket nyargalhatsz lóháton, mégsem érzed úgy, hogy megérkeztél valahová; a pusztai égbolt bezár, mint egy fényketrec; mintha billiówattos lámpa tűzne a szemedbe, folyton a nyomodban van, mindenütt megtalál; ennyi erővel cellában is ülhetnél, rács mögött, ott egy százas körte ugyanezt megteszi; ha legalább látnál valakit a közelben, aki hozzád csatlakozik, megszólít, akkor eltökélhetnéd, hogy néma maradsz - de sehol senki, sehol egy ember. Vallani fogsz.

Mészöly Miklós - Film
Egy ​Öregember és egy Öregasszony sétál a Csaba utcában. Lassan, kötelességszerűen, csoszogó léptekkel mennek, ki tudja, már hányadszor ugyanazon az útvonalon. A történelem megkövesedett darabjai ők, múltjuk összemosódik a tárgyak, a házak, a kövek múltjával, amelyek között élnek. Emlékezniük kellene, de ki tudja, hogy emlékeznek-e? Pedig a jelenben benne van a múlt. A Csaba utca környékére a képzelet és az emlékezés rávetítheti a hajdani szőlőskertek, présházak, álmos vendéglők képét, pontos helyszínrajzot is találhat a sarki étterem falán függő légypiszkos rézkarcban, amely a Ferenc József-i évek "békebeli" hangulatát árasztja. A hajdani helyszín aztán megelevenít egy furcsa, hatvan év előtti történetet, egy különös bűnügyet, amely itt, a városmajori szőlőkben játszódott le, 1912. május 23-án a "véres csütörtökön"...

Mészöly Miklós - Merre ​a csillag jár
Mészöly ​elbeszélései mitologikus példázatúak. A felvillantott és szétterített pillanatú múltat ezért érezzük jelennek és jövőbe szólónak. Egy család mitológiája vagy a múltat, történelmünket meghatározó magyarságé? Mikor, hogy: különféle vegyületben mind a kettő. A szereplők a történeteken némi eltéréssel vissza-visszatérnek. Az elbeszélések - egymástól távolról lehúzott szálai - olyan vékony-erősek és olyan finom-pontos mintákba szövődnek, mint valami végtelen magasságba nyúló pókháló - középponttal és középpontokkal. Az éles rajzú történetekben mégis annyi melegség van, amennyit a vér ad a testnek, vagy akár - hogy az Anyasirató-t időzzük: egy róka bundája, egy rókaprém melege. Hiába tudjuk egy-egy hősének, a történet egy-egy mozzanatának sokféle szimbolikus és mitológikus jelentését: Mészöly - az ő szavaival szólva - azt is érezteti, hogy csak "becserkészi" az "így volt", "így van" titkait, csak közelébe enged sokfelől: fel nem fejti. Annak bennünk kell tovább dolgoznia. Körénk rakja olykor a tárgyi világ egy-egy nyugtalanító, jelentéssel teli részletét - akár egy deszkaszálat, egy macskaköves utcát, egy sötétbe hasító fénynyalábot vagy a szoros körben éjszaka fejüket egymáshoz dugó lovakat, a mereven ránk bámuló macskákat - irásainak jelentése pontosan fel nem fejthető. Talán csak egyet tudunk biztosan, hogy titok van itt: megértetendő. És hogy ez a titok a halál felé mutat.

Mészöly Miklós - Pannon ​töredék
A ​könyv Mészöly Miklós beosztását követi. A Pannon töredék, a Térkép Aliscáról, a Balsejtelem lüktető pontocskái, az Anyasirató, a Nyomozás (1–4), a Történet és a Magyar novella című szövegeket tartalmazza. „Mészöly Miklós 1995 nyarán állította össze életműkiadásának tervezetét (…) Különböző gyűjteményes köteteit, válogatásait látva szembeötlik, hogy mindig új meg új összefüggéseket igyekezett találni a már elkészült szövegek között, joggal gondolva, hogy egyvégtében olvasva írásait, az egyes motívumok, újbóli felbukkanásukkor, erősítik a hasonló szöveghelyek hatását, hogy bizonyos munkák részletei mintegy folytatódnak egy másikban, bujtatva vagy nyilvánvalóan, de mindenképp jól érzékelhetően, ha ezt az eredetileg nem szándékolt, ám mégis meglévő mögöttes rendet a minden alkalommal újrarendezett ciklusok világossá teszik az olvasó számára.” (Részlet Wilheim András utószavából)

Mészöly Miklós - Az ​én Pannóniám
"Most ​a szűkebb hazáról, az én szűkebb hazámról lenne szó. A kötet anyagát illetően nem akarok itt nyomtatott újdonságokkal szolgálni (kívánom ezt tenni a még tervezett néhány más kötetben) - a furfangosságom itt is csak annyi, amennyit a kalauzoló válogatás szempontjai újdonságként kínálnak. Azt a Dunántúlt, Pannoniát szeretném fölidézni, ahogy egy rokon és kedves arcot tapintunk végig a sötétben az ujjbegyünkkel - az eltűnt és egyre homályosuló históriai időben. Táj, lélek, gondolkodásmód, érzelemhullámzás érzékenység és érzékeny barbárság sajátos ötvözetéről szeretne hírt adni ez a könyv, lehetőleg minden mást kiszűrve a hangulatképből, ami elkalandozik ebből a szűkebb világból."

Mészöly Miklós - A ​pipiske és a fűszál
A ​legkisebbeknek mesélni - ez a legnehezebb. Vagy legalábbis egyike a legnehezebb írói feladatoknak. Egy sereg ritka írói tulajdonság kell hozzá. Természetes gyermeki játékosságtól az első ízben való tapasztalás felfedezői frissességéig. A beszédmódban pedig egyfajta tartalmas leegyszerűsödés, ami mindig többet mond a köznapi szóval, mint amit vele mondani szoktunk. Mészöly Miklós ennek a nehéznek a példaszerű művésze. Kicsiknek való történetei szóljanak bár a vadászni indult ujjakról, az állatok beszélgetéséről vagy arról, hogy miért nem beszélnek a halak, mindig is többről szólnak, mint amiről szólnak; mindig beléjük van rejtve valamilyen gyermekien egyszerű és tiszta lírai felfedezés - valami a valódi költészetből -, amely ugyan más-más fokon, de zavartalan gyönyörűséget ad a mesehallgatónak és a mesefelolvasónak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A pipiske és a fűszál Reich Károly színes illusztrációival Mészöly Miklós gazdag meseterméséből a kicsiknek való írásokat emeli ki és teszi ismét hozzáférhetővé.

Mészöly Miklós - A ​pille magánya
A ​pille magánya a Jelenkor Kiadó első könyve volt 1989-ben. Mészöly Miklós az 1995-ben megkezdett életműkiadás számára huszonkét kötetbe rendezte írásait. E beosztás szerint az első kiadásban közreadott néhány írás más kötetbe került át, A pille magányának terjedelme azonban több mint kétszeresére bővült az időközben közreadott, illetve máshonnan áthelyezett darabokkal. Az új kiadást, Mészöly Miklós zenéről, filmről, képzőművészetről, irodalomról, pályatársakról, saját alkotói attitűdjéről szóló írásainak eddigi legteljesebb gyűjteményét a kiadó 500. könyveként adjuk közre.

Mészöly Miklós - Reggel ​a tanyán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Idegen ​partokon
Mészöly ​Miklós életmű-sorozatának e kötete az ötvenes és hatvanas években íródott elbeszéléseket tartalmaz, amelyek az életmű belső logikáját követve, a szerző szándéka szerint kerültek együvé. Az elbeszélések közül három a Volt egyszer egy Közép-Európa című válogatásban, a többi az Alakulások című kötetben jelent meg utoljára.

Mészöly Miklós - Megbocsátás
"A ​vonat már rég kifutott az állomásról, a hosszan kígyózó füstcsík ottfelejtette magát a levegőben. Az lett volna valamilyen győzelem, ha ez a füstcsík nem foszlik szét, továbbra is ott marad a városszél fölött, ott érik az évszakok, túléli a képviselő-választást, a fővárosból érkező „filléres” vonatokat, a búcsúkat és Porszki úr temetését. Ha belesimul az égbolt visszatérő mindennapjaiba. Volt is remény erre, mert még este nyolckor sem foszlott szét, feltűnés nélkül a helyén maradt, mintha puszta felhőalakzat volna, mely olyan döntésre jutott, hogy nem kíván meghalni. ... Este nyolc óra felé vette észre az irattár ablakából, hogy a vonatfüst csíkja változatlanul ott vesztegel a városszél fölött. Mielőtt hazament volna, beugrott egy percre a belvárosi templomba, és farkasszemet nézett az alagútmély homállyal, a macskaszem örökméccsel. Különös gondolata támadt, amibe majdnem gyűlölet vegyült. Kinek a részvétére számíthat, ami egyszer és mindenkorra észrevétlenül pusztult el, anélkül hogy valaha is kitűzték volna a perét tárgyalásra?"

Mészöly Miklós - Fekete ​gólya
Meglesni ​a fekete gólyát, ezt az embertől messze húzódó ritka-ritka madarat, elejteni a flóbertpuskával - ez a vágy hajtja a regény két kiskamasz szereplőjét és kislány pajtásukat az árvízi erdők és vizes rétek világában. Titokzatos, elrejtett élet nyílik meg előttük, míg hol csónakon, hol a sásos réten kúszva-lopakodva törnek a szívüket dobogtató nagy vágy betöltésére. De titokzatos, rejtett világ tárul fel közben bennük is: a nagy kalandot kergetve, a csodás madarat űzve, megesik velük az első, életre szóló nagy kaland: a kamaszbarátság és a barátságot nyomban próbára tevő, öntudatlanul kibomló kamaszszerelem.

Mészöly Miklós - Saulus
"Sokszor ​magam se tudom már, mit miért gondolok. Néha azon veszem észre magamat, hogy hirtelen forróság önt el, minden megtisztul, de ki is üresedik körülöttem. És ez az üresség mégis a lehető legjobb, amit valaha éreztem. Mintha valami kisebbnél is kisebbet sikerült volna megérintenem. Egy hangyát megsimogatni!"

Kollekciók