Ajax-loader

Mészöly Miklós könyvei a rukkolán


Mészöly Miklós - Az ​atléta halála
"Van ​ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni - nem találok jobb szót vagy képet, de Bálint esetében ez nem is hasonlat csupán -, egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is." (Részlet a regényből)

Mészöly Miklós - Vadvizek
A ​89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Mészöly Miklós életműsorozatában a Vadvizek című elbeszéléskötet, amely a szerző első köteteként látott napvilágot éppen 70 éve Pécsett, a Várkonyi Nándor vezette Batsányi Társaság kiadásában. A Vadvizek 1948 óta most jelenik meg másodszor, változatlan kiadásban, így a később átírt Koldustánc című híres novellájának most az ősváltozatát is olvashatjuk a könyvben, amelyhez a sorozatszerkesztő, Szolláth Dávid írt utószót.

Mészöly Miklós - Műhelynaplók
Mészöly ​Miklós (1921-2001) Műhelynaplóinak jelen kiadása a szerző kéziratos hagyatékában található, 1948 és 1988 között keletkezett, nem publikált noteszek, füzetek, határidőnaplók anyagát tartalmazza. Ezek a szövegdokumentumok a szerző munkásságának szerves részei. Nem tartalmaznak semmilyen személyes megnyilatkozást, tehát egyik sem áll kapcsolatban a magánélet tényeit vagy a magánszemély és a közvetlen környezetét érintő emlékek, feljegyzések dokumentálási módjaival, műfajaival. Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói. A szerzői előmunkálatok korpuszához tartozó szövegek szakszerű feldolgozását és mostani közzétételét e belátások indokolják.

Mészöly Miklós - Bunker ​/ Az ablakmosó
A ​kötet darabjait az ötvenes évek végén írta szerzőjük. A modern hazai színműírás gyakorlatában ezek a drámák akkortájt rokontalanoknak tetszettek mind stíluseszményeikben, mind pedig szemléletükben. Mészöly Miklós az absztrakció irányába mutató drámaépítkezésével ugyanis a modern emberi lét tragikumának kettősségét mutatja be: egyfelől az atomjaira széthullt világ értelmetlenségét, másrészt egy-egy hőse révén az emberi értékek megőrzésének a lehetőségét. A "bunkerlét" sosem volt, de lidérces álmokban ott kísértő lét, melynek érzéki valósága éppen agyonrészletezettségével megy át a fantasztikumba, hogy ott mutassa föl abszurd lényegét, s pontosan e lényeg által lázítson minden - emberi létünket deformáló - helyzet- és viselkedési automatizmus ellen. Miként a kötet másik darabja, Az ablakmosó is, a burleszkbe hajló ábrázolás harsányabb eszközeivel.

Mészöly Miklós - Hamisregény
Mészöly ​Miklós korábbi elbeszéléseit új kontextusba helyezve és egy összekötő szöveggel kapcsolva regényszerű művé rendezte. A füzérdarabok Mészöly korábról már ismert írói világából építkeznek: a szülőföld, Buda, történelmi és erdélyi életképek, állatnovellák, melyeket azonban szerzőjük külön címekkel nem választ el egymástól. Eképpen szándékaival egyezően Mészöly azt hangsúlyozza, hogy kisepikai művei összetartoznak, egymáshoz illeszthetők és egymásra rétegződnek, s minthogy mindegyik ugyanazt a témát írja, alkalmasak egy nagyobb kompozíció, Közép-Európa hamisan regényszerű ábrázolására. A tematikai homogenitást a kompozíció rejtvényes jellege és az elbeszélés utalás-, sugalmazásszerűsége is erősíti. A mészölyi ismeretelméletben és írástechnikában ugyanis – miként e reprezentatív darabjában – a részek szorgos egymás mellé helyezése vagy az egész villanásnyi megjelenítése egyformán alkalmasak az egészről való beszédre.

Mészöly Miklós - Sötét ​jelek
A ​20. századi magyar irodalom mesterének elbeszéléskötete először és mindeddig utoljára 1957-ben látott napvilágot, hatvankét év múltán most jelenik meg újra az író életműsorozatában. A Sötét jelek írásai, köztük mesékkel és két kisregénnyel, már megelőlegezik a később kibontakozó egyéni írás- és látásmódot. A címválasztás nem véletlen, a fiatal Mészöly háborús elbeszéléseiből, a háború utáni kaotikus magyar világ képeit felvillantó és a hatalom tapasztalatának "sötét jeleit" feltérképező írásokból áll a kötet, s mindegyik történet feszült, izgalmas dramaturgiával építkezik. Az elbeszélt események minden pillanata valamiféle érzékileg felfogható irracionalizmussal ütközik, ezért a korszak hivatalos ízlésének Mészöly írói világa elfogadhatatlannak bizonyult, s a szerző számára tíz év kényszerű szilenciumot eredményezett.

Mészöly Miklós - Szárnyas ​lovak
Mészöly ​új kötete két ciklusra: novellákra és riportokra, dokumentumjellegű írásokra tagolódik - a kötet íve a "kitalálttól", az absztraktabb írásoktól, a lélek benső tájaitól halad kifelé; a külvilág pontos feltérképezéséig. Írásainak egyik legjellemzőbb sajátja a megfeszített, koncentrált figyelem. A részletek: az emberi mozdulat töredékei, a táj darabjai - egy ólomszínű, szikláktól körülkerített tó sűrű, hideg vize, farakások és omladékok, egy poháron tartott megmoccanó kéz, a rétre hulló sivár napfény pászmáinak látványa a maga tökéletesen kirajzolt pontosságában magához vonzza a szerzőt és az olvasót. Mészöly nem naturalista, de nem akar szimbolikus jelentést sem adni annak, amiről ír - mégis ráirányítja figyelmünket egy emberi jellem minőségére, egy élet drámájára. Közvetlenül soha nem fest érzelmeket: a jelen és a múlt különféle rétegeiben játszódó s az írásokban egymás mellé került, egymásra kopírozott cselekménysorból: történetek mozzanataiból forr eggyé novelláiban egy ember belső világa. Mészölynél majdnem minden a tartás. A forma fegyelme. Az alkotói eljárásban, az emberi megnyilvánulásban egyaránt. A minden helyzetben megőrzött méltóság. Célra irányított, szigorú, száraz mondataiban elfojtott, szándékosan lehűtött indulat izzik - voltaképpen megindultság. Az együttérzés hajszálereinek finom hálózata szövi át írásait. Írói alapállását a minden emberi dolgok viszonylagosságának érzetével járó lemondás is jellemzi - de a rezignáción felülkerekedik a kemény szembenézés, a közlés, a kimondás szükségének parancsoló ereje. Milyen kötelezettségeket hordozunk itt és ma: mit jelent ma embernek lenni, magyarnak lenni, így summázhatjuk leginkább - anyagában, történetében is lebilincselően izgalmas - novelláinak, riportjainak, dokumentumírásainak közös mondandóját.

Mészöly Miklós - Ballada ​az úrfiról és a mosónő lányáról
A ​novellák színhelye többségében most is, mint Mészölynél olyan gyakran, Pannónia, a szépséges dunántúli táj. Történetei sokszor fonódnak családja köré, a krónikák és legendák, a szájhagyományok világába: a jelenben a múltat és a félmúltat, a múltban a jelent írja. A gyökereket. A kicsi, de szépségtől, kedvességtől, szerelemtől izzó ómamát, aki matrónakorában is elevenen őrizte egykori gáláns kalandjainak emlékét, őrizte minden sejtjében adakozó lányságát, s akinek bolondozó, gavallérokat hódító, játékos kedvével mindig józan-erélyes, energikus előrelátás vegyült. A családi történetek régről jött meleg-kedves szálai dermesztő közelmúltunkban csomózódnak össze, az ötvenhatos forradalmat követő jegyes diktatúrában. Azon a télen akasztják fel a család egyik késői leszármazottját, akit ballonkabátos férfinak neveznek el, akik csak látásból ismerik. E történethez az írónak is köze lesz... A Sió völgye, az író szülőföldje, a gyönyörűséges pannon táj mellett más tájakat is látunk, s mint mindig, ezúttal is kíméletlenül éles fényben. Koszos vonatfülkéket és latrinákat, temetőket és restiket, viskószerű házakat és pincéket. Negyvenhat videoclipje rövid történetekben világít át élesen karakterizált életeket és sorsokat; lecsavart lánggal égő kisemberek seregét az ingyenkonyhák vagy büféasztalok mellett, koldusokat, vagy gonddal és boldogsággal sűrűsorsú falusi asszonyokat; egy pillanat tört részében megmutatkozó egymást szerető vagy csak egymást figyelő, egymásra irigy szerencsétlen zsákutcás életeket. Az abszurd álmokba torkolló rövid történetek szürrealista fantáziával és pontos, aprólékos realizmussal íródtak.

Mészöly Miklós - Magasiskola
A ​sűrítés szűkítés is: cella; s hogy a cella minden formájában ugyanaz? A végtelennek az ezredrésze is végtelen: ez viszont mindig vigasz maradhat. Mészöly Miklós

Mészöly Miklós - Oh, ​che bella notte
A ​magyar olvasó olyan könyvet tart a kezében, amelynek angol, orosz és román nyelvű változata azonos borítóval kerül az említett nyelveken olvasó irodalombarátok elé... Hogy ezt miért fontos hangsúlyozni, egyáltalán: megemlíteni? Egyebek között azért, mert az olvasó közérzete szempontjából sem közömbös, ha tudja. ugyanazt a könyvet, ugyanabban az időben - épp csak különböző nyelveken - Washingtontól Moszkváig sokan forgatják, a kolozsvári magyar és román nyelvű példányok olvasói talán éppen a Magyar novellá-ról vitatkoznak a sétatéri padon. Bátran állíthatjuk, hogy a magyar olvasók számára is újdonságszámba mehet ez a kötet. a más nyelvű változatokhoz képest: elmaradt a "bemutató jellegű" utószó. Helyette azonban első ízben jelenik meg kötetben a Magasiskola keletkezési körülményeit idéző Sólymok csillagvilága.

Mészöly Miklós - Séta, ​évgyűrűkkel
Poszler ​György mondja Szederkényi Ervin emlékére írott soraiban, hogy „a férfiévek mélyén... nagy barátságok ritkán szövődnek". A Séta évgyűrűkkel című levelezésgyűjtemény azonban épp egy ilyen kései barátság lassú és figyelmes megteremtését beszéli el. A két levélíró férfiú egyike a huszadik századi magyar irodalom nagy hatású prózaírója, másika pedig 1964 és 1987 között a pécsi Jelenkor folyóirat - túlzás nélkül - legendás főszerkesztője. Mészöly Miklóst bizonyára nem kell bemutatni az olvasónak, Szederkényi Ervin életműve azonban nem a könyvtárak polcain elhelyezett kötetek sorából lehet ismerős, hanem a Jelenkor huszonhárom évfolyamából. Kettejük levelezése mögött körvonalazódik nemcsak a személyes kapcsolat elmélyülésének története, hanem egy ma már irodalomtörténetinek számító korszak háttere is. Jelen kötet nem vállalkozhatott kettejük teljes levelezésének kiadására, hisz az a kultúrpolitikai kor - amelyben mindketten arra tettek kísérletet, hogy a tisztesség ösvényein maradva tegyék láthatóvá azt, ami az adott társadalmi-politikai közegben értéktelennek, tehát méltatlannak ítéltetett - nem kedvezett az őszinte és nyilvános beszédnek, s a levelezésből vélhetően szándékosan nem őrződött meg minden darab. Ezért, hogy a levelekből kirajzolódjék az elbeszélés, tájékoztató jegyzetek és utószó segítik a „nyomjeleken" közlekedő olvasót. A kötet függelékben közli a Magyar Tallózó című művelődéstörténeti sorozat- amelyről sok szó esik a levelekben - némely fontos dokumentumát, amelyekből kitűnik a szerkesztők, így az ötletgazda Mészöly Miklós, nagy szabású terveinek szándéka, s eltávolításuk története a szerkesztőbizottságból.

Mészöly Miklós - Esti ​térkép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Fekete ​gólya
Meglesni ​a fekete gólyát, ezt az embertől messze húzódó ritka-ritka madarat, elejteni a flóbertpuskával - ez a vágy hajtja a regény két kiskamasz szereplőjét és kislány pajtásukat az árvízi erdők és vizes rétek világában. Titokzatos, elrejtett élet nyílik meg előttük, míg hol csónakon, hol a sásos réten kúszva-lopakodva törnek a szívüket dobogtató nagy vágy betöltésére. De titokzatos, rejtett világ tárul fel közben bennük is: a nagy kalandot kergetve, a csodás madarat űzve, megesik velük az első, életre szóló nagy kaland: a kamaszbarátság és a barátságot nyomban próbára tevő, öntudatlanul kibomló kamaszszerelem.

Mészöly Miklós - Megbocsátás ​/ Merre a csillag jár
Mészöly ​Miklós életműsorozatának ötödik kötete két olyan hosszú elbeszélést emel ki a hatalmas oeuvre-ből, melyek a nyolcvanas évek magyar prózájának jelentékeny állomásai voltak. A Megbocsátás 1984-ben önállóan, a Merre a csillag jár az azonos című elbeszéléskötet egyik darabjaként 1985-ben jelent meg. Ami a két szöveget irodalomtörténeti jelentőségükön túl egy kötetbe rendezi, az talán a titokzatos szakrális jellegük, szertartásszerű poétikai megszerkesztettségük.

Mészöly Miklós - A ​bánatos medve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Jelentés ​öt egérről
Az ​egykori katona ott áll az Emke-sarkon, s mint megelevenedett filmszalag kockái, peregnek gondolataiban frontbeli menekülésének kalandos-izgalmas élményei; a pusztai madáridomár mozdulatlanná dermedve órákat tölt lesen, hogy a kitűnő ösztönű vadsólymot "befogja" vadászsólyommá: a három burgonyabegyűjtő egyike a teherautó defektjét kihasználva nyúlvadászni indul, s meghökkentő, új környezetben találja magát, ahol egyszerűen kilép addigi önmagából; öt kisegér kimászik a pinceablakon, biztonságos menedéket keres, hogy végül is kéngázban pusztuljon el. Mészöly Miklós új novelláinak hősei szokatlan közegben, gyakran furcsán és váratlanul cselekszenek: nemegyszer víziók, álmok determinálják magatartásukat, életérzéseiket. A meghökkentő fordulatok, bizarr megoldások - a szerző szándékainak megfelelően - intellektuális élményt nyújtanak az olvasónak. Más, reálisabb miliőben játszódik Teréznek, a betegségével viaskodó erdélyi pártmunkás lánynak szomorú végű krónikája vagy a Történet hányatott életű vadőrének szövevényes, bonyolult históriája.

Mészöly Miklós - Sólymok ​csillagvilága
"A ​Magasiskola a magyar próza ritka metszésű darabja, melynek mintáját mintha az arisztotelészi mérték igényében kereshetnénk. Bármely minimális elemének hiánya, de többlete is összeroppanthatná az arányokat." (Thomka Beáta) "1956 nyara! Egy nyár - izzásig feszült létszünet, várakozás és felkészülés baljós idillje. Egy este váratlanul felhív a barátom, s azt kérdezi, nem volna-e kedvem meglátogatni az ohati kísérleti solymásztelepet (az egyetlent az országban), ahol jó ismerőse a vezető fősolymász? Egy- vagy másfél hetes kiruccanásról fenne szó, s tőlem függ, mennyire futja a türelmemből, időmből. Nem sejthettem még - legalábbis biztosan nem -, hogy hamarosan egy másfajta beavatásra is megjön a meghívás; a forradalom "röpte" mentén. Közép-európai "véletlen", hogy a két beavatás, onnét a szédítő magasságokból nézvést, és mélyebb áramlataik logikáját tekintve - nem is olyan nagyon különböznek" - írta a szerző a Magasiskola keletkezéstörténetéről 1995-ben. Meg kell szokni az állandó szelet, az árnyéktalanságot; ha akarsz, kilométereket nyargalhatsz lóháton, mégsem érzed úgy, hogy megérkeztél valahová; a pusztai égbolt bezár, mint egy fényketrec; mintha billiówattos lámpa tűzne a szemedbe, folyton a nyomodban van, mindenütt megtalál; ennyi erővel cellában is ülhetnél, rács mögött, ott egy százas körte ugyanezt megteszi; ha legalább látnál valakit a közelben, aki hozzád csatlakozik, megszólít, akkor eltökélhetnéd, hogy néma maradsz - de sehol senki, sehol egy ember. Vallani fogsz.

Mészöly Miklós - Az ​elvarázsolt tűzoltózenekar
Mészöly ​Miklós azok közé a ritka magyar mese-írók közé tartozik, akik számára a mese nem alkalmi kaland, hanem a regénnyel, lírával egyenlő nagy műfaj. Olyan műfaj, melyben árnyalatos érzéseit, megragadó látomásait, mély s néha bonyolult gondolatait természetesen és rangos irodalmi szinten fejezi ki. Az elvarázsolt tűzoltózenekar Mészöly Miklós meséinek első nagyobb szabású összefoglalója a Hétalvó puttonyocska és a Hiú-Cserép-királykisasszony című kisebb kötetek után. Olyan kötet, mely világos tagolásával jól elkalauzol Mészöly Miklós sokszínű, eredeti mese-világában; első részén a kisebb gyermekekhez szólva képzeletmozgató játékosság uralkodik, hogy aztán a második részben érettebb meseolvasók számára kirajzolódjék egy jelképekben és látomásokban gazdag kalandos világ, mely elgondolkoztató, felnőttekhez is szóló mély tartalmait, színgazdag líráját a harmadik részben bontakoztatja ki igazán. S ahogy a kötet a hármas tagolásban egyre többet-érő meseolvasókra számít, úgy változik a mesék beszélő hangja is: a magyar népmeséből kiindulva a legigényesebb modern mese stílművészetéig.

Mészöly Miklós - Film
Egy ​Öregember és egy Öregasszony sétál a Csaba utcában. Lassan, kötelességszerűen, csoszogó léptekkel mennek, ki tudja, már hányadszor ugyanazon az útvonalon. A történelem megkövesedett darabjai ők, múltjuk összemosódik a tárgyak, a házak, a kövek múltjával, amelyek között élnek. Emlékezniük kellene, de ki tudja, hogy emlékeznek-e? Pedig a jelenben benne van a múlt. A Csaba utca környékére a képzelet és az emlékezés rávetítheti a hajdani szőlőskertek, présházak, álmos vendéglők képét, pontos helyszínrajzot is találhat a sarki étterem falán függő légypiszkos rézkarcban, amely a Ferenc József-i évek "békebeli" hangulatát árasztja. A hajdani helyszín aztán megelevenít egy furcsa, hatvan év előtti történetet, egy különös bűnügyet, amely itt, a városmajori szőlőkben játszódott le, 1912. május 23-án a "véres csütörtökön"...

Mészöly Miklós - Volt ​idő
Az ​Irodalmunk forrásai sorozat újabb kötete egy ismeretlen, titkokat is magában rejtő világba, a múlt század egyik karakteres, „iskolateremtő" írója, Mészöly Miklós valamint a jeles szerkesztő, irodalomtörténész, Tüskés Tibor mintegy négy évtizeden át tartó kapcsolatába avatja be Olvasóit. A levélkapcsolat több mint száztíz dokumentuma egy egész korszak viszonyairól és természetesen a két alkotó szakmai és emberi kapcsolatáról nyújt mindezidáig ismeretlen információkat. A levelek jól érzékeltetik a korszak irodalmi életének történéseit, „műhelytitkait", a mindenkori irodalompolitika sajátosságait, változásait, végezetül Mészöly Miklós és Tüskés Tibor alkotói pályájának alakulását, háttérmotívumait, több ismert Mészöly-mű születésének körülményeit, gyakran hányatott sorsú keletkezéstörténetét. A levelek csonkítatlanul közreadott anyagát bőséges jegyzetapparátus, névmutató és fotóanyag egészíti ki.

Mészöly Miklós - Polcz Alaine - A ​képek megszólítása
A ​katalógus a Mészöly Miklós – Polcz Alaine hagyaték képanyagán túl tanulmányokat tartalmaz, amelyek feldolgozzák a kollekciót, illetve feltárják a Mészöly-házaspár képzőművészeti kapcsolatait.

Mészöly Miklós - Idegen ​partokon
Mészöly ​Miklós életmű-sorozatának e kötete az ötvenes és hatvanas években íródott elbeszéléseket tartalmaz, amelyek az életmű belső logikáját követve, a szerző szándéka szerint kerültek együvé. Az elbeszélések közül három a Volt egyszer egy Közép-Európa című válogatásban, a többi az Alakulások című kötetben jelent meg utoljára.

Mészöly Miklós - Bolond ​utazás
"Utazz, ​kedves utazó, hiszen mit tehetnél mást. A ráfordított időt pusztán kényszerűségből is a jobb perceid közé fogod számítani, hálával a veszedelmekért, melyek egyedül képesek fogékonnyá tenni az iránt, aki lépteinket irányítja." A novelláskötet a Mészöly Miklós életmű-sorozat 13. darabja.

Mészöly Miklós - Hétalvó ​puttonyocska
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Alakulások
Közel ​harminc év novellatermésének legjavát foglalja magába Mészöly Miklós kötete; legkorábbi elbeszélése 1942-ben keletkezett, az utolsó 72-ben. A kötetben vannak kisregények, elbeszélések, groteszk történetek, mesék, pillanatképek. A hangvétel gazdag; az írások hangütése is, jellege is nagy átalakuláson ment keresztül az évek során. Mi az, ami mégis azonos maradt, mi foglalkoztatja Mészölyt? Az ember természetrajza - a legkülönfélébb embereké -, magatartás és viselkedésformák. Az alkalmazkodásra való képesség. A megbúvó komisz ösztönök s az ellenük vívott harc. Az a keserű megalázottság, szégyen, ami az emberben - a nagyjából emberben is feltámad egy időre, ha alulmarad ebben a küzdelemben. A szerelem szépsége és csapdája. A magány szorítása. Indulat és ráció gyakran ellentétes irányú mozgása. "Mészöly - írta többek között tanulmányában egyik legavatottab ismerője, Béládi Miklós - az elsők között próbálkozott a magyar elbeszélés határainak kitágításával; az irreális, groteszk, abszurd elemek fölhasználásával; egy jelentésekkel, utalásokkal telített, összetett ábrázolási módszer kikísérletezésével... Novelláiban a részletek nem a magáról értetődő logika közvetlenségével fűződnek egymáshoz. Az írói figyelem ide-oda kalandozik; a tárgyi világ leírását váratlanul a legbensőbb lélekrezdülések rajza követi, az aprólékoskodóan szabatos környezettanulmányt titok lebegi körül, az írói figyelem ide-oda vibrál közeli és távoli, életteli és elvont között. E novellák világvíziója azt sugallja, hogy az egyéni sors mindennapi és véletlen helyzetei elrendelten érintkeznek a külvilág embertől függetlennek és fölfoghatatlannak tetsző törvényeivel. Mészöly ezt a fölfoghatatlanságot igyekszik élővé, azaz mégis megfoghatóvá tenni."

Mészöly Miklós - Az ​istálló
"A ​kisepikai forma az elmúlt öt évtized során Mészöly prózakoncepciójának megfelelően sokféle transzformáción esik át. Fokozatosan eltávolodik a novella hagyományos, terjedelmesebb, zártabb, feszesebb műfajváltozatától, és a történet, rövidtörténet, prózaszöveg hagyománytalan alakjában jelentkezik. Egyfelől szűkszavúbb, töredékesebb, kihagyásosabb, vázlatosabb lesz, vagy morzsákká, chipekké tömörül, másfelől visszanyúl a történetelvű anekdota s a még régiesebb beszély oldottságához. Mindkét út a moderntől a posztmodern felé mozdul el, az egyik minimalizálódást, a másik szövevényességet eredményez, szokatlanul új időtudatot érvényesít, s ennek megfelelő szerkezeteket hoz magával." Thomka Beáta

Mészöly Miklós - A ​hiú Cserép-királykisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Megbocsátás
"A ​vonat már rég kifutott az állomásról, a hosszan kígyózó füstcsík ottfelejtette magát a levegőben. Az lett volna valamilyen győzelem, ha ez a füstcsík nem foszlik szét, továbbra is ott marad a városszél fölött, ott érik az évszakok, túléli a képviselő-választást, a fővárosból érkező „filléres” vonatokat, a búcsúkat és Porszki úr temetését. Ha belesimul az égbolt visszatérő mindennapjaiba. Volt is remény erre, mert még este nyolckor sem foszlott szét, feltűnés nélkül a helyén maradt, mintha puszta felhőalakzat volna, mely olyan döntésre jutott, hogy nem kíván meghalni. ... Este nyolc óra felé vette észre az irattár ablakából, hogy a vonatfüst csíkja változatlanul ott vesztegel a városszél fölött. Mielőtt hazament volna, beugrott egy percre a belvárosi templomba, és farkasszemet nézett az alagútmély homállyal, a macskaszem örökméccsel. Különös gondolata támadt, amibe majdnem gyűlölet vegyült. Kinek a részvétére számíthat, ami egyszer és mindenkorra észrevétlenül pusztult el, anélkül hogy valaha is kitűzték volna a perét tárgyalásra?"

Mészöly Miklós - Színházon ​kívül
A ​színpadra szánt - vagy talán helyesebb így fogalmazni: az esetleg a színpadi megvalósítás lehetőségét is számításba vevő - szövegek sorozata korántsem mellékága Mészöly szépírói életművének. Az ötvenes években a kényszerűségből s jórészt álnéven végzett dramatizálások, bábszínpadi átdolgozások kezdettől jóval többet jelentettek, mint alkalmi pénzkereseti forrást. A bábszínpad dramaturgiai lehetőségei fölkeltették Mészöly érdeklődését - a témának fontos tanulmányokat is szentelt. Szerencsés véletlen, hogy ezek a bábszínpadi kísérletek egybeestek az előbb csak hírből, hamarosan azonban szövegszerűen is megismert kortársi drámairodalom, különösen az abszurd dráma olvasói tapasztalataival. [...] Mészöly számára a színpad mindig fikció; igaz, annak nagyon is valóságos, és éppen fikcióként része a valódi életnek: a színház színházként realitás az ő számára.

Mészöly Miklós - Pannon ​töredék
A ​könyv Mészöly Miklós beosztását követi. A Pannon töredék, a Térkép Aliscáról, a Balsejtelem lüktető pontocskái, az Anyasirató, a Nyomozás (1–4), a Történet és a Magyar novella című szövegeket tartalmazza. „Mészöly Miklós 1995 nyarán állította össze életműkiadásának tervezetét (…) Különböző gyűjteményes köteteit, válogatásait látva szembeötlik, hogy mindig új meg új összefüggéseket igyekezett találni a már elkészült szövegek között, joggal gondolva, hogy egyvégtében olvasva írásait, az egyes motívumok, újbóli felbukkanásukkor, erősítik a hasonló szöveghelyek hatását, hogy bizonyos munkák részletei mintegy folytatódnak egy másikban, bujtatva vagy nyilvánvalóan, de mindenképp jól érzékelhetően, ha ezt az eredetileg nem szándékolt, ám mégis meglévő mögöttes rendet a minden alkalommal újrarendezett ciklusok világossá teszik az olvasó számára.” (Részlet Wilheim András utószavából)

Mészöly Miklós - Elégia
Több ​kortárs prózaírónk - mint Cseres Tibor, Bárány Tamás, Hernádi Gyula - kezdte írói pályáját költőként. Mészöly Miklósnál, jóllehet kötetcímadó bölcseleti "esszé-költeményét" kétszer is - legutóbb az Esti térképben, 810689 - megjelentette már, nem erről van szó. Most kiadott könyvéről a szerző maga mondja: inkább "kiemeléseket" tartalmaz arról a senkiföldjéről, "ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. A legkevésbé sem gondolom, hogy prózaíróból bármivé is át tudnék vagy akarnák vedleni." ; Kétségtelen viszont, hogy Mészöly prózájában gyakran adódnak szembetűnően szép költői képek (Tél; Porkoláb-völgy), zeneien érzékelhető lírai helyzetleírások: "Szüreti kárbid-durrogás, / madár-riadó. / A rétek fémszál hangjain túl / kosárszám érett gyümölcs, / néhány felszökkent nádtors." Vannak továbbá olyan tömör pillanatelemzései (Dióverés után; Egy halott leányhoz; Ötperces esti havazás), melyekben az érzéki pontosság, a pszichológiai realitás és a szinte mértani absztrakció egyaránt megtalálható. Nem érdektelenek a Mozgólépcső, illetve Szemle cím alatt összegyűjtött reflexiók, gondolatfoszlányok. Köztük olykor egy-egy paradoxon is több, mint puszta ötlet, láttató és elgondolkodtató voltával döbbenetes erejű: "Krematórium / kapujában / villanó-lámpás / mentőautó"; "emberek menetelnek egy végleges fal felé / ugyanannyian lépnek ki a fal túlsó oldalán"; E tekintetben figyelemreméltóak a kötet Appendixeként, több mint harminc oldalon közzétett aforizmák, maximák, moralizáló megfogalmazások, mint például a szabadságról szóló: "Szemfényvesztő függetlenek, akik az ürességben eveznek szabadon; akik az ingyeneshez úgy nyúlnak hozzá, mintha ők szereznék meg; akik a saját árnyékukkal takaróznak, s még ideájuk sincs a napról, melynek az árnyékukat köszönhetik." - A szerző olvasóinak és a modern, reflexív költészet kedvelőinek ajánlható.

Mészöly Miklós - Családáradás
A ​kisregény egyike azoknak a műveknek, amelyekből összerakható a szerző dunántúli mitológiája. "A régi olvasói kedv... Dickensnél, mondjuk... Micsoda öröm töltötte el az embert, ha a fejezetek élén egy címet látott és nagyjából sejtette, hogy mi is fog történni a már ismerős figurákkal. Ujabban - megint - nagyon fölmelegítik a szívemet ezek a régi dolgok. De visszanyúlni hozzájuk csak szervesen - gyökeresen másképp - lehet. Például lóg a falon egy realista kép. Csupán abban különbözik minden realista képtől, hogy az egész - mondjuk - baltól öt centit ferde. Hát ez a ferdítés, ez az öt centi - ez a pokolian nehéz. Ami nem csoda, mert ez az öt centi vagyok én, vagyunk mi, a mi századunk." (Részlet egy interjúból)

Kollekciók