Ajax-loader

Mészöly Miklós könyvei a rukkolán


Mészöly Miklós - Jelentés ​öt egérről
A ​Jelentés öt egérről Mészöly Miklós 1957 és 1964 között született elbeszéléseinek gyűjteménye, amely első kiadása, 1967 óta most jelenik meg másodszor olyan remekművekkel, mint a címadó novella és a Magasiskola. A kötet szövegeiben a háború és háborút követő évek sűrű és komor világa elevenedik meg. A hatalomnak való kiszolgáltatottság, a védekező és támadó emberi ösztönök, a vak fordulatok kiszámíthatatlan következményei szervezik a történések dramaturgiáját, melyek mélyén az olykor személyes tapasztalatokat idéző emlékdarabkák hívására súlyos erkölcsi dilemmák fogalmazódnak meg bűnről, bűnrészességről, és mindezek elbeszélhetőségének kérdéseiről. ,,Teréz úgy élt ezekben az években, mint aki körül a maradék négy falat is lebontották, de azért mégis mindennap visszatér ugyanoda, mert megszokta, hogy valamikor ott szoba volt."

Mészöly Miklós - Megbocsátás
"A ​vonat már rég kifutott az állomásról, a hosszan kígyózó füstcsík ottfelejtette magát a levegőben. Az lett volna valamilyen győzelem, ha ez a füstcsík nem foszlik szét, továbbra is ott marad a városszél fölött, ott érik az évszakok, túléli a képviselő-választást, a fővárosból érkező „filléres” vonatokat, a búcsúkat és Porszki úr temetését. Ha belesimul az égbolt visszatérő mindennapjaiba. Volt is remény erre, mert még este nyolckor sem foszlott szét, feltűnés nélkül a helyén maradt, mintha puszta felhőalakzat volna, mely olyan döntésre jutott, hogy nem kíván meghalni. ... Este nyolc óra felé vette észre az irattár ablakából, hogy a vonatfüst csíkja változatlanul ott vesztegel a városszél fölött. Mielőtt hazament volna, beugrott egy percre a belvárosi templomba, és farkasszemet nézett az alagútmély homállyal, a macskaszem örökméccsel. Különös gondolata támadt, amibe majdnem gyűlölet vegyült. Kinek a részvétére számíthat, ami egyszer és mindenkorra észrevétlenül pusztult el, anélkül hogy valaha is kitűzték volna a perét tárgyalásra?"

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála
"Van ​ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni - nem találok jobb szót vagy képet, de Bálint esetében ez nem is hasonlat csupán -, egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is." (Részlet a regényből)

Mészöly Miklós - Vadvizek
A ​89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Mészöly Miklós életműsorozatában a Vadvizek című elbeszéléskötet, amely a szerző első köteteként látott napvilágot éppen 70 éve Pécsett, a Várkonyi Nándor vezette Batsányi Társaság kiadásában. A Vadvizek 1948 óta most jelenik meg másodszor, változatlan kiadásban, így a később átírt Koldustánc című híres novellájának most az ősváltozatát is olvashatjuk a könyvben, amelyhez a sorozatszerkesztő, Szolláth Dávid írt utószót.

Mészöly Miklós - Merre ​a csillag jár
Mészöly ​elbeszélései mitologikus példázatúak. A felvillantott és szétterített pillanatú múltat ezért érezzük jelennek és jövőbe szólónak. Egy család mitológiája vagy a múltat, történelmünket meghatározó magyarságé? Mikor, hogy: különféle vegyületben mind a kettő. A szereplők a történeteken némi eltéréssel vissza-visszatérnek. Az elbeszélések - egymástól távolról lehúzott szálai - olyan vékony-erősek és olyan finom-pontos mintákba szövődnek, mint valami végtelen magasságba nyúló pókháló - középponttal és középpontokkal. Az éles rajzú történetekben mégis annyi melegség van, amennyit a vér ad a testnek, vagy akár - hogy az Anyasirató-t időzzük: egy róka bundája, egy rókaprém melege. Hiába tudjuk egy-egy hősének, a történet egy-egy mozzanatának sokféle szimbolikus és mitológikus jelentését: Mészöly - az ő szavaival szólva - azt is érezteti, hogy csak "becserkészi" az "így volt", "így van" titkait, csak közelébe enged sokfelől: fel nem fejti. Annak bennünk kell tovább dolgoznia. Körénk rakja olykor a tárgyi világ egy-egy nyugtalanító, jelentéssel teli részletét - akár egy deszkaszálat, egy macskaköves utcát, egy sötétbe hasító fénynyalábot vagy a szoros körben éjszaka fejüket egymáshoz dugó lovakat, a mereven ránk bámuló macskákat - irásainak jelentése pontosan fel nem fejthető. Talán csak egyet tudunk biztosan, hogy titok van itt: megértetendő. És hogy ez a titok a halál felé mutat.

Vancsó Zoltán - Mészöly Miklós - Szándéktalan ​fény / Unintended Light
Vancsó ​Zoltán legújabb képanyagában képzeletbeli utazásra invitálja nézőit. A sorozat a leszállással kezdődik, a felszállással ér véget, azonban az első képek láttán világossá válhat számunkra: nem egy konkrét utazásról van szó, hiszen a fotók a világ különböző tájain készültek. Nem a helyszín és nem is egy konkrét, bemutatni szándékozott társadalmi vagy kulturális jelenség, megfigyelt sajátosság az, ami egybefűzi a felvételeket, hanem az a már-már fogalommá vált „vancsós” tekintet, amely a látható valóságot újrateremti, új összefüggésekben láttatja. (Böröczfy Virág)

Mészöly Miklós - Érintések
Mészöly ​Miklós esszéi a filozófia és az irodalom mezsgyéin keletkeztek vagy az élet egy-egy maradandó pillanatát rögzítik. Hosszabb tanulmányok és verslélegzettel írt futamok váltják egymást új könyvében, akár korábbi kötetében. A tágasság iskolájában. Témája sokféle. Egyik hosszabb írásának tárgya Csáth Géza elfeledett pszichiátriai elemzése a skizofréniában szenvedő N. kisasszony naplójáról; ironikus nyelvészeti "tallózás" kutatja régi, ízes, erőteljes és elfeledett nyelvi fordulatainkat: a lehetőséget, hogy majd ismét felhasználtassanak. Szól a tetten ért időről, amikor és ahogy egy műalkotás lelke megszületik, Vörösmarty A rom című kis eposzát elemezve a magyar romantikáról, még inkább a magyar költészet elkerülhetetlen feladatáról: szolgálni. A tényszerű rögzítés lehetőségeiről és kilátástalanságáról. A tényszerű rögzítés lehetőségeiről és kilátástalanságáról a valóság egymást kiegészítő és egymással feleselő dimenzióiban. Napló jellegű emlékezések a gyerekkoráról és az íróvá érés küszöbéről; műhelyproblémák; a tárgyak epikus aurája, a transzcendencia jelenléte dolgaink között. Életprogramját (mely minden írásából kihallható) egy helyütt így fogalmazza meg: "Hilaryt faggatták egyszer az újságírók, hogy mi vitte rá a Himalája megmászására. Mert ott állt, mondta kis gondolkozás után; és ezt mindjárt kőbe is kéne vésni." Hűvösek és lobogóak Mészöly esszéi. Mintha elsőként pillantana meg egy művészeti objektumot, olyan kíváncsian, annyi intenzitással fogja fel esztétikai, emocionális, gondolati sugárzását, élményeit, következtetéseit a végsőkig kifeszíti, de az állításokból, a logikai futamokból nem hagyja el a kérdőjeleket sem. Következetes kérdező. A művészitől nem választja el az ember általánosabb ügyeit: a morált, helyünket a külvilágban, sorsunkat a történelemben. Az ember és a világ titkait kutatja: minél többet elhódítani a homályból, ami kimondásra vár.

Mészöly Miklós - Saulus
"Sokszor ​magam se tudom már, mit miért gondolok. Néha azon veszem észre magamat, hogy hirtelen forróság önt el, minden megtisztul, de ki is üresedik körülöttem. És ez az üresség mégis a lehető legjobb, amit valaha éreztem. Mintha valami kisebbnél is kisebbet sikerült volna megérintenem. Egy hangyát megsimogatni!"

Mészöly Miklós - Színházon ​kívül
A ​színpadra szánt - vagy talán helyesebb így fogalmazni: az esetleg a színpadi megvalósítás lehetőségét is számításba vevő - szövegek sorozata korántsem mellékága Mészöly szépírói életművének. Az ötvenes években a kényszerűségből s jórészt álnéven végzett dramatizálások, bábszínpadi átdolgozások kezdettől jóval többet jelentettek, mint alkalmi pénzkereseti forrást. A bábszínpad dramaturgiai lehetőségei fölkeltették Mészöly érdeklődését - a témának fontos tanulmányokat is szentelt. Szerencsés véletlen, hogy ezek a bábszínpadi kísérletek egybeestek az előbb csak hírből, hamarosan azonban szövegszerűen is megismert kortársi drámairodalom, különösen az abszurd dráma olvasói tapasztalataival. [...] Mészöly számára a színpad mindig fikció; igaz, annak nagyon is valóságos, és éppen fikcióként része a valódi életnek: a színház színházként realitás az ő számára.

Mészöly Miklós - Wimbledoni ​jácint
"A ​fiúnak sztárhíre volt ifikörökben. Még időben ő is túllépett a gimnáziumon, abbahagyta, és egy vegykiszerelő vállalathoz járt be a szabad idejében. Igazában csak a BKTE-ben érezte otthon magát. Megbabonázta a hengerelt vörös salak, a fehér csíkok választékossága, s a vadszőlővel befuttatott drótháló gettókalitkájában még a jácintnak is más illata volt. Elvetélt labdák gurultak a kerekes labdagyűjtő kosárból, de ha ő vette kézbe őket, egyszerre más rendbe állt össze a világ. Kiderült, hogy a gettó odakint van."

Mészöly Miklós - Alakulások
Közel ​harminc év novellatermésének legjavát foglalja magába Mészöly Miklós kötete; legkorábbi elbeszélése 1942-ben keletkezett, az utolsó 72-ben. A kötetben vannak kisregények, elbeszélések, groteszk történetek, mesék, pillanatképek. A hangvétel gazdag; az írások hangütése is, jellege is nagy átalakuláson ment keresztül az évek során. Mi az, ami mégis azonos maradt, mi foglalkoztatja Mészölyt? Az ember természetrajza - a legkülönfélébb embereké -, magatartás és viselkedésformák. Az alkalmazkodásra való képesség. A megbúvó komisz ösztönök s az ellenük vívott harc. Az a keserű megalázottság, szégyen, ami az emberben - a nagyjából emberben is feltámad egy időre, ha alulmarad ebben a küzdelemben. A szerelem szépsége és csapdája. A magány szorítása. Indulat és ráció gyakran ellentétes irányú mozgása. "Mészöly - írta többek között tanulmányában egyik legavatottab ismerője, Béládi Miklós - az elsők között próbálkozott a magyar elbeszélés határainak kitágításával; az irreális, groteszk, abszurd elemek fölhasználásával; egy jelentésekkel, utalásokkal telített, összetett ábrázolási módszer kikísérletezésével... Novelláiban a részletek nem a magáról értetődő logika közvetlenségével fűződnek egymáshoz. Az írói figyelem ide-oda kalandozik; a tárgyi világ leírását váratlanul a legbensőbb lélekrezdülések rajza követi, az aprólékoskodóan szabatos környezettanulmányt titok lebegi körül, az írói figyelem ide-oda vibrál közeli és távoli, életteli és elvont között. E novellák világvíziója azt sugallja, hogy az egyéni sors mindennapi és véletlen helyzetei elrendelten érintkeznek a külvilág embertől függetlennek és fölfoghatatlannak tetsző törvényeivel. Mészöly ezt a fölfoghatatlanságot igyekszik élővé, azaz mégis megfoghatóvá tenni."

Mészöly Miklós - Pontos ​történetek, útközben
Nem ​sokat tudunk meg hősnőjéről a történet során. Nem más ő - nem több, és nem kevesebb -, mint a kamera teleobjektívje, mely a cinéma verité pontosságával közvetíti a látványt s mindazt, ami a látványban megtestesül. Történetek alkotják tehát ezt a könyvet, történetek, melyeket az elbeszélő él és lát meg, utazásai közben, a határon innen és túl, vasúton és várótermekben falvakban és kisvárosokban, hivatalos vendégként, vagy családi látogatást téve gyerekkora tájain. Sorsok, arcok és szituációk rajzolódnak ki a dialógusokból, s a rendkívül atmoszferikus leírásokból, feltűnnek és megszakadnak a vonatok zakatolásában, a véletlen törvényei szerint. A figyelem látszólag egyenletes, a szem szinte gépi ritmusban halad át hóesésen, kapubejáratokon, málló falrészleteken, csöndes tragédiákon és közömbös emberi mozdulatokon. Mégis teljes biztonsággal munkál a szándékosan lefedett, rejtett írói sűrítő készség, a szenvtelenség álrétegét erős szuggesztivitás töri át - a vízió világosságával rajzolódik ki minden emberi viszonylat, élethelyzet, a sorsok jelen ideje mögött a múlt - s a tiszta tapasztalás szintjéről kimondhatatlanul is felsugárzik az általános érvényű, a koncentrált gondolat. Figyelemmel és szeretettel tartozunk egymásnak: ember voltunk felelősségre kötelez.

Mészöly Miklós - Otthon ​és világ
A ​kötet válogatása rendhagyó, a sorozat célkitűzéséhez igazodik. Olyan igénynek igyekszik megfelelni, hogy egyszerre jelezze egy történelmében handicap-es régió gondjait, s túl is mutasson rajtuk. E gondok természetesen csupán tünetei az általánosnak; bár "hőmérsékletük" mindig meghatározóan sugárzott ki Európára, mind szellemi, mind politikai értelemben. Nem alábecsülhető szerep ez, s handicap-jeinek kihordott értékvilága sem. Európa determináltan közös vállalkozás, nem vitrin, melynek kulcsát bármilyen érdemmel vagy szerencsével tartósan ki lehet sajátítani. Ezt igazolja a politikatörténet, s az itt megszületett szellemi és művészeti eredmények gazdagsága. A túlmutatása mindig a művészet szférája volt és marad a maga fegyvertelenségével. Mumford írja, hogy a személyiség megformálásának s a társadalmi erők irányításának problémájával küszködünk mindenkor, s kutatjuk, hogy a dolgok zajos forgatagától és az istenek mindenfajta háborúskodásától visszavonulva, miképp találhatnánk meg intellektuális koncentrációval a szellem megoltalmazásának módozatát. Nem hihetjük, hogy ezen a gondon túl vagyunk, az új kihívások új veszélyeket is szülnek. Ha valahol, éppen a régiónkban nem kell emlékeztetni rá, hogy a művészet s a róla való gondolkodás milyen könnyen megfertőzhető. Jártasságunk és tapasztalatunk e téren elvitathatatlan. A kötet közel ötven év anyagából válogat; ez lehet mentsége, de az üzenete is – egy személytelenségre törekvő személyesség kísérlete.

Mészöly Miklós - A ​tágasság iskolája
Tanulmányok ​irodalomról, zenéről, filmekről. Tanulmányok különféle művészi irányzatokról. Tanulmányok, melyek egyetlen műalkotás organikus közegét, belső mechanizmusát követik. Esszék a művészet megvalósított és lehetséges funkcióiról. Ösvények, csapások kutatása, ahonnan éntudatunk, létérzékelésünk, művészetszemléletünk felzárkózhat - vagy ahonnan szembeszegülhet - új, tudományos világképünkhöz, mely földrengés erejével rázta meg biztonságos, statikusnak hitt világszemléletünket. A szintézis kereséséről a tonalitás és atonalitás "közérzete" között: az elektronikus zenéről és Bartókról. A magyar Szisziphosz-mítoszról: Madáchról, Camus vízióinak dermesztően forró szépségéről. Corneille időszerűségéről. A szépség monstruozitásáról és zsákutcájáról Krúdy írásaiban. A "kegyetlen művészet" létéről, jogosságáról és abszurditásáról: magától értetődővé teheti, ami ellen lázítani, amivel szemben sokkolni akart. Esszéi: felfedezések. Mintha elsőként pillantana meg egy művészi objektumot, olyan kíváncsian, friss intenzitással fogja fel esztétikai, emocionális gondolati anyagát. Figyelme sokirányú, pontos és intuitív, a részleteket hűségesen követi, "tudja", amit az egész koncentráltan sugalmaz. A gondolkozás, a felfedezés izgalmas új ösvényeire kényszeríti az olvasót. Nem ítéleteket fogalmaz, hanem gondolatokat és kérdéseket, írásainak sűrű fénye lesöpri az előítéletek, az előregyártott, "kész", konvencionális meghatározások porát. Hűvösek és lobogóak Mészöly esszéi. Az absztakciók közegében mozdulatai biztosak, pontosak - makacsul, elszántan következetes. Élményeit, következtetéseit a végsőkig kifeszíti, de az állításokból, a logikai futamokból nem hagyja el a kérdőjeleket sem. Következetes kérdező. Esszéi az alkotó műhelyproblémái, műhelymunkái is. A művészitől nem választja el az ember általánosabb ügyeit: a morált, a külvilágot, a történelmet. Az ember és világ titkait kutatja: minél többet kimondani, megfogalmazni, napfényre hurcolni, elhódítani a homályból azt, ami kimondásra, napfényre vár.

Mészöly Miklós - Az ​elvarázsolt tűzoltózenekar
Mészöly ​Miklós azok közé a ritka magyar mese-írók közé tartozik, akik számára a mese nem alkalmi kaland, hanem a regénnyel, lírával egyenlő nagy műfaj. Olyan műfaj, melyben árnyalatos érzéseit, megragadó látomásait, mély s néha bonyolult gondolatait természetesen és rangos irodalmi szinten fejezi ki. Az elvarázsolt tűzoltózenekar Mészöly Miklós meséinek első nagyobb szabású összefoglalója a Hétalvó puttonyocska és a Hiú-Cserép-királykisasszony című kisebb kötetek után. Olyan kötet, mely világos tagolásával jól elkalauzol Mészöly Miklós sokszínű, eredeti mese-világában; első részén a kisebb gyermekekhez szólva képzeletmozgató játékosság uralkodik, hogy aztán a második részben érettebb meseolvasók számára kirajzolódjék egy jelképekben és látomásokban gazdag kalandos világ, mely elgondolkoztató, felnőttekhez is szóló mély tartalmait, színgazdag líráját a harmadik részben bontakoztatja ki igazán. S ahogy a kötet a hármas tagolásban egyre többet-érő meseolvasókra számít, úgy változik a mesék beszélő hangja is: a magyar népmeséből kiindulva a legigényesebb modern mese stílművészetéig.

Mészöly Miklós - Pannon ​töredék
A ​könyv Mészöly Miklós beosztását követi. A Pannon töredék, a Térkép Aliscáról, a Balsejtelem lüktető pontocskái, az Anyasirató, a Nyomozás (1–4), a Történet és a Magyar novella című szövegeket tartalmazza. „Mészöly Miklós 1995 nyarán állította össze életműkiadásának tervezetét (…) Különböző gyűjteményes köteteit, válogatásait látva szembeötlik, hogy mindig új meg új összefüggéseket igyekezett találni a már elkészült szövegek között, joggal gondolva, hogy egyvégtében olvasva írásait, az egyes motívumok, újbóli felbukkanásukkor, erősítik a hasonló szöveghelyek hatását, hogy bizonyos munkák részletei mintegy folytatódnak egy másikban, bujtatva vagy nyilvánvalóan, de mindenképp jól érzékelhetően, ha ezt az eredetileg nem szándékolt, ám mégis meglévő mögöttes rendet a minden alkalommal újrarendezett ciklusok világossá teszik az olvasó számára.” (Részlet Wilheim András utószavából)

Mészöly Miklós - Az ​elvarázsolt tűzoltó-zenekar és más mesék
Mészöly ​Miklós gazdag mesetermésének, magyar és külföldi népmese-feldolgozásainak jó részét tartalmazza a válogatás. A Virágok beszélgetése című ciklus az író saját meséit foglalja magába. Sokszínű, kalandos, jelképekben és látomásokban bővelkedő, bizarr légkörű mesék váltakoznak itt népmesei hangú írásokkal. Kevésbé ismert magyar népmesék gyűjteménye a Hajnalfia című rész, míg A párductekintető Fidda meséi a zord északi országok hűvös-homályos-sejtelmes erdeiből a színes, vidám, romantikus Délre és az indiánok világába viszik az olvasót. A kötetet Egyed László illusztrációi díszítik.

Mészöly Miklós - Az ​istálló
"A ​kisepikai forma az elmúlt öt évtized során Mészöly prózakoncepciójának megfelelően sokféle transzformáción esik át. Fokozatosan eltávolodik a novella hagyományos, terjedelmesebb, zártabb, feszesebb műfajváltozatától, és a történet, rövidtörténet, prózaszöveg hagyománytalan alakjában jelentkezik. Egyfelől szűkszavúbb, töredékesebb, kihagyásosabb, vázlatosabb lesz, vagy morzsákká, chipekké tömörül, másfelől visszanyúl a történetelvű anekdota s a még régiesebb beszély oldottságához. Mindkét út a moderntől a posztmodern felé mozdul el, az egyik minimalizálódást, a másik szövevényességet eredményez, szokatlanul új időtudatot érvényesít, s ennek megfelelő szerkezeteket hoz magával." Thomka Beáta

Mészöly Miklós - Volt ​idő
Az ​Irodalmunk forrásai sorozat újabb kötete egy ismeretlen, titkokat is magában rejtő világba, a múlt század egyik karakteres, „iskolateremtő" írója, Mészöly Miklós valamint a jeles szerkesztő, irodalomtörténész, Tüskés Tibor mintegy négy évtizeden át tartó kapcsolatába avatja be Olvasóit. A levélkapcsolat több mint száztíz dokumentuma egy egész korszak viszonyairól és természetesen a két alkotó szakmai és emberi kapcsolatáról nyújt mindezidáig ismeretlen információkat. A levelek jól érzékeltetik a korszak irodalmi életének történéseit, „műhelytitkait", a mindenkori irodalompolitika sajátosságait, változásait, végezetül Mészöly Miklós és Tüskés Tibor alkotói pályájának alakulását, háttérmotívumait, több ismert Mészöly-mű születésének körülményeit, gyakran hányatott sorsú keletkezéstörténetét. A levelek csonkítatlanul közreadott anyagát bőséges jegyzetapparátus, névmutató és fotóanyag egészíti ki.

Mészöly Miklós - Az ​én Pannóniám
"Most ​a szűkebb hazáról, az én szűkebb hazámról lenne szó. A kötet anyagát illetően nem akarok itt nyomtatott újdonságokkal szolgálni (kívánom ezt tenni a még tervezett néhány más kötetben) - a furfangosságom itt is csak annyi, amennyit a kalauzoló válogatás szempontjai újdonságként kínálnak. Azt a Dunántúlt, Pannoniát szeretném fölidézni, ahogy egy rokon és kedves arcot tapintunk végig a sötétben az ujjbegyünkkel - az eltűnt és egyre homályosuló históriai időben. Táj, lélek, gondolkodásmód, érzelemhullámzás érzékenység és érzékeny barbárság sajátos ötvözetéről szeretne hírt adni ez a könyv, lehetőleg minden mást kiszűrve a hangulatképből, ami elkalandozik ebből a szűkebb világból."

Mészöly Miklós - Séta, ​évgyűrűkkel
Poszler ​György mondja Szederkényi Ervin emlékére írott soraiban, hogy „a férfiévek mélyén... nagy barátságok ritkán szövődnek". A Séta évgyűrűkkel című levelezésgyűjtemény azonban épp egy ilyen kései barátság lassú és figyelmes megteremtését beszéli el. A két levélíró férfiú egyike a huszadik századi magyar irodalom nagy hatású prózaírója, másika pedig 1964 és 1987 között a pécsi Jelenkor folyóirat - túlzás nélkül - legendás főszerkesztője. Mészöly Miklóst bizonyára nem kell bemutatni az olvasónak, Szederkényi Ervin életműve azonban nem a könyvtárak polcain elhelyezett kötetek sorából lehet ismerős, hanem a Jelenkor huszonhárom évfolyamából. Kettejük levelezése mögött körvonalazódik nemcsak a személyes kapcsolat elmélyülésének története, hanem egy ma már irodalomtörténetinek számító korszak háttere is. Jelen kötet nem vállalkozhatott kettejük teljes levelezésének kiadására, hisz az a kultúrpolitikai kor - amelyben mindketten arra tettek kísérletet, hogy a tisztesség ösvényein maradva tegyék láthatóvá azt, ami az adott társadalmi-politikai közegben értéktelennek, tehát méltatlannak ítéltetett - nem kedvezett az őszinte és nyilvános beszédnek, s a levelezésből vélhetően szándékosan nem őrződött meg minden darab. Ezért, hogy a levelekből kirajzolódjék az elbeszélés, tájékoztató jegyzetek és utószó segítik a „nyomjeleken" közlekedő olvasót. A kötet függelékben közli a Magyar Tallózó című művelődéstörténeti sorozat- amelyről sok szó esik a levelekben - némely fontos dokumentumát, amelyekből kitűnik a szerkesztők, így az ötletgazda Mészöly Miklós, nagy szabású terveinek szándéka, s eltávolításuk története a szerkesztőbizottságból.

Mészöly Miklós - Ballada ​az úrfiról és a mosónő lányáról
A ​novellák színhelye többségében most is, mint Mészölynél olyan gyakran, Pannónia, a szépséges dunántúli táj. Történetei sokszor fonódnak családja köré, a krónikák és legendák, a szájhagyományok világába: a jelenben a múltat és a félmúltat, a múltban a jelent írja. A gyökereket. A kicsi, de szépségtől, kedvességtől, szerelemtől izzó ómamát, aki matrónakorában is elevenen őrizte egykori gáláns kalandjainak emlékét, őrizte minden sejtjében adakozó lányságát, s akinek bolondozó, gavallérokat hódító, játékos kedvével mindig józan-erélyes, energikus előrelátás vegyült. A családi történetek régről jött meleg-kedves szálai dermesztő közelmúltunkban csomózódnak össze, az ötvenhatos forradalmat követő jegyes diktatúrában. Azon a télen akasztják fel a család egyik késői leszármazottját, akit ballonkabátos férfinak neveznek el, akik csak látásból ismerik. E történethez az írónak is köze lesz... A Sió völgye, az író szülőföldje, a gyönyörűséges pannon táj mellett más tájakat is látunk, s mint mindig, ezúttal is kíméletlenül éles fényben. Koszos vonatfülkéket és latrinákat, temetőket és restiket, viskószerű házakat és pincéket. Negyvenhat videoclipje rövid történetekben világít át élesen karakterizált életeket és sorsokat; lecsavart lánggal égő kisemberek seregét az ingyenkonyhák vagy büféasztalok mellett, koldusokat, vagy gonddal és boldogsággal sűrűsorsú falusi asszonyokat; egy pillanat tört részében megmutatkozó egymást szerető vagy csak egymást figyelő, egymásra irigy szerencsétlen zsákutcás életeket. Az abszurd álmokba torkolló rövid történetek szürrealista fantáziával és pontos, aprólékos realizmussal íródtak.

Mészöly Miklós - Bunker ​/ Az ablakmosó
A ​kötet darabjait az ötvenes évek végén írta szerzőjük. A modern hazai színműírás gyakorlatában ezek a drámák akkortájt rokontalanoknak tetszettek mind stíluseszményeikben, mind pedig szemléletükben. Mészöly Miklós az absztrakció irányába mutató drámaépítkezésével ugyanis a modern emberi lét tragikumának kettősségét mutatja be: egyfelől az atomjaira széthullt világ értelmetlenségét, másrészt egy-egy hőse révén az emberi értékek megőrzésének a lehetőségét. A "bunkerlét" sosem volt, de lidérces álmokban ott kísértő lét, melynek érzéki valósága éppen agyonrészletezettségével megy át a fantasztikumba, hogy ott mutassa föl abszurd lényegét, s pontosan e lényeg által lázítson minden - emberi létünket deformáló - helyzet- és viselkedési automatizmus ellen. Miként a kötet másik darabja, Az ablakmosó is, a burleszkbe hajló ábrázolás harsányabb eszközeivel.

Mészöly Miklós - Sötét ​jelek
A ​20. századi magyar irodalom mesterének elbeszéléskötete először és mindeddig utoljára 1957-ben látott napvilágot, hatvankét év múltán most jelenik meg újra az író életműsorozatában. A Sötét jelek írásai, köztük mesékkel és két kisregénnyel, már megelőlegezik a később kibontakozó egyéni írás- és látásmódot. A címválasztás nem véletlen, a fiatal Mészöly háborús elbeszéléseiből, a háború utáni kaotikus magyar világ képeit felvillantó és a hatalom tapasztalatának "sötét jeleit" feltérképező írásokból áll a kötet, s mindegyik történet feszült, izgalmas dramaturgiával építkezik. Az elbeszélt események minden pillanata valamiféle érzékileg felfogható irracionalizmussal ütközik, ezért a korszak hivatalos ízlésének Mészöly írói világa elfogadhatatlannak bizonyult, s a szerző számára tíz év kényszerű szilenciumot eredményezett.

Mészöly Miklós - Elégia
Több ​kortárs prózaírónk - mint Cseres Tibor, Bárány Tamás, Hernádi Gyula - kezdte írói pályáját költőként. Mészöly Miklósnál, jóllehet kötetcímadó bölcseleti "esszé-költeményét" kétszer is - legutóbb az Esti térképben, 810689 - megjelentette már, nem erről van szó. Most kiadott könyvéről a szerző maga mondja: inkább "kiemeléseket" tartalmaz arról a senkiföldjéről, "ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. A legkevésbé sem gondolom, hogy prózaíróból bármivé is át tudnék vagy akarnák vedleni." ; Kétségtelen viszont, hogy Mészöly prózájában gyakran adódnak szembetűnően szép költői képek (Tél; Porkoláb-völgy), zeneien érzékelhető lírai helyzetleírások: "Szüreti kárbid-durrogás, / madár-riadó. / A rétek fémszál hangjain túl / kosárszám érett gyümölcs, / néhány felszökkent nádtors." Vannak továbbá olyan tömör pillanatelemzései (Dióverés után; Egy halott leányhoz; Ötperces esti havazás), melyekben az érzéki pontosság, a pszichológiai realitás és a szinte mértani absztrakció egyaránt megtalálható. Nem érdektelenek a Mozgólépcső, illetve Szemle cím alatt összegyűjtött reflexiók, gondolatfoszlányok. Köztük olykor egy-egy paradoxon is több, mint puszta ötlet, láttató és elgondolkodtató voltával döbbenetes erejű: "Krematórium / kapujában / villanó-lámpás / mentőautó"; "emberek menetelnek egy végleges fal felé / ugyanannyian lépnek ki a fal túlsó oldalán"; E tekintetben figyelemreméltóak a kötet Appendixeként, több mint harminc oldalon közzétett aforizmák, maximák, moralizáló megfogalmazások, mint például a szabadságról szóló: "Szemfényvesztő függetlenek, akik az ürességben eveznek szabadon; akik az ingyeneshez úgy nyúlnak hozzá, mintha ők szereznék meg; akik a saját árnyékukkal takaróznak, s még ideájuk sincs a napról, melynek az árnyékukat köszönhetik." - A szerző olvasóinak és a modern, reflexív költészet kedvelőinek ajánlható.

Mészöly Miklós - Hamisregény
Mészöly ​Miklós korábbi elbeszéléseit új kontextusba helyezve és egy összekötő szöveggel kapcsolva regényszerű művé rendezte. A füzérdarabok Mészöly korábról már ismert írói világából építkeznek: a szülőföld, Buda, történelmi és erdélyi életképek, állatnovellák, melyeket azonban szerzőjük külön címekkel nem választ el egymástól. Eképpen szándékaival egyezően Mészöly azt hangsúlyozza, hogy kisepikai művei összetartoznak, egymáshoz illeszthetők és egymásra rétegződnek, s minthogy mindegyik ugyanazt a témát írja, alkalmasak egy nagyobb kompozíció, Közép-Európa hamisan regényszerű ábrázolására. A tematikai homogenitást a kompozíció rejtvényes jellege és az elbeszélés utalás-, sugalmazásszerűsége is erősíti. A mészölyi ismeretelméletben és írástechnikában ugyanis – miként e reprezentatív darabjában – a részek szorgos egymás mellé helyezése vagy az egész villanásnyi megjelenítése egyformán alkalmasak az egészről való beszédre.

Mészöly Miklós - Volt ​egyszer egy Közép-Európa
"Volt ​egyszer egy Közép-Európa? Kikelet, zimankó, néhány rongyos vitéz a tüskekalyibában, kik már rég elfelejtették a nevüket, s kiknek mi is elfelejtettük a nevét. Mossa az ülepüket a szőke Duna, s mindezt bevilágítja a hold, alatta üszkösödő templom. A szurdikokban századosan felgyűlt penész és natúr genny, felhősödés esetén lakkozott kosszarvsötét. Mondják, hogy harmadfél nap van hátra az ítéletnapig, utána feltámada, és meghala végleg. A könyv egyik regöse, aki kémlelőnek képzelgi magát végtelen poroszkálása során, fakó foszlányokról beszél, nagy esők évadján. Ő már rég nem nomád lovas, csupán csoszogó. Lábán kocódik a lánc, s a kísértet hozzá a lassúdad országos eső koppanásai szolgáltatják. S mikor meggyújtatik az 1526 emlékgyertya - hun válaszul, hun vigasztalásul -, benépesülnek a terek emberekkel, kik közül némelyik olyan németséggel beszélnek, mit csupán egy görög-zsidó ért meg, aki kunsági pásztorokkal alkuszik örményül, mely pásztorok viszont török szavakat kevernek a magyarba, hogy a cseh városbíró legényét megtévessék. És reng a búzatábla, és kergeti a szél a boszorkánykereket. Volt egyszer egy Közép-Európa? Itt csak az eshet meg, ami megesik. S a gond éppen az, kinek hogyan lehetnél szolgája, hogy rab kedvteléseidnek szabadon örvendezhess a tágaska kalodán belül. S közben az eperfás utak alagútjaiban ilyen kiáltás hallatszik: "Vigyázó! Meddig tart még az éjszaka?" S az alagút másik végéről kiáltják a választ: "Eljön a reggel, de még éjszaka van, jertek el újból!" Máskülönben olyan csend uralkodik, melyben a haraszt várja csupán, hogy megfújja a szél. S a regös teszi, amit tehet: jegyezget, mint porba a földre tört ágvég. Közép-Európa jószerivel nem volt még, csak lehetne talán egykor, ha talpából kinőne a gyökés. Ami volt eddig, az után odakívánkozik a kérdőjel. Ez a könyv is így olvasandó. Elejétől haladva a végéig, ahogy az alagút vezeti az embert. Hogy hová? Mesélik, hogy az Üveghegy aljában egy csecsemő fekszik, és nézi a napot... Az Üveghegy aljában egy vénséges vénasszony ül, és nézi a napot... Az Üveghegy aljában a nap tűzi az üres homokot... - Az alagút túlsó oldaláról mégis úgy szól az üzenet, hogy "eljön a reggel... jertek el újból!" Mégis ilyen nagy lehetne a költészet hatalma?"

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála / Saulus / Film
A ​kortársi magyar irodalom három klasszikus értékű regényét adja közre Mészöly Miklós életműsorozatának első kötete. Születésük idején nagy kritikai vitákat és politikai viharokat kavartak ezek a regények; korabeli hivatalos tudomásulvételük nehézségeire jellemző, hogy Az atléta halála először franciául látott napvilágot, azután németül, s csak egy esztendővel később jelenhetett meg magyarul, írója szülőhazájában. Ezt követte 1968-ban a Saulus, s 1976-ban a Film. Mindhárom művet "oknyomozó regénynek" tekinti az irodalomtudomány, a bennük testet öltött írói törekvés természete alapján. Ezek a regények ugyanis, a monda anyagában éppúgy, mint a jelen vagy a történelmi félmúlt közegében, a hagyományos naptári időrend felbontása ellenére is szigorúan motivált szerkezetükkel, s mellőzve a fölösleges részleteket, a beléjük zárt történetek és emberi sorsok alakulásának az értelmezésére törekszenek, a lényegre törő pontossággal, de a létezés titkainak kijáró szkepszissel, s a megszokott írói képzelet kísértéseinek az elhárításával. Mészöly Miklós három regényében ezért, képletesen szólva, "üldöző és üldözött futásának a ritmusa eggyé válik: ugyanaz fut, ugyanaz fullad ki - írta róla egyik kritikusa, Balassa Péter. - Ebben a művészetben mindig a damaszkuszi úton vagyunk. Soha töbé nem érkezünk már oda, de visszaút sincs, csak közben. Üldöző és üldözött eggyé válásának sokkoló fölismerése - ami a forma folyamatával egyenlő - nem más, mint bele nem nyugvó megtérés. Mindig újra indulunk. Alighogy... és máris nyergelik tovább a lovakat."

Mészöly Miklós - A ​pipiske és a fűszál
A ​legkisebbeknek mesélni - ez a legnehezebb. Vagy legalábbis egyike a legnehezebb írói feladatoknak. Egy sereg ritka írói tulajdonság kell hozzá. Természetes gyermeki játékosságtól az első ízben való tapasztalás felfedezői frissességéig. A beszédmódban pedig egyfajta tartalmas leegyszerűsödés, ami mindig többet mond a köznapi szóval, mint amit vele mondani szoktunk. Mészöly Miklós ennek a nehéznek a példaszerű művésze. Kicsiknek való történetei szóljanak bár a vadászni indult ujjakról, az állatok beszélgetéséről vagy arról, hogy miért nem beszélnek a halak, mindig is többről szólnak, mint amiről szólnak; mindig beléjük van rejtve valamilyen gyermekien egyszerű és tiszta lírai felfedezés - valami a valódi költészetből -, amely ugyan más-más fokon, de zavartalan gyönyörűséget ad a mesehallgatónak és a mesefelolvasónak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A pipiske és a fűszál Reich Károly színes illusztrációival Mészöly Miklós gazdag meseterméséből a kicsiknek való írásokat emeli ki és teszi ismét hozzáférhetővé.

Mészöly Miklós - Szomorú, ​vidám
Nagy ​fekete fa a behavazott réten. Odaszáll egy madár, s fázik: csiii... csiii... De szomorú! Patak vize fölött kíváncsi leveles ág. A víz tükrében is leveles ág. Ez vidám dolog! (...) Reich Károly illusztrációival.

Mészöly Miklós - Fekete ​gólya
Meglesni ​a fekete gólyát, ezt az embertől messze húzódó ritka-ritka madarat, elejteni a flóbertpuskával - ez a vágy hajtja a regény két kiskamasz szereplőjét és kislány pajtásukat az árvízi erdők és vizes rétek világában. Titokzatos, elrejtett élet nyílik meg előttük, míg hol csónakon, hol a sásos réten kúszva-lopakodva törnek a szívüket dobogtató nagy vágy betöltésére. De titokzatos, rejtett világ tárul fel közben bennük is: a nagy kalandot kergetve, a csodás madarat űzve, megesik velük az első, életre szóló nagy kaland: a kamaszbarátság és a barátságot nyomban próbára tevő, öntudatlanul kibomló kamaszszerelem.

Mészöly Miklós - Oh, ​che bella notte
A ​magyar olvasó olyan könyvet tart a kezében, amelynek angol, orosz és román nyelvű változata azonos borítóval kerül az említett nyelveken olvasó irodalombarátok elé... Hogy ezt miért fontos hangsúlyozni, egyáltalán: megemlíteni? Egyebek között azért, mert az olvasó közérzete szempontjából sem közömbös, ha tudja. ugyanazt a könyvet, ugyanabban az időben - épp csak különböző nyelveken - Washingtontól Moszkváig sokan forgatják, a kolozsvári magyar és román nyelvű példányok olvasói talán éppen a Magyar novellá-ról vitatkoznak a sétatéri padon. Bátran állíthatjuk, hogy a magyar olvasók számára is újdonságszámba mehet ez a kötet. a más nyelvű változatokhoz képest: elmaradt a "bemutató jellegű" utószó. Helyette azonban első ízben jelenik meg kötetben a Magasiskola keletkezési körülményeit idéző Sólymok csillagvilága.

Kollekciók