Ajax-loader

Mészöly Miklós könyvei a rukkolán


Nemes Nagy Ágnes - Lengyel Balázs - Polcz Alaine - Mészöly Miklós - Szorongatott ​idill
Négy ​alkotó, két házaspár - egy történet, amely az 1950-es években kezdődött, és kisebb-nagyobb zökkenőkkel élethosszig tartott. A kötetben olvasható "nyolckezes" levelekben a szerzők érzékletesen tudósítanak mindennapjaikról vagy éppen az írással kapcsolatos vívódásaikról. Azokról az évtizedekről, amikor személyes és szakmai életük alakulását döntően meghatározta a korszak megingathatatlannak tűnő politikai berendezkedése és ideológiája. Az utazásokról, társas eseményekről szóló leírások és a könnyed hangú beszámolók mellett olykor súlyos magánéleti és elvi konfliktusok is felvillannak a sorok között. A gazdagon jegyzetelt levelezéskötet fényképeket, dokumentumokat, valamint a Nemes Nagy Ágnes - Lengyel Balázs és Polcz Alaine - Mészöly Miklós házaspár közös történetéhez fűződő szépirodalmi írásokat is közöl. "Sokat voltunk együtt, és szorosan összetartoztunk. Ez olyan négyes volt, hogy mindenki mindeniket szerette. Ritkaság két házaspárnak ilyen meleg barátsága" - írta négyük kapcsolatáról Polcz Alaine. "Édes Cimborák, nagyon jól vagyunk, üdén, frissen, csinosan. Sokat dolgozunk. (keveset eszünk) Csurogjon a nyálatok, és mi is irigyeljük a havas Szigligetet. (lakás - leválasztunk, fejben) Kirándulni még nem voltunk. Nem írtok, büdös disznók. Hát ne is írjatok!" Polcz Alaine levele 1959. január 19-én

Mészöly Miklós - Pontos ​történetek, útközben
Nem ​sokat tudunk meg hősnőjéről a történet során. Nem más ő - nem több, és nem kevesebb -, mint a kamera teleobjektívje, mely a cinéma verité pontosságával közvetíti a látványt s mindazt, ami a látványban megtestesül. Történetek alkotják tehát ezt a könyvet, történetek, melyeket az elbeszélő él és lát meg, utazásai közben, a határon innen és túl, vasúton és várótermekben falvakban és kisvárosokban, hivatalos vendégként, vagy családi látogatást téve gyerekkora tájain. Sorsok, arcok és szituációk rajzolódnak ki a dialógusokból, s a rendkívül atmoszferikus leírásokból, feltűnnek és megszakadnak a vonatok zakatolásában, a véletlen törvényei szerint. A figyelem látszólag egyenletes, a szem szinte gépi ritmusban halad át hóesésen, kapubejáratokon, málló falrészleteken, csöndes tragédiákon és közömbös emberi mozdulatokon. Mégis teljes biztonsággal munkál a szándékosan lefedett, rejtett írói sűrítő készség, a szenvtelenség álrétegét erős szuggesztivitás töri át - a vízió világosságával rajzolódik ki minden emberi viszonylat, élethelyzet, a sorsok jelen ideje mögött a múlt - s a tiszta tapasztalás szintjéről kimondhatatlanul is felsugárzik az általános érvényű, a koncentrált gondolat. Figyelemmel és szeretettel tartozunk egymásnak: ember voltunk felelősségre kötelez.

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála
"Van ​ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni - nem találok jobb szót vagy képet, de Bálint esetében ez nem is hasonlat csupán -, egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is." (Részlet a regényből)

Mészöly Miklós - Jelentés ​öt egérről
A ​Jelentés öt egérről Mészöly Miklós 1957 és 1964 között született elbeszéléseinek gyűjteménye, amely első kiadása, 1967 óta most jelenik meg másodszor olyan remekművekkel, mint a címadó novella és a Magasiskola. A kötet szövegeiben a háború és háborút követő évek sűrű és komor világa elevenedik meg. A hatalomnak való kiszolgáltatottság, a védekező és támadó emberi ösztönök, a vak fordulatok kiszámíthatatlan következményei szervezik a történések dramaturgiáját, melyek mélyén az olykor személyes tapasztalatokat idéző emlékdarabkák hívására súlyos erkölcsi dilemmák fogalmazódnak meg bűnről, bűnrészességről, és mindezek elbeszélhetőségének kérdéseiről. ,,Teréz úgy élt ezekben az években, mint aki körül a maradék négy falat is lebontották, de azért mégis mindennap visszatér ugyanoda, mert megszokta, hogy valamikor ott szoba volt."

Mészöly Miklós - Polcz Alaine - A ​bilincs a szabadság legyen
A ​20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának és társának, a tanatológia magyarországi úttörőjének több mint 700 darabból összeállított levelezése két erős és nagy hatású személyiség összefonódó sorsáról, sokat próbált, de elszakíthatatlannak bizonyult kapcsolatáról tanúskodik. Mészöly Miklós (1921‒2001) és Polcz Alaine (1922‒2007) levélváltásaiból azonban nem csupán a híres házaspár közös életének jelentős és hétköznapi pillanatai tárulnak fel, de érzékletesen rajzolódik ki a félmúlt, a szocializmus és a rendszerváltás történelmi korszaka.

Mészöly Miklós - Vadvizek
A ​89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Mészöly Miklós életműsorozatában a Vadvizek című elbeszéléskötet, amely a szerző első köteteként látott napvilágot éppen 70 éve Pécsett, a Várkonyi Nándor vezette Batsányi Társaság kiadásában. A Vadvizek 1948 óta most jelenik meg másodszor, változatlan kiadásban, így a később átírt Koldustánc című híres novellájának most az ősváltozatát is olvashatjuk a könyvben, amelyhez a sorozatszerkesztő, Szolláth Dávid írt utószót.

Mészöly Miklós - Az ​én Pannoniám
"Most ​a szűkebb hazáról, az én szűkebb hazámról lenne szó. A kötet anyagát illetően nem akarok itt nyomtatott újdonságokkal szolgálni (kívánom ezt tenni a még tervezett néhány más kötetben) - a furfangosságom itt is csak annyi, amennyit a kalauzoló válogatás szempontjai újdonságként kínálnak. Azt a Dunántúlt, Pannoniát szeretném fölidézni, ahogy egy rokon és kedves arcot tapintunk végig a sötétben az ujjbegyünkkel - az eltűnt és egyre homályosuló históriai időben. Táj, lélek, gondolkodásmód, érzelemhullámzás érzékenység és érzékeny barbárság sajátos ötvözetéről szeretne hírt adni ez a könyv, lehetőleg minden mást kiszűrve a hangulatképből, ami elkalandozik ebből a szűkebb világból."

Mészöly Miklós - Merre ​a csillag jár
Mészöly ​elbeszélései mitologikus példázatúak. A felvillantott és szétterített pillanatú múltat ezért érezzük jelennek és jövőbe szólónak. Egy család mitológiája vagy a múltat, történelmünket meghatározó magyarságé? Mikor, hogy: különféle vegyületben mind a kettő. A szereplők a történeteken némi eltéréssel vissza-visszatérnek. Az elbeszélések - egymástól távolról lehúzott szálai - olyan vékony-erősek és olyan finom-pontos mintákba szövődnek, mint valami végtelen magasságba nyúló pókháló - középponttal és középpontokkal. Az éles rajzú történetekben mégis annyi melegség van, amennyit a vér ad a testnek, vagy akár - hogy az Anyasirató-t időzzük: egy róka bundája, egy rókaprém melege. Hiába tudjuk egy-egy hősének, a történet egy-egy mozzanatának sokféle szimbolikus és mitológikus jelentését: Mészöly - az ő szavaival szólva - azt is érezteti, hogy csak "becserkészi" az "így volt", "így van" titkait, csak közelébe enged sokfelől: fel nem fejti. Annak bennünk kell tovább dolgoznia. Körénk rakja olykor a tárgyi világ egy-egy nyugtalanító, jelentéssel teli részletét - akár egy deszkaszálat, egy macskaköves utcát, egy sötétbe hasító fénynyalábot vagy a szoros körben éjszaka fejüket egymáshoz dugó lovakat, a mereven ránk bámuló macskákat - irásainak jelentése pontosan fel nem fejthető. Talán csak egyet tudunk biztosan, hogy titok van itt: megértetendő. És hogy ez a titok a halál felé mutat.

Mészöly Miklós - Családáradás
A ​kisregény egyike azoknak a műveknek, amelyekből összerakható a szerző dunántúli mitológiája. "A régi olvasói kedv... Dickensnél, mondjuk... Micsoda öröm töltötte el az embert, ha a fejezetek élén egy címet látott és nagyjából sejtette, hogy mi is fog történni a már ismerős figurákkal. Ujabban - megint - nagyon fölmelegítik a szívemet ezek a régi dolgok. De visszanyúlni hozzájuk csak szervesen - gyökeresen másképp - lehet. Például lóg a falon egy realista kép. Csupán abban különbözik minden realista képtől, hogy az egész - mondjuk - baltól öt centit ferde. Hát ez a ferdítés, ez az öt centi - ez a pokolian nehéz. Ami nem csoda, mert ez az öt centi vagyok én, vagyunk mi, a mi századunk." (Részlet egy interjúból)

Mészöly Miklós - Idegen ​partokon
Mészöly ​Miklós életmű-sorozatának e kötete az ötvenes és hatvanas években íródott elbeszéléseket tartalmaz, amelyek az életmű belső logikáját követve, a szerző szándéka szerint kerültek együvé. Az elbeszélések közül három a Volt egyszer egy Közép-Európa című válogatásban, a többi az Alakulások című kötetben jelent meg utoljára.

Kocsisné Szirmai Fóris Mária - Mészöly Miklós - Belia György - Csodacsupor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Ballada ​az úrfiról és a mosónő lányáról
A ​novellák színhelye többségében most is, mint Mészölynél olyan gyakran, Pannónia, a szépséges dunántúli táj. Történetei sokszor fonódnak családja köré, a krónikák és legendák, a szájhagyományok világába: a jelenben a múltat és a félmúltat, a múltban a jelent írja. A gyökereket. A kicsi, de szépségtől, kedvességtől, szerelemtől izzó ómamát, aki matrónakorában is elevenen őrizte egykori gáláns kalandjainak emlékét, őrizte minden sejtjében adakozó lányságát, s akinek bolondozó, gavallérokat hódító, játékos kedvével mindig józan-erélyes, energikus előrelátás vegyült. A családi történetek régről jött meleg-kedves szálai dermesztő közelmúltunkban csomózódnak össze, az ötvenhatos forradalmat követő jegyes diktatúrában. Azon a télen akasztják fel a család egyik késői leszármazottját, akit ballonkabátos férfinak neveznek el, akik csak látásból ismerik. E történethez az írónak is köze lesz... A Sió völgye, az író szülőföldje, a gyönyörűséges pannon táj mellett más tájakat is látunk, s mint mindig, ezúttal is kíméletlenül éles fényben. Koszos vonatfülkéket és latrinákat, temetőket és restiket, viskószerű házakat és pincéket. Negyvenhat videoclipje rövid történetekben világít át élesen karakterizált életeket és sorsokat; lecsavart lánggal égő kisemberek seregét az ingyenkonyhák vagy büféasztalok mellett, koldusokat, vagy gonddal és boldogsággal sűrűsorsú falusi asszonyokat; egy pillanat tört részében megmutatkozó egymást szerető vagy csak egymást figyelő, egymásra irigy szerencsétlen zsákutcás életeket. Az abszurd álmokba torkolló rövid történetek szürrealista fantáziával és pontos, aprólékos realizmussal íródtak.

Mészöly Miklós - Pannon ​töredék
A ​könyv Mészöly Miklós beosztását követi. A Pannon töredék, a Térkép Aliscáról, a Balsejtelem lüktető pontocskái, az Anyasirató, a Nyomozás (1–4), a Történet és a Magyar novella című szövegeket tartalmazza. „Mészöly Miklós 1995 nyarán állította össze életműkiadásának tervezetét (…) Különböző gyűjteményes köteteit, válogatásait látva szembeötlik, hogy mindig új meg új összefüggéseket igyekezett találni a már elkészült szövegek között, joggal gondolva, hogy egyvégtében olvasva írásait, az egyes motívumok, újbóli felbukkanásukkor, erősítik a hasonló szöveghelyek hatását, hogy bizonyos munkák részletei mintegy folytatódnak egy másikban, bujtatva vagy nyilvánvalóan, de mindenképp jól érzékelhetően, ha ezt az eredetileg nem szándékolt, ám mégis meglévő mögöttes rendet a minden alkalommal újrarendezett ciklusok világossá teszik az olvasó számára.” (Részlet Wilheim András utószavából)

Mészöly Miklós - Otthon ​és világ
A ​kötet válogatása rendhagyó, a sorozat célkitűzéséhez igazodik. Olyan igénynek igyekszik megfelelni, hogy egyszerre jelezze egy történelmében handicap-es régió gondjait, s túl is mutasson rajtuk. E gondok természetesen csupán tünetei az általánosnak; bár "hőmérsékletük" mindig meghatározóan sugárzott ki Európára, mind szellemi, mind politikai értelemben. Nem alábecsülhető szerep ez, s handicap-jeinek kihordott értékvilága sem. Európa determináltan közös vállalkozás, nem vitrin, melynek kulcsát bármilyen érdemmel vagy szerencsével tartósan ki lehet sajátítani. Ezt igazolja a politikatörténet, s az itt megszületett szellemi és művészeti eredmények gazdagsága. A túlmutatása mindig a művészet szférája volt és marad a maga fegyvertelenségével. Mumford írja, hogy a személyiség megformálásának s a társadalmi erők irányításának problémájával küszködünk mindenkor, s kutatjuk, hogy a dolgok zajos forgatagától és az istenek mindenfajta háborúskodásától visszavonulva, miképp találhatnánk meg intellektuális koncentrációval a szellem megoltalmazásának módozatát. Nem hihetjük, hogy ezen a gondon túl vagyunk, az új kihívások új veszélyeket is szülnek. Ha valahol, éppen a régiónkban nem kell emlékeztetni rá, hogy a művészet s a róla való gondolkodás milyen könnyen megfertőzhető. Jártasságunk és tapasztalatunk e téren elvitathatatlan. A kötet közel ötven év anyagából válogat; ez lehet mentsége, de az üzenete is – egy személytelenségre törekvő személyesség kísérlete.

Mészöly Miklós - Volt ​idő
Az ​Irodalmunk forrásai sorozat újabb kötete egy ismeretlen, titkokat is magában rejtő világba, a múlt század egyik karakteres, „iskolateremtő" írója, Mészöly Miklós valamint a jeles szerkesztő, irodalomtörténész, Tüskés Tibor mintegy négy évtizeden át tartó kapcsolatába avatja be Olvasóit. A levélkapcsolat több mint száztíz dokumentuma egy egész korszak viszonyairól és természetesen a két alkotó szakmai és emberi kapcsolatáról nyújt mindezidáig ismeretlen információkat. A levelek jól érzékeltetik a korszak irodalmi életének történéseit, „műhelytitkait", a mindenkori irodalompolitika sajátosságait, változásait, végezetül Mészöly Miklós és Tüskés Tibor alkotói pályájának alakulását, háttérmotívumait, több ismert Mészöly-mű születésének körülményeit, gyakran hányatott sorsú keletkezéstörténetét. A levelek csonkítatlanul közreadott anyagát bőséges jegyzetapparátus, névmutató és fotóanyag egészíti ki.

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála / Saulus / Film
A ​kortársi magyar irodalom három klasszikus értékű regényét adja közre Mészöly Miklós életműsorozatának első kötete. Születésük idején nagy kritikai vitákat és politikai viharokat kavartak ezek a regények; korabeli hivatalos tudomásulvételük nehézségeire jellemző, hogy Az atléta halála először franciául látott napvilágot, azután németül, s csak egy esztendővel később jelenhetett meg magyarul, írója szülőhazájában. Ezt követte 1968-ban a Saulus, s 1976-ban a Film. Mindhárom művet "oknyomozó regénynek" tekinti az irodalomtudomány, a bennük testet öltött írói törekvés természete alapján. Ezek a regények ugyanis, a monda anyagában éppúgy, mint a jelen vagy a történelmi félmúlt közegében, a hagyományos naptári időrend felbontása ellenére is szigorúan motivált szerkezetükkel, s mellőzve a fölösleges részleteket, a beléjük zárt történetek és emberi sorsok alakulásának az értelmezésére törekszenek, a lényegre törő pontossággal, de a létezés titkainak kijáró szkepszissel, s a megszokott írói képzelet kísértéseinek az elhárításával. Mészöly Miklós három regényében ezért, képletesen szólva, "üldöző és üldözött futásának a ritmusa eggyé válik: ugyanaz fut, ugyanaz fullad ki - írta róla egyik kritikusa, Balassa Péter. - Ebben a művészetben mindig a damaszkuszi úton vagyunk. Soha töbé nem érkezünk már oda, de visszaút sincs, csak közben. Üldöző és üldözött eggyé válásának sokkoló fölismerése - ami a forma folyamatával egyenlő - nem más, mint bele nem nyugvó megtérés. Mindig újra indulunk. Alighogy... és máris nyergelik tovább a lovakat."

Mészöly Miklós - Oh, ​che bella notte
A ​magyar olvasó olyan könyvet tart a kezében, amelynek angol, orosz és román nyelvű változata azonos borítóval kerül az említett nyelveken olvasó irodalombarátok elé... Hogy ezt miért fontos hangsúlyozni, egyáltalán: megemlíteni? Egyebek között azért, mert az olvasó közérzete szempontjából sem közömbös, ha tudja. ugyanazt a könyvet, ugyanabban az időben - épp csak különböző nyelveken - Washingtontól Moszkváig sokan forgatják, a kolozsvári magyar és román nyelvű példányok olvasói talán éppen a Magyar novellá-ról vitatkoznak a sétatéri padon. Bátran állíthatjuk, hogy a magyar olvasók számára is újdonságszámba mehet ez a kötet. a más nyelvű változatokhoz képest: elmaradt a "bemutató jellegű" utószó. Helyette azonban első ízben jelenik meg kötetben a Magasiskola keletkezési körülményeit idéző Sólymok csillagvilága.

Mészöly Miklós - Hamisregény
Mészöly ​Miklós korábbi elbeszéléseit új kontextusba helyezve és egy összekötő szöveggel kapcsolva regényszerű művé rendezte. A füzérdarabok Mészöly korábról már ismert írói világából építkeznek: a szülőföld, Buda, történelmi és erdélyi életképek, állatnovellák, melyeket azonban szerzőjük külön címekkel nem választ el egymástól. Eképpen szándékaival egyezően Mészöly azt hangsúlyozza, hogy kisepikai művei összetartoznak, egymáshoz illeszthetők és egymásra rétegződnek, s minthogy mindegyik ugyanazt a témát írja, alkalmasak egy nagyobb kompozíció, Közép-Európa hamisan regényszerű ábrázolására. A tematikai homogenitást a kompozíció rejtvényes jellege és az elbeszélés utalás-, sugalmazásszerűsége is erősíti. A mészölyi ismeretelméletben és írástechnikában ugyanis – miként e reprezentatív darabjában – a részek szorgos egymás mellé helyezése vagy az egész villanásnyi megjelenítése egyformán alkalmasak az egészről való beszédre.

Mészöly Miklós - Szárnyas ​lovak
Mészöly ​új kötete két ciklusra: novellákra és riportokra, dokumentumjellegű írásokra tagolódik - a kötet íve a "kitalálttól", az absztraktabb írásoktól, a lélek benső tájaitól halad kifelé; a külvilág pontos feltérképezéséig. Írásainak egyik legjellemzőbb sajátja a megfeszített, koncentrált figyelem. A részletek: az emberi mozdulat töredékei, a táj darabjai - egy ólomszínű, szikláktól körülkerített tó sűrű, hideg vize, farakások és omladékok, egy poháron tartott megmoccanó kéz, a rétre hulló sivár napfény pászmáinak látványa a maga tökéletesen kirajzolt pontosságában magához vonzza a szerzőt és az olvasót. Mészöly nem naturalista, de nem akar szimbolikus jelentést sem adni annak, amiről ír - mégis ráirányítja figyelmünket egy emberi jellem minőségére, egy élet drámájára. Közvetlenül soha nem fest érzelmeket: a jelen és a múlt különféle rétegeiben játszódó s az írásokban egymás mellé került, egymásra kopírozott cselekménysorból: történetek mozzanataiból forr eggyé novelláiban egy ember belső világa. Mészölynél majdnem minden a tartás. A forma fegyelme. Az alkotói eljárásban, az emberi megnyilvánulásban egyaránt. A minden helyzetben megőrzött méltóság. Célra irányított, szigorú, száraz mondataiban elfojtott, szándékosan lehűtött indulat izzik - voltaképpen megindultság. Az együttérzés hajszálereinek finom hálózata szövi át írásait. Írói alapállását a minden emberi dolgok viszonylagosságának érzetével járó lemondás is jellemzi - de a rezignáción felülkerekedik a kemény szembenézés, a közlés, a kimondás szükségének parancsoló ereje. Milyen kötelezettségeket hordozunk itt és ma: mit jelent ma embernek lenni, magyarnak lenni, így summázhatjuk leginkább - anyagában, történetében is lebilincselően izgalmas - novelláinak, riportjainak, dokumentumírásainak közös mondandóját.

Mészöly Miklós - Sólymok ​csillagvilága
"A ​Magasiskola a magyar próza ritka metszésű darabja, melynek mintáját mintha az arisztotelészi mérték igényében kereshetnénk. Bármely minimális elemének hiánya, de többlete is összeroppanthatná az arányokat." (Thomka Beáta) "1956 nyara! Egy nyár - izzásig feszült létszünet, várakozás és felkészülés baljós idillje. Egy este váratlanul felhív a barátom, s azt kérdezi, nem volna-e kedvem meglátogatni az ohati kísérleti solymásztelepet (az egyetlent az országban), ahol jó ismerőse a vezető fősolymász? Egy- vagy másfél hetes kiruccanásról fenne szó, s tőlem függ, mennyire futja a türelmemből, időmből. Nem sejthettem még - legalábbis biztosan nem -, hogy hamarosan egy másfajta beavatásra is megjön a meghívás; a forradalom "röpte" mentén. Közép-európai "véletlen", hogy a két beavatás, onnét a szédítő magasságokból nézvést, és mélyebb áramlataik logikáját tekintve - nem is olyan nagyon különböznek" - írta a szerző a Magasiskola keletkezéstörténetéről 1995-ben. Meg kell szokni az állandó szelet, az árnyéktalanságot; ha akarsz, kilométereket nyargalhatsz lóháton, mégsem érzed úgy, hogy megérkeztél valahová; a pusztai égbolt bezár, mint egy fényketrec; mintha billiówattos lámpa tűzne a szemedbe, folyton a nyomodban van, mindenütt megtalál; ennyi erővel cellában is ülhetnél, rács mögött, ott egy százas körte ugyanezt megteszi; ha legalább látnál valakit a közelben, aki hozzád csatlakozik, megszólít, akkor eltökélhetnéd, hogy néma maradsz - de sehol senki, sehol egy ember. Vallani fogsz.

Mészöly Miklós - A ​bánatos medve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Sötét ​jelek
A ​20. századi magyar irodalom mesterének elbeszéléskötete először és mindeddig utoljára 1957-ben látott napvilágot, hatvankét év múltán most jelenik meg újra az író életműsorozatában. A Sötét jelek írásai, köztük mesékkel és két kisregénnyel, már megelőlegezik a később kibontakozó egyéni írás- és látásmódot. A címválasztás nem véletlen, a fiatal Mészöly háborús elbeszéléseiből, a háború utáni kaotikus magyar világ képeit felvillantó és a hatalom tapasztalatának "sötét jeleit" feltérképező írásokból áll a kötet, s mindegyik történet feszült, izgalmas dramaturgiával építkezik. Az elbeszélt események minden pillanata valamiféle érzékileg felfogható irracionalizmussal ütközik, ezért a korszak hivatalos ízlésének Mészöly írói világa elfogadhatatlannak bizonyult, s a szerző számára tíz év kényszerű szilenciumot eredményezett.

Mészöly Miklós - A ​pipiske és a fűszál
A ​legkisebbeknek mesélni - ez a legnehezebb. Vagy legalábbis egyike a legnehezebb írói feladatoknak. Egy sereg ritka írói tulajdonság kell hozzá. Természetes gyermeki játékosságtól az első ízben való tapasztalás felfedezői frissességéig. A beszédmódban pedig egyfajta tartalmas leegyszerűsödés, ami mindig többet mond a köznapi szóval, mint amit vele mondani szoktunk. Mészöly Miklós ennek a nehéznek a példaszerű művésze. Kicsiknek való történetei szóljanak bár a vadászni indult ujjakról, az állatok beszélgetéséről vagy arról, hogy miért nem beszélnek a halak, mindig is többről szólnak, mint amiről szólnak; mindig beléjük van rejtve valamilyen gyermekien egyszerű és tiszta lírai felfedezés - valami a valódi költészetből -, amely ugyan más-más fokon, de zavartalan gyönyörűséget ad a mesehallgatónak és a mesefelolvasónak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A pipiske és a fűszál Reich Károly színes illusztrációival Mészöly Miklós gazdag meseterméséből a kicsiknek való írásokat emeli ki és teszi ismét hozzáférhetővé.

Mészöly Miklós - Esti ​térkép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Érintések
Mészöly ​Miklós esszéi a filozófia és az irodalom mezsgyéin keletkeztek vagy az élet egy-egy maradandó pillanatát rögzítik. Hosszabb tanulmányok és verslélegzettel írt futamok váltják egymást új könyvében, akár korábbi kötetében. A tágasság iskolájában. Témája sokféle. Egyik hosszabb írásának tárgya Csáth Géza elfeledett pszichiátriai elemzése a skizofréniában szenvedő N. kisasszony naplójáról; ironikus nyelvészeti "tallózás" kutatja régi, ízes, erőteljes és elfeledett nyelvi fordulatainkat: a lehetőséget, hogy majd ismét felhasználtassanak. Szól a tetten ért időről, amikor és ahogy egy műalkotás lelke megszületik, Vörösmarty A rom című kis eposzát elemezve a magyar romantikáról, még inkább a magyar költészet elkerülhetetlen feladatáról: szolgálni. A tényszerű rögzítés lehetőségeiről és kilátástalanságáról. A tényszerű rögzítés lehetőségeiről és kilátástalanságáról a valóság egymást kiegészítő és egymással feleselő dimenzióiban. Napló jellegű emlékezések a gyerekkoráról és az íróvá érés küszöbéről; műhelyproblémák; a tárgyak epikus aurája, a transzcendencia jelenléte dolgaink között. Életprogramját (mely minden írásából kihallható) egy helyütt így fogalmazza meg: "Hilaryt faggatták egyszer az újságírók, hogy mi vitte rá a Himalája megmászására. Mert ott állt, mondta kis gondolkozás után; és ezt mindjárt kőbe is kéne vésni." Hűvösek és lobogóak Mészöly esszéi. Mintha elsőként pillantana meg egy művészeti objektumot, olyan kíváncsian, annyi intenzitással fogja fel esztétikai, emocionális, gondolati sugárzását, élményeit, következtetéseit a végsőkig kifeszíti, de az állításokból, a logikai futamokból nem hagyja el a kérdőjeleket sem. Következetes kérdező. A művészitől nem választja el az ember általánosabb ügyeit: a morált, helyünket a külvilágban, sorsunkat a történelemben. Az ember és a világ titkait kutatja: minél többet elhódítani a homályból, ami kimondásra vár.

Mészöly Miklós - Mesék
Éppen ​időben érkezünk - már talpon a nevesincs falu. S már a zenészek is mind ott ülnek levelesszínben... Hogy ragyog az egyenruhájuk! Jó nap lesz - mondják - , mert keleten kelt fel a nap. S a hallgatóság is szépen összegyűlt? Zsúfolásig teli az udvar. S micsoda csönd! Még a kerítésre is fölkapaszkodtak. Ezt szeretik az elvarázsolt zenészek! Különösen a cintányéros, a bombardonos meg a dobos mozgolódik nagyon a helyén - úgy látszik, a délelőtti muzsikálásban ők viszik majd a hangot... De ha elfáradnak, akkor sincs baj, kisegítik őket a többiek.

Mészöly Miklós - Film
Egy ​Öregember és egy Öregasszony sétál a Csaba utcában. Lassan, kötelességszerűen, csoszogó léptekkel mennek, ki tudja, már hányadszor ugyanazon az útvonalon. A történelem megkövesedett darabjai ők, múltjuk összemosódik a tárgyak, a házak, a kövek múltjával, amelyek között élnek. Emlékezniük kellene, de ki tudja, hogy emlékeznek-e? Pedig a jelenben benne van a múlt. A Csaba utca környékére a képzelet és az emlékezés rávetítheti a hajdani szőlőskertek, présházak, álmos vendéglők képét, pontos helyszínrajzot is találhat a sarki étterem falán függő légypiszkos rézkarcban, amely a Ferenc József-i évek "békebeli" hangulatát árasztja. A hajdani helyszín aztán megelevenít egy furcsa, hatvan év előtti történetet, egy különös bűnügyet, amely itt, a városmajori szőlőkben játszódott le, 1912. május 23-án a "véres csütörtökön"...

Mészöly Miklós - Bunker ​/ Az ablakmosó
A ​kötet darabjait az ötvenes évek végén írta szerzőjük. A modern hazai színműírás gyakorlatában ezek a drámák akkortájt rokontalanoknak tetszettek mind stíluseszményeikben, mind pedig szemléletükben. Mészöly Miklós az absztrakció irányába mutató drámaépítkezésével ugyanis a modern emberi lét tragikumának kettősségét mutatja be: egyfelől az atomjaira széthullt világ értelmetlenségét, másrészt egy-egy hőse révén az emberi értékek megőrzésének a lehetőségét. A "bunkerlét" sosem volt, de lidérces álmokban ott kísértő lét, melynek érzéki valósága éppen agyonrészletezettségével megy át a fantasztikumba, hogy ott mutassa föl abszurd lényegét, s pontosan e lényeg által lázítson minden - emberi létünket deformáló - helyzet- és viselkedési automatizmus ellen. Miként a kötet másik darabja, Az ablakmosó is, a burleszkbe hajló ábrázolás harsányabb eszközeivel.

Mészöly Miklós - Belia György - A ​csodacsupor
Tizenkét ​hónapja van az esztendőnek - tizenkét mesét tartalmaz ez a kis könyvecske. Csodacsuprunk valóban csodákkal - a népmesék csodálatos világával, varázslatos nyelvével - ajándékozza meg birtokosát, s legyen kicsi vagy nagy, ki merít belőle, emberségében, ember voltában gazdagodik mindenki általa. Mészöly Miklós és Belia György több mint három évtizeddel ezelőtti átdolgozásával a Felső-Tisza-vidéki népmesekincs ismert és kevéssé ismert darabjait tárják elénk. S kötetbe rendezve igazolják, hogy a könyv még ma is a legszebb ajándék lehet...

Mészöly Miklós - A ​pille magánya
A ​pille magánya a Jelenkor Kiadó első könyve volt 1989-ben. Mészöly Miklós az 1995-ben megkezdett életműkiadás számára huszonkét kötetbe rendezte írásait. E beosztás szerint az első kiadásban közreadott néhány írás más kötetbe került át, A pille magányának terjedelme azonban több mint kétszeresére bővült az időközben közreadott, illetve máshonnan áthelyezett darabokkal. Az új kiadást, Mészöly Miklós zenéről, filmről, képzőművészetről, irodalomról, pályatársakról, saját alkotói attitűdjéről szóló írásainak eddigi legteljesebb gyűjteményét a kiadó 500. könyveként adjuk közre.

Mészöly Miklós - Színházon ​kívül
A ​színpadra szánt - vagy talán helyesebb így fogalmazni: az esetleg a színpadi megvalósítás lehetőségét is számításba vevő - szövegek sorozata korántsem mellékága Mészöly szépírói életművének. Az ötvenes években a kényszerűségből s jórészt álnéven végzett dramatizálások, bábszínpadi átdolgozások kezdettől jóval többet jelentettek, mint alkalmi pénzkereseti forrást. A bábszínpad dramaturgiai lehetőségei fölkeltették Mészöly érdeklődését - a témának fontos tanulmányokat is szentelt. Szerencsés véletlen, hogy ezek a bábszínpadi kísérletek egybeestek az előbb csak hírből, hamarosan azonban szövegszerűen is megismert kortársi drámairodalom, különösen az abszurd dráma olvasói tapasztalataival. [...] Mészöly számára a színpad mindig fikció; igaz, annak nagyon is valóságos, és éppen fikcióként része a valódi életnek: a színház színházként realitás az ő számára.

Mészöly Miklós - Műhelynaplók
Mészöly ​Miklós (1921-2001) Műhelynaplóinak jelen kiadása a szerző kéziratos hagyatékában található, 1948 és 1988 között keletkezett, nem publikált noteszek, füzetek, határidőnaplók anyagát tartalmazza. Ezek a szövegdokumentumok a szerző munkásságának szerves részei. Nem tartalmaznak semmilyen személyes megnyilatkozást, tehát egyik sem áll kapcsolatban a magánélet tényeit vagy a magánszemély és a közvetlen környezetét érintő emlékek, feljegyzések dokumentálási módjaival, műfajaival. Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói. A szerzői előmunkálatok korpuszához tartozó szövegek szakszerű feldolgozását és mostani közzétételét e belátások indokolják.

Kollekciók