Ajax-loader

Mészöly Miklós könyvei a rukkolán


Mészöly Miklós - Vadvizek
A ​89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Mészöly Miklós életműsorozatában a Vadvizek című elbeszéléskötet, amely a szerző első köteteként látott napvilágot éppen 70 éve Pécsett, a Várkonyi Nándor vezette Batsányi Társaság kiadásában. A Vadvizek 1948 óta most jelenik meg másodszor, változatlan kiadásban, így a később átírt Koldustánc című híres novellájának most az ősváltozatát is olvashatjuk a könyvben, amelyhez a sorozatszerkesztő, Szolláth Dávid írt utószót.

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála
"Van ​ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni - nem találok jobb szót vagy képet, de Bálint esetében ez nem is hasonlat csupán -, egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is." (Részlet a regényből)

Mészöly Miklós - Wimbledoni ​jácint
"A ​fiúnak sztárhíre volt ifikörökben. Még időben ő is túllépett a gimnáziumon, abbahagyta, és egy vegykiszerelő vállalathoz járt be a szabad idejében. Igazában csak a BKTE-ben érezte otthon magát. Megbabonázta a hengerelt vörös salak, a fehér csíkok választékossága, s a vadszőlővel befuttatott drótháló gettókalitkájában még a jácintnak is más illata volt. Elvetélt labdák gurultak a kerekes labdagyűjtő kosárból, de ha ő vette kézbe őket, egyszerre más rendbe állt össze a világ. Kiderült, hogy a gettó odakint van."

Mészöly Miklós - Otthon ​és világ
A ​kötet válogatása rendhagyó, a sorozat célkitűzéséhez igazodik. Olyan igénynek igyekszik megfelelni, hogy egyszerre jelezze egy történelmében handicap-es régió gondjait, s túl is mutasson rajtuk. E gondok természetesen csupán tünetei az általánosnak; bár "hőmérsékletük" mindig meghatározóan sugárzott ki Európára, mind szellemi, mind politikai értelemben. Nem alábecsülhető szerep ez, s handicap-jeinek kihordott értékvilága sem. Európa determináltan közös vállalkozás, nem vitrin, melynek kulcsát bármilyen érdemmel vagy szerencsével tartósan ki lehet sajátítani. Ezt igazolja a politikatörténet, s az itt megszületett szellemi és művészeti eredmények gazdagsága. A túlmutatása mindig a művészet szférája volt és marad a maga fegyvertelenségével. Mumford írja, hogy a személyiség megformálásának s a társadalmi erők irányításának problémájával küszködünk mindenkor, s kutatjuk, hogy a dolgok zajos forgatagától és az istenek mindenfajta háborúskodásától visszavonulva, miképp találhatnánk meg intellektuális koncentrációval a szellem megoltalmazásának módozatát. Nem hihetjük, hogy ezen a gondon túl vagyunk, az új kihívások új veszélyeket is szülnek. Ha valahol, éppen a régiónkban nem kell emlékeztetni rá, hogy a művészet s a róla való gondolkodás milyen könnyen megfertőzhető. Jártasságunk és tapasztalatunk e téren elvitathatatlan. A kötet közel ötven év anyagából válogat; ez lehet mentsége, de az üzenete is – egy személytelenségre törekvő személyesség kísérlete.

Mészöly Miklós - Műhelynaplók
Mészöly ​Miklós (1921-2001) Műhelynaplóinak jelen kiadása a szerző kéziratos hagyatékában található, 1948 és 1988 között keletkezett, nem publikált noteszek, füzetek, határidőnaplók anyagát tartalmazza. Ezek a szövegdokumentumok a szerző munkásságának szerves részei. Nem tartalmaznak semmilyen személyes megnyilatkozást, tehát egyik sem áll kapcsolatban a magánélet tényeit vagy a magánszemély és a közvetlen környezetét érintő emlékek, feljegyzések dokumentálási módjaival, műfajaival. Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói. A szerzői előmunkálatok korpuszához tartozó szövegek szakszerű feldolgozását és mostani közzétételét e belátások indokolják.

Mészöly Miklós - Az ​elvarázsolt tűzoltó-zenekar és más mesék
Mészöly ​Miklós gazdag mesetermésének, magyar és külföldi népmese-feldolgozásainak jó részét tartalmazza a válogatás. A Virágok beszélgetése című ciklus az író saját meséit foglalja magába. Sokszínű, kalandos, jelképekben és látomásokban bővelkedő, bizarr légkörű mesék váltakoznak itt népmesei hangú írásokkal. Kevésbé ismert magyar népmesék gyűjteménye a Hajnalfia című rész, míg A párductekintető Fidda meséi a zord északi országok hűvös-homályos-sejtelmes erdeiből a színes, vidám, romantikus Délre és az indiánok világába viszik az olvasót. A kötetet Egyed László illusztrációi díszítik.

Mészöly Miklós - Film
Egy ​Öregember és egy Öregasszony sétál a Csaba utcában. Lassan, kötelességszerűen, csoszogó léptekkel mennek, ki tudja, már hányadszor ugyanazon az útvonalon. A történelem megkövesedett darabjai ők, múltjuk összemosódik a tárgyak, a házak, a kövek múltjával, amelyek között élnek. Emlékezniük kellene, de ki tudja, hogy emlékeznek-e? Pedig a jelenben benne van a múlt. A Csaba utca környékére a képzelet és az emlékezés rávetítheti a hajdani szőlőskertek, présházak, álmos vendéglők képét, pontos helyszínrajzot is találhat a sarki étterem falán függő légypiszkos rézkarcban, amely a Ferenc József-i évek "békebeli" hangulatát árasztja. A hajdani helyszín aztán megelevenít egy furcsa, hatvan év előtti történetet, egy különös bűnügyet, amely itt, a városmajori szőlőkben játszódott le, 1912. május 23-án a "véres csütörtökön"...

Mészöly Miklós - Elégia
Több ​kortárs prózaírónk - mint Cseres Tibor, Bárány Tamás, Hernádi Gyula - kezdte írói pályáját költőként. Mészöly Miklósnál, jóllehet kötetcímadó bölcseleti "esszé-költeményét" kétszer is - legutóbb az Esti térképben, 810689 - megjelentette már, nem erről van szó. Most kiadott könyvéről a szerző maga mondja: inkább "kiemeléseket" tartalmaz arról a senkiföldjéről, "ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. A legkevésbé sem gondolom, hogy prózaíróból bármivé is át tudnék vagy akarnák vedleni." ; Kétségtelen viszont, hogy Mészöly prózájában gyakran adódnak szembetűnően szép költői képek (Tél; Porkoláb-völgy), zeneien érzékelhető lírai helyzetleírások: "Szüreti kárbid-durrogás, / madár-riadó. / A rétek fémszál hangjain túl / kosárszám érett gyümölcs, / néhány felszökkent nádtors." Vannak továbbá olyan tömör pillanatelemzései (Dióverés után; Egy halott leányhoz; Ötperces esti havazás), melyekben az érzéki pontosság, a pszichológiai realitás és a szinte mértani absztrakció egyaránt megtalálható. Nem érdektelenek a Mozgólépcső, illetve Szemle cím alatt összegyűjtött reflexiók, gondolatfoszlányok. Köztük olykor egy-egy paradoxon is több, mint puszta ötlet, láttató és elgondolkodtató voltával döbbenetes erejű: "Krematórium / kapujában / villanó-lámpás / mentőautó"; "emberek menetelnek egy végleges fal felé / ugyanannyian lépnek ki a fal túlsó oldalán"; E tekintetben figyelemreméltóak a kötet Appendixeként, több mint harminc oldalon közzétett aforizmák, maximák, moralizáló megfogalmazások, mint például a szabadságról szóló: "Szemfényvesztő függetlenek, akik az ürességben eveznek szabadon; akik az ingyeneshez úgy nyúlnak hozzá, mintha ők szereznék meg; akik a saját árnyékukkal takaróznak, s még ideájuk sincs a napról, melynek az árnyékukat köszönhetik." - A szerző olvasóinak és a modern, reflexív költészet kedvelőinek ajánlható.

Mészöly Miklós - Esti ​térkép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Hamisregény
Mészöly ​Miklós korábbi elbeszéléseit új kontextusba helyezve és egy összekötő szöveggel kapcsolva regényszerű művé rendezte. A füzérdarabok Mészöly korábról már ismert írói világából építkeznek: a szülőföld, Buda, történelmi és erdélyi életképek, állatnovellák, melyeket azonban szerzőjük külön címekkel nem választ el egymástól. Eképpen szándékaival egyezően Mészöly azt hangsúlyozza, hogy kisepikai művei összetartoznak, egymáshoz illeszthetők és egymásra rétegződnek, s minthogy mindegyik ugyanazt a témát írja, alkalmasak egy nagyobb kompozíció, Közép-Európa hamisan regényszerű ábrázolására. A tematikai homogenitást a kompozíció rejtvényes jellege és az elbeszélés utalás-, sugalmazásszerűsége is erősíti. A mészölyi ismeretelméletben és írástechnikában ugyanis – miként e reprezentatív darabjában – a részek szorgos egymás mellé helyezése vagy az egész villanásnyi megjelenítése egyformán alkalmasak az egészről való beszédre.

Vancsó Zoltán - Mészöly Miklós - Szándéktalan ​fény / Unintended Light
Vancsó ​Zoltán legújabb képanyagában képzeletbeli utazásra invitálja nézőit. A sorozat a leszállással kezdődik, a felszállással ér véget, azonban az első képek láttán világossá válhat számunkra: nem egy konkrét utazásról van szó, hiszen a fotók a világ különböző tájain készültek. Nem a helyszín és nem is egy konkrét, bemutatni szándékozott társadalmi vagy kulturális jelenség, megfigyelt sajátosság az, ami egybefűzi a felvételeket, hanem az a már-már fogalommá vált „vancsós” tekintet, amely a látható valóságot újrateremti, új összefüggésekben láttatja. (Böröczfy Virág)

Mészöly Miklós - Bunker ​/ Az ablakmosó
A ​kötet darabjait az ötvenes évek végén írta szerzőjük. A modern hazai színműírás gyakorlatában ezek a drámák akkortájt rokontalanoknak tetszettek mind stíluseszményeikben, mind pedig szemléletükben. Mészöly Miklós az absztrakció irányába mutató drámaépítkezésével ugyanis a modern emberi lét tragikumának kettősségét mutatja be: egyfelől az atomjaira széthullt világ értelmetlenségét, másrészt egy-egy hőse révén az emberi értékek megőrzésének a lehetőségét. A "bunkerlét" sosem volt, de lidérces álmokban ott kísértő lét, melynek érzéki valósága éppen agyonrészletezettségével megy át a fantasztikumba, hogy ott mutassa föl abszurd lényegét, s pontosan e lényeg által lázítson minden - emberi létünket deformáló - helyzet- és viselkedési automatizmus ellen. Miként a kötet másik darabja, Az ablakmosó is, a burleszkbe hajló ábrázolás harsányabb eszközeivel.

Mészöly Miklós - Pontos ​történetek, útközben
Nem ​sokat tudunk meg hősnőjéről a történet során. Nem más ő - nem több, és nem kevesebb -, mint a kamera teleobjektívje, mely a cinéma verité pontosságával közvetíti a látványt s mindazt, ami a látványban megtestesül. Történetek alkotják tehát ezt a könyvet, történetek, melyeket az elbeszélő él és lát meg, utazásai közben, a határon innen és túl, vasúton és várótermekben falvakban és kisvárosokban, hivatalos vendégként, vagy családi látogatást téve gyerekkora tájain. Sorsok, arcok és szituációk rajzolódnak ki a dialógusokból, s a rendkívül atmoszferikus leírásokból, feltűnnek és megszakadnak a vonatok zakatolásában, a véletlen törvényei szerint. A figyelem látszólag egyenletes, a szem szinte gépi ritmusban halad át hóesésen, kapubejáratokon, málló falrészleteken, csöndes tragédiákon és közömbös emberi mozdulatokon. Mégis teljes biztonsággal munkál a szándékosan lefedett, rejtett írói sűrítő készség, a szenvtelenség álrétegét erős szuggesztivitás töri át - a vízió világosságával rajzolódik ki minden emberi viszonylat, élethelyzet, a sorsok jelen ideje mögött a múlt - s a tiszta tapasztalás szintjéről kimondhatatlanul is felsugárzik az általános érvényű, a koncentrált gondolat. Figyelemmel és szeretettel tartozunk egymásnak: ember voltunk felelősségre kötelez.

Mészöly Miklós - Megbocsátás ​/ Merre a csillag jár
Mészöly ​Miklós életműsorozatának ötödik kötete két olyan hosszú elbeszélést emel ki a hatalmas oeuvre-ből, melyek a nyolcvanas évek magyar prózájának jelentékeny állomásai voltak. A Megbocsátás 1984-ben önállóan, a Merre a csillag jár az azonos című elbeszéléskötet egyik darabjaként 1985-ben jelent meg. Ami a két szöveget irodalomtörténeti jelentőségükön túl egy kötetbe rendezi, az talán a titokzatos szakrális jellegük, szertartásszerű poétikai megszerkesztettségük.

Mészöly Miklós - Oh, ​che bella notte
A ​magyar olvasó olyan könyvet tart a kezében, amelynek angol, orosz és román nyelvű változata azonos borítóval kerül az említett nyelveken olvasó irodalombarátok elé... Hogy ezt miért fontos hangsúlyozni, egyáltalán: megemlíteni? Egyebek között azért, mert az olvasó közérzete szempontjából sem közömbös, ha tudja. ugyanazt a könyvet, ugyanabban az időben - épp csak különböző nyelveken - Washingtontól Moszkváig sokan forgatják, a kolozsvári magyar és román nyelvű példányok olvasói talán éppen a Magyar novellá-ról vitatkoznak a sétatéri padon. Bátran állíthatjuk, hogy a magyar olvasók számára is újdonságszámba mehet ez a kötet. a más nyelvű változatokhoz képest: elmaradt a "bemutató jellegű" utószó. Helyette azonban első ízben jelenik meg kötetben a Magasiskola keletkezési körülményeit idéző Sólymok csillagvilága.

Mészöly Miklós - Polcz Alaine - A ​képek megszólítása
A ​katalógus a Mészöly Miklós – Polcz Alaine hagyaték képanyagán túl tanulmányokat tartalmaz, amelyek feldolgozzák a kollekciót, illetve feltárják a Mészöly-házaspár képzőművészeti kapcsolatait.

Mészöly Miklós - A ​negyedik út
Mészöly ​Miklós életműsorozata nagyrészt az ő 1995 nyarán összeállított kötet-tervezetei szerint jelent meg eddig. A mostani kötettől kezdve azonban el kell térnünk tőle, különösen a tanulmánygyűjtemények esetében. Sem a mostani, A negyedik út, sem az ennek folytatásának is tekinthető Magyar holmi válogatása valójában nem készült el, Mészöly csak megjelölte, hogy miként képzeli el szerkezetüket. Válogatásának alapja az 1990-ben Szombathelyen megjelent A negyedik út című gyűjtemény – ezt metszi két kötetté az életműkiadás tervezete, megjelölve, hogy a második részt kiegészítené az azóta eltelt évek válogatott publicisztikájával. A negyedik út eredeti kiadása a legmostohább sorsú tanulmánygyűjteménye: megjelenésekor a példányok jó része raktárban maradt s szinte elfelejtődött, alig lehetett lehetett hozzájutni; s csak évekkel Mészöly halála után jutottak el az eredeti kiadás előkerült példányai, új borítóval, új kötésben, de változatlan formában a könyvesboltokba (ezért némiképp félrevezetően második kiadásként). Az írások közül néhányat Mészöly ugyan annyira fontosnak érzett, hogy utolsó válogatásába is fölvette (vagy más, meg nem valósult kötetekbe tervezte fölvenni) őket; mások újraközlésétől viszont eltekintett. […] Kétségtelen, hogy rengeteg továbbgondolásra érdemes ötlet és megfontolás van bennük; mai szemmel olvasva azonban főleg két szempontból tarthatjuk őket fontosnak. Egyrészt immár három évtized távolából valóban a kort jól jellemző dokumentumok – kutatóknak s újabb generációknak. Másrészt azonban mára mintha fölerősödnének azok a szálak, amelyek a szépírói életműhöz kötik őket: mintha a nagy történelmi fikciós novellák (az életműsorozat Pannon töredék című kötetében megjelent írások s a Családáradás című regény) háttéranyagául szolgálnának.

Mészöly Miklós - A ​pipiske és a fűszál
A ​legkisebbeknek mesélni - ez a legnehezebb. Vagy legalábbis egyike a legnehezebb írói feladatoknak. Egy sereg ritka írói tulajdonság kell hozzá. Természetes gyermeki játékosságtól az első ízben való tapasztalás felfedezői frissességéig. A beszédmódban pedig egyfajta tartalmas leegyszerűsödés, ami mindig többet mond a köznapi szóval, mint amit vele mondani szoktunk. Mészöly Miklós ennek a nehéznek a példaszerű művésze. Kicsiknek való történetei szóljanak bár a vadászni indult ujjakról, az állatok beszélgetéséről vagy arról, hogy miért nem beszélnek a halak, mindig is többről szólnak, mint amiről szólnak; mindig beléjük van rejtve valamilyen gyermekien egyszerű és tiszta lírai felfedezés - valami a valódi költészetből -, amely ugyan más-más fokon, de zavartalan gyönyörűséget ad a mesehallgatónak és a mesefelolvasónak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A pipiske és a fűszál Reich Károly színes illusztrációival Mészöly Miklós gazdag meseterméséből a kicsiknek való írásokat emeli ki és teszi ismét hozzáférhetővé.

Mészöly Miklós - Szárnyas ​lovak
Mészöly ​új kötete két ciklusra: novellákra és riportokra, dokumentumjellegű írásokra tagolódik - a kötet íve a "kitalálttól", az absztraktabb írásoktól, a lélek benső tájaitól halad kifelé; a külvilág pontos feltérképezéséig. Írásainak egyik legjellemzőbb sajátja a megfeszített, koncentrált figyelem. A részletek: az emberi mozdulat töredékei, a táj darabjai - egy ólomszínű, szikláktól körülkerített tó sűrű, hideg vize, farakások és omladékok, egy poháron tartott megmoccanó kéz, a rétre hulló sivár napfény pászmáinak látványa a maga tökéletesen kirajzolt pontosságában magához vonzza a szerzőt és az olvasót. Mészöly nem naturalista, de nem akar szimbolikus jelentést sem adni annak, amiről ír - mégis ráirányítja figyelmünket egy emberi jellem minőségére, egy élet drámájára. Közvetlenül soha nem fest érzelmeket: a jelen és a múlt különféle rétegeiben játszódó s az írásokban egymás mellé került, egymásra kopírozott cselekménysorból: történetek mozzanataiból forr eggyé novelláiban egy ember belső világa. Mészölynél majdnem minden a tartás. A forma fegyelme. Az alkotói eljárásban, az emberi megnyilvánulásban egyaránt. A minden helyzetben megőrzött méltóság. Célra irányított, szigorú, száraz mondataiban elfojtott, szándékosan lehűtött indulat izzik - voltaképpen megindultság. Az együttérzés hajszálereinek finom hálózata szövi át írásait. Írói alapállását a minden emberi dolgok viszonylagosságának érzetével járó lemondás is jellemzi - de a rezignáción felülkerekedik a kemény szembenézés, a közlés, a kimondás szükségének parancsoló ereje. Milyen kötelezettségeket hordozunk itt és ma: mit jelent ma embernek lenni, magyarnak lenni, így summázhatjuk leginkább - anyagában, történetében is lebilincselően izgalmas - novelláinak, riportjainak, dokumentumírásainak közös mondandóját.

Mészöly Miklós - Párbeszédkísérlet
Szigeti ​László az 1992-ben magyar nyelven is megjelent Zsebcselek című interjúregényében a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal életét és munkásságát mutatta be. Legújabb könyve a 20. századi magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotójával, Mészöly Miklóssal készült mélyinterjúját tartalmazza. Mészöly Miklós művei a magyar próza realista hagyományait a posztmodern felé tágítva sajátos írói szemléletet és világképet vetítenek elénk. S bár a beszélgetés gerincét a mindennapi élet, a művészet és a társadalom gondolati-filozófiai igényű megközelítése képezi, az író legkiemelkedőbb művei genezisét kutatva a kérdező kitartó faggatózásai eredményeképpen, ha mozaikszerűen is, de feltárulnak Mészöly Miklós magánéletének eseményei, a műveiben csak nagyon nehezen tetten érhető mozzanatai is. E rendkívül izgalmas párbeszéd a második világháború utáni magyar próza egyik iskolateremtő alkotója műveinek értelmezéséhez nyújt kitűnő fogódzókat.

Mészöly Miklós - A ​bánatos medve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Hétalvó ​puttonyocska
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Séta, ​évgyűrűkkel
Poszler ​György mondja Szederkényi Ervin emlékére írott soraiban, hogy „a férfiévek mélyén... nagy barátságok ritkán szövődnek". A Séta évgyűrűkkel című levelezésgyűjtemény azonban épp egy ilyen kései barátság lassú és figyelmes megteremtését beszéli el. A két levélíró férfiú egyike a huszadik századi magyar irodalom nagy hatású prózaírója, másika pedig 1964 és 1987 között a pécsi Jelenkor folyóirat - túlzás nélkül - legendás főszerkesztője. Mészöly Miklóst bizonyára nem kell bemutatni az olvasónak, Szederkényi Ervin életműve azonban nem a könyvtárak polcain elhelyezett kötetek sorából lehet ismerős, hanem a Jelenkor huszonhárom évfolyamából. Kettejük levelezése mögött körvonalazódik nemcsak a személyes kapcsolat elmélyülésének története, hanem egy ma már irodalomtörténetinek számító korszak háttere is. Jelen kötet nem vállalkozhatott kettejük teljes levelezésének kiadására, hisz az a kultúrpolitikai kor - amelyben mindketten arra tettek kísérletet, hogy a tisztesség ösvényein maradva tegyék láthatóvá azt, ami az adott társadalmi-politikai közegben értéktelennek, tehát méltatlannak ítéltetett - nem kedvezett az őszinte és nyilvános beszédnek, s a levelezésből vélhetően szándékosan nem őrződött meg minden darab. Ezért, hogy a levelekből kirajzolódjék az elbeszélés, tájékoztató jegyzetek és utószó segítik a „nyomjeleken" közlekedő olvasót. A kötet függelékben közli a Magyar Tallózó című művelődéstörténeti sorozat- amelyről sok szó esik a levelekben - némely fontos dokumentumát, amelyekből kitűnik a szerkesztők, így az ötletgazda Mészöly Miklós, nagy szabású terveinek szándéka, s eltávolításuk története a szerkesztőbizottságból.

Mészöly Miklós - Volt ​idő
Az ​Irodalmunk forrásai sorozat újabb kötete egy ismeretlen, titkokat is magában rejtő világba, a múlt század egyik karakteres, „iskolateremtő" írója, Mészöly Miklós valamint a jeles szerkesztő, irodalomtörténész, Tüskés Tibor mintegy négy évtizeden át tartó kapcsolatába avatja be Olvasóit. A levélkapcsolat több mint száztíz dokumentuma egy egész korszak viszonyairól és természetesen a két alkotó szakmai és emberi kapcsolatáról nyújt mindezidáig ismeretlen információkat. A levelek jól érzékeltetik a korszak irodalmi életének történéseit, „műhelytitkait", a mindenkori irodalompolitika sajátosságait, változásait, végezetül Mészöly Miklós és Tüskés Tibor alkotói pályájának alakulását, háttérmotívumait, több ismert Mészöly-mű születésének körülményeit, gyakran hányatott sorsú keletkezéstörténetét. A levelek csonkítatlanul közreadott anyagát bőséges jegyzetapparátus, névmutató és fotóanyag egészíti ki.

Mészöly Miklós - Bolond ​utazás
"Utazz, ​kedves utazó, hiszen mit tehetnél mást. A ráfordított időt pusztán kényszerűségből is a jobb perceid közé fogod számítani, hálával a veszedelmekért, melyek egyedül képesek fogékonnyá tenni az iránt, aki lépteinket irányítja." A novelláskötet a Mészöly Miklós életmű-sorozat 13. darabja.

Mészöly Miklós - Belia György - A ​csodacsupor
Tizenkét ​hónapja van az esztendőnek - tizenkét mesét tartalmaz ez a kis könyvecske. Csodacsuprunk valóban csodákkal - a népmesék csodálatos világával, varázslatos nyelvével - ajándékozza meg birtokosát, s legyen kicsi vagy nagy, ki merít belőle, emberségében, ember voltában gazdagodik mindenki általa. Mészöly Miklós és Belia György több mint három évtizeddel ezelőtti átdolgozásával a Felső-Tisza-vidéki népmesekincs ismert és kevéssé ismert darabjait tárják elénk. S kötetbe rendezve igazolják, hogy a könyv még ma is a legszebb ajándék lehet...

Mészöly Miklós - Reggel ​a tanyán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Megbocsátás
"A ​vonat már rég kifutott az állomásról, a hosszan kígyózó füstcsík ottfelejtette magát a levegőben. Az lett volna valamilyen győzelem, ha ez a füstcsík nem foszlik szét, továbbra is ott marad a városszél fölött, ott érik az évszakok, túléli a képviselő-választást, a fővárosból érkező „filléres” vonatokat, a búcsúkat és Porszki úr temetését. Ha belesimul az égbolt visszatérő mindennapjaiba. Volt is remény erre, mert még este nyolckor sem foszlott szét, feltűnés nélkül a helyén maradt, mintha puszta felhőalakzat volna, mely olyan döntésre jutott, hogy nem kíván meghalni. ... Este nyolc óra felé vette észre az irattár ablakából, hogy a vonatfüst csíkja változatlanul ott vesztegel a városszél fölött. Mielőtt hazament volna, beugrott egy percre a belvárosi templomba, és farkasszemet nézett az alagútmély homállyal, a macskaszem örökméccsel. Különös gondolata támadt, amibe majdnem gyűlölet vegyült. Kinek a részvétére számíthat, ami egyszer és mindenkorra észrevétlenül pusztult el, anélkül hogy valaha is kitűzték volna a perét tárgyalásra?"

Mészöly Miklós - Az ​elvarázsolt tűzoltózenekar
Mészöly ​Miklós azok közé a ritka magyar mese-írók közé tartozik, akik számára a mese nem alkalmi kaland, hanem a regénnyel, lírával egyenlő nagy műfaj. Olyan műfaj, melyben árnyalatos érzéseit, megragadó látomásait, mély s néha bonyolult gondolatait természetesen és rangos irodalmi szinten fejezi ki. Az elvarázsolt tűzoltózenekar Mészöly Miklós meséinek első nagyobb szabású összefoglalója a Hétalvó puttonyocska és a Hiú-Cserép-királykisasszony című kisebb kötetek után. Olyan kötet, mely világos tagolásával jól elkalauzol Mészöly Miklós sokszínű, eredeti mese-világában; első részén a kisebb gyermekekhez szólva képzeletmozgató játékosság uralkodik, hogy aztán a második részben érettebb meseolvasók számára kirajzolódjék egy jelképekben és látomásokban gazdag kalandos világ, mely elgondolkoztató, felnőttekhez is szóló mély tartalmait, színgazdag líráját a harmadik részben bontakoztatja ki igazán. S ahogy a kötet a hármas tagolásban egyre többet-érő meseolvasókra számít, úgy változik a mesék beszélő hangja is: a magyar népmeséből kiindulva a legigényesebb modern mese stílművészetéig.

Mészöly Miklós - A ​hiú Cserép-királykisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Színházon ​kívül
A ​színpadra szánt - vagy talán helyesebb így fogalmazni: az esetleg a színpadi megvalósítás lehetőségét is számításba vevő - szövegek sorozata korántsem mellékága Mészöly szépírói életművének. Az ötvenes években a kényszerűségből s jórészt álnéven végzett dramatizálások, bábszínpadi átdolgozások kezdettől jóval többet jelentettek, mint alkalmi pénzkereseti forrást. A bábszínpad dramaturgiai lehetőségei fölkeltették Mészöly érdeklődését - a témának fontos tanulmányokat is szentelt. Szerencsés véletlen, hogy ezek a bábszínpadi kísérletek egybeestek az előbb csak hírből, hamarosan azonban szövegszerűen is megismert kortársi drámairodalom, különösen az abszurd dráma olvasói tapasztalataival. [...] Mészöly számára a színpad mindig fikció; igaz, annak nagyon is valóságos, és éppen fikcióként része a valódi életnek: a színház színházként realitás az ő számára.

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála / Saulus / Film
A ​kortársi magyar irodalom három klasszikus értékű regényét adja közre Mészöly Miklós életműsorozatának első kötete. Születésük idején nagy kritikai vitákat és politikai viharokat kavartak ezek a regények; korabeli hivatalos tudomásulvételük nehézségeire jellemző, hogy Az atléta halála először franciául látott napvilágot, azután németül, s csak egy esztendővel később jelenhetett meg magyarul, írója szülőhazájában. Ezt követte 1968-ban a Saulus, s 1976-ban a Film. Mindhárom művet "oknyomozó regénynek" tekinti az irodalomtudomány, a bennük testet öltött írói törekvés természete alapján. Ezek a regények ugyanis, a monda anyagában éppúgy, mint a jelen vagy a történelmi félmúlt közegében, a hagyományos naptári időrend felbontása ellenére is szigorúan motivált szerkezetükkel, s mellőzve a fölösleges részleteket, a beléjük zárt történetek és emberi sorsok alakulásának az értelmezésére törekszenek, a lényegre törő pontossággal, de a létezés titkainak kijáró szkepszissel, s a megszokott írói képzelet kísértéseinek az elhárításával. Mészöly Miklós három regényében ezért, képletesen szólva, "üldöző és üldözött futásának a ritmusa eggyé válik: ugyanaz fut, ugyanaz fullad ki - írta róla egyik kritikusa, Balassa Péter. - Ebben a művészetben mindig a damaszkuszi úton vagyunk. Soha töbé nem érkezünk már oda, de visszaút sincs, csak közben. Üldöző és üldözött eggyé válásának sokkoló fölismerése - ami a forma folyamatával egyenlő - nem más, mint bele nem nyugvó megtérés. Mindig újra indulunk. Alighogy... és máris nyergelik tovább a lovakat."

Kollekciók