Ajax-loader

Mészöly Miklós könyvei a rukkolán


Mészöly Miklós - Vadvizek
A ​89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Mészöly Miklós életműsorozatában a Vadvizek című elbeszéléskötet, amely a szerző első köteteként látott napvilágot éppen 70 éve Pécsett, a Várkonyi Nándor vezette Batsányi Társaság kiadásában. A Vadvizek 1948 óta most jelenik meg másodszor, változatlan kiadásban, így a később átírt Koldustánc című híres novellájának most az ősváltozatát is olvashatjuk a könyvben, amelyhez a sorozatszerkesztő, Szolláth Dávid írt utószót.

Mészöly Miklós - Jelentés ​öt egérről
A ​Jelentés öt egérről Mészöly Miklós 1957 és 1964 között született elbeszéléseinek gyűjteménye, amely első kiadása, 1967 óta most jelenik meg másodszor olyan remekművekkel, mint a címadó novella és a Magasiskola. A kötet szövegeiben a háború és háborút követő évek sűrű és komor világa elevenedik meg. A hatalomnak való kiszolgáltatottság, a védekező és támadó emberi ösztönök, a vak fordulatok kiszámíthatatlan következményei szervezik a történések dramaturgiáját, melyek mélyén az olykor személyes tapasztalatokat idéző emlékdarabkák hívására súlyos erkölcsi dilemmák fogalmazódnak meg bűnről, bűnrészességről, és mindezek elbeszélhetőségének kérdéseiről. ,,Teréz úgy élt ezekben az években, mint aki körül a maradék négy falat is lebontották, de azért mégis mindennap visszatér ugyanoda, mert megszokta, hogy valamikor ott szoba volt."

Mészöly Miklós - Az ​atléta halála
"Van ​ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni - nem találok jobb szót vagy képet, de Bálint esetében ez nem is hasonlat csupán -, egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is." (Részlet a regényből)

Mészöly Miklós - Szárnyas ​lovak
Mészöly ​új kötete két ciklusra: novellákra és riportokra, dokumentumjellegű írásokra tagolódik - a kötet íve a "kitalálttól", az absztraktabb írásoktól, a lélek benső tájaitól halad kifelé; a külvilág pontos feltérképezéséig. Írásainak egyik legjellemzőbb sajátja a megfeszített, koncentrált figyelem. A részletek: az emberi mozdulat töredékei, a táj darabjai - egy ólomszínű, szikláktól körülkerített tó sűrű, hideg vize, farakások és omladékok, egy poháron tartott megmoccanó kéz, a rétre hulló sivár napfény pászmáinak látványa a maga tökéletesen kirajzolt pontosságában magához vonzza a szerzőt és az olvasót. Mészöly nem naturalista, de nem akar szimbolikus jelentést sem adni annak, amiről ír - mégis ráirányítja figyelmünket egy emberi jellem minőségére, egy élet drámájára. Közvetlenül soha nem fest érzelmeket: a jelen és a múlt különféle rétegeiben játszódó s az írásokban egymás mellé került, egymásra kopírozott cselekménysorból: történetek mozzanataiból forr eggyé novelláiban egy ember belső világa. Mészölynél majdnem minden a tartás. A forma fegyelme. Az alkotói eljárásban, az emberi megnyilvánulásban egyaránt. A minden helyzetben megőrzött méltóság. Célra irányított, szigorú, száraz mondataiban elfojtott, szándékosan lehűtött indulat izzik - voltaképpen megindultság. Az együttérzés hajszálereinek finom hálózata szövi át írásait. Írói alapállását a minden emberi dolgok viszonylagosságának érzetével járó lemondás is jellemzi - de a rezignáción felülkerekedik a kemény szembenézés, a közlés, a kimondás szükségének parancsoló ereje. Milyen kötelezettségeket hordozunk itt és ma: mit jelent ma embernek lenni, magyarnak lenni, így summázhatjuk leginkább - anyagában, történetében is lebilincselően izgalmas - novelláinak, riportjainak, dokumentumírásainak közös mondandóját.

Mészöly Miklós - Megbocsátás
"A ​vonat már rég kifutott az állomásról, a hosszan kígyózó füstcsík ottfelejtette magát a levegőben. Az lett volna valamilyen győzelem, ha ez a füstcsík nem foszlik szét, továbbra is ott marad a városszél fölött, ott érik az évszakok, túléli a képviselő-választást, a fővárosból érkező „filléres” vonatokat, a búcsúkat és Porszki úr temetését. Ha belesimul az égbolt visszatérő mindennapjaiba. Volt is remény erre, mert még este nyolckor sem foszlott szét, feltűnés nélkül a helyén maradt, mintha puszta felhőalakzat volna, mely olyan döntésre jutott, hogy nem kíván meghalni. ... Este nyolc óra felé vette észre az irattár ablakából, hogy a vonatfüst csíkja változatlanul ott vesztegel a városszél fölött. Mielőtt hazament volna, beugrott egy percre a belvárosi templomba, és farkasszemet nézett az alagútmély homállyal, a macskaszem örökméccsel. Különös gondolata támadt, amibe majdnem gyűlölet vegyült. Kinek a részvétére számíthat, ami egyszer és mindenkorra észrevétlenül pusztult el, anélkül hogy valaha is kitűzték volna a perét tárgyalásra?"

Mészöly Miklós - Az ​istálló
"A ​kisepikai forma az elmúlt öt évtized során Mészöly prózakoncepciójának megfelelően sokféle transzformáción esik át. Fokozatosan eltávolodik a novella hagyományos, terjedelmesebb, zártabb, feszesebb műfajváltozatától, és a történet, rövidtörténet, prózaszöveg hagyománytalan alakjában jelentkezik. Egyfelől szűkszavúbb, töredékesebb, kihagyásosabb, vázlatosabb lesz, vagy morzsákká, chipekké tömörül, másfelől visszanyúl a történetelvű anekdota s a még régiesebb beszély oldottságához. Mindkét út a moderntől a posztmodern felé mozdul el, az egyik minimalizálódást, a másik szövevényességet eredményez, szokatlanul új időtudatot érvényesít, s ennek megfelelő szerkezeteket hoz magával." Thomka Beáta

Mészöly Miklós - Sötét ​jelek
A ​20. századi magyar irodalom mesterének elbeszéléskötete először és mindeddig utoljára 1957-ben látott napvilágot, hatvankét év múltán most jelenik meg újra az író életműsorozatában. A Sötét jelek írásai, köztük mesékkel és két kisregénnyel, már megelőlegezik a később kibontakozó egyéni írás- és látásmódot. A címválasztás nem véletlen, a fiatal Mészöly háborús elbeszéléseiből, a háború utáni kaotikus magyar világ képeit felvillantó és a hatalom tapasztalatának "sötét jeleit" feltérképező írásokból áll a kötet, s mindegyik történet feszült, izgalmas dramaturgiával építkezik. Az elbeszélt események minden pillanata valamiféle érzékileg felfogható irracionalizmussal ütközik, ezért a korszak hivatalos ízlésének Mészöly írói világa elfogadhatatlannak bizonyult, s a szerző számára tíz év kényszerű szilenciumot eredményezett.

Mészöly Miklós - Otthon ​és világ
A ​kötet válogatása rendhagyó, a sorozat célkitűzéséhez igazodik. Olyan igénynek igyekszik megfelelni, hogy egyszerre jelezze egy történelmében handicap-es régió gondjait, s túl is mutasson rajtuk. E gondok természetesen csupán tünetei az általánosnak; bár "hőmérsékletük" mindig meghatározóan sugárzott ki Európára, mind szellemi, mind politikai értelemben. Nem alábecsülhető szerep ez, s handicap-jeinek kihordott értékvilága sem. Európa determináltan közös vállalkozás, nem vitrin, melynek kulcsát bármilyen érdemmel vagy szerencsével tartósan ki lehet sajátítani. Ezt igazolja a politikatörténet, s az itt megszületett szellemi és művészeti eredmények gazdagsága. A túlmutatása mindig a művészet szférája volt és marad a maga fegyvertelenségével. Mumford írja, hogy a személyiség megformálásának s a társadalmi erők irányításának problémájával küszködünk mindenkor, s kutatjuk, hogy a dolgok zajos forgatagától és az istenek mindenfajta háborúskodásától visszavonulva, miképp találhatnánk meg intellektuális koncentrációval a szellem megoltalmazásának módozatát. Nem hihetjük, hogy ezen a gondon túl vagyunk, az új kihívások új veszélyeket is szülnek. Ha valahol, éppen a régiónkban nem kell emlékeztetni rá, hogy a művészet s a róla való gondolkodás milyen könnyen megfertőzhető. Jártasságunk és tapasztalatunk e téren elvitathatatlan. A kötet közel ötven év anyagából válogat; ez lehet mentsége, de az üzenete is – egy személytelenségre törekvő személyesség kísérlete.

Mészöly Miklós - Reggel ​a tanyán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Az ​én Pannoniám
"Most ​a szűkebb hazáról, az én szűkebb hazámról lenne szó. A kötet anyagát illetően nem akarok itt nyomtatott újdonságokkal szolgálni (kívánom ezt tenni a még tervezett néhány más kötetben) - a furfangosságom itt is csak annyi, amennyit a kalauzoló válogatás szempontjai újdonságként kínálnak. Azt a Dunántúlt, Pannoniát szeretném fölidézni, ahogy egy rokon és kedves arcot tapintunk végig a sötétben az ujjbegyünkkel - az eltűnt és egyre homályosuló históriai időben. Táj, lélek, gondolkodásmód, érzelemhullámzás érzékenység és érzékeny barbárság sajátos ötvözetéről szeretne hírt adni ez a könyv, lehetőleg minden mást kiszűrve a hangulatképből, ami elkalandozik ebből a szűkebb világból."

Mészöly Miklós - Merre ​a csillag jár
Mészöly ​elbeszélései mitologikus példázatúak. A felvillantott és szétterített pillanatú múltat ezért érezzük jelennek és jövőbe szólónak. Egy család mitológiája vagy a múltat, történelmünket meghatározó magyarságé? Mikor, hogy: különféle vegyületben mind a kettő. A szereplők a történeteken némi eltéréssel vissza-visszatérnek. Az elbeszélések - egymástól távolról lehúzott szálai - olyan vékony-erősek és olyan finom-pontos mintákba szövődnek, mint valami végtelen magasságba nyúló pókháló - középponttal és középpontokkal. Az éles rajzú történetekben mégis annyi melegség van, amennyit a vér ad a testnek, vagy akár - hogy az Anyasirató-t időzzük: egy róka bundája, egy rókaprém melege. Hiába tudjuk egy-egy hősének, a történet egy-egy mozzanatának sokféle szimbolikus és mitológikus jelentését: Mészöly - az ő szavaival szólva - azt is érezteti, hogy csak "becserkészi" az "így volt", "így van" titkait, csak közelébe enged sokfelől: fel nem fejti. Annak bennünk kell tovább dolgoznia. Körénk rakja olykor a tárgyi világ egy-egy nyugtalanító, jelentéssel teli részletét - akár egy deszkaszálat, egy macskaköves utcát, egy sötétbe hasító fénynyalábot vagy a szoros körben éjszaka fejüket egymáshoz dugó lovakat, a mereven ránk bámuló macskákat - irásainak jelentése pontosan fel nem fejthető. Talán csak egyet tudunk biztosan, hogy titok van itt: megértetendő. És hogy ez a titok a halál felé mutat.

Mészöly Miklós - A ​bánatos medve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Szomorú, ​vidám
Nagy ​fekete fa a behavazott réten. Odaszáll egy madár, s fázik: csiii... csiii... De szomorú! Patak vize fölött kíváncsi leveles ág. A víz tükrében is leveles ág. Ez vidám dolog! (...) Reich Károly illusztrációival.

Mészöly Miklós - Mesék
Éppen ​időben érkezünk - már talpon a nevesincs falu. S már a zenészek is mind ott ülnek levelesszínben... Hogy ragyog az egyenruhájuk! Jó nap lesz - mondják - , mert keleten kelt fel a nap. S a hallgatóság is szépen összegyűlt? Zsúfolásig teli az udvar. S micsoda csönd! Még a kerítésre is fölkapaszkodtak. Ezt szeretik az elvarázsolt zenészek! Különösen a cintányéros, a bombardonos meg a dobos mozgolódik nagyon a helyén - úgy látszik, a délelőtti muzsikálásban ők viszik majd a hangot... De ha elfáradnak, akkor sincs baj, kisegítik őket a többiek.

Mészöly Miklós - Bolond ​utazás
"Utazz, ​kedves utazó, hiszen mit tehetnél mást. A ráfordított időt pusztán kényszerűségből is a jobb perceid közé fogod számítani, hálával a veszedelmekért, melyek egyedül képesek fogékonnyá tenni az iránt, aki lépteinket irányítja." A novelláskötet a Mészöly Miklós életmű-sorozat 13. darabja.

Mészöly Miklós - Hétalvó ​puttonyocska
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Miklós - Megbocsátás ​/ Merre a csillag jár
Mészöly ​Miklós életműsorozatának ötödik kötete két olyan hosszú elbeszélést emel ki a hatalmas oeuvre-ből, melyek a nyolcvanas évek magyar prózájának jelentékeny állomásai voltak. A Megbocsátás 1984-ben önállóan, a Merre a csillag jár az azonos című elbeszéléskötet egyik darabjaként 1985-ben jelent meg. Ami a két szöveget irodalomtörténeti jelentőségükön túl egy kötetbe rendezi, az talán a titokzatos szakrális jellegük, szertartásszerű poétikai megszerkesztettségük.

Mészöly Miklós - Bunker ​/ Az ablakmosó
A ​kötet darabjait az ötvenes évek végén írta szerzőjük. A modern hazai színműírás gyakorlatában ezek a drámák akkortájt rokontalanoknak tetszettek mind stíluseszményeikben, mind pedig szemléletükben. Mészöly Miklós az absztrakció irányába mutató drámaépítkezésével ugyanis a modern emberi lét tragikumának kettősségét mutatja be: egyfelől az atomjaira széthullt világ értelmetlenségét, másrészt egy-egy hőse révén az emberi értékek megőrzésének a lehetőségét. A "bunkerlét" sosem volt, de lidérces álmokban ott kísértő lét, melynek érzéki valósága éppen agyonrészletezettségével megy át a fantasztikumba, hogy ott mutassa föl abszurd lényegét, s pontosan e lényeg által lázítson minden - emberi létünket deformáló - helyzet- és viselkedési automatizmus ellen. Miként a kötet másik darabja, Az ablakmosó is, a burleszkbe hajló ábrázolás harsányabb eszközeivel.

Mészöly Miklós - A ​pipiske és a fűszál
A ​legkisebbeknek mesélni - ez a legnehezebb. Vagy legalábbis egyike a legnehezebb írói feladatoknak. Egy sereg ritka írói tulajdonság kell hozzá. Természetes gyermeki játékosságtól az első ízben való tapasztalás felfedezői frissességéig. A beszédmódban pedig egyfajta tartalmas leegyszerűsödés, ami mindig többet mond a köznapi szóval, mint amit vele mondani szoktunk. Mészöly Miklós ennek a nehéznek a példaszerű művésze. Kicsiknek való történetei szóljanak bár a vadászni indult ujjakról, az állatok beszélgetéséről vagy arról, hogy miért nem beszélnek a halak, mindig is többről szólnak, mint amiről szólnak; mindig beléjük van rejtve valamilyen gyermekien egyszerű és tiszta lírai felfedezés - valami a valódi költészetből -, amely ugyan más-más fokon, de zavartalan gyönyörűséget ad a mesehallgatónak és a mesefelolvasónak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A pipiske és a fűszál Reich Károly színes illusztrációival Mészöly Miklós gazdag meseterméséből a kicsiknek való írásokat emeli ki és teszi ismét hozzáférhetővé.

Mészöly Miklós - Hamisregény
Mészöly ​Miklós korábbi elbeszéléseit új kontextusba helyezve és egy összekötő szöveggel kapcsolva regényszerű művé rendezte. A füzérdarabok Mészöly korábról már ismert írói világából építkeznek: a szülőföld, Buda, történelmi és erdélyi életképek, állatnovellák, melyeket azonban szerzőjük külön címekkel nem választ el egymástól. Eképpen szándékaival egyezően Mészöly azt hangsúlyozza, hogy kisepikai művei összetartoznak, egymáshoz illeszthetők és egymásra rétegződnek, s minthogy mindegyik ugyanazt a témát írja, alkalmasak egy nagyobb kompozíció, Közép-Európa hamisan regényszerű ábrázolására. A tematikai homogenitást a kompozíció rejtvényes jellege és az elbeszélés utalás-, sugalmazásszerűsége is erősíti. A mészölyi ismeretelméletben és írástechnikában ugyanis – miként e reprezentatív darabjában – a részek szorgos egymás mellé helyezése vagy az egész villanásnyi megjelenítése egyformán alkalmasak az egészről való beszédre.

Mészöly Miklós - Színházon ​kívül
A ​színpadra szánt - vagy talán helyesebb így fogalmazni: az esetleg a színpadi megvalósítás lehetőségét is számításba vevő - szövegek sorozata korántsem mellékága Mészöly szépírói életművének. Az ötvenes években a kényszerűségből s jórészt álnéven végzett dramatizálások, bábszínpadi átdolgozások kezdettől jóval többet jelentettek, mint alkalmi pénzkereseti forrást. A bábszínpad dramaturgiai lehetőségei fölkeltették Mészöly érdeklődését - a témának fontos tanulmányokat is szentelt. Szerencsés véletlen, hogy ezek a bábszínpadi kísérletek egybeestek az előbb csak hírből, hamarosan azonban szövegszerűen is megismert kortársi drámairodalom, különösen az abszurd dráma olvasói tapasztalataival. [...] Mészöly számára a színpad mindig fikció; igaz, annak nagyon is valóságos, és éppen fikcióként része a valódi életnek: a színház színházként realitás az ő számára.

Mészöly Miklós - Film
Egy ​Öregember és egy Öregasszony sétál a Csaba utcában. Lassan, kötelességszerűen, csoszogó léptekkel mennek, ki tudja, már hányadszor ugyanazon az útvonalon. A történelem megkövesedett darabjai ők, múltjuk összemosódik a tárgyak, a házak, a kövek múltjával, amelyek között élnek. Emlékezniük kellene, de ki tudja, hogy emlékeznek-e? Pedig a jelenben benne van a múlt. A Csaba utca környékére a képzelet és az emlékezés rávetítheti a hajdani szőlőskertek, présházak, álmos vendéglők képét, pontos helyszínrajzot is találhat a sarki étterem falán függő légypiszkos rézkarcban, amely a Ferenc József-i évek "békebeli" hangulatát árasztja. A hajdani helyszín aztán megelevenít egy furcsa, hatvan év előtti történetet, egy különös bűnügyet, amely itt, a városmajori szőlőkben játszódott le, 1912. május 23-án a "véres csütörtökön"...

Mészöly Miklós - Polcz Alaine - A ​bilincs a szabadság legyen
A ​20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának és társának, a tanatológia magyarországi úttörőjének több mint 700 darabból összeállított levelezése két erős és nagy hatású személyiség összefonódó sorsáról, sokat próbált, de elszakíthatatlannak bizonyult kapcsolatáról tanúskodik. Mészöly Miklós (1921‒2001) és Polcz Alaine (1922‒2007) levélváltásaiból azonban nem csupán a híres házaspár közös életének jelentős és hétköznapi pillanatai tárulnak fel, de érzékletesen rajzolódik ki a félmúlt, a szocializmus és a rendszerváltás történelmi korszaka.

Mészöly Miklós - A ​pille magánya
A ​pille magánya a Jelenkor Kiadó első könyve volt 1989-ben. Mészöly Miklós az 1995-ben megkezdett életműkiadás számára huszonkét kötetbe rendezte írásait. E beosztás szerint az első kiadásban közreadott néhány írás más kötetbe került át, A pille magányának terjedelme azonban több mint kétszeresére bővült az időközben közreadott, illetve máshonnan áthelyezett darabokkal. Az új kiadást, Mészöly Miklós zenéről, filmről, képzőművészetről, irodalomról, pályatársakról, saját alkotói attitűdjéről szóló írásainak eddigi legteljesebb gyűjteményét a kiadó 500. könyveként adjuk közre.

Mészöly Miklós - Az ​elvarázsolt tűzoltó-zenekar és más mesék
Mészöly ​Miklós gazdag mesetermésének, magyar és külföldi népmese-feldolgozásainak jó részét tartalmazza a válogatás. A Virágok beszélgetése című ciklus az író saját meséit foglalja magába. Sokszínű, kalandos, jelképekben és látomásokban bővelkedő, bizarr légkörű mesék váltakoznak itt népmesei hangú írásokkal. Kevésbé ismert magyar népmesék gyűjteménye a Hajnalfia című rész, míg A párductekintető Fidda meséi a zord északi országok hűvös-homályos-sejtelmes erdeiből a színes, vidám, romantikus Délre és az indiánok világába viszik az olvasót. A kötetet Egyed László illusztrációi díszítik.

Mészöly Miklós - Magasiskola
A ​sűrítés szűkítés is: cella; s hogy a cella minden formájában ugyanaz? A végtelennek az ezredrésze is végtelen: ez viszont mindig vigasz maradhat. Mészöly Miklós

Mészöly Miklós - Alakulások
Közel ​harminc év novellatermésének legjavát foglalja magába Mészöly Miklós kötete; legkorábbi elbeszélése 1942-ben keletkezett, az utolsó 72-ben. A kötetben vannak kisregények, elbeszélések, groteszk történetek, mesék, pillanatképek. A hangvétel gazdag; az írások hangütése is, jellege is nagy átalakuláson ment keresztül az évek során. Mi az, ami mégis azonos maradt, mi foglalkoztatja Mészölyt? Az ember természetrajza - a legkülönfélébb embereké -, magatartás és viselkedésformák. Az alkalmazkodásra való képesség. A megbúvó komisz ösztönök s az ellenük vívott harc. Az a keserű megalázottság, szégyen, ami az emberben - a nagyjából emberben is feltámad egy időre, ha alulmarad ebben a küzdelemben. A szerelem szépsége és csapdája. A magány szorítása. Indulat és ráció gyakran ellentétes irányú mozgása. "Mészöly - írta többek között tanulmányában egyik legavatottab ismerője, Béládi Miklós - az elsők között próbálkozott a magyar elbeszélés határainak kitágításával; az irreális, groteszk, abszurd elemek fölhasználásával; egy jelentésekkel, utalásokkal telített, összetett ábrázolási módszer kikísérletezésével... Novelláiban a részletek nem a magáról értetődő logika közvetlenségével fűződnek egymáshoz. Az írói figyelem ide-oda kalandozik; a tárgyi világ leírását váratlanul a legbensőbb lélekrezdülések rajza követi, az aprólékoskodóan szabatos környezettanulmányt titok lebegi körül, az írói figyelem ide-oda vibrál közeli és távoli, életteli és elvont között. E novellák világvíziója azt sugallja, hogy az egyéni sors mindennapi és véletlen helyzetei elrendelten érintkeznek a külvilág embertől függetlennek és fölfoghatatlannak tetsző törvényeivel. Mészöly ezt a fölfoghatatlanságot igyekszik élővé, azaz mégis megfoghatóvá tenni."

Nemes Nagy Ágnes - Lengyel Balázs - Polcz Alaine - Mészöly Miklós - Szorongatott ​idill
Négy ​alkotó, két házaspár - egy történet, amely az 1950-es években kezdődött, és kisebb-nagyobb zökkenőkkel élethosszig tartott. A kötetben olvasható "nyolckezes" levelekben a szerzők érzékletesen tudósítanak mindennapjaikról vagy éppen az írással kapcsolatos vívódásaikról. Azokról az évtizedekről, amikor személyes és szakmai életük alakulását döntően meghatározta a korszak megingathatatlannak tűnő politikai berendezkedése és ideológiája. Az utazásokról, társas eseményekről szóló leírások és a könnyed hangú beszámolók mellett olykor súlyos magánéleti és elvi konfliktusok is felvillannak a sorok között. A gazdagon jegyzetelt levelezéskötet fényképeket, dokumentumokat, valamint a Nemes Nagy Ágnes - Lengyel Balázs és Polcz Alaine - Mészöly Miklós házaspár közös történetéhez fűződő szépirodalmi írásokat is közöl. "Sokat voltunk együtt, és szorosan összetartoztunk. Ez olyan négyes volt, hogy mindenki mindeniket szerette. Ritkaság két házaspárnak ilyen meleg barátsága" - írta négyük kapcsolatáról Polcz Alaine. "Édes Cimborák, nagyon jól vagyunk, üdén, frissen, csinosan. Sokat dolgozunk. (keveset eszünk) Csurogjon a nyálatok, és mi is irigyeljük a havas Szigligetet. (lakás - leválasztunk, fejben) Kirándulni még nem voltunk. Nem írtok, büdös disznók. Hát ne is írjatok!" Polcz Alaine levele 1959. január 19-én

Mészöly Miklós - Fekete ​gólya
Meglesni ​a fekete gólyát, ezt az embertől messze húzódó ritka-ritka madarat, elejteni a flóbertpuskával - ez a vágy hajtja a regény két kiskamasz szereplőjét és kislány pajtásukat az árvízi erdők és vizes rétek világában. Titokzatos, elrejtett élet nyílik meg előttük, míg hol csónakon, hol a sásos réten kúszva-lopakodva törnek a szívüket dobogtató nagy vágy betöltésére. De titokzatos, rejtett világ tárul fel közben bennük is: a nagy kalandot kergetve, a csodás madarat űzve, megesik velük az első, életre szóló nagy kaland: a kamaszbarátság és a barátságot nyomban próbára tevő, öntudatlanul kibomló kamaszszerelem.

Mészöly Miklós - Érintések
Mészöly ​Miklós esszéi a filozófia és az irodalom mezsgyéin keletkeztek vagy az élet egy-egy maradandó pillanatát rögzítik. Hosszabb tanulmányok és verslélegzettel írt futamok váltják egymást új könyvében, akár korábbi kötetében. A tágasság iskolájában. Témája sokféle. Egyik hosszabb írásának tárgya Csáth Géza elfeledett pszichiátriai elemzése a skizofréniában szenvedő N. kisasszony naplójáról; ironikus nyelvészeti "tallózás" kutatja régi, ízes, erőteljes és elfeledett nyelvi fordulatainkat: a lehetőséget, hogy majd ismét felhasználtassanak. Szól a tetten ért időről, amikor és ahogy egy műalkotás lelke megszületik, Vörösmarty A rom című kis eposzát elemezve a magyar romantikáról, még inkább a magyar költészet elkerülhetetlen feladatáról: szolgálni. A tényszerű rögzítés lehetőségeiről és kilátástalanságáról. A tényszerű rögzítés lehetőségeiről és kilátástalanságáról a valóság egymást kiegészítő és egymással feleselő dimenzióiban. Napló jellegű emlékezések a gyerekkoráról és az íróvá érés küszöbéről; műhelyproblémák; a tárgyak epikus aurája, a transzcendencia jelenléte dolgaink között. Életprogramját (mely minden írásából kihallható) egy helyütt így fogalmazza meg: "Hilaryt faggatták egyszer az újságírók, hogy mi vitte rá a Himalája megmászására. Mert ott állt, mondta kis gondolkozás után; és ezt mindjárt kőbe is kéne vésni." Hűvösek és lobogóak Mészöly esszéi. Mintha elsőként pillantana meg egy művészeti objektumot, olyan kíváncsian, annyi intenzitással fogja fel esztétikai, emocionális, gondolati sugárzását, élményeit, következtetéseit a végsőkig kifeszíti, de az állításokból, a logikai futamokból nem hagyja el a kérdőjeleket sem. Következetes kérdező. A művészitől nem választja el az ember általánosabb ügyeit: a morált, helyünket a külvilágban, sorsunkat a történelemben. Az ember és a világ titkait kutatja: minél többet elhódítani a homályból, ami kimondásra vár.

Mészöly Miklós - Párbeszédkísérlet
Szigeti ​László az 1992-ben magyar nyelven is megjelent Zsebcselek című interjúregényében a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal életét és munkásságát mutatta be. Legújabb könyve a 20. századi magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotójával, Mészöly Miklóssal készült mélyinterjúját tartalmazza. Mészöly Miklós művei a magyar próza realista hagyományait a posztmodern felé tágítva sajátos írói szemléletet és világképet vetítenek elénk. S bár a beszélgetés gerincét a mindennapi élet, a művészet és a társadalom gondolati-filozófiai igényű megközelítése képezi, az író legkiemelkedőbb művei genezisét kutatva a kérdező kitartó faggatózásai eredményeképpen, ha mozaikszerűen is, de feltárulnak Mészöly Miklós magánéletének eseményei, a műveiben csak nagyon nehezen tetten érhető mozzanatai is. E rendkívül izgalmas párbeszéd a második világháború utáni magyar próza egyik iskolateremtő alkotója műveinek értelmezéséhez nyújt kitűnő fogódzókat.

Mészöly Miklós - A ​hiú Cserép-királykisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók