Ajax-loader

Bozóki András könyvei a rukkolán


Bozóki András - Sükösd Miklós - Anarcho-demokraták
Ez ​a szintetizáló mű először foglalja össze e politikai hagyomány és társadalomfilozófia hazai történetét és elméletét. A monográfia három részre tagolódik: külön rész foglalkozik az elméleti és a történeti kérdésekkel, valamint az anarchista hagyomány hazai örökségével A kötet I. része módszeres elemzési hálóval jellemzi az anarchista elmélet lényegi vonásait és elkülöníti az anarchizmus fő típusait. A II. rész áttekinti az anarchizmus társadalmi bázisát, a munkásság, a parasztság, az értelmiség, az arisztokrácia és a művészek köreiben jelentkező anarchista áramlatokat, a nemzetközi trendeket. Az anarchizmus öröksége című befejező fejezet a két világháború között jelentkező, illetve a késői államszocializmus ellenzékében fellelhető anarchista hatásokat veszi számba. Feltérképezi a rendszerváltás körül jelentkező anarchista csoportok tájékozódási irányait, illetve az új társadalmi mozgalmakban jelentkező anarchista vonásokat.

Bozóki András - Magyar ​panoptikum
Ha ​voltak a magyar történelemben olyan politikai generációk, mint a "negyvennyolcasok", az "ötvenhatosok", vagy a "hatvannyolcasok" nemzedéke, úgy büszkeséggel tölt el, hogy a "nyolcvankilencesek" közé tartozom. Számomra ez a "nyolcvankilencesség" mindenekelőtt a diktatúra és a demokrácia közötti világos különbségtétel, a demokrácia intézményes rendje és működtetése melletti elkötelezettséget, a szabadságot és az erőszakmentességet jelenti. Politikai publicisztikámban mindig azt tartottam legfontosabbnak, hogy szembeszálljak egyrészt azokkal a radikális jobboldali nézetekkel, amelyek a történelmi szakítást a "permanens forradalom" jegyében az éppen kivívott jogállamisággal való szakításként értelmezték; másrészt azokkal a baloldalról jövő restaurációs nézetekkel, amelyek a régi rezsimmel való kontinuitást hangsúlyozták, arra törekedve, hogy minimálisra csökkentsék az 1989-90-es szakítás jelentőségét. Könyvem válogatás a 1988 és 1996 között született cikkeimből, rövidebb írásaimból, amelyek többsége a Magyar Narancsban jelent meg.

Bozóki András - Gördülő ​rendszerváltás
A ​könyv azt vizsgálja, hogy kik voltak és mit akartak a magyar rendszerváltás legaktívabb résztvevői, és milyen szerepet játszott a demokratikus átalakulásban az ellenzéki értelmiség. Miért épp az értelmiségiek kerültek közel a politika formálásának lehetőségéhez a hanyatló Kádár-korszak idején? Vajon ugyanazok az aktivisták voltak-e folyamatosan kulcsszerepben, vagy periódusonként váltották egymást? Mik voltak az ellenzéki megszólalás lehetőségei az első és második nyilvánosságban, hogyan különült el, majd olvadt össze a kettő? Milyen volt az ellenzéki értelmiségi csoportok közötti munkamegosztás? Hogyan változtak az ellenzéki értelmiségiek gondolkodását formáló eszmék ebben a korszakban? Az értelmiség rendszerváltásban betöltött szerepét vizsgálva valójában az "értelmiség hosszú évtizedéről" érdemes beszélnünk, hiszen a kritikai beszéd kultúrájának megjelenése és elterjedése jóval megelőzte a rendszerváltást, és néhány évig még a rendszerváltás után is fennmaradt. Ez a "hosszú évtized" a Charta '77-tel való szolidaritási petíciótól a disszidens értelmiségiek szamizdat orgánumainak létrejöttén és a demokratikus ellenzék megszerveződésén (1977-1987), a hálózatépítésen és pártosodáson (1988), a kerekasztal-tárgyalásokon (1989) és a parlamenti politizálás megindulásán át (1990) egészen a Demokratikus Charta politikai felíveléséig és hanyatlásáig (1991-1994) tartott. E korszakban jelentős személyi átrendeződések történtek az ellenzéki értelmiségben: a disszidensektől a tárgyalások résztvevőin át az új parlament összetételéig és a rendszerváltás utáni mozgalmak résztvevői köréig jellemző volt az ellenzéki szereplők cirkulációja. A vizsgált történelmi korszak egyes periódusai között jóval nagyobb volt az ellenzéki értelmiségi csoportok összetételének változása, mint folytonossága. Az ellenzékiek eszméit olyan fogalmak alakították, mint a hatalom humanizálása, az engedetlenség, az antipolitika, a civil társadalom, és mindenekelőtt az egyetemes emberi jogok. A békés rendszerváltáshoz vezető radikális reform gondolata megnyitotta az utat a reformértelmiség csatlakozásához. A szabadság, a népszuverenitás, a képviseleti kormányzat, az erőszakmentesség, a konszenzusra törekvés és az Európába visszatérés alapelvei pedig lehetővé tették az alkotmányozást. BOZÓKI ANDRÁS egyetemi tanár a budapesti Közép-Európai Egyetem Politikatudományi Tanszékén. Rendszeresen oktat az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és többször is tanított vendégprofesszorként a New York-i Columbia Egyetemen, valamint más nyugati egyetemeken. Számos nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 18 könyv (társ)szerzője, 24 könyv (társ)szerkesztője.

Stumpf István - Bozóki András - Javorniczky István - Magyar ​politikusok arcképcsarnoka
politikus ​mn és fn I. mn -an, -abb 1. (vál) Az erőviszonyokhoz ügyesen alkalmazkodó; körültekintő, célszerű, óvatos, diplomatikus. ~ ember; ~ hang, megnyilatkozás. Viselkedése nem volt eléggé ~. / Ritka becsületes ember volt; - a mai politikus világban bizonyára éhen halna. Vas 2. (ritk) Olyan <személy>, aki politikával (1-2,4) állandóan és különösen nagy kedvteléssel foglalkozik. ~ asszonyok; ~ csizmadia. II. fn -t, -ok, -a 1. A közvélemény vmely irányzatát képviselő, politikával rendszeresen és - többnyire vmely párt keretében - a nyilvánosság előtt foglalkozó közéleti személy. Jó, haladó, reakciós, rossz, vezető ~. / A politikusok szégyenlettek magyarúl beszélni. Csok. A kar ... néhány fricskát osztogat egy pár nevén szólított szónoknak, politikusnak s elvonul. PétJ. Nem vagyok én politikus, ennélfogva engem nem kötelez az önzetlenség. MÓRA 2. (vál, kissé rosszalló) Az, aki céljának elérése végett ügyesen alkalmazkodik az erőviszonyokhoz. Agyafúrt, jó, ügyes ~.

Bozóki András - Tiszta ​lappal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bozóki András - Sükösd Miklós - Az ​anarchizmus elmélete és magyarországi története
Könyvünk ​egészének közelítésmódja vállaltan interdiszciplináris jellegű. E választást gondolatmenetünk egységes kifejtésének lehetősége motiválja: így nyílik módunk logikus elemzési egységeket és azok leggyümölcsözőbb elemzési szempontjait elkülöníteni. Írásunk három nagy fejezetre tagolódik, melyekben eltérő arányban, ám szándékunk szerint mindvégig tudatosan reflektáltan, módszeresen alkalmazunk politikai filozófiai, történetszociológiai és eszmetörténeti szempontokat.

Bozóki András - Ars ​politica
"Tizenhat ​hónapon át, 2005 februárjától 2006 júniusáig Magyarország kulturális minisztere voltam. Ebben a minőségemben belülről is megismerhettem a magyar politika működését, intézményrendszerét és megfogalmazhattam azokat az elveket, amelyeket politikusként, tárcavezetőként és közszereplőként a legfontosabbaknak tartottam. Szokatlan válogatást tart kezében az olvasó. E könyvben ugyanis egyaránt szerepel a politikai folyamatok elemzőjeként írt néhány korábbi cikkem, valamint a már kulturális miniszterként megfogalmazott írásaim, állásfoglalásaim, hosszabb távú elképzeléseim. Persze ebben a kötetben nemcsak magasztos elvekről, elméleti megközelítésekről esik szó, hanem nagyon is mindennapi, földhözragadt gondokról, bajokról, megoldandó feladatokról. A kulturális és politikai élet szereplőit elsősorban nem az érdekelte, hogy miniszterként mit gondolok a kultúráról, hanem az, hogy mit tudok tenni érte. Ez az igény magától értetődő - bár tetteim nem voltak függetlenek az elveimtől. S tekintettel a kulturális élet szereplőinek még ma is meglévő, államtól való függőségére, valamint a krónikus pénzszűkére, mindig újabb vitákat indíthatott el a kulturális költségvetésben megjelenő egyetlen "torta" felosztása. Mindaddig, amíg csak a szűkülő állami források felosztásának elveiről vitatkozunk - bár ez sem fölösleges - elveszítjük szem elől a kultúra finanszírozásában is szükségessé vált szemléletváltást és reformot." (Bozóki András)

Bozóki András - Virtuális ​köztársaság
„Ha ​a mindenkori hatalommal szembeni társadalmi ellensúly hiányzik a rendszerből, akkor a demokrácia veszélyben van. Ahogy az autokrácia hívei nem betonozhatják be hatalmukat önmaguk mauzóleumába, és nem állíthatják meg az órát az örökkévalóságig rögzítve a mostani, számukra kedvező pillanatot, úgy a demokrácia hívei sem dőlhetnek hátra nyugodtan – mintha minden rendben lenne –, ahogy az elmúlt évtizedben tették. A demokrácia sohasem befejezett állapot, hanem feszültségekkel teli, dinamikus folyamat; erők és ellenerők harcának törékeny egyensúlya. Ha a magyar demokrácia a társadalmi ellenállásnak köszönhetően túléli a tekintélyelvű kihívást, jó esély van arra, hogy utána erősebb legyen, mint valaha volt. A politikai válság arra hívja fel a figyelmet, hogy a demokrácia nem szűkíthető le az intézményes keretekre, mert az intézményeket könnyen kiüresíthetik olyan vezetők, akik nem tisztelik a szabadság rendjét. A demokrácia csak akkor őrizhető meg, ha azt annak értékei mellett elkötelezett emberek sokasága folyamatosan támogatja.” Bozóki András legújabb publicisztikakötete a szerző elmúlt másfél évtizedben született rövidebb írásaiból ad válogatást. A korábban megjelent kötetek közül a Magyar panoptikum (Kávé kiadó, 1996) a szerzőnek a korai Magyar Narancsban közölt cikkeit, az Ars politica (Jószöveg kiadó, 2007) pedig kulturális miniszterként publikált írásait foglalta egybe. A könyv potenciális olvasói lehetnek a politika iránt érdeklődő értelmiségiek, tanárok, újságírók, politikai aktivisták, egyetemi hallgatók, baloldaliak és jobboldaliak, fiatalok és idősebbek.

Bozóki András - Politikai ​pluralizmus Magyarországon 1987-2002
E ​könyv a magyarországi politikai tagoltság kialakulásának másfél évtizedes történetét vizsgálja, egészen a 2002-es választásokig. A pluralizmus kialakulása a történetileg meghatározott mélyáramlatok mellett bizonyos töréspontokhoz, fordulópontokhoz köthető. Egyes történeti pillanatok meghatározó befolyást gyakoroltak a politikai erők megszerveződésére, átalakulására stb. Ilyenek voltak az 1980-as években a némely körökből, klubokból, ellenzéki kezdeményezésekből kinőtt mozgalmak, amelyek révén Magyarországon előbb volt pluralizmus, mint demokrácia. E kötet a pluralizmus kialakulására ható legfontosabb tényezőket elemzi történeti, összehasonlító megközelítésben.

Bozóki András - Cenzorok ​helyett fekvőrendőrök
Bozóki ​András legújabb kötete mindenekelőtt a magyar politikai kultúráról és a kulturális politikáról szól. Arról, hogy ezek a fogalmak nem függetleníthetők egymástól. Arról a tapasztalatról, hogy miközben „voltak nekünk élményeink”, amelyektől sem elhatárolódni nem kell, sem pedig megtagadni azokat, a politikai kultúra mélyáramlatai számos tekintetben nehezen mozdíthatónak – ha nem is változtathatatlannak – bizonyultak. A kötet esszéket, rövidebb írásokat és interjúkat tartalmaz, s bennük olyan meglátásokat, amelyek okulásul szolgálhatnak a téma iránt érdeklődők számára. A szorongás indokolatlan, kelet-európai maradvány. Próbáljuk meg magyar történetünket végre oldottan, görcsök nélkül nézni! Például az 1989-es legendás évben nemcsak formálisan, tárgyalásokkal, politikai egyeztetésekkel és pártalapításokkal lehetett rendszert váltani, hanem száguldozva, mozgalmasan, vidáman is. A rendszerváltás nemcsak gengszterváltás volt – ahogy ezt a fiatalok manapság naponta hallják – hanem mindenekelőtt egyetlen, véget nem érni akaró, hatalmas, ünnepi buli. A szabadság mámora. Volt egy nemzedék, amely 1989-ben a jogállami forradalom és a politikai változás élménye mellett egyúttal hatvannyolcat, a kiszabadulás kulturális forradalmát is átélte.

Kollekciók